Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-06 / 105. szám
_ H9Hr májas 9. <t-------.--------------a af&r „Derűit” „Borús.” „Zivatar!” Van Japánban egy üzem. ahol minden munkás három ilyen feliratú táblát kap. Egyet ezek közül — mégpedig azt. amelyik kifejezi a munkakezdéskori hangulatát — köteles kitűzni a munka- padja mellé. Ezeket azután a műhely vezetője, az üzem szociológusai figyelemmel kísérik. Lehetőségük nyílik így arra, hogy a munkások problémáit, napi bosszúságait, az üzemmel kapcsolatos hangulatokat tapintsák. Egy másik tanulmányban arról olvastam, hogy a fejlett tőkésországokhan immáron három közgazdászra két szociológus jut. A két — egymástól különböző, de nagyon rokon — téma lényege végül is egy: a munkáltató szükségesnek érzi, hogy a nagyobb termelékenység érdekében olyan állandó és kiegyensúlyozott üzemi légkört alakítson ki, amely lehetőséget nyújt a munkás maximális teljesítményének kiaknázására. Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy osszunk ki táblákat az üzemekben. Olyan illúzióm sincs, hogy vállalataink már jól képzett szociológusok hadát állíthatják munkába. Nem ilyen megoldásra gondoltam, hanem ettől sokkal könnyebben meg- valósíthatóra. A bár tudományosan megalapozott. de sokkal közelebbi emberi kapcsolatok megteremtésére, termelőüzemeinkben csakúgy, mint a hivatalokban. Azt hiszem nem vitatható, hogy a tőkésnek bőven megéri a tudományos szociológia bevezetése, emberek légiójának alkalmazása. A munka és a tőke, a munkás és a munkáltató közötti elidegenedés feloldása számukra egyrészt profit kérdése, másrészt előbb-utóbb létkérdéssé is válik. A megtérülés tehát biztos. Amikor erről szólok, hozzáteszem azt is: nekünk is megtérülő minden emberrel történő foglalkozás, jóllehet a cél mérőben más. Mert akkor. amikor mi a nagyobb termelékenységet segítő -üzemi közérzet kialakítását sürgetjük, akkor annak minden köveikezménvével a munkás- ' osztály, a társadalom egészének érdekében emelünk szót. Pártunk X, kongresszusa mindvégig az emberközpontúság jegyében zajlott. Visz- Kzatérő gondolat és mondanivaló volt a legfontosabb elvi kérdések esetében is: a társadalom termelési és politikai aktivitása elképzelhetetlen anélkül, hogy az élet minden területén a teljes őszinteség nyíltság érvényesüljön. Szocializmusunk építése. terveink teljesítése csali akkor képzelhető el gyorsan és sikeresen, ha minden ember megtalálja közben a saját helyét feladatát, érdekét és értékét is. Nos, nagypolitikánk a munkahelyek napi k ispolitihájéból tevődik ösz- sze. logikus, hogy az alapelviek lentről felfelé hatóan is kell érvényesülnie. fis ezen a ponton már elérkeztünk oda, ami már ma is megoldás. Az üzemszociológia tudományosságát megelőzve, vagy éppen azzal egy- időben jelentkezik az emberről' való gondoskodás. Például a párt- és szakszervezeti aktivisták tevékenysége. Jelentkezik a vezetői stüus korszerűsödése, a vezető és vezetett közötti emberi kapcsolatok mélyülése. Mert való igaz, nálunk sokan vannak, akik derűsen indulnak munkába. De olyanok is akadnak, akik talán éppen azért lesznek borúsak, mert van valami egyéni gondjuk. És nem törhet ki valakinél zivatar amiatt, mert valami üzemi belső szervezetlenség bosz- szantja ? Az igazgatót, a szakszervezeti titkárt nem valamiféle lelki gyakorlatot vezető szerzetesnek képzelem. Itt egyről van csupán szó: emberi nézőpontból kell érzékelni és értékelni a munkás, a tisztviselő helyzetét, hangulatát, problémáját. A jól meglátott és megfigyelt egyéni, vagy csoportgondok után egy-egy helyes intézkedés, esetleg egy jól sikerült beszélgetés elejét veheti annak, hogy a ború zivatarrá váljon. Vagy az, ha egy hivatali vezető elérhető lesz különös bejelentés nélkül is, nem - növeli-e tekintélyét? Mondhatja valaki: vajon miért kap olyan nagy hangsúlyt a gazdasági, a párt- és szakszervezeti vezetőkre, a munkahelyi középvezetőkre háruló felelősség? Vajon miért nem fogadom el egyedül üdvözítőnek a tudományos alapokra fektetett embermegközelítést, hiszen az viszonylag kis hibaszázalékkal működik? Ennek is megvan az oka. Talán éppen azért, mert feltétlenül jobban hiszek az emberi kapcsolatok. a humanizmus talajából fakadó ,,munkahelyi meteorológiának”, mint a tesztlápnál!, vagy a táblácskáiiak. Társadalmunk egyik jellegzetessége, hogy az emberek közötti meleg kapcsolatokra épül. Ezt lehet alátámasztani tudományos érveléssel, de helyettesíteni — soha Nagy téma nálunk manap-, ság a termelékenység. Sokat beszélünk a kétségtelenül meglévő belső tartalékokról. Itt elmondjuk, milyen nagy jelentőségű a gépek technikai megelőző karbantartása, a gépek érzékenységének finom tudása. Úgy hiszem, az emberi tmk még nem elég hangsúlyos — éppen a belső tartalékok vizsgálatának időszakában. Eljön bizonyára az az idő, amikor nálunk is egy- egy gyárban üzem pszichológus és szociológus működik majd. Érvre több hetven vizsgállak, hogyan hat a műhely falának színe a munkás kedélyére. Mind több vállalat öltözteti szives munkaruhába dolgozóiát. hogy derűre hangolja. Ezt mind nagyon lehet üdvözölni. De mindez csak akkor lesz igazán hatásos, ha előtte minden munkahely minden munkása azt érzi. hogy nem egyszerűen csak termelőerő, hanem elsősorban ember. Bärget Lajos GAZDASÁG! fEGYZET Mi a jobb? Egyik nyíregyházi vállalatunknál ki kellett cserélni a régi transzformátort egy nagyobbra. Ha már megbolygatták a vezetékeket, akkor — gondolták, — más korszerűsítést is végeznek és behelyezték a föld alá. Ez jó megoldás. Közben a régi és szakadozott kerítéssel is baj volt, akadályozta a munkát, — kiszedték és újat, raktak a helyére. Épül, szépül a vállalat5— hitték, mikor; befejeződött ez a korántsem nagy munka. így volt. De most-hová számolják el? Költségnek gondolták, az adórevizorok viszont más véleményen vannak: fejlesztési alapból kell kifizetni, mert így „fekete beruházásnak” látszik a dolog. A fejlesztési számlán azonban nincs pénz. azt a nagy tervek és elképzelések, milliós beruházások elvitték. Mi legyen? A vállalatot emiatt nézegetik a revizorok, s tegyük hozzá: teljesen jogosan. A szabály — az szabály, vagyis szabályozó, ahhoz alkalmazkodni kell. Egy másik vállalatnál nem csinálnak ilyen felhajtást, pedig a szivük szerint — mert a revizoroknak is van ilyen, —• szívesebben tennék. Ott ugyanis reprezentációra tavaly csaknem egymillió forint ment el. Ez azt jelenti, hogy munkanaponként háromezer forintnyi. Ilyen nagy összeget állandó vendégeskedés alkalmával sem lehet, meginni, megenni. — nyilván más célokra is fordítottak belőle. Például ajándékozásra, „apró” figyelmességre a partnerok képviselőinek, meg hasonlók. Nekik a hajuk szála sem görbül meg emiatt, mert teljesen törvényesen cselekedtek, — sőt, még kissé vagány fiúknak is látszanak! A két esetet azért állítottuk szembe egymással, mert ezekből is látszik: sok finomítani való van még az úgynevezett közgazdasági szabályozókon. Évről évre jobbak — de azért előfordulnak bennük „hagyományossá” váló hibák is. A két vállalatot e hibák egyike különbözteti meg egymástól: az egyik figyelmen kívül hagyta a szabályok gyengéit, a másik kihasználta. Kun István ÉPÜL. SZÉPÜL FEHÉRGYARMAT. (ELEK EMIL FELVÉTELE* Rokonnak soha Vállaji körkép a tsz-demokráciáról Itt sohasem dalolták azt a csúfdalt, hogy „tsz-elnök, ha felül a lovára”. Nem volt miért,, Itt sohasem volt érvényes az a cinikus vicc, hogy „fogjuk meg emberek és vigyék”. Nem is olyan régen a Szatmár-beregi Területi Szövetségben azt mondták, hogy a terület nyolcvannyolc termelőszövetkezete közül egyikben sem működnek olyan jól a bizottságok, mint Vállajon. Nyilvánvaló, hogy Vállajon az elnök nem „egyenlő” a termelőszövetkezettel. Nemcsak szándéka ez. El is érte. Asszonyok szövetkezete Lehetetlen részletesen is-, mertetni első falusi, érdeklődő beszélgetéseinket. Lényege : munkaképes emberek nyolcvan százaléka nő. Kisparaszti világ volt ez. nem uradalom. Szorgalmas szatmáriak, Amikor 1950-ban elhatározták, hogy termelőszövetkezetbe lépnek, ők maguk döntöttek úgy, hogy az állat- állományt beviszik a közösbe. Maradtak azok az állatok az istállóban, — kis házak udvarán. De a közösnek nevelték. A szerencsés indulás utón megszületett a bizalom, És — mivel az első jó ötlet is a falu javaslata volt, az utolsó is a falué: azt javasolták, hogy a kitűnő gépjavítóműhely teremtsen bázist a kis háztartási gépek javítására. Ezt most csinálják. Jól jár vele mindenki. a falusi lakos isj a téesznek is lesz belőle jövedelme. És az asszonyok, akik javasolták, büszkék: megint okosat tudtak mondani. Asszonyok javaslata volt az is, hogy házi péküzemet létesítsenek. Elkezdték kisüzemi módszerekkel. Aztán lett egy sütőüzem. Asszonyok kezdeményezték a helyi zöldségellátás közösítését. Már vannak üzleteik. Nők kezdeményezésére történt a helyi hús- feldolgozó melléküzem létesítése is. Meglett és már boltjaik vannak Szálkán, Miskolcon. De a nők miatt van az is, hogy itt. már évek óta gyomirtószerekkel helyettesitik a kapálás, munkáját, gépessel - ték a legtöbb -.növénytermesztési munkát. „Ha a feleségem elmenne Ezek után nyilvánvaló, hogy a szemügyrevételt a nemrég alakult termelőszövetkezeti nőbizottság munkáján kezdtük. Az ő érdemük is, hogy a tipikusan női javaslatok — sütőüzem, zöldségellátós, hús- feldolgozás, háztartási gépek javítása — gyorsan megvalósultak, némelyik még a kormányrendeletek és a tulajdonképpeni nőbizottság megalakulása előtt. Nőszövetkezetben nem rendhagyó, hogy a háztáji bizottság elnöke is asszony: özvegy Reszler Jánosné és Fácsk* Jánosné, a „normás” az irodában végzik az adminisztrációt. A bizottság másik három tagja a három bri- gádvezetö. akik a helyszíni felmérést végzik. Panasz is van itt. Van, aki mindig a legrosszabb földeket húzza * „kockából”. (Kockahúzás a* összehajtogatott, kocka alakú egytől hatszázig sorszámozott cédula kihúzása a „kalapéból. A háztáji parcellák meg vannak számozva. Ki melyik számot húzza, az az övé.) Panasz: aki régi, becsületes dolgozó és mindig ellene dolgozik a szerencse, nem lehetne-e előnyben részesíteni ? Az elnök vallatása Utoljára hagytuk — mert legérdekesebbnek tartjuk — Csűrös János elnökkel való beszélgetésünket. ’Bár“” SZáífíítö'gépéft nem állanak rendelkezésre — úgy számítgatjuk, hogy a bennszülött elnöknek a falu körülbelül egyharmada a rokona. Vállaji János főkönyvelőnek körülbelül a másik egyharmada. Marad a harmadik egyhar- mad lakosság. És — ezt falubeli beszélgetésekkel igazoljuk — ez a nem rokon egyharmad jár a legjobban, Ök még kaphatnak valami engedményt, juttatást, kivételezést. Rokon soha. Megkérdeztük. az elmúlt ciklusban, országgyűlési képviselőként, nem érezte-e, hogy baj lehet otthon, amíg ő közéleti munkáját végzi. Ezt felelte: arra valók a bizottságok, hogy tegyék a dolgukat. „Jól néznék én ki, ha, amikor a feleségem elutazd! egy napra, éhen maradnék, mert nem tudnám megcsinálni az ebédet magamnak.” Ezt is jelenti, ha nemcsak az elnök a tsz... Gesztelyi Nagy Zoltán Üzemi történetek „NEKEM NE MONDJA« Pista bácsi már a negyvenedik évét töltötte a gyárban. Régtől mindenkit is^ mert, tudta, hogy ki kinek a gyereke, hová valós. Tehette, hiszen ez idő alatt nem sokat gyarapodott a gyár, még mindig úgy, és azt termelték, ámít a gyáralapító megkezdett. Csak mostanában változott minden. Az ipartelepítés szele ide is eljutott, új üzemeket építettek, új gépek érkeztek. A munkásgárda megduplázódott, fiatal mérnökök, technikusok jöttek, akik itt telepedtek le. Pista bácsinak — akit kissé megroppantott a sok munkásév — új beosztása lett. A iKirtána terük, hogy eLleaőrizze a ki- és bejövő embereket. — Maga úgyis ismer ‘mindönkit, többet ér az, mint száz igazolvány — oktatták ki. Lelkiismeretesen ellátta tisztét. Az idegentől — jött bár gyalog, vagy állami kocsival — elkérte a személyigazolványt, megkérdezte mi járatban.- van. kihez akar menni. Lelke mélyén örült az új beosztásnak. — Szóval a. főmérnökhöz? — kérdezte vissza, amikor mondták: a műszaki igazgatóhelyettest keresik. — A főkönyvelő nincs bent, a helyettese van itthon — beszélt máskor. Nőtt a gyár, nőttek a rangok is. Nemcsak osztályvezetők. hanem főosztályvezetők is lettek. A főmérnökből műszaki, a főkönyvelőből gazdasági igazgatóhelyettes vált. Igaz, hogy ugyanazok az emberek, akik tíz évvel azelőtt, de mégiscsal! nagyobb titulussal. Ezért sértődött meg Pista bácsi, amikor egyszer — éppen régi gyári dolgozók — kioktatták. — Miért mondja, hogy főkönyvelő, meg hogy főmérnök. amikor igazgatóhelyettes, az van kiírva az ajtajukra — álltak neki. _ Akkor is főmérnök volt, amikor én mutattam meg neki először, hogy kell csinálni a gyártmányt, hát most is főmérnök lesz. Van igazgató és van főmérnök, főkönyvelő. így tudja azt mindenki — fakadt ki az öreg. — Ha negyven évig jó volt. akkor nekem ne mondja senki másképpen. VÁRNI KELL — Emberek, várni kell! — ültette le a portan a hazafelé igyekvő munkásokat a portás. — Nincs benn a kocsi, a kis busszal egy mérnököt visznek az állomásra, aki a központból jött. — Hát várjunk — ülték le többen beletörődéssel. /— Mért mindig van valami kifogás — mérgelődött egy fiatal Hatan voltak. A szomszéd faluból jártak, őket a mikrobusz hozta reggel, ritte délután vissza. A környékről többen is voltak. akik bejártak. Azoknak nagy autóbusz kellett, sokan voltak, így volt megszervezve, már az indulástól. Az ö falujukból viszont évek óta hatan-heten voltak. Nekik mindig elég volt a mikrobusz, abba tízen is befértek. Ezzel a szervezéssel nem volt gond a bejárás. Jó negyedóra alatt az üzemben voltak, ugyanannyi idő alatt hazaértek — ha ott volt a kis busz. Mert azzal hivatalos útra te sokszor mentek, a városba is azzal jártak a kisebb hivatalnokok — nekik már nem szívesen adtál! a Volgát —, így gyakran megkésve indultak hazafelé. Most is türelemmel vártak. Eltelt 5 perc, 10 perc. félóra. — A pesti vonathoz megy, hát ráér — jutott egyikük esze be. — Azóta már megfordult volna a busz — tette hozzá a másik Végre kijött a telepvezetőtől a pesti kiküldött. Beült a buszba, elrobogott. Az állomásra, ami útba esik a munkásoknak is. amikor hazaviszik őket. Majd a fele út. Húsz perc múlva jött visz- sza a mikrobusz a munkásokért, Egy órával később a szokottnál, de hazaértek, — Csak az nem jutott eszébe senkinek — mélázott el egy idegen —, hogy ha egy irányba mennek, akkor a munkások is beülhettek volna a pesa MktUdntthoa, HELYESÍRÁS Nagyszabású rendezvény volt. Meghívót küldtek a Magyar Tudományos Akadémiára is. A címet is megmondták a gépírónőnek: Roosevelt tér. Az egykori elnök nevét nem nagyon ismerhette a gépírónő. mert Ruzvelt-et diktáltak neki. s ő még inkább nem ismerve a nevet — Ruzver- nek írt. Megjött az udvarias válasz, a végén kétsoros kioktatással. Az Akaderr'a a Roosevelt téren székel. így kell a nevét leírni A hivatalban mégis mindenki nevetett, miután tüzetesebben elolvasták a választ „Felhívjuk figyelmüket. hogy a levélbep címül Ruzver teret írtak. Pedig az Egyesült Államok egykori elnökének levelét Roose- velt-nek írják,” — A levelét, nem a nevét ök is jól elírták — kuncogták. ÜB&ä Botom! Áz emberi tmk
