Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Tin. május ». tfWLET WA6VABORSZA0 3. olfla! FELADATUNK: Történetek a tekintélyről Magasabb színvonalú párfirányítássai fejlesztési tovább járásunkat BESZÉLGETÉS HEGEDŰS SÁNDORRAL, A VÁSÁROSNAMÉNYI fÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁVAL Lapunk munkatársa felkereste Hegedűs Sándor elvtársat és beszélgetést folytattak a járást érintő időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. A kérdéseket és b válaszokat az alábbiakban közöljük: —* Kérjük, szóljon a választásról, illetve a választás utáni helyzetről. T- Jelölőgyűléseinket a választópolgárok mintegy 65 %-a vett részt. Választóink nagy érdeklődést tanúsítottak a Hazafias Népfront jelöltjei iránt. A jelölőgyűléseken közel 2000 szavazó tett észre- * vételt, javaslatot és ezek többsége a közösség érdekét szolgálja. Sok javaslat hangzott el a közlekedés megjavítására, kommunális, szociális és kulturális elvárásokat hangoztattak. — Nem fukarkodtak az elismerő szóval, de a bírálattal sem. Ugyanez volt jellemző a jól sikerült választógyűléseinken és rétegtalálkozóinkon is. — Az április 25-én megtartott választás a párt, a Hazafias Népfront politikája Iránti bizalom légkörében folyt le. Járásunk dolgozói politikai érettségről adtak tanúbizonyságot. — A választás sikerét elsásorban pártunk helyes politikai irányvonala mellett, a jó héjjá politika kialakítása és nem utolsósorban a kádermunka gondos előkészítése biztosította. A tanáestagság összetétele tükrözi járásunk társadalmi helyzetét. A korábbihoz viszonyítva növekedett a nők és fiatalok aránya. Ennek ellenére a megyei átlagot nem értük eL Több választókörzetben kettős, Illetve egy körzetben hármas jelölés volt A titkos szavazás során minden körzetben a választás napján döntöttek az országgyűlési képviselők, tanácstagok személye fölött. • — Megkezdődött a mindennapi munka. Tennivaló bőven van. A községi tanácsok megkapták az önállóságot és ez magasabb követelményeket állít velük szembe. Különösen a nagyközségi tanácsokkal szembeni igény növekszik. Vásárosnaményban a lakosság várja, hogy új munkahelyek létesítésével bz elhelyezkedési gondok csökkenjenek. Általában igénylik a szociális, kommunális, közoktatási és kulturális kérdésekkel való foglalkozást. Tanácsaink tisztségviselőitől elvárják, hogy az emberek mindennapos gondjaival, kéréseikkel, esetleges sérelmeik rendezésével, nagy türelemmel, emberséggel, hozzáértéssel foglalkozzanak. — A gazdaságirányításban rendkívül megnövekedett a gazdasági vezetők önállósága. Hogyan látja Hegedűs elvtárs: a járásban a pártszervezetek miként tartanak lépést ezzel? — A vezetők többsége a nehezebb és bonyolultabb feladatot jól látja el. Igénylik a pártszervezet segítségét, megértik, hogy jó politikai és munkaköri légkör nélkül nem lehet tartós eredményt elérni. Pártszervezeteink több- *ége lépést tartott a követelményekkel, bár a gazdaságirányítás új rendszerére átállás nem ment zökkenő- mentesen. — Még mindig előfordul, hog; egyes pártszervezetek vezetése a gazdasági vezetésre tartozó feladatokkal foglalkozik, és ez az eszmei munka rovására megy. Nem ritka az a jelenség sem, hogy egyes gazdasági vezetők félreértelmezik az önállóságot, egyéni hatáskörük csorbítását látják abban, ha a pártszervezet beleszól, javasol, vagy tanácsot ad. Mindkét hibás gyakorlat ellen fellépünk és azon dolgozunk. hogy a vezetés számára munkamódszerbeli, vezetési stílusbeli segítséget adjunk, w Nem sajnáljuk az időt, a fáradságot a vezetésben lévő személyi jellegű problémák elvtársi rendezéséhez. Durva és elvtelen esetekben a felelősségre vonás eszközével is élünk. — Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy az élet minden területén, de főleg a gazdasági egységekben a munkahelyi pártszervezet befolyását az üzem teyeicenyse- gére növeljük. Bátorítjuk pártszervezeteinket, a pártvezetőségeket, hogy kellő határozottsággal, bátran lépjenek fel a hibák, a fogyatékosságok ellen. — Járási pártbizottságunk egyik legfőbb feladatának tartja a pártvezetőségek rendszeres továbbképzését. Jónak tartjuk, hogy a megyei pártbizottság szervezésében pártiskoJai továbbképzés során a vezetés, az üzemi demokrácia kérdéseit, elvi és gyakorlati módszereit vitatják meg. összegezve elmondhatjuk, hogy területünkön a párt vezető, elvi és irányító szerepe érvényesül. Pe a pártszervezetek öntevékenységét, önállóságát tovább kell növelnünk, a demokratikus centralizmus erősítésével növelni kell a pártdemokráciát, nagyobb következetességgel kell végrehajtani a hozott határozatokat — Az elmondottakhoz kapcsolódva: a X. pártkongresszus célul tűzte ki, hogy magasabb szinten folytassuk a szocializmus építését. Hogyan képzelik el Hegedűs elvtársék a felkészülést a gazdaság- politikai kérdések magasabb szintű elsajátítására? — A kérdés nagyon időszerű, mert a gyakorlatban érezzük, hogy ebben igen sok a tennivaló. Utalok az előbbiekre, ahol a párt vezető szerepéről, a pártvezetés színvonalának növeléséről beszéltünk. Mindezeket magasabb színvonalon a jelenlegi és a jövőbeni követelményeknek megfelelően csak Úgy tudjuk növelni, ha kádereink közgazdasági szemléletét, politikai, szakmai fel- készültségét növeljük. — Nyers Rezső elvtárs a Társadalmi Szemlében többek között választ adott arra is, hogy mit értünk a szocializmus magasabb szinten való építése alatt. Jobb politikai munkát, jobb gazdaságszervezést, hatékonyabb gazdálkodást és eredményesebb kulturális tevékenységet követel tőlünk- Mindez pedig a vezető káderek magasabb szintű felkészültségét, a vállalati vezetés színvonalának emelését igényli. Nem lehet eredményesen vezetni anélkül, hogy üzemeink, termelőszövetkezeteink, vállalataink párt- és gazdasági vezetése ne vizsgálja, ne elemezze a gazdasági hatékonyság alakulását, a termelékenységet, az eredményességet, a termelőberendezések jó kihasználását stb. — Gazdasági politikánk követelménye az is, hogy párt- szervezeteink időben gátolják meg például a felelőtlen bér-. Ügyi intézkedéseket, az elvtelen és tisztességtelen nyereségre való törekvést. Nem nézhetik tétlenül azt sem, hogy egyesek gátlástalanul a közösség rovására harácsoljanak. — Legfőbb gondunk és egyben feladatunk is, hogy üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben a reánk háruló féladatokat nagy felelősséggel oldjuk meg. E feladatokat elsősorban a kádereink jó kiválasztásával, a hármas követelmény szigorú betartásával, a vezetésben dolgozó ka* dereink politikai, szakmai továbbképzésével tudjuk megoldani. A legutóbbi járási vb úgy foglalt állást, hogy a járásunkba kihelyezett esti egyetemre való jelentkezésnél elsősorban a párttitkárokat, gazdasági vezetőket, illetve a párt- és tanácsapparátus dolgozóit kell figyelembe venni. — Emellett a bevált téli egyhetes pártvezetőségi továbbképző tanfolyamok és az öthónapos pártiskolán való képzést tartjuk szükségesnek. Az agrárértelmiség számára az agrárklubon belül " magasabb szintű szakmai továbbképzést kívánunk megvalósítani. — Nagyon komolyan vgsz- szük, sőt úgy is mondhatnám szigorúan szervezzük, hogy azok a vezetők, akik irányító beosztásban dolgoznak, feltétlenül növeljék gazdaságpolitikai felkészültségüket. Feladatunk: magasabb színvonalú pártirányítással és gazdasági vezetéssel fejlesszük tovább járásunkat — mondotta befejezésül Hegedűs Sándor. Barátom, velem együtt tisztelte meg a kőműves házát. Jóízűen fogyasztottuk a szívesen kínált, nyírségi módon — fele rizsből, fele kukorica- kásából — töltött káposztát. Dicsértem a káposztát, de még jobban a házigazdát, a kis Kovácsot, aki két keze mun-, kájával érdemelte ki az ötvenes években az élmunkás kitüntetést- Erre tett csípős, gú- nyoros megjegyzést a barátom. „Abban az időben csak a nagy százalékok voltak. Munka meg nulla. Nem is szólva a minőségről.” A kőműves egyből felforrt. Nem mondta ki véleményét, de szúrós szempillantásaiból észrevettem, szeretné megfogni barátomat és kipenderíteni. Töltött, velem koccintott, barátom felé csak poharát emelte meg. s mintha ezt mondta volna: „Tollat talán jól forgathatsz öcsém, de kőműveskalapácsot talán az életedben sem láttál.” Jani bácsi nem tudta megérteni, bogy a művelt, Intelligens fiatalembernek hogyan lehet Ilyen lesújtó véleménye az élmunkásokról. Egyet hajtogatott az úton is: „Ez- a ficsúr még hátulgombolósban járt akkor, amikor én az ország vezetőivel paroláztam a dunaújvárosi nagykohó avatásakor.” <5 ott lett élmunkás. Ott választották meg üzemi párttitkárnak, s tüntették ki Munka érdeméremmel. Kimért léptekkel haladtunk egymás mellett. Eléggé kopottas volt a gúnyája, nem tudom hány építkezésűéi nyűt- te-szaggatta. Akivel útközben Amíg munkássá válnak A beosztást, a •fizetést lehet garantálni, de a tekintélyt nem az igazgatói irodában osztogatják, azt mindenkinek meg kell szereznie s naponta, óránként meg keil .védenie. Különösen olyan kamaszkorát élő üzemben, mint a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori telepe, ahol a félezernyi dolgozó többsége még ma is „kétlaki” s legfeljebb ízlelgeti a gyári, a munkásélet feszesebb rendjét, alapvető törvényeit. Amit Kosa György, Tóth Miklós művezetőktől és Huszti István csoportvezetőtől hallunk, egyszerre jelzi a munkássá válás küzdelmét, örömét s azt, hogy a tekintélyszerzés tűzvonala lenn a műhelyekben van. „Higgyenek nekem.,.*6 Kosa mindenekelőtt a bizalomra hivatkozik: „Először is az kell, hogy higgyenek nekem az emberek.” Mentek hozzá friss művezető korában a mosóüzembeliek: nem bírják teljes műszakon át a munkát, kiszárad a bőrük, segítsen rajtuk. Ű belátta, jogos a kérés, ígérte, hogy intézkedik. Nem sokkal később már csak napi bét órát kellett dolgozniuk az alkatrészmosóknak, kaptak védőszereket, köztük még kézápoló balzsamot is,.. Ebhez kapcsolódva Tóth Miklós, a vasszerkezeti rész művezetője a nehéz órákat idézte fel: — Egy óriásdarupályát s egy épülő üzemrész vasvázát kellett elkészíteni rekordidő alatt. Bonyolult és nagyon nehéz feladatnak ígérkezett, mások talán elfutottak volna előle, de mi vállaltuk. Mondtam, jól van emberek, a gyár sem lesz szűkmarkú, a túl- munkadíjon felül több, mint 26 ezer forint célprémium is ütheti a markunkat. Aztán vészesen közeledett a határidő, az emberek is fáradni kezdtek, főtt a fejem, mi les?, ha elesünk az ígért pénztől? Az emberek majd legyintenek és szépeket gondolnak rólam, meg mondanak a hátam mögött, mert „vízre vittem őket.” Ha nem is minden pontjában, de teljesítettük a vállalást, ami felért akár 150 százalékos normával is. Nagy kő esett la a szívemről, amikor a vezetők a célprémium kiosztásáról döntöttek. Mögt, borítékolják a huszqnbatezret... 7 évedéit, gratulált Huszti fordít a szón: — Vannak, akik a tekintélyt ki akarják követelni maguknak, s csak azt hiszik, az a zseniális, amit ők elképzeltek. Vele történt meg nem is olyan régen, hogy vitába keveredett a beállító lakatossal. A technológia bizonyos művelet elvégzését a száztqnnás résgépre írja elő. Mondta a eosztott munkás, el lehet azt végezni a 45 tonnással is. Huszti úgy vélte, az kizárt dolog, — mire a munkás bebizonyította, hogy nincs igaza a fiatal — 23 éves ■— művezetőnek- „Nem esett nehezemre elviselni, hogy ezúttal tévedtem, gratuláltam az idősebb, tapasztaltabb szaktársnak, hiszen mindnyájunk hasznára vált, hogy a nagyobb gépet most már még jobban ki tudjuk használni.'’ Kosának is volt már hasonló „veresége”, amikor a hozzá beosztott fiúk nemcsak arról győzték meg, hogy egyes részmunkákat több gépen is el lehet végezni, hanem azt is: az egyéni elképzelés még jobb minőséget is eredményezett. Egyikőjük sem csinált presztízskérdést a dologból, jóllehet, sokszor előfordul, hogy nem lehet engedni a huszonegyből. — Egyik munkatársam szólt: születésnapja van, igyunk meg egy pohár sört az egészségére. Megittuk, közben nyújtotta a kezét s mondta, szervusz. Lepertuztunk. Keresem majd később munka közben, Sehol sem találom. Négy óra múlva került elő s bevallotta, hogy aludt egy kicsit. És hogy csodálkozott, amikor kifakadtam! Azt hitte, hogy a szervusz után néki már mindent szabad.« (Kósa egyik esete.) Először duzzogott.,. ■=- Nálunk, a „motor háromban” vannak jól és kevésbé jól fizető munkák, az emtaláikoztunk, valahányan megparolázták. Különösen a fiatal szakik, kőművesek, ácsok, kubikosok köszöntek hangosan, mert Apikám — ahogy a szakik hívják — neve márka a szakmában. És azon az estén ezt a márkát sértették meg. Ludas voltam benne, mert én beszéltem rá a mamát, hozza már ki a szekrényfiókból a kitüntetéseket, okleveleket és az élmun- kásjelvényt. Apikám nagy büszkén mutatta, s várta a hatást. Megkapta. Úgy tolta félre a barátom az asztalra kirakott okleveleket, dobozokat, mint a jóllakott ember az üres tányért. Fortyogott is a kőműves az állomásra menet, mondván, ha nem velem van az illető, azonnal kiutasította volna a házából./ De hát ő munkásember. Megtanulta, nem illik vendéggel sértő módon bánni. Apikám, kinek a becsületes neve Kovács János, innen a Nyírségből indult suttyó ifjúként világot látni. Amikor arra szólította fel az építőmunkásokat a kormány, segítsenek Dunaújváros építésében, az elsők között volt. Ott leste el a szakmát, a leghíresebb, országos nevű sztahanovistáktól. Élmondta, hányszor elnézte, milyen mérnöki pontossággal gyorsan illesztik egymás mellé a kohótéglákat. És Úgy vigyáztak minden egyes darabra, mint a hímeg tojásra. „Tudod te, milyen drága jószág egy-egy kohótégla?” — kérdezte. „Egynek az ára még száz forinton is felül volt De akadt köztük drágább is. No, hát ilyenekből építettünk. Most is megmozdul itt bennem valami, ha a tévében megpillantom a dunaújvárosi nagykohót.” És kipirult arccal, hévvel, szinte az elviselhetetlen hőség minden pillanatát újraélve magyarázta, milyen fájdalmasan nehéz munka is veit. De kitartott végig. „Égette az arcot, átfújt a forróság a ruhán, s úgy dolgoztunk, mint akik megtáltosodtak. Ezek az emberek, az országos hírű sztahanovista kőművesek fogadtak be maguk közé engem, a kis nyírségi kőműveslegényt.” Ha tudom, hogy ez lesz belőle, dehogy dicsekszem a kohóműves érdemeivel! Pedig ott, este, elmondhatta volna még azt is, hogyan csodálkozott először, amikor a neves szakik poharazgatását figyelte a kocsma ablakából. „Először különös embereknek tartottam őket. Azelőtt nem hittem volna, hogy egy ember eg/liter bort kétfiajtásra lekortyol- jon. Nem akartam hinni a szememnek, amikor ezt láttam, az egyik híres kőművesből' úgy variál, hogy vegyesen jusson mindenkinek. Mondja egyszer egy fiatal srác, ő nem csinálja a filléres munkát. Éreztem, ha most engedek, elindul az áradat, mindenki azt csinál majd, amit akar. Hazaküldtem, kiírtuk a napját, duzzogott vagy három napig, de végül megkérdezte, haragszom-e még? (Huszti nehéz perceinek egyike.) *— Egyesek a háztáji földön szerzett fáradalmaikat itt akarják kipihenni. Csoportos bérezésnél ez nagyon drága mulatság lenne. Egyik idősebb dolgozónk nemcsak 70—80 százalékot termelt, megtörtént, hogy tíz percet késett is. Hazaküldtem. Másnap ittasan állított be, irány a szonda: „harmadfokban” volt. Apám lehetne, de szemébe kellett mondani az igazságot, hogy észhez térjen. Megszégyellte magát, s hogy lekopogjam, azóta nincs vele baj. (Tóth művezetői eseményeiből.) Mesékkel nem lehet... A tekintélyhez az is hozzátartozik, hogy a vezető na akarjon mindenáron jólelkű lenni, ha kell, merjen fegyelmezni is. Huszti például nem tartott rá igényt, hogy őt szeresse az a fiatal munkatárs, aki délelőtt helyett a délutáni műszakba jött. „Fájt éjjel a fogam” adta elő a mesét az illető, de Huszti pontosan tudta, melyik mulatóban öblögette záróráig azt a „fájós” fogat. — Mesékkel a termelésben nem megyünk semmire, de legalább őszinte lett volna, hiszen egyikőnk sem vagyunk tökéletesek. Megkapta a „jutalmat” az illető, s úgy tűnik, a többiek is tanultak belőle. Ezernyi összetevője van a tekintélyszerzésnek, de az egyik legfontosabb talán mégis az: értse, tudja a vezető, amit rábíztak. Angyal Sándor tőL Először arra gondoltam, ez biztos alkoholista lehet. De aztán láttam, hogy a többi is igy iszik. Csak később értettem meg, hogy ott, a kohó mellett bizony kitikkad az ember. Csak issza, issza a folyadékot, hogy pótolja a veszteséget Ideig-óráig enyhíti is a szomját, de amikor végre kikerül az ember abból a pokolból, nekimenne az első tő- csónak.” Régen volt. Hazakerült újra a Nyírségbe Kovács János, ötvenhatban úgy érezte magát, mint akit besóztak. Hallott a hőbörgésekről, s még álmában is Dunaújvárosban járt. „Egyetlen dolog izgatott: mi lesz, ha azok az agyaiéi gyultak leállítják a nagy kohót?” Még a gondolatát sem tudta elviselni. Vonatra ült és elment Dunaújvárosba. ö tudja, hogy miért ment oda. Beledolgozta a nagy kohóba fiatalságát, verítékét, » itt tanulta meg igazán a szakmát. Most itthon van. Közintézményeket, iskolákat, lakóházakat épít. Egyszerű tagja egy szocialista brigádnak. Az a hobbyja, hogy kőfaragásra tanítja a fiatalokat. S ilyenkor mindig fogadnak, mert szerinte egy művészien megmiin- kált kő kifaragásához legalább négyezerszer kell megemelni a kőmuveskalapácsot. Próbálják utána csinálni. Akinek sikerül, barátjának fogadja. Mi több, igaü kőművesnek tekinti. Es ez tőle a legnagyobb elismerés. Atrlias Kőim pú* A SÉRTETT
