Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

«. «KöaJ JrELET-MAGYARORSZAC» ÍMT1. április IS. HÉTFŐ: összeült az EAK, Szíria, Líbia és Szudán államfői értekezlete Kairóban. — Koszigin fogadta India és Pakisztán moszkvai nagyköveteit. KEDD: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslata Korea békés egyesítésére. — Zavargáson Ceylonban. SZERDA: Nimeri szudáni államfő és Riad egyiptomi miniszterelnök Moszkvába utazott. — Pé­ter János hivatalos látogatásra Rómába érkezett. — Csou En-laj fogadta az ameri­kai pingpongozókat. CSÜTÖRTÖK: Belehalt sérüléseibe Rolovics stockholmi jugoszláv nagykövet. — Három arab ál­lamfő tárgyalásai Benghaziban. PÉNTEK. Négyhatalmi nagyköveti találkozó Nyugat- Berlinben. — Péter János VI. Pál pápánál, közös közlemény az olasz—magyar tár­gyalásokról. SZOMBAT: Heves harcok az indokínai hadszíntereken. — Nixon beszélgetése amerikai főszer­kesztőkkel. Ritkán adódik a világpoli­tikában olyan látványos és váratlan fordulat, mint ami­lyen most a kínai—amerikai viszonyban az Egyesült Álla­mok asztaliteniszezőinek pe­kingi meghívása nyomán ala­kult ki. A sportban eddig is sokszor jelentkezett a politi­ka hatása, olimpiákon, nem­zetközi versenyeken gyakran ütköztek meg politikai és sportérdekek. Arra már keve­sebb példa adódott, hogy a politika használjon ilyen nyíltan sportbeli lehetősége­ket. .. A Pekingbe meghívott ame­rikai asztali teniszezők tiszte­letére a sportcsarnok falaira kitettek ilyen jelmondatokat: „Éljen a világ népeinek nagy egysége!”, miután eltüntették a „Le az amerikai imperializ­mussal és láncos kutyáival!” feliratú táblát, amely koráb­ban a csarnok dekorációjá­nak egyik állandó eleme volt. Az egyik amerikai pingpon­gozó azzal lett a pekingi 18 000 néző kedvencévé, hogy vörös szalagot font vállát verdeső hajába és a nyuga­ti hírügynökségek jelentése szerint még külön akrobata­mutatványokkal is szórakoz­tatta a közönséget. Politikai akrobatamutat­ványnak számít, hogy a Kí­nai Népköztársaság és az Egyesült Államok viszonyá­ban ilyen hirtelen változá­sok jelentkeznek. Nixon el­nök például azzal egyidő- ben, hogy Csou En-laj mi­niszterelnök fogadta az ame­rikai asztaliteniszezőket és a „barátság újrakezdéséről” be­szélt előttük, bejelentette az amerikai kormány egész sor új rendelkezését. A többi kö­zött azt, hogy a Kínai Nép- köztársaság állampolgárai ezután beutazási vízumot kaphatnak az USA-ba, vagy azt, hogy az amerikai hajók szállíthatnak már kínai áru­kat, olyan amerikai hajók pe­dig, amelyek más állam lo­bogója alatt járták a tenge­reket, befuthatnak kínai ki­kötőkbe is... E hírek hallatára e sorok írójának nyomban eszébe ju­tott egy kis varsói műemlék­épület, a Mysliew Iczki-palo- ta, amely egykoron a lengyel királyok vadászlakjául szol­gált, a közelmúlt diplomácia történelmében pedig a hétpe­csétes titokkal őrzött kínai— amerikai nagyköveti találko­zók színhelye lett. 1955-ben kezdődött a népi Kína és az USA ilyen érintkezése — még Genfben. Később került át — főleg személyi okokból — Varsóba a nagykövetek ta­lálkozássorozata. Valószínű, hogy a nagykö­vetek megbeszélésein diplo- matikusabb csomagolásban kerültek napirendre a két kormány egymás elleni vád­jai, ugyanakkor azonban köl­csönös javaslatai is. Mert például 1968. november 26-án ezt olvashattuk az Uj Kína hírügynökség egy jelentésé­ben : „A kínai kormány a nagyköveti megbeszéléseken tizenhárom év során mindig fenntartotta két követelését: az amerikai kormány vonja ki fegyveres erőit Tajvan tar­tományból, kössön egyez­ményt a kínai kormánnyal a békés egymás mellett élés öt elve alapján...” A mostani kínai kezdemé­nyezésekre ráillik, amit mára Nixon-kormányzat tevékeny­ségének előestéjén sugallt kí­nai javaslatok kapcsán meg­fogalmazott a világsajtó: Pe­king ki akar törni a „kultu­rális forradalom” okozta el­szigetelt helyzetéből, Kína a harmadik szupemagyhata- lomnak érzi magát és mint ilyen; a harmadik világ, az elmaradott országok nagyha­talmi szócsöve akar lenni az USA és a Szovjetunió mel­lett, azokkal szemben. Valószínű, hogy a pekingi és washingtoni javaslatok és gesztusok ugyanúgy követni fogják most egy darabig egy­mást, mint ahogyan egy lab­damenetben a zöld asztal fö­lött pattog a kaucsuklabda... Stílusos folytatás, hogy amerikai részről már nem asztaliteniszezőket, hanem teniszezőket hívtak meg. Olyan sportolókat, akik már nagyobb területen, nagyobb labdával, nagyobb ütővel ját­szanak... Ez a kínai—amerikai gesz­tussorozat nem terelheti el a figyelmet az Egyesült Álla­mok indokínai agressziójá­ról. Bár Nixon a csapatok kivonását ígéri, a háború „vietnamizálásának” tervé­ről, vagyis az indokínai há­ború folytatásáról azonban nem mond le. A harcok a félsziget hadszínterein, Dél- Vietnamban, Kambodzsában változatlan hevességgel foly­nak, laoszi békés falvakat to­vább bombáznak amerikai terrorlegények... A népi erők ugyanakkor lankadatlan he- vességgel ostromolják a sa- igoni bábcsapatok és ameri­kai segítőik, irányítóik állá­sait. A Közel-Keleten ezen a héten az arab államok kö­zött három diplomáciai „front” alakult ki. Három probléma merült fel: Husz­szein jordániai király csapa­tainak és a palesztin felsza­badító szervezetek összeüt­közését miként lehetne a jö­vőben elkerülni, össze le­het e hívni az arab államfők újabb csúcsértekezletét, vé­gül, hogy megvalósítható-e és milyen ütemben a tripoli charta országainak mind szo­rosabb szövetsége, uniója? A tripoli charta ügye újabb keletű. Az Egyesült Arab Köztársaság, Líbia, Szíria és Szudán államszövetségéről van ebben szó. A négy ország államfője a hét elején előbb Kairóban tárgyalt egymással az unió­ról, majd Nimeri szudáni el-- nök hirtelen Moszkvába uta­zott. A három másik állam­fő Kairóból a líbiai Bengha1 ziba tette át tárgyalásainak színhelyét Közben Riad egyiptomi külügyminiszter szintén Moszkvába ment tár­gyalni. Európai viszonylatban fon­tos diplomáciai eseménynek mondhatjuk külügyminiszte­rünk olaszországi útját Pé­ter János tárgyalópartnerei­nek felemlítése is jelezheti a látogatás jelentőségét Sara- gat köztársasági elnök és Co­lombo miniszterelnök is fo­gadta külügyminiszterünket aki természetesen főleg A’d Moróval vitatta meg a ké ország kapcsolatainak ala kulásán kívül az európai biz tonsági konferencia élőké szításénak kérdéseit Ismeretes, hogy az össz európai értekezlet összehí vásához a NATO-hatalmak példáu' olyan feltételt ir szabtak, mint a nyugat-berli­ni kérdés rendezése, vágj' legalábbis előrehaladás a négy nagyhatalom nyugat berlini tárgyalásain. A nyil­vánosságra került részletek­ből most már tudjuk: a Szovjetunió március 26-án igen részletes tervezetet ter­jesztett a három nyugati nagyhatalom képviselői elé. A nyugat-berlini rendezés új elemei találhatók ebben, a városba irányuló tranzitfor­galom szabályozásától a nyu­gat-berlini polgároknak az NDK-ha való utazá­sa kérdésén át egé­szen odáig, hogy a nyu­gatnémet diplomácia bzo- nyos konzuli tevékenységet végezhetne külföldön a nyu­gat-berlini polgárok javára. A rendezés természetesen magába foglalná annak leszö- gezését, hogy Nyugat-Berlin politikailag nem tartozik az NSZK-hoz. Pálfy József Válaszlói gyűlések megyénkben v 1 ' Április 16-án, pénteken Újabb vál 'tói gyűléseket rendeztek a megye három községében. A 19-es választókerület gyűlésén, melyet a cégénydá nyádi művelődési házban tar­tottak, dr. Tar Imre, a me­gyei pártbizottság titkára mondott beszédet és felszólalt a kerület két képviselőjelölt­je: dr. Sándor Erzsébet és Széles Lajos. A nyíribronyi művelődési házban Fülöp János, a 6-os választókerület képviselője­löltje, a I3-as választókerü­letben, az ököritófülpösi mű­velődési házban Danes Józse] képviselőjelölt találkozott vá­lasztóival. (Folytatás az L oldalról) lyik. Szabolcs-Szatmár és Nyíregyháza saját fejlődése példáján át mutatta meg, mit jelentett az elmaradott­ság és milyen nagy utat tet­tünk meg. Említette a tanár­képző főiskola, a szabolcsi iskola- és művelődési prog­ram megvalósításának nagy jelentőségét. Elmondta, ezek sokat jelentenek, de a kultu­rált, a közösségi emberért a szocialista kultúr» értékei­nek széles körű terjesztésé­vel, neveléssel nagyon sok fronton kell egyszerre har­colni. A tudományos-techni­kai forradalom korszakában élünk, ezzel lépést kell tar­tani. Ezt sem szabad azon­ban úgy értelmezni, mint azt a kapitalista világban te­szik. Nekünk sokoldalúan képzett kommunista szakem­bereket kell nevelni, ezekre Van szüksége országunknak, népünknek. Államrendszerünk az embert szolgálja A termelés, a nemzeti jö­vedelem, a termelékenység alakulásáról szólva az előadó elmondta, hogy ezek össze­tartozó fogalmak, életszínvo­nalunk eddigi és további ja­vításának is a feltételei. Ezek a belső feltételek. Arra is nagy szükség van. hogy zak­latott világunkban biztosítsuk az építőmunka külső felté­telét, békéjét. Úgy véljük, hogy ezt a feltételt biztosít­juk akkor, amikor együtt menetelünk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, s e szövetségi rendszerünket óvjuk, állandóan és követ­kezetesen szilárdítjuk. Bizto­sak vagyunk abban, hogy az emberi élet jövője a szoci­alista világ, a fejlődés szo­cialista útja. — Ezt az utat jártuk az elmúlt négy évben, s most bátran mondhatjuk, hogy nem hiába és hogy nem hely­telen politikai vönalra adták állampolgáraink négy évvel ezelőtt a szavazataikat. Arra a kérdésre, hogy milyen poli­tikára kérjük a szavazatokat most, azt válaszolhatjuk, ami pártunk X. kongresszusának fó jelszava is volt: tovább ezen az úton, magasabb szin­ten! A politikai hatalom erő­sítése minden dolgozó ember érdeke. Ha az fejlődik, min­den elképzelés megoldható, amely ezt az érdeket szolgál­ja Biszku Béla elvtárs ezt kö­vetően arról szólt, hogy a X. kongresszus kijelölte fejlődé­sünk fő vonalát a gazdaság, a kultúra, az életszínvonal javulása területén. ■ Biztosak vagyunk abban, hogy össze­fogással, együttes erővel ez a program megoldható. Fon­tos célunk, hogy még tovább fejlesszük a tanácsokat, egész államrendszerünket, hogy az szolgálja jobban a dolgozó embert, vonja be a lakosságot még jobban a hatalom gya­korlásába, az ügyintézés, az államigazgatási munka ellen­őrzésébe. Ezt célozzák első­sorban a tanácsok nagyobb lehetőségei. A demokratiz­mus helyes érvényesülését úgy értelmezzük, hogy a jó és fegyelmezett munka együtt jár az emberek nagyobb be­leszólási jogával, e jogaik gyakorlásával a közügyek in­tézésében. Nem árt hangsú­lyozni, hogy a hatalom nem személyeké, hanem a népé. Nekünk egyenes gerincű, szó­kimondó emberek kellenek. A tömegek erejével kell küzde- nünk azért, hogy levetkőzzék az úri Magyarország itt-ott még ható örökségét, sehol ne tűrjék meg a talpnyalást, a protekciót. Harcolnunk kell az ilyen egészségtelen jelen­ségek ellen — noha nem ezek a jellemzőek — így kell alakítanunk, formálnunk a közszellemet. Továbbra is segítjük ,t ^ a megye iparosítását Gazdasági céljaink szépek, lelkesítőek. Jelenleg közepe­sen fejlett ipari ország ha­zánk, de ha megvalósul a magasabb szintű tervgazdál­kodás, úgy az ipar 32—34, a mezőgazdaság 15—16 száza­lékkal növeli termelését a negyedik ötéves terv során. Ennek következtében nagy lépést teszünk előre, s majd elmondhatjuk, hogy Magyar- ország fejlett ipari ország, korszerű mezőgazdasággal. Elmondta: hasonlóan nagy arányú fejlesztés előtt áll Szabolcs-Szatmár megye is. E táj gyors ütemű fejlődése tulajdonképpen már a har­madik ötéves terv során meg­indult. Ez megmutatkozott az új ipari üzemek létesítésé­ben, a régebbiek korszerűsí­tésében, bővítésében egy­aránt. A mezőgazdaságban ki­alakultak a szocialista ter­melési viszonyok, 3 ezáltal lehetőség nyílt a termelő­erők fejlesztésére, az anyagi bázis létrehozására. E fejlő­désben már jelentős szerepet játszik a megye saját alap­jaival. De nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy Szabolcs e páratlan méretű fejlesztését az egész magyar munkásosztály nagyfokú ál­dozatkészsége tette és teszi továbbra is lehetővé. Sza­bolcs ma fejlődő iparral ren­delkező és korszerűbb mező- gazdasággal termelő megye — és ez nagyon nagy dolog! Ismertette Biszku Béla, hogy 1965 és 1970 között je­lentősen növelte termelését a szabolcsi mezőgazdaság, ipar és építőipar. Ez lényeges és fontos — hangsúlyozta, — de a megye munkaerő-problémá­it még nem oldotta meg. Még ma is több, mint 30 ezer em­ber ingázik el a megyéből, s ezt a párt és a kormány szá­mon tartja, ezen a továbbiak­ban is változtatni akar. De azt kérjük, hogy az újabb munkahelyek létrehozásakor arra is gondoljunk: ezek az üzemek egyúttal termeléke­nyebbek legyenek, mert ez Is mindannyiunk érdeke. A szónok a következőkben ismertette a negyedik ötéves terv fontosabb céljait. — A nemzeti jövedelem öt év alatt 30—32 százalékkal emelkedik. Arányosan fejlő­dik az ipar és a mezőgazda­ság. Növekszik az életszínvo­nal, amelynek alapja a ter­melés, a termelékenység to­vábbi növelése. A munkások, alkalmazottak reálbére or­szágosan 16—18, Szabolcs megyében — tekintettel a vi­szonylagos elmaradottságra — 20—22 százalékkal emelkedik. A reáljövedelem országosan 25—27, megyénkben 30 szá­zalékkal növekszik öt év alatt. A területfejlesztésben a megye kiemelt helyen szere­peli — A negyedik ötéves terv megyei céljai összhangban vannak a központi célokkal, . azonban a fejlődés üteme, di­namikája gyorsabb lesz, mint másutt. Az ipari termelés évente 13—14 százalékkal nö­vekszik és újabb 18—20 ezer munkahely létesül. Újabb gyárak, üzemek épülnek, mint például Nyíregyházán az új gumiabroncsgyár, hul­lámpapír és zsákgyár, tej­porgyár, a Nyírségi Nyomda, a Hajtómű és Felvonógyár új üzemcsarnoka. Egyik leg­nagyobb beruházásunk a má­tészalkai kötöttárugyár épí­tése. amely mintegy három­ezer dolgozót foglalkoztat majd. Megépül ott a Magyar Optikai Művek gyáregysége és egy korszerű bútorgyár is. Kisvárdán üzembe lép a Vil­lamosszigetelő és Műanyag­gyár, a baromfifeldolgozó üzem és az Öntödei Vállalat új mintakészítő üzeme. To­vább fejlődik Nyírbátor ipara. Bővül a motorkerékpárgyár üzeme, megépül az Auróra Cipőgyár. Szabolcs-Szatmár megyén belül Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka, Vásá- rosnamény lesz majd a beru­házások és fejlesztések köz­pontja. A szabolcsi építőipar őt év alatt 13,5 milliárd forint ér­tékben épít létesítményeket. A házgyári lakások építése jelentősen javítja a lakás- helyzetet. 1971 és 75 között újabb 20 ezer lakás épül a megyében. Be kell fejezni az árvíz sújtotta területeken a lakóházak építését és a mű­velődési, az oktatási, az egészségügyi és a mezőgaz­dasági létesítményeket is meg kell építeni. Javul a megye közlekedése is. Mintegy száz autóbusszal bővül a jelenleg meglévő közlekedési eszközök száma. Nagy feladatot kapott a me­gye mezőgazdasága is, amelynek mintegy 20 száza­lékkal kell növelni a terme­lését. Különös hangsúlyt kap a takarmánytermelés, hiszen fejleszteni kell az állatállo­mányt. A negyedik ötéves terv so­rán fejleszteni kívánjuk a művelődési intézményhálóza­tot. Uj megyei könyvtár, korszerű művelődési köz­pont létesül Nyíregyházán. Kisvárdán, Mátészalkán, Nagykállóban új művelődési házak építését tervezik. Óvodákra állami erőből 70 millió forintot fordítunk. El kívánjuk terjeszteni a nyír­egyházi példát, ahol az üze­mek és vállalatok hozzájáru­lásából a tervezettnél 600-zal több óvodai férőhelyet tu­dunk megépíteni. Javul a megye egészség- ügyi ellátása. Megépül az új kisvárdai kórház és — amire régen nagyon nagy szüksége van a megyének — meg­kezdődik a nyíregyházi ezer­ágyas kórház építése. Szak­rendelők létesülnek Kisvár­dán, Nyírbátorban és Tisza- lökön. Nyíregyházán megoldódik az ipari vízellátás, az árvíz sújtotta területeken 21 köz­ség kap vízművet, vezetékes vizeit, a járási székhelyek mindegyikében lesz vízmű. A jelölőgyűléseken is _ el­hangzott, hogy az új ötéves tervben a megye gazdasági, kulturális fejlődése nagyban függ a fegyelmezett munká­tól. Jóleső érzés, hogy a je­lölőgyűlések több mint 200 ezer Szabolcs szatmári részt­vevője, is, támogatásáról biz­tosította ebben pártunkat. Nagy szükség van erre, hi­szen'‘Vrafitatánk valóra váltá­sához a vezetők és a termelő munkán dolgozók összefogá­sa, együttes erőfeszítése nél­külözhetetlen. Biszku Béla elvtárs ezután munkánk nemzetközi feltéte­leiről szólt. Elmondta, kül­politikánk világos, elvi poli­tika. Nemzeti érdekeinknek megfelelően a nemzetköziség érdekeiből kiindulva küz­dünk a békéért. Ezt a - célt .szolgálja világos nemzetközi orientációnk. Politikai vonalunk helyes, ezt támasztotta alá az SéKP nemrég lezajlott XXIV. kongresszusa is, amely az MSZMP X, kongresszusával egyetértésben ítélte meg a nemzetközi helyzetet, az erőviszonyokat, a szocialista világ fejlődésének tendenciá­it, az integrációt, a magasabb színtű gazdasági együttmű­ködést. Lelkesítő és nagysze­rű az a célkitűzés, amelyet a Szovjetunió kitűzött az SZKP kongresszusán. Lelke­sítőek és nagyszerűek a mi céljaink is. Ne ijedjünk meg a realitásoktól: a nemzetközi munkásosztály és a haladó erők ezután is megoldják a rájuk háruló feladatokat A megoldáshoz — ha szerény mértékben is — hozzájárul hazánk, a Magyar Népköz- társaság is. — A fontos, hogy jól vé­gezzük a hétköznapok mun­káját. Érdemes dolgozni, összefogni mert ígv fejlődik még gyorsabban országunk, javul népünk élete. E poli­tika melletti állásfogla’^s az április 25-én sorra kerülő sza­vazás is. amelyen a dolgozó ember támogatását kérjük to­vábbi eredményeink elérésé­hez. Ezzel a támogatással mindent képesek- vagyunk megoldani — fejezte be nagv tetszéssel fogadott beszédét a Központi Bizottság titkára. A nagygyűlésen felszólalt Jeszenszki Gábor, az építő- és szerelő vállalat lakatosa, képviselőielölt. Csépányi Fe­renc címzetes prépost és Lencrvári Józané főiskolai Vári Mihály Szabad­ság te szüli nekem rendri cí­mű versének elhangzása után az Intemacionálé hang­jai mellett ért véget a nyír­egyházi választási nagygyű­lés. Pingporigpoütika

Next

/
Thumbnails
Contents