Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
*. dHMt ÍTBLOT-MAGTARORSZAtf ISTI. május 2R Az események krónikája: HÉTFŐ: A chilei külügyminiszter Budapesten. — Rogers nyilatkozik a Brezsnyev-javaslatról. KEDD: Magas szintű NDK-küldöttség Moszkvában. — Eredményes szovjet—kanadai tárgyalások. SZERDA: A lengyel külügyminiszter Budapesten. — Washingtonban leszavazzák a Mansfield- indítványt. CSÜTÖRTÖK: Szadat beszéde Kairóban. — Szovjet és amerikai bejelentés a SALT-róL PÉNTEK: Heves harcok Dél-Laoszban. — Befejeződik a francia—brit csúcstalálkozó. SZOMBAT: Tömeges letartóztatások Törökországban. A puding próbája „A puding próbája az evés...” — a klasszikussá vált angol közmondást ezúttal a szovjet APN hírügynökség egyik szemleírója idézte a héten. Természetesen nem valóságos menüről volt szó — mégcsak diplomáciai munkaebédről sem — a hasonlat a leszerelési tárgyalások bonyolult folyamatára vonatkozott. BrezsnyeVnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának a Közép-Európá- ban szemben álló fegyveres erők csökkentéséről szóló javaslata, pontosabban az ezzel kapcsolatos tárgyalások megkezdése máris újra fontos elemet hozott a leszerelési eszmecserébe. Rogers amerikai külügyminiszter sem térhetett ki az érdemi nyilatkozat elől, s kilátásba helyezte az előzetes tapogatózások megindítását. A legreakció- sabb nyugati lapok azonban máris ellengőzt adnak, s eleve helytelenítenek minden megbeszélést, pesszimista hangulatot árasztva. Ezzel kapcsolatos a moszkvai megjegyzés, amely érzékelteti, hogy komoly tárgyalások esetén, a Szovjetuniónak nyilván komoly javaslatok vannak tarsolyában. Sajnos, Washington közben Janus arca egyszerre hideget és meleget akar fújni. Miközben hivatalosan nem ellenzi a szovjet indítványt, minden erőt mozgósított a Mansfield- javaslat leszavazására. (A neves szenátor azért szállt síkra, hogy a jövő évtől kezdve csökkentsék felére, vagyis 150 ezer főre az Európában állomásozó amerikai csapatokat.) A szélsőséges héják szemforgatására jellemző, azzal érveltek, hogy egy esetleges kelet—nyugati tárgyalások megkezdése előtt „nem szabad Nixon helyzetét gyengíteni...” élnünk kell tehát bizonyos gyanúperrel, hogy ügyes manőversorozatról van szó. Mindenképpen nem szavak, hanem a tettek lesznek perdöntőek az amerikai politikában. Bizonyos fokig a meglepetés erejével hatott — pedig nyilván hosszas diplomáciai „aprómunka” előzte meg — amikor Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg közleményt hoztak nyilvánosságra a SALT-megbeszélésekkel kapcsolatban. Eszerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok elsősorban a rakétaelhárító rendszerek területén tesz majd erőfeszítéseket a stratégiai atomfegyverkezési hajsza bizonyos mérvű korlátozására. A szerteágazó SALT-témából kiemelték tehát azt a pontot, ahol a legtöbb remény kecsegtet az álláspontok közeit ésére. Ha gyors megegyezést nem is várhat"'•'k. úgy tűnik, a kó- rábbinál jobb vágányra került a szupernagyhatalmak létfontosságú párbeszéde. Ám megint az ellentmondások: a pozitív SALT-bejelentéssel együtt zöld utat kapott a Safeguard rakétaprogram Amerikában. Az ilyen lépések pedig sem tényszerűségüknél, sem lélektani hatásuknál fogva nem mozdítják elő a kibontakozást. A leszerelési vitáknak ez a felélénkülése jelentős az európai biztonság szempontjából is, megkönnyíti a kontinentális konferencia előkészítő munkálatait. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a szovjet— francia megbeszélések után a szovjet—kanadai tanácskozások is kedvező légkörben folytak. Néhány nap azonban hátra van még a NATO lisz- szaboni tanácsüléséig, s a portugál fővárosban eldől: javul-e az atlanti széljárás, vagy tovább fújnak a korábbi brüsszeli értekezlet hideg szelei.« A világ két hagyományos válságterülete sem volt eseménytelen a héten. Indokínában a legjelentősebb mozzanat a laoszi Boloven fennsíknak a népi erők által történt elfoglalása volt. A katonai cselekmények, csaták, összetűzések általában nagyobb helyet kaptak a hét jelentéseiben. A Közel-Keleten változatlanul az egyiptomi vezetés átszervezése áll előtérben. Végleges értékelést még mindig korai lenne adni, Szadat elnök beszéde is csupán egyes részleteket világított meg. A világsajtó kiemeli, hogy a hivatalos kairói nyilatkozatok a külpolitika változatlanságát hangoztatják. Végül, de nem utolsósorban ismét szólnunk kell a magyar diplomácia és külpolitika aktivitásáról. Nem feledkezve meg a világpolitikában elfoglalt nagyságrendünkről — azt, hogy kis ország vagyunk nem divatos jelszóként, hanem realitásként hangoztatjuk — a magunk szerény eszközeivel is mindent megteszünk a nemzetközi viszonyok javításáért. Szinte jelképesnek foghatjuk fel, hogy az elmúlt napokban négy kontinensről négy külügyminiszter tett hazánkban látogatást, Péter János lengyel, dél-vietnami, chilei és szudáni kollégájával folytatott megbeszéléseket. Kapcsolataink tehát földrajzilag is, politikailag is tovább szélesednek... Hazánkban járt e héten a szerb miniszterelnök, s alighogy befejeződött a Békevilágtanács közgyűlése — a küldöttek egy része még országjáráson hazánkban tartózkodik — megnyitotta kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Ez az esemény évről évre lehetőséget ad gazdasági kormányküldöttségek budapesti látogatására, a kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás, s együttműködésre méltó tanácskozásokra. Milyen gazdag volt az elmúlt hét a nemzetközi élet történéseiben, arra jellemző, hogy számos kérdést csupán távirati stílusban tudunk említeni. Csehszlovákiában, az NDK-ban és Lengyelországban finisükhöz érkeztek, illetve megkezdődtek a párt- kongresszusi előkészületek. London ismét „leánykérőbe” ment Párizsba, de a Pompidou és Heath négyszemközti találkozás után is korai lenne még esküvői meghívókat nyomtatni. Tovább folyik a diákháború Venezuelában; zavaros a helyzet Törökországban; tábornokokat köröznek Argentínában; a belfasti utcákon sem javultak a közállapotok, ’*3*: ' R. E. Lázár Ervin: Zuhanórepülés I. — Az ördög ütött beléd ezzel a marhasággal! — mondta Bíró István, a nyolcas számú mezőgazdasági repülőbrigád t vezetője. Lomhának látszó, ' darabos vonásokkal faragott, robusztus férfi volt. Vastag bőrű katonacsizmájában, kockás ingében inkább traktorosnak, vagy teherkocsi-vezetőnek tűnt — mintsem pilótának. Két gépe volt a brigádnak, s Bíró ingerültsége a másik pilótának szólt, aki éppen ellentéte volt brigádvezetőjének. Egyidősek voltak, de Csapó Gyula fiata- labbnak látszott, jól szabott bőrzekét, legújabb divat szerint készült, inkább aszfaltra, mint szántóföldre való félcipőt viselt, utólérhetetlen eleganciával tekerte nyakára a törökmintás sálat, hanyag tartással állt a tarlón és napszemüvege mögött rejtelmesen mosolygott. — Na, fogadjunk! —mondja folyvást mosolyogva. Bíró legyintett, de akkor KISREGÉNY megszólalt a gépkocsivezetőjük, Huszár Imre: — Egy liter konyakot földobok, ha megelőzöd! — Ne szórakozzatok, nem hülyéskedni jöttünk, hanem dolgozni. — Na. bumm, legföljebb kimarad egy forduló — mondta Pálinkás Bertalan, az egyik szerelő. <5 volt köztük a legidősebb, nevéhez híven vidám, borvirágos orrot viselt, szemmel láthatóan elhanyagolt volta agglegénységéről árulkodott. — Bercikéin, jobban tennéd, ha a gépen ügyködnél — mondta Bíró. — Megnéztem — válaszolt Pálinkás — semmi hézag. — Aztán hirtelen visszaugrott az előbbi témára: — Attól vagy besztremálva, hogy rád ver ez a vacak plédoboz?! — A háta mögé mutatott, a tábla szélére, ott állt Csapó kocsija, egy piros Fiat 1500-as. Egyikük sem tudta már pontosan, hogyan kezdődött. Az úttörőmozgalom jubileumi ünnepségei A TARPA—TENKES-TÜRA RÉSZVEVŐI VAJÁRA ÉRKEZTEK. (Folytatás az 1. oldalról) lom aktív tagjaivá, vezetőivé. Egykori tagjai közül sokan ma már a párt, a társadalom, az állami és gazdasági élet különböző területeinek köztiszteletben álló vezetői, munkatársai. Életük alakulásában benne érezzük az úttörőmozgalom hatását, eredményeit. Beszédének befejező részében a jövő feladatait részletezte a megyei tanács elnöke. Többek között arról beszélt: ifjúságunk helye, szerepe társadalmunkban a szocializmus jövőjének egyik legfontosabb tényezője. Ezért fordít nagy figyelmet pártunk és kormányunk az ifjúság nevelésére, az ifjúság gondjainak és problémáinak megoldására. — Ha az ifjúság szocialista szellemű nevelésében nagy tetteket hajtott is végre a jubiláló úttörőmozgalom, nem mondhatjuk, hogy feladatai már csökkennek. Kívánom, hogy a negyedszázados jubileum adjon erőt lelkesedést valamennyiünknek a megalapozott munka folytatásához, ifjúságunk életének szebbé, boldogabbá tételéhez — mondta befejezésül Orosz Ferenc. Az ünnepségen felszólalt Mélykúti Ernő nyugdíjas pedagógus, Nyíregyháza első- városi úttörőtitkára. Pintér Árpád pártmunkás, volt járási úttörőtitkár, Vadász Endréné úttörőcsapat-vezető, Vass Piroska, a Szamuely Tibor úttörőház igazgatója, volt megyei úttörőtitkár, Katona Ágnes ifivezető. Felszólalt E. Vajda, a Szovjetunió Kárpátontúli területéről érkezett pionírküldöttség vezetője. Délelőtt gazdag úttörőprogram volt Nyíregyházán. Aszfaltrajzversenyt, roller- és kerékpárversenyt rendeztek, bábelőadást tartottak. Az úttörőház nagyterme a jubileumi vetélkedő színhelye volt Délután az úttörőházban újabb jelentős eseményre került sor: megnyitották a jubileumi kiállítást Számos eredeti dokumentum — első csapatzászlók, igazolványok, naplók, kitüntetések láthatók. Tablókon képsorozatok mutatják be a jubileumra készülő úttörőcsapatokat. A tizenkét pont szellemében egy másik összeállításban az úttörőélet eseményei láthatók, a 12 pont alapján feldolgozva. Bemutatják a gyermekraj zpályázat legszebb darabjait, a szakkörök, sportkörök szép munkáit, az évek során összegyűjtött szép díjakat. ★ A KISZ megyei bizottsága a jubileum alkalmából fogadást adott kiváló munkát végzett úttörővezetők részére. A fogadáson kitüntetéseket adtak át: a KISZ érdemérmet adományozták Lukács Erzsébet gégényi és Baku Lászlóné penyigei úttörőcsapat-vezetőnek, Sándor Gézának és Vaskó Sándornak, a megyei úttörőelnökség tagtatnak. Aranykoszords KISZ- jelvény kitüntetést adományoztak Nagy Györgyné kál- mánházi és Szép László nyírcsászári úttörőcsapat-vezetőnek és Mészáros Szilárdnak, a mátészalkai járási úttörő- elnökség tagjának. Az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést adomány ózták Vadász Endréné nagycserkeszi úttörőcsapatvezetőnek és Juhász Bertalannak, a kisvárdai városi úttörőelnökség tagjának. A Szocialista kultúráért kitüntetést adományozták Király Bélának, az úttörőház tánc- csoport-vezetőjének, és Boros Gézáné baktalórántházi úttörőcsapat-vezetőnek. A Kiváló úttörővezető kitüntetést harminc csapatvezetőnek adományozták, az úttörőszövetség jubileumi emlékplakettjét ötvennyolcán kapták. ★ Este hat órakor a Felszabadulás téren a megyei találkozó résztvevői fogadták a Tarpa—Tenkes-túrát. Ma folytatódik a találkozó programja: 9 órakor a stadionban megtartják az úttörő dísszemlét, délután pedig Sóstón lesz gazdag ifjúsági műsor. Trudeau Taskentben Trudeau kanadai miniszterelnök és a kíséretéhez tartozó személyiségek szombaton Kijevból Üzbegisztán fővárosába, Taskentbe utaztak. A kijevi repülőtéren — amelyet feldíszítettek Kanada, a Szovjetunió és Ukrajna álla-' mi lobogóival — Vlagyimir Scserbickij, az ukrán minisztertanács elnöke és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a vendégeket. Reggel repülőgépekről beszélgettek, aztán saját gépeikre, a két lengyel gyártmányú műtrágyaszóró gépre terelődött a szó. Bíró dicsérte, Csapó meg fitymálta őket. s a vita közben egyszer csak azt mondta: — Két kilométeres távon a Fiattal még akkor is megelőzöm ezt a sztrecsegát, ha fordulnom kelL — Na, menj a francba! — mondta neki Bíró, s Csapó azóta erősködött, hogy már pedig megelőzné. A társaság ötödik tagja, a másik szerelő — apró, egér- arcú, zárkózott természetű emberke — nem szólt bele a vitába, csak a tekintetén látszott, hogy marhaságnak tartja az egészet Már a rakodók is — tízen- tizenketten lehettek — a versenyről beszéltek, valamelyik azt erosítgette: nem létezik, hogy a repülőt megelőzze az autó. — Na. egy liter konyak! — mondta Huszár. — Benne vagy? — kérdezte Csapó Bírót. — Csinálj, amit akarsz, engem nem érdekel. — Majd egy fának megy, és kész! — mondta valaki a rakodók közül, de Csapó akkor már elindult az autó felé. Á repülőtérnek használt tarlótól két-háromszáz méterre feküdt az a tábla, amit éppen műtrágyáztak, s a két földdarab mellett nyílegyenes, nyárfákkal szegélyezett műút húzódott. Az autó mellett ott állt a vízhordó kislány: cingár, elálló fülű kis fruska, egy csöppet nagyra szabott ruhában, kitaposott, szakadt tornacipőben, és kerekre nyílt szemmel nézte Csapót. Csapó még félútról visz-r szaszólt: — Ugyanakkor indulók, amikor te, ahol földet érsz, annak a vonala számít a célnak. Bíró legyintett, mint akit ez az egész ügy nem érdekel és beszállt a gépbe. Csapó kinyitotta az autó ajtaját. A kislány megmozdult a kocsi mellett, egy tétova lépést tett a pilóta felé és azt mondta: — Ne tessék... — Na. mi van, Ági? — kérdezte vidáman Csapó. — Csak azt akarom, csak... — dadogott a kislány — hogy ne tessék versenyezni. — Talán csak nem féltesz? — Én nem, de azért.. Csapó hangosan elnevette magát, a kislány az egyik lábáról a másikra nehezedett, toporgott zavarában. Bevágta az ajtót, és a taplón át kihúzott a műútra. Bíró is éppen akkor indult, elgurult a tábla túlsó végéig, megfordult, felbőgött a motor és nekirugaszkodott Csapó egyvonalban állt vele, a műúton együtt indultak, s amikor a gép felemelkedett a földről, a Fiat már néhány méternyi előnyt szerzett Bíró akarva-akaratlan maga alatt látta az út szürke síkját a száguldó autóvaL Megszorította a botkormányt mintha ezzel nagyobb sebességre serkenthetné a Gaw- ront. A leggazdaságosabb szögben emelkedett fel — csak sebességet nem veszteni, mondta magában, és már számítgatta a forduló esélyeit. A tábla végénél — fordulás közben látta — beérte a Fiatot. Csapónak ugyanis teljesen le kellett lassítania, hogy a keskeny műúton megfordulhasson. Visszafelé aztán már világossá vált, hogy az autó megelőzi a lassú járatú repülőt, Bíró hiába manőverezett, a leszállás sem sikerült jól a sietség miatt, a gép nagyokat ugrált — a Fiat tíz másodperccel előbb haladt át azon a vonalon, ahol a gép földet fogott. (Folytatjuk)’
