Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-16 / 140. szám

WM- Június 18. KeLET-MAGYARORSZäS 8 oldalt 9 Áldás, vagy átok? Két éve országos híre lett annak a tanácskozásnak, me­lyet a megye vezetői kérésé­re Nyíregyházán rendeztek meg. Itt született az a szálló­ige: „Áldás, vagy átok legyen a szabolcsi alma?” Igen sok problémát megoldott akkor ez a tanácskozás, országos veze­tők hajoltak össze, hogy a „piros aranyat”, megyénk egyik legnagyobb kincsét se­gítsék értékesnek maradni. Minderre azért érdemes visszaemlékezni, mert az ak­kor megoldott problémák, az azóta épülő hűtőtárolók — és nem utolsósorban a két év alatt termőre forduló jelentős területek — újabb kérdéseket tettek fel mindenkinek, aki Szabolcs aranyával foglalko­zik. Csak egy kis csokor ezekből a problémákból: kiderült, hogy Tuzsér és Komoró, a két külkereskedelmi átvevőállo­más nem elegendő a szovjet szállítások jó lebonyolításá­hoz. Idén tehát ismét be kell kapcsolni a külföldi szállítás munkájába Mándokot, a ré­gebben egyszer már működő harmadik átrakóállomást Ezenkívül mindhárom át­rakóállomásnál szükség van arra, hogy végre megvalósít­sák a fedett helyen való munkát, az éjjel kivilágított, tehát három műszakban mű­ködő átvételi munkát. Aztán: nem lehet most már az egyre növekvő termést ide­jében, romlás nélkül elszállí­tani, csak úgy, ha legalább két országúti átlépő állomá­son, Beregsuránynál és Tisza- becsnél gépkocsin, esetleg ka­mionokkal is megkezdődik a szállítás. A rövid utak törvé­nye a határ menti almásker­tek számára különösen nagy előny. Hiszen, ahelyett, hogy 20—30 kilométeres rossz uta kon ráznák a legközelebbi vasútállomásig a jó minőségű almát, ahol átrakják, bejön Nyíregyházáig, innen utazik Záhonyon át, ehelyett néhány, kilométeres út után ott lehet egy szovjet vasúti állomáson. Végül, de nem utolsósorban a nagy ütemben megépült és épülő almatárolók, hűtőházak problémája is megér egy „mi­sét”. Van már rá példa, mi­lyen hasznot lehet elérni a tárolók teljes kihaszná­lásával. Ismerünk olyan ter­melőszövetkezetet, amely al­matárolója teljes értékét megkereste már azzal, hogy a húsiparnak adta bérbe arra az időre, amikor alma nem volt benne. Van más példánk, amikor például gumigyári raktárként értékesítették. Természetesen ez az utóbbi kisebb haszonnal jár, de még mindig jobb, mint ha üresen állna. Tulajdonképpen bármi­re hasznosítanak egy fedett épületet, laskagomba-ter­mesztésre, ládaszegezésre, vagy akár valami mellék­üzemág ideiglenes otthonául. Nos, ezek körül a problé­mák körül tartja meg a Ma­gyar Közgazdasági Társaság Szabolcs-Szatmár megyei szervezete a megye vezetőinek részvételével és országos ve­zetők jelenlétében a második nagy almaértekezletet a Nyír­egyházi Agrotechnikai Kutató Intézet épületében június 25- én. Az összejövetel címe, té­mája, a most elkészült meghí­vó tanúsága szerint: „A sza­bolcsi téli alma exportfor­galmának helyzete, fejleszté­sének lehetőségei és a hűtőtá­rolók kihasználásának lehető­ségei.” G. N. Z. „Innen nem lehet nyugdíjba menni** Tarthatatlan munkakörülmények a tiszavasvári téglagyárban FEJLŐDIK A CSEPEL MOTORKERÉKPARGYÁR NYÍRBÁTORI RÉSZLEGE. A NAGYOBB KAPACITÁST ÚJABB ÜZEMCSARNOKOK LÉTESÍTÉSÉVEL IS SEGÍ­TIK. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) „Ha lehet, elmegyünk in­nen” — ez volt a címe egy 1968. szeptember 25-én meg­jelent írásunknak, amely a tiszavasvári téglagyárban lévő tarthatatlan, körülményekről szólt- A cikk hatására az ak­kori tiszalöki járási pártbi­zottság tanácskozásra hívta a Tégla- és Cserépipari Válla­lat vezetőit és megállapod­tak: sürgősen meg kell javí­tani a munkakörülményeket. Nehéz-, balesetveszélyes Történt is néhány intézke­dés. Például a kemencemun­káknál megszüntették a kézi kocsi tolást, új eljárással félig gépesítették a munkafolya­matot és javítottak a dolgo­zók bérén. Ez még 1968-ban történt és azóta egy újabb béremelés történt: ezer da­rab tégla kihordásáért 16,98 helyett 18, most pedig már 21 forintot fizetnek. Ez ter­mészetesen kisméretű téglára vonatkozik, mert a B—30- asért 58,80 a fizetés. Másban azonban nem tör­tént változás- A nagyválla­lat 14 gyáregysége közül ket­tő — a fehérgyarmati és a Hajdúszoboszlói — korszerű üzem, a többi maradt hagyo­mányos eljárású, nehéz és balesetveszélyes munkahely­nek. Mert a balesethez egy pillanatnyi figyelmetlenség elég csupán és az egy mű­szakban 6—700 munkamoz- dulatot megtevő dolgozó he­tekre, hónapokra kiesik a munkából. (Nem véletlen, hogy akár az iparban, akár a mezőgazdaságban az anyag- mozgatásból ered a legtöbb baleset, a téglagyárban pe­dig az ilyen jellegű munká­ból van a legtöbb.) — Körülbelül négyszáz mázsát mozgatnak meg,-egy tízórás műszakban a lerakók, de 200—250 mázsát a kazla- zók, a behordok is. Ahol pe­dig kevesebb az anyagmoz­gatás, ott meg 50—60 fok a meleg — mondja Karasz Ist­ván gyáregységvezető, aki ta­valy szeptember óta csak éppen aludni jár haza. napi 15—16 órát a gyárban tölt. Mindennap újra agitálni — Mindennap újra ke'.' kezdeni az agitálást- Voll olyan időszak tavaly, hogy Ilona postás lesz 3 Ionénak díőbarna a szeme. Tizennégy éves még csak, de máris megfordulnak utána. Nem­csak a kis nyírségi faluban, ahol lakik, de a városban is, ahová be-beutazott, ha dolga akadt. Ilona csinos lánnyá serdült, és szó ami szó, ezt tudta is magáról. Amikor be­szélt, szép arcát kissé félre­fordította, mint a madár, amikor énekelni készül. Mo­solygott, a derű arcáról so­sem szállt el. Legutóbb az évzárón lát­tam. Ott állt a kis falusi is­kola homokos udvarán, bú­csúra készen. És talán életé­ben most volt először kicsit szomorú. Sajnálta a közös­séget, amelyben emberré ér­lelődött, a tanárokat, akiket szeretett, a kis iskolát, amely neki mégis az utat biztosítot­ta az álmok felé. Ilonka postás lesz. Mindez mpst, a búcsúkor is az eszé­ben járt. Postás, postatiszt. Az okos kislány előtt zavar­talanul állította az élet a vál­tókat szabadra. Bizonyítvá­nya kitűnő, a felvételi a deb­receni postás szakiskolára sikerült, megvan a kollégiu­mi felvétele. Ilonának már csak szorgosan kel) dolgozni, és elér mindent, amit akar. A szegedi felsőfokú képzőt, a tiszti rangot. i És most mégis egy kicsit szomorú. Mert nemcsak a2 is­kolától búcsúzik a kisdiák. Búcsúzik úttörőpajtásaitól, akik olyan nagyon szerették. A kicsiknek mesélt, a na­gyokkal játszott, a fiukat morzézni tanította. Elköszön a csapattól, ahol olyan sokat tanult. Igen, mégpedig olyan hasznosan. Még a felvételin is jól jött sok minden. Ott volt például a megfigyelőképessé- gi. Ilonka a debrecenieket is meglepte. Nemcsak nézett, lá­tott is. Ilonka ott állt a sorban, együtt a többiekkel. Alig hal­lotta az Igazgató szavait, sze­me előtt homályosan rajzoló­dott ki a csapatzászló. Szer­telenül keveredtek benne a lepergett évek emlékei azzal, amit várt. Látta magát pos­tásruhában, hallotta a drót zizegését, melyen az általa továbbított távirat jelei fut­nak végig. Aztán visszaug- rott a mába, ahhoz a nyár­hoz, ami reá várt. Belehasí­tott a nagy ijedelem: elkerül itthonról, és a kis nyíri falu helyett Debrecenben lesz, egyedül messze a szülői ház biztonságot adó melegétől Ha talán nem is tudta meg­fogalmazni, nagyon érezte, hogy ezen az évzárón valami végképp véget ért. Hogy va­lami új kezdődik. Megsimí­totta nyakán a piros nyak­kendőt. Amit olyan nagyon szerétett. Gyengéd volt a mozdulat, már kicsit anyá­sán kedveskedő. Több meleg­ség volt benne, mint száz szóban. Ilona most - nagyon gyermek volt. Talán utoljára volt ennyire kicsi. Pedig a legnagyobb volt az összes gyerek között. A búcsúzó nyolcadikost övező titok, varázs vette körül. De most gyerek lett újra, kicsi, magát védtelennek érző. Búcsúzott Ilona, emlékekkel, és emlé­kektől. Ilona postás lesz. Postás, aki jó hírt akar továbbítani. Aki az öröm hírnöke akar lenni. Az évzáró véget ért. Ilona is hazaindult. A kapuban egy hosszú srác szegődött mellé. Ránézett, aztán meg­szólalt: ti ti ti, tá tá ti ti, ti, ti tá ti, ti, tá, ti tá ti ti, ti, tá ti tá... A lány arca újra felderült. A nagy barna szem tiszta fényében ragyogott, örült, és úgy érezte, nagy lány lett. Azt sem vette ész­re, hogy két kisfiú mögötte megfejtette a morzét. Csak annyit mondott a fiúnak: — Én is... * ' Hazamentem. Kikerestem egy úttörő próbakönyvből, mit is mondott a fiú. Ezt böngésztem ki: szeretlek. A leendő kis postásnak most talán a szíve is így dobog. B. L. harmincán maradtak itt, a ' többiek elmentek. Azt mond­ták, inkább kevesebbet ke­resnek, de máshol egy hóna­pig sem kell annyit dolgozni, mint a téglagyárban egy nap alatt. És ha ezt szó szerint nem is fogadjuk el igaznak, van ebben valami. A gyár mel­lett közvetlenül ott van a teljesen modern Alkaloida, ahol minden munkafolyama­tot a gépek végeznek, de még a gépjavító, vagy a tsz föld­je sem vesz ki fele annyi energiát az emberből, mint a kemence tüze, vagy a 400 mázsa tégla. Nyolcvanhárom jelenleg a gyár termelői létszáma és kö­zülük mindössze ketten — Bende János és Önodi János égetők — húsz éve dolgozói a téglagyárnak, hatan 15 és 18 év között, a többség azon­ban 1—2 éve, vagy még an­nál is kevesebb ideje dolgo­zik itt. Pedig a kereset nem rossz- A férfiak átlaga 2400, a nőké 2000 forint körül van. Persze a kirakok és a bera­kok a háromezret is megke­resik és a behordóknak is megvan a két és fél ezer. Az igény nőtt, a gyár maradt — Nálunk nincs órabér, darabbérben dolgozik min­denki. Ezért van az. hogy idén — legalábbis eddig — túlteljesítettük a tervet. Az első negyedévben majdnem a dupláját termeltük, mint amennyit terveztünk, de ah­hoz képest, amennyire kelle­ne a tégla ez is nagyon ke­vés. , Hogy szándékosan-«, vagy véletlenül, ezt ne feszeges­sük, tény az, hogy a tégla­gyártást 1964-ig szinte egyál­talán nem fejlesztették, sőt sok helyen elsorvasztották- Ehelyett a tufa, a szilikát- elemek gyártása kezdődött nagyobb ütemben. Azóta ki­derült: még mindig nagy szükség van a hagyományos téglára. A gyárak pedig ott tartanak, ahol tíz-tizenöt év­vel ezelőtt. A kemence épp olyan meleg, a tégla épp olyan nehéz és a kézi mun­kát legfeljebb egy-egy lófo­gat könnyíti meg azzal, hogy nagyobb távolságra kocsival viszik az anyagot. A gyáregységvezető aszta­lán ott az idei fejlesztési terv. Eszerint idén egy vá- kuuimprést kap a gyár, me­lyet ha üzembe állítanak, több téglát tudnak majd gyártani­Csakhogy ez .semmit nem javít a munkakörülménye­ken. Márpedig ez az, amire elengedhetetlenül szükség van. Mert igaz, van két jó szocialista brigád és most alakul másik kettő. És az is igaz, hogy az emberek szor­galma — azzal, hogy túltel­jesítik a tervet — anyagiak­ban is meglátszik. De med­dig? Mert az emberi teljesí­tőképességnek is van határa és az állandó portól fennáll a szilikózisveszély. Erre jegyezte meg a be­szélgetéskor az egyik dolgo­zó: innen nem lehet nyug­díjba menni! Balogh József Ifjú tanácstagok rajtja Az idei tanácstagi válasz­tások során #Szabolcs-Szat- már megyében több mint 500 olyan tag került a köz­ségi és városi államhatalmi testületekbe, aki fiatalnak számát. Az ifjú tanácstagok jövendő munkája sok tekin­tetben befolyásolhatja egy- egy település fejlődését, az előrelépés dinamizmusát Hogy a választók bizalmá­nak minél jobban megfelel­jenek, hogy betöltsék azt a feladatot, amit rájuk bíztak, az azon is múlik, milyen in­díttatást kapnak közéleti munkájukhoz, A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága a legjobb munka és tevékenység biztosítása ér­dekében most minden járás­ban összehívja az ifjú ta­nácstagokat. hogy megbe­széljék velük speciális fel­adataikat. Legutóbb Kisvár­dán gyűltek össze, hogy a KISZ megyei bizottságának titkárát meghallgassák azok­ról a legfontosabb ifjúság- politikai, általános politikai teendőkről, amelyek közvet­lenül kihatnak a községek és a város közéletére, művelő­dési fejlődésére, amelyek a legjobban biztosítják az if­júság érdekvédelmét. A kisvárdai megbeszélés után a többi járási székhe­lyen is sor kerül ezekre a tanácskozásokra. amelyek­nek gyakorlati haszna és eredménye majd a községi testületek munkájában lesz — remélhetően — mielőbb mérhető. i Sokat érő vita Amiért a tudományos koordináló bizottság létrejött A megye ötéves terve egyelőre cseppfolyós állapot­ban van. Ez érthető és ter­mészetes, hiszen a vállala­toknak, tsz-eknek, s külön­böző gazdálkodó szerveknek tervüket csak a hónap végé­re kell elkészíteniük, — s a középtávú fejlesztési terv csak akkor lehet egységes és egész, ha ezeket is tartal­mazza. A megyei tanács azonban elkészített egy előzetes ösz- s/.esítést. amely a fejlesztés fő irányait, a kívánatos ten­denciákat és arányokat tar­talmazza. Ezt már korábban a szakemberek rendelkezésé­re bocsátotta, s a hétfői bi­zottsági ülés — a megyei tu­dományos koordináló bizott­ság keretei között — lénye­gében a szakembereknek e fejlesztési elgondolásokra vonatkozó megjegyzéseit, ja­vaslatait és felvetéseit gyűj­tötte egybe. Ötlet helyett tudatosság Miket tartalmaznak e ja­vaslatok? Az ipari-műszaki szekció tagjai felhívták például az illetékesek figyelmét az elő- közművesítés előnyeire. Gyorsabb, olcsóbb és elő­nyösebb így az ipartelepítés, Mátészalka példája bizonyít­ja. Emellett a szekcióban azt is megjegyezték, hogy alaposabban meg kellene nézni, előtanulmányokat kellene végezni arra. hogy milyen iparágakat telepíte­nek megyénkbe. Melyek azok, amelyekhez legjobbak az adottságaink, melyek il­lenek leginkább munkaerő- helyzetünkhöz. A régebbi gyakorlat — sajnos — nem ezt mutatta, így eléggé öt­letszerűen történt az „ide- iparosítás”. A szekció javasolta, hogy az eddiginél sokkal gyorsab­ban igyekezzen a megye pótolni a szakemberhiányt. A szakmunkásoktól a tervező- mérnökökig sok és sokféle tudású emberre volna szük­ség. Ma a megye iparából — nem pontos, csak becsült adat., — körülbelül nyolcszáz mérnök és technikus hiány­zik! Javasolták a szakemberek, hogy a középfokúnál maga­sabb műszaki oktatási bázis megteremtésére tegyen lépé­seket a megye. A javaslat egy faipari főiskolát vizsgált, il­letve azt, hogy erre milyen nagy szükség volna nálunk. (A megye ipari termelésének egyharmada a faiparé!) Tud­ják, hogy ez milyen nehéz, de mégis meg kell kísérelni, mert az „import” nem hoz kellő megoldást. De a szakemberimportot is növelni kell, mégpedig azzal, hogy az ide település feltéte­leit az eddiginél jobban meg­teremtjük. Például lakást adunk. Az ma természetes, hogy egy Szabolcsba költöző orvos lakást kap, de egy ide kerülő mérnöknél ugyanez még inkább csak kívánság, óhaj. A szekció tagjai felhívják a figyelmet egy veszélyre: a megyénkkel szinte határos borsodi részen, az épülő ole­finprogram tovább ronthatja a megye szakemberhelyzetét. Verseny van ebben is, leg­alább annyit kell nyújtanunk fizetésben, lakásban, ellátás­ban, mint amennyit ott kap­nak. Ez a kérdés természete­sen elsősorban Tiszavasvárit érinti, de könnyen más terü­leteken is érezhető lehet. Pénzt, de honnan? Az élelmiszer-gazdasági szekcióban is a megyénket leginkább érintő kérdés, a munkaerőmérleg és a műsza­ki-technikai színvonal kö­zötti ellentmondások vetőd­tek fel legélesebben. A terv számol azzal, hogy megyénk­ben tovább csökken a mező- gazdaságban és az élelmiszer- iparban foglalkoztatottak száma. Ez a csökkenés nyil­ván a gyengébb adottságok­kal rendelkező területeken lesz a legjobban érezhető. A kérdés most az, hogy lesz-e gazdaságainknak. a tsz-eknek és állami gazda­ságoknak elegendő fejlesz­tési alapjuk a távozók helyé­be megfelelő gépeket állíta­ni. A válasz erre jelenleg csakis az lehet, hogy nem. Az élelmiszer-gazdaság — a támogatások, a különböző preferenciák ellenére — most már - krónikusan tőke­hiánnyal küzd. Ebben a helyzetben különösen meg­alapozott programot, jó irá­nyú törekvéseket követelne a megoldás. — és természete­sen pénzt. De a termelés bő­vítése is pénzt vár, és a jö­vedelmek állandó növekedé­sére is sokat kell fordítani — s a szociális ellátás is mind többet igényelne. Felvetődött, hogy a terv hat szárítóüzem létesítését irányozza elő. Amikor a gaz­daságossági számítások elké­szülnek, minden nagyon szép. Később, amikor a konk­rét eredményeket látják a tulajdonos gazdaságok — már szeretnének megszaba­dulni ezektől a melléküze­mektől. Miért van ez? Ezt a kérdést a közeljövőben alaposan meg fogják vizsgál­ni. Nem pusztába kiáltott szó Ugyancsak górcső alá ke­rül a mezőgazdasági beruhá­zások egyik legsúlyosabb ne­hézsége. az, hogy miért ke­rül 15—20 százalékkal többe átadáskor egy létesítmény, mint amennyit az eredeti költségvetés előír? Nyilván azt is megvizsgálják, hogy miként lehetne ezt megelőzni, vagy meg lehet-e előzni egy­általán? A tervvel kapcsolatban még számos javaslat felvetődött, az egészségügyi, kulturális területeken is. E javaslatokat a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztik, és a terv' végleges összeállításánál a javasoltakra is kitérnek majd. Kun István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents