Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-20 / 117. szám
flW. ffilfos W. WBLET-MAGYARORSZAÄ S. olda! Fiatal értékek A múlt héten tanácskozást tartottak a fiatal szabolcsi mérnökök, technikusak és közgazdászok. Sorrendben harmadszorra jöttek már össze ilyen konferenciára (amikor országos értekezletük — az első! — még csak ezután kerül napirendre), ez is mutatja, hogy itt komoly munka folyik műszaki és közgazdászberkekben, nem kampányszerű, nem túl látványos, de nagyon értékes. Tulajdonképpen jó érzés, hogy az első tanácskozáson még a meghívott gazdasági vezetőkkel együtt sem telt meg annyira a megyei tanács sokat látott nagyterme, mint most csupán a fiatalokkal. Igaz, két évtizede egyszerűen össze sem lehetett volna hívni megyénkben egy ilyen tanácskozást, mert annyira nem voltak fiatal műszaki és közgazdász szakemberek. És most? Csaknem háromszázan neveztek be a kiváló címért indított versenybe. A szakdolgozatok versenye nem volt olyan kimagasló, mint például tavaly, de ebben is többen vettek részt és az általános színvonal magasnak nevezhető. (Tavaly a győztes szakdolgozat találmányi értékű munka volt!) Leglényegesebbnek azt számíthatjuk, hogy a fiatal szakembereink érdeklődése közelebb került a gyakorlathoz, a közvetlen termelési problémákhoz, a korszerűbb elgondolásokhoz és az adódó feladatok megoldásához. A tanácskozás lényegében — miként a korábbiak is —, jelzi, milyen szakaszában van a fejlődésnek a szabolcsi ipar. Azt, hogy. a termelés növekedése egyre gyorsul, nemcsak a statisztikák mutatják, hanem a műszakiak és közgazdászok évenkénti tanácskozásain az egyre jobban megtelő nagyterem is. Ma már jobban jellemzi a foglalkoztatott mérnökök száma egy gyár színvonalát, mint az, hogy ott hány munkás dolgozik. (Még akkor is, ha nekünk, szabolcsiaknak az utóbbi sem közömbös.) Az ipar fejlesztése nemcsak pénzkérdés, hanem szakkáderek, mérnökök, technikusok és közgazdászok kérdése is. A három tanácskozás felvetette azt is, hogy a szabolcsi ifjú műszakiak nem kapnak meg minden segítséget a különböző szervektől, a munkájuk nem mindig probléma- mentes, gátak akadályozzák a kibontakozásukat. Miről van itt szó? Arról, hogy helyzetük, munkájuk és gondjaik néha már megszokottá válnak a különböző szervek előtt. Több segítségre volna szüksége a fiatal műszakiak mozgalmának, több gondolatra, ötletre, nagyobb mozgásra! Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a megyei tanács, a szakszervezetek, a KISZ nem tesz sokat — a többi érdekelttel együtt —, vagy nem tett máris sokat a mozgalom kibontakoztatása érdekében. De igen, sokat tett, ám nem ártana még jobb kereteket adni, még hatásosabban működő szervezetet létrehozni a fiatalok alkotni vágyásának kibontakoztatásáért. A szabolcsi iparban nincs generációs probléma, ez a mi iparunk homogén: fiatal az ipar is, a szakemberei is. Itt szinte fel sem vetődhet, hogy megcsontosodott régi szakemberek ne engednék a felszínre az új gondolatokat, akadályoznák azok megvalósítását. Nálunk mások a gondok. Olyan jellegűek például, hogy a (rengeteg napi feladat, a gyakorlat minden órában megoldandó kérdései elvonják a figyelmet és az energiákat a távlatokban való gondolkodástól, a tervezéstől, vagy a jobb munka más útjaitól. Nálunk, Szabolcsban ezekben kell kereteket, helyet, lehetőséget adni a fiatal műszakiaknak és közgazdászoknak. Olyan ambíciókat kell felszínre hozni bennük, amelyek javára válnak nekik, a fejlődő iparunknak és az egész népgazdaságnak. Hogyan lehetne mindezt még jobban segíteni? Módozat nyilván sok van, csak az ezzel foglalkozóknak meg kell keresniük. Ne csak éves vállalásokból álljon ez a mozgalom, egy-egy szakdolgozat elkészítéséből, amit aztán a szervezetek elbírálnak, hanem folyamatos, összehangolt munkából. Talán szervezetre is szükségük volna — akár az MTESZ keretei között, akár mellette vagy kiegészítéseként. Jó volna, ha túl látnának üzemük, vagy vállalatuk határairr segítenék egymást, informálódnának a megoldásra váró kérdésekről nemcsak vállalati keretek, hanem az egész megyére vonatkozóan. Ezek persze csak lehetőségek, de olyanok, amiket ki lehetne használni. Az, ha jobban segítjük a fiatal műszakiakat és közgazdászokat — nálunk, Szabolcsban közös érdek. Indokolt tehát, hogy a továbblépésről és -fejlődésről minden érdekelt gondolkozzon és tegyen az érdekében. Kun István KORSZERŰ, AUTOMATIKUS BERENDEZÉSEKKEL FELSZERELT NAGYCSARNOKBAN IDÉN MÁR TELJES ÜZEMMEL TERMEL A VÁSÁRQSNAMÉNYI FOR-, GÁCSLAPGYÁR. Hammel József felvétele Tovább javul a záhonyi körzet munkája A Ivovi vasútigazgatóság vezetőjének nyilatkozata a Kelet-Magyarországnak Hétfőn délelőtt a Magyar- ország és a Szovjetunió közötti kormányközi megállapodás érdekében vasúti ha- - tárforgalmi tárgyalások kezdődtek a MÁV Debreceni Igazgatóságán. A küldöttségek a két szomszédos vasút- igazgatóság vezetőiből, az érintett területek vasúti szakembereiből, közlekedési-kereskedelmi szakemberekből tevődnek össze. A tárgyaláson külkereskedelmi szakemberek is részt vesznek. A szovjet küldöttséget G. J. Bogdanovics. a Ívovi vasúí- igazgatóság főnöke vezeti. Az egyhetes tárgyalássoroViktor Ardov Szaván fogott feleség — A válóperes tárgyalást megnyitjuk. A felperes itt van? — Én vagyok! — jelentkezik egy tekintélyes szemüveges, hosszú orrú hölgy. — Fáradjon közelebb. Polgártársra) mondja el a bíróságnak, hogy milyen okok alapján nyújtotta be válóperes keresetét. — A férjem megcsal engem. — Milyen bizonyítékai vannak? — Még hogy milyen!? — élénkül fel az asszony és már sorjázza is: — Érkezett neki utánvéttel egy szalaggal átkötött könyvcsomag. Hogy mi volt benne? „Anya és gyermeke.” Na mit szólnak hozzá, polgártársak?! — Nem értem. — Hogy hogy nem, bíró polgártárs! Hát nekünk nincs gyermekünk. Akkor meg minek neki ilyen könyv? Nem másért, minthogy valakinek gyereke született tőle! — Novozsilov polgártárs, ön mit szói mindehhez? — Bíró polgártárs! — mondja ünnepélyes indulattal az alperes. — Én személyesen a díszhalak szerelmese vagyok, és a kereskedelem áldozata. — Hát ez meg mit jelentsen? — Nekem többféle halacskáim vannak. Például nyálkás compoim, rózsás már- páim, paradicsorrthalaim, no és van egy aranydámám. — Hallja, bíró polgártárs!? Még itt sem átalkodik vele előhozakodni... — De Klára, ezek a fajtiszta halak nevei. Ezt tenar- gyon jól tu... — Ismerem én a te fajtiszta halaidat, különösen azt az „aranydámát”. Az utcán is mindig rajtuk a szemed. — Novozsilov, magyarázza meg a bíróságnak, hogy mi köze a halaknak a szóban forgó könyvhöz? — Az, kérem, hogy postán utánvéttel megrendeltem a könyvterjesztő cégtől az „Akváriumok és lakói” című könyvet, és küldték nekem az említett postai csomagban az „Anya és gyermeké”-t. Állításom bizonyítására tanúként idehívtam a cég képviselőjét. — Tanú! ön tudja, hogy milyen könyvet rendelt az alperes ? — Igen. Az ..Akváriumok és lakói” címűt rendelte írásban. — Akkor Önök miért küldték el neki az „Anya és gyermeke” című könyvet. — Tévedésből. Mi készek vagyunk visszavenni a tévesen postázott könyvet és kiadni helyette az „Akváriumok és lakói”-t. — így az ügy világos. Halljuk az ön véleményét Novozsilov polgártársnő! — A véleményem!? A férfiak egytől-egyig egyformák. Különösen a bíróságon tartanak össze. Rövid szünet után a férj jelent kezeit szólásra: — Bíró polgártársak! Meggondoltam a dolgot. Kerem bontsák fel a házasságunkat. — Ez meg már mire jó? — Az életben nekem már befellegzett. Legjobb, ha fogom a halaimat és világgá megyek... — Bírónő! Kérem, éh visz- szavonom a keresetemet! — vágott közbe a felperes. — Akkor tulajdonképpen miért indította el? — Meg akartam ijeszteni. No meg hitelesen leellenőrizni: nincs-e törvénytelen gyereke? De közben rájöttem: honnan is lenne neki gyereke. Egy ilyen méláknak..., csak rá kell nézni... — Hallják, bíró polgártársak, hogy hogyan sérteget?! — Mamlasz. Ha akarod tudni ez becézés. Nem is mamlasz vagy. hanem egy fajankó. Ez a tény. Bíró polgártársak, mi távozunk. Bocsánatot kérek a zavarásért. Te meg lódulj! Előttem! Egy-kettő. Kinek beszélek?! — Bíró polgártársak, önök tehetetlenek? Nem tudnak elválasztani tőle az ő keresete alapján? Nem? — Ványa, mi van veled drágám? Megvesztél?! — Nem, nem, nem! Hamarosan visszajövök, hamarosan itt leszünk újra. Nem is búcsúzok... Fordította: Sigér Imre zaton a vasúti szakemberek áttekintik az elmúlt négy hónap munkáját, megbeszéléseket folytatnak a szállítás zavartalan. lebonyolításának további teéndőiről, az átrakás gyorsításáról, az együttműködés fokozásáról. Lapunk munkatársa megkérte G. J. Bogdanovicsot — akit a Ívovi vasútigazgatóság kiemelkedő munkájának elismeréseként a közelmúltban tüntettek ki Lenin-renddel és Aranycsillaggal —, hogy válaszoljon néhány, főleg a záhonyi átrakókörzet munkáját érintő kérdésre. — A kitüntetés elnyerésében — a szovjet párt és kormány vörös vándorzászlaját nyerte el vasútigazgatósá- gunk az össz-szövetségi vasutak között — a debreceni vasútigazgatóságnak is része van — mondotta G. J. Bogdanovics. — Milyen a kapcsolat a két igazgatóság között? — A két fél között őszinte, baráti kapcsolat alakult ki az évek során. Mindkét fél figyelme nemcsak arra irányul, hogy a saját érdekeit képviselje, hanem szem előtt tartja a szomszéd ország érdekeit is. — Az együttműködés révén a záhonyi körzetben milyen eredmények születtek az utóbbi időben? — Ezen a munkaterületen is növekedett a technikai kultúra, a járművek gazdaságos felhasználása. A múlt év első negyedében a szovjet vagonok átlagos tartózkodási ideje 5,3 nap volt. Az idén az első negyedévben 3,24 napra csökkent a tartózkodási idő. Ez a szám sok mindent bizonyít. Az egy év alatti kétnapos csökkenés országuknak valutáris megtakarítást jelent, de elősegíti a szovjet kocsik gazdaságos kihasználását is. Ebből mindkét félnek előnyök származnak. — Egy másik példát is említhetek: egy évvel ezelőtt Záhony és Csap között kétszer annyi mozdony kellett a szállítási feladatok elvégzéséhez, mint jelenleg. Ezt is a kétoldalú, baráti munkamegbeszélések alapján értük el. Pedig ugyanakkor az összes elvégzett munka mintegy 12—13 százalékkal nőtt. — Mi várható a mos- ianai tárgyalások során? — A soron következő határforgalmi jegyzőkönyvben előrelépést teszünk, hogy a rejtett tartalékokat még jobban kihasználjuk. A munkánkban vannak olyan ösz- szetett feladatok, amelyeket csak együttesen tudunk elvégezni. Ebben az évben megállapodás születik arra is, hogy meggyorsítjuk a rakott vonatok átadását. Főleg az ipari gyártmányok és a mezőgazdasági gépek szállítmányainak biztosítunk soron kívüliséget. Növeljük az átrakógépek kapacitását, igyekszünk csökkenteni a rakományok rongálódását. — Mindkét vasút azon fáradozik, hogy a pályaépítési munkák folytatásával, kettős vágányok építésével, az automatikus biztosító berendezések növelésével fokozzuk a szállítás gyorsaságát, biztonságát. Törekszünk a Csap és Lvov közötti központi forgalomirányítás megvalósítására is. — A záhonyi körzetbe igen sok faáru érkezik. Hogyan lehet az átrakást gyorsítani. a szállítás ütemességét fokozni? — Három évvel ezelőtt még nem sokat tettek a gépesítésért, Jelenleg viszont a küldemények 30—40 százaléka kötegelve érkezik, ennek gyorsabb az átrakása. A meglévő gépesítést kell fokozni, hogy növeljük ezt az arányt. A szállításnál gondot okoz, hogy a faáru feladási heiye sokszor tőlünk távol, északon van, nemegyszer az Uraiból, Szibériából jönnek a küldemények. — Egyébként az átrakás könnyítését, gépesítését szeretnénk más áruknál is biztosítani. Fokozzuk a konténeres és raklapos szállítást, ami megkönnyíti mindkét fél vasútjainak a munkáját. Bízom a mostani tárgyalások sikerében is. — Befejezésül engedje meg, hogy köszöntsem olva» sóikat, a debreceni vasútigazgatóság dolgozóit a magam és a Ívovi vasútigazgatóság százezres kollektívája nevében — fejezte be nyilatkozatát G. J. Bogdanovics. L. B. Mindenféle Diákok gondja Még néhány hét áz iskolapadokban, kisebb-nagyobb drukk a vizsgaidőszakban, aztán itt a vakáció, aminek minden diák örül. Tanév yé- ge — gondokat is eszünkbe juttat, ha az általános iskolát befejező, mintegy 12 ezer gyerekre gondolunk. Egy kis nyári kereset, a szünidő egykét hónapjában végzett munka sok gyereket vonz. nem is beszélve arról, hogy támogatná a családi kasszát is. Nem mindegy tehát, hogy tudják-e a szülők és a gyerekek. hogy hol, • milyen munkát végezhetnek a nyári szünet egy részében, mivel az említett — általános iskolákból kikerülő diákok mellett — ott vánnak a közép- iskolások is. akiknek szintén jól jön egy kis zsebpénz. Hogy mi lehet a módja a diákok értesítésének? Akár az üzemek jelentkeznének az iskoláknál az igényükkel, akár az iskolák felettes szervei intézkednének: nyertesek mindenképpen lennének. A diákok is. a szülők is és nem utolsósorban a vállalatok. Baraksó Erzsébet Komplexum Az utas május 10-én, 13 órakor Kék megállóhelyen szállt fel a vonatra. Alig foglalta el a helyét, jött a kalauznő és kérte a jegyet. Az utasnak nem volt. Az ok: már zárva találta a jegypénztárt. A kalauznő Csak tízforintos bírsággal ’ adott volna, de ezt az utas nem fizette ki. Az utas érvelt: a vonat három óra után érkezik, s jegyet csak 14.50-ig adnak. Szó szót követett, s közben már ötvenforintos bírságot helyeztek kilátásba. Az utast Nyíregyházán bekísérte a kalauznő a vasútirodába és elégedett mosollyal távozott. Csak tudnám mit mosolyog? A ' kéki állomáson ugyanis valóban nem adnak jegyei több. mint tíz perccel a vonat érkezése előtt. Márpedig arra nem lehet egy utast kötelezni, hogy fél órával az indulás előtt legyen az állomáson. Balogh József Fűnyírók Sok szép park van Nyíregyházán. És még több lesz, mint ígérik az illetékesek. Tízezreket költünk füvesítésükre, ápolásukra. Kellemes is az üde, jól gondozott park. Tavaly azonban sokati bosszankodtak a parkokban lakók, mert a fűnyírást rendszerint már hajnalban megkezdték. Szinte naponta motorzúgásokra ébredtek a lakók. Úgy látszik, az idén már ebben is van fejlődés. Jobban tekintettel vannak a fűnyírók a parkokban lakókra — lehet, hogy uj masinákat szereztek be? — s csak a reggeli órákban kezdik a parkok nyírását. Igaz. kis figyelmesség csupán, de úgy érzem, ez is azt mutatja, hogy fejlődünk, jobban’ tekintettel vagyunk egymásra. Farkas Kálmán Munkásszállók Ha munkásszálló — legyen jó. Akár így is módosíthatnánk a régi .közmondást. A tények azonban az esetek többségében mást mutatnak. A szakszervezetek megyei küldöttértekezletén is bírá- lóan szóltak a munkásszállók helyzetéről, s nem jelent vigaszt. hogy a felszereltség mellett elsősorban az ott lakókká] való törődést hiányolták. Mert még egy közepesen berendezett munkásszállást is otthonossá lehet, tenni, ha megfelelően gondoskodnak a munkán kívüli idő hasznos, célszerű eltöltéséről: rádiót, televíziót, könyveket adnak. Az sem nagy. kívánság, hogy a gazdasági, szakszervezeti vezetők időnként látogassanak el a munkásszállásra. Sajnos, ennek érdekében a munkásszállók önkormányzati szervei sem hallatják kellően hangjukat, s a szakszervezeti bizottságoknak is több szerepe volna. Marik Sándor
