Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

S. oldal fcELET-MAGYARORSZAÖ W7Í. május fC (Folytatás as 1. oldalról) nek támogatása, minden sza­badságáért és függetlenségé­ért harcoló nép segítése szin­tén a Béke-világtanács szé­les körű tevékenységének szerves része. Tisztelt közgyűlés1! Kedves barátaink! Államunk, a Magyar Nép- köztársaság, egész népünk, a Hazafias Népfrontba tömö­rült magyar dolgozók nevé­ben szívből üdvözlöm a Bé­ke-világtanács közgyűlésének minden részvevőjét! Az em­beriség sorsáért felelős mun­kájukhoz gyümölcsöző esz­mecseréket, eredményes ösz- szefogást, sok sikert kívánok. Hangozzék fel e teremből messzecsendülően az öt föld­rész felé legfőbb közös kö­vetelésünk: békét a világ­nak! Állam- és kormányfők, közéleti személyiségek üdvözlete Kállai Gyula nagy tapssal fogadott szavai után Raymond Guyot emelkedett szólásra aki a közgyűlés elnökségének nevében mondott köszönetét azért a lehetőségért, hogy a béke erői Budapesten tarthat­ják meg fontos tanácskozásu­kat. Aláhúzta, a Magyar Nép- köztársaság fővárosa ezekben a napokban a béke, az embe­rek közötti megértés főváro­sává vált. A világ minden tá­járól jött küldöttek jól tud­ják, hogy a magyar nép aktív részt vállal a háború elleni küzdelemből, abból a földré­szeket átfogó har.cból, amely­nek célja a béke megteremté­se, a teljes leszerelés, a faji megkülönböztetés, a gyarma­tosítás felszámolása, a népek önrendelkezési jogának elis­mertetése. A békeszerető em­berek a világ minden orszá­gában most Budapestre fi­gyelnek, arra a fővárosra, amely egyszer már — 1953- ban — otthont adott a Béke­világtanács közgyűlésének. Nagy taps köszöntötte a be­jelentést, hogy a Béke-világ- tanács budapesti közgyűlésé­hez számos állam- és kor­mányfő, világszerte ismert nagy tekintélyű politikus, közéleti személyiség intézett üdvözletét. U Thant, az ENSZ főtitkára Romes Csandrához, a Béke-világtanács főtitkárá­hoz küldött táviratban kívánt eredményes munkát a köz­gyűlés résztvevőinek. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke táviratban üdvözölte a BVT budapesti közgyűlésének résztvevőit. A szovjet államfő hangsúlyozta, hogy a szovjet nép sokoldalú­an támogatja és segíti az amerikai intervenciósok el­len hősiesen küzdő indokínai népeket, az izraeli terjeszke­dők agressziójával szembehe­lyezkedő arab népeket és va­lamennyi népet, amely sza­badságáért és függetlenségéért harcol, az imperializmus és a gyarmatosítás ellen küzd. Podgornij nagyra értékelte a BVT tevékenységét. Meg­győződését fejezte ki, hogy a közgyűlés munkája eredmé­nyes lesz, még jobban össze­fogja és aktivizálja a béke­szerető erőket, s ezzel hozzá­járul a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a világ közvéle­ményét foglalkoztató problé­mák igazságos és békés meg­oldásáért folyó harc sikeré­hez. Thun Duc Thang, a VDK el­nöke, Sékou Töuré guinea! köztársasági elnök. A közgyűlés első napján szólalt fel Dramane Quatta- ra, az Afrikai Egységszerve­zet képviselője. Alekszandr Komyejcsuk, a szovjet béke­harcosok nevében köszöntöt­te a küldötteket A belga Raymond Goor kanonok, a békeszervezetek összefogását sürgette. Az ENSZ aparheid- bizottsága nevében Abib Fa- rah kapott szót. Talib el Shi- hib az ENSZ dekolonnizációs bizottságának nevében emel­kedett szólásra. Krisna Me­nőn indiai, majd Khaled el- Din Lenin-békedíjas, azEAK béketanácsának küldötte be­szélt majd a részvevők lel­kes ünneplése közepette Ralph Abernathy lelkész kö­szöntötte a közgyűlés küldöt­teit. A továbbiakban Juan Marinello kubai, Able Abdul Habi szíriai, J. F. Cairns ausztrál és Dos Santos mo- cambique-i küldött szólalt fel. A délutáni plenáris ülésen további szónokok emelkedtek szólásra. Elsőnek Singkapo laoszi tábornok beszélt, őt Chang Seng kambodzsai mi­niszter követte. Ezután Ngu­yen Van Hieu, a DIFK képvi­seletében szólalt fel, majd Dang Thai Mai professzor, a VDK béketar&csának alelnö- ke beszélt, aki tolmácsolta a vietnami nép köszönetét. Fel­szólalt a továbbiakban Sidney Peck amerikai küldött, majd ezt követően felolvasták Ceau- sescu üdvözletét, amelyet a közgyűlésnek küldött. Oszaka japán város polgármestere ugyancsak levelet intézett a BVT-hez. Ezután Kim Tál Ki koreai küldött beszélt. Dél­előtti rövid köszöntője után délután hosszú beszédet mon­dott Abernathy lelkész, az amerikai polgárjogi mozgalom vezére. Ezután Romes Csandra, a BVT főtitkára lépett a mikro­fonhoz, s rövid kiegészítést fűzött beszámolójához. A fő­titkári beszámolót a közgyű­lés valamennyi résztvevője korábban írásban kézhez kapta. Romes Csandra főtitkár beszéde Elöljáróban emlékeztetett a főtitkár arra, hogy 18 eszten­dővel ezelőtt, 1953-ban Buda­pesten ülésezett a Béke-világ­tanács, nem sokkal a nemzet­közi békemozgalom szárny­bontása utáni időben. — Azért kértük meg magyar barátain­kat, hogy legyenek vendéglá­tó házigazdái mostani köz­gyűlésünknek — mondta Ro­mes Csandra, mert olyan helyet kerestünk tanácskozá­sunknak, ahol kedvező felté­telek között, jó légkörben dol­gozhatunk. Hálásak vagyunk a magyarországi békemozga­lomnak, barátainknak,' a ve­lük együttműködő szerveze­teknek, hogy lehetővé tették közgyűlésünk budapesti ösz- szehívását. A következőkben a főtitkár részletes áttekintést adott a nemzetközi békemozgalom te- rebélyesedéséről, szervezeti és tartalmi megerősödéséről, kü­lönösen az utóbbi években ta­pasztalt kiteljesedéséről. Kitért beszámolójában arra, hogy az amerikai imperializ­mus indokínai gaztettei kísér­tetiesen Tiásonlítanak a hitleri fasizmus szörnyű tetteire. Hozzátette, hogy az imperia­lizmus világuralrfti' Törekvései fajgyűlölettel és elnyomással párosulnak. A háború, a hi­degháború és a válság az amerikai politikai rendszert tovább sodorta a zsarnokság útján — legalábbis ami a külpolitikai kapcsolatok és a háború kezdeményezésében játszott szerepét illeti. Nixon elnök szemmel láthatóan azon fáradozik, hogy meg­győzze az amerikai és a vi­lágközvéleményt arról: elha­tározta az Indokínából való visszavonulást. Kijelentései azonban sorra-rendre hazug­ságoknak, puszta manőverek­nek bizonyulnak, a „vietnami- zálás” teljes kudarcot palás­tol, amint az a laoszi vereség esetében is bebizonyosodott. A közel-keleti kérdés kap­csán Romes Csandra emlé­keztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban az Egyesült Arab Köztársaság elismerésre mél­tó kezdeményezései új remé­nyeket nyújtanak a politikai, a békés megoldásra. Az EAK kormánya béke­szerető politikájának köszön­hető, hogy e térségben már jó néhány hónapja lényegé­ben hallgatnak a fegyverek. Európa biztonsága életfon­tosságú az egész világ számá­ra — folytatta beszédét Ro­mes Csandra. Utalt arra, hogy az 1970-es év nagy ter­veket hozott az e kontinensen lévő feszültség enyhítésére. A nemzetközi közvélemény örömmel üdvözölte az enyhü­lés konkrét jeleit, amelyek az előrehaladás új reményeit támasztották a béke útján. Mindenekelőtt az NSZK és a Szovjetunió, valamint az NSZK és Lengyelország kö­zött aláírt egyezményeket említette, majd .hangsúlyozta e szerződések ratifikálásának szükségességét. Az európai biztonsági értekezlet megtar­tásával Kapcsolatban emlékez­tetett arra: a Varsói Szerző­dés országai hozzájárultak ah­hoz,' hogy a tervezett konfe­rencián — az eredetileg java­solt napirend szerint — vi­tassanak meg olyan széles problémakört, amely kiterjed a kontinens államai közötti kapcsolatokban az erőszak al­kalmazásának elvetésére, a kereskedelem kiterjesztésére, gazdasági, tudományos és kul­turális kapcsolatok kiépítésé­re. Foglalkozott a referátum a fajgyűlölet és a fajüldözés, a gyarmatosítás elleni küzde­lemmel is — azzal a harccal, amelynek az esztendeje 1971. A felszabadítási harcok rész­vevőinek bátorsága és hősies­sége napról napra növekszik, de erőteljesek a fajgyűlölő gyarmatosító rezsimek ag­resszív lépései is. A nemzetközi békemozga­lom kezdeményezéseinek nemcsak azt kell szolgálniuk, hogy a fajüldözés és a gyar­matosítás problémája a köz­vélemény figyelmének hom­lokterébe kerüljön szerte a világon, hanem minden eddi­ginél erőteljesebben kell se- giteniök a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat is. E moz­galmak bebizonyították, hogy az adott országok népeinek igazi képviselői. Jogos tehát az igény, hogy minden kér­désben, amellyel az ENSZ- nek és bizottságainak fog­lalkozniuk kell a kolonializ- mus és a fajüldöző rezsimek uralma alatt álló országokkal kapcsolatban, ki kell kérni a nemzeti felszabadító moz­galmak. véleményét is. Azok­nak a kormányoknak, ame­lyek szembehelyezkednek a gyarmatosító és fajüldöző re- zsimekkel, együtt kell mű­ködniük a felszabadító moz­galmakkal, elismerve e moz­galmakat — mint az ottani népek valódi képviselőit meg­illető rangot, tekintélyt. Beszéde befejező részében Romes Csandra hangsúlyoz­ta, hogy a Béke-világtanács mostani közgyűlése nagy fel­adatokat tűzött maga elé; a béke és a háború minden kulcsfontosságú kérdéséről tárgyal. A közgyűlés bizottsá­gai és munkacsoportjai elé terjesztett témákban megkell találni annak útját és mód­ját, hogy megerősödjék az akcióegység a békéért. Ezután szünet következett, majd a késő esti órákban megalakult a közgyűlés hat munkabizottsága: az európai biztonsággal, a közel-keleti helyzettel, a faji megkülön­böztetés és a gyarmatosítás elleni harccal, az indokínai kérdéssel, a leszereléssel, va­lamint a fejlődő országok problémáival foglalkozó mun­kacsoport. Viharos taps fogadta Ngu­yen Thi Binh asszonynak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya külügyminiszterének fel­szólalását, aki a szabadságá­ért, függetlenségéért harcoló vietnami nép nevében őszinte köszönetét mondott a szocia­lista országoknak, s az egész világ békeszerető és haladó embereinek a segítségért, ön­zetlen támogatásért, amelyet kezdettől fogva nyújtottak a vietnami nép igazságos har­cához. Üzenetet és üdvözlő soro­kat intézett a BVT közgyű­léséhez Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke, Norodom Szihanuk kambod­zsai kormányfő, Bandaranai- ke asszony, ceyloni minisz­terelnök, Ludvik Svoboda Csehszlovákia államfője. Walter Ulbricht az NDK ál­lamtanácsának elnöke, Indira Gandhi India miniszterelnö­ke, a chilei kormány, a la­oszi szabadságharcosok ve­zetősége, Józef Cyrankiewicz a Lengyel Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke, Arivar Szódat, az EAK elnöke, a szudáni.,demokratikus forra­dalmi kormány, Szomália, legfelsőbb forradalmi taná­csa, Huymh Tan Phat, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány elnöke, Megkezdődött a szlovák kommunisták kongresszusa Csütörtökön a pozsonyi kongresszusi palotában meg­kezdődött a' Szlovák Kom­munista Párt kongresszusa. Először Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára kö­szöntötte a kongresszusi de­legátusokat. Az SZLKP KB első titkára beszámolójában mindenek­előtt hangsúlyozta, hogy a szlovák kommunisták lénye­gében teljesítették a CSKP KB 1969. áprilisi plénuma ál­tal kitűzött feladatokat, A majdnem 100 oldalas jelentés hangsúlyozta, hogy a kommu­nistáknak a válságos időszak elmúltával, a konszolidáció lényeges célkitűzéseinek tel­jesítése után, figyelmüket el­sősorban az elkövetkező évekre, a konkrét feladatok teljesítésére kell fördítaniok. Jozef Lenárt emlékeztetett arra. hogy a CSKP XIII. kongresszusa, valamint az SZLKP 1966-os kongresszusa megjelölte Szlovákia gyors gazdasági fejlesztésének fel­adatait. Ezeket alapvetően si­került megvalósítani, s 1966. és 1970. között megújult a gazdasági fejlődés dinamiká­ja. Szlovákiában a nemzeti jövedelem 61 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 58,3 százalékkal fokozódott, Szlo­vákia részaránya a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság ipari termelésében 21-ről 24 százalékra emelkedett. A mezőgazdaság túlteljesítette a negyedik ötéves terv fel­adatait, 157 ezer lakást ad­tak át rendeltetésének, s a lakosság személyi fogyasztá­sa 34,6 százalékkal növeke­dett. Jelentősfen javult a dol­gozók életszínvonala más területeken is. A beszámoló kitér az új csehszlovák ötéves terv irányelveinek Szlovákiára vo­natkozó előírásaira is. Lenárt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban Szlovákiában még intenzí­vebben fejlesztik a már ki­épült nyersanyagbázisra tá­maszkodó feldolgozó ipará­gakat. Jozef Lenárt a tervek si­keres teljesítésével kapcso­latban szólott a népgazdaság­irányítási rendszer tökélete­sítésének szükségességéről. A párt első titkára a további­akban részletesen foglalko­zott az ideológiai munka ha­tékonyságának fontosságá­val, a Nemzeti Front sze­repének kibontakoztatásával, s a széles néptömegek megnyerését szolgáló szövet­ségi politika jelentőségével. Elmondta, hogy a párt cél­tudatos politikája egyre na­gyobb rokonszenvet és tá­mogatást élvez a pártonkí- vüliek körében is. Bejelentette: a járási és ke­rületi (megyei) pártbizottsá­gok egyetértésüket nyilvání­tották a CSKP KB javasla­tával, hogy niipcs szükség je­lenleg új szervezeti szabály­zat kidolgozására, de indítvá­nyozták, hogy a CSKP XIV. kongresszusa hajtson végre néhány részleges módosítást. Szorgalmazzák, hogy ponto­sabban rögzítsék a tagok és a pártszervezetek kötelezett­ségeit és az új tagok felvéte­lénél fokozzák az igényessé­get. flz MSZMP KB távirata a CSKP megalakulásának 50. évfanSaléla aikalmábál CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK Prága Kedves elv társak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamennyi magyar kommunista és egész népünk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek nagy ünne­pük, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Az új típusú markista—leninista munkáspárt létrejötte fél évszázaddal ezelőtt új forradalmi szakaszt nyitott meg a csehszlovák munkásmozgalom történetében. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette a dolgozó nép harcát a burzsoá­zia elnyomó, nemzetáruló politikája ellen, s szervezte a népi ellenállást a német fasiszta meg'zállás és terror éveiben — hangoztatja a távirat, majd a munkáshatalomnak a párt irá­nyításával történt kivívását méltatja. Pártjainkat és népeinket a közös harcok ezernyi szála köti össze. Kapcsolataink a szocializmus építése során a proletár internacionalizmus szellemében kiszélesedtek és elmélyültek. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk még tovább erősö­dik népeink, pártjaink és az egész nemzetközi kommunista mozgalom javára. Nagy ünnepük alkalmából a magyar kommunisták nevé­ben szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Központi Bizottságuknak, Csehszlová­kia dolgozóinak, s kívánjuk, hogy további nagy eredményeket érjenek el hazájuk szocialista felvirágzásáért vívott harcuk­ban. Budapest, 1971. május 13. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI, BIZOTTSÁGA ★ ★ * Ma fél évszázada, hogy a csehszlovák szociáldemokrata munkásmozgalom baloldala, amely már korábban szer­vezetileg is elvált a tőke szolgálatába szegődött jobb­oldali szociáldemokrata ve­zetéstől, elhatározta: felveszi a Csehszlovák Kommunista Párt nevet és csatlakozik a III. Intemacionáléhoz. Tör­ténelmi tett volt ez. A mun­kásosztály a CSKP megala­kulásával hivatott vezetőt ka­pott az első világháborút kö­vető idők gyorsan kiélező­dött osztályharcában. A burzsoá Csehszlovákia államapparátusa az első perc­től kiméletlep hajszát • foly­tatóit a kommunista párt ellen. Feldúlta helyiségeit, akadályozta kiaávanyainak terjesztését, üldözte, perbe fogta tagjait és vezetőit. A munkástömegek azonban ugyancsak kezdettől fogva felismerték, hogy a burzsoá államban egyetlen szervezett erő van, amely ténylegesen képviseli és védelmezi a dol­gozók érdekeit: a CSKP. Különösen emlékezetes a CSKP tevékenysége a gaz­dasági válság időszakában, 1929—32-ben. A munkanél­küliségtől és kenyértelenség- től sújtott munkások és sze­gényparasztok országszerté elkeseredése minden korábbi­nál hevesebb tiltakozó moz­galmakban robbant ki. A Masaryk és Benes nevével fémjelzett polgári kormány­zat tucatnyi városban és falu­ban belelövetett a tömegekbe, a vérontás azonban nem csökkentette, hanem fokozta a kommunisták vezette moz­galom elszántságát. A mosti iparvidék sztrájkja 1932-ben nemcsak Csehszlovákia, ha­nem egész Európa akkori legnagyobb arányú munkás- megmozdulása volt. A kormány a párt betiltá­sát szerette volna elérni, a tömegek azonban válaszul 30 kommunista képviselőt küldtek a parlamentbe. A hitleri fasizmus hatalomra jutása és a csehszlovák köz­élet egyre veszélyesebb fa- sizálódása nyomán a párt ki­adta a jelszót: a Szovjetunió­val való együttműködésben kell megtalálni Csehszlovákia ' függetlenségének biztosítékát. A kormány a tömegek nyo­mására 1935-ben megkötötte a szovjet—csehszlovák ba­rátsági szerződést. Ezt köve­tően a párt százezerrel nö­velte parlamenti választóinak számát, ami a CSKP nép­szerűségének ugrásszerű nö­vekedését fejezte ki. A hitleri megszállás évei a Csehszlovák Kommunista Párt történetének legsúlyo­sabb, egyben a legdicsőbb időszakát hozták. Mind a protektorátussá süllyesztett cseh és morva területeken, mind az „önállósított” és fá- sizált Szlovákiában a kom­munisták vezették az anti­fasiszta nemzeti ellenállást. Ebben az időben hozták lét­re a Szlovák Kommunist* Pártot, amely a CSKP szer­ves részeként ma is műkö­dik. Az antifasiszta harc kü­lönböző frontjain a CSKP 25 ezer tagja áldozta életét, köz­tük az olyan kiváló szemé­lyiségek, mint Julius Fucik és Jan Sverma, a legendás hírű partizánvezér. A felszabadulás után a kom­munista párt meghirdette a népi demokratikus államrend felépítésének programját. A pánt népszerűségére és ha­talmas tömegbefolyására jel­lemző, hogy az 1948. febru­ári válságos napokban a párt felhívására szinte az égész ország munkássága és pa­rasztsága az utcára vonult, hogy megakadályozza a bur­zsoá restaurációt. 1948. nya­rán egyesült a két munkás­párt és ettől kezdve a CSKÍP minden érejét az új társada­lom felépítésére fordíthatta. Közismertek azok a nagy­szerű eredmények, amelyeket a csehszlovák nép a CSKP vezetésével elért Ismertek azok a hibák és torzulások is, amelyek a fejlődést kí­sérték. A CSKP a közeljövő­ben rendezi meg XIV. kong­resszusát, amely hivatott lesz értékelni a pártban 1968— 69-ben végbement válság okait. A CSKP jelenlegi ve­zetése, annak határozott marxista—leninista irány­vonala a biztosíték arra, hogy az ország új fellendülés előtt áll. A fél évszázados jubileum alkalmából a magyar kom­munisták forró elvtársi üd­vözletüket küldik a csehszlo­vák kommunistáknak és szívből kívánják, hogy a nagy forradalmi hagyományokkal rendelkező CSKP vezesse új győzelmekre a testvéri Cseh­szlovákia népeit tBrezsnyev Tbiliszibe utazott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtö­kön Tbiliszibe érkezett, hogy részt vegyen a Grúz SZSZK és a Grúz Kummunista Párt megalakulása 50. évforduló­jának ünnepségein. Ugyanaz­zal a repülőgéppel megérke­zett a grúz fővárosba Moszkva város küldöttsége Viktor Grisin vezetésével és a szovjet fegyveres erők de­legációja, élén Andrej Grecs- ko marsáUal.

Next

/
Thumbnails
Contents