Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

fcft. gprttis ft. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET I. oldal Értelmiség, olvasás, könyvtár TANULSÁGOS VIZSGÁ­LÓDÁST VÉGZETT az értel­miség körében Kamarás Ist­ván és Polónyi Péter. A Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ Olvasásku­tatási Osztálya a vidéki értel­miség, az olvasás és a könyv­tár viszonyának bemutatását tűzte ki célul. Az „Értelmi­ség, olvasás, könyvtár” cí­mű munka összegezéséből országosan észlelhető problé­mák, tennivalók rajzolódnak ki. Szabolcs-Szatmárban is hasznát vehetik a könyvtárak dolgozói. De gondolatébresztő lehet az értelmiség számára általában. A tanulmány első részében a kutatók megállapítják, hogy a vidéki értelmiség körében a tévénézés és az olvasás a legkedveltebb szabadidőtölté­si forma. Az olvasás fontos­ságának megítélése azonban a különböző értelmiségi dol­gozóknál nem egyforma: az olvasást az általános iskolai tanárok tartják leginkább hasznosnak, míg a műszaki és a mezőgazdasági értelmisé­giek lényegesen kevesebb „pontszámot” adtak a hagyo­mányos önművelési lehető­ségnek. Vajon az értelmiségiek mennyit törődnek a családi könyvtárral ? A kutatások alapján a foglalkozások sze­rint tapasztalhatók a legna­gyobb különbségek. A leg­több könyv — átlagosan 434 kötet — a középiskolai taná­rok, a legkevesebb — 194 kö­tet — a mezőgazdasági értel­miség otthonában található. Figyelemre méltóak a lakó­hely szerinti különbségek is. A nagyobb városokban élők családi könyvtárainak átla­gos kötetszáma 335, a kis­községekben lakóké 225. A családi könyvtárak az értel­miségi foglalkozásúaknál egy év alatt átlagosan 16 kötettel gyarapodnak. Nem kevésbé érdekes az egy év alatt elolvasott könyvek számának alakulása sem: Egy év alatt az értelmiségiek vi­déken átlagosan 27 könyvet olvasnak el, valamivel töb­bet a 20—25 év közöttiek, a nők, a középiskolai tanárok, s a nagyobb városokban la­kó értelmiségiek. A könyvek­ről rendszerint a könyvkeres­kedelem útján tájékozódnak — 35 százalékuk —. De je­lentős szerepe van az isme­rősöktől, a munkatársaktól származó információknak — 20 százalék — és a rádió, tévé, a sajtó és folyóiratok könyvismertetéseinek, iro­dalmi jellegű műsorainak. Az utoljára olvasott 6 könyv 73 százaléka vásárolt, illetve sa­ját könyv, 17 százaiéira a könyvtárból, 10 százaléka pedig ismerősöktől szárma­zott A KUTATÄS JELZÉSEKET TARTALMAZ, megállapítá­sai. tényei elgondolkodtató­ak. Ki gondolná ugyanis, hogy az olvasmányok 42 szá­zaléka értékes szépirodalom és 31 százaléka, az úgyneve­zett lektűr, vagyis alacso­nyabb színvonalú „alkotás”. A legkedvesebb olvasmányok valamivel kedvezőbb képet adnak a vidéki értelmiség íz­léséről; ugyanis a legkedvel­tebb könyvek 68 százaléka értékes szépirodalom és 21 százalék a lektűr. Az értékes szépirodalom 41 százaiéira modern, 37 százaléka hagyo­mányos klasszikus, 22 száza­léka romantikus mű. A leg­kedvesebb, legemlékezetesebb olvasmányok leggyakoribb szerzői: I. Shaw, Heming­way, Jókai, L. Tolsztoj, Ber- kesi, Németh L., Dallos, Hugo, Passuth, Remerque, Th. Man. A vidéki értelmiség egyes csoportjainak olvasói arcu­lata, tájékozódási szokásai — summázzák a kutatók — ter­mészetesen többé vagy ke­vésbé eltérnek a felvázoltak­ból. A nagyközségekben és a kisebb városokban élő értel­miségiek olvasási és tájéko­zódási színvonala a vidéki értelmiség viszonylatában az átlag körül van. Ezt jelentő­sebb mértékben meghaladja a nagyobb városokban, s et­től valamivel elmarad a kisközségekben lakóké. A különböző foglalkozások kö­zül a középiskolai tanárok érik el a legmagasabb szin­tet, az általános iskolai ta­nárok, az orvosok, a jogászok és a közgazdászok az átlag körül helyezkednek el, a ta­nítók. a mezőgazdasági és a műszaki értelmiség olvasási és tájékozódási kultúrája vi­szont elmarad az átlagostól. A kifejezetten szakmai jel­legű olvasást és tájékozódást tekintve a kép eltérő, a mű­szaki és a mezőgazdasági ér­telmiség ebben a középisko­lai tanárok mögött áll az átlagot kissé megelőzve, AZ ORSZÁG LEGKÜLÖNBÖ­ZÖ KÖZSÉGEIBEN, városai­ban tartott vizsgálódás arra is kiterjedt, melyik foglalko­zási ágból járnak a legtöb­ben a könyvtárakba. Ebben is elég jelentős különbségek tapasztalhatók: a középisko­lai tanárok körében 72, míg az orvosok körében csak 29 százalék a könyvtári tagok aránya. A könyvtárakkal va­ló elégedettségről a megkér­dezett értelmiségiek elmond­ták: kívánatosnak tartanák a könyvtári szolgáltatásokat ja­vítani. A legtöbb ovasó (a tagok 43 százaléka) a könyv­állományt érintő igényekkel ben kopaszon virítunk rajta. Biztos lehet benne, tanár úr, ez a koki miatt volt! S rendelkezett még ön rajztáblával és fejesvonalzó­val. Szerencsére taglóval nem! S az különösen szép pro­dukció volt mikor a tanár úr a feiek magasságában ol­dalra hajtott rajztáblával vé­gigszaladt a sor mellett. Há­tulról előre. Ha a vadszama­rak feje zenei hangot ad — ez bizonyára rendkívül mu­zikális kínzási módszernek bizonyul. Szegény nagvnéném! Máig sem tudja mivel magyarázni periodikus péntek reggeli rosszulléteimet Pedig csak az órarendre kellett volna néznie: Első-második óra: „Paíz. a műalkotások isme­retével”. Gyűlöltem a rajzot és a műalkotások ismeretét. A viztos+ékek és színes ceru­zák láttán remegni kezdett a kezem. Egyébként nem használt sem a grafit, sem a kréta Hossza csak néhánv év­ve! fiatalabb unokaöccseim élőt szereztem csorbi1 hatat­lan teki",Alvt azzal hnsv esti'öntök esténként feketéi tudtam köpni. Lázas, sajnos. sohasem lettem. Maradt hát a színészalakítás. Idővel a görcsök mesteri előadójává váltam. Ezek a pénteki gör­csök 9,30-kor minden továb­bi nélkül megszűntek, s vágtattam az iskolába. A többi tárgyat ugyanis sze­rettem. Vagy a többi tanárt... Ezen még nem gondolkoz­tam Most Is rohanok az utcán. Felnőttként nyugalmazott halmáskéri vadszamár — grafitovő — és görcs-színmű­vészként... és itt dobol a fü­lemben. hogy „egyszer majd megköszönitek ezt nekem”. Megköszönni ? Az x-i iskolától boldogan búcsút véve Bonvhádon ma- gánvizseáztam. Mikor a rajzra került a sor. remegni kezdett a térdem. elfehéred- tem. mint ha akkor ütött vol­na ki raitam a nevezetes fi tevéseim hatása. Gyű­lölködve néztem a fehér raizlanot a raiztáblát lég- szívesebben odavágtam vol­na Az ottani epist-már —ha iól emlékszem. Palkó volt a vezetékneve — a hátam mö­gé áBt. — Na mit vagv begazolva. _ monHtq — rrv'T'vni fog ez és a kezét egv pil- ta-n-'’ teliden a fejemre tette. felelt. Gazdagabb választé­kot, új könyveket kérnek, s a könyvállomány rostálását is. Csaknem ennyien, 40 szá­zalékuk szorgalmazza a könyvtár berendezésének kor­szerűsítését Jelentős hányad (27 százalék) kérte a megfe­lelő helyben olvasási lehető­ség biztosítását, sokan pedig (22 százalék) a tájékoztatás színvonalának javítását. A tanulmány utolsó részé­ben 15 — községi és járási könyvtár intenzív vizsgálatá­ról számolnak be a szerzők Arra a kérdésre keresték a választ: milyen fokon alkal­masak a vidéki közművelődé­si könyvtárak az értelmisé­gi, illetve általában a fejlet­tebb olvasói igények kielégí­tésére, van-e kapcsolat az ol­vasók számának alakulása — lemorzsolódás, tartózkodásuk mértéke — és a könyvtárak fejlettségi foka, munkájuk színvonala között. A könyvállománynál első­sorban a minőségre és ennek hatására voltak kiváncsiak, ezt meghatározott művek megléte, hozzáférhetősége alapján értékelték. A repre­zentatív XX. századi világ­irodalmi művek 35, a mai magyar művek 50 és az is­meretterjesztő irodalmat kép­viselő művek 35 százalékos hozzáférhetőségről tanúskod­tak. MEGYÉNKBEN IS NA­GYON JÓL HASZNOSÍT­HATÓ gondolatébresztő vizs­gálódás megmutatta, mennyi­re intenzív az értelmiség ol­vasási kedve, milyen az íz­lésszintje, érdeklődési köre. De azt is, — ami a művelő­dési szervek hatáskörébe tartozik: milyen lemaradások nehezítik a könyvtárainkban az intenzívebb olvasást, mi­lyen következményei lehet­nek a könyvállományon be­lüli aránytalanságoknak. Egyes helyeken a könyvtáro­sok sem mindig veszik kellő­képpen figyelembe a társa­dalmi szükségleteket, a mű­velődéspolitikai célkitűzése­ket, a könyvtárak rendelte­tését, és az olvasói igényeket egyoldalúan, felületesen ér­telmezik. rV( A megjegyzések természe­tesen nem vonatkoznak min­den könyvtárra, a tanulmány szerzői nem tartják kísér­letező vizsgálódásukat ab­szolút érvényűnek. De szá­mos, a megyénkben is élő művelődési gondra irányítják a figyelmet az „Értelmiség olvasás, könyvtár” című ta­nulmány szerzői. (P- «•) És képzelje, tanár úr, ment! Ügy éreztem az élete­met is hajlandó lennék eltöl­teni emögött a rajztábla mö­gött. Rajzoltam mint egy tál­tos... és fülig érő szájjal mo­solyogtam. — Mitől van ilyen jóked­ved? — kérdette a tanár, s mikor erre is csak vigyorog­tam ő is elmosolyodott és nagyon kedvesen azt mond­ta: Vigvori. — Tetszik érezni a különb­séget: „Hajmáskéri vadsza­marak” — „Vigyori”. Annak a bonyhádi rajzta­nárnak van mit megköszön­ni. Mikor hazaértem az egyik házboli srác fakanállal két­szer rámlőtt. Jól célozhat mert rámüvöltött: összeesni! Mit tehettem. nekitámasz­kodtam a lépcsőkorlátnak A fakanala* hős diadalmasan odavágtatott, a biztonságked­véért még egvszer hashal fitt — Mondd. Zoli vernek té­ged az iskolában? B ám ész érteiden szemmel nézett rám. — Ugv értem... — Csönd! — szakított fé1 be —. nem érted hogy le vagy lőve?1 Nem dumálsz! Termész'^esen nem dumál­tam Zalka Máté falujában Híres község a Szamos mentén Tunyogmatolcs. A természet kegyes módon osz­totta itt szépségeit. Az élő és a Holt Szamos valósággal ko­szorút fon a falu köré, a vadregényes vidék takaros házaiban dolgos emberek lak­nak. Valamikor mezővárosi — vásárjogot kapott — tele­pülés volt. De — ahogy a szájhagyomány tartja — nem tudták „terített” legelőkkel fogadni a mindenün érkező vásározókat, az állatok né­hány nap alatt leromlottak. Fehérgyarmatnak adták át a vásárjogot. Nevek a vendégkönyvben Tunyogmatolcs — mint a neve is jelzi ikerközség. Ma már jórészt csak az anekdoták őrzik az egyesülés előtti villongásokat. De még az utóbbi években is viták előzték meg, mi hová épül­jön, a tunyogi vagy a matol- csi részen, honnan legyen a tanácselnök, a titkár. S ha az elnök tunyogi volt, biztos, hogy a titkár Matolcsról ..küldetett” — vagy éppen fordítva. A békesség kedvé­ért. De Tunyogmatolcs ma már egy test, a parasztok két tsz-ben, a Szabadság Hajnala és az Uj Élet Tsz-ben dolgoz­nak. Nemrég tértek át mind a két tsz-ben a havi kész- pénzfizetésre. Ennyit röviden a faluról, amelynek két nevezetessége van. Itt. a Szamos partján állt a Kurta kocsma, Petőfi Sándor költeményének egyko­ri színhelye. A kocsma a harmincas évek végén adta meg magát az időnek, meg­fakult fényképek őrzik, mi­lyen is volt, amikor legényzaj töltötte meg. Az óriás mester­gerendán ott volt Petőfi Sán­dor neve is bevésve. A má­sodik világháborúban egy bunker tetejét tartotta a mestergerenda, aztán nyoma- veszett. A másik nevezetes­ség a Zalka-ház. Illyés Géza Zalka Máté egykori tanuló pajtása lakik benne családjá­val, gyermekével, unokáival. A ház egyik kis szobájában évek óta a nagy forradalmár és internacionalista emlékeit őrzik. A vendégkönyvben sok ezer látogató írta be nevét, gondolatait. A magyaron kí­vül oroszul és németül is ta­lálunk bejegyzéseket. Köztük feleségének és leányának so­rait is, akik többször jártak már Zalka Máté szülőházá­ban. A kis szobában elhelyezett emlékek felidézik a múltat: a kisdiák földrajzkönyve, fényképei, bontakozó írói te­hetségének első nyomai, kéz­iratai, kortársi visszaemléke­zések, magyarul és oroszul megjelent regényei, novellás- kötetei, a család használati tárgyai sorakoznak a vitri­nekben. Zalka Máté Tunyo- gon született, itt töltötte gyermekéveit. Mátészalkán polgárit, Szatmáron kereske­delmit végzett. Sokat és szí­vesen olvasott. Szerette Jó­sika, Jókai, Walter Scott, Lev Tolsztoj műveit. Már a pol­gáriban verselgetett, a ke­reskedelmi iskolában pedig egyik ódáját is előadták. Értékes kéziratok Megilletődve olvassuk a kéziratokat: „Elbeszélések az örök békéről” (Kisregény), „A bolygók visszatérnek” (regény két kötetben). Az első sorok, áthúzások, javítások, majd megszületik a regény kezdő mondata: „Az igazat meg­vallva Zina keveset értett az egészből és méghozzá tavasz volt...” Sok ezer kilométert megtett kéziratok, az egyik a hadifogságban íródott, a má­sik Moszkvában, a harmadik talán a spanyol harctéren... Zalka Máté legendás élet­útja eléggé közismert, mégis az emlékszoba dokumentu­mai mintha egy-egy új. ed­dig kevésbé megrajzolt port­rét tárnának elénk. Érettsé­gije egybeesett az első vi­lágháború kitörésével, katona lett, s csakhamar orosz fog­ságba esett. A krasznore- csenszki fogolytáborban is­merkedett meg a marxizmus­sal. Forradalmárrá érlelő­dött: 1917-ben már vörösgár­dista, 1918-ban a jeniszeji tajgák partizánja, 1920-ban ezredparancsnok. A polgár- háború idején Bugyijon mel­lett brigadéros, később az ellenforradalmi bandák szét­verésével megbízott csapatok tisztje. A szovjet hatalom győzelme után sokoldalú te­vékenységet végez. Családi levelek A tunyogmatolcsl emlék­szobában a teljes Zalka-port- ré áll a látogató előtt. Nem­csak a nagy forradalmár, ha­zafi és internacionalista, ha­nem a kiváló tollú író is. Legtöbb írásának hősei kis­emberek. ö maga különösen az „Örök béke” című há­borúellenes regényét kedvel­te. Két utolsó munkájának’ a Doberdónak és a Bolygók visszatérnek címűnek szép közönségsikere volt. Az utób­bi a magyar intemacionall»: ták hősi eposza. Moszkvai tartózkodása idején szemé­lyes barátság fűzte Gorkij­hoz. Nem lenne teljes az arc­kép. ha nem olvasnánk bele osaládi leveleibe, melyeket itthon maradt húgának, Lau­rának írt Moszkvából. Féltő gondoskodás, perlekedés ön­magával a késve küldött vá­laszért. Szeretet tükröződik a levelekben a szülőföld, az itthon maradt rokonok, ba­rátok iránt. Szinte pironkod­va írja — ha nem kerül nagy áldozatba — néhány könyvet kér lehetőleg használtat, mert az olcsóbb. Régi vagy új íróktól — mindegy. Aztán egy másik levél, ezt már nem ő írta, hanem a spanyol fronton küzdő magyar inter­nacionalisták: „Nem keresünk és nem találhatunk más vigasztaló szót számotokra, minthogy olyan ügyért halt meg, mely­nek győzelme milliók szál mára szabad és boldog életei jelent...” A Spanyol Köztár­saság hívó szavára a fegy­verbe kelt nép segítségére siJ ető legendás hőstetteket vég* hezvivő Lukács tábornok; Zalka Máté 1937. június 9-én halt hősi halált. A nincstelen nek brigadérosa, ahogy har­costársai nevezték, „a ma­gyar nevet örökítette meg a spanyol harcok dicsőséges történetében, életét adta a proletariátus felszabadításá­nak ügyéért...” Emlékmúzeum Nagy fia emlékének tisz­teleg ezekben a napokban, hetekben szülőfaluja, Tu­nyogmatolcs — és szűkebb hazája Szabolcs-Szatmár. Megszépülnek a Szamos men­ti házak, virágoskertek, zász­lódíszbe öltözik Tunyogma­tolcs. Április 23-án, szüle­tésének 75. évfordulóján me­gyei ünnepségen, nagygyűlé­sen emlékezik az utókor Zal­ka Mátéra. Ekkor, veszi fel nevét a helyi általános is­kola. Tunyogmatolcs tovább ápolja a nagy forradalmár és internacionalista emlékét. A megyei pártbizottság javasla­tára az emlékszobát emlék­múzeummá fejlesztik, megvá­sárolják a Zalka-házat és minden fellelhető dokumen­tumot, megmaradt emléktár­gyat itt helyeznek el szülőhá­zában, ahonnan a nincstele­nek brigadérosa elindult, hogy életével beírja nevét a nemzetközi munkásmozgalom történetének aranylapjaira. Páll Géza Kölcsey-kuHusz és idegenforgalom Révai József, a kiváló ide­ológus és politikus közismert tétele szerint irodalmunk. Jő vonulatát Petőji, Ady, József Attila életműve alkotja. De lépjünk vissza a megelőző korszakba! Révai 1938-ban megjelent alapvető tanulmá­nyában ezt írta Kölcsey Fe­rencről: „Híd Batsányi és Petőfi közt... Utódja a ma­gyar jakobinus költőknek és elődje 1848 plebejus-népi köl­tőinek.” Kölcsey az elnyomott nép felemelkedésének és a né­pek testvériségének útját ke­reste. Emberi és alkotói ma­gatartásának nagysága, bá­torsága és elvhűsége ma is példamutató; jelentős esz­mei-politikai nevelőszerepe van a szocialista szellemű pedagógiai és népművelő munkánkban. Eszméi — ha­za, emberiség, haladás — a félelmetessé nőtt falusi ma­gányában, a szatmári Csekén érlelődtek és teljesedtek ki, ahol 1815 elejétől haláláig, 1838-íéÍ' élt. A költő lakóháza helyén épült művelődési ott­honban helyezték el emlék­múzeumát. A másik kegyhe­lyé kultuszának a csekei öreg temető, ahol hamvai nyugosznak. E helyek kiára­dó szelleme, genius loci — Kölcsey Ferenc, akinek szu­verén, öntörvényű eszmevi­lága sajátos helyet foglal el irodalmunk és ideológiánk történetében. 1858 május 18-án, ,a nagy h^iyjifi emlékszobra felállítá­sának harmadik évnapján” impozáns ünnepély zajlott le Csekén, a költő sírjánál. Utána a Kölcsey családdal rokon Kende Lajos és neje, Szuhányi Laura estélyt — , »nyájas lakomát” — rende­zett a vendégek, mint „az összes magyarság képviselői” tiszteletére. (Vasárnapi Új­ság 1858. június 27-i száma.) Mátyás Ferenc bejárta Dél- Somogytól a szatmári vé­gekig „az irodalomtörténeti szent helyeket”, s „útinapló­nak” nevezett könyvében (Költők és parasztok, Bp. 1964.) azt vizsgálja, hogy az egyes községek megbecsü­lik-e költő- és írószülöttjük emlékét. Kendőzés nélkül feltárja a fogyatékosságokat! A szatmárcsekei beszámoló­jában elmondja, hogy a köz­ség népe híven ápolja a Köl- cse.v - h agy om dny t. Kölcsey életműve ma Is aktuális és tiszteletünkre méltó, kisugárzó ereje ser­kentőleg hat nemcsak Szat- márcseke és vidéke, hanem az egész megye kulturális életére, az egyre szélesedő helytörténeti-honismereti mozgalmunkra, egyben Ide­genforgalmi vonzóerő is. S nem lenne helyes, ha a Köl- csey-kultusz megrekedne egy irodalomcentrikus szemlélet­ben; jelentsen társadalmi mozgást, kulturális lendüle­tet és épüljön széles tömegbá­zisra. többek között kapjon nagyobb szerepet az ország idegenforgalmában is. A szatmári táj ma már koránt- sincs elzárva a világtól, mint a költő korában. A modern közlekedési eszközök (autói autóbusz) legyőzik a távolsá­got. Elsősorban a belföldi idegenforgalom egyik korsze­rű formájára, a mozgóturiz­musra gondolunk, egyéni és csoportos látogatókra, akik­nek a „kikapcsolódás” nem­csak pihenést, hanem lelki mozgást, új élmények, válto­zatos látnivalók és ismeretek megszerzését jelenti. Tudom, hogy az idegenfor­galmi hivatalok országszert« megtalálták az utat a honis­mereti mozgalomhoz, tehát megvan az alapja a haladó­forradalmi hagyományokat felkaroló idegenforgalmi szemlélet kialakításának. De bőven vannak még tenniva­lók; ezekre világít rá Mar- gócsy József „Elhanyagolt hagyományok” c. cikke is, amelyben többek között „a fehérgyarmati járásból jött tanulók”-nál tapasztalt hely- ismereti hiányosságokat tárja fel. (Köznevelés, 1970/5). A Kölcsey-emlékeket állí­tottuk vizsgálódásunk közép­pontjába, de kirándulás fo­lyamán természetesen alka­lom nyílik sok más nevezetes helyet és tájat is felkeresni. E rövid cikk keretében csak néhány gondolatot vethettünk fel, mintegy jelzéseként an­nak, hogy közeledik a turis­taszezon. Marton László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents