Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

ttm. május 23. KELET -MAGYARORS7ÄG S bMS! A megyeszékhely érdekéken Az SZMT és a városi tanács vezetőinek tanácskozása után DINAMIKUSAN FEJLŐDŐ megyeszékhelyünk lakossága ma hetvenháromezer, öt-hat év múltán eléri a nyolcvan- ezret. Mind nagyobb azok szá­ma, akik bérből és fizetésből élnek, s ez a tovább változó arány is arra kötelezi az ille­tékeseket, hogy számoljanak az új helyzettel, az új igények követelte magasabb szintű vá­rosfejlesztéssel, ellátással. Eb­ből a tevékenységből eddig is részt kért a szakszervezet, s találkozókon vitatta meg a vá­ros illetékeseivel a terveket, a felvetődött észrevételeket, ja­vaslatokat. A napokban harmadszor sorra került ilyen találkozó témái is érdekesek voltak: az új lakásrendelet végrehajtá­sának eddigi tapasztalatai, Nyíregyháza negyedik ötéves terve és a hétvégi telkek ki­alakításának teendői. Ezekkel kapcsolatban hangzottak el kérdések az SZMT vezetői ré­széről, s kaptak rájuk vála­szokat a tanácsi vezetőktől. Mint a szakszervezet képvise­lői elmondták: mind a három területről kielégítőnek tartják a tájékoztatást, ezért is tá­mogatják a maguk területén a város törekvéseit. Nem voltak látványos viták, mégsem formaiak ezek a meg­beszélések. Lássunk erre né­hány példát. A LAKÁSRENDELETTEL KAPCSOLATBAN elhang­zottak korábban már sokolda­lúan vitatottak voltak, mégis érdemes volt szólni róluk. El­sősorban azért, hogy az SZMT is kérte: az igénylések meg­újításánál — éppen az egysze­rű dolgozók érdekében — ne ragaszkodjon a tanács az ere­deti határidőhöz. A kiutalás időpontjáról pontosan, határ­időre kapják meg az értesítést az igényjogosultak. Sok hasz­nos javaslat is felvetődött. Például, hogy a negyedik öt­éves tervben az ipartelepítés­sel azonos súllyal szerepeljen a város tervében a lakásépí­tés. Aknázzák ki a legkülön­bözőbb lehetőségeket, szorgal­mazzák jobban a vállalati la­kásépítési formát. Jobb felté­teleket szükséges teremteni ezekhez is, a kislakásépíté- sefchez is azzal, hogy a ta­nács egyszerűsítse az ügyinté­zést, az eddiginél jóval gyor­sabban jelöljön ki területet, adjon telkeket az építeni szán­dékozóknak. Ez — közölte az SZMT — pontosan úgy érde­ke a város vezetésének, mint az állami lakásépítkezés gyor­sítása. A szakszervezeti veze­tők ugyanakkor vállalták, hogy a vállalatoknál maguk is eljárnak, minél hamarabb és minél több lakás épüljön meg munkahelyi forrásból. Az alapos vita nyomán ke­rültek kisebb módosítások az új lakásrendeletbe. Nyíregyháza ötéves tervével kapcsolatban hangzott el, hogy az fő vonalaiban jól szolgálja a lakosság érdekeit, hiszen a legégetőbb gondok megoldása, illetve enyhítése szerepel a célkitűzésekben. Az SZMT ve­zetői helyeselték, hogy az elő­zetesen kitűzött feladatok so­rában helyt kapnak a külön­böző közéleti fórumokon — legutóbb a választásokat meg­előző gyűléseken — felvetett és megvalósítható javaslatok is. Ezek közé tartozik többek között a foglalkoztatás, a la­kásviszonyok, a tömegközleke­dés gondjainak enyhítése, az úthálózat korszerűsítése, a közintézmény-hálózat bővíté­se. Felvetődött, hogy a néhány évvel ezelőtt megépült vízmű kapacitása már kevés, külö­nösen nyáron a felsőbb szin­teken nincs ivóvíz, mert gyá­raink is a lakosság vizét fo­gyasztják. A megoldás az új, tiszai ipari víz behozatala lesz, amelyet 1976-ra terveznek, de ezt a határidőt mindenképpen le kell rövidíteni. S ide tarto­zik a Sóstó helyzetének javí­tása is: mind a közlekedés, mind a strandolási lehetőség javítását meg kell oldani. SOK MINDEN SZÓBA KE­RÜLT MÉG. Például az, hogy tervszerűtlenség és szervezet­lenség miatt sokáig tart a bon­tás, a közművesítés, amin ja­vítani kell. A kereskedelem­ben és vendéglátóhelyeken hiányos a kulturáltság —, az adott kereteken belül is — és hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a városi tanácsnak a jobb és olcsóbb piaci felhoza­tal elérésében, hiszen alapve­tő cikkekben vannak hiányok, nem érvényesül az árszabályo­zó szerep. Felvetődött: a mind na­gyobb számú bérház udvarán garázsokat építenek, a gyere­keknek nincs játszótér. A bér­házak udvarai legyenek a gyerekeké — garázsépítésre pedig több helyen kellene köz­pontilag területet kijelölni. A vásárcsarnokkal és sportcsar­nokkal kapcsolatban mondták el: ezek sürgető gondok, ame­lyek megvalósításához igé­nyelni kell a helyi erők mel­lett a megyei és az országos szervek, valamint a kooperá­cióban rejlő lehetőségeket is. A HÉTVÉGI TELKEK ÜGYÉ is jó irányban halad — állapították meg a találkozó résztvevői. Ugyanakkor leszö­gezték: Császárszállás Nyír­egyházához való csatolása amiatt is indokolt, hogy az ottani üdülésre alkalmas terü­leteket a nyíregyháziak ve­szik igénybe. Meg kell ol­dania a városi tanácsnak e terület útépítését, közlekedé­Az elmúlt évek során az élet szinte minden területén erőteljesen fejlődtek a test­véri kapcsolatok a lengyel Rzeszów várossal, illetve a vajdasággal A korábban kialakult barátság alapján ebben az esztendőben ismét sor kerül néhány olyan ese­ményre, amely . bizonyítja: az együttműködés élő. A kölcsönös látogatások sorát a nyáron a fehérgyar­mati tánccsoport nyitja meg, amely hosszabb turnéra 'in­dul a rzeszówi vajdaság te­rületére. A székhelyvároson kívül több környező helység­ben is bemutatják sok si­kert ért műsorukat. A következő látogató — pontosabban nyaraló — csoportot a szabolcsi általá­sét, villamosítását, a kereske­delmi ellátást is. Elhangzott, hogy a telkek parcellázása másutt is megkezdődött, de szükséges, hogy szervezetten és nagyobb ütemben történ­jen, hiszen a szabad szomba­tok is indokolják, hogy minél több nyíregyházi rendelkezzen hétvégi telekkel a város kü­lönböző részein. A tájékozta­tó szerint ez év őszén mint­egy hétszázötven ilyen telek állhat már rendelkezésre, s ugyanannyi lesz Császárszál­láson. Ezeket a telkeket jutá­nyos áron és a szakszervezeti bizottságok javaslatai alapján juttatják tulajdonosaiknak. Felkérték a megyei tanács el­nökét, hogy járjon el: a nagy- kállói és az orosi tanácsok is csak ezekkel a feltételekkel árusíthassák az általa kijelölt víkendtelkeket. A tanács illetékesei elfogad­ták az SZMT javaslatát, amely szerint a kiosztásra kerülő maximálisan kétszáz négy­szögöles telkek igénylését a szakszervezet és a tanács út­ján lehet lebonyolítani, s a ja­vaslatokat figyelembe véve dönt majd a szétosztásról az illetékes bizottság. A kikötés, hogy a hétvégi telkek három­negyed részét fizikai dolgozók kapják. A tanácskozáson visszatér­tek a korábban rögzített ten­nivalókra is. Közöttük a vá­ros tisztaságának, rendezett­ségének ügyére, a sóstói ifjú­sági park létesítésére, az anya- és terhesgondozás meg­oldására, a Sóstó üdülő vá­rosrésszé való nyilvánítására, a gyógyszertárhálózat bővíté­sére. Megnyugtató intézkedé­sekről kaphattak a legtöbb kérdésben számot a szakszer­vezeti vezetők, akik hangsú­lyozták, hogy a maguk terü­letén is eljárnak a város gond­jainak csökkentése érdekében. MIND AZ SZMT. MIND A VÁROSI TANÁCS vezetői megállapították, hogy haszno­sak ezek a találkozások, ame­lyeket a jövőben rendszeresen tartanak meg, hiszen ezek eredményeit nem csupán az itt dolgozó munkások, hanem a város minden lakója élvezi. K. J. nos fogyasztási és értékesítő szövetkezetek indítják. A Beszkidek csodálatos tájain negyvenen üdülnek majd, és ezt követően Szabolcsban látnak vendégül egy negy­venfős lengyel szövetkezeti delegációt A lengyelek kér­ték, hogy az itteni program­ba feltétlenül illesszenek egy nyírbátori utat, hogy tiszte­leghessenek Báthori István emléke előtt, akiben ők egyik legnagyobb királyukat tisztelik. Nem szakadtak meg a ba­ráti kapcsolatok a Nyírségi Nyomda és a rzeszówi kollé­gák között sem. Többen utaznak Nyíregyházáról Len­gyelországba, és sokan fogad­ják a hivatalos formákon túlmenően személyes ven­dégként ottani barátaikat. Rzeszów—-Szabolcs barátsága NYÍREGYHÁZA, ÉSZAKI LAKÓNEGYED Elek Emil felvétele Pesten javasolták „Autógyár“—rekordidő alatt Maszatos arcú szőke srác. Olajos kezét törülgeti, amint megpillantja Kemény Lajos mérnököt. Ott táblából a nagy szovjet ZIL tehergépko­csi körül. Kérdezik, mire vár? Meglepődik, de kivágja magát. — Egyik srác elvitte a szerszámom. Azt várom, hogy visszahozza. A mérnök nem tudja a srác nevét. Nem ismeri még itt egymást a munkások több­sége. Uj üzem a város déli ipartelepén a Tünde és a Luj­za utca sarkán. A telep be­járata előtt sorompó, kapus. Csak engedéllyel lehet be­lépni. Beljebb a nagy szere­lőcsarnok. Még vakolatlan. Friss festékszagú a víkend- ház, melyben az irodákat rendezték be. S hátul az ud­varon, amerre a szem ellát gépkocsik sokasága. Moszk­vicsok, különböző típusú ZIL-ek, UAZ-ok, KRAZ-ok, autó- és mikrobuszok, bánya­gépkocsik és a legkülönbö­zőbb munkagépek. Vala­mennyi szovjet márka. ősszel még semmi sem volt Szabolcs „autógyára”. Na­ponta negyven gépkocsiveze­tő ül volán mellé, s hajt éj­szaka-nappal, hogy „házhoz” szállítsa Pécsre, Szegedre, Győrbe, az ország minden részébe a megrendelő válla­latoknak innen a gépkocsi­kat. Aztán vonatra ülnek, jönnek vissza, s kezdődik elölről minden. Rekordidő alatt született ez az üzem, a Gépjárműtech­nikai Vállalat és a nyíregy­házi, tuzséri telephelyei. Ko­vács István, a forgalmi cso­portvezető újságolja, hogy ősszel még itt szinte semmi nem volt. De érkeztek a gép­kocsik Tuzsérról. És fogadni kellett. Tengelyig érő sár- ban-latyakban. Gumicsöve­ken szívták az emberek a benzint, mert még akkor nem volt üzemanyagtöltő állomás. Ellenőrzés, vizsgálat, s már indultak is a gépkocsik. Koc­kázat volt belevágni. — Érdekes története van az üzemnek — mondja a Gép­járműtechnikai Vállalat igaz­gatója Rezsőfi István. — Nem ezt akartuk, de ez született meg. Nem bántuk meg. Pedig a gondok egyszerre szakadtak a nyakába. — Partnerünk az Autóker. Részükre GAZ-motorokat ja­vítunk. Egyik alkalommal fent jártunk Pesten, s ők mondták, javasolnak nekünk egy jobb „üzletet.” Belemen­tünk. Három hónap alatt kialakí­tották a tuzséri átvevőtelepet. Ide érkeznek szovjet vago­nokban a gépkocsik. Nem kell átrakni, végigbumlizni az egész országon. Idő- és pénznyereség. És a megfizet­hetetlen vagonok. Évente így 5—6 ezer vagont mentesíte­nek a MÁV részére. Népgaz­dasági érdek. Ugyanakkor ki kellett ala­kítani a nyíregyházi üzemet is. Nem voltak emberek. Százötvenen hirdetésre — Hirdetést adtunk fel az újságba. Egyszerre százötve­nen jelentkeztek. Ezeket ki kellett válogatni. Szükség volt mérnökökre, techniku­sokra, képzett gépkocsiveze­tőkre. S elmondhatom, hogy alakulóban van a törzsgárda. Az ötezredik gépkocsi átvé­telét április 30-án ünnepeltük meg szerényen Tuzséron. Hi­ba és baleset nélkül végeztek eddig az emberek minden munkát — újságolja az igaz­gató. Megyénkben ez a legfiata­labb üzem. Karra is. Alig hu­szonöt év az átlagos életkora a munkásoknak. Maga a köz­lekedési mérnök, Kemény La­jos — e részleg parancsnoka — is alig 25 éves. — Tavaly júliusban kerül­tem ide technológusnak, s ok­tóber óta vagyok üzemvezető mérnök. Bosszankodik, mert az anyagbeszerzéssel problémák vannak. Emiatt áll 15 nagy értékű gép. Kezdőként került a mély­vízbe. Vezető lett. Csak az első két hónap volt nagyon nehéz. Most már jobban megy minden. Térképet terít ki az asztalára a „fabódé­ban”, s magyarázza az új főkönyvelőnek, mi, hol talál­ható. Ez a telep tervrajza, a gépkocsitípusok elhelyezési és átvételi sorrendje. Több száz millió érték sorakozik a telepen. Nagyon megérte Rezsőfi igazgató megjegy­zi: — Ez a telep 14 millióba került tanácsi segítséggel és ma már félezer dolgozónk van. A v/ándormadarak innen is megléptek, de sok ember jött haza Szabolcsba, akik korábban ingáztak. A műszakiakat tanulmány­útra, tapasztalatszerzésre vit­ték el, hogy a felelősségtel­jes munkának minden ré­szével megismerkedjenek. Dicsérik őket, hogy hiba nél­kül állnak helyt De a gépko­csivezetők, a fiatal szerelők is. Breznyicki Imire gépkocsi­vezető új kocsira vár. — Tegnap a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat részére vittem egy gépkocsit. Rendben átvették. Amióta itt vagyok, legalább 160 gépkocsit „szállítottam* házhoz. — És hányat hoztál vissza? — kérdez közbe Kovács Ist­ván a forgalmi csoportvezető. — Egyet sem. Ez szégyen lenne. A 19 esz­tendős Zajácz Bandinak pe­dig az lenne szégyen, ha nem állna helyt, mint szerelő. Itt a cégnél volt tanuló is. Re­ménykedik, hogy hamarosan 9,50 lesz az órabére. Újságol­ja, hogy megígérték. Most csoportvezető-szerelő a sza­lagon. — Szeretnék továbbtanul­ni, a Kossuthban. Gondolom, hozzájárulnak. p émülten riadtam fel. Az ablakon világosság tört be. Elaludtam! Már felültem az ágyban, a paplant is félre­löktem, amikor hallihooó, hi­szen ma vasárnap van. Vásá­rok napja, a pihenés, az édes semmittevés kerek huszon­négy órája... Már nem tudok aludni. Nem is akarok, hiszen ébren vasár­nap csak a vasárnap. Nézzük csak, mit is kéne ma csinálni. Jó lenne elmenni egy matinéra, istenem, mikor vol­tam utoljára?! Vagy kimenni az állatkertbe és megnézni azt az óriás medvét, amit most kaptunk cserébe valamiért. Vagy sétálni csak úgy az őszi avarban — bokáig és hagyni, hogy elmémet borongás, el- múlásos gondolatok itassák át. Tetszetős gondolat... De egy áráig még minden körülmé­nyek között ágyban élvezem a lét örömét. VASÁRNAP Nejem messze a másik szo­bából, a nyitott ajtón keresz­tül. — Felébredtél, fiam? — Jó reggelt — mondom frissen, míg lelkem a közel­jövő kellemességeinek tudatá­ban pajkosan lubickolt. — Ugye megfőzöd a ká­vét?... Morogtam valamit, aztán felkeltem a sivár, kispolgári kényelmetlenséggel összetá­kolt szobába, és kimentem a konyhába megfőzni a kávét. A viták korát, saját jól felfo­gott érdekemben, már- régen lezártam. — A vaj a frizsiben van... — kúszott utánam lágyan a hang. Tehát az egész reggelit, az egész családnak, teljesen egyedül, nekem keli megcsi­nálnom. Második gimnáziumba jár­tam, amikor anyámat behívat­ta az osztályfőnököm, és ag­gódva érdeklődött, valami na­gyobb szabású marhaságom kapcsán, hegy nem vittek még el engem sona pszichológus­hoz? A napokban írtam vala­mit a női egyenjogúságról, is most itt van ni. Már értem fe­leségem osztatlan lelkesedését a mű olvasása nyomán. ■ Isten veled vasárnap, őszi avar, óriás medve... Ez a dög vaj kőkemény. Szeletekben tettem a kenyér­re. — Csinálj vagy öt lágy to­jást, ha már úgyis benne vagy. Egyszóval a konyha és a szo­ba között feleségem forró drót kapcsolatot létesített. Még a kagylót sem kell felvennem. Beledobtam öt tojást egy lá­bosba, és a gázra tettem. Ja, a víz... Mi ez a büdös? Gumiszag...? Na nem baj, majd valaki má­sik tömítőgumit tesz a kávé­főzőbe... A tojások, amikor kihámoz­tam őket, gyanúsan rugalmas­nak bizonyultak. Bumm, ke­mény tojás. Bezzeg a pincé­ben, negyvenötben... — Kész a reggeli... Nagyobbik fiam a képembe röhögött, mert amikor a ke­nyérkosárból kivettem a ke­zem, egy szelet kenyér az uj­jam hegyén maradt, lógva. Mindenesetre kapott eg-y po­font. — Papa, kérek harminc fo­rintot kirándulásra. — Kérek húsz forintot pa­pa, mert a... — Emlékszel fiam, megbe­széltük, azt a tompot, amit Olaszországból hoztam, levit­tem a kalaposhoz. Holnap el­készül... — és jelentőségteljé­sen nézett megtört szemeim­be. — Mennyi? — Nyolcvan. Délután hatkor vísszafeküd- tem az ágyba, a fal felé for­dultam és csak hétfőn hajnal­ban, óracsörgésre ébredtem összetörtén, fáradtan. Amíg zötyögött velem a vil­lamos a hivatalom felé, ború­san futott át az agyamon, hogy ma még csak hétfő van, uram atyám, mikor lesz még vasárnap— Deák Gusztáv Tovább az országnak Bandi a felszabadulása után egy évre „kiruccant* tapasztalatot szerezni. A pes­ti AFIT-nál dolgozott a Fiat- szervizben. — Nem ártott. Sokat tanul­tam. Nyíregyházi vagyok. Itt vagyok igazán itthon. Tuzsérra érkeznek a gépko­csikkal megrakott szerelvé­nyek. Itt állítják „lábra” őket. Érkeznek a nyíregyházi „autógyárba”, hogy innen gondos munkáskezek, piló­ták, műszakiak segítsége ré­vén eljussanak a távoli Ba­ranyába, Békésbe, Győrbe, az egész országba. Uj „gyár” születeti Azt mondják, termelő jellegű ipa­ri szolgáltatás ez. Talán több ennél. Szerintem ipari mun­kásokat képző-nevelő bázis. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents