Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

äW. mS^as W. IfiLiT-MAGYARORSZÄ« i. ofJaf 16 ÉVES A VARSÓI SZERZŐDÉS A szocializmus védőpajzsa Irta: Dr. Lantódi József vezérőrnagy 16 esztendővel ezelőtt írták alá az európai szocialista or­szágok azt az egyezményt, amelyet azóta Varsói Szerző­désnek ismer a világ. Korunkban, a két világ- rendszer kiélezett, minden­oldalú küzdelmének korsza­kában, a békés egymás mel­lett élés sajátos körülményei között az imperialista törek­vések megfékezése, a világ- rendszerré vált szocializmus védelme, a béke és biztonság fenntartása szempontjából világtörténelmi jelentőségű szerepe van a szocialista or­szágok együttes védelmi rendszerének, a Varsói Szer­ződésnek és a szövetségben tö­mörült katonai erőnek. A Varsói Szerződést éppen azért kellett létrehozniuk a földrajzilag leginkább érintett szocialista országok kormányainak 1955- ben, vagyis hat évvel a NATO megalakulása után, mert az ötvenes évek elején mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a történelemből mit sem tanuló imperialista körök a hidegháborút tényleges fegy­veres konfliktussá akarták fejleszteni. A béke, a szocialista világ- rendszer veszélyeztetettsége ma sem csökkent. Napjaink­ban a NATO-hoz tartozó fegyveres erők létszáma — adataik szerint — több, mint 6 millió, azaz háromszorosa a megalakuló NATO-állo- mánynak. A NATO nyugat­európai területén több, mint 7000 különböző rendeltetésű atomrobbanófejet halmoztak fel. A NATO-erők katonai ve­zetői nem kevésszer nyilat­koztak arról, hogy bármilyen időpontban készek a háború­ra, hagyományos és atomesz­közökkel egyaránt. Ez a hely­zet magyarázza, hogy ko­runkban az új társadalmi rend építése és védelme egy­mást feltételező objektív kö­vetelmény. A feladat két ol­dalát, — az építést és az ah­hoz szükséges békés feltéte­lek biztosítását azonban csak szoros szövetségben, lehető­ségeink és erőink egyezteté­sével valósíthatjuk meg. A történelemben voltak és most is vannak különféle szövetségek, koalíciók. A Varsói Szerződés azonban ezek egyikéhez sem hasonlít­ható. mert új típusú szövet­ség. Ez az első olyan, álla-, mok közötti kölcsönös együttműködési és segítség- nyújtási szerződés, amelyet a benne részt vevő, egyenlő jo­gokkal rendelkező országok szilárd eszmei alapokon nyugvó, testvéri egyetértése hozott létre; a társadalmi ha­ladás védelmezője és nem irányul egyetlen más állam, vagy államcsoport ellen sem. Tizenhat év tapasztalatai mutatják: a Varsói Szerző­dés eredményesen szolgálta a szocialista országok, s ezzel együtt egész Európa bizton­ságát és századunkban a leg­hosszabb — negyed évszáza­dos — béke fenntartását. Erejének legfőbb bizonyíté­ka, hogy az imperialista kö­röket, — szándékuk ellenére — mind ez ideig vissza tud­ta tartani egy beláthatatlan következményekkel járó eu­rópai fegyveres összecsapás­tól. Nagy politikai és katonai Jelentősége van vannak, hogy az alapvetően egységes elvek mellett az egyesített fegyve­res erők a főbb fegyvereket és technikai eszközöket te­kintve is egységesek. Ez azt jelenti, hogy az azonos célo­kért. azonos elvek alapján, hasonló szervezetben tevé­kenykedő katonák a legszo­rosabb együttműködésre, egymás mindenkori segítésé­re képesek még a fegyverzet és technikai ellátás vonatko­zásában is. Mindez együtt, nekünk — a hazát építőknek és fegyveres szolgálatot tel­jesítőknek egyaránt — biz­tonságot, erőt nyújtó érzés. Olyan szövetség részesei va­gyunk, amelyben az egyete­mes társadalmi haladás ügye és a biztonságához szükséges erő együtt van. A hadügyben végbemenő forradalmi változások megkö­vetelik, hogy védelmi szerve­zetünk állandóan korszerű­södjék. Ezen belül kiemelke­dő szerepe van a vezetés színvonala további emelésé­nek, hogy megfeleljen a ..gyorsuló idő’’ hadügyben is jelentkező követelményeinek. Ezt a célt szolgálta a poli­tikai tanácskozó testület 1969. március 17-én Buda­pesten hozott határozata az egyesített fegyveres erők ve­zető szerveinek továbbfej­lesztéséről. A tagállamok egyesített vé­delmi erejének fejlődése, az ütőképesség növekedése azonban nemcsak elméleti, szervezési, \rezetési és kikép­zési kérdéseket vet fel. Szün­telenül növekednek a köve­telmények a harc megvívásá­hoz szükséges haditechnikai eszközök tekintetében is. A tagországok e követelmények kielégítése érdekében eddig is nagy erőfeszítéseket tettek. Kutatták, keresték, hogy a rendelkezésükre álló lehető­ségeket minél ésszerűbben, gazdaságosabban és egymás­sal szoros együttműködésben hasznosítsák. E téren is to­vábbi lehetőségeket teremt a Varsói Szerződés szervezetén belül létrehozott haditechni­kai koordináló szerv. Ennek segítségével összehangoltabb, jobb elgondolásokat és javas­latokat tudunk kialakítani a haditechnikai eszközök és fegyverrendszerek további tökéletesítésére és egysége­sítésére. Alapvető törekvésünk, hogy a katonai célszerűség a gazdaságossággal párosuljon. Szocialista államban elen­gedhetetlen követelmény — és meg is van minden felté­tele annak —, hogy az össztársadalmi termelésből a védelemre fordítható eszkö­zöket a lehető legnagyobb ha­tásfokkal, minél ésszerűbben hasznosítsuk. Ezért egyesített védelmi'^' szervezetünkben maximálisán á’rra törekszünk, hogy mind a kutatásban és fejlesztésben, mind a gyártás­ban minél kisebb ráfordítás­sal minél nagyobb hatékony­ságot érjünk el. Nem szük­séges bővebben magyarázni, hogv a kollektivitásban rejlő lehetőségek jobb kihasználá­sa milyen előnyöket jelent hazánk népgazdasága szem­pontjából is. Az elmúlt tizenhat eszten­dőben a Varsói Szerződés országai többször is kezdemé- nyezően léptek fel az államok közötti vitás kérdések békés rendezéséért, A népek re­ménnyel és elismeréssel te­kintenek a bukaresti, a Karlovy Vary-i és a buda­pesti felhívások eláíróira. A Varsói Szerződés tagállamai hazánk fővárosában, Buda­pesten fogalmazták meg ..Az európai országokhoz-’ című felhívást, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó össz­európai értekezlet előkészíté­sére és megtartására szólítja fel földrészünk országainak kormányait és népeit. Meg­elégedéssel szemlélhetjük a dolgok olyan alakulását, amelyben a budapesti felhí­vásban foglaltak — ha las­san, sok zökkenőn keresztül is — mégis közelednek a megvalósuláshoz. Az európai biztonsági értekezlet szükség gességét a népek megértették, s a nyugati országok kormá­nyai sem térhetnek ki soká­ig előle. Természetes, hogy mindad­dig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem valósulnak meg, tagállamai kénytelenek katonai szervezetük további erősítésére is megfelelő intéz­kedéseket tenni. Gondoskod­niuk kell arról, hogy a Var­sói Szerződés védelmi erejé­nek színvonala és készenléti foka mindig olyan legyen, amely az agresszort vissza­riasztja szándékától. Pártunk X. kongresszusá­nak állásfoglalása a Varsói Szerződést illetően, a nép­frontpolitikának . legutóbbi nagy győzelme méltón fejezi ki, bőgj' népűnk és fegyveres erői a jövőben is készek bé­kénk, biztonságunk, a Varsói Szerződés erősítésére. Az árvíz évfordulóián Pontosan ma egy éve an­nak, hogy a rádió reggeli kró­nikájának első kiadásában is­mertették az Országos Víz­ügyi Hivatal közleményét: két Szamos menti község la­kosságát ki kell költöztetni, mert elöntötte az árvíz. S ezen a napon megkezdő­dött a küzdelem az elemek­kel. Árvízi mentőosztagok in­dultak a fővárosból, Pécsről, Szegedről az országutakon, vasútra rakták a honvédségi alakulatok kétéltű járműveit, a gépeket: a technika szinte valamennyi vívmányát moz­gósították. A mentésre meg­érkeztek a magyar és a szov­jet helikopterek, s kérés, for­maságok nélkül éjjeleket és nappalokat egybgplyaSztó munkához kezdtek az itt élők; az égj-szerű emberek, a gép­kocsivezetők, a munkásőrök. A megye más, távolabbi ré­szén lakók még nem is tud­ták, milyen nagy bajban van­nak a Szamoshoz lakói. de már főtt az ebéd a falvaikból kitelepített családoknak a fo­gadó községekben, s összébb­szorultak, hogy helyet adja­nak az árvizet szenvedettek­nek. S az ár újabb és ú.iabb te­rületeket öntött el, hazak ez­rei dőltek romba, maguk alá temetve az ember apróbb és nagyobb értékeit. a legtöbb családnál egy egész addigi munkásélet gyümölcseit. De még nagyobb akarással válaszolt az ember, a társada­lom, az ország. Mindamellett, hogy mintegy 40 ezer hajlék­talannak adott fedelet ideigle­nesen, reggelit, ebédet és va­csorát. s mindazon túl, hogy a szó szoros értelmében már a tragédia másnapján meg­mozdult Csepel, Veszprém, Szolnok, Miskolc. Debrecen és az egész ország, ezeken túl ott volt a határozott kijelentés; nem csupán a mentésben, de az újjáépítésben is ott lesz Szamosköz népe mellett a társadalom. Egyetlen éjjel nem aludt sok ezer. mentésben részt vett vezető, katona, rendőr, munkásőr azokban a hetek­ben. A csomagok, a pénz, a termény, az élelmiszer árada­ta indult meg az országnak ebbe a távoli csücskébe. S megszületett a kormány dön­tése: az 5000 hajléktalan csa­ládnak még a tél beállta előtt felépítik a házát. Valljuk be: akkor talán még magunk sem hittük ezt. Mert soha azelőtt nem volt példa ilyen méretű árvízre Magyarországon, de arra sem. ami ezután történt: 1970. no­vember 7-én átadták a lakha­tóvá vált árvízi lakásokat. Mert már június elején jöt­tek az építők Tatabányáról. Békéscsabáról. Kaposvárról és Salgótarjánból. S jöttek a diákok az ország legkülönbö­zőbb részéből és jöttek a szi­bériai és a berlini egyetemis­ták. hogy otthont teremtsenek az itteni embereknek. Példátlan szervezéssel és példa nélkül álló közdelem­mel oldottuk meg a legnehe­Román vendégelőadó a nyíregyházi pártiskolán Román vendégelőadója volt csütörtökön az MSZMP nyír­egyházi oktatási igazgatósá­gának. Mihai Falu, az RKP KB politikai főiskolájának docen­se, a társadalomtudományok doktora, a Román Kommu­nista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából előadások tartására érkezett hazánkba. Csütörtökön Nyír­egyházán, a megyei pártbi­zottságon dr. Tar Imre, a me­gyei pártbizottság titkára és dr. Cservenyák László osz­tályvezető fogadta. A nyíregyházi pártiskola hallgatói előtt Mihai Fatu a román párt fél évszázados tör­ténetéről tartott előadást. A vendég — akit szabolcs- szatmári útjára elkísért Szir­mai Viktória, az MSZMP Po­litikai Főiskolájának tanára — pénteken a mátészalkai vá­rosi pártbizottságon tart elő­adást, majd látogatást tesz a Mátészalkai Állami Gazdaság­ban. 1970. MÁJUS 14, GARBOLC. 1971. MÁJUS 14, MÉHTELEK. (ELEK EMIL FELVÉTELEI) zebbet. Az árvizet szenvedet­tek bénultsága csak napokig tartott, s azután megkezdő­dött a gigászi munka. Minden­ki itt volt, akinek itt kellett lennie: vasutas, építőmunkás, katona, belügyi tiszt — olyan megyékből jöttek ide a segí­teni akarók, akik soha nem is hallották Garbolc, Csengersi- ina, Győrtelek nevét. S látni kellett az arcokat, amikor megfáradt, a sors csa­pásaiban megrokkant egysze­rű idős szamoskozi emberek átvették új otthonuk kulcsát. Látni kellett a könnytől, a boldog meghatottságtól csillo­gó szemeket, s hallani, ami­kor kimondták: ezt csak a mi szocialista magyar társadal­munk volt képes megteremte­ni. Egy éve éppen, hogy romok­ba dőltek az otthonok. Helyü­kön ma újak állnak, s új éle­tet kezdtek az ott lakók. Igaz lett az ígéret: Szamosköz szebb lett, mint valaha. Tennivaló persze rengeteg van ma is, hogy begyógyuljon minden seb, hogy megépülje­nek az iskolák, a mozik és a gazdasági épületek. De az, hogy egy évvel az árvíz után újra virágok nyílnak az új házak kertjében, hogy zöldell­nek a tavaly ősszel elültetett gyümölcsösök, hogy csak any- r.yi a gond, amennyi — az na­gyon nagyszerű dolog. Egy nép győzelme, egységes akarása, összefogása — és jö­vője is egyúttal.

Next

/
Thumbnails
Contents