Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

ten. Jönfta it. KELET-MA GY A.RORSZ ÄS 9. «fáaf Tud erről a párt ? Legtöbbször elvtársi, bará­ti beszélgetések közben, de olykor gyűléseken is elhang­zik a felkiáltásszerű kérdés: tud erről a párt? Szakembe­rek vagy kívülállók egyaránt sűrűn vélik úgy, hogy a nép­gazdaságban fellelhető, széle­sebb vagy szőkébb körre ki­terjedő feszültségek, gondok, azonnali, halasztást nem tűrő intézkedést követelnek, s ha ez késik, oka csali az lehet, hogy a feszültségekről, a gon­dokról nem tud, vagy nem úgy tud a párt, ahogyan azt ők látják. Maga az. hogy a népgazda­ság gondjairól, feszültségeiről, az ellentmondásokról a leg­különbözőbb fórumokon nyíl­tan esik szó, becsülendő, mert a demokratizmus erősödésé­nek bizonyítéka. A társada­lom egyetlen szervezete, in­tézménye sem nélkülözheti hosszabb időn át a bírálatot, mert a kritika az az eszköz, amely a jobb, a tökéletesebb, a célszerűbb meglelését erő­teljesen serkenti, tehát a ha­ladást szolgálja. A baj ott van, hogy míg egyik oldalon a bírálat túl sok dolog egy­szerre történő és azonnali megoldását követeli, a másik oldalon abban is lassú és této­va a cselekvés, amiben hatá­rozottan tenni lehetne. E helyzet szüli azután a kifaika- dást: tud erről a párt? A beruházási piac tartós feszültsége, az építőipari ka­pacitások elmaradása az igé­nyek mögött, illetve az építő­ipari árak gyors emelkedése — három év alatt mintegy 20 százalék —, a külkereskede­lemben az import gyors, s az export lassú növekedése, a gépek és berendezések jelen­tős hányadának elavultsága, hogy csak néhány példát em­lítsünk, könnyen kimondhat­ják a véleményt: nem lát­szunk ki a bajból, esőstől sza­kad nyakunkba a gond. A baj, a gond azonban sűrűn nem több, mint a változás — végső soron éppen a párt ösztönözte változás — teremtette feszült­ség, tehát természetes jelen­ség. A gazdasági reform be­vezetése előtt nem okozott gondot például az exportra termelt áruk gazdaságossága, ma igen. Nem volt probléma, hogy a belföldre termelt áru­kat vajon átveszik-e a forgal­mazó vállalatok — kötelesek voltak ugyanis átvenni —, ma ez is fejtörést okoz. Nem szá­mított a beruházások megté­rülési ideje, mert hisz’ álla­mi juttatásként kapták a pénzt a vállalatok, most vi­szont hitelkérelmük elbírálá­sának döntő szempontja az amortizáció időbeni és pénz­ben! mértéke. A változás te­remtette feszültségeket tehát nem lehet bajként felfogni, s azonosan elbírálni azokkal a gondokkal, amelyek a válto­zás vadhajtásaiként jelennek meg. Vannak ilyenek is, szép számmal. A nyereségterv tel­jesítése érdekében alkalma­zott ármanipulációk, a drá­gább termékek előnyben ré­szesítése, a dolgozókkal való törődés elhanyagolása, . hogy megint csak példákat említ­sünk, a változásnak nem ter­mészetes kísérője. Tud-e vadhajtásokról a párt? A vi­lágos, a félreérthetetlen vá­laszt a X. kongresszus adta meg, a tanácskozáson elhang­zottakkal éppúgy, mint a ha­tározatba foglaltakkal. Míg következetes és kemény har­cot hirdetett az ügyeskedés, az élósdiség minden formája, fajtája ellen, küzdelmet a cso­portérdekek rossz értelmezé­sével szemben, a türelmetlen- kedőket is józanságra intette. A feszültségek feloldása, a gondok enyhítése ugyanis nem mehet gyors folyamatként végbe, mert az intézkedések­hez, a változtatásokhoz felté­telek szükségesek. Példákkal élve: a lakás­gond enyhítése nem pusztán az új lakások számától függ, hanem attól is, hogy a laká­sok fenntartása milyen össze­geket von el az államtól, s mit fizetnek a bérlők. Az ipar állóeszközeinek korszerűsíté­se nem csupán annak függvé­nye, hogy a behozatalra van-e fedezet, de függvénye annak is, hogy kellő anyagot, ener­giát biztosíthatnak-e hozzá, a megfelelően képzett munka­erőről már nem is beszélve. Fokozatosan, s minden körül­mény mérlegelése után szület­hetnek meg csak a döntések, s a mérlegeléshez sokrétű ta­pasztalat, gyakorlati próba kell. A negyedik ötéves terv végrehajtásának megkezdése, az új szabályozó rendszer ja­nuárban történt bevezetése a korábbiaknál kevesebb zökke­nővel ment végbe. A teendők is világosabbak, pontosabban megfogalmazottak, mint a megelőző esztendőkben. Jó néhány olyan gond, amelyről 2—3 éve még szintén azt kér­dezték, tud erről a párt, a kipipálhatok, a megoldottak közé került. Nem elsietve, s nem késlekedve, a gondok megoldásának módja csak-; ez lehet. Ha az időbeni cselek­vést szorgalmazza a bírálat jó szolgálatot tesz. Ezért nerr baj, ha elhangzik a kérdés: tud erről a párt? A magunk dolgaiért érzett felelősség csendül ki belőle, s ha e fe­lelősség akkor sem vész el, amikor a párt útmutatása nyomán tenni kell, a kérdésre egyre inkább az eredmények felelnek. M. O. I — Kérem — szóltam halkan és finoman — iga­zán távol áll tőlem a kispol­gári türelmetlenkedés, de ugyebár mégiscsak huszon- hetedszer teszem itt tisztele­temet, a belég pedig még mindig nincs aláírva. Kö­nyörgöm, jelöljön ki egy vég­leges időpontot, hisz én Ba- zinckarcikáról járok jel ön­höz, háromszori átszállással, amellett reumám is van... — Nocsak! — mondta er­re ügyem intézője, a kisfe- jű, tatárbajuszos fiatalem­ber. — Noszogatjuk a dol­gozót, noszogatjuk?! Felállt, nagyot nyújtózott csak úgy ropogtak a csont­jai. kikanyarodott az íróasz­tala mögül, odasétált hoz­zám. Mélyen a szemembe riözett. Megfogta az orro­mat. Csavart rajta egyet Aztán páros lábbal a tyúk­szememre ugrott. Amikor magamhoz tértem, elhatároztam, hogy panaszt teszek a hivatal legfőbb ve­zetőjénél. Persze, nagy re­ményeket nem tápláltam miközben végigsántikáltam 1 a folyosón mert ahol egy kis beosztott ennyire ma­gabiztosan csavarja meg az Szembesítés önmagunkba! Egy nyíregyházi gép- és járműjavító ötszörös szocialista ifjúsági brigád nem mindennapi ötlettel állt elő: bejelentették, hogy tapasztalatcserére meghívják azoknak a külföldi üze­meknek a munkásfiataljait, akik azokat a gépeket és jármű­veket gyártják, amelyeket ők javítanak. A brigád vezető, Gyebrószki János ezt így magyarázta: lesz ennek hatása. Először is Sokat tanulhatunk tőlük, hiszen a konstrukciót ők ismerik a legjobban. A másik, létrejön a sze­mélyes kapcsolat, így javulhat az alkatrészellátás. És végül a harmadik — mondta kicsit kajánul — meglátják, hogy ők mit csináltak rosszul. Van ebben a felsorolásban valami nagyon érdekes és tanul­ságos. Mind a három cél egy nagy érdeket szolgál: a munka ja­vítását. Mert ezáltal jobb lesz a nyíregyházi szerelő munkája, jobb lesz az alkatrészellátás és jobb lesz feltehetően a munka azokban az üzemekben, ahol a gép és a jármű készül. Magas rendű kollektív érdekekről van tehát szó. Ha az ember a felsorolást nézi, kedve támad a szocialista brigád harmadik számú céljával kissé kötekedni. Azzal, ami úgy szól: meglátják, hogy ők mit csinálnák rosszul. Nos, mi lenne, ha.... És itt már incselkedik a gondolkodóval a rosszmá­júság ördöge. Mi lenne, ha mindenkit meghívnának oda, ahol termékeit használják, eladják, beépítik? Mi lenne például, ha a csaptelepeket gyártó vállalat igaz­gatója és munkáskollektívája is hasztalanul csavargatná a gyártmányát, és hiába keresné az üzletben? Hűi lenne, ha a tanácsi tisztviselőt abba a szanálásra ítélt lakásba költöztet­nék, amelynek ügyét hónapok óta nem képes elintézni. Mi történne, ha a nem nevelt, vagy félrenevelt fiatalkori bűnöző mellé egy időre az apukát is odazámák, hadd lássa, mtí alko­tott? Mit szólna vajon a kőműves, ha olyan lakást kapna, ahol ő nem mosta a falon a smorcot, és ahol hull a vakolat? Nos, minden világos. Akkor ezek az emberek mélyen fel­háborodnának, mondván: ez nem munka, ez nem szervezés! Hát ilyen az élet. Előfordul a tetemrehívás (vajon mit szól a tanterv összeállítója, aki emiatt a vers miatt egy ország kaca­ját és kritikáját kapta?), és bizony a felelősséget vállalni kell. De vajon kellő számú és szintű-e a felelősségre vonás? Úgy hi­szik sokan: itt még kicsit liberálisak vagyunk. A tehetetlenségre és tehetségtelenségre gyakorta ráfogjuk merő jóindulattal: csak tévedés. Márpedig tévedni emberi do­log. Csak az téved, aki dolgozik, így annak joga is van ah­hoz. Tetszetős, csak éppen nem igaz ez az elmefuttatás. Mert sorozatban és tartósan tévedni egyben azt is jelenti, hogy va­laki képtelen ellátni a feladatát. És itt már az, aki ezt elnézi, nem téved. Súlyosan hibázik, vét. Nem kétséges néha nem árt, ha az embert szembesitik munkájával. Hogy levonhassa a következtetéseket. Hogy ha kell, félreálljon, ha tud, javítson. De mindenképpen a felelős­ségvállalás tartásával tegye ezt a szembenézést. Az állami építőipari vállalatnál dolgozó szocialista brigád tehát nagyon is mélyen szántó gondolatot vetett fel az egysze­rűnek látszó tapasztalatcsere-látogatás ötletével. Úgy érzem, ebben már ott lapul valami aljból: ők merik vállalni saját munkájukért a felelősséget. Ök már be mernek ülni abba a kocsiba, amit javítanak, készek dolgozni azzal a géppel, amit szereltek. És ez, bár természetesnek tűnik, mégis több. mint egyszerű jó munka. A mások iránti felelősség, a köz érdekéért vállalt elkötelezettség is benne foglaltatik. B. L. Többet tehetnénk értük \ásárosnaményi kimérés az idős ísz-lagok helyzetéről A vásárosnaményi járási pártbizottság javaslatára, a tsz-nyugdíjasok és járadékos öregek helyzetét — több kér­déscsoport alapján — meg­vizsgálta a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács vásárosnamé­nyi járási hivatala. A fel­mérés idős tsz-tagok jelen helyzetének, megélhetési kö­rülményeinek átfogó megis­merésére irányult. Érdekes­sége abban van, hogy a meg­állapítások csaknem teljes mértékben a megyében, sőt, többé-kevésbé országosan is általánosnak tekinthetők. Sok, de nem elés, A járás harminc szövet­kezeti gazdaságának 10 370 tagjából 3834 (30.97 száza­lék) a nyugdíjas és járadé­kos. Az utóbbi években a párt javaslatára hozott több kormányrendelet hatása ked­vezően érezhető. Különösen jó hatása van a tsz-nyugdíj- jogosultság bevezetésének. Egységesen jó fogadtatásra talált általában az öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi nyugdíj és az árvaellátás kér­déseinek törvényes rendezé­se, s nem kevésbé az a köz­ponti intézkedés, amely az ipari munkásokéval egyező jogosultságot biztosít beteg­ség esetén az orvosi gyógy­kezelésre, gyógyszerek be­szerzésére, gyógyászati se­gédeszközök, gyógyfürdő, fog­pótlás, kórházi ápolás igény- bevételére. Ezek az Intézkedések na­gyon sokat segítettek, de nem oldottak meg teljesen mindent. Különösen nem ol­dódott meg a járadékosok helyzete. Ezek ugyanis már meglehetősen magas korban léptek tsz-be, vettek részt a közös gazdaságok megalakí­tásában, s idős koruk ellené­re most nem lehetnek nyug­díjjogosultak. Ezek személyes gondjainak enyhítése, prob­lémáik megoldása főképp a termelőszövetkezetekre vár. A sazdasás zsebéből Könnyebb a helyzetük az olyan járadékosoknak, akik még bírnak dolgozni. S ha nem is rendszeresen, de al­kalomadtán könnyebb mun­kát kérnek és végezhetnek a közösben. A járásban szám­ba vett idős tsz-tag közül 1290-en (33,6 százalék) vé­geznek díjazás ellenében va­lamilyen munkát. Az ilyen idős emberek 7,8 millió fo­rintot kerestek az elmúlt esztendőben, a részesedési alap 3,7 százalékát kapták meg. Tovább javítja ezek helyzetét, hogy a közösben végzett munkájuk után álta­lában egy hold háztáji földet használhatnak, míg a nem dolgozó munkaképtelenek 800 öl háztáji területet kapnak. Méltányosnak mondható az olyan helyi intézkedés is, amely a dolgozó nyugdíjas és járadékos tagok részére — munkateljesítménytől függet­lenül — részes kaszáló terü­letet juttat. A háztáji jószág­tartás lehetősége ugyancsak javítja az öregek helyzetét. 300 forinton felüli járadék­kiegészítést nyolc tsz ad a járásban. Átlagosan havi 50 forintot juttat nyolc, 40 fo­rintot egy közös gazdaság. Nyugdíjkieg'észítés. havi 120 forinttal csak az olcsvai Uj Élet, 50 forinttal a nagyvar­sányi Szabadság Tsz-ben van. Szemes terményt öt, tűzifát tizenegy gazdaság juttat já­radékos és öreg tagjainak. Állandó segélyezés csupán a gyürei Béke Tsz-ben van két fő részére, sehol másutt nincs ilyen. Rendkívüli eseti segé­lyeket — 200—500 forintig — Pusztadoboson! Nyírmadán az Uj Életben, Vásárosna- ményban a Vörös Csillagban, Kossuthban, Uj Életben, Gu- lácson, Beregdarócon, Oelé- nesen, Nagyvarsányban, He­tén, Ilken és Kisvarsányban adnak. Anyagi és erkölcsi Az értékelés nem tartja kielégítőnek a nem dolgozó munkaképtelen nyugdíjas és járadékos tagok segítését a termelőszövetkezetek részé­ről. A járadékosok részére a havi pénzjuttatás csekély összegű. A tsz-ek, egy pártól Már a tanév befejezése előtt jelezték' a Nyíregyházi Városi1 Tanács munkaügyi csoportjának a vállalatok, hogy hány időszakos mun­kást kérnek a diákók közül. Különösen azok a cégek je­lentettek be nagy létszámra igényt, amelyek idényjellegű mlinkát végeznek, és ilyen­kor munkaerőgondokkal küzdenek. így a Nyíregyházi Konzervgyár 300, az almatá­roló 600 iskolás foglalkozta­tását helyezte kilátásba. Ki­sebb létszámot, 40 főt igé­nyelt a MÁV Pályafenntar­tási Főnökség és 30 diákot vár az erdőgazdaság. A városi tanácson az igé­nyeknek megfelelően osztják el folyamatosan azokat az iskolásokat, akik rendelkez­nek az igazgató által adott munkavállalási engedél­lyel. Elv, hogy a bukott ta­nulók lehetőleg ne kapjanak ilyet, mert ez gátolná a pót­vizsgára készülést. A diá­kok a nyári szünidőben csak hat hetet dolgozhatnak, mert a rendelkezés szerint négy tiszta hét feltétlenül eltekintve minimálisan kevés összeget fordítanak az állami járadék kiegészítésére. Az ilyen irányú közömbösség terjedését mutatja többek között az is, hogy a járásban a tsz-ek részéről például nem kötöttek eltartási szerződést. Pedig az olyan tagok száma, akikkel ez lehetséges. sőt mindkét részre előnyös vol­na, igen jelentős. Az utóbbi időben . egyre jobban mellőzik az idős szö­vetkezeti tagokat erkölcsi té­renis — összegezi a felmé­rés. 304 választott vezetőségi tagságból mindössze 6 a nyugdíjasok száma. Mindin­kább sablonossá, érdektelen­né válik az öregek napjainak megrendezése, vagy le is mondanak ilyenek tartásáról. A járási pártbizottságnak az az álláspontja, ma már több és nagyobb lehetőségeik vannak a tsz-eknek az öregek anyagi és erkölcsi megbecsü­lésére, mint amennyivel él­nek. Ezek rendszerezését, ki­alakítását segítik elő azzal is, hogy a tsz-pártszervezetek a második fél évben taggyűlési napirendre tűzik a kérdést. Ezt követően a gazdasági vezetők kibővített ülésen tárgyalják . az idős tagok helyzetét, hoznak további he­lyi intézkedéseket. Az 1971. évi zárszámadó közgyűlése­ken pedig részletesen foglal­koznak az addig elért ered­ményekkel és további teen­dőkről határoznak. A. B. biztosítandó ahhoz, hogy a gyerekek felkészüljenek a következő tanévre. A nyíregyházi vállalatok is a törvénynek megfele­lően napi hatórás munkát adnak a lányoknak és fiúk­nak. Ezért — a teljesít­ménytől függően — napi 40 —60 forintos kereset jár. Szigorúan szabályozták azt is, hogy a diákok nem vé­gezhetnek túlórát, és nem foglalkoztathatók erejüket meghaladó munkán. A nyári szünidei munkavállalókat ugyanazok a jogok illetik meg, mint a felnőtt dolgozó­kat. így munkaruha, védő­ital, szociális juttatás az ő osztályrészük is. A nyári munkásokat har­madik műszakban nem sza­bad dolgoztatni — írja elő a rendelet és a vállalatok, gyárak ennek megfelelően szervezik a fiatalok tevé­kenységét. A rendelet be­tartásán elsősorban a taná­csi szervek őrködnek, de eb­ben a munkában mindenütt segíti őket az üzemi KISZ- és szakszervezet is. (b) Ezer munkahelyet kínáltak a vállalatok Megkezdődő!t a diákok nyári foglalkoztatása Kürti András: Micsoda fejlődés ember orrát ilyen gátlásta­lanul ugrik rá páros lábbal az ember tyúkszemére, ott milyen viselkedést várhat az ember a fő-főnöktől?! Nagyon kellemesen csalód­tam! A főnök leültetett, ciga­rettával kínált és amint előadtam panaszomat, szem­mel láthatóan nőtt oenne a felháborodás. — Nem találok szavakat! — jelentette ki végül. Ami önnel üt történt, az az egek­re kiált! Teljesen össze­egyeztethetetlen a humanis­ta ügyintézéssel. Egészen fel­dúlt engem, amit ön itt elő­adott. .. Bocsásson meg, be kell vennem valami ideg- csillapítót. Meg-megroggyanó térdek­kel, leliorgasztott fejjel ki­sietett a szobából. Alighogy a tápé tás ajtó becsukódott mögötte, már nyílott és beosont rajta ügyem intézője, a kisfejű. tatárbajuszos fiatalember. — Nocsak — sziszegte — árulkodunk a dolgozókra, árulkodunk?! Meghúzta a fülemet. Gyom­ron boxolt. Sípcsonion rú­gott. Ájulásomból akkor ocsúd­tam fel, amikor a főnök ép­pen visszatért. — Sajnos — folytatta fél­behagyott vallomását — még csak azt sem állíthatom, hogy nálunk az ügyféllel szemben alkalmazott bruta­litás elszigetelt, egyédi esc! lenne. Ütik-verik őket. -mint a répát. Ahelyett, hogy az ügyeiket intéznék. Pedig el­sősorban azért kapják a fi­zetésüket. Elmeséltem neki, hogy mir távol volt. mit művelt új­fent a beosztottja. — Megáll az ész! — mond­ta. — Nem hiszem, hogy másutt ilyesmi előfordulhat! Pont a vezetésem alatt álló hivatalban vannak napiren­den ezek az anomáliák! Va­jon mivel érdemeltem ki én ezt a sorstól? Ráborult az íróasztalára, válla rázkódott a sírástól, Vigasztaltam, nyugtatgat­tam, nem sok sikerrel. Aztán lábujjhegyen távoztam, hogy még idejében kiérjek az állo­másra. Nem értem ki. A folyosó végén elém állt ügyem intézője és elintézett. Amikor a hordágyon a mentőkocsihoz vittek, mielőtt újra elvesztettem volna az öntudatomat, jóleső érzéssel néztem vissza az irodaházra. Istenkém. micsoda fejlő­dés! Mekkorát léptünk előre! Itt nincs elvtelen mosako­dás, rosszul értelmezett kol- legalitás a vezető részéről, itt nemcsak meghallgatják a jogos panaszt, de együtt is érez a főnök a félig agyon­vert ügyfelekkel! Nem kö­dösít, nem szépíti a rideg tényeket, nem igyekszik vé­letlen esetnek feltüntetni a jellemző fogyatékosságokat Boldogan ájult zm el isméin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents