Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

!W Hilft» ft.

inffl-mwASöftgs* 9

f. o!äa!

Magunk előtt

Nincs bonyolultabb felépítésű, s a kölcsönhatások sokféle fajtája nyomán változó szervezet, mint egy-egy emberi közösség. Egyén és kollektíva kötődésének, ahogy ütközésének is, ezernyi formája létezik. A változatos formák egyik új, s kétségtelenül rendkívül fontos alakzata a szocialista brigád, az az önkéntes társulás, amelynek tagjait termelői és erkölcsi feladatok éppen úgy összekötik, mint a szó igaz értelmében vett ismeretség, sőt, barátság. Az országban ma már több, mint hatvanezer olyan közösség van, amely birtokosa a rangot jelentő címnek, s negyven? ezer körül jár azoknak a kollektíváknak a száma, amelyek tagjai a szocialista brigád címet első ízben szeretnék elnyerni. Hatalmas sereg, még akkor is, ha — reálisan — számolunk azzal, hogy sokféle különbség- van brigád és brigád között, s •brigádon belül, az emberek . között is. Mert éppen a fi- . nőm differenciáltság az, amire a k'f.ös jellemzők támaszkodnak. Más és más a mérce egy tervezőmérnökökből álló, egy bolt dolgozóiból alakult, a karbantartó műhely szakmunkásai által létrehozott brigád esetén, s jó, hogy más. Nem uniformis brigádtagnak lenni; van, ahol már acélként edzhetik a közösséget, van, ahol még csak vasként kovácsolják.

A közelmúltban lezajlott, m.unkasikereket köszöntő ünnepségeken, a párt kongresszusi zászlaját, oklevelét, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, a kiváló vállalat cím, a szocialista munka vállalata cím elnyerését ünneplő összejöveteleken mindenütt elhangzott és teljes joggal: az eredmények legfőbb forrása a kollektíva közös munkája volt, s ezen belül is a szocialista brigádok áldozatos rteyékeny- .sége. A múlt esztendő valóban próbája volt a közösségek erejének. A harmadik ötéves terv teljesítése, az árvízkárok ellensúlyozása a nemzeti jövedelem egy százalékos többletével, a mező- gazdaságban a rendkívül mostoha időjárással való küzdelem egyént és kollektívát egyaránt vizsgáztatott. A vizsga sikerült, s ebben döntő része van azoknak az embereknek, akik az önként vállalt többért dolgozva, egyre jobban érzik, fölismerik az enyém és a mienk, a nekem és a nekünk közötti szoros összefüggéseket.

Ezerféle példa van arra, mi mindenre képesek ezek az újfajta, egyén és közösség eddig nem ismert harmonikus kapcsolatát formáló kollektívák. Szocialista brigádok százai töltötték szabadságuk egy részét vagy teljes egészét az árvíz sújtotta területek helyreállításán. Ök voltak azok, akik élenjártak a jubileumi, majd a kongresszusi versenyben. Az év elején vállaltakat év közben — a nemzeti jövedelem növekedésének egyszázalékos túlteljesítése érdekében — megtoldottak. S e nagy ügyek közepette kirándultak, színházba mentek, író-olvasó találkozón vettek részt, segítettek fölépíteni egy sokgyermekes család házát, iskolába jártak, rendszeres látogatói voltak a politikai oktatásnak... Miért csinálják? Aligha azért, mert elnyerhetnek egy oklevelet, bronz, ezüst vagy arany fokozatú jelvényt. Aligha azért, mert tevékenységük fejében bőven ömlik a pénzmag zsebükbe, hisz’ sok helyen még a teljesen megérdemelt anyagiakat is pati- kamériegen kidekázva adják nekik. Hát akkor? Talán az a magyarázat, amit az egyik gyárban jegyeztem föl, s így hangzott: magunk előtt akarunk többek lenni.

Magunk előtt. Sok benne az igazság, hiszen a nemes emberi hiúság fontos hajtóerő. Többet tudni, érteni a világ és környezetünk dolgaiból, segíteni ott, ahol módunk van rá, adni, ha erőnk van hozzá — egyre több emberben megfogalmazódó igény, akarat. Mégis, tartozik ehhez még valami. Az, hogy e közösségek tagjai nemcsak tudatuk magasabb fokára jutottak el, hanem e tudat kisugárzásaként tapasztalhatják környezetük változását, tevékenységük, hatását azokra. akik először csúfolták őket, azután figyeigették munkájukat, irigyelni kezdték összetartásukat, s végül azzal álltak elő: bevennétek a brigádba? Az emberformálás folyamata hosszú, bonyolult, áttételes. Magukat formálva, s másokat alakítva, az egyént tökéletesítve s a közösséget jobbá téve lényegében és valójában ezt, az emberformálás folyamatát végzik a szocialista brigádok is, összhangban a társadalom egészével, s az emberi közösségek más alakzataival. Maguk előtt akarnak többek lenni, de mert egymilliónál is többen vannak már, velük és általuk leszünk valameny- nyien többek munkában, társadalmi tevékenységben, közösségi életben, emberi tartásban, azaz egyszerre gazdagodva egyéniségünkben s a társadalom tagjaként. Mert az acélt is, a vasat is, egy- I zon ércből olvasztják.

<M.)

Üzletpolitika

Az újfehértói Aranyalma Szakcsoport szomócája kedden végképp szedésre érett, le is szedtek a tábláról négy mázsányi finom és különlegesen jó árut. A problémák ekkor adódtak: ugyanis értékesíteni akarták.

Felhívták először a Nyíregyházi Konzervgyárat. A gyáriak nem tudták átvenni, mert a gyártást csak a jövő héten akarják indítani. Nekik igazuk volt, mert a még primőr szomócából nem érdemes se befőttet, se jumet készíteni.

Ezután hívták a fehértóiak a MÉK-et és a különböző nyíregyházi kereskedelmi szerveket. A MÉK válasza az volt, hogy nem tudnak piacot biztosítani. A többiek sem vették át a négy mázsa árut!

Ekkor az Aranyalma szakemberei felhívták Debre- eent.az ottani kereskedelmi szerveket. Az árut perceken belül fogadták, nem tartották soknak a 14 forintos kilónkénti árat, a szállításon is villámgyorsan megegyeztek.

Ezután szerdán megnéztük a MÉK Széchenyi utcai üzletéi. A szamócát negyven forintért árulták kilónként. Nem volt szebb aí fehértóinál. (Kedden viszont nem kapott a bolt ilyen árut.)

Szerintünk két eset lehetséges. Vagy rugalmatlanok a MÉK ügyintézői, vagy nem fűződik elég érdekük az árak leszorításához. Más aligha lehetséges. Az a véleményünk, hogy ilyen üzletpolitika mellett kezd érthetővé válni, miért olyan drága megyénkben az idén is a primőr».

Kun István

TorodneK veink

Asszonyok, lányok a Nyíregyházi Almatárolóban

„Április elsejétől munkájára nem tartunk igényt.” Sok száz asszony számíthatott erre a közlésre évekig a MÉK nyíregyházi almatárolójában. Nemcsak itt. A megyében meglehetősen nagy a számuk még ma is a mezőgazdasági és élelmiszeriparban foglalkoztatott idénymunkásoknak. A feldolgozási szezon szeptember 1-től március 31-ig tart. Ilyenkor kell a munkáskéz; egy-egy nagyobb üzem 1000—1500 munkást — szinte kizárólag nőket — foglalkoztat.

Munka, folyamatosan

Néhány éve a szezon kezdetén a munkásnők „sorban álltak” az üzemek kapui előtt. Már hetekkel korábban jöttek érdeklődni, jelentkezni. Annak ellenére, hogy tudták, csak 7 hónapra alkalmazzák őket. De más lehetőség, munkaalkalom nem volt. Ahogy fejlődött megyénk ipara, települtek a gyárak, úgy csökkent az érdeklődés a szezonmunka iránt. Emlékszünk, legnagyobb ilyen üzemünk, a konzervgyár is megérezte ezt már 2—3 éve. Gond a szükséges munkaerő beállítása szezonra. Ezeknek az üzemeknek a vezetői ismerik az egyetlen kézenfekvő megoldást, hogy a gyár előtt álló termelési feladatok elvégzéséhez mindenkor közel elegendő létszámú dolgozó álljon rendelkezésre: folyamatosan kell. munkát adni. De mit? Mert ez a „ko- lumbusz tojása” felismerés megoldásában már nem olyan egyszerű. A „profiT’-keresés sok minden — eszköz, anyag, piac — függvénye.

Az almatárolóban esztendők óta tartó folyamat az a törekvés, hogy egy nagyobb létszámú munkásgárdát legyenek képesek foglalkoztatni egész éven át. A folyamatos üzem népgazdasági érdek Is, mert csak így gazdaságos a költséges beruházással épült hűtőtároló üzemeltetése. Ma már 821 embernek, közöttük több, mint 700 fizikai dolgozónak tudnak munkát adni szezonon túl is. Ezzel háromszázra szűkült az a plusz létszám, amelyre még az őszi, téli hónapokban szükségük van.

Szezonon kívül is

A létszámkérdés megérdemel egy -kis kitérőt. Évek óta nem változott. Az almatárolóban végzett tevékenység viszont annál inkább, sokoldalúbb és valumenében is nagyobb lett. Ipari üzemek sora termel: a léüzem. az aszaló-, a szesz-, a láda- és a jégüzem. Az első tároló mellett felépült az almatároló II. szekció. Á hűtőtér 450 vagonosról 1850 vagon befogadóképességűvé

dolgozik a férjével két esztendeje. A Göngyölegellátó Vállalattól jöttek ide, amikor az az üzem kiköltözött Kemecsére.

— Nem bántuk meg a cserét. Sőt, mondhatom jobban érezzük magunkat itt. Korszerűbbek a munkakörülményeink és emberségesebb a bánásmód. Nem fordult még elő. hogy ha odamentem valamelyik vezetőhöz a problémámmal, elküldött volna azzal, nem ér rá, vagy nem érdekli. Nekünk családos anyáknak ez sokat jelent. Sokszor akad apró-cseprő gondunkbajunk gyerekkel, magunkkal. Ezeket itt megértik. És egy másik dolog, ami talán apróságnak tűnik, de én nem tartom annak: soha nem felejtenek el köszönni nekünk, egyszerű munkásnőknek.

A jó közérzet Csákányiné teljesítményén is látszik: átlag 2200—2300 forintot keres.

Osztoznak a gondokban

Lehet gyanakodni, hogy ..túl szép a gyerek”?!. No, igen, itt is előfordul, hogy „felmegy a vérnyomás”. Vannak gondok, mint az is. hogy szűk az öltöző. Már akkor is kicsi volt. amikor megépüU 10 éve. Műszak váltáskor nagv a zsúfoltság. Kerülnek alkalmi munkák, melyek nem férnek be a normába... Röviden, itt is adódnak valódi, de vélt sérelmek is. Az utóbbit szóval, az előbbit, ha lehet tettel orvosolják. Aki tisztességesen dolgozik, azzal úgy is kell bánni — ez az elv az alma tárolóban. s ez az évek során alakult így. A vezetők vállalják egyenként minden dolgozó gondját, ezzel megnyerik az egész kollektívát a vállalat gondjaiban való osztozás- 'rr^injcácsúcsokbaií ■nagyon keményen kell dolgozni és nem is mindenütt ideális körülmények között. Ennek ellenére nem „átjáróház” az almatároló.

Kádár Edit

nőtt. A hűtőtér ilyen jelentős bővülése lehetővé tette a csúcsidő széthúzását. Közel azonos mennyiségű alma feldolgozásához több idő áll rendelkezésre. Persze szezonban most is éjjel-nappal dolgoznak. Ebben a megfeszített munkában sokat segítenek a gépek. Szinte minden munka- folyamatot jelentős mértékben gépesítettek. Ez termelékenyebbé tette a munkát, és nem utolsósorban kíméli az emberi erőt. Ez azért is előrelépés ebben az üzemben, mert a foglalkoztatottak 70 százaléka nő.

Közülük néhánnyal a munkáról beszélgettünk.

Amikor nincs alma — mint most is — bértárolással, bér- feldolgozással hasznosítják a csarnokokat, adnak munkát a nőknek. Hogy folyamatosan van munkájuk, ennek örülnek. így szezozon kívül is megkereshetnek havonta

1400—1600 forintot. De ez nem minden. Ám. vissza-visz- szatérő volt a vélemény: a

munkásnők érzik, törődnek velük.

JSincs durva hang

— Hogy csak egy példát említsek — mondja Málami- de.sz Miklósné, aki közel 10 éve dolgozik itt — , ugye bárkivel előfordulhat, hogy nem megy úgy a munka. Ez aztán meglátszik a bérelszámolásnál. Azonnal jön valaki a vezetők közül: mi történt, miért csökkent a keresetük? Állandóan figyelik, ellenőrzik a bérek alakulását. Ha olyan dolog miatt, amin emberileg lehetséges segíteni, megteszik. Ha csak egy kis lazítás van mögötte, akkor biztatást kapunk.

Nincs durva hang. lekeze- léSvrNem egy^.rjgi^nkgsnát tegezodik az osztályygzelpno-n vei és más irodai dolgozóval-.- Ez nem bratyizás, hanem baráti kapcsolat, amely a közös munkában szövődött. A dolgozók és a vezetők jó kapcsolatáról beszélt Csákánvi Istvánné, aki a ládaüzem fűrészműhelyében egy gépen

Olvasónk írja:

a titAsz késik

Ez év áprilisában lakásunkba a villanyt bevezettük. Sajnos azonban még mindig nem élvezheti családom a villanyfényt, mert a TITÁSZ április 28-a óta még mindig nem jött ki, hogy a szükséges ellenőrzést elvégezzék, melynek alapján az áramot bekapcsolhatják. Kilenc tagú családom van, négy gyermekein iskolás, én a termelőszövetkezetben dolgozom. Bizony

nem volt könnyű a pénzt összegyűjteni a villany bevezetésére, s talán éppen ezért fájó, hogy gyermekeimnek még mindig a petróleumlámpa mellett kell tanulniuk, mikor már a sok pénzt kifizettük. Úgy látszik, hogy a kisvárdai TITÁSZ-kirendelt- ség ezt figyelmen kívül hagyja, számukra ez közömbös — panaszolja Király József Uj- dombröd, József Attila út 9. szám alatti lakos.

Kinyíltak, illatoznak a Nagygépről hozott első rózsák Nyíregyházán, a Tímár utcai „árvizes” házak virágoskertjeiben.

— Nagy ereje volt a Szamosnak, hogy száz kilométerre sodort bennünket. De ennél is nagyobb az élni akarás ereje, ami bennünk, emberekben van — bölcselke- dik a legidősebb ide települt, a 75 esztendős, tsz-járadékos Nagy Ferenc.

Nyíregyháza, déli ipartelep. Közelében új házsorok. Itt talált új otthonra Nagy Ferenc egész famíliája. Fiai, menyei, unokái. És a Gaál család. Tíz család, kilenc ház, egy utcasor. Még most is fájlalják, meg sem kérdezték tőlük, mi legyen az utca neve. Ök Nagygécről szerettek volna elnevezni.

Itt kaptak telket a géciek. Odébb kisariak is vannak. A város üzemei, vállalatai adtak munkát a férfiaknak, a nőknek és gyerekeiknek. Földművelő emberek, kapál- gató asszonyok voltak vala- hányan. Most mind munkás.

Városiak. Fél esztendeje.

— Nem könnyű megszokni — mondja Vilma néni* Nagy

Otthonra találtak

Ferenc felesége. — Én, fiam, hetven évig éltem Gécen. Ki sem mozdultam. Csak a nagy víz után. Tíz napig voltam Debrecenben, a tsz-üdülőben. Ennyi jó volt az életemből.

Virágoskert minden ház előtt. Magukkal hozták a falu levegőjét, az állandó szorgoskodást. az emlékeket fák és rózsatövek képében. Már épülnek a díszes vaskerítések is. Kalákában. Mint a házak. Ott voltak, segítettek, összefogtak. Élni akartak. Tíz család. Mind tsz-tag volt. Befogadta őket a város, az üzemek. Nehezen szokják a munkáséletet.

Gaál Sándor és felesége a gépjárműtechnikai vállalatnál dolgoznak. Egy műszakban. Elegánsan, modern bútorokkal berendezett tiszta lakás. Mint a ház asszonya, olyan. Az árvíz óta Vették. Csak a tv-készülék és a rádió maradt meg.

— Én kocsimosó vagyok. Azelőtt arattam, kapáltam —

mondja az asszony. — A télen még nagyon nehéz volt. Sokat síi-tam, a honvágy. Húsz esztendeig küzdöttünk ott és jó szomszédok is voltak. Itt is. hisz az egész famíliám itt van. Jó az üzemben is. Jó a brigád, a művezetőm. Most 7.50 az órabérem. Ha 8-ra emelnék, teljesen elégedett lennék. De talán később erre is sor kerülhet.

Férje Nagy gécen tehenész volt. meg amolyan mindenes. Most betanított szerelő segédmunkás.

— Látták paraszt vagyok, tudták, hogyan kerültünk ide, jól fogadtak, segítettek mindenben — mondja.

Ifjú Nagy Ferenc könyvelő volt a tsz-ben. Most az ecetüzemben dolgozik. De újra tsz-ben szeretne majd dolgozni. Hétéves tapasztalata van. Szigeti Károly felesége postáskézbesítő. Ferenczi

Sándor a hajtóműnél lakatos. Gaál Miklós a nyíregyházi gépjavítónál dolgozik. Nagy Béla a húsiparnál. S a tíz családban 27 a gyerek, ebből 6 lány, a többi fiú, s a 27-ből 13 jár általános iskolába és ipari tanuló.

S ezekből 11 a Feri bácsi és Vilma néni unokája és dédunokája.

— Nem is tudom, hogy valójában mi a nehéz — jegyzi meg beszélgetés közben Gaál Sándor, aki délután kettőre megy műszakba. — A munka nem. mert életemben hozzászoktam. Lassan itt is gyökeret verek. Talán az át- vedlés, a munkássá válás. Ez a legnehezebb. Szokni kell a rendet, fegyelmet percre.

Kétszobás összkomfortos lakások. Mind. December

8-án volt az avatásuk. Az ÉPSZER dolgozói építették. Fürdőszobásak . Házi kertekkel. Zöl delinek a vetemé- nyek. Ez a homok először terem az idén. Néhány udvaron már ott áll a vakolatlan nyári konyha is. Mögöttük ólak. hízókkal, s az aprómarháknak külön kis udvarok. Újra kezdték az életet.

Nagygécen egyiküknek sem volt fürdőszobájuk. Már megvették többen a kádakat is. Beállították. Csak víz nincs. Várják a vízvezetéket. Házi fúrott kútból hordják a vizet a Haladás utcából. Az építőmunkásak hagytak rájuk örökbe a Gaál Sándorék udvarán egy betongyűrűs kutat. Ebből merték a vizet az építéshez. Most a lakók használják. Mosáshoz, de ha tiszta. főzéshez is. Járda, út még itt nincs. Nem is tudják lesz-e, s mikor.

Parasztcsaládokból. munkáscsaládokká alakuló, fejlődő emberek. Itt élnek a város peremén, az ipari centrum szomszédságában. Újságolják, épül itt a környéken ABC. s talán óvoda is. Mutatják az előttük lévő üres telket, hogy oda. Sóhajtoznak, jó lenne.

Uj városlakók, de visszajárnak Nagygécre.

— Elég sűrűn — újságolja ifjú Nagy Ferenc. ■— Tegnap,

vasárnap csaknem az egész sor oda volt. Ki motorral, ki vonattal. Pedig 100 kilométer

ide.

Ott vannak a kis házikertek. Pompázó almásokkal, körte- és meggyfákkal. S ha a férjek' hazajönnek Nyíregyházára. nem győznek mesélni. Fákról, az ott maradottakról. a volt szomszédokról. Többsége — különösen az asszonyok — nem kívánkozik már vissza. Mondják. csak akkor mennek Gécre, ha majd érik a meggy, az alma. hogy hozzanak. Különben nincs miért.

Gaál Sándor újságolja:

— Megkezdtük április elsejével a názak részletfizetését is. Egyiknek 1992-ben. a másiknak 1996-ban jár le. Rendesei! fizeti minden család. Dolgozunk, keresünk. És tudjuk: hogy ez kötelességünk.

Közeleg a délután két óra. Műszakba indul az üzembe a nem is olyan régen még tehenész volt Gaál Sándor és felesége.

De előbb még lehörpinte- nek egy forró feketét.

Farkas Kaim ás