Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

£ 9t. tiQM ‘' wsw-TOCf?psic«rszjii5 - r^Krmim mfämsef ■ ^ Wff; mSfa? W ' — A tegnapi óra, amit miniben tartott, valahogy érde­kesebb volt... (A Polish Weekly-ből) A TOLMÁCS (A Polish Weekly-ből) A Budapesti Közlekedési Vállalat FELVÉTELRE KERES VILLAMOSKOCSI-VEZETŐKET ÉS AUTÓBUSZ­VEZETŐKET. Jelentkezhetnek; 8 általános iskolai végzettségű, 20. életévet betöltött, szakképzettség nélküli férfi- és nő­dolgozók. mert vállalaton belül kiképezzük VILLAMOSKOCSI-VEZETŐNEK! 21. életévet betöltött férfi gépkocsivezetők, akik 1 éves — 3,5 tonnás — tehergépjármű-vezetői gyakor­lattal rendelkeznek, és vállalaton belül kiképezzük AUTÓBUSZVEZETŐNEK! Bérezés a kiképzési idő alatt is a kollektív szerződés szerint. Minden dolgozó és családtagja részére autóbuszra, villamosra. HÉV-re és metróra szóló díjmentes uta­zási igazolványt biztosítunk. JELENTKEZÉS: Bp. VII., Kertész u. 16. és a vállalat valamennyi telephelyén. , (Bp. 2836) 4Müvé$z<wekdo1ák Oscar KERESZT REJTVÉNV Dióhéjban na éppűgy kőzkines lett, nrinB Törpe Manó szejfciáletikája. A főellenőr csak nézett nézett, aztán fanyarul gratu­lált Hiába marasztaltam, elő­hívatta kocsiját és oly vidé­kekre távozott, hol kiabálni lehet, gorombáskodni, kiok­tatni. Nálam bizony mindé* teljességgel lehetetlen. A kiürült könyvtárt ragyo­gó szemekkel hagytam el és derűsen vegyültem ügyfeleim viharos tömegébe, mely egy megszeppent kisfiút folyt' kö­rül, bizonyos Rugó Adámkát, aki dacosan meredt föl a felháborodott olvasókra. — Vallj! — kiabálta Fejő­szék Vladimir főkönyvelő. —■ Ha vallasz, kapsz öt forintot? Megvető hallgatás volt a válasz. — Tízet! — zokogta YladS» mir. — Hoc! — mondta Adóm­ba és zsebre gyűrve a bankót emígy beszélt. — Téves a tisztelt üdülők azon infor­mációja, miszerint én ezen intézmény három pakli ma­gyar kártyáját a könyvek lapjai közé rejtettem. Férfia­sán bevallom, hogy a kártya­paklik már dél óta a he­lyükön vannak. Alászolgája bácsik és nénik. Hát így lettem én példa­kép. Darázs Endre zasodtak, A fiü ásított né­hányszor, öt percet engedj aludni — mondta, s a hor­kolást folytatva aludt to­vább. Nehezen váltak él. SokfcsS több baráti szóra volt szük­ség, mint gondolták. A tár­gyalás után háromszor is megnézték a dokumentumots Valóban ez a kis papírdarab a függetlenség? Aztán még utoljára közösen vettek egy csomag cigarettát, a gyéréig kezébe nyomták s M-M bó­dult az útjára. A lány presszóba sietett -» várták barátnői. A fiú a nyugdíjintézet feSI vette útját A gyerek pedig, honpolgár! kötelességének eleget téve — bevonult katonának. Besze Imre Mély gyász Bemard Shaw (1856—1950) a modem szatirikus vígjáték legnagyobb mestere, golfot játszott egy ismerősével. A játék egyik különösen izgal­mas szakaszában az ismerős hirtelen abbahagyta a játé­kot és mély megilletődéssel nézte a pálya mellett, az ut­cán elhaladó gyászmenetet. Levette a sapkáját és csak akkor játszott tovább, ami­kor a menet már eltűnt Később, a klubházba« Shaw így szólt hozzá: — Igazán, nagyon szép gesztust láttam az imént öntőt — Mire gondol? — Hát, hogy az előbb le­vette a sapkáját és tisztelet- teljesen állt, amíg a gyász­menet elhaladt — Ja úgy — sóhajtott a golf játékos. — A jövő hónap­ban lettünk volna 26 éve há­zasok. Népszerűség Mark Twain (1835—1910), a kiváló amerikai író rendkí­vül népszerű volt hazájában. Hetvenedik születésnapján tisztelőinek egész serege ke­reste fel őt, hogy jókívánsá­gait tolmácsolja. Egy fiatal, de már sikeres újságíró meg­kérdezte a nagy humoristát, hogy életének mely pillanatá­ban érezte át a leginkább, mekkora hírnévnek örvend. Mark Twain nem sokáig kérette magát és elmesélte: „Egyszer késő éjjel ér­tem haza. Csengettem, de a feleségem egy keveset várni hagyott. Amint a házam előtt várakoztam, elfogott egy na­gyon is emberi szükséglet­érzet. Abban a pillanatban elhaladt a hátam mögött egy derék cowboy. Kemény kezé­vel ráveregetett á váltamra, de úgy, hogy még két hét után is fellelhetők voltak a véraláfutásos nyomok, majd mély megvetéssel, megbotrán- kozva így szólt: „Ember, hát egyáltalán nem szégyelled magad! Pont itt, Mark Twain háza előtt?*’ A nagy siker Oscar Wilde (1856—1900), a sziporkázóan szellemes angol író, költő és drámaíró egy ízben Észak-Amerikában járt, nagy felolvasó körúton. Amikor hazatért Angliába, egy újságíró megkérdezte őt, hogy vajon odaát is sikere volt-e. „Siker? — mondta Wilde sugárzó arccal, az nem is kifejezés. Például há­rom titkárt kellett tartanom csak azért — nem is volt más dolguk — hogy vála­Nyugdíjas, szakképzett könyvelőt felveszünk félnapos mun­kára. Rövid, kézírásos je­lentkezéseket „Félnapos elfoglaltság” jeligére a Kiadóba kérünk. Nyírbátori TÖVALL KŐMŰVESEKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT, — KOMPLEX BRIGÁDOT IS — nyírbátori és csarodai munkahelyekre felvesz. Bérezés: FM norma sze­rint, 15 % idénypótlék + 15 % bérpótlék. Jelentke­zés: Nyírbátor, Báthori u. 20. szám alatt. (492) «Baljainak azoknak a hölgyek­nek a leveleire, akik egy für­töt kértek a hajamból!” — Három titkárt? — cso­dálkozott őszinte meglepődés­sel az újságíró. — Nem tud­ta volna ezt a munkát egy titkár egyedül is étvégezni? — Képtelenség — rázta energikusan a fejét Oscar Wilde. — A legjobb titkárnak sem nő olyan gyorsan a haja. Titoktartás Georges Simenon, a bűn­ügyi regényeiről nevezetes francia író, újságíró barátjá­val beszélgetett. — Vetted észre? — vélekedett a ri­porter, hogy az olyan fajta krimiknek, amilyeneket te is írsz. mindig a férfiak a szer­zői. — A magyarázat nagyon egyszerű! — válaszolta a te­levízióból ás közismert Maig- ret felügyelő alakjának meg­alkotója. — Egy asszony képtelen volna egy gyilkos­ság vagy rablás titkát 220 ol­dalon keresztül magában tar­tani. Tehetség Arnold Böcklin (1827—1901) svájci festő egyszer összeis­merkedett egy öregemberrel, aki irdatlan mennyiségű al­koholt volt képes fogyaszta­ni. A nagy festő csodálkozva kérdezte az öreget, hogy hol tanult meg ennyit inni. — Megtanulni ezt nem le­het! — válaszolta az öreg. Ez éppen olyan adottság, mint a festői tehetség. Ütm utató Max Scheler (1875—1928) híres német filozófus pro­fesszor előadásaiban rendkí­vül mereven síkraszállt a ha­gyományos erkölcsért, azon­ban — s ez köztudott volt róla — nem ezen erkölcs szerint élt. Egy fiatal pap hallgatója (akiből később Né­metország érseke lett) egy­szer megkérdezte tőle: — Hogyan tudja a pro­fesszor úr összeegyeztetni a tanításait és a magánéletét? Scheler így válaszolt: — Látott-e már ön olyan útjelzőt, amely azon az úton jár, amelyet mutat? 1861. május 31-ári született Ripp-Rónai József festőművész. Beküldendő: vízsz. 1., függ. 12. és 14. VÍZSZINTES: 1. Hol őrzi szobor a festő em­lékét? 12. Csikósok felügyelete alatt szabadban élő tenyészlovak csoportja. 13. Hangtalan, „tö­més”. 15. Észak-európai ország. 16. Néha ez is vegyül az örömbe. 13, Talp betűi keverve. 20. Visz- sza: Kelet-európai nép, mely a X—XI. században tűnt fel, s melynek több törzse hazánkba:: telepedett le a xm. században 2J Szépsége, bája. 24. Könyvei jelennek meg. 25. Kétjegyű más­salhangzó. 27. Találta. 29. Sőt. 30 Ismeretterjesztő intézmény rövi­dített neve. 32. Üdítő ital. 33. Sü­teményhez szükséges. 35. Magas­ba tartotta. 38. Tartozását ki­egyenlíti. 40. Szint. 11. Akadályo­zó. 44. Szándékában van. 45. BDE. 46. Név is, foglalkozás is. 47. Tejipari melléktermék. 48. Német tojás. 50. Ijedt. 52. Közte­rület. 53. A skandináv légitársa­ság rövidített neve. 56. Panama része! 56. Vissza: Ízelt lábú „ta­kács”. 58. ’Bizonyos helyzetek­ben ennél kell lenni. 60. Erős. nagy testű harapós kutya. 62. Nyomdai szakmunkás. S3. Össze­vissza lát. 65. Becézett ritka fér­finév. 67. F-el a Végén török étel. 68. Hegység Csehszlovákiában. 70. Drága prém. FÜGGŐLEGES: 2. Nulla. 3. Fiatal nőstény szarvasok, melyek még nem el­lettek. 4. LEM. 5. Előd. 6. Ke­resztül. 7. Csont latinul. 8. Nyújt 3. Mulatság. 10. Becézett férfinév. 11. Folyó Kongóban. 12. A mű­vész itt képezte magát (folyt, függ. 14.) 17. A magasba. 18. Lám. 22. Kelet nagyobbik fele! 23. Női név. 26. Súlyegység. 28. Nem ép­pen udvarias megszólítás. 30. A sivatag hajója. 31. Természettu­dományi, rövidítve. 33. Hélium vegyjele. 34. Rádió-, tv-bemondók nyelvbotlása. 36. Általában nem Rendkívüli könyvnap — Hahaha — mondta gú­nyosan a kulturális főellenőr és pókháló vonalait rajzolta a kc/.yvtárs2»ba állott leve­gőjébe. — Ez az üdülő híres arról, hogy itt még újságot se olvasnak. Itten csak a kártya járja. — Változnak az idők — mondtam nyugodtan. — Tes­sék csak megfigyelni, hogy mi lesz mindjárt. Pontosan négy óra nulla perckor kitártam az ajtót és izgatott tömeg sodort félre. — Könyvet akarunk! — ki­abálták. — Hamar! Hamar! A helyzet magaslatára emelkedtem. — Először is tessék sorba állni. Meglepő gyorsasággal ren­deződtek egymás mögé a könyv barátai. Libasoruk vé­ge valahol az erdőben végző­dött. — Tessék parancsolni — fordultam Tarokk Döme pénzügyi előadó felé. — Mű­szakit? Verset? Regényt? No­vellát? ■— Ebből Is, abból is — mondta kissé bizonytalanul Tarokk kartárs és csakha­mar felpakolva távozott. Öklök hadonásztak náthás orrom alatt és öblös hangok követelték Spenót Ignác ösz- szes verseit és Dugóhúzó Márta háborús naplóját. Ci­garetta Imre ógörög nyelvta­Nehezem kaptok kéglit. Sóikkal több haveri szóra volt szükség, mint akarták. A kulcsot a mozi előterében há­romszor is megnézték: való­ban ez a kis acéldarab a né­hány órai együttlét? Tervezni nem mindig cél­szerű — vallotta a fiú elke­seredve, aztán bágyadtan asz­talhoz ült A lány ásított né­hányszor, Öt percet alszom — mondta, s horkolását folytat­va aludt tovább. Csendesen szólt a csengő, jött a haver és néhány jó társa. Kösz, szevasztok —r fe­lelte az ifjú pár. s a folyo­són árgus szemmel figyelte botladozó lépéseiket a leen­dő anyós. Amikor ugyanezt, ugyanígy többször megtették, összehá­praktikus és nem is kedvelt női di­vat. 37. Történelmi városunk. 38. E percben. 39. Madár. 42. Operai magánszám. 43. Ady szerelme. 49. Vlvósportban a csukló — hó­nalj, — nyakkötés. 51. Ékes ki­rályi fejdísz! S3. Vágja. 54. SÉÖ. 56. Spion. 97. Péksütemény. 59. Az uralkodó megszólítása Fran­ciaországban fonetikusan. 61. Almaféle. 63. Talán tájszólással. 64. Portéka. 66. CCY. 68. Tantál vegyjele. 69. AN. A megfejtéseket május 31-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Május W rejtvény pályázatunk megfejtése: ..Hangszórók torka ünnepli a békét. A piac meg a városháza. A templom és a Kossuth-szw bor alján hullámzó vonulás. Hírek.” Nyertesek: Balogh József, Bo- zsik Sándorné, Gombos Pál, Ko­tlán Éva és Vágó Sándorné nyír­egyházi, L. Molnár Pálné ajaki* Nagy Sándorné aporliget-új ta­nyai, Juhász Józsefné nagykállói, dr. Katona Károly nyírbátori és Vadon Sándorné tunyogmatolesi kedves rejtvényfejtőimk. A nyertesek részére fejenként 30.— Ft értékű könyvsorsjegye* postán elküldtünk. (fi, R.) KÉSEI FELISMERÉS — Ah! Hisz ez egy rendőrkutya!.., (A Polish Weekly-ből) KRITIKUS SZELLEM

Next

/
Thumbnails
Contents