Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

«n apr-nts t«. fin n»r »» » r,v a nnnw a r» f <tiän1 Megteremtődi k a gyorsabb fejlődés i 'tételei Beszélgetés Szilágyi Imrével, a KSh legyei KÉPVISELŐJELÖLTEK 18-as számú választókerület 20-as számú választókerület Spisák András Bánóczi Gyula igazgatósága vezetőjével Nem látványos munka, de roppant izgalmas annak, aki •árt a számok adatok nyel­vén, aki a Legtöbb ember számára élvezhetetlenül szá­raz számtengerből kutatja a társadalmi-gazdasági össze­függéseket. s azt a tudomány rangiára emeli. A Központi Statisztikai Hi­vatal megyei igazgatósága ti- aesnkilenc éve alakult, s azóta tartja kezét Szabolcs-Szat- már fejlődésének ütőerén. Nyolcvanhatan mérnek, ele­meznek. jeleznek úgyszólván mindent. ami itt történik. Precíz munkával, hiszen elég egyetlen téves adat, máris torz a kép. Nekik pedig őszinte képet kell adniuk. Vannak, akik azt hiszik, hogy a statisztika ma elekt­ronika. sematikus adatgyűj­tés — és ezzel kész. Szilágyi Imre. az igazgatóság vezető­je cáfol: a tulajdonképpeni sfatisztikusi tevékenység csak ezután kezdődik S bizonyí­tásképpen megmutat több szekrényt megtöltő kötetet, tanulmányt értékelő cikket — Mit ad a sta­tisztika a megyének? — Hatszázezer ember éle­tét. az élet változásait Az eredményeket s azt is mu­tatja, amit még tenni kell. Ha csak egy évig nem ele­mezzük alaposan a helyzeteit, már nem is ismerjük a me­gyét —■ Ml az, ami önt a legkellemesebben érinti a tizenkilenc esztendő változásai­nak folyamatából? — Hogy megteremtődtek a feltételei egy nagyon ered­ményes fejlődésnek. Míg 1052-ben a munka, a meg­élhetés volt a gond míg egy­értelműen mezőgazdasági jellegű volt megyénk, ma már több körzetünkben — a városokban és a tlszavas- Vári, klsvárda—záhonyi, nyírbátori, vásárosnaiménvi körzetben — vegyes jellegű a tájegység. Az úl ipari üze­mek és a mezőgazdaság fej­lődő technikája képesek lesznek megkötni az embe­rek mind nagyobb hányadát L/treiöt+pif azok a települé­sek. amelyekre már lehet építeni. — Wo e’őtt van két statisztikai évkönvv, az 195?-es és az 1970- es. Mit tart érdemes­nek ezek alapiin ŐSZ’ szehasonlítani? — Sok mindent el kellene mondani. De csak ahogv la­pozok: itt van mindjárt a csecsemőhalandóság. 1037- ben ezer gverek közül ISO nem érte meg az egv évet. ötvenkettőben ez a szám 79 ma pedig 3G Ez mutatta az akkor) é8 a rnai életszínvo­nalat a lakásköriilmérjyeicrit az egészségi'wi ellátást és még sok mindent — Mondana vab- ir*H a mezőgazdaság­ról? — A kert és szótő összterü­lete még ötvenhatban is 36 500 hold volt * ebben szerenelt a dzsungel, s a szórvánvcvümölrsös is. Ta­valy ezek nélkül 73 000 hol­das gyümölcsösünk volt Nag'diz^mi méretek, jól ápolt, exporttermelésre ké­pes kertek Még egv össze­hasonlító a(Jat' tavaly lénye­gesen f.'.WU Mer 1006 Vadonnal több ken véren Ko­rát t»rmeP rrvvrvénk ü’bben benne van a 161 kezelt tatai a gépéis munkáia a mfitrágva gr okos «Tervezés g jobb fajta — a az. hogv a szóéin- liv+r mezőgazdaság mire ke Des — Hányán dolgoz­tak tizenkilenc éve a megye iparában? — Pontosan 4347-en. Olyan üzemünk, amely kétszáznál több munkást foglalkoztatott csak három volt. A kisvár- dai Vulkán, a demecseri keményítőgyár és a nyíregy­házi fermentáló. — És ma? — Harmincnál több az ilyen üzennünk S több olyan munkahely is van, ahol a létszám meghaladja az 1500- at. A meeve szocialista ipará­ban 35 000 ember dolgozik pillanatnyilag. És sorolhat­nám tovább, mit változott még itt az élet — Tessék. — Például nagyon nagydo­lognak tartom, hogy az 52/ 53 as tanévbe\ négyezer-ki- lencszázharminchárom tanu­ló járt a középiskolákba me­gyénkben, jelenleg közel ti­zenegyezer. Főiskolás egy sem volt helyben, ma ezer- kétszázhatvanhét csak a nappali tagozatokon. S hogy nem teltek az évek felesle­gesen, azt ez Is bizonyítja: az 1960-as népszámlálás ide­jén a tizenöt éven felüli la­kosság húsz, ma negyvenkét százaléka rendelkezik az ál­talános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséggel. Ak- kqr a tizennyolc éven felüli szabolcsiak öt ma 10,8 szá­zaléka érettségizett, vagy végzett főiskolát, egyetemet Jelenleg tízezer a megyében élő diplomások száma. Nem kell bizonygatni, hogy ez mit jelent — Mit mérnek most, amit még nem tudtak mérni 1952- ben? — Ilyen új rovataink vannak, mint ipari gépgyár­tás, gumiipari termékek ex­portja, perlit, rnullit stb. Ha akkor lett volna a megye iparának cikklistája, s össze­hasonlítanánk a maival, ég és föld a különbség. Ma tel­jesen komplett gyártmá­nyaink vannak, míg akkor a jellemző Inkább a nyers­anyag, a félkésztermék volt S nem mondok újat azzal, hogy akkor az építőipar ké­zi munka volt, anyaga tégla, homok, mész. Ma szerelő­ipar, anyaga tufa, gázszilikát, kohóhabsalak, panel, blokk. Pékár Jani már nem éL Míg élt tizennégy évéből két évig kisdobos volt a kisváros fúvószenekaréban. Kotta nélkül dobolta a Szózat, a Kossuth- és tűzoltóinduló do- bolnivalóját. A Szózatban ke­vés volt az ütnivaló, de Ja­ni azt is rendszeresen elvé­tette. Szilárd bácsi, a zene­kar akkori karnagya nem állhatta, azt mondta, büdös. Pedig Jani tiszta gyerek volt, csak a szakmája volt a vesz­te. „Laboráns” volt heti 3 pengőért az „Aranyszarvas” patikában. Innen volt az az átható szaga is. A laboráns- sága pedig abból állt, hogy a Főtéri közkútból naponta négyszer vitt vizet, egy kis­kocsira szerelt nagy hordó­val. Követ is mosott. Még büszke is volt a laboránssá- gára. dehót már nem él a kis Pékár. Mert hiába volt Pennfente, ktskukta c. latin konyhán, akkor még nem is­házgyári e, riban nem háztartási ge gángépkocsi, felsőfokú inté sok minden n ami van. Vagy: akko­>lt televízió, em volt ma­mi voltak lyeink. És volt még, mutat- U éle- 1 is. — Ezek ják az eml tőnek váUozt — Ezek is, de méi tsok is. Például, hogy akk ki­lencvenhárom községi, en volt villany, ma mint a kétszázharmincban. 4. háztartás fogyasztott vi. mos energiát, jelenleg ent» a háromszorosa. S a villan megváltoztatta az élelet min­denütt Végül még két szám — hiszen mi a számok nyel­vén gondolkodunk —: ötven­kettőben kétszázhatvan, hetvenben négyszáznyolc­van orvos élt megyénk­ben. — Meggyőzőit, a számokkal lehet po­litizálni. — Lehet és kell is. Ezek a kiragadott összehasonítások önmagukban is politizálnak, bizonyítanak, agitálnak: mi­lyen nagyszerű évek vannak mögöttünk. — ügy tudom, az igazgatóság él is a lehetőséggel. Ho­gyan? — Számos tanulmányban elemeztük megyénk helyze­tét, tártuk a megyei és az országos vezetés elé a min­dig hű képet megyénk és má* tájegységek közötti különb­ségről, a megyénkén belüli aránytalanságokból, gondok- róL Elfogultság nélkül mond­hatom, egy-két téglával ta­lán mi is hozzájárultunk ah­hoz a nagyméretű változás­hoz, ami itt végbement, hi szén a tényeket jól kamatoz­tatták a niegye javára A statisztikus is szabolcsi lakos, nemcsak számokká’ bajlódó, de megyéje sorsáér érző ember is. örül a fejlő­désnek, s mostanában mind több oka van az örömre. De az országos összehasonlító adatokat is látja. Azt mond ja, van még kit, kiket utol­érnie. S ez további tettekre sarkallja az elektronikával dolgozó, de szívvel érző em­bert Kopka János merték a penicillint, sem a sztreptomicint, s ez az an­gyalképű, kedves, kis kölyök azóta a menyországi zenekar­ban játszana, ha volna ilyen. A kis Pékár különben re­mek pajtás volt, kifogyhatat­lan a csínytevésben. Piacon soícat ácsorgó kubikos papá­ja tizennegyedik gyerekként tartotta számon, ha ugyan számolgatta őket szómlálha- tatlan gondjai között. Volt még egy büszke beosztása Pékár Jancsinak. Hajnalban járdát sepert a Fábri és Rei­ner cég előtt, s mert a pati­kához nem volt messze, ne­kik is „ki-kifutott” olykor. Némi pénzmag ezért is jött kezéhez. Emiatt sok taslit ka­pott a karnagytól. A zeneka­ri próbákról rendszeresen el­Splsák And­rás szegénypa­raszti szülők hetedik gyer­mekeként . a nagykállói já­rás egyik kis­községében, Érpatakon szü­letett. Az ér­vényesülés út­ját előtte is a felszabadulás nyitotta meg. Szívesen emlé­kezik arra az időre, amikor tanítóképzőben diákoskodík, majd a Nyír­egyházi 4-es számú Általá­nos Iskolában tanít. 1051-ig tanítóskodott Nyíregyházán, ez­után a Szakszervezetek Országos Tanácsához -.érül Budapestre. 1057-ig dolgozik a pedagó- us-szakszerveze.ben. Szakszervezeti munká­sé rán sokat járt Szabolcsban. A felesége is bölcs megye szülöttje. Közelebbről a vásá- aményi járásból származik. Ezért is vá- i ottálc ezt a járást, amikor tanulmányi fel- ü őnek kérte magát. 1958-tól a járási ta­na űnökhelyettese lett. Egy évet dolgozott a j i pártbizottságon is, majd 1964-ben a jára mécs vb-elnökévé választották. Hiva­tali kaja mellett a pártban magas vá- lasztt ;szt3égeket tölt be. Tizennégy éve a párt j i végrehajtó bizottságának tagja. 1950-tc dig tagja a megyei pártbizottságnak is. A vú 'snaményi járás még a kevésbé iparosodó, -.abolcsban is az elmaradottabb területek k tartozik, kedvezőtlen a talaj­adottsága U nagyon meg kell dolgozni a jobb megélh ért. Mint kulturális ügyekkel foglalkozó éli \elyettes, már abban az idő­ben Is sokat f» Vkozott a járás mezőgazda- sági problémán A közművelődési és nép­művelési feladat t mindig eszköznek tartot­ta az emberek t|h nak, életmódjának meg­változtatásához. N érdemei vannak a já­rás mezőgazdaságál átszervezésében. 1964- től, mint a járási tai vb-elnöke tett sokat a szövetkezetek megszi, ításáért. A mezőgazdasági . lelés fokozása mel­lett a járás lakosainak ^színvonalát a fog­lalkoztatottság bővítésév ehet növelni. A IV. ötéves tervben a járá Tületén több ezer ember foglalkoztatását kel. ígoldani. Ma még sok az egy keresőre jutó e. tottak száma és az országosnál jóval alacsor, >b az átlagke­reset is. Ha csak ezeket a tee két említjük, máris lesz miért tevékenyked ibben a já­rásban a leendő képviselőnek. A vásárosnaményl és a nyí. dai jelölő­gyűléseken még sok-sok helyi mivalóval bízták meg a választók jelöltjül Spisák András több, mint két évtizede áll :őz szol­gálatában, mindennapi munkája , olgozók jgyének intézése. Hivatásává, életele ’é vált a társadalmi tevékenység. A képviseli. iltség megtisztelő bizalom számára . Ha meg oszt­ják április 25-én, erre a bizalomra rá h kar szolgálni. Ahogy eddig, úgy ezután is a 'ás dolgozóinak segítségével, összefogás 1, együttesen oldják majd meg a Hazafias l front programjában foglaltakat. Szabolcs-Szat- márban is tá­volról, Csenger- ből Indult Bá- nóczi Gyula életútja. Apja itt volt gazda­sági cseléd, majd az elsők között lépett be, lett egyik ala­pító tagja a csengeri Lenin Tsz-nek. Legki­sebbik gyerme­ke szülőfalujá­ban kezdte is­koláit, majd a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum el­végzése után a Debreceni Agrártudományi Egyetem követke­zett. A diploma, a mérnöki képesítés birtoká­ban a nagyvarsányi gépállomáson vállalt munkát. Nem sokkal később a Hodászl Köz­ségi Tanácsnál nevezték ki mezőgazdasági fel­ügyelőnek, s itt már nemcsak szakmai fel­adatokkal kellett megbirkóznia. Közéleti te­vékenységét mégis 1959-től jelölhetjük: ekkor a nagykállói gépállomás párttitkári funkcióját bízták rá, közben rövidebb időre a nagykállói járási pártbizottságon dolgozott, majd 1961-től a vásárosnaményi járási pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője, később a járási pártbizottság titkára. A felkészült, szerény és szorgalmas fia­talember igyekezetére nemcsak közvetlen munkahelyén figyeltek fel, számon tartották másutt is. 1865-ben még nagyobb feladatot bíztak rá: megválasztották a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Szabolcs-Szatmár me­gyei Bizottságának első titkárává. A legutób­bi képviselői és tanácsválasztások alkalmával újabb fontos feladatot kapott. A 19-es válasz­tókerület — a fehérgyarmati járás 34 közié-"" gének több, mint negyvenezer lfikosa — sza­vazott bizalmat Bánóczi Gyulának, s felhatal­mazta arra, hogy képviselje érdekeiket a Par­lamentben. Miközben eleget tett sokrétű fel­adatának a megye ifjúsági életének irányításá­ban, közben, mint az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja, aktívan részt vett a par­lamenti munkában is. S amikor már látszott volna a közös erő­feszítés eredménye, akkor jött az árvíz. A ka­tasztrófa főként az ő választókerületének lako­sait sújtotta. A képviselő azokban a hetekben, hónapokban idejének nagy részét a reményt - vesztett emberek között töltötte, biztatott, bá­torított és intézkedett. — Most mégis úgy érzem, még többet kell együtt lenni a választókkal. Érződött ez a jelölőgyűléseken is, hiszen a problémákat leginkább a helyszínen lehet felfogni. Mert probléma van még bőven. Igaz, az elemi csapás okozta károk nagy részét már si­került pótolni. De nem mindent. Sok létesít­mény vár még újjáépítésre és nagyon sok em­ber várja még a további bíztatást, a jó szót és a segítséget. Bánóczi Gyula, — akit 1970 őszén a párt megyei végrehajtó bizottsága tagjává is megválasztották — fiatal kora ellenére jó is­merője a legfontosabb társadalmi gondoknak. Munkabírását, eddigi tapasztalatát szeretné e gondok gyorsabb apasztásának szolgálatába állítani. késett. Többnyire futtában eszegetett, ha volt valami szerzeménye. Ami nem lett volna akkora bűn, mint az, hogy a Fábri és Reiner cit­romot is tartott, s ha már valamihez Jancsi hozzáju­tott, abból előbb-utóbb tur­pisság született. így lett baj a citromból is. Amint egyszer elkésve megjelent az ajtóban, már javában próbált a zenekar. A karnagy nem láthatta őt. mert az ajtónak háttal állva dirigált, de a zenekar tagjai annál jobban látták, s ami­kor a kis imposztor elővette citromját, csak úgy kézzel szétcíbáita és elkezdte nyalo­gatni, egyszerre elhallgatott klarinét, fuvola, kürt, s csak a nagydob és cintányér dol­gozott. Kapo 's érte, dehát ilyen volt a Pékár. Kár, hogy csak volv legkönnyez­tük, amikor fei » posztóval bevont kis dobj más vitte a temetésén. Igé. 't, hogy nem feledjük. Del. hol van­nak azok az igére. ? Majdnem négy tizedet váratott magára ez a á em­lékező néhány sor is, hogy napvilágot iát, ahhoz egy másik kis dobos meg je ése adott élményt. Találkozásunk úgy e t, hogy az egyik vidéki, kü, ségi iskola farsangi mulatt gának mókás felvonulása egymást követték a kis isko­lások ötleteit dicsérő eredeti és főleg házilag készült jel­mezek. Volt Hófehérke, ma­dárijesztő és öreg juhász, de volt olyan is, amelyet a pé­kár! idők gyerekei még nem Ismertek. Az egyik legényke tévének, a másik űi hajósnak, mosógépnek, a következő ra­kétának álcázta magát A jelmezek bevonulását kelle- jnes muzsikával úttörők ze­nekara kísérte. Alig voltak néhányan, de felszerelésüket sokan irigyelhetnék. Ritmu­sukra táncolt a sok kis isko­lás és nagyon boldogan szó­rakoztak. A zenekar tagjai helyes, kulturált legénykék, de közülük egy, a dobos egy­szeriben ifj. Pékár Jánosra emlékeztetett. Nagyon meg­tetszett és arra gondoltam, milyen más világban kínló­dott az én Jancsi pajtásom, és mennyire más az élete en­nek a kisdobosnak, Kormos Lacinak. (A névben szándé­kosan tévedtem egy kicsit.) Kormos Laci arcán épp úgy tt láttam a .kedves mosolyt, emében az í örök gyermek r.ta csillogását, mint akkor t a kis Pékárnak. Termete, k \ 14 éve, egyező, mégis m. iyi különbség. Mennyivel má 'léket tudott a világról az . régi kisfiú. Hammel József A kis Pékár

Next

/
Thumbnails
Contents