Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-15 / 113. szám
!97í. mljtís W. KfTW-MÁGYARÓRS* IS Í. dM Együtt könnyebb Mutasd meg üzemed, s megmondom: érdemes vagy-e a kooperációra. így módosult az ismert közmondás, s hol van már az a régi szemlélet, amely a gazdasági mechanizmus alkalmazásának első hónapjaiban sok üzem vezetőjét — még nem ismerve fel az irányítás új formáiból adódó lehetőségeket — felesleges titoktartásra késztette, félve attól, mi is lesz, ha belelát a másik vállalat az ő „kártyájukba”, s megtudják, mit gyártanak. Ha a bizalmatlanság nem oszlott volna el, ma nem rendelkeznének vállalataink olyan jelentős kooperációkkal, termékgyártással, amely biztonságot, nyereséget ad nekik. Persze ezt mindkét félnek fel kellett ismerni. Itt van például a Szatmárvidéki Faipari Vállalat. Átmeneti gondjai voltak. Partnere, a BÚTORÉRT több millió forinttal segítette, hogy a bútorgyártást növelje. így vált lehetővé, hogy 500 garnitúrával többet gyárthatnak. Kinek az érdeke volt ez? Nem nehéz megoldani. Elsősorban a vásárlóké, de ugyanakkor mindkét vállalaté. A mátészalkaiak a segítség révén biztosították a kapacitás kihasználását, nyereség- többlethez jutottak, s ugyanakkor a BŰTORÉRT-nak van áruja, biztosítja versenyképességét a piacon és a vásárlók igényét ki tudja elégíteni. És így mindenki jól jár. Szabolcs megyében 13 tanácsi vállalat működik. Ezek közül hatnak van különböző — termelés, stb. — kooperációs kapcsolata jelentős nagy- vállalatokkal. Sok előnye van az ésszerű együttműködésnek. Nem csupán az anyagi és szellemi erők koncentrálásáról van szó — ez nagyon lényeges! —, hanem arról is, hogy itt Szabolcsban a kooperáció az iparfejlesztés egyik fontos módszere, eszköze ts. Elősegíti a korszerű termékek gyártását, képzett munkásgárdának az alapjait teremti meg, enyhít a foglalkoztatás gondjain. Nem mellékes az sem, hogy a tőkeszegény szabolcsi tanácsi vállalatoknak biztonságos termelésre ad lehetőséget több esztendőre, melyre nyugodtan tervezhetnek. Sőt, a kooperációra lépő fél még olyan állóeszközöket is biztosít szabolcsi partnervállalata részére, amelyet nem tudnak megvásárolni. Természetes, hogy a kooperáció egyik fontos feltétele a korrektség, az egymással szemben vállalt kötelezettségek pontos végrehajtása. Csak így lehet eredményes, örvendetes, hogy megyénk tanácsi vállalatai megbízható és pontos partnerek. Ennek köszönhető, hogy például a Ganz- MÁVAG elégedett a VAGÉP által gyártott robbanómotorok hajtókarjaival, vagy a másik Ganz-cég, a vasszerkezeti munkáikkal. Ezt bizonyítja az is, hogy a Gépjárműtechnikai Vállalattal szívesen épített kapcsolatot a Csepel Autógyár, a tehergépkocsik alvázához szükséges több, mint 70 féle alkatrész gyártására. Hírnevet szerezhetnek vállalataink jó munkájukkal. A Nagykállói Vegyesipari Vállalatnak az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárával történt együttműködése jó lehetőség a kis szabolcsi üzem minden irányú fejlődéséhez. Ha nem lenne megelégedve a BÚTORÉRT a kisvárdai bútoripariak munkájával nem kötött volna megállapo dást velük arra, hogy a megyében a meghibásodott garanciális bútorok javítását ő végezze. De lehetne sorolni tovább. Ezek a példák többek között azt mutatják, hogy a szabolcsi tanácsi vállalatok — amelyeknek van kooperációs kapcsolatuk — felismerve és élve a gazdaságirányítás biztosította lehetőségekkel tovább léptek. Ma már látják, hogy az együttműködés az ipartelepítés és -fejlesztés egyik iskolája, formája. A kooperáció következtében új szakmunkásgárda nevelődik, éppen sok esetben azáltal, hogy a partner fővárosi vállalat ezeknek a fiataloknak, nőknek a képzését a törzsgyárban biztosítja. Emellett műszaki segítséget nyújt, korszerű technológiát biztosít, kész anyag- és műszaki normákat, készülékeket és olyan szerszámokat, amelyek előállítására itt alig lenne lehetőség és feltétel. És még menynyi minden van, amely a kooperációra, az együttműködés helyes kihasználására lehetőséget biztosít. Csak keresni kell a módjait. Jó, hogy ma már nem az a jelző, hogy titkolóznának, hanem elmondják, mi az, amivel rendelkeznek, s mit kérnek egy-egy gyártmány megvalósításához. Megkeresik a közös érdekeket, s ha megállapodásra jutnak, az csak hasznára válik mindannyiunknak. F. K. Akik feltúrják a földet Köszönet az intézkedésért Kísérő voltam egy tsz-szövetségi instruktor mellett Major Gyuláné a Nyírségi Tsz-ek Területi Szövetségének nőfelelőse. De asztalához tartozik a tsz-vezetők iskolázási programja, a szövetkezeti fiatalokkal és öregekkel való foglalkozás is. A máriapócsi Zöld. Mező Tsz- be indult, mikor az újságíró is csatlakozott hozzá. „Kihallgatni”, hogyan zajlik le egy szövetségi funkcionárius látogatása, mi minden vetődik fel a beszélgetések során. Szerencsére az irodában találtuk Királyházi János tsz- elnököt, Tokár Jánosné főkönyvelőt, a tsz nőbizottságának titkárát. Hallottam, amikor azt mondta a tsz elnöke: — Egy fiatal ösztöndíjasunk van a Debreceni Agrártudományi Főiskolán. Harmadik éves ösztöndíjasunk Lazák Mihály. Havonta ötszázötven forintot juttatunk részére. Szóba került, hogy eddig csak három szakmunkás fiatalja van a tsz-nek. Vannak pedig szép számmal fiatalok, de nem tanulnak. Az 1700— 1800 forint havi, kereset tartja helyben őket? Mindenképpen többet kell velük foglalkozni. Ezután az idős tsz-tagok helyzetére váltott a szövetség instruktora. Az elnök válasza azzal kezdődött: — Ez év január 1-től havi száz forinttal egészítjük ki a közös kasszájából az öreg tagok járadékát. Háztáji területüket ingyen szántjuk, készítjük elő bevetésre. Vetőmagszerzésről és -juttatásról is gondoskodunk természetesen. Nevek vetődtek fel. — Dudás János. Czine György idős, járadékos tagok jöttek télen az irodába: nincs tüzelőjük. Pénzük se elegendő arra, hogy TÜZÉP-i árut vásároljanak. Másnap egy- egy szekér irtásfát vittünk a két panaszkodó öregnek. Magyar György né idős asz- szony a Gergelyffy-tanyáról „küldött üzenetet” a tsz vezetőinek. Lakását meg kellene javítani, rossz a teteje, a falazata is gyenge néhol. A tsz szociális bizottsága nem tette át a következő ülésére Magyar Györgyné panaszát. Szinte testületileg mentek ki a teendők megállapítása céljából. S azonnali intézkedés született a tető és a falazat kijavítására — a szociális bizottság keretének terhére. — A szükséges anyagokat adtuk, illetve beszereztük. A munkákat a házi brigádunk elvégezte. A nyolcvan körüli néni nagyon köszönte panaszának meghallgatását, a gyors in- ! tézkedést. (asztalos) Főpróba az új városnegyedben Ez év január negyedikén munkások szállták meg a nyíregyházi déli „iparövezetben” a Tünde utca egyik részét. Szántóföld volt ez a telek. Mast már, a felvonulási épületekben — csak a munkásszállásokban — 150 munkás lakik és érkeznek sorban a külföldi és hazai gépek, teherautók, betonkeverők, kotrógépek — közben cementsilók magasodnak az égnek, árokásó gépek dolgoznak itt, már irodák is működnek a felvonulási épületekben. Rekord „felállás“ Soha Magyarországon nem kellett „felállnia” ilyen gyorsan egy építőipari vállalatnak, mint ezen az elmúlt évben létesített Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak. Miközben a fenti események ébresztettek érdeklődést a Tünde utca lakosaiban, a Bethlen Gábor utca 66 és 68 számú házak —; kisajátítás-' ra, szanálásra váró lakói között érdeklődést keltett az a tény, hogy munkások jelentek meg és közművesítésként vízvezetékcsövet vezettek be a két ház között a jövendő 9 emeletes igazgatósági „palotához”, mint környékbeliek mondják. Pedig oktatási központ lesz elsősorban. Megyénk egyik legérdekesebb új vállalata ez. Az új vállalat igazgatója — érdekes embere megyénknek. Köznyelven szólva „újjáépítési miniszteri biztosa” volt a hősies harcnak, mely mintegy 5 ezer új házat eredményezett a szamosközi árvíz- károsultaknak az elmúlt évben. És ez olyan teljesítmény, amit — felső szervezői szinten — soha nem lehet elfelejteni. Számok: a^ első negyedévi ínérleg: 15 és" fél-milliós termelési érték. A második és harmadik negyedévben 40 és 45 millió lesz, a negyedikben 30, így jön ki az első évi 150 millió. A IV. ötéves terv utolsó esztendejéből már 500 millió értékű munkát kell végeznie ennek a „föld alatt dolgozó” vállalatnak. Az első negyedévet is túlteljesítették félmillióval. Kilcncvenkeftőtől ezerijí Az elmúlt év december 31- én létszámuk 92 fő volt. Minap ünnepelték csendesen ezredik dolgozójuk munkaállományba vételét. Év végén a létszám 1350 fő lesz. És az első évi teljesítmény 130 millió. És — ez a vállalat minden dolgozójának bánata — az állampolgár észre sem veszi, mit építenek a mélyépítők. Föld alatti kábeleket, csatornákat, közműveket, villany-, gáz- és vízvezetéket, épületek alapozásait De ez fontos, értékes. Néha értékesebb, mint ami a föld felett látszik. Korszerű gépek érkeznek az új telepre, az ipamegyedi Tünde utcába, ahol a felvonulási épületekben már 150 munkás lakik (további 350 hazaszállításáról gondoskodik a vállalat saját gépkocsi- parkjával.) És most az a legfontosabb, ami a 35 ezer ingázó szabolcsi munkás zömét is kell, hogy érdekelje: hogyan lesz kollektíva ebből a gyorsan növekvő embertö- megbői, anélkül, hogy más szabolcsi építőipari vállalatok megsinylenék. A válasz érdekes: megszabadultunk jó néhány, ivós, lógos, kollektívából kilógó emberünktől. „És hozzáteszik: „A kollektívák, a brigádok sokat segítettek ebben és egyre többet segítenek.” Észrevétlen, de tont os A vállalat részt vesz Sza- bolcs-Szatmár megye közművesítésében. Most, negyedév után vállalta el első önálló nagy munkáját, egy teljes pályaudvar felépítését, aminek az értéke 65 millió forint. Az új nagy nyíregyházi lakónegyed, az Ószőlő és a Kemecsei út közötti új városnegyed — számára is ők végzik az összes közművesí- tósi munkákat. Csak víz, csatorna, villany, távfűtés és gázvezetékekkel ellátott területre lehet házgyári lukasokat építeni gyorsan. Ez lesz a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat eddigi legnagyobb — és egyben legészrevehetetie- nebb — munkája is. GNZ, A 110-ES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLA ESZTERGÁLYOSTANULÓI A MEZŐGÉP TANMŰHELYÉBEN SAJÁTÍTJÁK EL A SZAKMÁT. KÉPÜNK: BARÁTH ISTVÁN ÉS SIPOS LÁSZLÓ ELSŐÉVES TANULÓK AZ ESZTERGAPAD KEZELÉSÉT GYAKOROLJÁK. (ELEK EMIL FELVÉTELE). Nemrégen valaki azt mondta nekem: „Reggelenként olyan pontosan találkozom Vilmos bácsival a Búra téri piacon, hogy az órám hozzá merném igazítani.” Vilmos bácsi nem más, mint dr. West- sik Vilmos Kossuth-dijas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Nyírség nagy tudósa. A piacon a termelőkkel beszélget az időjárásról, a termésről és nem restell zöldségeskosárral vé- gigballagni az utcán (az aranygyűrű még egy tudós kezéről sem esik le), de a legérdekesebb az, amilyen szigorúan betartja maga szabta napirendjét a 88 éve ellenére is. — Megszoktam a rendet — vall magáról az idős tudós. Amióta nyugdíjban vagyok, azóta is felkelek fél hatkor. A drága feleségem elhunytá- val a bevásárlás is az én feladatom lett. Délelőtt 10 órától 12-ig végzek tudományos munkát. Délután egy órát a postámmal foglalkozom, leve- lezgetek. Este fél tízkor fekszem. Ebből áll a napirendem. Nem valami aszkéta öntör- wény nála a pontosság. ÉnéiA nyíri homok tudósa kül tudományos siker nincs. Igaz, már családi környezete is hozzájárult, hogy a mező- gazdaságot, a rendet fiatal korában megkedvelte. Ameddig csak visszaemlékezik, minden őse uradalmi erdész volt a Pozsony melletti Modor városában. — 12—14 éves koromban már annyira járatos voltam az állattenyésztésben, hogy a vásárokon a tartásra érdemes fajtákat ki tudtam válogatni. Állatorvos szerettem volna lenni. Akkoriban azonban ehhez nagy pénz kellett, ezt a családom nem tudta megfizetni. Jó matematikus is voltam, ezért még egy próbálkozást tettem, jelentkeztem tüzértisztnek, de mivel a lovat és a felszerelést apámnak kellett volna megvenni, így ez sem sikerült. Maradt a tanítóképző, majd a Keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tanintézet. 1905-ben szereztem tanári oklevelet. Az Alföldön, a Kiskunságban vállaltam állást. Gazdasági iskolában tanítottam, de emellett a gazdasági felügyelői állást is betöltöttem. Csak a tanári fizetésből nem lehetett megélni. A magyar mezőgazdaság, főként a homoki gazdálkodás elmaradottságára itt döbbent rá Westsik Vilmos. Elhatározta, hogy egy gyakorlatra támaszkodó tudományos vetésforgó rendszert dolgoz ki. „1929 ben tudtam megvalósítani, mikor átvettem a Nyíregyházi Homokkisérleti Gazdaság vezetését.” i Nyolcvankét hold homokterületet kapott Nyíregyháza várostól, amin a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara segítségével kezdte meg a kísérleteket. — Mivel a kísérletekhez rendszeres költségvetési támogatást nem kaptam — emlékszik vissza az idős tudós a szabolcsi kísérletezéseinek kezdeti éveire —, a jobb homokon piacra gazdálkodtam és ennek bevételeiből végeztem a kísérleteket. Néhány év múlva a nyírségi uradalmak szakemberei es a kisgazdák felfigyeltek a ho- mokkísérleti gazdaság eredményeire. Gyakran tanulmányozták az itteni homokra alkalmazott vetésforgó-kísérleteket. Nyáron a parcellákon, télen pedig az iskolapadban oktatta Westsik Vilmos a nyírségi parasztokat. Munkásságát igazán csak népi államunk értékelte. Úgyis, hogy a kísérletekhez anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésére, de személy szerint is méltó megbecsülésben részesült. 1952-ben a Kossuth- díj arany fokozatát kapta, 1954-ben, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Sok más kitüntetése között szívesen emlékezik a Tessedik Sámuel-emlékérem- re, amit azok a személyek kaphatnak, akik legalább 40 évig tanítottak mezógazdaság- lant. Közben levelező tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának és 1965-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián gyémánt oklevéllel tüntették ki. — Egyre jobban erzem az első világháborúból szerzett sérüléseket. Kétszer sebesültem, ebből súlyosabb a dober- dói légnyomás. Az orvosok még ma is ki tudják mutatni, hogy egy állandósult rekeszizom-emelkedést kaptam és megsérült a. jobb fülem is. Lassabban ballag a piacra, mint egy évtizeddel ezelőtt, romlott a hallása is, de a me- móriájá kifogástalan. Ez év januárjában megbetegedett és teljesen elvesztette hallását. Ekkor fejből leírta azt a diagnózist, amit több, mint 40 éve a debreceni klinikán a híres Verzár professzor állapított meg. E leírás alapján kezelték Nyíregyházán és ma újra tűrhetően hall. Tudományos munkáját 14 kötetben, sok kisebb kiadványban és számtalan cikkben örökítette meg eddig. A lapokban megjelent publikációinak jegyzéke három évvel ezelőtt egy 73 oldalas könyvecskét töltött meg. Jelenlegi tudományos munkássága az Akadémia által részére megküldött disszertációk, beadványok bírálata, A homoki gazdálkodással kapcsolatos tudományos fokozatra pályázók munkáit az Akadémia minden esetben megküldi Westsik Vilmosnak bírálat végett, Délelőttjeit ezekkel tölti. Nyíregyházán, a Nyírfa utcában áll Westsik Vilmos szerény lakóháza. Itt dolgozgat csendben. A nyugalmas munkakörülményt a homokkísérleti gazdaságban is annyira megkövetelte, hogy amíg ő volt a telep vezetője, nőm engedte bevezetni a telefont sem. A mezőgazdaság sorsa, elsősorban a kedvezőtlen adottságú homoktalajok helyzete ma is elevenen foglalkoztatja. Erre szentelte életét, közel 70 éve munkálkodik a homokföldek terméshozamának emeléséért. A 15 féle vetésforgó, ennek nyomán a rozs és a burgonya terméshozamának jelentős emelése fémjelzi ezt a nagyszerű élet- utat. Tanítványai pedig ezer- holdas méretekben alkalmazzák és fejlesztik tovább az általa kidolgozott módszereket. Csikós BaUz*
