Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-03 / 79. szám
4. oldal KELET-MA G YARORSZACf 1971. április 8. Szülők fóruma: A gyermek és a beszéd Hányszor halljuk, hogy 3—5 éves gyermekek sa- at magukról harmadik személyben beszélnek. „Erika éhes'” mondják, vagy így panaszkodnak: „Zsuzsika megütötte a lábát.” „Enyéd ez a labda és nem a tiem!” — kiáltja dacosan Palika, miközben a személyragokat tévesen illeszti a szavak végére. A nyelvi zűrzavarból — szerencsés esetben — iskolás korra kialakul a kiejtésileg és nyelvtanilag helyes beszéd. Azért mondom, hogy szerencsés esetben, mert szólok majd arról is, hogy melyik az a legjellemzőbb nyelvi hiba. amelyikkel az iskolába kerülőknél is gyakran találkozunk. A gyermek úgy tanul meg beszélni, hogy hallás alapján utánozza a környezetében élők beszédét. Az a helyes, ha beszélünk a gyermekhez az első tisztába tevéstől kezdve mindig, ha vele tevékenykedünk Nem baj, hogy nem érti! 2—3 hetes korban nem is értheti, de hamarosan észrevesszük majd, hogy felfigyel a hangra Később megkísérel maga is gőgicsélés- sel felelgetni nekünk Addig, addig csücsörít és formál- gatja szájacskáját helyezgeti a nyelvét, amíg a miénkhez hasonló hang kerekedik a gügyögésből A gyermek tehát utánoz minket. Ezért nagyon fontos, hogy első perctől kezdve kiejtéssel és ragozott formában beszéljünk hozzá. Nem szólnánk erről, ha nem találkoznánk igen sűrűn olyan édesanyákkal, édesapákkal, nagyszülőkkel, akik szép kiejtésű nyugodt, halk. érthető beszéd helyett, a kedves, gyerekes beszédet utánzó, selypes gügyögéssel szólnak a gyermekhez ilyesféleképpen: „Dele ide alanoszkám édeszanához!” Csoda-e, ha ez a kisfiú még iskolás korban is „édeszaná”-nak szólítja édesanyját? Hiszen így hallotta, erre tanították amikor hozzá beszéltek. Az első és legfontosabb tehát, hogy a becézésnek szánt selypes beszéd helyett már csecsemőkortól tiszta, szép kiejtéssel szóljunk a gyermekhez. Ezeknél az egyoldalú csevegéseknél is beszéljünk nyelvtanilag helyesen Ne mondjuk így: „Most tisztába teszi anyuka Jutkát; „Megeszi Zolika a répát”, vagy „Évike, gyere ide anyukához!”, „Megeszed Zolikám a répát” és „Évike. gyere ide hozzám!”. Gondolom, ugyancsak a kedveskedő, becézgető szándék szüli azt a nagyon gyakran előforduló hibát, amit nagyon sok (gyermek az I. osztályba is elhoz magával: az „a” névelő használatát az „az” helyett. „A anyukám kísért el a iskolába” mondják, s beszélnek a asztalról, a ablakról és a ajtóról. Sokszor kell javítani, amíg megtanulják hallás alapján — nyelvtanról még I. « osztályban nem beszélhetünk — a két névelő helyes használatát. Ezekhez a gyermekekhez is nyilván helytelenül beszéltek a körülötte élők. Minden bizonnyal így: „Megmossuk a arcocskáját”, „Megesszük a almát”, vagy „Megmutatjuk a apukának” hallhatták a rossz példát, s megtanulták a helytelen beszédet. Azt szeretnénk, ha minél több gyermekünk beszélne szépen magyarul. Ehhez a mi igyekezetünk kevés és későn érkezik a segítségünk, mert hiszen azért édes anyanyelvűnk, — tanulják II. osztályban a kisiskolások — mert édesanyánk tanít meg rá. Nekik akartunk segíteni néhány jó tanáccsal. Dr. Gergely Károlyné GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! fub‘leumi úttörőpályázat (12.) /oó Katalin: Mese a kistigrisről, aki nem akart NAGYTIGRIS lenni cf** Vízszintes: 1. A függ. 13. folytatása. 11. Síró. 12. Mohamedán isten. 13. Asztalos Tamás. 14. Szovjet folyam. 16. Ady múzsája. 17. ...Elek (utolsó négyzetben két betű), nyomdája a század eleji nyíregyházi munkásmozgalom kapcsán vált ismertté. 19. Szántóeszköz. 21. Iszap (—’). 22. Férfinév. 24. Szélhámos. 26. Hangtalan réce! 27. Csokonai szerelme. 28. Névutó. 29. Európai nép (—’). 30. Torz betűi keverve. 31. Római 49. 32. Tömpe orrú. 35. AT. 37. Mont... (hires tűzhányó). 38. Folyondár. 39. Vő. 41. Kemény hangnem (zene). 43. Néma Miska! 44. Vissza: bejárati ajtó. 46. Bánatos. 48. B.! 49. Hires. 51. Macesz. 53. Szlovák király. 54. Akadálytalanul. Függőleges: 1. Csattanós történetek (ismert idegen szóval). 2. ZO. 3. Régies űrmérték. 4. Alsó végtag ízülete. 5. Török katonai rang. 6. Szolmizációs szócska. 7. Árad magánhangzói. 8. GLL. 9. ...kamra. 10. Kedvelt műsor a tévében. 13. A függ. 20 folytatása. 15. A tengeri rabló. 18. Műszálas anyag (első négyzetben két betű). 19. Vissza: birtokosa, tulajdonostársa. 20. A magyar úttörőmozgalom első jelmondatának kezdő szavai voltak (folyt, a függ. 13., vízszintes 1.) 23. Gyilkolt. 25. Vissza: szerencsejáték. 31. Papíron, nem szóban. 32. Lábbal kapcsolatos, idegen szóösszetételekben. 33. Ilona beceneve. 34. Verssor végi összecsengés. 36. Gyűr, lebirkóz, 40. Részben javában! 42. Küzdelem. 45. Káposztaféle. 46. Figura. 47. Némán szid! 50. Azonos mássalhangzók. 51. PA. 52. Kis Ottó. Megfejtendő: Függőleges 20. 13., vízszintes 1. Előző megfejtés: Ötödik országos úttörő-találkozó. Könyvjutalmat nyertek,: Balogh Jolán és Földesi Éva Nyíregyháza, Pundzsák Irén Pócspetri, Halász Katalin Vencsellő, Turcsán Ilona Nagycserkesz, Filep Mónika Mátészalka. — Egyél kicsikém, finom, friss — mondta Tigrismama és nagy darab húst tolt Tigriske elé. — Fuj! — húzta el az orrát Tigriske, és homokot kapart a husira. — Én nem értem ezt a gyereket — sopánkodott Tigrismama — igazán mindent megteszek a kedvéért, és nem eszik semmit sem! Orvoshoz viszlek délután! — fordította szigorúra a hangját! — Nem megyek! — feleséit Tigriske —/és igenis, f :em, de nem ilyen vacakot! — Még válogatsz is, haszontalan! A kosztpénzből a legfinomabb falatokat neki veszem és még válogat! — Igenis, válogatok! És tejet kérek, meg spenótot! Zebra néninél tegnap azt ettem ebédre, Zebra Zolival együtt! És Antilop Panna anyukája is sokkal finomabbakat főz. mint te, és mindig megkínálnak! — Jól van — lágyult do- rombolóssá Tigrisn^ama szava —, há délután jönnek a barátaid, megkínálhatom én is őket, hátha jobb lesz az étvágyad ! Csakhogy ez sem használt. Zebra Zoli és Antilop Panna szépen megköszönték a frissen tálalt husikát, aztán illa berek, nádak, erek, meg sem álltak a szavanna széléig. Tigriske pedig bánatában ugyancsak nem evett semmit. — Mire felnősz, tönkremennek a fogaid is! — jaj- gatott Tigrismama. És élete párjához szólt: — Csinálj már vele Vatámit, Tivadar! Tigris Tivadar, az atya nagyot ásított és félretette az esti lapot. — Hogy lesz belőled tigris, akitől mindenki fél, akit mindenki tisztel, ha nem eszel húst? SZEGÉNY MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 4. Balta László: ESŐCSEPPEK Cseppek, cseppek, esőcseppek, fürge, pajkos táncba kezdtek, kopognak az ablakon, zenéjüket hallja Lexi, s kis szemét már hunyni kezdi, eső-szónál jó nagyon elaludni, kergetőző. színes álom ringató ölébe futni. Cseppek, cseppek, esőcseppek, fürge, pajkos táncba kezdtek, mintha mind ott volna már: mint megannyi pajkos gyermek, ugrál Lexi ágya mellett, táncba hív és táncba vár: „Kelj fel szépen, játszadozz az esőcseppek csengő-bongó seregében!” Tígriske a két hátsó lábara ült, félrefordította a fejét és úgy mondta: — Én nem akarok tigris lenni, akitől mindenki fél, és akit mindehki tisztel. És nem szeretem a húst! Tigris Tivadar, az atya szóhoz sem jutott az ámulattól. — Ez a te nevelésed, drágám! — mennydörögte neje felé — ezek a modern elvek, hogy azt adok a gyereknek, amit kér. és mindent megbeszélek vele! Ilyen nem tisztel aztán sem tigrist, sem embert! — Spenótot kérek! — mondta a kistigris, mert éhes volt. — Mi nem eszünk spenótot, csak húst — magyarázta Tigrismama türelmesen — mert mi ragadozók vagyunk! — Én nem akarok ragadozó lenni! — üvöltötte Tigriske —, aztán szép szelíden* megkérdezte: — Igazán, egy kis tejecske sincs? Ez már sok volt! Ezt nem bírta hallgatni Tigris Tivadar! Lecsapta újságját, és úgy üvöltött, hogy még a szavanna szélén is megborzadtak a gazella óvodások. Az öreg orrszarvú madár, aki ott lakott az egyik kiszáradt fa tetején, szárnyát füléhez téve mondta az alatta legelésző Zsiráfnak: — Mennydörgést hallok! Ivedig hol van még az esős évszak? A reumám sem jelezte! Igaz. ma mindent megváltoztatnak már az emberek! Szóval Tigris Tivadar ordított... Tigriske pedig két hátsó lába közé csapta a farkin- cáját, s elrohant. Éhes volt, . tejet, meg spenótot álmodott magának... csoda hát, hogy világgá ment? És alig telt el néhány hét, amikor Tigrisékhez levél érkezett. Szépen összesodrott platánlevél volt az, nagy ákom-bákom betűkkel. Mondanom sem kell, hogy Tigriske írta: „Itt élek egy nagy városban, jól megy sorom, csak nagyon hiányoztok. Ha így megy, hamarosan küldök jegyet és meglátogathattok. Különben kocsiőrző tigris lettem. Egyelőre Trabantot őrzök, de hamarosan átkerülök egy Skodára. Azt mondják, ha így haladok, --ég Volgára tesznek! Addig is csókollak benneteket! És Zebra Zoliéknak, meg Antilop Pannáéknak is adjátok át üdvözletem. És mondjátok meg nekik, hogy azért olyan jó spenótot, mint Zebra néni főz, még itt sem ettem!” így történt.. Aki nem hiszi el, kérdezze, meg Tigris Tivadart és családját! (A Jövő heti szombati számunkban folytatjuk)
