Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

Vn Iprrts s. taBLEt-MAGTARORSZXG 1 otdaf A nők érdekében a nőkkel közösen Egy új iparág születése Papírgyár a homokon ALIG TÖBB MINT EGY ESZTENDEJE annak, hogy napvilágot látott a Központi Bizottság állásfoglalása a nők helyzetéről. Kevés téma kavart fel olyan szenvedélyes vitát, mint ez. Sorra jelentek meg a kimutatások, az össze­hasonlítások a férfiak fizeté­sével és teljes joggal ismé­telték a szóhoz jutott lányok asszonyok: egyenlő munkáért — egyenlő bért! Elég sok he­lyütt, elég sokan mondták... Hazánkban 100 dolgozó kö­zül már több mint 40-et kép­viselnek nők, s vannak az életnek olyan területei, ame­lyek teljesen „elnőiesedtek”: a kereskedelemben másfél­szer annyi nő, mint férfi dol­gozik, a híradástechnikai iparágban szintén a nők javá­ra billen a mérleg és a peda­gógushivatást is egyre inkább csak a nők vállalják. Az ak­tív kereső nők száma jelenleg túllépte már a kétmilliót az országban. De a reprezentatív felsoro­lás mellé ide kívánkozik egy dicsekvésre egyáltalán nem méltó összehasonlítás: azonos munkáért átlagban a nők két- háromszáz forinttal kerestek kevesebbet, mint a férfiak! Azért írom múltidőben, mert remélhetőleg a tavalyi párt- határozat óta sok helyen le­vonták a tanulságot. TULAJDONKÉPPEN NEM CSUPÁN A FIZETÉSEKRŐL VAN SZÓ. Sokkal többről. A nők helyzetéről, és nagyon lényeges, hogy a legtöbb he­lyütt nem „az egyenlő mun­káért — egyenlő bér” került önmagában megvitatásra, ha­nem a többi társadalmi, gaz­dasági probléma is szóba ke­rült. Az évszázados tradíciók, a modern korba átmentett avult felfogás a nők megítélé­séről tudjuk, hogy nem old­ható meg egyik napról a má­sikra. Erre még az eddigi hu­szonöt évünk is kevés volt. De azért abban is van elgondol­kodtató, hogy ilyen erős köz­ponti és társadalmi összefo­gásra volt szükség, hogy vég­re komolyan vegyük a nők helyzetét! Nehéz elvi indokot találni arra, hogy csak azért keressen valaki kevesebbet, mert nő. Az valóban tűrhe­tetlen, hogy a munkaerő ne­me és nem pedig a végzett munka minősége határozza meg az erkölcsi-anyagi ítéle­tet! A meditáció viszont arra is kötelez, hogy sokoldalúan kö­zelítsük meg ezt a probléma­kört Az egyik . textilgyári szocialista brigáddal ciga­rettaszünetben vitatkoztunk. Sehogy nem fért a fejembe: Úgy hozta a helyzet, hogy tartós távoliét után szülőköz­ségemben voltam. Tanács­tagjelölő gyűlésre telt meg a ház Szántó Gáboréknál. Két utca ismerős népe. Nem tud­tam megállni, hogy elszalasz- szam a kínálkozó alkalmat: együtt lenni — habár kis időre is — a régi ismerősök- keL Ott volt Barna Vilma né- ném is, apám testvérének lánya, aki annak idején sok írásos papírt kerített és ol­vasott nálunk. Feledhetetlen élményként mondta el a bg- tűk nyomán Genovéva, B<>- gár 'mre, Sobri Jóska, Rózsa Sándor élethistóriáit, majd a vásáron vett „csízióból” ol­vasott fel a biatorbágyi „rémről”, Matiska Szilvesz­terről... Gárdos Mihály két lánya, fia és felesége élén állt ásó­val, kapával a háború után kapott négy hold föld meg­műveléséhez. Mindig sze- gényember volt, nem volt jó­szága, felszerelése... Azóta megöregedett. Arca csupa ráng, haja ezüstfehér. Egy miért nem szóltak?, miért engedték a megkülönbözte­tést?... Mentek volna a szak- szervezethez, az üzemvezetés­hez!... „Ott is csak férfiak ülnek... Akárhová mentünk, férfiak ültek a pozícióban...” Azért emelem ki szó sze­rint ezt a mondatot, mert — a keserű megfogalmazás mel­lett — nagyon elgondolkod­tató. Sokszor a nők önmaguk is beleegyeztek — illetve passzivitásukkal beleegyez­nek —, hogy azonos teljesít­ménynél is megkülönböztes­sék őket. Másrészt pedig, s ennek a kára szerintem na­gyobb: legtöbbjükben kevés a társadalmi érdeklődés, cse­lekvőképesség. Pedig ki ért­hetné meg jobban a saját gondjaikat, mint éppen a közülük való szószólóik. Meg­felelő szakképzettség birto­kában csakis az aktivitásuk­kal tudnának, hogy a fiatal- asszony szavait ismételjem: „pozícióba” kerülni. Aktivi­tással és tanulással, mert a kettő összefügg. Ezt igaz, hogy jobban támogathatnák a férfiak is, hisz sajnálatos je­lenség sok helyütt, hogy ne­hezen kerülhet vezető tiszt­re még a legjobban képzett női munkaerő is. A TANULÁST, A SZAK­MAI FEJLŐDÉST nem vélet­lenül szőttem már az előbb bele a* gondolatmenetbe, ugyanis itt kellene talán a legtöbbet tenni a nők érdeké­ben — a nőkkel közösen... Az egyik konzervgyár húsüzemé­ben boszorkányos ügyességgel dolgoztak a nyolc általánost végzett lányok. Kérdem tő­lük: ki a szakmunkás?... Sen­ki nem válaszolt... Kérdem: ki akar az lenni?... Bizonyta­lanul bólogatott kettő-há­rom... De előtte fél órával még ömlött belőlük a panasz­áradat, hogy mennyivel job­ban megbecsülik mindenben a férfiakat... Szakma nélkül. Ismeretek nélkül szinte lehetetlen ma már előbbre jutni. És ez így van rendjén. Kell-e kom­mentálni, hogy az előbb em­lített élelmiszeriparban min­den második dolgozó nő! és csak minden nyolcadiknak van szakmunkás-bizonyítvá­nya. A vegyipar negyvenezer munkásnőjéből mindössze hatezer szakmunkás, a villa- mosenergia-iparban foglal­koztatott nyolcezer nőből két­száznak sincs szakmája'™. NEM AZÉRT, HOGY A MÉRLEGET HELYREBIL­LENTSEM, Inkább önma­lánya tanárnő, másik tsz-tag, férje mellett dolgozik a nö­vénytermelésben. Fia szak­munkás a közös sertéstele­pen... Most arról beszélt Gár­dos Mihály, meg kellene vég­re javítani a piacvégi utcát Feltölteni, vagy akár le is kö­vezni. Teremtse meg lehető­ségét a tanács. Szilva Imre, akit a tanácsba jelölnek, szól­jon alkalomadtán. Mennek mind segíteni, a köz javára. Nagy Endréékhez mikor bementek a szövetkezeti agi­tálok, helykínálás nélkül áll­hatták egyik lábukról a má­sikra. Egyszer csak két pár új csizmát tartott Nagy Endre az agitátorok elé: jól nézzék meg. Két fia van, akikből az lesz, ami ő, ami volt az apja, a nagyapja. Paraszt. Mert­hogy egyébként jól jött a demokrácia. Két szép sárga ló, csikó, fejőstehén az istál­lóban. Megvannak, meglesz­nek a tizenkét holdból. Ne féltse őket senki... Most egyik gam vigasztalására hozom fel, hogy: a szakmunkáskép­ző intézetekben ma már vég­re minden negyedik tanuló lány. Természetesen arról is be­szélni kell, — és a tanulsá­got gyakorlatban is levonni — hogy a lányok—asszonyok helyzete általában nehezebb, mint a férfiaké. A családala­pítás, majd később a születő és növekvő gyermek, a ház­tartás halmozódó gondja, a bevásárlástól a takarításig — sajnos sokkal inkább teher az asszony, mint a férj vállán. Ezért az egyenrangúság ma már nem jog kérdése, hanem szinte kizárólag gondolkodá­sunkon múlik a valóra váltá­sa. A házastárs, a munkatárs — a segítségnyújtás gazdag variációját joggal elvárhatja. Amennyire fontos, hogy a férj, az apa is kivegye részét az otthoni munkából, hogy egyenlő lehetőségekkel éljék az életüket, legalább ilyen lényeges, hogy az üzem is se­gítse az ott dolgozó nőket. Hogy legyen a textiles ifibri­gádnak egy kultúrszoba, ahol összejöhetnek, hogy legyen valaki, aki megkedvelteti ve­lük a tanulást; hogy a szak­mai képzés elismerését lás­sák; hogy az előbbre jutás egyenrangúsága is megle­gyen; és mindezek mellett le­gyen óvoda és bölcsőde, tö­rődjenek szociális és munka­körülményeikkel. MOSTANÁBAN EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ MOZGA­LOM kezd kialakulni: az üzemek jelentős anyagi tá­mogatással hozzájárulnak bölcsődék, óvodák építésé­hez. Nagy gondot vesznek le az asszonyok válláról, mert nyugodtan dolgoznak, de nagy gondtól szabadulnak meg azok a vállalatok is, mert kapnak elegendő mun­káskezet íme: a jól felfogott érdek is azt diktálja, hogy élni le­het, s élni kell az adott lehe- tőségekkeL A X . KONGRESSZUS A NŐK KÉRDÉSÉVEL KAP­CSOLATBAN megállapítot­ta, hogy az utóbbi időben a helyzetük javult. De azt is kimondja a kongresszusi ha­tározat: „hosszú, szívós mun­ka kell még ahhoz, hogy az egyenjogúság elve teljes mérték­ben érvényesüljön mindazo­kon a területeken, ahol a nők dolgoznak, illetve társa­dalmi és politika» tevékenysé­get fejtenek ki.” B. J. fia, bármilyen furcsán Is hangzik, pincér. A másik gépszerelő a tsz javítóműhe­lyében. (Ki tudja, mi történt két új pár csizmájukkal?) ö maga, vagyis Nagy Endre, nö­vényvédelmi brigádvezető, jó pár tanfolyam után a há­ta mögött. Motorkerékpárral siet munkába, bár már ötven felé jár... És azt kérte most Szilva Imrétől: minden fon­tosabb napirendű tanácsülés előtt beszélgessen el az em­berekkel a körzetben, kér­jen véleményt Tudjanak mindenről, ami a lakosságot érdekli. Mohos Gusztáv heteket töl­tött más falubeli ismerősök­nél, volt katonacimboráknál. Csak otthon ne legyen ki- lencszázhatvankilenc telén. Jósolta: nem lesz majd se állat, se egy zöldség, ha szö­vetkezeti lesz a község. Nagy szegénység lesz, ki bolond másért és nem magáért dol­gozni?! A felesége írta alá a A rádiót, a tévét, a ház­tartási gépet, az exportalmát be kell csomagolni, védeni az ütéstől, töréstől. A legkor­szerűbb és legolcsóbb csoma­golóanyag a hullámdoboz. Mutatják, milyen lemezeket kell gyártani, de a mintákon svéd bélyegző van. Eddig több tízezer tonnát importált az ország sok millió dollárért, így született 1965 októberé­ben az Országos Tervhivatal és a Könnyűipari Miniszté­rium döntése: új hullámdo­boz- és zsákgyárat létesíte­nek az országban. Miért Nyíregyháza ? 1966. Elkészült a telepítés­tanulmány a papíripari fej­lesztési ' kutatóintézetben. Több variációt állítottak fel, hol épülhet a gyár. Tatabá­nyán, Törökszentmiklóson, vagy Nyíregyházán. Mindhá­rom mellett voltak érvek, s ellenérvek. 1967-ben eldőlt: a szabol­csi megyeszékhelyen épül a gyár. Ellene szólt, hogy a pa­píripar itt ismeretlen, hogy nincs szakember, még csak társcég sem. Mellette, hogy a beruházó, az Országos Pa­píripari Vállalat kedvezmé­nyes hitelt kap az itteni te­lepítéshez, hogy itt még van szabad munkaerő, hogy itt jön be a Szovjetunióból az alapanyag, s hogy a megye az alma hazája, s a gyár hi­vatott arra is, hogy megold­ja a csomagolást. S mellette szólt, hogy a megye és a város vezetői a déli ipartelepen, a legkedve­zőbb területet adták oda a gyárnak 1968 eleje: a könnyűipari miniszterhelyettes még a Gazdasági Bizottság jóváha­gyása előtt engedélyezte a kiviteli tervek elkészítését Ez meggyorsította a beruhá­zást. 1970. január másodika helyett három hónappal ko­rábban megkezdte a felvonu­lást, a tereprendezést és ala­pozást a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. A világszínvonalat képviselni 1970. júniusában megérkez­tek az új gyár vezetői is. Az igazgató, Kahn Ernő, a fő­mérnök, Vincze Sándor és még hárman: a főkönyvelő, a technológus és a beruházási részlegvezető. Az igazgató Csepelen lakott addig, a fő­mérnök Szentendrén. Azelőtt a Csepeli Papírgyárban dol­goztak Megkapták a kulcso­kat egy-egy másfél szobás la­káshoz az Északi körúton — azt mondják, a városnak ez a része bárhol elmenne — és megkezdték a munkát. A pa­píripar perifériáján, minden belépési nyilatkozatot... Ha valami szépről akarnak ma példálózni a két utcában, Mo­hos Gusztávra hivatkoznak. Helyesebben a házára. Hogy milyen egy palotát „nyo­mott.” Három fia közül az idősebbik kémiai kutatóinté­zetben mérnök, a másik trak­toros, a harmadik szakleveles növénytermesztő. Lányának a férje kertész agronómus. Maga Mohos Gusztáv két éve vonult nyugdíjba, a tsz tehe­nészetéből... Most a községi közfürdő építésének lassú tempóját kifogásolta. Már minden család megadta a száz forint külön hozzájáru­lást is, miért nem törődik a tanács többet az épülő fürdő­vel? Szeretnék azt élvezni mielőbb. Régen nem is ál­modhattak arról, hogy a pa­rasztember fürdőzhessen. Ezúttal van rá mód és mi­előbb meg kell csinálni. Hát szóljon ezért is a tanácsban Szilva Imre, hiszen ráter­mett ember. Másmilyenek az ismerős emberek. Asztalos Bálint szakmai hagyomány és bázis nélkül. Elmentek tanulmány­útra néhány fejlett papír­gyártó országhoz, majd ta­pasztalatokkal jöttek vissza. Az első gond: embereket szerezni egy ultramodern, félautomata gyárhoz, amely itt képviselni fogja a szak­mában a világszínvonalat. Amelyben olyan speciális gé­pek lesznek, amelyek kezelé­se átlagon felüli felkészültsé­get igényel. 1971. Ma már harminc­hármán vannak. Akiket fel­vettek, Csepelen, az anya­gyárban tanulják zömmel a szakmát, de mennek a Ma­gyarországon eddig ismeret­len technológia elsajátítására norvég, nyugatnémet, angol és cseh gyárakba és a ha­zaiak közül Szolnokra, Haj- dúdorogra és a Kner nyom­dába, mert saját kliséüzemük is lesz. A tanulás itt nem egysze­rű. Van, ahol három, van, ahol kilenc hónap, egy év, de van ahol öt év a betanulási idő, ennyi kell ahhoz, hogy a szakmában az emberek jól mozogjanak. Nem csak jól képzett emberekre, de a szak­mát szerető munkásokra is szükség van itt. A gyári ve­zetők hangulata most jó, mert legutóbb Csepelen csu­pa szépet hallottak az ott tanuló szabolcsiakról: értel­mesek, tehetségesek, becsüle­tesek, szorgalmasak. A fiata­loknak most telt le a tíz hét, az első, az általános próbaté­tel. Ezután mindenkit oda osztanak be, olyan géphez, amely kezeléséhez legtöbb a kedve és az érzéke. Itthon majd ezeken a gépeiken dol­goznak. Az elcserélt pesti főbérlet Említik, hogy nem azért települtek Nyíregyházára, mert csodákat vártak volna például a szakemberek olcsó munkabérétől. Tudták, hogy egy jó lakatos, szerelő, tech­nikus, mérnök, számviteli ember — olyan, aki le tud tenni valamit az asztalra — ellenigényt itt is benyújt és kicsit alá is húzza pirossal. Mégis úgy látják, megéri. A hatszázharminc ember közül ötszázkilencven lesz a nyír­egyházi, s a környékbeli. Negyven a pesti, vagy más papírgyárban dolgozó. De kö­zöttük is jó néhány az olyan, aki húsz, tíz, vagy öt éve in­nen ment el, begyakorolta magát a szakmában, s most, hogy itt is dolgozhat, haza­jön. Még akkor is, ha el kell cserélni pesti főbérletét nyír* egyháziért. A nagyvállalat tizennyolc gyáregysége közül a nyíregy­házi a legfiatalabb. S mint minden családban, a gyerek­re költik a legtöbb pénzt, ez a beruházás is csak kapott eddig, s kap — összesen hét- százmilliót — de azt várják tőle, hogy tíz év munkájából ezt visszafizesse. Mikor lesz felnőtt a nyír­egyházi papírgyár? Jelenleg az építkezés a ter­vezett ütem szerint halad. ..Nem mondhaMuk meg, mint sokan mások, hogy tiszteld kiviteleződet, mert úgysem kapsz mást...” — említik a gyári vezetők. Ha minden jól meg}-, mához egy évre már indul a próbaüzem, s jövőre tízezer tonna csomagoló­anyaggal már beszállnak. A teljes üzemindítás a terv szerint 1973. január egy. Sze­retnék azonban ezt három hónappal megrövidíteni. Ha ez sikerül, akkor het- venháromban a gyári létszám hatszázhuszonkilenc. A ter­melési érték nyolcszázmillió forint. A megye üzemei kö­zött itt lesz a legmagasabb az egy főre jutó termelési érték. A kapacitás: 71000 tonna csomagolóanyag. Közte mikro-hullámlemez és hétré­tegű papírlemez egybeprésel­ve, amely tökéletesen védi az árut, hang- és hőszigeteL A lemez a csomagoláson kí­vül még sok mindenre — ví- kendházak térelválasztó falá­nak is — alkalmas, csak győzzenek eleget gyártani be­lőle. Az élelmiszerek, műtrá­gyák, stb. csomagolására al­kalmas polietilénnel bevont papírzsákok sok ezer tonná­ja is itt készül. Hét ország szerelői Ideális telepítés. Európa legmodernebb gyárában min­den a legkorszesűbb, s min­den úgy sorakozik a har­mincezer négyzetméteres nagycsarnokban, ahogy a cél­szerűség kívánja Októberben már kezdik a gépek szerelését az angol, német, lengyel, francia, olasz, svéd és svájci szerelők. Ősz­től Nyíregyházán hatvan gyerek kezdi tanulni a papír­ipari feldolgozó szakmát. Az igazgatónak és a főmér­nöknek meggyőződése, hogy ez a gyár magával hoz újab­bat is. Mert a papíripar nagy jövő előtt áll, s ez már a mi megyénket is érinti.­Kopka János Tanácsi építőipari vállalat alakult Nyíregyházán Egy műit év októberi ta­nácsi határozat döntött a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat és a vá­rosgazdálkodási vállalat át­szervezéséről. Az előbbit ja­nuár elsejétől átszervezték és megtörtént a két vállalat profiljának rendezése, úgy, hogy a köztisztasági részleg leválasztásával csökkentették a városgazdálkodási vállalat tevékenységét. Ezt az átszervezést az tette szükségessé, hogy évről évre fontos beruházások maradtak megvalósítatlanul építőipari kapacitáshiány miatt, ugyan­akkor az előirányzott össze­gek is felhasználatlanul ma­radtak. De sürgette a meg­oldást az állami és vegyes tulajdonban — az ingatlan- kezelő és szolgáltató vállalat kezelésében lévő lakóházak felújításának maradéktalan biztosítása is. A városi tanács végrehajtó bizottságának határozata sze­rint az április elsejétől mű­ködő új vállalat feladata lesz Nyíregyházán a mély­építési munkák — út- és jár­daépítés, felújítás, csapadék­víz- és szennyvízcsatorna- építés — elvégzése, a magas- építési munkák közül a ki­sebb — legfeljebb kétszintes — épületek építése, a meg­lévő épületek felújítása, ta­tarozása, valamint a mély- és magasépítési munkák mű­szaki tervezése. Az új vállalat székhelye Nyíregyháza, Tokaji út 3„ a neve: Nyíregyházi Tanácsi Építőipari Vállalat. Másmilyen ismerősök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents