Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám

4. oldal

kelet-magyarorszäg

1971. április 24.

Szülők fóruma:

GYEREKEKNEK

Okos időbeosztás — reális elvárások

TÖRD A FEIED !

Nagyot sóhajt ilyenkor tavasszal a diák: közeledik a vakáció. De a következő pillanatban már bele is hasít valami, a felismerés: jön a vizsgák, az év vége előtti hajrá. Vagyis az az időszak, amikor az érettségire, a szakvizsgára készülő előtt toronnyá magasodnak a könyvek, amikor az egész évi mulasztásokat pótlandó kitör a pánik az iskoláson. Mindehhez a középfokú iskolát befejező előtt megjelenik a kilátásban lévő egyetemi felvételi képe is, ami újra csak tanulást, különleges erőfeszítést kíván. .

Nos. a helyzet csupán az első pillanatra ilyen vigasztalan. Hiszen a tanév végi kétségtelenül összezsúfolódó munka is megszervezhető, mégpedig egy módon: jó időbeosztással.

Tény: aki egész évben, vagy több iskolai éven ét hanyag volt, az nem sok jóra számíthat, azon a legkorszerűbb programozás se sokat segít. Az ilyen típusú diák joggal pánikhangulgtú, és most is, mint az életben mindenkor, amikor összegyűlnek a mulasztások, a következményeket vállalni kell. De azok, akik ilyenkor a még jobb eredményért dolgoznak, akik számadásaikon eredményt akarnak produkálni, azok ezzel a programkészítéssel sok izgalomtól, kapkodástól kímélhetik meg magukat. Nem vitás: a helyes időbeosztás elkészítése a diák feladata elsősorban, de nem nélkülözhetik a lányok és fiúk a tapasztalt szülői segítséget sem.

Milyen is legyen ez a tanulási, felkészülési terv? Mindenesetre számoljon azzal: az év végi fokozottabb igénybevétel sem jelentheti azt, hogy a diák éjjel-nappal le legyen terhelve. A tanulás fokozott intenzitása idején is biztosítani kell a kikapcsolódást, a felfrissülés óráit, az új erő gyűjtéséhez szükséges kikapcsolódást, az agy szellőztetését. Az iskolai órák fegyelme, majd az otthoni nagy munka közben adjunk lehetőséget arra, hogy a tanulók sétáljanak, kapjanak olyan feladatokat a szülőktől, amelyek mozgásra, lazításra késztetik őket.

Nos, ebből eleve következik az, hogy a tanév végére, az érettségire való felkészülés nem állhat éjjel-nappali egybefolyó tanulásból. Az érettségizők szorgalmi ideje nem lehet kin- zásszámba menő munka, hanem ésszerű, szakaszos művelet. A legfogékonyabb órákat, a kora reggelieket érdemes a diáknak kihasználnia, a kora reggeli világosság kellő fényt is biztosít az olvasáshoz. Ezt követheti egy kis reggeli mozgás, séta, majd a további tanulás. Ne kössük meg gyermekünket, hogy hol kíván tanulni. A hangosan tanuló gyermeket hagyjuk a lakásban nyugodtan, ne kényszeresük olyan helyre, ahol — vitatható — szokásáról le kell mondania. Ha jó az idő, ne akadályozzuk, hogy parkban, strandon forgassa a könyvet. Tegyük lehetővé, hogy a nappal üres lakásban két-három fős kollektívák jöjjenek össze, hiszen sok esetben — főleg a matematika és fizika esetében — a közös tanulás a hasznos. Ne háborodjunk fel, ha gyermekünk délután elszenderedik, egy kis szellemi lazulás feltétlenül hasznos. Az esti lámpafénynél történő tanulást nem lehet helyeselni. Fárasztó és szemrontó is. A tapasztalat szerint ezt' megszüntetni nem lehet, de igyekezzünk meggyőzni gyermekünket, hogy a nappali fénynél többet, jobban tud tanulni, mint éjjel.

Kövesse a szülő figyelemmel gyermeke tanulmányát, de ne akarjon mindenáron, minden körülmények-között és állandóan számon kérni. Inkább alakítsuk ki a tanulás közben a diák felelősségérzetét, ezt erősítsük, mert ez több sikert ígér, mint a nyomasztó beszámoltatás. Ne izgassuk a gyermeket, ne akarjuk erejét meghaladó teljesítményekre serkenteni. Legyen a szülő tárgyilagos, különösen ebben az időszakban, mert maximalista kívánságaival letöri gyermeke önbizalmát, és olyan stress állapotot idéz elő, amely egyszerűen megbénítja tanulási kedvét.

A kisebb iskolások év végi tanulásánál némileg más elveknek kell érvényesülni, mint az érettségire készülőknél. Itt a szülő feladata, hogy az egész évi munka tükrében vizsgálja gyermeke év végi erőfeszítéseit, és ne várja, hogy néhány hét vagy hónap alatt csodák történhetnek. Segítse a rossz jegyek javítására történő pluszmunkát, de értesse meg: nem az év végi hajrá a megoldás, a sikert, a jó eredményt csak az egész évi folyamatos, becsületes munka hozhatja meg. Ne ígérjünk kerékpárt és külföldi utat, drága játékot és ajándékot a sikerért. A gyermek tanulja meg: nem ajándékért, nem célprémiumokért tanul, hanem saját érdekében és javára. így az esztelen, ájulásig tartó tanulások nem teszik utálatossá a munkát a gyermek számára.

Összességében: az ésszerűség, a segítő szándék lehet az egyetlen módszer, amelyet a szülő kialakít a diák tanév végi nagy munkája idején. Reális elvárásokat támasszunk gyermekeinkkel szemben, tegyük számukra a fokozott munkát is örömszerzővé, segítsük a siker elérésének élményét.

Bürget Lajos

VÍZSZINTES:

1. Megfejtendő. 6. öl. 7. Nagy tányér. 8. Személyes névmás. 9. ... hegy (a Dunántúlon). 11. Labdarúgó műszó. 12. összeszorított kéz. 14. Becézett női név. 16. Égtáj. 18. Európai nép. 20. Évszak. 21. Feltételezés. 22. Fél táblák! 24. Kevés. 25. Hideg eső jelzője. 27. A trójai ... 28. Kortyolgatják. 29. Soung.

FÜGGŐLEGES:

1. Leszármazottak. 2. Részvénytársaság. 3. Töltés. 4. Tova. 5. Táplál. 6. Megfejtendő. 10. Ujjal odaszúr. 11. Régi mérték. 13. Nyár, oroszul (többesszám, birtokos eset). 14. Ilyen káposzta is van. 15. Kívánságom. 17. Folyó jegén rés. 19. Hirtelen húz. 21. ... és köszönet. 23. Női ruházkodási kellék. 24. Heg. 26. SL. 27. Olasz gépkocsimárka fele.

Megfejtendő: Egyik népi táncunk (függ. 6, vízszintes 1.)

Múlt heti megfejtés: SÁROSPATAK — TOKAJ — AGGTELEK — TAPOLCA.

Könyvjutalmat nyertek: Kosa László Nyíregyháza, Derne .Gizella és Kulcsár Anikó Balsá.

Bállá László;

Prücsök Pista

Künn a mezőn, Peresen, Prücsök Pistát keresem, s addig-addig keresem, hangja után meglesem — prücskök közt is kevesen játszanak ilyen szépen zengőn, kedvesen.

Ő játszik így egyedül, hallgatja is ezer fül, és akinek hegedül, mint az orsó, m.egpördül, táncba szélvészként lendül s nevettében arra dűl meg erre dűl,

Prücsök Pistát csodálja a kék katáng, a zsálya, s a pitypang is úgy járja, hogy derekát riszálja, bóbitáját lóbálja — s aki nézi, nyitva marad a szája.

Híre száll, száll, sebesen... Kevély is tán? Percre sem, fűnek-fának szívesen játszik, s nem vár tapsra sem, esők hegedül lelkesen — bár hangszere csak a lába. azt törli a potrohába:

: . ... , ZHAMED

Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 7.

bárki bármit fizessen, cirpelöjét nem cseréli akármilyen kincsre sem.

A ceruza meg az egér

o o*

A ceruza ott feküdt az írószerbolt raktárának égy sarkában, a papír mellett. Mindketten régen hevertek már. ott. A papírt a léghuzat sodorta le a kötegről, s még most is meg-meglebben, ha kinyitják vagy becsukják az ajtót. A ceruza magának köszönheti a sorsát. Kíváncsi természetű lévén, egyszer egy óvatlan pillanatban kigurult a dobozból, hogy szétnézzen. Gurult is egy darabig, és tetszett neki a játék, de egyszer csak megakadt a padló hasadékában, épp a papír mellett. És azóta is hevernek együtt az unalmas félhomályban. Többi társait már rég eladták, kikerültek a nagyvilágba; az íróasztalok, iskolapadok, tolltartók világába. Szép, kerek betűket rajzolnak velük, vagy vonalakat húznak áttetsző vonalzó mellett, de ő csak csendesen szunyókál, céltalanul telnek napjai. A papír néha felsóhajt, megzörren, nagyon reménytelenül:

— Pedig rám szép levelet

írhattak volna, nézd csak, milyen fehér lapom van. De most már azt sem bánnám, ha csak összefirkálná e: és

utána bedobnának a szemétkosárba. Úgy is érdekesebb lenne az életem, mint itt.

A ceruza hallgatott. Nem nagyon beszélgetett a papírral. Ő különleges ceruza volt, rajzceruza, műszaki ceruza. Az oldalán aranyló számok jelezték jó tulajdonságait, s amikor a gyárban csomagolás közben hozzáértők kézbe vették, mosolyogva bólintottak: — Ez igen: Erre büszkék lehetünk. 'Nertt állt hát »szoba a papírral. 1 Hallgatta sóhajtásait és úgy tett, mintha saját gondolataival lenne elfoglalva. Pedig ő is csak azon törte a fejét, amiről a papír zizegett. Milyen jó is lennek megszabadulni innen.

így teltek a napok egymás után és nem történt semmi, de semmi. Míg egyszer csak furcsa zajra lettek figyehne- sek. Halk motozás hallatszott, a polcok felől.

— Ez az! Te kellesz nekem! Most megráglak! Hallod-e?

— Egy egér állt a ceruza előtt és jókedvűen cincogott. Éles, hegyes fogai csak úgy villogtak a ceruza aranyló betűire.

— Miért bántanád? Éhes vagy ? — zizzent közbe a papír.

— Nem én. Csak szórakozásból. Nekem mindig rágnom kell, mert különben megnőnek a fogaim és akkor nem tudok enni tőlük. Most ő következik. Aztán majd megráglak téged is.

— Várj! — szólalt meg

végre a ceruza. — Egy kívánságomat azért még teljesítheted?

— Nem bánom. Kívánj valamit. De siess, mert már nagyon szeretnék rágcsálni.'

— Rajzolni akarok valamit. Egyetlenegyszer az életemben. Hisz azért vagyok ceruza, hogy rajzoljak. Ezt ugye megengeded?

— Rajzolj rám! — kiáltott közbe a papír boldogan. — Rajzolj, hogy ne legyek üres, fehér, beiratlan!

— No, jó! Akkor kezdjétek! De szép rajz legyen ám! — mondta az egér és letelepedett velük szemben. — Rajzolj, mondjuk — egy sajtot.

A ceruza nagy sajtot rajzolt a papírra.

— Nagyszerű, egészen jó, gusztusom támadt rá! — lelkendezett az egér.

— Várj csak, most egy tojást rajzolok, ide a végébe.

— Jó, egész jó! — mondta az egér.

— Ide meg egy szál hurkát.

— Azt is szeretem — cin- cogta közbe.

— És ha már annyira szereted a sajtot, ide két háromszögletű sajtot teszünk.

— Jé, egészen olyan, mintha füle lenne a tojásnak!

— Várj, lábakat is rajzolok, jó?

— De miért rajzolsz rá körmöket? A körmük : nem szeretem.

— Neked is van körmöd. Nem?

— Van. Rajzolj még valamit!

— Nagyon szívesen! — kiáltott jókedvűen a ceruza, ide egy szem mandulát.

— Most már szeme is van a tojásnak.

— Van, de lesz még bajusza is! Valódi macskabajusz! így! Ezzel kész a rajz — mondta a ceruza és megfordult. De az egeret már nem látta sehol. Úgy elszaladt ijedtében, hogy vissza se mert nézni. Elment a kedve a rágcsálástól. Még a - raktárból is elbúj dosott félelmében. •

A papír és a ceruza csöndesen összenevettek. De ekkor nyílt az ajtó. A raktáros jött be. A papír felkapaszkodott a léghuzatra és eléje .röppent.

— Nini, hát te hogy kerülsz ide? — vette fel a raktáros a földről. — És vajon ki rajzolta ezt a kedves kis cicát? A sarokba nézett. A ceruza ott hevert. Őt is felemelte. Bevitte a boltba, hogy eladják annak rendje és módja szerint. A papírt íjadig hazavitte a kisfiának, áki kiszínezte, és szobája falára akasztotta, hogy mindennap elgyönyörködhessen a szép rajzban.

Kövess! Erzsébet

(A jövő heti szombati számunkban folytatjuk!