Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

f. oldal IrrtTPT MAGYAROP^-rlc nm. iprflh i. Örmény—magyar barátsági nagygyűlést rendeztek Jerevánban Hável József és Aczél Endre, az MTI moszkvai tu­dósítói jelentik: Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az SZKP XXIV kongresszusán részt vevő magyar pártdelegáció vezetője és Rapai Gyula moszkiai magyar nagykövet, a küldöttség tagja az ör­mény köztársasági szervek meghívására szombaton kü­lön repülőgéppel Szovjet-ör- ményországba utazott A magyar vendégeket út­jukra elkísérte Vlagyimir Ki­rillin, a Szovjetunió minisz­terelnök-helyettese, Kirill Szimonoy, az SZKP KB osz­tályvezetője, Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete, valamint Anton Kocsinjan, az örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A szovjet főváros vnuko- vói repülőterén Kádár Jánost és Rapai Gyulát Nyikolaj Arutunjan, az Örmény Leg­felső Tanács elnöke, Borisz Muradjan örmény miniszter- elnök, Ter-Kazarjan, az ör­mény KP Központi Bizottsá­gának másodtitkára, valamint Gennagyij Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezető-he­lyettese búcsúztatta. , Szép tiszta időben, kelle­mes háromórás repülőút után. helyi idő szerint déli 12,00 órakor a szovjet, ör­mény és magyar zászlókkal díszített jereváni repülőtéren az örmény KP KB titkárai, az örmény kormány tagjai, a helyi társadalmi, politikai és kulturális élet személyiségei fogadták az érkezőket. Népviseletbe öltözött fiúk és lányok helyi szokás sze­rint Örményország kenyerét, borát, sajtját, sóját kínálták a vendégeknek. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás után a magyar de­legáció és a kíséretükben lé­vő személyiségek ünneplő tíz­ezrek sorfala között szállá­sukra hajtattak. A delegáció délután felke­reste a helyi lámpagyárat, ahol magyar—örmény barát­sági nagygyűlést tartottak. Ezen beszédet mondott Ká­dár János, illetve Anton Kocsinjan. A délutáni programban ez­után ősi örmény kéziratok megtekintése, a népgazdasági kiállítás meglátogatása szere­pelt Este a vendégek az Ör­mény Állami Operaházban ünnepi hangversenyen vettek részt. Az SZKP XXiV. kongresszusának szombati ülése Benke Valéria ünnepi beszéde (Folytatás at L oldalról) A demokratizmus fejlődése is csak olyan légkörben vár­ható, amelyben az emberek értékelése tartósan és kiegyen­súlyozottan megfelel a vég­zett munka társadalmi érté­kének. A demokratizálódás két fon­tos tényezője: a felismert ér­dekek ösztönző ereje és intéz­ményes keretek a köz ügyeibe való beleszólásra. Pártunk és * kormányunk szorgalmazza és a szocialista demokratizmus fejlesztésére biztatja a helyi tanácsok és áz üzemek, terme­lőszövetkezetek vezetőit Is. A szakszervezetek növekedő szerepének és állásfoglalá­sainak jó visszhangja mutat­ja. milyen élénkítő hatású az egyes szakmák, munkakol­lektívák. dolgozó rétegek ér­dekeinek nyílt jelentkezése és képviselete. A társadalmi felelősség erősödésének biztató Jeie hogy mennyire közüggyé vált a Központi Bizottságnak a nők helyzetével foglalkozó határozata öröm volt ta­pasztalni milyen hatással szólt Kádár elvtárs a gyermekei­ket nevelő édesanyákat, a dolgozó nőket megillető tisz­teletről. az életüket és mun­kájukat megkönnyítő társa­dé'mi feladatokról. Ugyanígy valamennyiünk gondja az 'fiúság nevelése is. Iskoláztatás. a szakmai felkészítés csakúgy. mint szemléletének alakítása. Megnövekedett az ifjúság szaktudása, magasabb a mű­veltsége. Köszönet érte peda­gógusoknak. értelm's*g;ék- nek. a szakmák kiváló kép­viselőinek akik társadalmi küldetést teltesítenek. süni­kor tanítanak, nevelnek. De sok káros hatás is éri fip*oHa1r>kat. és néha nem­csak a rvi Iván valóan rossz dolgok ártanak nekik. Az grrorptiVKan ártalmatlan di­vatok a külsőségek ell°mi hn-taVnzás h“Ivett sokszor'n- káhb arra kellene f«v°1met és en"r»fiSt fordítanunk, hogy a te*S7«»tfts őldonsápok ellenszenves frtresaséenk ál. area alatt relifen íOr-tac.raZ- yjvek maeatnet‘$«ea'SfS/>k Hó­dítanak teret tflóróifiihk és a S70elatíareiTS ferea&S-reter szövetségeik: effvütt°sen leientiV a le,-őt Tfzv gonde lom. lefffőhb társadalmi gondunk és t!,!qldndk*rw>enl fpia^a+unV az hoev helfes eszménfeVaf az alt-etó éle* Vá<rr*+ Veráimat társadal- rnnnlr ir^nt és reális önbl- az tildriAtr és elhi fcaVndnfteág helyett ttedl" gVo*,r'<-<v*Tf^+ (!x; crrJl*1»etr ’ Irinán? mimMnVa4 p^erryf fíldq* á* pons im «*»»» srnr>? 5»1*c+a fa? 1a k'W va partizol. n V«" ér* Myó harr ~ Vaí vd ficc’rb n r> crHan Va^ 0 irrir^r -,<*411fr»Vn alakiiló szociálist« integráció a résztvevő orszá­gok mindegyikének előnyös gazdasági tevékenységet, gyorsabb fejlődést tesz lehe­tővé. A föld népei mind békét és biztonságot kívánnak. A Szovjetunió ereje, aktív bé­kepolitikája révén ágy ala­kultak a nemzetközi erővi­szonyok. hogv a szocialista világrendszer meg tudja fé­kezni az imperialista erőket. Ma a népeket elsősorban az Egyesült Államok uralko­dó köreinek erőpolitlkája fe­nyegeti. Vezető politikusai bék°szándékokról beszélnek. Azt állitiák. hogy a vietna­miakra akariák bízni sorsul: intézését, hogv ki akarják vonni csapataikat Indokíná- ból. Valójában csak arra tö­rekednek hogy az amerikai érdekekért vietnamiak hábo­rúzzanak. Miközben békéről beszélnek, kiterjesztették ag­ressziójukat Kambodzsára és Laoszra is Tudjuk, mennyi áldozatot követel ez a harc Indokína népeitől, mennyi szenvedést ró rájuk Mélysé­ges csodálattal adózunk i- etnamt testvéreinknek bátor helytállásukért. A vietnami nép — és vele Indokína fi'»gettónkéért harcoló többi népe — újabb és újabb csa­pásokat mér az agresszorra és csatlósaira. Meggyőződé­sünk. hogv az Egyesült Álla­mok hiába számít a technika és a kegyetlenség erejére, ezt a háborúját el fogja veszte­ni. Az imperializmusnak ee a vezető nagyhatalma a Kö­zel-Keleten is a béke és az igazságos rendezés akadályo­zója. Az ő segítségével foly­nia Izrael az időhúzó takti­kázást és utasítja sorra el az arab fél békés rendezésre iránvuló javaslatait. Népünk teljes mértékben szolidáris valamennyi nép­pel. amely társadalmi vív­mányokért. szabadságért, nemzeti függetlenségért küzd most mindenekelőtt az indo­kínai és az arab népekkel. Együttérzésünket tettekkel fe iezzük lei; erőnkhöz mérten minden segítséget megadunk igazságos harcukhoz. Az emberiségre nagyobb félelem nehezedik a nukleá­ris fegyverek megjelenése óta. mint bármikor ezelőtt. De a reménység is nagyobb korunkban. A béke. a hala­dás és a szocializmus hívei­nek összefogása azóta vált reális világpolitikai tényező­vé. mióta a harcolni kész forradalmárok, a nemzeti függetlenségért küzdők tá­maszkodhatnak a Szovjet­unióim és az elmúlt 25 évben létr-iött szocialista országok sorára A Szovjetunió az a torn zsarolás ellen is védel­mem' a népeket. Ennék köszönhettük, how — ha válságok és feszültsé­gek közepette is — 2fí éve bé­kében élhetünk és dolgozha­tunk. Ezekben a papókban a vi­lág figyelme Moszkva felé fordul. Most. amikor a Szovietimió Kommunista Pártiénak VVfV Vivacr-esayu­sa arról tárcával hagy mi­lyen tov'kbi erőfeszítéseket iewep e hatalmas ország to- váhhfei’esrtéféaa flTt V'várn­iuk : cárion sikerrel a kom­munisták vv1'fn**-a.-iTjek ta­nácskozása. E-bbŐl az alka­lomból is kifeiö73ük. hogy számunkra a Sróvietunióhog való viszonv az internad,ma­iizmus próbaköve. P-mné- nvitnk és megcnrőrőflésiink hogv a h^-ke és biztonság támaszának, a nemzetköz-' munt-ásízeUciorifásban min Óig élep táró SZOViet nAtw’ a felvirágzása, további épí­tő _ terveik valóra váltása r peré.orr c»;; qfq minden haladásért küzdő erő javára válik. Huszonhotedik szabad esz­tendőnk kezdetén fni is alko­tó tervekkel és ió remények­kel nézünk a lövő el". Szív­ből kívánom hazánk min­den dolgos államtY'lieá—'r a?” hogy höe-zansk síkért fára­dozásai és élvezze azok min­den gvümölreét. Az SZKP XXIV. kongresz- szusának szombati ülésén Viktor Grisin, az SZKP PB póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titká­ra elnökölt. Elsőnek Kovaljenkónak, az oren- burgi területi pártbizott­ság első titkárának adta meg a szót. Utána Mihail Solohov Nobel-díjas ívó lépett a szó­noki emelvényre. A követke­ző felszólaló Vaszilij Kono- top, a moszkvai területi pártbizottság első titkára volt. A kongresszus nagy ér­deklődéssel hallgatta a kö­vetkező szónokot, Kaysone Phomvikan, a Laoszi Haza­fias Front Pártja Központi Bizottságának elnökhelyette­sét. A tadzsik kommunisták üdvözletét Dzsdbar Raszulov tolmácsolta a kongresszus­nak, majd Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkára kapott szót A következő szónok Aarne Saarinen, a Finn Kommunis­ta Párt elnöke volt. „Az élet azt mutatja, hogy a kommu­nista és munkáspártok Moszkvában 1889 nyarán tar­tott nemzetközi tanácskozása által kijelölt irányvonal he­lyes volt — mondotta. Utána a Kirgiz Kommunista Párt első titkára szólalt fel. Tur- dakuh Uszbaliev a párt le­nini munkastílusáról beszélt, majd a nemzetiségi politika eredményeit elemezte. Múlta- mednasar Gapurov, a Tüik- mén KP KB első titkára be­szélt ezután, majd Abdel Abu el-Nur, az EAK Arab Szo­cialista Uniójának főtitkára üdvözölte a kongresszust. „Az arab—szovjét Barátság — mondotta — nagy és eredmé­nyes utat tett meg és jelen­leg elmélyült, szilárd vi­szony. Hangsúlyozta, hogy az EAK népe az izraeli agresz- szió elleni harcban szilárdan kitart elvei és haladó irány­vonala mellett. Rodolpho Ghioldi, az Ar­gentin KP Központi Bizott­sága Végrehajtó Bizottságá­nak tagja lépett ezután a mikrofon elé. A szombati ülésen felszó­lalt még: Anyeli ja Gorezkaja pedagógus, Szavacskin „ezre­des, majd Gromíko külügy­miniszter. Andrej Gromiko beszéde Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásá­ban kijelentette, hogy a szo­cialista országok „megbízha­tó gátat jelentettek bármely agresszorral szemben és je­lentenek ezután is”. A szovjet külpolitika főbb vonásait fejtegetve rámuta­tott a szocialista közösség megszilárdulásában mutatko­zó kedvező eredményekre, a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi kap­csolatainak erősödésére. „A szocialista világrendszerhez tartozó országok szoros és sokoldalú együttműködése új tapasztalatokkal gazdagodott és állandóan erősödik” — je­lentette ki. Mint Gromiko a további­akban rámutatott, ..jól ala­kulnak ügyeink szomszéda­ink többségével, sőt a világ legtöbb országával is. Ez külpolitikai mérlegünk nagy és értékes eredménye”. — Nekünk nincs területi igényünk egyetlen állammal szemben sem, nincs szándé­kunkban megkárosítani bár­kinek törvényes jogait és ér­dekeit — jelentette ki. — Ugyanezt kívánjuk azonban saját országunkkal szemben is. „Európai viszonylatban jól fejlődnek kapcsolataink Franciaországgal, nagy lé­pést tettek előre kapcsolata­ink Olaszországgal” — fűzte hozzá. Az európai helyzet normalizálódásának fontos tényezője a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szov­jet és lengyel szerződés alá­írása. Az európai tartós béke megteremtésének útján teen­dő fontos lépések közé so­rolta Gromiko az összeurópai tanácskozás megtartását, a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalások sikeres befejezé1 sét. A szovjet—amerikai vi­szonyról szólva Gromiko ki1 jelentette: — Washingtonban teljes komolysággal kell mérlegelni azt. amit Leonyid Brezsnyev a Központi Bi­zottság beszámoló jelentésé­ben kifejtett. A Szovjetunió az Egyesült Államokhoz fű­ződő normális kapcsolatokért száll síkra. lehetségesnek tartja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítását. — Mindamellett — fűzte hozzá — Washingtonnak konkrét tettekkel kell alá­támasztania kijelentéseit. Mi nem vagyunk híve az olyan tárgyalásoknak, amelyek ví­vóversenyhez hasonlóak. Mi komoly tárgyalásokat kívá­nunk. A Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatok kérdésé­hez Gromiko a következőket mondotta: — Országunk és pártunk nagy jelentőséget tulajdonít e kapcsolatoknak. Politikánkat a Központi Bizottság beszá­moló jelentése megfogalmaz­ta, meggyőzően és nagy logi­kai erővel fejtette ki. A szovjet—kínai kapcsolatok ja­vulása nagy jelentőségű len­ne az imperializmus és az agresszió elleni harc szem­pontjából. A kínai vezetők­től, a kínai féltől függ, mi­lyen irányban fejlődnek a jövőben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kap­csolatai. A kongresszus hétfőn foly­tatja munkáját. Díszumiépség Nyíregyházán (Folytatás a* 1. oldalról) béri méltósággal lehessünk ott népünk nagy családjában. Tudjuk, ma már sok tekintet­ben a megoldás kulcsa is ná­lunk van. Fogalmaink között megnövekedett önállóság nemcsak a döntési szabadsá­got, hanem az ezzel együtt járó felelősséget is jelenti. Ezért is dolgozunk nagy fi­gyelemmel felemelkedésünk '.erdőseinek megoldásán. Napjaink nagy belpolitikai eseményéről, a választási elő­készületekről így szólt az előadó: három hét múlva úr­iak elé járulnak hazánk vá­lasztópolgárai, megválasztjuk tanácstagjainkat és ország- gyűlési képviselőinket. A je­lölőgyűléseken széles politi­kai aktivitás közepette cse­réltük ki véleményünket po­litikánk nagy és kis kérdé­seiben. Olyan események ezek, melyek esztendőkön keresztül fogják éreztetni ha­tásúkat és rendkívül jó le­hetőséget biztosítanak arra, hogy társadalmunk céljai megbeszéléseink fórumaivá váljanak. Társadalmunk legszélesebb érdekközössége nyilvánul meg a szocializmus mielőbbi felépítésében. Ezt tükrözi az a széles nemzeti egység is, mely a Hazafias Népfront programjával induló jelöltek támogatásában megnyilvánul. Pártunk és népünk között nézetazonosság van az alap­vető kérdések megítélésében. A szocialista demokratizmus kifejlesztése, a falu és a vá­ros közötti különbségek csökkentése, a mezőgazdasági munka iparosítása, a szövet­kezeti parasztság szociális el­látásának kifejlesztése, az ál­lami élet fejlesztése olyan platformot biztosítanak, me­lyen biztosan nyugszik a szo­cializmus magasabb szinten való folytatására irányuló programunk. A továbbiakban röviden vázolta Orosz elvtárs azokat a feladatokat, amelyek a párt X. kongresszusán hozott ha­tározatokból ránk hárulnak. Majd befejezésül a következő szavakat mondta: Mostani helytállásunk példa és ser­kentő az utánunk jövő nem­zedék számára is. Tegyük ezt hősiesen, mint amilyen bát­rak voltak azok, akik életü­ket és fiatalságukat adták felszabadulásunkért. Végeze­tül a magyar—szovjet barát­ságot, a proletár nemzetközi­séget és a békét éltető sza­vakkal fejezte be nagy tet­széssel fogadott beszédét Orosz Ferenc elvtárs. Az ünnepi beszéd elhang­zása után felszólaltak a szov­jet és a román delegáció ve­zetői, akik a szomszédos né­pek baráti üvözletét tolmá­csolták. A megemlékező ünnepi műsor után a résztvevős megtekintettek a debreceni Csokonai Színház művészei előadásában Mesterházi La­jos: Férfikor című háromfel- vonásos színmüvét. Csurka István: 17. Szántódi most a televízió alőtt térdel. Amikor most a 27-es számot húzzák ki, Szántódi ismét fel üvölt és most megeszi az egész pa­pírt. mustárostól együtt. Az­tán így teleszájjal hátrafor­dul Luciánóhoz — Már ebből meg lehet élni Heti ezer 2-es. az 20 ezer forint. Ha csak ezt vesszük. De bedobhatunk két­ezrét Is Kissé elgondolkozik. — Minden héten nem lé­iét ötösünk valóban Feltű nő lenne Lesznek olyár passzé heteink. . , A húzás folytatódik, de csak egy pillanatig, mert hir­telen megszűnik a kép. és a képernyőn megjelenik az is­mert felirat- Á HIBA A közvetítő vonalban van Szántód! elveti magát. — Ezt nem bírom elvisel­ni Luciánó most sem izgatja magát — Nyugi, ez a tényeken semmit sem változtat. Kü­lönben is ez a 33 is olyan szám Csak az nem találja el aki nem akarja. Harminc­három szeress engem télen nyáron Ebben a pillanatban már KISREGÉNY újra van kép a képernyőn, s csak az látható, amint a hú­zás vezetője a 33-as számot mutatja föl a közönségnek. Csakhogy Szántódi fekté­ben ezt nem; látja. Luciánó rászól: — Már van kép. Szántódi még éppen ál­kapja a 33-ast a képernyőn Felpattan. Örült boldogságá­ban mustárt ken szét az ar­cán. Zokogva, szinte eszelő­sen néz Luciánóra. — Még ezt is tudtad! Zseni vagy Még a sorrendet is tu- lod? Szántódi odamegy Luciánó­hoz. - r — Ez igaz, vagy ébren ál­modom ? Csípj meg! Luciánó megcsípi. — Akkor se tudom él- hinni. Luciánó most is másról beszél — Pedig nekem elhiheted. — Mit? *- Hogy sok ötös lesz. Most már azonban, a dia­dal kapujában 8zántódiban is fej lobban részint a becsü­let, részint pedig a jólelkű- ség. Arra gondol, hogy a későbbiek során úgyis behoz­hatja még ezt a veszteséget, most tehát bevallja, hogy ő bizony több szelvényt dobott be. Előveszi a tárcáját éa mutatja szelvényeit — De ez is a családban marad Persze, ezeket is fe­lezzük. Ezt látva Margit is előve­szi a táskáját. — Ezt is tegye hozzá. Szántódi néni örül ennek, de hát haragudni sincs joga. Luciánó mentegetőzik: — Nélküle... tudod.,, és miért éppen az maradjon ki, akit a legjobban szeretek? Szántódi atyailag bólogat. Margit és Luciánó boldo­gan csókolóznak. Most már csak Luciánónak van titka: a társulat. Ez azért látszik rajta csók köz­ben is. A húzás folytatódik. Szántódi hirtelen hátat for­dít a képernyőnek, s rászól Luciánóra. — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen han­gon közvetíti, ami a képer­nyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi. és ki­veszi a golyót Átadja a fő­nöknek. A főnök szétnyitja és felolvassa a számot. Azt möndjá: 29-es. (Fólytatjüi)

Next

/
Thumbnails
Contents