Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-15 / 113. szám
1*. 0SAAT 1TFLET-MAOYARORSZAO 197Í. mí|us ft. — Leonyid Brezsnyev az európai békéről, biztonságról A Grúz Szovjet Köztár» saság’ és a Grúz Kommunist» Párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából pénteken Tbilisziben tartott ünnepi ülésen Leo- ’ nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára beszédet mondott. Brezsnyftv méltatta az SZKP XXiV. kongresszusának jelentősegét, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: A kongresszus határozatait minden világrészben a dolgozók tömegei, a haladó közvélemény megértéssel fogadta és támogatja. „Külfödi barátaink és testvéreink támogatása azt bizonyítja, hogy a kommunizmus szovjetunióbeli építésének sikere az emberiség óriási többségének érdekeit szolgálja. Ez lelkesít bennünket, de figyelmeztet arra Is, hogy továbbra is forradalmi korunk követelményeinek színvonalán kell maradnunk. Az internacionalizmusnak a kongresszuson megnyivánult lenyűgöző demonstrációja ismét igazolta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom él, izmosodik és bővül, s ereje az egységben rejlik. Továbbra is következetesen harcolunk ezért az egységért” — mondotta. Brezsnyev kijelentette, hogy a kommunista és a forradalmi demokrata pártok, a szocialista és a fiatal haladó államok szilárd szövetsége a világot átfogó antiimperia- lista front egységének biztosítéka. A XXIV. pártkongresszus munkájában részt vettek az európai, latin-amerikai és ázsiai baloldali szo- ciálista mozgalmak képviselői is. „Üdvözöljük ezt a jó kezdeményezést és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy olyan tartós hagyománnyá váljék, amely a nemzetközi proletéregyseg, a szocializmus és a béke ügyét szolgálja” —, jelentette ki Brezsnyev. Ezután arról beszélt, hogy a XXIV. kongresszus a lenini külpolitika hagyományai alapján programot tűzött ki, ámely a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc programja, a békés egymás mellett élés elveinek diadaléért folyó harc programja, a népek barátságának, szabad, független fejlődésének programja, az agresszo- rok megfékezésének és a világháború megakadályozásának programja. — Véleményünk szerint a jelenlegi körülmények között aligha lehet építőbb jellegű és a realitásokkal jobban számoló programot előterjeszteni a fő nemzetközi problémák 'rendezésére — mondotta Brezsnyev. — Síkraszállva a nemzetközi biztonságért és a békéért, a népek függetlensége és törvényes jogai ellen irányuló agresszív merényletekkel .szemben, hajlandók vagyunk együttműködni minden olyan szervezettel és párttal, amelyek ugyanezekre a célokra törekednek. így a XXIV. kongresszuson újból leszögeztük, hogy pozitív lehetőséget látunk a szociáldemokrata pártokkal való együttes akciókra a nemzetközi küzdőtéren —, jelentette ki Brezsnyev. Sajtójelentésekböl ítélve a szociáldemokrata vezérek, akik között nem kis számban szerepelnek kormányon lévő pártok képviselői, e hónáp végén, a szocialista interna- cionálé tanácsának Helsinkiben megtartandó ülésszakán megvitatják az európai biztonság, a Közcl-ICelet és Indokína kérdéseit. Olyan kérdések ezek, amelyeknek igazságos megoldásától sokban függ az egész nemzetközi helyzet további alakulása. Abból, milyen felfogást tanúsítanak majd az ülésszak résztvevői e kérdések iránt, meg lehet majd ítélni, való" ban a nemzetközi enyhülésre és a béke megszilárdítására törekednek-e. — A munkásosztály érdekei, a béke érdekei szükségessé teszik — fűzte hozzá Brezsnyev —, hogy azok, akik Helsinkiben a döntéseket meghozzák, ne feledkezzenek meg az imperialista agresszo- rok vietnami, kambodzsai és laoszi bűntetteiről, a meghódított arab területeken folytatott üzelmeiről. Az európai biztonság érdekei megkövetelik, hogy ne feledkezzenek meg saját népeik akaratáról sem, arról, hogy népeik a hidegháború maradványainak teljes felszámolását kívánják, az együttműködés és a jó- szomszédság légkörének mielőbbi megteremtését Európában. Ellenkező esetben az ülésszak résztvevői csak megerősítik: „Internacionáléjuk” továbbra is szívesebben hallgat azokra, akik a NATO politikáját határozzák meg, mintsem a tömegek szavára. A XXIV. pártkongresszuson előterjesztett szovjet javaslatokkal kapcsolatban Brezsnyev beszéde befejező részében felemlített egy részletet : — Egyes NATO-országok észrevehető érdeklődést, de bizonyos fokú idegességet is tanúsítanak az Európa középső részében elhelyezett fegyveres erők és fegyverzet csökkentésének kérdésével kapcsolatban. Képviselőik ezt kérdezgetik: kinek a fegyveres erőit, milyen fegyverzetet kellene csökkenteni, a külfödi fegyveres erőket, vagy az illető országok fegyveres erőit, a nukleáris fegyvereket, vagy a hagyományosakat? Vagy talán a szovjet javaslatok erre mind kiterjednek? Brezsnyev kijelentette: ha valaki valamit nem lát világosan, ezt ki lehet küszöbölni, csak rá kell szánnia magát annak kipróbálására, mit jelentenek e javaslatok a gyakorlatban. Ez a diplomácia nyelven . ást JtíWti: tárgyalásokat keil kezdeni. — A XXIV. kongresszus határozatait megvalósítva, mindent megteszünk, hogy erősítsük a szocialista országok barátságát és összefogását, tovább fokozzuk azt a szerepet, amelyet a szocialista országok a világ küzdőterén mint a béke és a társadalmi haladás nagy koalíciója töltenek be. Tovább erősítjük a szövetséget a nemzeti felszabadító és az összes forradalmi mozgalmakkal. Továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk az államok békés egymás mellett élésének biztosítására, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre — mondotta Brezsnyev. Beszéde végén közölte, hogy a jubileum alkalmából Grúziát újabb érdemrenddel, az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntették ki. Szadat beszéde az egyiptomi néphez Anvar Szadat egyiptomi elnök pénteken délután, magyar idő szerint 5 órakor a kairói Kubbeh-palotából megkezdte a rádió és a televízió által közvetített, a nemzethez intézett beszédét. Szadat Ali Szabri követői, az államszövetség ellenzői között Abdel Mohszen Abu el-Nurt, az Arab Szocialista Unió főtitkárát, Saravi Goma miniszterelnök-helyettest és belügyminisztert, Labib Su- keirt, az egyiptomi nemzetgyűlés elnökét, az ASZÚ Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagját, valamint Diaed- din Daudot, a végrehajtó bizottság tagját nevezte meg. Szadat kijelentette, hogy teljes őszinteséggel kíván beszélni, oly módon, hogy az egész nemzet megtudhassa az igazságot. A dolgok elejétől kell kezdenem, hogy eljussunk az utolsó 24 óráig. Minden a líbiai Bengáziban kezdődött, a múlt hónapi találkozón, amikor Egyiptom és Szíria elhatározták, hogy államszövetségre lépnek. Szadat elmondotta, a tárgyalások során levonták a megfelelő tanulságokat a korábbi egyiptomi—szíriaí egyesülésből és a néhai Nasszer elnök által meghatározott politikai irányvonalhoz tartották magukat. „A nemzet történelmének jelenlegi szakasza nem engedi meg a politikai manővereket, a hatalomért folyó harcot” — mondotta az elnök, majd javasolta, hogy tartsanak új választásokat az Arab Szocialista Unióban, a párt alapszerveitől kezdve egészen a legfelső szintig. Az ASZU-választásokkal kapcsolatban népszavazáson kérik majd ki az ország lakosságának véleményét. Az elnök nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „kíméletlen lesz mindazokkal szemben, akik játékot akarnak űzni a választásokból.” A továbbiakban Anvar Szadat emlékeztetett arra, hogy Ali Szabri alelnök, a Bengáziban tárgyaló egyiptomi küldöttség tagja ellenezte az államszövetség megalakításának gondolatát. Szadat azzal érvelt, hogy az államszövetség megerősíti az arab felet egy újabb közel-keleti háború esetére. Szadat beszédében azzal .vádolta ellenzékét, hogy az ASZÚ Központi Bizottságában le akarták járatni az elnök személyét és az arab államszövetség gondolatát. Olyan hangszalag-felvételek jutottak birtokába, amelyek „torz képet adtak a legfelső végrehajtó bizottság ülésein történtekről”. Tervek születtek arra is, hogy — a menynyi ben az ASZÚ Központi Bizottsága elvetné az állam- . szövetség tervét — az elnököt megakadályozzák abban, hogy a kairói rádión keresztül az EAK népéhez fordulhasson. E célból titkosrendőröket küldtek a rádió épületébe. • Az egyiptomi elnök közölte, hogy megalakult az ország új kormánya. Bejelentette továbbá, hogy házi őrizetbe helyezték Favzi volt hadügyminisztert, és ellenzéki tevékenységük miatt börtönbe vetették az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának néhány tagját. A lengyel tengerparton Gdansxk: Segítünk l (I.) A Központi Sajtószolgálat megbízásából Weither Dániel, a Petőfi Népe fő- szerkesztője utazást tett Lengyelországban. Élményeiről, tapasztalatairól számol be uüaorozatában. Magyar újságíró mindig szívesen utazott Lengyelországba. Nemcsak azért, mert a két nép közötti barátság a régmúltban gyökerezik, de azért is, mert ily módon évről évre figyelemmel kísérhettük egy nagy, testvéri," 33 milliós szocialista ország fejlődését. Legutóbb azonban nem az eddig megszokott volt az érkezés, mert a decembert és januári események utón az ember óhatatlanul magával vitt néhány Olyan kérdést. amelyre választ akart kapni. A télforduló alig lezajlott eseményei színhelyének kellős közepébe érkeztem. és anélkül, hogy az ország bármely részén valakitől is előzetesen informálódtam volna, máris a gdanszki újságokat olvastam és ottani emberekkel, és természetesen újságírókkal is beszélgettem. A kérdéseim még éppen, hogy fogalmazódtak, amikor az egyik újsághírből máris eléggé meggyőző választ kaptam. A Glos Wybrzeza közölte, 1 hogy a lengyel hajóipar nagy sikert ért el: a felszabadulás óta 5 millió tonna hajóteret épített. Ennek megközelítően fele Gdanszkban, a másik fele pedig Scsecsinben készült Miért tekintettem válasznak ezt az újsághírt a még ki sem mondott kérdésemre? Elsősorban azért, mert a decemberi és januári események középpontja Gdanszk, és ott is a hajógyár volt. Az újság jelentése eleve azt a biztonságot keltette bennem, hogy abban a városban, ahol a párt hatodik plénuma után a legnehezebb helyzet alakult ki, rend van. az élet Husák felszólalta SZLKP kongresszusán Pénteken a Szlovák Kommunista Párt pozsonyi kongresszusán folytatódott a vita a Jozef Lenart által előterjesztett referátumról. A délelőtti vitában felszólalt Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára. Mindenekelőtt méltatta a szlovák kommunisták tanácskozásának jelentőségét, a CSKP XXV. kongresszusára való felkészülés szempontjából. Husák megemlékezett a CSKP megalakításának 50 éves jubileumáról, s méltatta a csehszlovák kommunisták fontos szerepét az ország életében. A továbbiakban elmondotta: a burzsoá köztársság gyengeségének egyik oka a csehszlovákiai népek és nemzetiségek viszonyának rendezetlenségéiben rejlett. Ezt a kérdést helytelenül értelmezték és képtelenek voltak felfogni a január előtti Az olajháború csatái (4,) A párizsi benzinkútnál... A kőolajtermelők listáján 1970-ben Algéria a 11. ország volt, évi 47,5 millió tonnás termeléssel. Ebben az esztendőben még • az Algériában termelt olaj 70 százalékát francia társaságok aknázták ki; 30 százalék az állami algériai olajtársaság termelése volt. Két évtizede sincs, hogy Hassi Méssaoud környékén és még délebbre, a Szahara-siva- tagban olajra bukkantak. És alig több, mint egy évtizede, hogy megalakultak az első, jórészt francia érdekeltségű társaságok, amelyek akkor még Párizstól kaptak engedélyt a szaharai olaj felkutatására. feltárására, szállítására. Párizs is, Algír is készített összeállítást az Algériában történt francia olajberuházásokról. Párizs szerint 7 és fél milliárd frankot ruháztak be és a francia szakemberek' egyszerűen nem beszélnek az elért haszonról. Algériai közgazdászok viszont azt mondják: való igaz, hogy a francia olajberuházások a Szaharában elérték az említett összeget, a beruházó társaságok ázonban 1953 óta 11 milliárd frank profitot vágtak zsebre. Világos dolog, hogy a szaharai olaj, akárcsak Algéria földjének minden más természeti kincse, az algériaiaké. Az is természetes, hogy már az algériai nép szabadságharca idején is és azóta is azt követelik: a szaharai olaj és földgáz sok-sok milliárdos hasznának legnagyobb részét az ország gazdaságának fejlesztésére kell fordítani. Legutóbb 1965- ben a francia—algériai egyezményben szögezték le, hogy időnként — a szerződés szerint először 1969-ben — emelni kell az algériai olaj átvételi árát és ennek megfelelően növekedkorszakban Novotny és a hozzá hasonló levitézlett politikusok. Az ország föderációs elrendezésének élétbe léptetésével hatékony eszköz került a politikai és állami szervek kezébe a probléma végleges megoldásához. Emlékezetbe idézte, hogy a korábbi évtizedekben Szlovákiában előítéletekkel éltek a csehekkel, magyarokkal, ukránokkal és más nemzetiségiekkel szemben. Ma a helyzet megváltozott, nem okoz lényeges problémát, minthogy azonban érzékeny kérdésről van szó, foglalkozni kell vele. Az értelmiség szerepét taglalva Gustáv Husák megállapította,-hogy az alkotó értelmiség többsége támogatja a párt irányvonalát, de változatlanul megnyilvánulnak bizonyos kispolgári jelenségek, előtűnnek a művészet komnie kell az Algériának jutó részesedésnek is. Francia részről taktikázással, huzavonával válaszoltak az algériai követelésre: emeljék fel az olaj árát, s természetesen a részesedési arányt is. 1971 februárjában, azután Bumedien elnök bejelentette: Algéria kisajátítja az országban működő francia olajtársaságok érdekeltségeinek 51 százalékát, államosítják az algériai földgáz kitermelését és az összes szállítóeszközöket, köztük a franciák által finanszírozott olaj- és gázvezetékek széles körű hálózatát. Az algériai döntés pontot tett egy amúgy is akadémikus jellegű vita végére. Amikor a hosszasan elhúzott tárgyalások idején a párizsi polgári sajtó az algériai igények ellen próbálta hangolni a francia közvéleményt, azt fejtegette, hogy „ha Algir emeli az árat, a párizsi benzinkútnál, ahol Európában most is a legtöbbet kell fizetni a benzinért, megint emelkedik majd az ár”. Az algériaiak pontos számítással feleltek erre a fura érvre. Megállapították, hogy minden liter benzin árának mercdalizálására, deformélására irányuló törekvések. „Támogatjuk a tehetséget — mondotta a CSKP KB első titkára —, de nem tűrhetünk meg valamiféle elitet, kiváltságos csoportot a nép, az állam érdekei ellen forduló irányzatokat.” A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusának közeledtével megélénkült a nyugati propaganda. Ettől azonban — hangsúlyozta — a cseh- szlovák kommunisták elhatárolták magukat, s éppen az SZLKP kongresszusa utasította vissza először a vysocanyi platformot. Végezetül kijelentette, hogy a csehszlovák kommunisták prágai tanácskozása a felújított marxista— leninista tevékenység, a számvetés, valamint a feladatok kitűzésének kongresszusa lesz. nemhogy csak normális medrébe terelődött, hanem as embereket bizakodás fűti és mindenekelőtt munkájuk foglalkoztatja őket. S hadd mondjam meg mindjárt az írás elején, hogy lengyelországi tartózkodásom ideién mindvégig ezt tapasztal tanú és ez a meggyőződésemmé erősödött. Lengyelország felszabadulása óta hatalmas iramban épül. Létrejött a nagy teljesítőképességű lengyel ipar, (pl. Nova Huta), mondhatni, viharosan fejlődött a lakásépítés, az emberek sorsa gyökeresen megváltozott. Bátran leírható: minden téren tör-, ténelmi eredmények születtek. Ezt a lengyel közvélemény szinte hiánytalanul vallja. De ennek az országnak munkásai azt is észrevették. hogy bár vállalták., negyedszázad sokfajta ne-' hézségét, az életszínvonal növekedése nem tartott lépést az elért eredményekkel. A szocialista országok sorában a reálbér növekedésének üteme a legalacsonyabbb volt, 1960-hoz képest mindössze 17 százalék. S egyre inkább felmerült a kérdés: miért van ez így? Válaszul az igényekre, a vezetés valahogy így fogalmazott: mindent csinálunk, de majd később! Az emberek viszont azt mondták: amit lehet, most. vagy minél hamarabb. S közben, azt látták, hogy újabb és újabb politikai jelszavak születnek elvont módon, a körülményektől függetlenül. Az élelmiszercikkek árát emelő decemberi határozat volt az az utolsó csepp, amitől a már egyébként is telített pohár kicsordult Az új pártvezetés őszinte, és sok-sok kérdésre választ adó hangja rendezte a megbolygatott sorokat. A februári VIII. plénum határozottan leszögezte: az eseményeket nem lehet ellenforradalmi jellegűnek megítélni. A munkások a hibák és torzulások ellen léptek fél, amelyek nem a szocializmus lényegéből faliadnak. A megmozdulás rugói alapvetően gazdasági jellegűek voltak, a szó-’ dali anus továbbépítésénél« megingathatatlan szándékával. ' Amikor Gierek, a párt első titkára január végén — ■ Sesecsinből érkezve —■, Gdanazkban járt, még mindig nagyon nehéz ‘ Volt a helyzet. A vajdasági tanácson egybegyűltek a helyi és környékbeli városok, üzemek küldöttei, a legégetőbb gondok megbeszélésére. Gierek azt mondta: az önök ügye a mi ügyünk, s megkérdezte a jelenlevőktől, hogy segíte-. nek-e? A kórusban elhangzott egy akaratú felelet ez volt: „Segítünk”. Megszületett a jelszó, amely azóta már bejárta egész Lengyel- országot és politikai hitvallásnak számít. Következik: óceán já rótól. Búcsú egy 7.9 százaléka jut csak vissza Algériába, a kőolaj származási helyére, a francia állam- kincstár viszont 47,5 százalékát veszi el adó címén. Tehát nem az algériai igény, hanem a francia adópolitika drágítja meg a párizsi benzint! Mit jelent az, hogy Algéria csak a francia olajtársaságok részvényeinek 51 százalékát veszi a kezébe? Miért nem az egészet? A nyugati lapok keserű gúnnyal jegyzik meg, hogy Algéria „51 százalékos ötlete” csapda, amelybe máris beleesett a francia fél. Hiszen az 1 százalékos több- - séggel a kezében az algériai kormány ellenőrzi az olaj- társaságok tevékenységét és rá tudja szorítani, ugyanénnek az 1 százalékos részvénytöbbségnek a segítségével a kisebbségi helyzetben lévő francia részvényeseket új beruházásokra. Mert ez a lényeg. Az algériai olaj — és tulajdonképpen erről van szó az olajháború új szakaszában mindenütt, ahol a fejlődésben elmaradott olajtermelő országok jogos igényeiket, követeléseiket odateszik a monopóliumok asztalára — sok milliárdos hasznából a kormányzat ipart akar építeni, hogy munkaalkalmat teremtsen millió és millió ember, számára, modernizálni akarja a mezőgazdaságot, hogy több, jobb és olcsóbb élelmiszert adhasson ugyanezeknek a millióknak. Más szó-, val a földje mélyén rejlő természeti kincsek segítségével, saját tulajdonának észszerűbb felhasználásával kívánja a földjén élő milliók életkörülményeit megjavítani. Az algériai olaj körüli vita, ami egyáltalán nem ért véget az államosítási lépéssel, mert hiszen most a kártalanítási megállapodásról és más kérdésekről tovább folynak a megbeszélések, különösen azért rendkívül fontos, mert földrajzilag az algériai parton lévő csővezetékek vannak a legközelebb a nyugat-európai országokhoz, ahol az Egyesült Államok után a legtöbb olajat fogyasztják. Következik: háború. Az olajszagú. Gárdos Miklós
