Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
I. »rtifc KELET-MAGYARORSZÁG 1371. április ÍS. A Híovoje Vremja sa kínai polaíikíirél Folytatja munkáját a BKP X. kongresszusa A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSA ÜLÉSÉNEK SZÜNETÉBEN (BALRÓL JOBBRA) TANO COLOV, A BKP PB TAGJA. KÁDÁR JÁNOS AZ MSZMP KB ELSŐ TITKÁRA, GEORGI TRAJKOV. A BOLGÁR NEMZETGYŰLÉS ELNÖKSÉGÉNEK ELNÖKE ÉS NÉMETH KÁROLY, AZ MSZMP PB TAGJA. A csütörtök délelőtti ülésen üdvözölték a bolgár kommunisták X. kongresszusát Ceylon, Jordánia, Finnország, Irán. Portugália, Irak. Uruguay, Belgium kommunista pártjainak képviselői is, s ekkor hangzott el Tódor Sztojanov, a Bolgár Rádió és Televízió vezérigazgatójának felszólalása. A csütörtök délutáni ülésen Nikolaj Iribadzsakov professzor, a Bolgár Kommunista Párt Novov Vreme című elméleti folyóiratának felelős szerkesztője, Jordan Jordanov, a sumeni Madara teherautógyár párttitkára. Drazso Georgier, a burgoszi olajfeldolgozó kombinát Szocialista munka hőse címmel kitüntetett szerelője és Penka Dodunekova, a szakszervezetek Gabrovo meggyei elnöke sfcölalt'-fel. 'Felszólalásaikat követően a bolgár főváros úttörői' „özönlötték el” a tágas kongresszusi termet, s megkapó ünnepséggel üdvözölték a bolgár kommunisták fórumát. Nemzetközi szempontból az indokínai, illetve a közel- keleti kérdésben elfogadott nyilatkozat tette jelentőssé a kongresszus csütörtök délutáni ülését. Ugyancsak egyhangúlag hagyták jóvá a küldöttek a közel-keleti helyzetről szóló nyilatkozatot. A kongresszus ünnepélyesen kijelenti: ,.Az arab népek harca győzedelmeskedni fog, hiszen igazságos ügyük mellett áll a Szovjetunió, a többi szocialista orsz;'/;, a világ minden békeszerető embere.” Ezen az ülésen is folytatódtak a külföldi küldöttségvezetők felszólalásai. Ezúttal az angol, argentin, ausztráliai, kanadai, nyugat-berlini, kolumbiai és más pártok, illetve forradalmi szervezetek nevében üdvözölték a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusát. A veteránok maradnak — Nixon elvonul A Lenin-évfordulóról való ünnepélyes megemlékezést követően a csütörtök délelőtti ülésen elsőként Georgi Traj- kov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a Bolgár Földműves Szövetség titkára kapott szót. aki vendégként vesz részt a bolgár kommunisták X. kongresszusán. Trajkov üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogv a BKP ma ínár elismerten az egész bolgár nép vezetőjévé vált. A szövetség tagjai ennek megfelelően teljességgel támogatják a pártnak a népgazdaság dinamikus fejlődését, az iparosodás meggyorsítását célzó politikáját. üobri Dzsurov hadseregtábornok. bolgár nemzetvédelmi miniszter a Bolgár Nép- köztársaság honvédelmi és katonapolitikáját körvonalazta felszólalásában. A továbbiakban háitgoztát- ta: a fegyveres erők hűek a párthoz. Felszerelésük korszerű — állapította meg, majd leszöeezte: „büszkék vagyunk arra, hogy hadseregünk a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek részét képezi”. A bolgár fegyveres erők minden körülményei; között teljesíteni fogják a Varsói Szerződésből faka- dó kötelezettségeiket. I. Bilen, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára elsősorban balkáni kérdésekkel foglalkozott. A török nép nagy érdeklődést tanúsít a szomszédos Bulgáriának a béke légköre megerősítését célzó külpolitikája iránt, s arra törekszik, hogy erősítse kapcsolatait ezzei az országgal Jesus Faria, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkára p nemzetközi helyzetről beszélt, hangsúlyozva, hogv pártja e helvzet megítélését illetően teljességgel osztja a BKP ál- lásrontiát. A délelőtti ülésen kapott szót Gancso Krasztev, a Tol- bu-hin megyei pártbizottság első titkára, Elena Lagadino- va. a bolgár nőbizottság elnöke, valamint az Arab Szocialista Unió küldöttségének vezetője is. Az indokínai háború ellen tüntető amerikai veteránok csütörtökön reggel az amerikai legfelsőbb bíróság elé vonultak, hogy követeljék: az USA legmagasabb jogi fóruma nyilvánítsa törvénytelennek a kormány hadüzenet nélküli indokínai háborúját és kötelezze Nixon elnököt az amerikai csapatok azonnali és teljes hazahozására. A legfelsőbb bíróság épületét őrző rendőri erők parancsnoka hangszórón közölte a veteránokkal, hogy parancsot ad letartóztatásukra, amennyiben nem távoznak. A veteránok szavalókórusban azzal a jelszóval válaszoltak, amelytől hétfő óta visszhangzik Washington kormányzati negyede: „Hozzátok haza őket, hozzátok haza bajtársainkat”. A veteránok egyébként csütörtökre virradólag megnyerték első csatájukat: a legfelsőbb bíróság tiltó rendeletével dacolva az éjszaká* a Mállón, a Capitoiium tövé ben táborozva töltötték. A kormány előzetes fenyegetőzése ellenére a rendőrség nem tett kísérletet letartóztatásukra és eltávolításukra A Dewey Canyon 3 békehadművelet első csatája a jelek szerint hasonlóképpen végződik, mint a laoszi invázió. amelynek fedőnevéről a veteránok elkeresztelték demonstrációjukat: Nixon elnök helikopteren távozik a fővárosból a hét végi béketünte- tések idejére. Ronald Ziegler, az elnök saitótiíkára bejelentette. hogv Nixon elnök a hét végét Camp Davidben tölti, s május első hetében kaliforniai üdülőjébe. San Clemen te-be vonul vissza. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb, 17. száma L. Kiri- csenko cikkét közli „Peking diplomáciai játéka” címmel. A cikk így hangzik: Az utóbbi időben a világsajtó sokat ír a. Kínai Nép- köztársaság különféle diplomáciai akcióiról, különböző módon értékeli azokat, feltevéseket közöl a kínai kormány várható külpolitikai lépéseiről. A Kínai Népköztársaság külpolitikájának megélénkülése örömmel töltené el a világ haladó erőit, ha Kína bekapcsolódna a szocialista közösség erősítéséért, a forradalmi erők tömörítéséért, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folyó harcba. Sajnos azonban nem így áll a dolog. A kínai vezetők politikájukat tisztelettu- dóbb, békeszeretőbb köntösbe öltöztették. Ám Peking stratégiai feladatai, külpolitikájának fő irányvonala ugyanaz maradt, mint régen. E politika lényege, hogy annak a szellemnek megfelelően, amely Kínát tekinti a világ közepének, az országot világhatalommá akarja tenni, amely képes más államokra rákényszeríteni a maga döntéseit, akaratát. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha elemezzük a maoistáknak a „kulturális forradalom” óta tett gyakorlati lépéseit. Mindenekelőtt szembetűnik az, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői semmit sem tesznek a világhelyzet egészségesebbé válásának, a nemzetközi konfliktusok rendezésének előmozdítására. Peking nem kevésbé hevesen, mint a nyugatnémet re- vansisták, támadja a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság szerződését, nem tudja elviselni az európai biztonság erősödésének lehetőségét. A maoisták dühödten fogadnak minden olyan akciót, amely a közel-keleti politikai rendezésre irányul. A kínai propaganda és diplomácia egyre gyakrabban hangoztatja azt a koholmányt, amit „a két szuper- hatalom monopóliumának” nevez. Azt állítja, hogy ez a két „szuperhatalom” fel akarja osztani a világot, de ugyanakkor „marakodik” egymással. A pekingi vezetők mit sem törődnek azzal, hogy e hatalmak egyike imperialista, a másik pedig szocialista. Az egyik aktív támogatást nyújt Közel-Keleten az izraeli agressziónak, a másik az arab országok megbízható barátja és támasza az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcukban. A maoisták azt mondják: Kínának a kis és középországok vezetőjeként kell fellépnie a „két szuperhatalom hegemóniája” elleni harcban. Ebből világosan kitűnik, hogy Kínát akarják a világ fő szuperhatalmává tenni. Nagyhatalmi, hegemóniára törekvő irányvonaluk alapján a maoisták fokozzák kísérleteiket a szocialista közösség megingatására, a szocialista testvérországokat „nemzeti hovatartozás” szerint osztályozzák, hogy azután külön- külön rájuk kényszerítsék a kínai politikai platformot. A „harmadik világban” a kínai propaganda leplezotteb- ben jár el. Mégis az utóbbi idők számos ténye bizonyítja, hogy a maoisták továbbra is beavatkoznak India, és Burma, Pakisztán és Ceylon, az arab országok és egész sor afrikai állam ügyeibe. A Kínai Népköztársaság gazdasági kapcsolatait már régen átállította az imperialista államok felé. A tőkésországokkal folytatott kereskedelmi forgalom meghaladja külkereskedelmi forgalmának 30 százalékát, a szocialista államokkal viszont kevesebb 20 százaléknál. A nyugati kommentátorok sokat írtak arról, hogy április derekán amerikai asztali- teniszezőket hívtak meg Kínába három amerikai újságíróval együtt. Az esemény nem túlságosan jelentős. A nyugati kommentátorok azonban azt a távol-keleti és délkelet-ázsiai helyzet egészének összefüggésében vizsgálják és messzemenő következtetéseket vonnak le belőle. 1970. áprilisában amerikai —saigoni csapatok sárba tiporták Kambodzsa semlegességét és behatoltak az ország területére. Kambodzsában azóta is tart a háború. Idén február—márciusban Saigon és W ashington nagyarányú fegyveres intervenciót hajtott végre a semleges Laosz- ban. A laoszi behatolással egyidejűleg Nixon elnök megfenyegette a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Sok amerikai megfigyelő és lap azt jósolta, hogy a Kínai Népköztársaság erre esetleg drámai módon reagál. A kambodzsai amerikai betörés időpontjában -közzétették Mao Ce-tung 1970. május 20-i nyilatkozatát, amelyet a kínai propaganda úgy jellemzett, mint az indokínai népeknek és a világ más (Folytatás az 1. oldalról) A kormány az előterjesztést jóváhagyólag tudomásul vette, és határozatot hozott a belföldi idegenforgalom fejlesztésére, A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) ★ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a X. pártkongresszus tiszteletére folytatott munkaversenyben kiemelkedő eredményeket elért vállalatokat és szövetkezeteket kongresszusi zászlóval, illetve oklevéllel tüntette ki. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége azoknak a vállalatoknak és gazdasánépeinek rendkívül hatékony támogatása. Washingtonban viszont ezt a nyilatkozatot „papirtigrisbe lőtt vaktölténynek tekintették”. Nixon válaszolva azoknak az újságíróknak, akik a kambodzsai amerikai betörés után megjósolták' a Kínai Népköztársaság beavatkozását, 1971. március 23-án elégedetten jelentette ki: „Semmi ilyesmi nem történt, a kínaiak nem avatkoztak be”. A laoszi intervenció idején a kínai vezetők egy sor nyilatkozatban mutattak rá arra, hogy a Kínai Népköztársaság nem marad közömbös és hogy a KNK az indokínai népek „hatalmas hátországát jelenti”. Március 18-án viszont a vezető pekingi lapokban kommunistaellenes cikk jelent meg, amely élesen ellenséges hangon írt a Szovjetunióról és más szocialista országokról. Csou En-laj végezetül április 14-én az amerikai aszta- íiteniszezők pekingi fogadtatásán kijelentette, hogy „új lap nyílt” a kínai—amerikai kapcsolatokban. A Novoje Vremja cikk befejező részében megírja: A maoisták politikai gyakorlata azt mutatja, hogy könnyen elárulják barátaikat, gyorsan szót értének azokkal, akiket röviddel ezelőtt még ellenségüknek tekintettek. Megfeledkeznek a saját maguk által kihirdetett elvekről, ha úgy vélik, hogy ezt követeli Peking nagyhatalmi nacionalista érdeke. A kínai diplomácia mesterkedései még azok közül is sokakra kiábrándítólag hatnak, akiket Peking barátainak tartott. A Kínai Népköz- társaság csak becsületes politikával, más államok szuverenitása, függetlensége és területi épsége tiszteletben tartásának politikájával, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás politikájával és azzal szilárdíthatná nemzetközi pozícióit, vívhatnák ki a népek bizalmát, ha nem szavakkal, hanem tettekkel harcolna az imperializmus és a reakció ellen. (TASZSZ) goknak, amelyek huzamosabb idő óta, és különösen az eltelt évben, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa tiszteletére folytatott szocialista munkaversenyben kiemelkedő eredményeket értek el, Vörös Vándorzászló kitüntetést adományozott. Megyénkben ebben a magas kitüntetésben a MÁV nyíregyházi vasúti csomópont részesült. A kormány az 1970. évi országos gazdálkodási versenyben elért kiváló eredményeikért „Elismerő oklevelet” adományozott a 3000 kh-nál kisebb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a kisvárdai Rákóczi Termelő- szövetkezetnek, és a mándoki Uj Élet Termelőszövetkezetnek. A Minisztertanács illése Zima mindezt éles szemmel figyeli Elgondolkozik a látottakon. Nemsokára visszatér a főkrupié és a kosárból éppen hogy kifizeti Zimát. Zima feláll és gyors léptekkel előbb Szántódit, aztán Luciánót keresi fel, és mindkettőnek odasúgja: — Elég. A büfébe. Szántódi és Luciánó nem nagyon értik, miről van szó, elrakják zsetonjaikat és követik Zimát. A büfében egy magányos sarokasztal várja őket. — Úgy látom, a kaszinónak nehézségei vannak — mondja Zima. — Na és? — mondja Szántódi. — Buta beszéd. Mire fizettek rá maguk otthon? Arra, hogy 58 ötös találatuk volt. Szántódi kezdi érteni. Zima folytatja: — Azt hiszem, le kell állnunk. Nem szabad robbantanunk a bankot. Hadd jussanak egy kis levegőhöz. Luciánó melegen helyesel. — Nagyon sajnálom őket. — Sajnálatról szó sincs, de a rablógazdálkodásnak nincs értelme. Ha robbantjuk a bankot, akkor reflektorfénybe kerülünk. Úgy, mint otthon. S különben is: kitől nyerünk, ha bezár a kaszinó? Most tehát visszamegyünk és fejenként elvesztünk 20—20 ezer frankot. És egy hétig nem is jövünk ide. Én átmegyek addig Londonba, és megnézem, mit lehet ott csinálni. Megkopasztjuk az angol bukikat, aztán visszajövünk. Addig a kaszinó regenerálja magát és akkor megint megcsapoljuk. Világos? Luciánó boldog. — Végre, veszíthetek! Jaj, de jó! Szállodai folyosó. Szántódi lopakodik pizsamában Luciánó szobája felé. Éjszaka. Belopódzik Luciánóék lakosztályába. A nappaliban megtalálja amit keres: a kartonokat. A hálószoba ajtaja nyitva, bent alszik Margit és Luciánó. Szántódi zseblámpa fénye mellett lemásolja a kartont, aztán zsebre teszi. Kioson. Zima Londonba indul. Saját lakosztályának a halijában adja ki az utolsó parancsokat. Szántódi, Luciánó és Margit hallgatják. — A kaszinónak a környékére se mehetnek, amíg haza nem jöttem. Szántódi túlságosan lelkesen bólogat. Zima Luciánóhoz fordul: — Legyen szíves a kartonokat adja ide. Magammal viszem. Szántódi zsebébe nyúl és egyáltalán nem ijedősen kivágja magát. — Gondoltam rá. Itt van, tessék. Zima felfigyel erre, nem tetszik neki. — De nagyon előrelátó maga. Mindegy, ennél többet mégsem érdemel a dolog. Zima pénzt vesz elő, Margitnak adja. — Kisasszony, amig oda leszek, maga a helyettesem. Maga gazdálkodik a pénzzel. Szórakozzanak, éljenek, lubickoljanak. de a kaszinóba ne tegyék a lábukat. Kezet fog mindenkivel. Margit és Luciánó egy nagyon elegáns helyen vacsoráznak. Mialatt a pincérek tálalnak és töltenek nekik, a háttérben egy sztriptizszám folyik, Margit sajnálkozva mondja. — Sajnálom szegény Szántódit. Éppen most betegszik meg, amikor végre egy kicsit élhetne. Luciánó elmosolyodik. Tudja, amit tud. — Ne sajnáld, nem beteg. Luciánó jelentősen mosolyog. — Remélem, hamarosan vége lesz ennek a léha életnek, hazamegyünk és elveszlek feleségül. Margitot nem veti szét az öröm ettől. (Folytatjuk! KISREGÉNY 28. Csurka István:
