Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám

WH. IprWs *f. RW.FT MAGTAROFS'T^if S o!ifal Nagygyűlés Tunycgmalolcson Zalka Máté születésének 75. évfordulóién Tólh Mátyás, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet Kiemelkedő ünnepi esemény színhelye volt április 23- án a nagy forradalmár és internacionalista szülőfaluja, Tu- nyogmatolcs. Korábban már hetek óta jubileumi megemlé­kezések sorát rendezték megyeszerte Zalka Máté születésének 75. évfordulója alkalmából. Az ünnepi eseménysorozat április 22-én érte el egyik csúcspontját: a Fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium ünnepi KISZ végrehajtó bizottsági ülésen emlé­kezett a nagy névadóra, majd az ország Zalka Máté nevét viselő középiskolai csapatainak részvételével vetélkedőt tar­tottak. A jubileumi megemlékezések fő megyei eseményére áp­rilis 23-án került sor. Mátészalkán délelőtt a járási és városi pártbizottság, az állami és tömegszervezetek, az intézmények képviselői megkoszorúzták Zalka Máté szobrát. Délelőtt 11 órakor pedig szülőfalujában, Tunyogmatolcson kezdetét vette az egész napos ünnepség. A zászlódíszbe öltözött, szépen ki­csinosított utcák több ezer látogatót fogadtak ezen a napon. Ünnepélyes keretek között tartották meg a helyi általános is­kola névadó ünnepségét, majd a művelődési házban Gulyás 'Emilné dr. a Hazafias Népfront megyei titkára megnyitotta a nagy forradalmár és internacionalista emlékkiállítását. Néhány perccel 2 óra után már három—háromezeröt- százan várakoztak a Zalka-ház előtti térségen és a‘ művelődé­si ház előtti utcarészen. Ünnepélyes pillanat volt, amikor megérkezett a nagygyűlés színhelyére a fehérgyarmati diák­fiatalok ezerötszáz fős menete. Gyalog tették meg az utat Fehérgyarmattól Tunyogmatolcsig. A KISZ-fiatalok menet­dalversennyel tisztelegtek a nagy forradalmár emlékének. Két óra után futottak be Mátészalkáról és Fehérgyarmatról a csillagstaféták, s a jubileumi szalagokat átnyújtották a dísz­elnökségben helyet foglaló vendégeknek. A helyi úttörőcsapat virággal köszöntötte az elnökség tagjait. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt: Tóth Má­tyás, a megyei pártbizottság első titkára, Orosz Ferenc, a me­gyei tanács vb-elnöke, dr. Tar Imre, Kállai Sándor, Ekler György, a megyei pártbizottság titkárai, Oláh István vezérőr­nagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Gulyás Emilné dr, a Hazafias Népfront megyei titkára, a megyei, járási és a helyi párt-, tanácsi és tömegszervezetek képviselői, munkások, parasztok, veteránok, Zalka Máté egykori iskolatársai, har­costársai. Ott volt a jubileumi nagygyűlés elnökségében az erre az alkalomra hazánkba érkezett Zalka Máté lánya, Natalia M. Zalka, és unokája, Mása. Nagy taps köszöntötte a szülőfalu kedves vendégeit, majd a Himnusz hangjai után Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára mondott megnyitót, üdvözölte a nagygyűlésen megjelenteket. Ezután Tóth Mátyás, a megyei pártbizottság első titkára mon­dott ünnepi beszédet. TUNYOGMATOLCSON A ZALKA MÁTÉ SZÜLŐHA­ZÁNAK FALÁN LÉVŐ EMLÉKTÁBLÁNÁL .ELSŐKÉNT A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG NEVÉBEN (BALRÓL, JOBB­RA) EKLER GYÖRGY, DR. TAR IMRE, TÖTH MÁTYÁS ÉS KÁLLAI SÁNDOR HELYEZTE EL A KEGYELET ÉS MEGEMLÉKEZÉS KOSZORÜJÁT. Példájából erőt merítünk harcainkhoz A nagygyűlés szónoka így kezdte beszédét: — Tisztelt ünneplő közön­ség! Tunyogmatolcs szülötté­nek, a magyar és a nemzet­közi kommunista mozgalom kiemelkedő harcosának 75. születésnapját ünnepeljük ma. Felemelő és szomorú is kissé ez az ünnep. Felemelő, mert jó emlékezni és kö­szönteni azt, aki közülünk származik, aki értünk élt, dolgozott, harcolt, akit az egész világon, mindenütt és mindenki, aki az emberiség haladásáért, a szocializ­musért és a békéért harcol, — ismer, szeret és tanul tő­le. — Szomorú is kicsit az ünnepünk, mert az ünnepelt — már régen nincs közöt­tünk. Fiatalon, 41 éves korá­ban temették el, katonai pompával, messze innen, a spanyol Valenciában, egy szabadságáért küzdő nép és egy nemzetközi forradalmi hadsereg gyászkísérete, s a nemzetközi munkásmozga­lom részvéte mellett. — Nemcsak mi köszönt­jük ma Zalka Mátét, a ki­váló forradalmár katonát és az ismert szocialista írót. Velünk ünnepel és köszönti őt az egész szocialista Ma­gyarország, a kommunista társadalmat építő és békét őrző hatalmas szovjetország népe, a szabadságukért ne­héz körülmények között ma is harcoló spanyol dolgozók, velünk ünnepelnek minde­nütt, ahol a zsarnokság nem tiltja el az ünneplést. forrón szerette hazáját Tóth Mátyás ezután arról szólt, hogy ez az ünneplés igazában itt a legcsaládia- sabb, meghittebb, a böl­csőt ringató, az életet adó szülőföldön. Innen indult el a fiatal Franki Béla, 18 éve­sen a háborúba, s aztán so­ha többé nem tért vissza, csak majd később, évtizedek múltán a híre. De már nem­csak a Franki Béláé, hanem a Zalka Mátéé, meg Lukács tábornoké, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosáé és vér­tanújáé. Jó érzés, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye törté­nelme során népével és ki­emelkedő haladó férfiaival mindig ott volt a társadalmi haladás és a nemzeti ügy harcosai között. Ennek a szép történelmi múltnak és a megye haladó hagyomá­nyainak megbecsült ápolása elengedhetetlen kötelessé­günk. Ebből a haladó és forradalmi hagyományból le­het és szükséges is erőt meríteni. Majd így folytatta az előadó: — Megyénk gazdag törté­nelmi hagyományain vasában elég világosan elkülöníthető két réteg, egy demokratikus­haladó és e- forradalmi-szo­cialista vonulat. Mindkettő­ben keverednek a kulturális­tudományos és a társadalmi­politikai törekvések. Mi tiszte­lettel, sőt büszkén vállaljuk e múlt egész haladó öröksé­gét. Nekünk tanulságos és jó példa Erdősi Sylveszter Já­nostól Bessenyein, Köleseyn, Krúdy Gyulán át Móricz Zsigmondig a magyar kultú­ra és tudomány minden in­nen indult. teremtő munkása, s Esze Tamástól Vay Adó­mon. Bónis Sámuelen. Hatzel Mártonon, Szende Pálon át Baicsy-Zsilinszky Endréig a múlt magyar politikai életé­nek minden harcos alakja. — Megkülönböztetett tisz­telettel és megbecsüléssel közelítünk azokhoz a hagyo­mányokhoz, amelyek a mi szocialista társadalmunk köz­vetlen előhírnökei és előhar- cosai voltak, a múlt század végének agrárszocialista mozgalmainak ismert és név­telen hőseitől kezdve NvisZ- tor Györgyön. Szamuelv Ti­boron és testvérein. Földes Pálon. Molnár Istvánon át Zalka Máiéig, vagy a mun­kásköltő Kiss Ferenctől Váci Mihályig. A következőkben Tóth Má­tyás elvtárs Zalka Máté fia­talkori éveiről, a szülőföld­höz való kötődéséről szólt. Hangsúlyozta: Zalka forró ha­zaszeretetét a matolcsi gyer­mekkori emlékek alapozták meg. s későbbi hazavágyása, haláláig dédelgetett visszaté­rése a Tisza, Szamos menti táira ebből erednek. De eb­ből magyarázható az is, hogy olyan megraeadóan és vilá­gosan, mint 5. kevesen tud­ták a hazafiság érzését és értelmét megfogalmazni: Igen. Internacionalisták va­gyunk — mondotta Zalka Máté —, de szívünk legfél­tettebb szerelme mindig szü­lőföldünk marad. Ha nem szereted hazádat, ahol szü­lettél és ahol felnőttél, azt a földet, amely táplált téget, az eget. a fákat, a szülőháza­dat — akkor nem érted az internacionalizmus lényegét, más népekkel való kapcsola­tod értelmét, amely saját hazád szeretetének az érzésé­ből fakad. Enélkül az inter­nacionalizmus csak puszta szó marad. — Zalka Máté nem tehe­tett róla, hogy cselekvő ha- zafiságát nem idehaza bizo­nyíthatta be — folytatta a szónok — Jött volna ő haza szívesen már a háború alatt is. az orosz forradalom leni­ni eszméitől telítetten is. Vá­lasztotta volna ő Magyaror­szágot is a forradalmi cse­lekvés színterének. A mo­narchia államvezetése azon­ban egy idő után nem en­gedte haza a hadifoglyokat, mert látta, hogy a hadifog­lyok a forradalmat is hozzák Szovjet-Oroszországból. Zal­ka keserűen írta naplójába: ..Az állam nem engedi ma­gához polgárait. A hazának nem kell a fia! A hon meg­tagadja a fészket, a testvér elfordul egymástól.” A Szovjetunióban lett forradalmár Ilyen körülmények között lett második hazája és forra­dalmi öntudatra ébredésének szintére a Szovjetunió. Itt szerezte meg a forradalmi öntudatot és világnézetet, s lett cselekvő résztvevője a szocializmus építésének több, mint másfél évtizeden ke­resztül. Itt lett forradalmár katona, itt lett szocialista író. Méltán tekintette második hazájának a szovjet földet. Magyarságát itt sem, ezután sem felejtette el. Ezért is lett itt — nem divatból — Franki Bélából Zalka Máté. Ezért van, hogy irodalmi munkás­sága tele var. hazai figurák­kal, szatmári ismerősökkel. Még. a 30-as években is egy kis ukrán faluban érzi a leg­jobban magát. Belikiben. S amikor megkérdezik tőle. mi te+szik neki ebben a kis falucskában, valamit felfede­zett ott talán. így felelt: ..Igen. akácfákat meg gé- meskutakat, mint otthon.” A Szovjetunióban eltöltött évek egy részét mint hivatá­sos katona, a többit mint ci­vil. pártmunkás, diplomáciai tisztviselő, majd kultűrmun- kás dolgozta végig- A pol­gárháború utáni években is forradalmár maradt. 1923 és 1936 közötti életszakaszának legjelentősebb eseménye író­vá érése, irodalmi tevékeny­sége. — Zalka irodalomtörténeti értékének, helyének kijelölé­se a tudomány dolga — hangsúlyozta Tóth Mátyás. — Azon nem vitatkozik sen­ki. s ennek van a legnagyobb erkölcsi és politikai értéke, hogy Zalka számára az iro­dalom is a forradalom szol­gálata volt. így vall írói hi­vatásáról: „Nagyszerű idők. Nagyszerű, komor témák. Én a háborúk és a szocialista forradalmak témájának szen­teltem a toliam.” — Zalka minden írása, no­vellája, regénye egy kicsit önvallomás is, egy kicsit agi­táció. propaganda is. ami az irodalomban természetes. De. hogy a jövő életprogra­mot is beleötvözze valaki iro­dalmi alkotásba, ritkán for­dul elő. Zalka ebben is ha­sonlít ifjú korától rajongott Petőfijére. Legismertebb mű­vét, a Doberdó-t 1936-ban ígv fejezi be: ..Előre. Mátray hadnagy úr! Hadat üzentél a háborúnak, s most mégy, hogy megszervezd a barátok, az elvtársak légióját, azókét. akik a háborúra kényszerítők ellen fordítják fegyverük csö­vét!” Spanyol földön a szabadságért — Ez már Zalka önmagá­nak megfogalmazott prog­ramja is volt. Tudta, hogyan állnak a dolgok Spanyol- országban, tudott az ottani eseményekről, aggódva fi­gyelte a köztársaságiak har­cát a német, angol, olasz és más polgári-fasiszta . inter­venciót s kész volt a terye: ő is harcolni fog a Spanyol Köztársaságért. És Franki Béla, meg Zalka Máté élete után megkezdődik Lukács Pál életének harmadik, hősi­es szakasza. Harcosok kellenek Spa­nyolországnak, olyanok, akik­nek harci tapasztalataik van­nak — hangzott a spanyol kommunisták üzenete a vi­lág haladó erő’hez. És Zalka Máté személyében kiválóan képzett katonai vezetőt ka­pott a spanyol nép. Zalka Máté. azaz új nevén Lukács Pál megkapta a brigádfá- bomoki kinevezését és,az el­lenség háta mögött kibonta­kozó partizánmozgalom szer­vezése az első feladata. Alig egy hét múlva azonban fel­adatköre megváltozik, a re­guláris köztársasági hadsereg szervezésében bíznak rá munkát. Pár nap alatt szer­veződik meg a 12. nemzetközi brigád, mely Lukács tábor­nok parancsnoksága alatt in­dul a végveszélybe került Madrid megsegítésére. S az ezer nyelvű — egyszívű bri­gád sikeresen visszaveri a Madrid elleni támadást. Ha a város végleges megmentése nem is sikerül, a védelemről még az ellenség is elismerően nyilatkozott. Lukács tábornok sikereinek egyik titka — folytatta a nagygyűlés szónoka — bizo­nyára mély embersége volt. Ö nem is igazi tábornok, nem mord katona, inkább a bátor, szívélyes, vidám parancsnok­apa. parancsnok-testvér tú> pusa, mint írta róla a Pravda tudósítója, aki vele volt a tá­borban. Madrid után Jara- ma, Guadalajara, Huesca kö­vetkeznek. S lassan elközel- gett 1937 júniusa. A huescai ütközetben meg akar közelí­teni egy fontos katonai ellen­őrzési pontot, olyan utakon, melyektől másokat eltiltott, mert az ellenség tüzében ál­lott. Halálosan megsebesült, június 11-én meghalt. A nagygyűlés előadója így fejezte be ünnepi beszédét: — Kedves elvtársak. Mi most itt nem a halottat bú­csúztatjuk, hanem az örökké élő, velünk maradó Franki Bélát, Zalka Mátét, Lukács tábornokot köszöntjük. Kö­szöntjük őt és példájából erőt akarunk meríteni mai harcainkhoz, mai gondjaink­hoz. — Öröm és büszkeség tölt el bennünket, hogy Zalka Máté a mienk. Matolcsé, Szabolcs-Szatmáré, a szocia­lista Magyarországé, a szov­jet népeké, a spanyol dolgo­zóké, S a világ forradalmárai­nak ezerszívű brigádjáé. Van mit tanulnunk nagyszerű NATALJA ZALKA. A LEGENDÁS HŐS LEÁNYA ÉS UNOKÁJA MÁSA. A ML GYE PÁRT-, TANÁCSI ÉS TÖMEGSZERVEZETI VEZETŐI TÁRSASÁGÁBAN. életének példájától. „Én nem létezem, az ügy létezik és ez a fő... Éjjel és nappal csak egy gondolatom van, minél jobban, pontosabban és hasz­nosabban végezni dolgomat.” — Ezekből a szavakból, melyeket Spanyolországból írt családjának, tisztán iri- hangzik üzenete számunkra. Az egyén érdeke eltörpül az ügy mellett. Zalka Máté jó embei-i tulajdonságokkal fel­ruházva indult útra a családi fészekből, szülőfalujából, Ma­gyarországról. S amikor ezek­hez megszerezte a forradalmi elméletet, a kommunista vi­lágnézetet és meggyőződést, már világosan • és tudatosan törekedett a közösség, a dol­gozók ügyeinek a szolgálati­ra. — S ha Zalka Máténak nem is adatott meg. hogy közvetlenül részt vehessen a szocializmus hazúnkbeli győ­zelmében és építésében, az ő küzdelmes élete és mártír­halála is benne van a mi eredményeinkben. Nekünk ezeket az eredményeket to­vább kell építenünk itt a szü­lőföldjén, magyar hazunk­ban, a szocialista országok közösségében, s le kell győz­nünk világméretekben a ha­ladást és az emberi jólétet és boldogságot fenyegető, aka­dályozó erőket. Ismerjük mindannyian pártunk és népünk terveit, gondjait. Azok megoldása minden ál­lampolgár akaratán, képessé­gén, munkáján nyugszik. — Zalka Máté példája és tanítása is segíthet bennün­ket abban, hogy munkánkat komolyabban, eredményeseb­ben végezzük szülőfaluja, megyénk és szocialista ha­zánk javára, gyarapodására. Oláh István felszólalása Az ünnepi beszédet köve­tően Oláh István honvédelmi miniszterhelyettes méltatta Zalka Máté forradalmi és különösen katonai eré­nyeit. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy Zalka egész életében azon fáradozott, hogy a forradalom kiváló harcosává képezze magát. Példája, és az ügy melyet szolgált, kötelezi a néphad­sereg vezetőit is, hogy min­dent megtegyenek a hadse­reg, a testvéri hadsereggel való együttműködés további erősítése érdekében. Ezt követően katonai dí- szelgéssel koszorúzási ünnep­séget tartottak a Rákóczi ut­ca 120. szám alatti Zalka- háznál, ahol a nagy forra­dalmár született. Koszorúkat helyeztek el a megyei párt és tanács, a Honvédelmi Mi­nisztérium, a fegyveres erők, a Hazafias Népfront, a KISZ megyei, járási és helyi képvi­selői, üzemek, termelőszövet­kezetek, iskolák, intézmények dolgozói. A katonai díszegy­ség díszmenetben tisztelgett a nagy forradalmár emlékének, majd az impozáns ünnepély az internacionáléval véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents