Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
m eia* WWS¥-MÄG?ÄirOR§Z A & = VASÁRNAP! MELLfiKLBT 1071. W' ELHAMARKODOTT VÁLLALKOZÁS (A Sternböl) SZÉP EMLÉKEK... (A Polish Weekly-ből) Vaszílij Szizkov még egyszer átfutotta a napirendet, majd nagyot sóhajtott: — Hát igen... De ki hitte volna? Egy ilyen fiatal szakember!... Igor Paluhin, a helyi szak- szervezeti bizottság tagja érdeklődéssel kérdezte: — Ki miatt siránkozol? Csak nem Szorokin miatt? — No, vajon ki más miatt?... Ismét ránk húzzák a vizeslepedőt. A kereskedelmi igazgatóságon erkölcsi lazaságok vannak, e fiatal pár alighogy összeházasodott, s már el is váltak... Hová vezet ez? Hogy engedhették meg, hogy egy fiatal szakember, egy áruszakértő, aki fél éve került ki a technikumból, elzülljön, megverje a feleségét?... Hát igen... De hogyhogy mi ezt nem vettük észre?... Hiszen mindig szem előtt volt! Te is tanúsíthatod, nem? — Szent igaz! — hagyta jóvá Paluhin. Minden a szemünk előtt játszódott le, csaknem a tenyerünkben. Emlékszel, amikor kinevezték, milyen baráti lakomát csaptunk a tiszteletére? Mennyi minden jót kívántunk munkás hétköznapjaihoz? Este még egy étterembe is elvittük... — Igen, igen — bólintott Szizkov. — Akkor ő szerénységből tartózkodó volt, nem akart inni. No meg az is lehet, hogy akkor rosszul állt pénzecske dolgában. Másnap majd lejártam a lábamat, míg kiharcoltam, hogy adjanak neki egy kis előleget. Emlékszel? — Természetesen. Szorokin igen elégedett volt. Meg is hívott bennünket a cukrászdába. — Én akkor nem tudtam lmenni. Én vezettem a Kozorezov és Miroskin ivászati ügyében a tárgyalást... — Tényleg, te egy más alkalommal voltál velünk. Amikor Szorokin születésnapját ünnepeltük. Ez a „Csajka” étteremben volt. — Igen, igen. Akkor ismertettem őket össze Lariszával. Micsoda csinibaba! Igazam van? — A legtökéletesebb mértékben. — Ezt erdei bátyus kirándulások, meg a folyóparti víkendek követték. Sör, rákkal... — Szizov szemei ál- modozóan ragyogtak. — Isteni volt a rák! Igaz, Larisza - nak mindez nem nagyon tetszett. össze is marakodtak. Larisza észrevette, hogy egy kissé sokat ittunk... — Ezután volt az esküvő. Igazi lagzi, menyasszonytánccal... — Igen, igen. Szorokinék nem panaszkodhattak a helyi szakszervezetre. Csak konyakot harminc üveggel vettünk! — Micsoda mulatóst csaptunk! Az eredmény is megvolt, az igaz. Szorokin egy hétig nem jött be dolgozni. Szizkov tovább fűzte a gondolatot: — És az esküvő után sem hagytuk magára Szorokint. Kijártuk, hogy személyi hitelt kapjon, és kezességet, is vállaltunk a banknál. Hát kell ennél jobban támogatni valakit?! — Igen. igen. de... De emlékszem, hogy Larisza mintha panaszkodott volna, hogy Szorokin a pénz felét elitta, az egészségünkre. Ezt követőn viszont együtt ünnepeltük házasságkötésük egyhónapos jubileumát. — Ez éppen egy héttel ezelőtt volt. — Igen. Akkor úgy látszott. hogy minden a legnagyobb rendben van. Ettünk, ittunk, táncoltunk. Szorokin egészen emberien viselkedett. — Csak néha mintha csikorgatta volna a fogait. — Az semmi. Fő, hogy nem huligánkodott, nem civakodott... És mit ad isten — két nap múlva?! Jön a feljelentés: Leitta magát a sárga földig. Lariszát meg jól megverte, és azután, azután örökre elhagyta. Ráadásul még dolgozni sem jött be. Micsoda szörnyű eset... Hívják össze a bizottságot! Megvizsgáljuk, mi itt voltaképpen az igazság, mi történt ezzel a derék fiatalemberrel, hogyan vált iszákossá, miért hagyott cserben bennünket? Fordította: Sigér Imre Délután csúnyán összezördült a feleségével. Még arra sem jutott idő. hogy alaposan kiveszekedjék magukat. mert az asszony sírva elrohant dolgozni. Aznap ugyanis délutáni műszakja volt. Érthető, ha a férfi meglehetősen feldúlt idegállapotban lépett be az üzletbe, hogy 20 deka préselt marhanyelvet vásároljon vacsorára. Rosszkedvébén - szeretett volna odaszólni a fehér köpenyes eladónak, hogy miért másokat szolgál ki, mikor ö sokkal később jött, mint a többiek. Az eladó azonban megelőzte őt és kedves mosollyal érdeklődött: — Mit parancsol? — 20 deka préselt marhanyelvet — morogta a fogai között. Alig várta, hogy dühtől céklapirosan odaszólhasson: — Most mi a ménkűnek ad a végéből? Hülyének néz engem, aki mindent elfogad? Nem lopom én a pénzt! TesCalambos Szilveszter: Veszekedni jó sék érte rendes, normális marhanyelvet adni, a közepéből! Az eladó azonban a legszebbek marhanyelvből szeletelt és hajszálnyira a közepéből. S mindezt a férfi legnagyobb megdöbbenésére. — Nekem ne legyen több az áru egy dekával sem — készült felorditani. — Megértette? 20 deka marhanyelvre van beállítva a gyomrom, 1 dekás túlterhelés már komplikációt okozna. Mi a fészkes fenének mér nekem többet?! Maga unszimpatikus alak! Nem vagyok hajlandó ennyit elvinni, vegye tudomásul! — ordította volna boldogan, dühtől tajtékozva. De a. . marhanyelv pontosan 20 dekára sikerült és az eladó kedves mosollyal szólt: — Parancsol még valamit? A pénztár előtt még mindig reménykedett, hogy talán bele tud kötni a közép korú pénztárosnőbe, és leve zetheti a felesége részéről ért bosszúságot, A pénztárosnőnek aznap talán már ö volt a 10 ezredik ügyfele, de kedvesen, barátságos mosollyal vette át pénzt és kétszer meg is köszönte. Keserű szájízzel, tomboló haraggal lépett ki az utcára Elhatározta, hogy ebbe az üzletbe sem jön többé családi botrány után. IDILLI OTTHON (A Polish Weeklyból) KERESZTREJTVÉNY 1866. május 16-án született Holló Barnabás szobrász. Ismertebb alkotásait >elyeztük el a beküldendő vízsz. l„ függ 1. és 2B. sorokban. VÍZSZINTES: 13. Bomlott eszű. 14. Jókai, Mikszáth 15. Államszövetség. 16. Illatos növény, ételízesítőnek le használják. 17,a. Tó a Szovjetunióban. 19. Testnevelési és Sporttanács. 20. Női pipere. 21. Szekérkeréken van. 23. Irattárba helyezendő: »5. Óvá betűi keverve. 26, Boi’sod-abaúj-zempléni község. 28. Ilyen csomag is van. 20 Szovjet repülőgéptípus. 30. Mocsárláz. 22. Göngyölegéüly. 34. Értékes fém. 35. Ügetés. 36. Vízinövény. 37. Gépkocsirendszám betűi. 41. Mássalhangzó kiejtve. 42, HAI. 44. A táviró feltalálója. 47. Kártyalap. 4«. Moszat. tengeri hínár. 50. Hangverseny. 52. Személyes névmás. 33. Behívóban van! 95. Utazáshoz használjuk. 5S. Üdítő ital. 57. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett szónak a madarakkal való kapcsolatát jelöli. 60. Hajózási műszó: szélárnyék. 60. Pépes burgonya. 62. Tagadó szó. 63. Ingmárka. 65. Bégí várainkon sok látható. 66. Vissza: üdítő italod. 68. Idő- határozó szó. 70. Kívánság. 71. Kuruc generális. FÜGGŐLEGES; 2. Kézi billentyűzet, hangszeren. 3. Értékesítő levél pl. áru elküldéséről. 4. Fordított bűz!!! 5. YRS. 6. Asztatin vegyjele. 7. Személyes névmás. 8. Község Szabolcs-Szatmárban. 9. Női név. 10. Fehér és néger szülők házasságából születő gyermek. 11. Da- tumrag. 12. Szegecs, csapszeg. 17. Soha el nem múló köszönetét. 18. Erős kártyalap. 21. Helyhatározórag. 2il. Mérges gáz. 26. Gyom. 27. Ital zsargonban. 30. Egyik minisztériumunk betűi. 31. Szülő. 33. Ütemesen mozgat. 38. Az egyik oldal. 39. Számtalan. 40. Napszak. 43. Helyeslést kifejező szó. 45. Vörös, németül* #>. Község megyénkben, de nem a teljes hevén, csak ahogy általában nevezik. 47. Termékek értéke. 49. Négykerekű, kárpitozott, rugózott díszes lovas kocsi, névelővel. 51. Mezőgazdasági eszköz. 52. Bátor. 54. Menjetek latinul. 56. Fájdalom hangtalan elviselése. 58. Fejemre. 59. Intem. «3. Ruhátlan. 64. Varrószerszám névelővel. 65. Folyadék. 67. Kutya. 69. AV. 70. Közép-európai Kupa. A megfejtéseket, legkésőbb május 24-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el* Méjfus i-i rejtvény pályázatink megfejtése: „Lobogok a háztetőkön 1 Üvegcsillag a házakon! Lobogó, zengő fényes szellők! Keringjetek az ujjamon!” Nyertesek: Gordán Jánosné dr. Iváncsik Miklós. Oroszvári Istvánné, Varga Józseíné és Váczy Jolán nyíregyházi, Sebők Lászlódé baktalórántházi, Sípos Piroska csengeri, Halmos! Lukács dombrádi, Korponay Fe rencné fehérgyarmati és Gál Ferencié kántorjánosi kedves rejtvényfej tőink. A nyertesék: részére- 30,— Ft értékű könyvsorsjegyet postán elküldtük. Nagyképűség Kifelé furakodtam a boltbÄ, amikor a pult fölött észrevettem a plakátot: BURGONYACUKOR 10 Ff. Időbe telt. amíg ráeszméltem. hogy mi az. Akkor hangosan is kimondtam, ízlelgettem. De ilyen keservesen még sohasem állt rá a nyelvem magyar szóra, mert úgy éreztem, semmit sem jelent. Burgonyacukor — morogtam magamban. Aztán, hogy burgonyabogár. Mert erre már rájárt a nyelvem. Igen, a szavak fogalmakat fejeznek ki, a fogalmakhoz pedig valamilyen módon visszanyúlnak. Valami eszünkbe jut róluk, érzelmi szál fűz hozzájuk. És ekkor rádöbbentem: ee az előkelósködő, keresett szó- összetétel engem meglop! Érzelmileg. Mert, ha azt mondom : krumplicukor, akkor máris elomlik a nyelvemen. Látom gyermekkorom szatócsboltját KoLman bácsival, akihez már csak azért is élvezet volt elmenni, mert süket volt az istenadta és ott kedvünkre kiordítozhattuk magunkat. Érzem a bolt illatát, izzadó tenyerem* ben a réz tízfilléreseket, egyszóval átélem gyermekkorom egy darabkáját. Ezt orozta el tőlem ez a plakát. Cserébe adja a burgonyacukrot. Hát nem! Ezt nem engedem ! Pedig én is üldözöm az idegen szavakat, örülök, hogy a slafrok, hózentróger és viner- striicli kiment a divatból. De vajon ez a burgonyacukor magyaritás-e? Vagy csupán az egyik jövevényszó helyett másikat, a hivatalosabban hangzót akarják rám tukmálni? Mert köztudott, hogy a burgonya (á la Bourgogne) épp olyan tőről metszett finnugor szó, mint teszem azt a konyak... Ám lehet, tévedek ebben a krumpli dologban. És helyes az a törekvés, mely egyjelen- tésű szavaink esetében a jobban hangzó (kérdés, hogy kinek?), szebben csengő (kérdés, hogy minek?) mellett buzdít. Engem meg lehet győzni, hajlok a jó szóra. Igé- rém, hogy vendéglőben vadsertést rendelek, vagy gránátosmenetet. Utána áttanulmányozom filmszínházaink műsorát, megtekintek egy magyar mozgófényképet, majd feltolakszom a géperejű tár- sasbérjáróműre. esetleg fogok egy bérgépkocsit, hogy időbe» hazaérjek. A sarkon pattogatott tengerit (vagy törökbúzát) vásárolok a gyerekeknek, és este elmondom nekik a mesét a zöldsertésről... De amíg meg nem győznek: krumplicukor! Kutya ura fakó! Csonkaréti Karót* vUoso/ygó világ Jacques Martin meséli a kővetkező gyermekszájtör- ténetet: — ejnye kisfiam, edd már végre ezt a levest! — mondja az anya. — Hány ember boldog lenne, ha akárcsak feleennyi levest ehetne! — Hát még én milyen boldog lennék! ~k Egy kislány megmutatja édesanyjának különböző iskolafüzeteit. A mama egy teljesen üres füzet láttán csodálkozva megkérdezi: — Ez az üres füzet mire jó, kislányom? A kislány szemrebbenés nélkül válaszol: — Ezt a fejszámoláshoz használjuk. ★ A kávéház teraszon az első tavaszi napsütésben egy vendég lapozgatja unottan az újságot. A mellette lévő asztaltól átszól valaki: — Van valami új a mm lapban? — Igen — válaszol emberünk —, a dátum. ★ A válóperes tárgyaláson, a bíró megkérdezi: — Ön tehát válni akar? — Igen, — válaszolja s ' férj. — Es ön asszonyom? — Igen! — De hiszen azt állítják, hogy soha semmiben nem ejtenek egyetí? Vlagyimir Jevtusenko: Kartársi segítség...
