Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-16 / 140. szám

*. oMaT Kélet-magyarqrsz T 1971. fSnftis !f. iz Izvesztyija riportja Grecsko marsall földközi-tengeri látogatásáról pen horgonyt vetve pihenőt tartottak. A Rickets, amely oldalán 5-ös számot visel, minden teketória nélkül a szovjet hajóegység közvetlen közelébe úszott. A szovjet tengerésztiszteket felháborí­totta az amerikai aknaszedő kapitányának rendkívüli ne­veletlensége, amely durván sértette a tengerhajózás és a tengerész etika összes sza­bályait. Ulanov kapitány, a Dzer- zsinszkij cirkáló parancsnoka ekkor a következő üzenetet intézte fényjelekkel a Rickets kapitányához: „Uram, ez itt nem a Broadway, sétá­ja számára keressen bizton­ságosabb helyet”. • Az amerikai hajó röviddel a figyelmeztetés után távo­zott a szovjet hajók körzeté­ből. Ezt követően a földközi­tengeri szovjet hajóegység tisztjei a Dzerzsinszkij fe­délzetén nagy figyelemmel hallgatták meg Grecsko mar­sall, honvédelmi miniszter beszédét, aki nagyra értékel­te számos szovjet hadihajó­parancsnok magas fokú ka­tonai tudását. Brandt Nixonnál Richard Nixon amerikai el­nök kedden délután a washingtoni Fehér Házban fogadta Willy Brandt nyu­gatnémet kancellárt. Ezzel megkezdődtek a nyugatnémet kormányfő kétnapos wash­ingtoni tárgyalásai, amelyek­nek keretében Nixon elnö­kön kívül Rogers külügymi­niszterrel találkozik majd. Brandt washingtoni tár­gyalásainak központi témái: a 'Nyugat-Berlinről nagykö­veti szinten folyó négyha­talmi tárgyalások. Érdekes riportban számol be Valentyin Golcev, az Iz­vesztyija különtudósítója Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter földközi-tengeri szemleútjá- ról. A miniszter a Dzerzsinsz­kij cirkáló fedélzetén tett látogatást a Földközi-tenge­ren hajózó szovjet egységek­nél. A Dzerzsinszkij cirkáló útja felettébb felkeltette az amerikai kémszolgálat fi­gyelmét. Amikor a szovjet cirkáló és a kísérő szovjet hajók hozzákezdtek a Bosz­poruszon való átkeléshez, megjelent egy amerikai fel­derítő naszád, amely egyéb­ként rendszeresen „ráragad” az áthaladó szovjet hadiha­jókra. Az amerikai kémhajó ez alkalommal sem tétlenke­dett: fedélzetén lázas sürgés­forgás kezdődött. A fényké­pező- és filmfelvevő gépek egész ütegét vetették be az amerikaiak. A szovjet ten­gerészek ötletesen válaszoltak a CIA ügynökeinek arcátlan­ná fajuló tevékenységére. Előkerültek a zsebtükrök, s a visszaverődő éles napfény valósággal megvakította a buzgó „fényképészeket”. A Dardanellákat elhagyva, s kiérve a Földközi-tengerre, a szovjet hajókat jobbról és balról hatalmas teherszállító hajók, olajszállító és ha­lászhajók követték. Ezt a „díszkíséretet” az amerikai 6. flotta megzavarodott pa­rancsnoksága repülőgépekkel is kiegészítette, amelyek szün­telenül ott húztak el a szov­jet hajók felett. Azt, hogy az „amerikai díszkíséret” nem volt vélet­len, a szovjet tengerészek több ízben is kipróbálták. Amikor a szovjet hajók megálltak, s hozzáláttak a horgonyvetés- • hez, „kísérőik” ugyanezt tet­ték, amikor a szovjet hajók járása felgyorsult, a „kíséret” fokozta a sebességet. Amikor a szovjet hajók irányt vál­toztattak, „követőik” éles ka­nyart vettek. Mindez — úgy látszik — nem volt elég az amerikai flottaparancsnokságnak, amely még pótlólagosan a szovjet hajók közelébe vezé­nyelte a Rickets nevű akna­szedő hajót. Amikor az ame­rikai aknaszedő utolérte a Dzerzsinszkij cirkálót és két társát, a szovjet hajók ép­Riad elutazása előtt talál­kozik Harmel belga külügy­miniszterrel, aki szerdán ér­kezik Kairóba; továbbá részt vesz Szadat elnök és Fejszal szaud-arábiai király szomba­ton kezdődő tárgyalásain. Szadat és Fejszal a két ország kapcsolatairól, a közel-keleti kérdésről és a Perzsa-öböl helyzetéről folytat megbeszé­lést. KNDK-beli hivatalos láto­gatását befejezve Nicolae Ceausescu vezette román párt- és kormányküldöttség kedden elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. Egyhetes látogatása során Ceausescu tárgyalásokat folytatott Kim ír Szén­nél, a kölcsönös érdeklődés­re számot tartó kérdésekről. A tárgyalásokról közös köz­leményt adtak ki. A közleményben Ceausescu és Kim ír Szén — nyugati hírügynökségek szerint — sík- raszálltak a katonai tömbök feloszlatásáért és a külföl­dön állomásozó csapatok visszavonásáért „a nemzeti határok mögé”. Románia tá­mogatja a KNDK törekvését az ország „békés egyesítésé­re, amit magának a koreai népnek kell végrehajtania, külső beavatkozás nélkül” — szögezi le a közlemény, amely szerint a párt- és kor­mányküldöttség KNDK-beli látogatása jelentősen hozzá­járul nemcsak a két érintett ország, de az összes szoci­alista ország közötti együtt­működés kiépítéséhez és a barátság elmélyítéséhez. Gandhi asszony a menekültkérdésről A kelet-pakisztáni mene­kültek problémájáról folyta­tott négyórás vita végén In­dira Gandhi miniszterelnök kedden a parlament felsőhá­zában szenvedélyes hangú beszédet mondott. Hangsú­lyozta, hogy a világközösség felelősséggel tartozik, mert a kelet-pakisztáni válság nem­zetközi következményekkel járhat. A mintegy hatmillió kelet- pakisztáni menekült gazda­ságilag óriási megterhelést jelent India számára, amely maga is a világ egyik leg­szegényebb országa, — hang­súlyozta Indira Gandhi. Politikai megoldást kell találni a menekültek problé­májára — mondta a minisz­terelnök-asszony, de kijelen­tette, hogy a kelet-pakisztáni politikai megoldás lehetősége napról napra távolabbinak látszik. Mosoda helyett a Fehér Ház... A Life Magazin legutóbbi száma feleleveníti a szeren­csétlen sorsú Kennedy elnök országlásának egyik humoros epizódját, amelyről Pierre Salinger, az elnök egykori sajtótitkára számol be. Salin­ger szerint a Fehér Ház egyik legtitkosabb, legjobban őrzött telefonvonalán, ame­lyet csak akkor lenne szabad használni, ha az ország ka­tonai konfliktusba keveredik, valamelyik reggel befutott egy hívás. Kennedy a legrosszabbtól tartva emelte fel a kagylót — Az elnök beszél — mon­dotta ünnepélyesen. Nagy csönd lett — Akkor ez biztos téves kapcsolás — hallatszott egy ijedt hang a drót túlsó vé­géről. — A francia mosodát hívtam. A Life szerint a Fehér Ház távközlési szakértői he­teken át vizsgálták a telefon- vonalakat, de soha nem tud­tak rájönni, hogyan kapcso­lódott be egy városi hívás a Fehér Ház legforróbb drót­jára. Mahmud Riad Moszkvába látogat Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a hónap végén Moszkvába látogat, hogy kicserélje a szovjet— egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányait. E hírről a keddi A1 Ahram számol be. Hozzáfűzi, hogy a külügyminiszter hivatalos küldöttség élén utazik a Szovjetunióba. Ceausescu a VDH-ba utazott Tepavac hazaiadul! Kínából A jugoszláv kormánykül­döttség Mirkp Tepavac kül­ügyminiszter vezetésével ked­den befejezte egyhetes láto­gatását a Kínai Népköztársa­ságban és Sanghajból elin­dult Jugoszláviába. A kül­döttség látogatása során hi­vatalos megbeszéléseket foly­tatott a kínai vezetőkkel, fel­keresett több vállalatot, tár­sadalmi szervezetet és megte­kintett történelmi nevezetes­ségeket. Lázár Ervin: Zuhanórepülés 20, Robbant a hír, Csapó har­sogva hahotázni kezdett. Furcsa nevetés volt, a másik három nem tudta mire vélni — olyannak tűnt, mintha Csapó fájdalmában nevetett volna. „Mit röhögsz” —kér­dezte tőle Huszár Imre, ő meg gyűlölködő, nekikesere- det arccal így válaszolt: „Úgy kell neki! A családja! A szent felesége! Mit össze tudott papolni. Most meg­kapta!” „Nem vagy te nor­mális, Csapó” — mondta er­re Huszár. Csapó lefeküdt az ágyára, hátat fordított a társaságnak. „Hol van most ?” — kérdez­te Kocsis. „Hol lehetne?! Iszik” — mondta szomorúan Huszár. „Szemét egy nő, a 6zeme se állt jól, nem tu­dom mit szeretett rajta eny- nyire ez a süket Pista” — mondta Kocsis. Pálinkás vi­gyorgott „Ja, fiaim, a do­hány”. Bírót állítólag egy maszek KISREGÉNY zöldségesért hagyta ott a fe­lesége. Ez persze, mármint a maszek zöldséges, csak kósza hír volt egyedül az otthagyás tényét vehették biztosra. Bí­ró hazament szombatpn, az üres lakásban csak egy leve­tet talált: „Éld csak egyedül ezt a rohadék vándoréletet és cicáazál továbbra is a pusztai cafikákkal! Nekem elegem volt, jobb lesz, hogy­ha nem mászkálsz utánam.” Valahogy így szólt a levél. Bíró még aznap visszatért a pusztára, beült a kocsmába és ivott. A többiek így talál­tak rá, vasárnap este. Merev­részegen ült egy sarokasztal- nál, egyikükhöz sem szólt egy szót sem. Csapó oda sem ment hozzá, a többiek sem erőltették. Had igyon. Egyi­kük sem maradt vele a kocs­mában, hazamentek, de lefe­küdni sem tudtak, idegesen ültek a pállot levegőjű szo­bában. „Neked kellene vele beszélni” mondta később Csapónak Huszár Imre. „Sza­rok a pofájába” — felelte dühösen Csapó — „Csak dö­göljön bele a tisztességébe.” Tizenkettő felé feküdtek le, eloltották a villanyt, de min­denki tudta a másikról, hogy nem alszik. Feszülten vára­koztak, s ez a feszült vára­kozás csak akkor pukkant er­nyedté, amikor Bíró benyi­tott az ajtón. Nem gyújtott villanyt, az ágya felé tapo­gatózott. a többiek a félho­mályhoz szokott szemmel jól iátták, hogy Bíró tökrészeg. Fáradtan leült az ágya szé­lére, lehorgasztotta a fejét. Sokáig ült így, aztán amikor Huszár szelíden azt mondta neki, „Feküdj le, Pista, alud­jál” — hörgésszerű hang tört fel a torkán, fölállt, sietős bi­zonytalan léptekkel kiment. „Hova a francba ment ez?” — kérdezte Huszár. „Giíádik egyet. Has_znos ilyenkor” — felelte Pálinkás. Erre megint csend lett néhány percig, az­tán Csapó hirtelen felugrott, feltépte az ajtót és kirohant. Nem tétovázott, egyenesen a gépek felé futott. A puszta melletti réten állt a két gép. Talpát keservesen nyomta a kemény kavics, a harmatos fű között meg-megcsúszott Meghallotta a cirregő zú­gást. Bíró most indít! Lélek­szakadva rohant, még éppen idejében nyitotta ki & gép aj­taját beugrott, sajgó fájda­lom csapott a térdébe, kiálló vasba verte. Belekapaszko­dott Bíróba. „Pusztulj innét” — sziszegte Bíró. A légcsavar megindult, Bíró el akarta in­dítani a gépet, ő meg szabad balkezével vakon a műszer­falon kutatott. Végre ki tud­ta kapcsolni a motort. Bíró elengedte a botkormányt, igyekezett Csapót kilökni a gépből, szerencsére a lábkor­mányhoz szíjazott lába aka­dályozta a teljes erőkifejtés­ben. „Hagyjál! Hagyjál, te szar selyemfiú, te hülye hím­ringyó!” — üvöltötte. Csapó­nak sikerűit őt lerántani az ülésről, egy darabig mind a kétten a gép oldalán lógtak, Bíró lába nehezen szabadult ki a lábkormány szíjából. Aztán a földre huppantak. Bíró felugrott, Csapó hirtelen becsapta a repülőgép ajtaját s már nem tudta kivédeni Bíró ütését Megtántorodott. Bíró igyekezett kinyitni a repülő ajtaját, a másik ráug­rott. A földre estek. Bíró üt­ni próbált artikulátlan han­gok törtek fel a torkán; Csa­pó igyekezett lefogni a kezét. Végre felülkerekedett a földre szorította a részeg kar­ját Bíró teste elemyedt, hüp- pögő, nehéz nyüszítés tolult az ajkára. (Folytatjuk) KOMMENTÁR 7000 oldal plusz 7 A világsajtó két legtekinté­lyesebb lapjának, a moszkvai Pravdának és a New York Ti- mesnek keddi száma egyaránt adatokat — leleplező és el­gondolkoztató adatokat —kö­zöl az indokínai háborúról. A New York Times vasárnap megkezdett sorozatát, a „Vi- etnam-archívum”-pt folytatja. A Pravda szemlsírója, Viktor Majevszkij az Irdokínában el­követett amerikai bűntetteket vizsgáló bizottság munkáját ismerteti. Majevszkij maga is tagja volt ennek a bizottság­nak. A New York Times tény- dossziéja (amelynek teljes terjedelme 7000 oldal) a múl­tat — a közelmúltat — leple­zi le. Azt az utat mutatja be a maga valóságában, amelyet az Egyesült Államok tett meg a vietnami ügyekben való mérsékelt részvételtől a totá­lis háborúig, a VDK bombá­zásáig — a New York Times birtokába került „szigorúan titkos”, a „legszigorúbban tit­kos” jelzésű anyag (amelyből a becslések szerint mindössze 6—15 példány készült) megfi­gyelők szerint valóságos poli­tikai rsbbanássorozatot indít­hat el. Az adatok nyíltan le­leplezték azt, hogy a legfel­sőbb amerikai katonai és ál­lami vezetés éveken át meg­hamisította a nyilvánosságra hozott tényeket. így például mindaz, amivel a VDK bom­bázását indokolta, nem volt más, mint előre elgondolt, a legapróbb részletekig kidolgo­zott provokáció. így például nyilvánosságra került egy ún. „30 napos forgatókönyv”, amelyet Johnson elnök is jó­váhagyott és amely pontosan előírja azt a 30 napra terve­zett politikai diplomáciai of- fenzívát, amelynek be kellett vezetni a „D” napot a VDK el­leni első tömeges amerikai bombatámadás napját. A for­gatókönyvet 1964. május 23-án terjesztették az elnök elé és ezt követte a forgatókönyv szerinti pontos színjáték: az 1964 augusztusi, úgynevezett tonkini incidens, majd 1965 februárjában a támadás. A New Yqrkban nyilvános­ságra került anyag minden bi­zonnyal még azokat is meg­döbbenti Amerikában, akik valamiféle álnemzeti szóla­mok bűvkörében élve elhitték, hogy az Egyesült Államok va­lamiféle védekező háborút folytat sok ezer kilométerre országának határaitól. Tuda­tos, hideg fejjel kigondolt és szívás propagandamunkával leplezett agresszióról van szó. Nem szocialista ország sajtó­ja, hanem a kapitalista pro­paganda vezető orgánuma bi­zonyítja ezt. A New Ifork Times a közel­múlt tényeit idézi. A Pravda azokról a részletekről számol be, amelyek már napjainkban történnek. Azokról a tények­ről, amelyeket most a leg­újabb propagandaverzió a vi- etnamizálás, az amerikai csa­patok lassú kivonásának vál­tozatát hivatott leplezni. A VDK-t érő provokációk nap­jainkban is folynak. Ez év március 21-én és 22-én példá­ul 127 repülőgép támadta az országot. Ez év áprilisában 1875 különböző bombát, 118 repeszhatású bombát tartal­mazó tartályt dobtak le egyet­len vietnami tartomány sű­rűn lakott területeire. A Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság déli részein 100 kórházat, 533 egészségügyi állomást és szülőotthont, 76 iskolát sem­misítettek meg a bombák — írja Majevszkij. A New Yorkban közzétett jelentés, a moszkvai egyoldai las cikk tényeket közöl. Té­nyeket, amelyekkel szemben a- leghangzatosabb propaganda­szólam is hatástalannak bizo­nyul. Mert a tények az igazsá­got hordozzák. Megnyílt az MSZEP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Honecker közölte, hogy a jövőben is az NDK árucsere­forgalmának háromnegyed részét bonyolítják le a szo­cialista országokkal. Az új ötéves terv előirá­nyozza az ipari árutermelés 34—36 százalékos növekedé­sét. A falvakban fennálló munka- és életkörülménye­ket közelebb kell hozni a városi körülményekhez. Erich Honecker megállapí­totta, hogy az NDK-ban mind tökéletesebb formában jut kifejezésre a munkásosztály hatalma és vezető helye. „Meggyőződésünk, hogy tár­sadalmunk fejlődése során a csaknem az egész munkás- osztályt átfogó szakszerveze­tekre mind nagyobb -szerep hárul.” „A VII. pártkongresszus óta pártunk tovább növeke­dett. Sorainak egysége szi­lárdabb és fokozódott a párt­tagok tömörülése a Közpon­ti Bizottság körül” — hang­súlyozta Erich Honecker. Közölte, hogy az NDK 18 éyét betöltött állampolgárai közül minden hatodik a Né­met Szocialista Egységpárt tagja. A tömegkommunikációs eszközök jelentőségéről szól­va Honecker közölte, hogy a Német Szocialista Egység­párt napilapjai a VII. kong­resszus óta 6G0 000-rel, kere­ken 5,3 millióra növelték példányszámaikat. „Pártunk Központi Bizott­ságának nemzetközi tevé­kenysége a beszámolási idő­szak alatt arra irányult, hogy aktív módon járuljon hozzá a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megszilárdulásához, vala­mennyi antiimperialista erő tömörüléséhez” — állapítot­ta meg Honecker. Az 1969-es moszkvai tanácskozást nagy jelentőségű lépésnek nevezte a nemzetközi kommunista mozgalom akcióegységének megszilárdításában, vala­mennyi antiimperialista erő együttműködésében. Az NSZEP Központi Bizottsági ezzel összefüggően határo­zottan elítélte a kínai veze­tésnek a marxizmus—leniniz- mus és a szocializmus érde­kei ellen irányuló politikáját, amely az imperialistaellenes erők egyesítésének komoly akadálya. Az NSZEP nemzetköz! kapcsolatairól a beszámoló a többi között megállapítja: „Az SZKP-hez és a szoci­alista testvérországok más kommunista, valamint mun­káspártjaihoz fűződő hagyo­mányosan szoros kapcsolatok mellett sikerült értékes és állandó kapcsolatokat létesí­teni Európa, Ázsia és Latin- Amerika számos baloldali szocialista és szociáldemokra­ta pártjával is.” A beszámoló kifejezésre juttatja: „Az NSZEP amel­lett foglalt állást, hogy a kommunista és munkáspártok átfogó nemzetközi tanácsko­zásai mozgalmunk rendsze­res gyakorlatává váljanak. A kommunisták és a forradal­mi erők egységtörekvése ob­jektív szükségszerűség, a nemzetközi osztályharc tör­vényszerű irányvonala. Az NSZEP Központi Bt-' zottságának közel ötórás be­számolója után, amelyet Erich Honecker terjesztett elő. a tanácskozás a késő délutáni órákban meghallgatta a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentését, amelyet Kurt Seibt, a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke terjesztett a kongresszus elé. Ezt megelőzően a szovjet űrállomás legénységének üd­vözletét a kongresszus nagy lelkesedéssel elfogadott vá­laszüzenettel viszonozta. Kurt Seibt beszámolója után megkezdődött és szer-' pán folytatódik a vita a Köz­ponti Bizottság beszámolója fölött. Felszólalnak a ven­dégküldöttségek vezetői is. Várhatóan szerdán mondja el beszédét Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitká­ra és sor kerül Kádár János­nak, az MSZMP KB első titkárának felszólalására is.

Next

/
Thumbnails
Contents