Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

W7T. máfus w.. iftrCET-'WrAGrrAÜOTtS^Ä» #.* ótofáí A jó közérzetért A lehetőséggel élni kell # Uj nagyközségünk: Rakamaz X. kongresszusunk egész légköre visszatükröződése volt a lenini munkastílus ér­vényesülésének. Annak,. ho­gyan kell tudományos igé­nyességgel meghatározni a célokat, s milyen módosítá­sokra van szükség annak ér­dekében, hogy fent és lent még egységesebb nyelven be­széljünk és cselekedjünk. En­nek a kritériuma ~ a nyíltság, az őszinteség. Éppen ezért tűnik több­szörösen is visszásnak az itt- ott még fellelhető hamis hangvétel a közélet egyes te­rületén. Erre ma már oda­figyelnek, mert nemcsak a füleket sérti; a demokratiz­mus kiteljesedésével együtt­járó közérzetet is. A kongresszus által megfo­galmazott magasabb szint nem csupán a gazdasági teendők­re értendő. Hogyan is lehet­ne az új gazdaságirányítási rendszerből eredő feladatokat megoldani, ha a stílus, a hangnem, a vezetési módsze­rek nem finomodnának hoz­zá, ha ez nem kísérné, vagy éppen nem ösztökélné a má­sikat? Erre a párt mutatott pél­dát. Itt van például a módo­sított Szervezeti Szabályzat. Vannak új elemei és sok fi­nomítást fogadott el a kong­resszus. Ezek között is az egyik leglényegesebb — amely a pártdemokrácia to­vábbi erősítését szolgálja — a kritika és a kritizáló vé­delme. íme egy új elem a párttag jogának bővülésére: „...ha kritikai észrevétele, vagy a hibák feltárása miatt hátrányos helyzetbe került, a taggyűlés vagy a választott pártszerv beavatkozását kér­Körülbelül kétszáz gyer­mek nem kaphat helyet Nyírbátorban az óvodákban, mert kevés a hely. A párt- bizottság kezdeményezésére a napokban elkezdődött a járá­si székhelyen is a társadalmi akció: elsőnek a növényolaj­ipari vállalat vezetői és dol­gozói értették meg, mit je­Chemnitz, Lasaret 5. A/7. 1945. május 9-ét írtak, rumi­kor a chamnitzi 5. szükség­kórház A-épületének 7-es szobájában a 20 beteg közül már csak két olasz, egy cseh, három francia, egy német, egv ukrán és egy magyar fe­küdtünk. A csatlós hadsere­gek katonái, vagy munkára el­hurcolt polgári személyek voltak a nemzetközi szoba betegei. Ezen a napon a reggeli ügyeletes nővér a sportos termetű lipcsei lány, Mária volt. A máskor energikus, döngő léptű schwester szinte lopakodva nyitotta ki szo­bánk ajtaját. Elmaradt a „Heil Hitler” köszönés, nem kiáltott „Achtung”-ot sem. Majdhogynem suttogva je­lentette be: ma elmarad a vizit. Was ist los? (Mi van?) — érdeklődött az ajtó melletti ágyon fekvő német tizedes. — Dautschland kaput — válaszolt kurtán Mária. Majd leült a tizedes ágyaszélére és elsorolta, amit tudott. Az éj­jel néhány kivétellel az orvo­sok mind átmentek a várostól alig 10 kilométerre leállt an­golszász csapatokhoz. Az iro­dában az iratokat elégették, a fontosabb műszereket teher­autókra rakták és magukkal vitték a beteg német tiszte­ket. i Németország kapituláció­heti. Indokolt esetben az il­letékes pártszerv köteles el­járást indítani a bírálat el- fojtója ellen.” Világos tanulságot adott a pártkongresszus. Elsősorban azt, hogy sok helyen változ­tatnia kell a vezetési stílu­son, a hangnemen. Mert a hatalmi hang ellentétes a kongresszus szerény, tiszta hangvételével. Nem jellemző ma már, — s éppen ezért feltűnő is — hogy valaki nyíltan visszautasítsa a bírá­latot, s a jogos kritikáért va­lakit felelősségre vonjanak. Tapasztalható viszont a „fi­nom” módszer, a mellőzés, a jutalomból, prémiumból való kizárás mondvacsinált ürü­gyet keresve és találva az indoklásra. Ez,' ha csak sze­mélyeket érint is — károsan hat a közérzetre, a közszel­lemre. De még súlyosabb a követelménye, ha egész kol­lektívát, esetleg üzemet érint. Az emberek kritikai érzéke finomabb manapság. Nem­csak a magukat ért sérelmek­re reagálnak, hanem már ar­ra is, amely üzemüket, a kol­lektívát, a nagy ügyet érintik. Tapasztalható bizonyos „elto­lódás” a kritika alá kerülő kérdések körében. Egyre szű­kül az egyéni, s tágul a kö­zösséget érintő kérdések kö­re. Mind többen emelnek szót a közért, s ez azt is mu­tatja, hogy a párt Szervezeti Szabályzatában megfogalma­zott új elem: a kritikai hang védelme kisugárzó hatással van a társadalmi-gazdasági élet területeire is. Ezekben újat hozott a X. pártkongresszus. Csak oda kell figyelni, határozatai sze­rint cselekedni. F. K. lent a városiasodó település­nek a több és kulturáltabb óvodai hely. Hárommillió fo­rintot szavaztak meg egy öt- venszemélyes óvoda építé­sére. A járási székhely párt- és társadalmi szervei tovább folytatják az óvodaépítési akciót. ját mindennap vártuk már, különösen azóta, hogy egy körözvényt olvastak fel a szo­bánkban, miszerint Hitler Dő- nitz admirálist bízta meg a birodalom vezetésével. Nem tudtuk Hitler él-e, vagy sem. Azt azonban tudtuk, hogy az angolszász csapatok a várost több napja ágyúval lövik — nem pedig repülőről bom­bázzák. Ezek szerint messze nem lehettek. A kórház ápo­lószemélyzetét napi félórás katonai kiképzés keretében megtanították a panzelfaust kezelésére, azzal a magyará­zattal : lőjenek ki minden szovjet harckocsit, tartsanak ki a végsőkig, most már csak napok kérdése, és Hitler pa­rancsot ad a „csodafegyver” bevetésére. Nagyon kevesen hittek már ebben az ígéret­ben, de azért minden délelőtt ott kúsztak a kórház parkjá­ban a „kályhacsövekkel”, a 16 éves ápolónő ugyanúgy, mint a 60 éves főorvos. Negyedóra sem telt bele, újra visszajött Mária és egy civil ruhát adott át a német tizedesnek. Ebből láttuk, a tizedes nem akarja bevárni a szovjet csapatokat. A hetes szobában mellhár­tyával, tüdőgyulladással, gyo­Azt tartják a rakamaziak, hogy jó helyet választott az egykori „őslakos”. Errefelé kitűnő a föld, jó a legelő, kö­zel van a víz, a Tisza és a Bodrog. Ezen a vidéken már tradíció a gazdagság. A kitűnő lehetőségeket mindenesetre két kézzel osz­totta a természet. Ami pedig a lehetőségekkel való élést illeti, még Rakamazon is megoszlanak a vélemények. Hivalkodó házak Az építkezésekhez köztu­dottan három dolog szükséges. Legyen hová, legyen mivel és legyen miből építeni. Raka­mazon van hová: a községi tanács bármikor tud az igé­nyeknek megfelelő mennyi­ségben házhelyeket biztosíta­ni. Van mivel is, közel van a kőbánya, a szállítás olcsó. Van miből is, hiszen a taka­rékszövetkezet betétállomá­nya az elmúlt négy év során kétszeresére emelkedett. A kérdés inkább úgy vető­dik fel: van ugyan hová, mi­vel és miből, de hogyan? Ra- kamazt minden más községnél jobban érték az építési di­vathullámok, s ezeken belül is kialakult az elmúlt 20—30 év során a rakamazi specialitás: előszeretettel építették a ko­rábbi gazdálkodási módszer­nek ugyan megfelelő „L” ala­kú, hosszúra nyúlt szárú, ha­talmas méreteivel hivalkodó házakat. Ezek ma már nem­csak ódivatúak, csúnyák, de előnytelenek is. Az épftési kedv ugyanakkor "változatlan, egymás után kopogtatnak a községi tanácsnál a községbe­liek engedélyekért, kicserélnie régi lakást, vagy újat építeni a gyereknek. A sor ezek után már a ta­nácson van. Hiszen nem mindegy, hogy a megye kapu­jában milyen kép fogadja a vendéget. Nem lenne rossz, ha a községben már többszintes lakásokban gondolkoznának, amire már példa is van. És a tervek szerint az újonnan kije­lölt telkekre az építők már csak ilyet építhetnek. Bevándorlás, munkahely Nemcsak a gazdagság szá­mít tradíciónak Rakamazon, hanem a családonkénti 1—2 gyerek is. Az a ház, amelynek udvarán énnél több gyerek szaladgál — ritka. Mégsem '„öreg” község ez a falu. Ezt elsősorban — bármilyen furcsán hangzik — a beván­dorlásnak köszönheti. Az utóbbi években sokan jöttek Rakamazra lakni és dolgozni Rózsás-tanyáról, Paszabcsúcs­mor- és szívbántalmákkal fe­küdtek a betegek. Ez azt je­lentette, hogy szinte vala­mennyien járóképesek vol­tunk. Egy francia és az egyik olasz nem tudott leszállni az ágyról, olyan súlyosak voltak. A többiek, ahogy a német el­távozott, lassan felöltözköd­tünk. Tétován várakoztunk. Hajnalban meglépett a kórház villanyfejlesztőjének a keze­lője is. így víz sem volt a csapokban. Nem működött a konyha, a szakácsok is ott­hagyták a kórházat. Tegnap óta nem hallottunk ágyúszót sem. Időnként egy-egy harci repülőraj húzott el a város felett, aztán újra csend. Egye­sek 50, mások 30 kilométerre mondták a szovjet csapatok távolságát. Egyszer csak, ahogy kitekin­tek az ablakon, látom, kórhá­zi pizsamás emberek marmo- ládés ládákat és konzerveket cipelnek. Rögtön felismertük a helyzetet: a betegek feltör­ték az élelmiszer-magazint. A raktárajtóban egy civil ru­hás férfi próbálta sorba állí­tani az érkezőket. A sor vé­gére álltunk mi is. Ahogy jöttek a németek, mindig elénk álltak. Már vagy szá­ról, de akadnak beköltözők a környező nagyobb községek­ből, Tiszanagyfaluból és Tí­márról is. És akik jönnek, azok fiatalok. Vajon mfegtalál- ják-e számításaikat a hazai és a faluból faluba került ifjú emberek? Munkalehetőségeik vannak. A már híresnek számító ci­pész ktsz létszáma az elmúlt 4 év alatt 420 főről 900-ra emel­kedett, a vegyes ktsz-é, új nevén a Rakamazi Fa- és Fémipari Ktsz-é pedig 90-ről 165-re. Az ÁFÉSZ sem ma­radt le, dolgozóik létszáma a a korábbi 84-ről 184-re nőtt. A további lépésekről pedig a községi tanács gondoskodik. Már most tárgyalások folynak egy kéreggyár telepítéséről, ahol a hulladékbőrt dolgoz­nák fel, kezdetben 150 mun­kással. A munka után a kereset ér­dekli leginkább a fiatalt, s ha ez jó, márpedig itt jó, ak­kor az, hogyan tudja eltölteni fennmaradó szabad idejét. Puszta felsorolásnak tűnik, de e mögött lényegesen több van: a községben három presszó is kinőtt a földből rö­vid idő alatt, közülük egy ze­nés. Van jól működő művelő­dési házuk, gondosan összeál­lított műsorprogramú film­színházuk és van, elsősorban nyáron, a legnagyobb aján­dék, a Tisza-part, a strand. Van, persze önmagában, gazdátlanul nem sokat ér. Nagy kár, hogy eddig ezzel vajmi keveset törődtek. Pedig a távlatok nem mindennapo­sak. Borsod „felébredt“ Borsod sokkal hamarabb felébredt, mint Szabolcs, fel­ismerte a tokaj—rakamazi Ti­sza-part bel- és külföldi ide­genforgalmi jelentőségét és a szabolcsi, rakamazi oldalon megépítette az autós campin- got Megtörtént tehát a kezdő lépés. Járni tanult a gyerek, de Rakamaz, jobban mondva az akkori állapotok szerint a Nyíregyházi Járási Tanács nem nagyon igyekezett foly­tatni. Csak évek múltán kez­dődött el valami, akkor sem tervszerűen. A község kezde­ményezésére a járási tanács létesített víkendtelepei, illet­ve úttörőtábort. Az utóbbi irányítását a közeljövőben veszi át a Rakamazi Községi Tanács. Az úttörőtábor . felépítésé­vel egyidőben a tokaji tévé­adó, a borsodi Lenin Kohá­szati Művek, a Nyíregyházi TITÁSZ, az Állami Biztosító és a Szerencsi Állami Gazda­ság építtetett dolgozóinak ví- kendházakat. Gondoskodtak zan lehettek előttünk. Antonió, az olasz elkezdett perlekedni velük, de csak szóval. Amíg az olasz veszekedett, Nyikoláj, az ukrán fiú kivált a bolyból. Észrevette, hogy a kapu mel­letti őrbódéhoz egy gyalogsá­gi fegyver van odatámasztva. A gazdája még az éjjel meg­szegte esküjét, nemcsak az őrhelyét, de a fegyverét is el­hagyta. Nyikoláj tudta, hogy az éhes, tülekedő tömeggel a tárban lévő 4—5 tölténnyel nem sokra megy. Nem is pró­báit a fegyverrel jogot szerez­ni. Intett nekünk, hogy köves­sük. Oda álltunk a legrozo­gábbnak látszó ablakhoz. Né­hányat a puskatussal ráhú­zott és a résen máris beemel­tük a legkisebb termetű fran­cia fiút. Példánk ragadóssá vált. Az ordnungot annyira tisztelő németek is csoportok­ra szakadoztak és neki az ablakoknak. Fél óra múlva csak néhány túróval tömött fahordó maradt a raktár sar­kában. Rövid terepszemle után rájöttünk, hogy a légó- pincéhen csappal ellátott tar­tályokban ivóvíz is van. Ami az élethez legszükségesebb volt, mindenünk meglett. Az éjszaka nagyon nehezen telt el. A szokatlan mennyisé­gű koszttól szinte • valamemy- nyien gyomorrontást kaptunk és belázasodtunk. Reggel sen­ki nem evett, csak ruhástól ezután a később kialakuló üdülőtelep szolgáltatási alap­jairól is. A strandhoz beve­zették a villanyt, a Rakamazi és a Tokaji ÁFÉSZ kirendelt­ségeket nyitott. Átfogó terv kellene Az eddigiekkel — ahogyan elkészültek önmaguktól — nincs is baj. Viszont nem ár­tana, ha ezután egy átfogó terv készülne a Tisza-part és környékének rendezéséről, ha céltudatosan, hosszú időre elő­re elképzelve rajzolják fel a térképre a rakamazi üdülőte­lepet. Ez annál is inkább kí­vánatos, mert az érdeklődés már most nagy. Eddig 30 olyan kérelmet tartanak nyil­ván, amelyekben víkendtel- kek után érdeklődnek. A ké­relmezők között van miskolci munkás és budapesti egyetem is. A lehetőség tehát adott. Akár a Tisza-partot, akár magát a községet nézzük. A lehetőségekkel pedig a köz­ségnek — most már a nagy­községnek — élnie kell. (horváth) Csomagolás Távolról és közelről egyformán szép látvány, hasznos színfoltja a vá­rosnak a Búza téri ABC- áruház. Nincs értelme fővárosi színvonalról be­szélni, liasonlítgatnl. Az áruházban nemcsak a hazai, de a külföldi vá­sárló előtt sem kell szégyenkezni. Azaz, van egy apróság: látszólag semmiség, mégis bosz- szantó és leronthatja a vásárló élményeit. S ez a csomagolás. Nem csomagolnak! A pulóvert, a szappant, mindent ömlesztve. A műanyag kosárból oda rakja el a tisztelt vevő, ahová éppen tudja. Már egy apró butikban is adnak az ilyesmire: cso­magolnak. Nagyobb bol­tok, áruházak nem tart­ják luxusnak, sőt prak­tikus papírtasakokba el is helyezik az árut a pénztárnál. A Búza téri ABC-ben sajnos nem ismerik ezt a nem éppen újkeletű „szolgáltatást”. (páll) hemperegtünk az ágyon. A szomszéd szobában két súlyo­san sebesült német feküdt. Megetettük őket és tétovázva vártunk sorsunkra. A két, né­met abban bízott, Hogy a kór­ház amerikai zónába esik és akkor nem kerülnek szovjet hadifogságba. A németek untál: a háborút, de féltek a békétől is. Min­ket csak egy érdekelt: legyen vége, mert akkor lehet remé­nyünk, hogy hazakerüljünk. Délelőtt úgy 10 óra tájban gépköcsizúgásra figyeltünk fel. Egy hajlongó rádióanten­nával felszerelt páncélo­zott gépkocsi állt meg a kórház kapujánál. Nyi­koláj felkiáltott: „Itt van­nak a mieink!” Egy kifakult ruhás, csizmás őrmester ug­rott ki elsőnek a kocsiból. Nyakában géppisztoly lógott. Utána még hárman szálltak ki. Az ablakon át figyeltük, amint a kapu tetejére muto­gatnak. Egyszer csak az őr­mester lövésre tartja a gép­pisztolyát és máris szállt a sorozat. Abban a pillanatban ezernyi darabban hullt le a kapu homlokzatáról a gipsz horogkereszt, a rajta büszkél­kedő sassal együtt. A másik 3 odament és úgy taposott a törmeléken, mintha kígyó fe­je lenne. Közben ponyvával takart vöröskeresztes teherau­tók érkeztek. Egy negyedóra múlva kél Levél négyezer szakmunkásnak Az egész megyét átfogó, jelentős vizsgálatot kezdett a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Azt kívánják feltár­ni, milyen a létszámgazdál­kodás a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. Választ ke­resnek arra, hogyan határoz­zák meg a szükséges létszá­mot, hogyan kerülnek kap­csolatba az új dolgozókkal, és akik távoznak, csak a magasabb fizetésért hagy­ják-e ott munkahelyüket A megyei NE3 körülbelül négyezer olyan dolgozónak küldött ki tizennégy kérdés­ből álló kérdőívet, akik a közelmúltban munkahelyet változtattak. A távozás oká­ról, az új vállalattal történt kapcsolatfelvételről, a ko­rábbi és mostani munkahe­lyen tapasztalt körülmények­ről, az üzemi légkörről vár értékes információkat a Né­pi Ellenőrzési Bizottság. Közel kétszáz vállalatot, szövetkezetét is felkeresnek a népi ellenőrök, hogy tájéko­zódjanak: hány szakmunkás hiányzik a vállalatnál, s ter­veik szerint hány új szak­munkást szeretnének foglal­koztatni 1975-ig. A járási­városi NEB-ek bevonásával hatvan vállalatnál részletes vizsgálatot végeznek, amely­nek során elsősorban a lét­szám alakulására ható körül­ményeket elemzik. Foglalkoznak a személyi jövedelmekkel, a túlórák alakulásával, a munkahely! kollektívákkal, a fizikai mun­ka gépesítésével, az erre vo­natkozó rövid távú tervekkel. A vizsgálat kiterjed arra is: a szakembereket ösztöndíjak alapításával, következetes szakemberképzéssel, vagy to­vábbképzéssel biztosítják, esetleg a véletlenre bízzák, vagy csupán a magasabb fi­zetési ajánlattal kívánnak új szakemberekhez jutni. Kiterjed a népi ellenőrök információiszerzése a szoci­ális ellátásra, hiszen ez is jelentős Íratással lehet a muhkaeró-vándorlásra. Rész- letesep elemik a törzsgarda helyzetét és megbecsülését, s alaposan foglakoznak a mun­kásnők problémáival is. Vá­laszt kémek arra is: a vál­lalatok milyen intézkedése­ket tettek a munkaerő-ván­dorlás megakadályozására, illetve csökkentesére. A megyei NEB a hivatalos vizsgálat keretein túl szá­mít azoknak a dolgozóknak segítségére, akik a napokban megkapják a népi ellenőrzés levelét, amelyben adatokat kérnek. A vizsgálat eredmé­nyei ugyanis jelentős segít­séget nyújthatnak a munka­erő-gazdálkodás egész me­gyét átfogó, elemző tervezé­séhez, segítve ezzel iparoso­dó megyénk munkásai, szak­emberei körülményeinek jobb megismerését (m. s.) géppiszíolyos katona, két fel­cser, egy szovjet orvos száza­dos és az egyetlen el nem menekült idős német sebész­orvos megkezdte a szobákat járni. A százados jól beszélt németül. Csodálkozva néztek bennünket, hogy mindnyájan lázasak vagyunk. Amikor meglátták az ágy alatt a fel­bontott konzerveket, a sisa­kokban a túrót nagyot ne­vettek és ennyit mondott a százados. „Nyicsevó”. Ekkor nem értettem, csak később tudtam meg, hogy valami ilyesmit jelent: nem baj, semmiség. Délutánra már volt villany, a csapokból folyt a víz, a konyhán szovjet szakácsok főztek. Minket ideiglenesen a ruharaktárban helyeztek él, a padlóra szalmát szórtunk és azon feküdtünk. A helyünkre súlyosan sebesült szovjet ka­tonáikat fektettek. Estére pohánkakását kap­tunk juhhússal. Közben Nyi­koláj összebarátkozott az őr­séget adó katonákkal. Szerzett tőlük egy kopott harmonikát. Ezen az estén hallottam elő­ször a „Szulikót”, a „Katyu- sát”, a „Kiskertemben szép tavaszi estént...” és még sok-sok szovjet dalt. Egy napot késett, de a sen­ki földjére is megérkezett a várt béke. Csikós Balázs Üzemek az óvodákért Hárommilliós támogatást ad a növény olajipari vállalat Senki földién

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents