Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

Wti. Iprffis 15. KT'T'.FT WAGVARn-ng^xt­*. <AM Ilja Ehrenburg: LUKÁCS TÁBORNOK Körút épül Vásárosnaményban Ot év alatt 500 lakás építésére számítanak A következő napon kezdő­dött a támadás. Mindennap kétszer telefonáltam: Che­millé, San-Ramon, „Heinke- lek”, légicsaták, támadások, ellentámadások. A támadás nem sikerült. A Huesca körül álló csapatok tétlenkedtek. A nemzetközi brigádok súlyos vesztesége­ket szenvedtek. Öt, vagy hat nap múlva mindennek vége volt. Most nem Huescára gon­dolok, hanem Lukács tábor­nokra. Az ismerős emberek­ről szólva azzal a nappal kezdem elbeszélésémet,, ami­kor először láttam őket. il­letve amikor a véletlen is­meretségből csodálatos kapcsolat lett: bevonultak az életembe. A Mátéról szóló visszaemlékezést halálával kezdem, amely mélységesen megrendített. Igen, csak röviddel a halá­la előtt ismertem meg őt: emlékeim 1937 márciusához és áprilisához kapcsolódnak. Brighuega, a különböző el­lenőrző pontok, azután a két falu, ahol a 12. brigád a bombázások ideje alatt pi­hent: Fuentes és Mequo, majd Morta de Tajuna, Mad­rid és a kiégett falu, Igries. A Szovjetunióban csak két- három ízben láttam Zalka Mátét. Közös barátaink nem volták, így csak köszöntöt­tük egymást, ha találkoztunk. Zalka Mátét nem ismerteim, én a magyar Lukács táborno­kot szerettem meg. a spa­nyol nép védelmezőjét, az írót, aki íróasztalát a harc­mezővel cserélte fel. Természetesen, amikor Lu­káccsal beszélgettem. Zalka Mátét láttam. Bár sokat harcolt életében, nem volt katonás típus. Bánásmódját, alárendeltjeivel szemben az együttérzés, az írói megértés diktálta. Sokkal jobban el­igazodott az emberi szenve­délyek szövevényében, mint a térkép jelei között. Elolvastam Doberdo című regényét, amely arról tanús­kodik, hogy Zalka igazi te­hetség, az élete azonban úgy alakult hogy az irodalom­ban mindvégig bizonytalan kezdőnek érezte magát. A fiatal Máté a háború is>- kolájába. maid a frontra ke­rült. 1916-ban hadifogságba esett, a távoli Habarovszk melletti Krasznaja Recska-i hadifogolytáborba került. Az Októberi Forradalom után a volt hadifoglyokból különít­ményt szervezett és a Távol- Keleten harcolt a szovjet ha­talomért. Maid az uráli, uk­rajnai harcokban tünteti ki magát. 1920-ban részt vesz Kijev felszabadításában és Perekop ostromában. A háború véget ért, Zalka azonban folytatta a viharos életet: a hadikommunizmus korszakában az élelmezési osztagban szolgált, agitációs elbeszéléseket írt. Összeba- ráítozott Furmanowal, a Proletár írók Oroszországi Szövetségén ek (RAPP) gyűlé­seire járt. Csak a harmincas évelrben gondolt komolyan az írói munkára és néhány bónoi sr>anvolors7ágí utazá­sa előtt fráez+e be Doberdo című regényét. Zalka. írónak szüneteit, a kort azonban a háború jegyezte el. és lelki­ismerete súgta meg. hol a helve a háborúban. A guadalaiarai győzelem után és a Morata de Tuja- na-i támadás megkezdése előtt (az akciót „erőszakos felderítésnek” nevezték és sok áldozatot követelt) Zalka Máté Fuentes faluban a kö­vetkezőket mondta nekem: „Rengeteg ellentmondó, de még ki nem elemzett benyo­más tornyosul bennem. Egy jövendő könyv témája. Ha meg nem ölnek, öt éven be­lül elkészülök vele... A Do­berdo még bizonyíték. Itt már nem is kell bizonyí­tanom. a kövek maguk be­szélnek. Csak az embert kell megmutatnom, azt, hogy mi­lyen az ember a háborúban.” Amikor Zalka meghalt. 41 éves volt. Nem sokkal halála előtt, a születésnapján eze­ket írta: „A sorson gondol­kodtam, az élet viszontagsá­gain. az elmúlt éveken és elé­gedetlen voltam magammal. Keveset tettem... Kevésre ju­tott időm. Keveset értem el.” Másokkal szemben elnéző volt, de önmagával szemben szigorú. írói útja elé azon­ban állandóan az „élet vi­szontagságai” tornyosultak. Valencia ünnepélyes gyász­pompával temette el a di­csőített Lukács tábornokot, s csak néhány harcostársa tud­ta, hogy Zalka Mátétól, az írótól is búcsúznak, aki so­hasem írhatta meg nagy könyvét, amelyről álmodo­zott. Vidám volt, barátkozó ter­mészetű, szerette a csendet. És csaknem egész életében a fegyverek ropogását kellett hallania, úgy aludt, hogy „fü­lét a földhöz szorította”, ahogy maga mesélte. Meg tudta hallani az emberi szív dobbanásait: zajos életet élt, de halkan, csendesen beszélt. Lehet, hogy írói talentuma segítette őt, hogy megértse katonáit? Mindenki szerette, pedig a nemzetközi brigádok tagjainak nemcsak a nyelve volt más, olykor politikai hit­vallásuk is különbözött egy­mástól. A parancsnoksága alá tartozó csapatokban vol­tak lengyel bányászok, olasz emigránsok. . kommunisták, szocialisták, köztársaságpár­tiak, Párizs vörös munkás­kerületeinek dolgozói és min­denféle politikai árnyalatú francia antifasiszták, vilnai zsidók, spanyolok, az első vi­lágháború veteránjai és zöld­fülű kamaszok. Hol Hemingway-vel vagy Szaviccsel, hol egyedül láto­gattam el a 12. brigád törzs­parancsnokságára. Mindany- nyian szerettünk Lukács és harcosai körében tartózkodni. A brigád tanácsadója az ér­telmes és barátságos Fritz volt. Lukács két közvetlen segítőtársa a lobbanékony, szenvedélyes bolgár Petrov (Kozovszkij) és a csendes, ko­moly törzsparancsnok, az ugyancsak bolgár Belov (Lu- kanov) volt. Emlékszem, hogy Fuentesben kecskegidát sze­reztek és Petrov venyigetü- zön sütötte meg. Nagyszerű lakomát rendeztünk. Régi barátom, Fernando Cherassi spanyol művész eleinte Zal­ka törzskaránál dolgozott, később zászlóaljparancsnok lett. Stefával jártam Mequo- ban, aki a férjét jött meg­látogatni. Aljosa Eislert, Zal­ka segédtisztjét még Párizs­ból ismertem. Gyermekkorá­ban került el Oroszországból, Párizsban verseket írt és lépten nyomon szenvedélyes kommunista szónoklatot tar­tott. Lóháton jött Spanyolor­szágba, Lukács tábornokot valósággal istenítette, sokszor beszélgettek irodalomról, He- mingway-re elragadtatással tekintett fel. A brigád ko­misszárja Gustav Regler volt, aki szintén szeretett irodalomról beszélgetni és ál­landóan a füzetébe írt vala­mit. Zalka nevetve jegyezte meg: „Oda nézzen! Bizonyá­ra valami vaskos regényt ír.” A zászlóaljparancsnokok közül Janekre emlékszem, a francia szocialista Bemard­ra, a bátor, elragadó Pacciar- dira. A magyar Neuburg mindig botra támaszkodva járt, így indult a Lukács tá­bornok halálát követő táma­dásra is és hősi halált halt az ütközetben. A megsebesült Regler, ami­kor eszméletre tért, így szólt: „Menjetek Lukácsért, meg kell menteni Lukácsot!” (A tábornok halálát eltitkolták előtte.) Két nap múlva már a harcosok között találkoz­tam a törékeny zsidóval, a galíciai chaszidista (a chaszi- dizmus zsidó misztikus vallá­si irányzat) fiával, aki Euró­pa minden nyelvén beszélt ' és négyszer sebesült meg Madrid alatt. Elcsukló han­gon mondta Zalkáról: „Igazi férfi volt.” Morata de Taju- nanál Lukács komoran je­gyezte meg: „Ez a spanyol Doberdo.” Ki kellett tapogat­ni az ellenséget, elfoglalni jól megerősített állásait, az­tán másnap otthagyni az egészet. Lukács a huescai tá­madás előtt nyugtalan volt, tudta, minden teher a nem­zetközi brigádok válláira ne­hezedik. Féltette az embe­reit, önmagát azonban nem kímélte. Úgy halt meg, hogy az ellenőrző pontra sietve, 1937. június 11-én az ellen­séges tűz alatt tartott or­szágúton haladt át, és egy fasiszta lövedék telibe talál­ta az autóját. Másoknak az útvonalon megtiltotta a köz­lekedést. .. Hemingway, amikor Fuen- tesből visszatértünk Madrid­ba. ezt mondta: „Nem tudom milyen író. de amikor hall­gattam és néztem őt, állan­dóan mosolyognom kellett. Nagyszerű ember!” 1 Vásárosnamény eddig is a legrendezettebb szabolcs- szatmári települések közé tartozott, most mégis bonta­nak: új. városias központot, körutat építenek az egyik régi negyed helyén. A város- rendezési tervnek külön ne­vezetessége. hogy mindössze ogy éve készítette el a Deb­receni Tervező Iroda, egy ré­sze azonban már ennvi idő alatt is valósággá vált. Általános a vélemény: 1964—65-ben megkezdett munkájuk gyümölcse kezd beérni. Akkor az elsők közt kezdték a közművesítést, s ez év végére már 19 kilomé­teres ivóvízhálózatuk lesz. Ez azt jelenti. hogy minden je­lentősebb utcába eljut a ve­zetékes víz. A másik, jó eredményeket jelentő kezde­ményezés a Vásárosnamény- ba települt vállalatokkal kö­tött megállaoodás volt. Nem­csak maguknak, hanem a községnek is építkeztek: a közművesítéshez elengedhe­tetlen 9 kilométer szennyvíz­elvezető csatorna — amely­nek jelentős részét az üze­mek építették és használ iák, átszeli a községet, s a köz­ségi hálózatban alapvető. Az arányos, széles útháló­zatra, a vezetékes vízre és je­lentős beépítetlen területre alapozhattak a várostervezők, amikor kétemeletes. 9—12 la­kásos házaikat terveztek a körútra. 220 ilyen lakás első épületeihez kezdtek hozzá a helyi vegyes ktsz szakember rei. Ez az építkezés — és a község más területén épülő további 280 lakás — körül­belül 4—5 évig állandó mun- kaalkajmat ad a ktsz brigád­jainak. s megfelelő felkészü­lést is- IjehéttőyÁ ißmfr ipÁ5 éves feji ís.'íesi terv .későbbi megvalósításából­Vásárosnaményban eltér­tek az általános gyakorlattól. Itt nem a beköltözött lakók várnak maid a boltokra: a leendő új központban már most átadás előtt áll egy rep­rezentatív ABC-áruház. Ugyancsak ritkán tapasztal­ható törekvés van a kulturá­lis létesítmények építésére. Bár teljes megvalósítása táv­lati terv, mégis már az idén hozzálátnak a 12 millió fo­rint értékű kultúrcentrum építéséhez — a jelenlegi mú­zeum szomszédságában. A jö­vő céljainak megfelelően építkeznek: épületeik, klub­jaik, nagytermük külső ké­pében és belső berendezésé­ben is a városiasodás céljait szolgálják. Fenntartják a helyet egy mezőgazdasági kísérleti, illet­ve kutatóközpont részére is. Egy helyen szeretnék ugyan­is tömöríteni a beregi talaj­javítással. a mezőgazdaság korszerűsítésével foglalkozó intézményeket. E törekvés megvalósítását segítené a megfelelő hely, s a terv előzetes elkészítésével a nagy­községi tanács. Kivitelezés előtt álló ter­veik vannak az egészségügyi kombinát éoítéséhez is, amelyben többek között az öt körzeti orvosnak teremtenek maid kitűnő elhelyezést. • Erénye a terveknek, hogy épített a már meglévő szép létesítményekre, ugyanakkor olyan korszerű városközpon­tot alakítottak ki. amely alapvető lehet a további fej­lődéshez. A tervezők elkép- 7q1 kői hen jól tükröződik a község vezető tes kiléteinek igyekezete: minél előbb hoz­zálátni az építkezésekhez, bi­zonyítani. hogy érdemes az úi énítési módokat, a ma még merésznek tűnő megoldásokat is alkalmazni. A dinamikusan fejlődő já­rási székhely ma 11 ezer la­kosú, a nagyközségi tanácson Vitka. Gergelyiugomya, Jánd és Kisvarsány ügyeit is in­tézik. A gondok közösen ol­dódnak: mind több új mun- kaalkalon y?#, ß letelepedő ü^pnjekben. megoldást talál­tak a helyi közlekedésre is és hamarosan 'eljut a vezetékes víz a szomszédos települések­re. Ezek együtt nemcsak a városközpont, hanem a közö­sen gazdálkodó községek előbbre lépését is szolgálják. M. S. Idejében felkészülni a szüretre Jó almatermés várható Szabolcsban I A tavaszi tennivalók között mezőgazdasági nagyüzeme­inknek egyik fontos feladata a növényvédelem, elsősorban a gyümölcsösökben. Idén különösen magas szervezettséget kíván ez a munka. Szabolcsban minden gyümölcsösben elvégezték az úgynevezett „téli lemosó” permetezést. A második permetezés, a jelenleg legidőszerűbb mun­ka, az úgynevezett „zöld- birnbás permetezés”, javában folyik. Hamarosan sor kerül a harmadik, úgynevezett ,.pi- rosbimbós” permetezésre, amelyet teljes virágzás előtt be kell fejezni. Bár az elmúlt hetekben akadt némi zavar is a megfe­lelő növényvédő szerek ellátá­sával. jelenleg már kifogásta­lan. A szakember-ellátottság ki­elégítőnek látszik. Sok száz növényvédő munkást képez­tek ki a télen és kellő szá­mú technikus kiképzéséről és megfelelő számú növényvédő mérnökről is gondoskodott a közös gazdaságok túlnyo­mó többsége. Somogyi Imrével, a megyei főkertésszel beszélgetve meg­tudtuk. hogy a termőrügyek kötődése jól indult és a ta­valyi 26 ezer vagonnyi sza­bolcsi almatermés helyett az 1969-es nagy terméshez ha­sonló eredményeket lehet várni, ha a kötődés (a virá­gok megtermékenyülése) olyan lesz, amilyennek sze­retnénk. (1969-ben 34 600 va­gon alma termett Szabolcs­ban.) De 30 ezer vagon ter­mésre reális remény van. Természetesen korai volna még végleges termésbecslést mondani, de az elmúlt évinél mindenképpen nagyobb ter­més várható. A nagyobb termés leszüre- telésének, göngyölegellátásá­nak és elszállításának problé­máit nem lehet elég korán felvetni. A HUNGARO- FRUCT már megígérte, hogy újra üzembe helyezi a mán- doki átrakóállomást. Ezen­kívül tárgyalás folyik arról, hogy Beregsuránynál és Ti- szabecsnél a most már meg­javított utakon két „ország­úti csatornán” is gyorsítani lehessen a szállítást. A szállítás jó megszervezé­séhez ezenkívül még szükség volna néhány, úgynevezett körzeti átvevőhelyre is. de ennek ügye még nem dőlt el. (gnz) Előre a 4. ötéves terv

Next

/
Thumbnails
Contents