Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
* ol dal K.ELET-MAGYARORSZÁg ífft. Jínfus fc Partizánlámadás Vietnamban CARAPKIN SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER-HELYETTES (KÖZÉPEN) NEM HIVATALOS LÁTOGATÁSRA A DÁN FŐVÁROSBA ÉRKEZETT. CARAPKIN TÁRSASÁGÁBAN KÉPÜNK JOBB OLDALÁN N G. JEGORI- CEV, A SZOVJETUNIÓ DÁNIAI NAGYKÖVETE Az olaj az ember javára Kőolaj kongresszus less Moszkvában Június 13-án kezdődik és 6 napig tart a VIII. nemzetközi kőolajkongresszus, amelynek ünnepélyes megnyitójára a Kreml köngresz- szusi palotájában kerül sor. Mint Valentyin SasLn szovjet kőolaj termelési miniszter, a kongresszus szervező bizottságának elnöke hétfői moszkvai sajtóértekezletén közölte: a kongresszus az Olajipari szakemberek, tudósok információ- és tapasztalatcseréjének nagyszabású fóruma lesz. A kongresszus részvevői „az olaj az ember javára” jelszó jegyében fognak tanácskozni. A tudományos vitatémák felölelik az Olaj kutatásának, fúrásának, felszínre hozásának és feldolgozásának ösz- szes időszerű kérdéseit. A kongresszuson elhangzó több mint 150 tudományos beszámolóból a szovjet szakemberek harmincnégyet az amerikaiak pedig ötvenhármat fognak tartani. A tanácskozás munkájában részt vevő szovjet szakemberek száma ezerre tehető, az Egyesült Államokból 850 olajipari szakember lesz jelen. A kongresszusra eddig mintegy hatvan ország jelentette be részvételét, köztük Magyarország is, ahonnan 168 delegátust várnak. Fellőtték a Mariner—9-et partízánmise Rómában Súlyos harcok folynak Dél- Vletnam mind a négy katonai körzetében — jelenti az AP Saigonból. A hírügynökség szerint a partizánok az elmúlt hét végén csaknem száz amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadásokat. Saigonból származó nem végleges adatok szerint a harcokban hétfő hajnalig 77 saigoni katona vesztette életét, 220 megsebesült. Az amerikai katonák veszteségét 33 főre becsülik. A Reuter legújabb jelentésében arról számol be, hogy a DNFF fegyveres alakulatai hétfő reggel a Shau völgyében megtámadták a saigoni kormányesapatok egyik megerősített állását. A harcban 15 dél-vietnami kormánykatona halt meg, 28-an megsebesültek. A dél-vietnami szabadság- harcosokért és ügyük győzelméért mondott misét egy amerikai pap a Szent Péter bazilika lépcsőin. A vatikáni pápai rendőrség szóvivője á nem mindennapi esetet a következőképpen mondotta el: — Henry Bury minnesotai lelkész a Szent Péter bazilika lépcsőin egy asztalból oltárt rögtönzött és a körülötte összegyűlt háborúellenes híveknek misét celebrált a „Viet Cong partizánok” lelki üdvéért és harcuk győzelméért. — Amikor a mise véget ért, a pap, híveivel együtt, a bazilikába lépett és ott röplapokat osztogatott. Ezek elítélték a pápát, amiért a közelmúltban hajlandó volt fogadni a saigoni kormány képviselőit, viszont elutasította a találkozást a DNFF küldötteivel. A papot és néhány hívét a vatikáni rendőrség őrizetbe vette. Kiújultak a fegyveres összetűzések Jordániában Ammanból és Jordánia északi, határ menti körzeteiből érkező hírek szerint hétfőn folytatódtak a hét végén megújult fegyveres összecsapások a palesztínai gerillák és a királyi katonaság egységei között. Az El Husszein menekült- táborban és a palesztínaiak által sűrűn lakott ammani kerületekben a hatóságok meghatározatlan időre kijárási tilalmat rendeltek el; az hatóságokkal kötött megállapodásokat, kivonta erőit a városból és a falvakból az e célra kijelölt bázisokra. Az arab országok nem tűrhetik a jordániai hatóságok akcióit, s nem maradhat el a felelősök kérdőre vonása. Ami Észak- Jordániában történik, az az izraeli ellenség érdekeit szolgálja. A lap utal rá, hogy Jordánia az amerikai katonai segítség eredményéként képes csapást mérni az ellenállá sra. ......r»<—— ...................................................... .........■■■■■« Külpolitikai széljegyzet Barna pünkösd Nürnbergien Ebben az esztendőben ünnepli az egész emberiség — mindenki, aki becsüli az igazi művészet örök értékeit — Albrecht Dürer születésének ötszázadik évfordulóját. Nürnberg városa elsősorban ünnepli: rengeteg pénzt áldozott a méltó megemlékezésre, hiszen Dürer e város szülöttje, talán legnagyobb fia volt. Meg azután egyéb oka is volt Nürnbergnek, hogy minél nagyobb pompát csapjon Dürer körül. Szeretnék, ha a világ most már lehetőleg csak Dürert asszociálná Nürnberg város nevéhez —, inkább Dürert, mint mást. Mert mi is az a más, amely a mai nürnbergi városi vezetőség számára oly kellemetlen gondolattársítást jelent? Természetesein: Hitler náci pártjának Nümbergben megtartott nagy pártgyűlései és kongresszusai, a nürnbergi fajvédelmi törvények és — ennek logikus következménye volt, nem véletlenül rendezték meg a szövetségesek éppen Nürnbergben a háborús bűnösök tárgyalását — a nürnbergi per, Göring, Ribbentrop, Keitel és társaik felelősségre vonása. Am bármennyire igyekszik is feledtetni Nürnberg mai vezetősége, milliókat költve Dü- rer-propagandára, a város rossz hírét — ez nehezen sikerül. Mert mi történt például most, pünkösdkor, Nürnbergben? Háromnapos találkozóra gyűltek itt össze valameny- nyi rendű és rangú nyugatnémet revansisták. Az úgynevezett szudétanémet szövetség rendezésében pünkösd vasárnapján 200 ezer (!) ember rendezett nagygyűlést, provokatív demonstrációt. SS-egyenruhá- kat, antantszíjakat, géppisztolyokat ezúttal ugyan nem viseltek, de a barna szellem nem sokat változott. A nagygyűlés a moszkvai és a varsói szerződések ellen gyűlt össze, a régi birodalmi gondolat jegyében demonstrált. Az európai béke és biztonság, az enyhülés ellenségei, a revansiz- mus, a háborús uszítás lovagjai ültek pünkösdöt Nürnbergben. A város vezetőségének, amely — ismételjük — már az év elején, a Dürer-emlékév kapcsán őszintén úgy nyilatkozott, hogy a nagy képzőművész megünneplésével szeretné feledtetni Nürnberg régi rossz hírét —, a város vezetőségének módja lett volna a szélsőjobboldaliak gyülekezetét megakadályozni a szudétanémet dzsemborit. Betilthatta volna a szélsőjobboldaliak gyülekezetét. Ajtót mutathatott volna a régi határok lovagjainak. Nem tette meg. így hát ne csodálkozzék, ha a Dürer- propagandára költött milliók kárba vesznek. Dürert — Nürnberg nélkül is — méltó helyére teszi a művészetszerető emberiség. Nürnberg város hírneve viszont addig nem javul meg, amíg újra meg újra a barna szellem tarthatja, ha csak pünkösdi királyságnyi időre is. megszállva, (ks) összehangolják a szovjet és amerikai rakéták tudományos programját Hajtóvadászat az isztambuli emberrablók után Ezer íkáfo^a és rendőr fogja Szoro&h gyűíűbe azt az isztambuli házat, amelynek harmadik emeletén fegyveres politikai terroristák túszként tartanak fogva egy 14 éves kislányt. A kislány, Sibel Erkan, egy őrnagynak, Dincer Erkannak a gyermeke. Úgy került veszélyes helyzetébe, hogy vasárnap reggel egy négyfőnyi csoportot, amelynek minden bizonnyal köze volt Ephraim Elrom izraeli főkonzul elrablásához és meggyilkolásához — éjjeliőrök igazolásra szólították fel. A tűzharc után, amelyben az egyik őr életveszélyesen megsebesült, a csoport két tagja — egyikük nő — egérutat vett. A másik kettő azonban betört egy lakóépületbe, felrohant a harmadik emeletre, ahol Er- kanék laknak, s bevette magát a lakásukba. Itt találták Erkan feleségét és két gyermekét. Az asszonyt és Sybel 10 éves kisöccsét, Tanart elengedték. a kislányt azonban visszatartották. Az éjszaka folyamán a két ember az ablakból lekiabálva közölíe nevét és feltételeit. Nahir Seyhan és Huseyin Ce- havir — így mutatkoztak be — a kislány szabadságáért cserébe azt követeli, hogy juttassanak nekik két útlevelet s szabadon sétálhassanak át a kordonon és a határon. Erkan őrnagy maga is a ház körül táborozó katonák között van. Újságíróknak felindultan csak annyit mondott, hogy ha gyermekének bántódása esik, a saját kezével végez a gyilkosokkal. A statáriális ügyekkel foglalkozó isztambuli katonai parancsnok azonban óvatosabban nyilatkozott: „türelmesen várunk, de ezt a kettőt élve, vagy halva kézre kerítjük.” Azt, hogy az emberrablóknak közük van Elromhoz, abból gyanítják, hogy az éjjeliőrökkel lezajlott összecsapás után a csoport elvesztett egy kék táskát, amelyben megtalálták Elrom néhány levelét és levéltárcáját. A hétfő reggeli török lapok hatalmas szalagcímek alatt Az egyésült államokbeli Cape Kennedyben vasárnap este (magyar idő szerint éjfél után 23 perccel) fellőtték a Mariner—9 jelű űrhajót, amelynek feladata, hogy. a Marshoz repüljön, ott tudományos kutatásokat végezzen és fényképfelvételeket készítsen a bolygóról. A Mariner—9 a tervek szerint 6 hónapig repül a Mars felé (körülbelül egyidőben ér oda a már úton lévő két szovjet űrhajóval, a Mars—2 és Mars—3-mal). Az űrhajó és pályájára röpítő rakéta szétválasztása sikeresen megtörtént — közölte az amerikai űrhajózási hivatal. 1 Hétfőn reggel Nicolae Ceau- sescunak, a Roanán KP főtitkárának, az államtanács elnökének vezetésével elutazott Bukarestből a román pártós kormányküldöttség, amely hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban, a a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Vietnami Demokratikus KöztársaságLázár Ervin: Kis ideig csend volt, aztán Csapó megkérdezte: — Torkonvágott? — Ja — mondta kurtán, de egyáltalán nem rosszkedvűen Bíró. — Mindig valami szarba keverlek — morogta Csapó. Bíró megállt, megfordult. — Engem? — kérdezte komolyan. — Engem ugyan nem. Verekedtem egyet és kész. De magadat, öregem, magadat. Csapó nem válaszolt, némán álltak egymással szemben. — Véres a homlokod — mondta Bíró. Csapó elővette a zsebkendőjét, törölgette a homlokát. — Nem ott — mondta a másik. — Add ide! , Kivette a zsebkendőt CsaAz amerikai űrhajó súlya körülbelül 1 tonna, jóval könnyebb tehát, mint a két szovjet Mars-rakéta, amelyek mindegyike több, mint négy és fél tonnát nyom. Az Amerikai •Űrkutatási Hivatal azt tervezi, hogy hamarosan felveszi a kapcsolatot a szovjet űrkísérleteket végzőkkel, ösz- sze kívánják hangolni a három űrhajó munkáját, hogy a lehető legnagyobb tudományos ismeretanyagot nyerjék tőlük. Az űrhajó tervezett útja mintegy 500 millió kilométer és a program 180 napig tart majd. ban és a Mongol Népköztársaságban. A delegáció tagjai között van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, az CSKP állandó elnökségének tagja, Manescu, az államtanács al- elnöke, a központi bizottság végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a KB titkára is. » pó kezéből és letörölgette a homlokát. Az elveszett pilóták másnap délre értek vissza a bázisra. Öt perc múlva már látták a gépek felé futó segédszemélyzetet és abba is hagyták a vitát. Látszólag nem volt komoly nézeteltérés, és az előző napi verekedés árnyéka sem vetődött rá. Csupán a repülés miatt dorgálta Bíró Csapót. Ahogy fölszálltak a szőlősi repülőtérről — Bíró úgy képzelte, hogy természetszerűen kötelékben repülnek — Csapó azonnal emelni kezdte a gépét, jóval a megengedett kétszáz méteres magasság fölé, mikor magasságot nyert, ejtette a gépet, így nagyon fölgyorsult, megelőzte Bíró gépét, egy darabig simán reintézkedést katonai járművekről hangszórókon ismertették az adott körzetek lakóival. Az El Fatah beiruti irodájának közleménye azzal vádolja a hadsereg egységeit, hogy hétfőn reggel tüzet nyitottak az Amman elővárosában fekvő Vahdat menekülttáborban a kijárási tilalom -ellenére tüntető palesztínaiakra. A közlemény szerint a felvonulók az ellen tiltakoztak, hogy az éjszaka folyamán a katonák felrobbantottak két emlékművet, amelyet a múlt szeptemberi polgárháborúban elesett gerillák tiszteletére emeltek. Az ammani verzió ugyanakkor a gerillákat vádolja a zavargások és fegyveres ösz- szetűzések felúj ulásáért. A kairói sajtó vezető helyen foglalkozik az utóbbi napok jordániai eseményeivel. Az Ai Ahram megállapítja, hogy a jordániai hadsereg által kezdeményezett tüzérségi és páncélos támadások a palesztínai ellenállási mozgalom teljes és végleges felszámolását célozzák. A jordániai hatóságok semmivel sem indokolhatják az újabb hadműveleteket — írja az A1 Ahram vezércikke —, mert a palesztínai ellenállás teljesítette a jordániai pült, aztán Bíró mögé kanyarodott, s újból kezdte az egészet. Játszott. — Mi a fenének csinálod ezt! — mondta dühösen Bíró, amikor a bázison kiszálltak. — Ne .hülyéskedj — mondta a másik elkedvetlenedve. Úgy érezte, hiába minden szó, Csapónál érzéketlen falba ütközött. — Nem hülyéskedek — válaszolta Csapó. Elkomolyodott, olyan arcot vágott, mint aki nagyon sajnálja a társát, amiért kellemetlenséget okozott neki. Bíró megvonta a vállát, elhallgatott, s mert megjöttek a többiek — Huszár, Pálinkás meg Kocsis — vidáman beszélgetve indultak a puszta felé. Először a szállásukra mentek — alaposan délutánba fordult már, a munkát nem volt érdemes elkezdeni — s ahogy szokás volt nemsokára a kis Ági kék kannában meleg vizet hozott nekik. Letette a mosdótál mellé, csillogó szemmel nézte Csapót. Máskor sohasem marad a repülősök szállásán egy pillanatig sem, ha meghozta a meleg vizet. Azonnal kifordult az ajtón, a pilóták nem is nagyon törődtek vele. De most nem ment el azonnal, nekitámaszkodott az ajtófélfának, mint aki trécselne kicsit. — Na mi van? — kérdezte tőle Csapó. A kislány elpirult, lehajtotta a fejét és azt kérdezte: — Nem félt? Akkor már mindannyian odafigyeltek, hangos hahota csattant a kérdésre, Csapó is nevetett, hirtelen a kislány felé fordult: — De. Féltem. A kislány kifordult az ajtón, ragyogott az arca, mintha ez a „féltem” valami fontosat jelentett volna neki. — Ki se látszik a földből, és már szerelmes — jegyezte meg Pálinkás, mire ismét jóízűen nevettek, hiszen a kislányt gyakran heocelték Csapóval, s néha Csapó maga is ugratta. Este elmentek a kocsmába megünnepelni a sikeres visz- szatérést, nem ittak vadul, de jókedvük kerekedett. Bíró fröccsöt ivott, Csapó meg Pálinkás konyakot, Huszár és Kocsis sört. — A ködről beszélgettek meg a szőlősi repülőtérről, közös ismerősökről, akik most a légierőknél szolgálnak, a szuperszonikus gépekről, ahol az ember szinte már a műszerfalhoz tartozik, valamelyikük azt mondta, ott már nem az ember a gép ura, hanem a gép az emberé. Ez a beszélgetés kissé elszomorította a két pilótát, mert bár a brigád többi tagja is repülőnek számította magát — még Huszár a gépkocsivezető is — azért csak ők ketten voltak pilóták, akiket egy ilyesfajta beszélgetés elszomoríthat. (Folytatjuk) közölték az újabb emberrablás történetét; A reggeli órákban felháborodott iszitambuliak hatalmas tömege is körülfogta a házat, s a harmadik emeleten rejtőzködő terroristák kivégzését követelte. A tömeg- hangulat — írja a Reuter tudósítója — olyan, hogy a két embert feltétlenül meglincselik, ha a leánynak bántódása esnék. A hatóságok értésre adták, hogy ezt nem is kívánják megakadályozni. A katonatisztek tábori látcsövekkel figyelik a lakást. Látják a kislányt, aki egy székhez van kötözve, s nyomon követik a két ember minden mozdulatát. Hétfőn délután a katonák és a rendőrök kötéllétrákat akasztottak a ház oldalára és a jelek szerint előkészületeket tettek, hogy megrohanják a lakást. Egyelőre nem történt intézkedés, bár a ház fölött katonai helikopter is lebeg, s a házhoz tűzoltók is kivonultak. A kordont rendőrkutyákkal tették áthatolhatatlanná. Később ismeretessé vált, hogy a két ember, aki a kislányt fogva tartja, hármasban képzeli el a határátlépést. „Az egyetlen mód a lány életének megmentésére — üzenték —, ha hagyják, hogy mi ketten és a lány Nicosiába, vagy Jordániába utazzunk, és akkor megérkezésünk után szabadon engedjük a lányt.” Közben Törökország egy másik részén, Adiyaman falu határában, a csendőrség megütközött a lázadók egy másik csoportjával is. Hat embert jelentettek fel a helybeliek, s amikor a csendőrök igazolásra szólították fel őket, a fiatalokból álló csoport tüzet nyitott. A tűzharcban három fiatalember elesett, egy másik megsebesült, az ötödik sértetlenül esett fogságba, míg a hatodik meg tudott szökni. Valószínűleg a közeli szíriai határhoz igyekeztek. Ismét egy másik csoportnak már napokkal ezelőtt sikerült külföldre távoznia. A külügyminisztériumhoz közel álló körökben elmondják, hogy ót nappal ezelőtt Cipruson partra szállt öt politikai menekült, s a török hatóságok megkeresést intéztek kiadatásuk érdekében az „érdekelt kormányokhoz”. Ceausescu távol-keleti körúton Zuhanórepülés 7. KISREGÉNY