Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-11 / 109. szám
1971. május If.' KELET-MAGYARORSZAC? 5. oldal . JEGYZET Győrteleki beszélgetés Megjegyzés: Megérte Ha az üzemek igazgatóitól azt kérdeznénk, kinek az érdeke, hogy a fizikai munkások, műszakiak tanuljanak, biztosan més-más választ kapnánk. Lenne azonban közöttük olyan is, aki ezt mondaná: a munkások képzése, taníttatása érdeke az üzemnek is! Azzal, hogy a fizikái dolgozók és a műszakiak tanulnak, nemcsak az egyén jár jól, hanem a népgazdaság is. Közös -érdekünk, hogy a fejlődéssel lépést tartsanak azok a munkások, Äik az új gépekkel dolgoznak. Lényeges, hogy a legújabb technikát elsajátítsák, mert csak így lesz termelékenyebb és hasznosabb a munkájuk. Ezt ismerték fel a Kísvárdai Bútoripari Vállalat vezetői is. Erre ösztökélte őket a szükségszerűség is. 1969-ben 100 fővel növelték a munkáslétszámot az új, képkeretüzem miatt. Üj gépeket, technológiát vezettek be a bútorüzemben és másutt. Ezekhez képzettebb emberekre volt szükség. Hogyan és honnan? Gondolniuk kellett a jövő középkáderei, a művezetők képzésére is. A nehezebb, de hasznosabb utat választották. Először is megalakították az üzemi oktatási tanácsot. Ennek a feladata a dolgozók taníttatásának és továbbképzésének a szervezése. Ez a tanács vizsgálta meg a párt-, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet segítségével az üzemben dolgozók iskolai végzettségét. Mikor megállapították, hogy jelentős azoknak a fizikai munkásoknak és műszakiaknak a száma, akik nem rendelkeznek a nyolc általánossal, iskolát szerveztek az üzemben. Felvették a kapcsolatot a Il-es számú iskolával. A járás üzemel közül elsőként felnőtt dolgozók részére megnyílt az esti iskola. A napokban tett sikeres vizsgát a hét-nyolc osztályból 28 fizikai munkás és műszaki dolgozó. Minden tanuló részére biztosították a technikai felszereléseket, tankönyveket, füzeteket vásároltak részükre. Hetenként két alkalommal 6 pedagógus járt ki az üzemi iskolába oktatni. Az üzem biztosította a megfelelően fűtött helyiséget, készítettek iskolatáblát, mindent, amire szükség volt. Az üzem megteremtette a tanulás nyugodt feltételeit. Munkaidő-kedvezményt, tanulmányi és vizsgaszabadságot, s erre az időre átlagmunkabért is kaptak a dolgozók. Mintegy 10 ezer forintjába került az üzemnek ennek a 28 dolgozónak az iskoláztatása! De az üzem vezetői úgy érzik, kamatozó befektetés volt, mert eredménye az új technika, gépek alkalmazásában, a termelés javításában mutatkozik majd meg. Nem közömbös az sem, hogy a végzett hallgatók között 20 a nődolgozó. És közben növekedett a kedvük a továbbtanulás iránt. Ez elől sem zárkóznak el a gazdasági vezetők. Sőt, azok részére, akik most végeztek, az üzemben művezetői tanfolyamot szerveznek. Okos, figyelemre méltó kezdeményezés a kisvárdai bútoripariaké. Követésre érdemes. Különösen Szabolcsban, ahol még sok a pótolnivaló e területen is. Farkas Kálmán Vastaps a teremben A főiskolás énekkar hangversenye Feljebb apáinknál Kiváló kórusprodukciónak tapsolhatott Nyíregyháza zeneszerető közönsége szombaton este a megyei művelődési központ nagytermében. Ugyanis a tanárképző főiskola leánykara — eltekintve kisebb szereplésektől ünnepélyeken, versenyeken, televízióban — egész estét betöltő, önálló hangversennyel lepte meg a közönséget. Fehér Ottó, a főiskola fiatal tanára avatott kézzel dirigálta a Palestrinától Bartókig terjedő kórusirodalom egy- egy gyöngyszemét. Mottóként Hagius A Muzsika dicsérete c. műve hangzott el, majd Porzsolt István főiskolai főigazgató-helyettes nyitotta meg a hangversenyt, méltatva a fiatal kórus eddigi szép sikereit és lelkes készülődésüket első önálló hangversenyükre. A műsor első részében 16— 19. századi művek szerepeltek. A nagy romantikus mesterek alkotásai — úgy éreztük — közelebb állnak a szereplők leikéhez, szívéhez. tonáció, hatásos előadás! Karai József A remény dalai c. művében amerikai dalokat dolgozott fel, melyet a kórus nagyon szépen szólaltatott meg. A szólista Kazár Irén ismét bizonyította, ljogy a város legjobb szopránénekesei közé tartozik. Befejezésül legnagyobb élő kórusszerzőnk, Bárdos Lajos Magos a rutafa c. női kari műve szólalt meg. A népszerű népdalfeldolgozás méltán aratott nagy sikert. A termet zsúfolásig megtöltött közönség percekig tartó vastapssal jutalmazta a kórus és karnagy Fehér Ottó teljesítményét. Bebizonyosodott, hogy a zenekari hangversenyek mellett a kóruskoncerteknek is van létjogosultsága Nyíregyházán. Barna János — Annak leszünk mi jók, segédmunkásnak. Ez a cigánysors. — Hányán végezték el a nyolc osztályt? — Jaj, kérem, hát azt ne tessék számítani. Pedig azt is néztük. A győrteleki iskolában, ahol 204 gyerek közül 91 cigány. Az iskolaigazgató, Nagy Zoltán hét évre visszamenőleg egy kisebb tanulmányban dolgozta fel a tanulók összetételének alakulását, a cigányok és nem cigányok közötti különbséget. 1964-ben a 260 gyerekből 57 volt cigány, 22 százalék. Most 44 százalék az arány, majd minden második. — A hatodik osztályig, ameddig gyerekek, nincs velük baj — jellemzi őket az igazgató. — Ugyanolyan gyerekek, mint a többi. És ugyanúgy nevelhetők. A nemi érés után változnak meg, az otthoni erkölcsi felfogás hatására. Jó, ha hatvan százalékuk elvégzi a nyolcadikat. Vád és védelem Fejkendős néni mondja: — Annyi gyerekük van! Győrtelek lakossága az 1970-es népszámlálás idején 1646 volt Közülük 375-öt számítottak a cigányok közé. Tulajdonképpen csak 35 —40 család, ök is négy telepen laknak, a faluszélen, legtöbbjük putriban. — Árvizes község vagyunk — kezdi Pecséri Ádám tanácselnök. — Tavaly 18 cigánycsaládnak építettünk házat Az ötéves tervben, 1975-re mindegyikük rendes lakásba - költözhet. — Azt szokták felhozni ellenük, hogy lopnak, kötekednek. — Nálunk nincs lopás — válaszolnak a megkérdezett falusiak. — Azt is mondják, hogy nem szeretnek dolgozni. — A férfiak eljárnak az építőiparba, állami gazdaságba. A tsz-ben is vannak közülük. Az asszonyok a sok gyerek miatt nem tudnak elmenni. Védő szavak, amelyeket szintén a győrtelekiek mondanak. Az iskolában, a második osztályosok közül bátran felelnek a barna bőrű, csillogó szemű gyerekek. Mutatják a füzetüket, tiszta, rendes. Igaz, nem viszik haza a tankönyveket, füzeteket, mert akkor már nem lehetne ugyanezt elmondani. Szeptemberben egyébként több mint kétezer forint értékű tanszert, könyvet, füzetet osztottak szét közöttük. A gyerekek is jólöltözöttek, jóltápláltak. A vád csak annyi, hogy sokan vannak. Vélemények — Te mit csinálsz, ha kijárod az iskolát? — kérdezi az igazgató a nyolcadikos Jónás Ildikótól. — Elmegyek apámmal dolgozni ahhoz a vállalathoz, ahol ő van. Nyergesújfalura. — Hányán vagytok testvérek? — Hatan. De már csak hárman járunk iskolába. A buszmegállónál Idősebb cigányember, Serbán József. Panaszkodik: — Tessék elhinni, van itt érettségizett is, de nem tud elhelyezkedni. Aztán hirtelen váltással folytatja: — 13 gyereket neveltem. Még öt van otthon. De én nem válók el a feleségemtől, csak ha a temetőbe visznek. A gondolatváltás oka: a győrteleki cigánycsaládok között is könnyen meg lehet számolni, mennyi a „törvényes” házasság, s hányról mondja a jognyelv: „életközösségre léptek”. Az ilyen, — hosszabb-rövidebb együttélésekből származó — gyerekek sorsa a bizonytalanabb. Idő kell Az iskolai statisztika szerint a cigánygyerekek többet hiányoznak, sokszor igazolatlanul. A tanulmányi eredményük is rosszabb. A családoknál végzett felmérésnél viszont ki lehetne mutatni, hogy hány helyen van rádió, televízió. Hogy mennyit költenek ruházkodásra és mennyit — sajnos — italra, egy-egy szombaton, amikor hazajön a kereső férfi. A felsőtagozatos gyerekek közül a nyáron sokan táborban voltak. Világot láttak. Az élelmesebbre két hátizsákot is megpakolt az ajándékba kapott ruhanemüekkel, amit az árvízkárosultaknak adtak a Pest megyeiek. Ök is csak segédmunkások akarnak lenni? Biztos, hogy a legtöbbje nem viszi feljebb. De lesz belőlük lakatos, kőműves is. A kis másodikosok közül pedig még több szerez szakmát, jut feljebb apáinál a műveltség ranglétráján. És lesz közülük nem egy, aki először arra gondol, hogyan tartsa el a családját, és csak aztán arra, hogy hány gyereket neveljen fel. A társadalom széléről a társadalomba való beilleszkedés nem megy máról holnapra. Káosz az úttesten Már nem vitás: Nyíregyháza egyik legforgalmasabb útszakasza az Északi nagykörút és a Vasvári Pál utca. Nos, e két út találkozása ennek ellenére ma a város közlekedési dugója, ahol éppen áthaladni már-már az üdvösséget jelenti. Hosszú hónapok óta várja az erre közlekedő több ezres lakósereg, hogy végre megjelenik itt valaki egy meszesvederrel, és felfesti az útburkolati jeleket. Sehol egy zebra, sehol egy épkézláb jelzőtábla. Pedig erre naponta sok száz — hogy ne mondjam ezer — iskolás-, óvodás-, bölcsődés gyermek közlekedik. A kereszteződésben örök gond az elsőbbségadás. Itt tanulnak a leendő úrvezetők, itt jár az autóbusz és erre hajtják az állatvásárra a marhákat is. Szóval vegyes forgalom, számos veszélytényezővel. Ha egy- egy URH-s kocsi arra téved, akkor rendszerint nincsen semmi baj, vagy talán éppen akkor érkezik, amikor minden csendes. Volt itt lakószövetkezeti közgyűlés, ahol olyan kívánság hangzott el, hogy mint az erre lakók követelése jusson el a városi tanácshoz a jelzés: csináljanak végre rendet ebben az anarchiában. És mi történt azóta? Egy, a helyzetet még rosszabbá tevő járdamegszüntetés az étterem előtt. Más semmi. Nem hiszem, hogy érdemes addig várni, míg egy súlyos baleset is figyelmeztet erre. Lányi Botond (borget) Sikeres Ifjú Gárda szemle A KISZ nyíregyházi városi bizottsága Ifjú Gárda szemlét rendezett. Ä kétnapos programban technikai bemutatók, járőrversenyek szerepeltek. Vasárnap az esemény záró aktusára, eredményhirdetésre került sor. Az ünnepi emelvényen többek között megjelent Varga Gyula, a városi pártbizottság első titkára is. A jelentésleadás után Bogdányi Ferenc, a KISZ városi bizottságának titkára hirdetett eredményt és adta át a jutalmakat a helyezetteknek. Ezután koszorút helyeztek el a felszabadulási emlékműnél. Az ünnepséget az ifjúgárdisták díszmenete zárta. Képünkön a felsorakozott gárdisták. Hammel Jóesef (elvétele Ötéves találkozó Szünet után 20. századi hazai és külföldi szerzők jutottak szóhoz. Britten egyszerű dallamai modern feldolgozásban szólaltak meg. Legjobban a Deo-grócias c. részlet tetszett, melynek bravúrhatását a zongorakíséret még fokozta. Ezután következett Pálkövi Mária, a zeneiskola fiatal művésztanára előadásában Bartók I. hegedűrapszódiája. Érett muzikalitás jellemezte a produkciót. Zongorán kísért Biró Katalin. Hazai kórusszerzők legjobbjaira került sor. Kodály Villő c. híres műve hosszú évek után újra megszólalt városunkban szinte tökéletes előadásban. Bartók Béla „nehéz” kórusai közül a Bánat és a Legény- csúfoló hangzott el. Biztos mOtthonos tűzoltóklub Ib- rányban. modern, alacsony asztalokkal, kényelmes fotelokkal. Csak a falakról hiányzanak erre az estére a kitüntetések, az elismerések a különböző tűzoltóversenyekről. Helyettük egy szám és egy betű áll a szemközti falon: 8. b. Régen volt nyolcadik osztályosok adtak erre az estére egymásnak, s volt osztályfőnöküknek találkozót. Az első percek olyanok, mint régen. A hetes, Oláh Klára jelent: — A 8. b. osztály létszáma harmincnégy, jelen van huszonkettő, hiányuk tizenkettő. Hol vannak? Merre? Neveket mondanak, városokat, okokat. Kató Gézáról nem tudnak, csak annyit, hogy kőfaragó akart lenni. Fekete Zoli esküvőn van, már alighanem javában mulat. Hiányzik még két lány is. Az osztályfőnök, Nagy Ferenc kérdez, egyszerre hárman is válaszolnak: — Kromplák Borinak most van az eljegyzése. Valaki megtoldja: — Oláh Máriának is. Repül az idő. Pár év és a volt gyerekek gyerekei olvassák először a könyvből: a lovas io-va-goi. És Bakó Géza? Nem tudnak róla. írtak neki is. Pestre, hítvák, nem válaszolt. Akik itt vannak, nem bánták meg. Most már rá szabad gyújtani, abból a sörből is lehet inni, ami az asztalon van. És mesélni kötelező. Kató Veronika úgy érzi révbe ért. Először gimnáziumba iratkozott be, de csak pár évig járt. Aztán elment a gép- és gyorsíróiskolába. Már végzett, tavaly szeptembertől dolgozik: — Itthon vagyok, a tsz- gépműbely irodájában dolgozom, mindenki ismer, jól érzem magam és majd férjhez akarok menni. Oláh Klári előbb tanulni akar. Vegyész szeretne lenni és utána feltétlenül haza akar jönni. Ha nem is a falujába, a megyébe. — Mire végzek, biztosan nagyobb lehetőség lesz itthon is egy vegyész számára. Biztosan. Ketten sokat vállaltak. Együtt szerzik meg a szakmát az érettségivel. Gerák Antal rádió- és tv-műszerész lesz, Fekete Mihály esztergályos. Es leérettségiznek. Már csak egy évük van hátra. Fekete Gábor annak idején nem nagyon akart tanulni. Azóta már meggondolta, sokszor. Az iskola után előbb segédmunkás volt hol itt, hol ott. Most ő is tanul. Lakatos lesz. Huszonketten mesélnek alig fél évtizedes életükről. Nem nagyon emlegetik a régi iskolát, annál jobban érzik, ez a mostani keményebb annál. Egyikük Mórtól jött, ott tanul, ott dolgozik. Másik a fővárosban pék. Messzire kerültek, külön utakon járnak, csak ez az egy délután az övék, az egykori 8. b. osztályé. Valaki rögtönzött statisztikát készít. Akik itt vannak, azok közül nyolcán érettségiznek. A többiek dolgoznak, kenyérkeresők. Terveik vannak. Egyiküknek sincs eszébe megállni ott, ahová eddig eljutott. thorvátil)
