Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
1971. május 33. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oMá! Vezér volt9 vagy fejedelem ? Izgalmas felfedezés megyénk névadójáról ALBRECHT DÜRER (1471—1528) Emlékkiállítás a Szépművészeti Múzeumban AZ APOKALIPSZIS LOVASA» Az Apokalipszis lovasai. Fametszet, 1498. A felhők között szárnyaló angyal irányít ja a háború, az erőszak, a jogtalanság és a pestis megszemélyesítőit, akik lovaik alá tiporják a rettegő bűnösöket Anonymus, a Névtelen Jegyző, ma már bizonyítottan a Felső-Tisza vidékéről származott. Talán ezért is ír sok szeretettel Szabolcs vezérről krónikájában, akit „felette bölcs férfiúnak” nevez. De mint kora történetírói általában, ő is méltánytalan megyénk névadójával szemben. Nem mond ő ugyan semmi rosszat, de elhallgat valamit, ami viszont ma már bizonyított tény: Szabolcs nem egy volt a vezérek közül, hanem Árpád unokaöccse, aki a vezérlő fejedelem után a második magyar fejedelem volt a honfoglalást követően. Taksonyisták contra csákisták Győrffi Györgynek, a neves történésznek sok éves munkájába került, amíg kiderítette: a magyar királyi történetírás már Anonymus korában azon mesterkedett, hogy Szabolcsot kiiktassa a fejedelmek sorából, hiszen ezzel az egész Árpád-házi öröklési rendszer felborult volna. Minden okuk megvolt tehát, hogy propagandahadjáratba kezdjenek annak érdekében, hogy Szabolcsot csak egy vezérnek állítsák be a sok között, aki ugyan jelentős volt, okos és felette elmés, de semmi több. Mit mutat a história? Nem kevesebbet, mint azt, hogy Árpádot a vezérlő fejedelmi székben a dinasztia seniorja, Szabolcs követte, aki unokaöccse volt. Szabolcstól eredt a Csák-nem. így aztán már érthető, miért voltak olyan rámenősen trónkövetelők Csák utódai később. Előd két unokája. Árpád és Szabolcs életükben igen jó viszonyban voltak. Ezt bizonyítja az is, hogy Szabolcs vezér, később fejedelem, szálláshelyei közvetlenül az Árpádé körül helyezkedtek el, s ami ezen kívül esett, az magába foglalta az összes stratégiai fontosságú helyeket. Világos tehát: Árpád már életében előkészítette a talajt ahhoz, hogy az unoka- öccs átvegye a hatalmat hasolygott. Maga sem tudta, hogyan, miképp és főleg miért, de rákapott az italra. Már napközben is vissza- vissza járt, bekapott egy-egy fröccsöt és sietett vissza a munkához. Érezte, hogy valahol csúszik a talaj alatta, azért a munkájához görcsösen ragaszkodott, ezt érezte élete legbiztonságosabb pontjának. A korcsmában is tettvett, a pulthoz is odaállt segíteni az asszonynak, de a lelkét kikezdte valami, az egyensúlyt már a munka sem tudta helyrebillenteni. Nappal sohasem volt részeg, erre vigyázott. Csak töltögetett. töltögetett, de a nívót tartotta, egyszer sem lépte át. Este viszont mind gyakrabban berúgott. Nem volt kötözködő természetű, da- nászni sem szeretett, inkább szomorú volt, mondogatta is ilyenkor, hogy neki nem a teste kívánja a szeszt, a lelke szomorú, annak kell a bor. Az évek ilyen szomorúan repültek és a természet különös játéka, hogy ebben a nagv szomorúságban a jó ételtől, meg a töméntelen italtól a szerelő elhízott. Az asszony domborulatai rendületlenül tartották magukat, de az évek szeme alá és szája köré finom kis szarkalábakat rajzoltak. Azért a részegeknek most is a régi kívánatos Rózsika volt. Egyszer az asszony azt mondta a szerelőnek, eleget evett-ivott már, egyformán hasznavehetetlen nappal is, este is, a fiatalságát elrabolta, költözzön el tőle. Még utánakiáltott, hogy nem kölála után. Miután az örökösödés később nem Szabolcs, hanem Taksony ágán folytatódott, érthető, hogy a krónikások, a taksonyisták igyekeztek elhalványítani Szabolcs jelentőségét. Szabolcs mai emlékei Szabolcs a honfoglalást követően egymás után kapta a jó legelőket, és a fontos területeket. Baranyában téli és nyári szálláshely őrzi emlékét. A Pécsi-víz forrásánál Mecsek Szabolcs (1290-ben Zo- bolch), a torkolatánál Dráva- szabolcs (1216/1550 Zobolsu, 1395: Zabolch) jelzi, hogy valaha itt birtokos volt. Már herceg korában a vezérlő fejedelem környezetében no- madizálhatott ősünk. A következő terület a bihari dukátus, ahol emlékei félreérthetetlenek. Anonymus sem vitatja, hogy a vár építője a Tisza mentén Szabolcs, s hogy az építmény az ő nevét is viseli. A most feltárás alatt lévő építmény a besenyő támadások ellen kiváló védelmet jelentett. A Szabolcs-vára ugyanakkor a Verecke felé vezető utat is biztosította. Nem véletlen, hogy ezt a fontos területet éppen a rangidős Árpád-házi gondjaira bízták, hozzátéve ehhez, hogy még a nagyon jelentős Tas is Szabolcs irányítása alatt működött ezen a vidéken. Szabolcs volt tehát a téli szállás, és innen rándult stratégiai sétáira a Sebes-Körös mentére, Mező- szabolcsra. Volt egy szálláshelye Szolnok felett, nem messze Tiszabőtől, ezt is Szabolcsnak nevezték (139?- ban: Zabolch). És hogy a családban Szabolcs milyen számottevő volt, azt az is mutatja, hogy a csepeli Lórévnél ő alapította Pusztaszabolcsot, ami egyet jelentett azzal, hogy a Csepel-szigeten lévő fejedelmi ménes biztosítása is reá hárult. A Vértes hegy lábánál, a mai Csákvár korábban Zobolci néven volt ismert, és újfent vezérünk jelenléte mellett bizonyít. A Duna jobb partvonala mentén fejedelemsége idején tovább- terjeszkedett. Egy Nikics pateles ő az ágyban is a büdös pálinkát szagolni. A férfi szomorú lett, szégyellte is a dolgot, aztán elvitte néhány ingét és ruháját egy albérleti szobába. A szoba kicsi volt, a talajvíztől dohos szagú és hűvös. A kis villanykörte a ráragadt légypiszoktól alig adott fényt, az egész mégis illett a szerelő szomorúságához. Két hétig nem ment a korcsmába. Akkor is csak részegen mert bejönni. Odament az asszonyhoz és megkérdezte, mit segíthetne. — Menjen haza jóember, hiszen maga tökrészeg, tudja. hogy utálom az ilyeneket. A férfi leült, fejét mellére ejtette, kért egy pohár bort, kapott, ebből tudta, hogy semmit sem jelent már az asszonynak, már az italtól sem félti őt. Hangos társaság érkezett. Röhögtek, ittak, énekeltek. Egy megtermett, inkább kövér forma közülük odakiáltott Rózsinak: „Hozza már lelkem, gyorsabban. Hagyjon fel ezzel a vénasszonyos tempóval. Vihogtak. Amaz folytatta : „Az ágyban is ilyen lusta maga, angyalom?” A vízvezeték-szerelő felállt, odatántorgott hozzájuk, barátságosan fogadták. „Igyon apa, itt a bögre fogja. Magának már nem árt.” „Nekem tényleg nem árt, amint látják részeg vagyok, de így is tudok viselkedni. Viszont maguk nem tudnak viselkedni, ezért nem ihatnak többet.” Megfogta az üvegeket, hogy visszavigye a pulthoz. Valaki hátulról nyakon- csapta, elesett. Az üveget estak menti Szabolcs falu (1326: Zabolch) őrzi emlékét. Szintén fejedelmi időszakára esik legnagyobb művének kialakítása: megkezdi Fehérvár építését és így bevehetetlen mocsárvárat alapít, amelyet később Géza fejez be. A Fruska Gora lejtőjén ugyancsak találkozunk uralma nyomaival, itt fekszik szintén egy Szabolcs falu, (1395-ben: Sabowch, 1477-ben: Szabolczi). Nagy formátumú uralkodó Győrffi György így jellemzi Szabolcsot: A kalandozások korának nagy formátumú uralkodója volt. És noha a Taksony-ág mindent elkövetett, agyonhallgatni jelentőségét, nem sikerült. Utódai, a Csákok mindig nagy hatalommal rendelkeztek, de I. István után olyan propagandakampány kezdődött, amely elérte: a korabeli krónika, majd a későbbi történetírás teljesen elfeledkezett arról, hogy Árpád, és unokája Taksony között még voltak fejedelmek, ezek közül is a legjelentősebb: Szabolcs. Pedig aki egy kicsit körülnéz a családfán, az látja: Árpád egyik fia sem volt fejedelem, így kérdés, hogy a bár hosszú életű Árpád és unokája között vajon mi volt? Nos, ebben a történelmi süllyesztőben bukkant rá Győrffi György Szabolcsra, akinek vezérségét mind a birtokviszonyokból, mind a helységnevekből, mind más történelmi összefüggésekből csalhatatlan pontossággal meg lehet állapítani. Megyénk lakossága eddig is nagy érdeklődéssel figyelte a Szabolcs község melletti földvár feltárását. A sok érdekes és értékes lelet a szakemberek figyelmét is felkeltette. A mostani felismerés után azonban kétségtelen, hogy még nagyobb izgalommal követjük a régészek ásóinak nyomát, hiszen nemcsak a névadó vezér — azaz fejedelem — személyére, hanem közvetlenül a honfoglalást követő korra vonatkozó emlékek is ígérkeznek a föld vallatása során. Bürget Lajos tében feltartotta, hogy ne törjön össze. A bor hidegen folyt arcára, be az inge alá. Felállt, az üveggel ütött, a kövér elterült. Hárman estek neki és kegyetlenül megrugdosták. Úgy félájultan egy székre ültették, teleraktak hervadt virágokkal, aztán az egyik asztalról vázástól a kezébe erőszakoltak egy csokor őszi rózsát. Meglocsolták vízzel, utána rászórták a korcsmában található hamutartók tartalmát. — A vén huszár — mondta az, akit leütött és röhögve távoztak. Zárórakor a korcsmárosné felrázta a szerelőt. Utálattal kezet mosott, mondta a férfinak, hogy takarodjék haza. Köszönésképpen még egyszer a leikébe taposott. — Nem való maga már semmire. Még arra sem, hogy egy gyönge nő becsületét megvédje. A férfi piszkos ruhában, de józanul lépett ki a sötétbe, s útközben akárhogy erőlködött, már a töltött káposzta íze sem jutott eszébe. Ez volna hát a történet, egy korcsma története és E.- ben a vendéglátóipari vállalat immáron másfél évtizede hiába erőlködik, és kísérletezik új nevekkel, hiába adta a Zöldkoszorú nevet, hiába az 1-es számú üzemegység elnevezést, nem ment a dolog. Az emberek ma is a Vizesbe hívják egymást. Ez maradt mind a mai napig a korcsma neve Jóllehet a szép szemű korcsmárosné és vízvezeték-szerelő betyárja már régen az igazak álmát alusszák a föld mélyén. ötszáz évvel ezelőtt, 1471. május 21-én született Nürn- bergben a német művészet, egyben az északi reneszánsz legnagyobb mestere, Albrecht Dürer. A középkor és az újkor határán élt, munkásságával egyedülálló szintézisét teremtette meg a két korszaknak, áthidalva Észak és Dél, a vallásos szellemű gótika és az antikimádó reneszánsz mélyre ható különbségeit. Szülővárosa humanista köreiben fiatalon megismerkedett az olasz irodalom és bölcselet eszméivel, a reneszánsz művészet törekvéseivel. Kétszer is járt Itáliában, ahol a kiváló művészt megillető tisztelettel fogadták. Főként Velencében tanulmányozta az új művészetet, amelynek vívmányait, egyéni módon átfogalmazva, felhasználta stílusa kialakításában. Itt festette, a helybéli német kereskedők megbízásából híres, — ma Prágában látható — oltárképét, a Rózsafüzér ünnepét. Olaszországi tapasztalatait gazdagon hasznosította későbbi alkotómunkája során. Híres portréi, valamint csoportkompozíciói alakjainak lélekrajzában felismerhető Leonardo műveinek hatása, így a száznál több szereplőt felsorakoztató Szent- háromság imádásában, pedig Raffaello derűsen harmóni- kus stílusát ötvözte a velencei mesterek ragyogóan tüzes színkezelésével. Utolsó nagyszabású kompozíciójában, a német parasztháború éveiben festett Négy apostolban, — amely nyílt színvallás a lutheri protestantizmus mellett, — viszont Michelangelo monumentális ihletésű, vívódó titánjainak drámaiságát szólaltatta meg sajátos egyéni hangvétellel. Dürer a művészet történetének egyik legnagyobb grafikusa volt. Mintegy ezer rajza, vázlata, vízfestménye maradt ránk: figurális ábrázolások, életképek, állat- és növényrajzok, táj- és városképek, biblikus, mitológiai és fantasztikus kompozíciók, mintarajzok és diszítőábrák sokasága. Mindezeket gazdagon hasznosította metszeteinek készítésénél, amelyekkel különös kedvvel foglalkozott. A sokszorosítás révén olcsó, piacon is árusítható lapok ugyanis jobban jövedelmeztek, mint a sok munkával járó, de keveset fizető festmények. Méltán szerzett jó nevet hazája határain kívül is első, 15 lapból álló fametszetsorozatával, az Apokalipszissal, amelyet a fanatikus firenzei reformátor, Luther Márton olasz elődje, Savonarola megégetésének évében, 1498- ban készített. Mint bibliaolvasó ember, Dürer mélyen átélte kora szellemi-erkölcsi problematikáját, s célzatosan választotta sorozata témájául János evangélista Néró római császár idején írt sorait a világ pusztulásáról. Szenvedélyes kompozícióiban Dürer, — Luther későbbi híve — a maga korának Rómájára, a pápák züllött rezidenciájára céloz. Ahogy később írta: „Mint Jeruzsálem, úgy pusztul el majd a római szentszék is a maga önkény- uralma miatt.” A zsúfolt kompozíciók ideges vonalrajzuk révén még telivéren gótikus alkotások. De már ezeken is feltűnik a mester művészetének sajátos erénye: irreális látomásokat tud életre kelteni — megdöbbentő realizmussal! Későbbi sorozataiban — a drámai Passiók-ban, a derűs hangulatú Mária-élete lapokon — formálása oldottabb, szerkesztése levegősebb, s mindmáig általános emberi tartalommal telítve ábrázolja a bibliai témákat A széles körű terjesztésre szánt metszetek stílusa a szó nemes értelmében közérthető. A korabeli öltözékben ábrázolt szentek korabeli város utcáján, polgári otthon falai között jelennek meg, s a vékony és vastagabb vonalak érzékletessé mintázzák a kelmék, tárgyak anyagát, a puha felhők, a rezgő levelű lombok formáit A természethű ábrázolás dolgában Dürer még tovább jutott a rézmetszés műfajában, amely technikájának mindmáig a legnagyobb mestere. Hajszálvékony vonalakból festői tónusokat varázsolt lapjaira. Közülük 1513—14- ben készült mesterhármasa a legismertebb. A Lovag, ördög és a halál a humanista fogalomkör allegorikus ábrázolása. Dürernek mintegy kétszáz fa- és száz rézmetszete maradt fönn. Lapjait Európa- szerte ismerték és másolták. Raffaello is merített belőlük, akinek művészetét mesterünk igen nagyra tartotta. Tisztelete jeléül elküldte neki önarcképét, Raffaello pedig egy rajzával viszonozta a figyelmességét. Az olasz reneszánsz első történetírója, Michelangelo tanítványa, Vasari, rajongva dicsérte Dürer metszeteit, köztük a híres Melankóliát. A középkori Magyarország jó néhány szárnyasoltárának Dürer-metszet volt a mintaképe. Kultusza hazánkban kivételesen nagy, mivel közismert, hogy a mester családja magyarországi származású. Atyja, idősebb Albrecht Dürer, a Békés megyei, Gyula melletti — a török hódoltság korában elpusztult — Ajtó? községből került, az akkori időkben szokásos vándorút ja során Nürnbergbe, ahol megnősült, ötvösműhelyt nyitott, s idővel a város legjobb műiparosainak sorába emelkedett (a Türer-Dürer az Atjósi német fordítása). Tizennyolc gyermeke közül három lett művész. András — Endres — ötvös, János pedig a lengyel királyi udvar festőjeként működött Az előbbi arcmásának tartják Dürer nálunk lévő egyetlen festményét amelynek szerzőségét némely tudós újabban. kétségbe vonja, mivel a művész részletes hagyatéki leltárában nem szerepel. Dürer születésének fél évezredes fordulóját világszerte megünneplik. Elsősorban szülővárosa, Nürnberg, ahol az év folyamán ünnepségek tucatjait rendezik a tiszteletére. Az ottani nagyszabású kiállításon szerepel majd a Szépművészeti Múzeum két remek Dürer-tollrajza. Nálunk, a Kaposy Veronika rendezte emlékkiállításon — a cikkünkben említett sorozatok lapjai mellett — szerepel a többi között Dürer Táncoló parasztok, A tékozló fiú, A négy boszorkány, a Szárnyas Nemezis, a gazdag táji háttérben ábrázolt Tengeri szörny aktja, és a művész testarányokat szemléltető pompás rézmetszete, az Ádám és Éva. Portréi közül kiállították a reformáció korának nagy békítője, Rotterdami Erasmus, az evangélikus egyház megszervezője, Melanchton, Bölcs Frigyes szász választófejedelem Luther híve és patróniusa, aki Wartburg várába rejtette üldözői elől a reformáció elindítóját és a humanista műveltségű I. Miksa császár arcmását, akinek szolgálatában állott egy ideig Dürer, ö díszítette fametszetekkel a diadalívét, részt vett „nagy diadalkocsijának” a tervezésében — ehhez készült nyolc metszetének levonata ugyancsak szerepel a tárlaton —, s díszes kiállítású nyomtatott Bibiliájához 48 illusztrációt készített. Az utóbbihoz kapcsolódik a tárlat kiemelt helyén szereplő öt tollrajza közül a Különféle hangok című lap. Negyven év óta ez a legtet jesebb Dürer-kióllítás. Megtekintését melegen ajánljuk a művészetbarátoknak, mert maradandó élményeket kínál és ad minden műértőnek, a laikusoknak nem kevésbé. Artner Tivadar
