Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-15 / 88. szám
IWL áprfüg ra. kblct-magyarorszAo t <AM Választásra készülünk Milliók a melléküzemből Aktivitás, politika demokratizmus Beszélgetés Gulyás Emilné dr-ral, a megyei népírontbizottság titkárával Tíz nap múlva az urnákhoz járulnak választópolgáraink, hogy szavazatukat adják a Hazafias Népfront programjára, s az annak végrehajtását segítő ország- gyűlési képviselőkre és tanácstagokra. A választást hosszan tartó és alapos előkészítő munka előzte meg, amelyből oroszlánrészt vállaltak a népfront bizottságai és aktivistáinak ezrei, akiknek jelentős érdemeik vannak abban, hogy megyénkben is megpezsdült a közélet. A választást előkészítő munka néhány lényegesebb megyei vonatkozásáról beszélgettünk Gulyás Emilné dr-ral, a megyei népfrontbizottság titkárával. — Mit tart ön a választási előkészületek legnagyobb eredményé-, nek? — Azt, hogy kialakult egy politizáló, jó közéleti légkör a megyében. S hogy ebben ? részt vesz Szabolcs-Szatmár szinte valamennyi felnőtt lakosa. Hogy az emberekh/éz eljutott az új választási -'törvény — aktivistáink ért az év elejétől a legkülönbözőbb alkalmakkor ismertet .ték — és élni tudnak, s akarnak is az új lehetőségekkeái. — Miben, mutatkozik meg ez az élni tudás? — A jelölő gyűlések hangulatában, állásfoglalásában, s abban, hog.'y nagyon sok helyen több.es jelölést fogadtak el. De mielőtt erről részletesen szólnék, hadd mondjam el: a népfront szervei jó munk/vt végeztek az általuk képviselő-, vagy tanácstag- jelölteknek javasoltak kiválás ztásánál. A célunk az 'volt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ne csak a megyei elnökség, hanem a helyi bizottságok is aktívan vegyék ki e tevékenységből a részüket. Ez sikerült. Járási és községi, városi elnökségeink a közvéleményt meghallgatva javasoltak, végső soron onnan kaptuk a javaslatokat és ennek pozitív hatása volt •— Például? — Elég, ha azt mondom, hogy sikerült áttörni régi, megcsontosodott nézeteket amelyek szerint a választó- kerület körzet érdekeit legjobban csak egy-egy vezető képes megfelelően képviselni az országgyűlésben és a tanácsokban. Elértük, hogy a képviselőjelöltek megfelelő százaléka fizikai munkás, nő, fiatal, illetve tudományos dolgozó. — Szólt a jclőlőgyfiIcsek légköréről— — Nagy dolognak tartom, hogy a 379 ezer választópolgár közül ezeken a gyűléseken több, mint 210 ezer ember jelent meg. Ilyen nagy tömegek még soha nem voltak hasonló összejöveteleken. Ez is mutatja, hogy állampolgárainkat nagyon is közelről érinti,. kit kiket javasolnak á közélet fontos posztjaira.’ S több, mint huszonötezren mondtak itt véleményt - politikánkról, eddigi útunkre/í, tettek észrevételt a jelölteik munkásságáról, rátermettségükről, s javasoltak számos hasznos, fejlődésünket segítő dolgot. Lelkes, érdeklődő, aktív volt a légkör, politikánk helyességének eéyik meggyőző bizonyítéka. ^Ugyanakkor demokratikus is. — Hallhatunk ennek a megnyilvánulási formáiról? — Hogy lakosságunk menynyire érett politikailag, azt bizonyítja: alig akadt e gyűléseken egyéni panasz, annál több a közös életét előrevivő gondolat. A demokratizmus elvei a gyakorlatban érvényesültek. Minden ország- gyűlési képviselői választó- kerületben elfogadták a népfront jelöltjeit, de éltek ' a választási törvény lehetőségeivel is. Több helyen javasoltak a gyűléseken két, illetve három jelöltet, s a szavazatok alapján négy választókerületben indul két képviselőjelölt Ez országosan is jó arány. Ugyanez vonatkozik a tanácstagok jelölésére is. 5430 tanácstagi jelölőgyűlésen 5690 jelöltet állítottak a választók. 248 választókerületben két, illetve három tanácstagot is jelöltek, akik közül a legmegfelelőbbet választják majd meg. A jelölések mindenütt a törvényességnek megfelelően zajlottak le. — Ügy tudom, a képviselő- és a tanácstag- jelöltek és a válaszlók találkozói a jelölőgyű- 1 csekked nem értek véget™. — Egyáltalán nem. Most a képviselő- és a tanácstagjelöltek nagygyűléseken, választási gyűléseken és rétegtalálkozókon tanácskoznak a megye lakosságával. Ezeken tömegek vesznek részt nagy érdeklődéssel. Fiatalok, nők, munkások, tanyai lakosok beszélik meg helyzetüket, tennivalóikat, gondjaikat, s látják el itt már konkrét tennivalókkal is jelöltjeiket — egyszóval programot adnak számukra. Több helyen tesznek jogos kritikai észrevételt a tanácsi munkára, az ügyintézésre, s javasolják, hogyan képzelik a korszerűbb népképviseletet, ügyintézést. Ezeket — mint a jelölőgyűlés közérdekű javaslatait is — mindenütt jegyzőkönyvben rögzítik, azok sorsára visszatérünk és küzdünk a reális javaslatok megvalósításáért. — Vasárnappal véget érnek a választási gyűlések is. Mi a soron következő feladat a választási felkészülésben? — Lebonyolítani a választást és törvényesen. Ez nem könnyű, hiszen új választási rendszerünk e területen is nagyobb feladatokat ró ránk. A napokban alakulnak a szavazatszedő bizottságok, amelyeknek elsőrendűen ez a feladatuk. Különösen ott kell hatékony munkát kifejteniük, ahol két, vagy több jelöltet állítottak, hogy a választó- polgár aktívan válasszon. Úgy hiszem azonban, hogy ez is zökkenők nélkül megy majd, mint az eddigiek. S ez biztosíték arra is: április 25-én bizakodással választja meg jelöltjeit megyénk lakossága. Úgy érzem, megyénkben mindent megtettünk azért, hogy a választást követően se csökkenjen a most tapasztalt aktivitás, hogy a népfront helyi bizottságai maradjanak meg községünk politikai fórumainak, s javuljon tovább a közélet Már most elmondhatom: határozott törekvésünk, hogy mint a képviselők és tanácstagok esetében, a választás után megalakuló tanácsi végrehajtó bizottságokban U megfelelően képviseljék magukat a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok. Nagy fontosságot tulajdonítunk ennek, amit a helyi tanácsok megnövekedett hatásköre, szerepe is indokol — fejezte be a beszélgetést a megyei népfront- bizottság titkára. K. J. Tabl László: Fürdőkád Amióta olvastam valamelyik újságban, hogy a rendőrség letartóztatott egy fürdőkádüzért, gondolataim minduntalan visszatérnek a fürdőkádhoz, ehhez az alapjában véve érdektelen, sőt valósággal unalmas jószághoz. Ha régebben megkérdezték volna tőlem, hogy nézetem szerint mit lehet csinálni egy fürdőkáddal, így feleltem volna: „Egy fü.dö- káddal nem sok mindent lehet csinálni; fürdőkádat venni, használni és eladni lehet, lehet még a fürdőkádat esetleg nézegetni, emelgetni, befesteni és kimosni — többet én bizony nem tudok felsorolni.” Ha pedig arra kellett volna felelnem, hogy mivel lehet üzérkedni úgy általában, ezt válaszoltam volna: „Üzérkedni úgy általában valami nagyon becses és ritkán beszerezhető árucikkel lehet, melynek szabad forgalmát többnyire rendeletek tiltják; úgymint; Napóleon-arany, kábítószer, bélyegrUkasá- gok, ártatlan lányok, valódi afrikai hambu$znád satöbbi, 6a többi.,2 A fürdőkád is azért szolgálhat üzérkedés tárgyául, mert jelenleg becses és ritkán beszerezhető holmi, más szóval hiánycikk. Hogy a rendőrség fülön csípte a fürdőkádüzért, s az illető elnyeri méltó büntetését, azt természetesnek tartom. Nem is arról van szó, hogy ésszel nem érem fel a dolgot, hiszen a kor gyermeke vagyok én is, elmém még a fürdőkáddal elkövetett üzérkedésnél kacifántosabb visszaéléseket is be tud fogadni. A dolog inkább csak azért foglalkoztat olyan makacsul, mert ezáltal akaratlanul is felkészülök egy olyan esetre, melybe én magam kerülök a lelketlen üzér karmaiba. El tudom képzelni pé'dául, hogy gyanútlanul üldögélek a kávéházban, amikor mellém telepszik egy rossz külsejű, de jól öltözött alak, s közel hajolva a fülemhez, azt suttogja: „Akar néhány üveg valódi ásványvizet?” ..Mibe kerül egy üveg?” — kérdezem az izgalomtól rekedten. „Huszonhat forint negyven — feleli ő —, de tele van buborékkal!” Nos, nekem ebben a helyzetben azonnal fel kell ismernem, hogy nem a szomszédos KÖZÉRT eladója ült le mellém, hanem egy lelketlen csempész akar behálózni, egy ásványvíz-csempészbanda becstelen ügynöke, aki valahonnan kiszimatolta, hogy szeretem az ásványvizet, s most meg akar sarcolni a nyomorult. Az ásványvíz, mellyel üzérkedik, csempészáru, s én jókora sia- masztikáha kerülök, ha vásárolok belőle. Még ha csak tanúként hallgatnak ki, az is elég kellemetlen dologi A „Havasi Gyopár“ és a Zsiguli Tiszák anyán törekvések a foglalkoztatás javítására őrzi az újságcikket még ma is Pécsik Albert, a tisza- kanyári Havasi Gyopár Tsz elnöke, s ha tartalmával akkor egyet is értett, a címét kifogásolta. „Mit keres a Havasi Gyopár a Balatonnál?” — kérdeztük több mint egy esztendeje. Mi tagadás, kétértelmű. Lehet a pénzre és arra is gondolni, valójában hogyan is került egy szabolcsi szövetkezet a Dunántúlra munkát vállalni, amikor itt a megyében is van teendő bőven. Erre válaszolja az elnök: — Országos engedélyünk van parképítésre. Itt Szabolcsban is felajánlottuk tevékenységünket a városi, járási tanácsoknak és a nagyobb községekben. Igény nem volt. Csakhogy a parképítő részlegünk már létezett. Voltak szakembereink, díszfa és parképítő technikus s 50—60 tag. Foglalkoztatni kellett őket. Önállóság és jövedelem így kerültek a tiszakanyá- rlak a Balaton mellé és az ország más vidékeire. A múlt évben a Szénbányászati Trösztnek is dolgoztak Dorogon. Építettek szép parkot Salgótarjánban, Szolnokon a városi stadionban végeztek tereprendezést, parkosítást. Ez a melléküzemáguk tavaly 7 millió 173 ezer forint termelési értéket állított elő. A zárszámadó közgyűlés határozata erről így szól: „Ez volt az az üzemág, amely képes volt minden tevékenységünkből származó veszteséget fedezni és 1 millió 686 ezer forint tiszta jövedelmet biztosított.” Lemondtak volna a kányának a fő tevékenységről, a növénytermesztésről és az állattenyésztésről? Nem mond-" tak le. Viszont a kényszer, az önállóság és a tagok jövedelmének a biztosítása arra késztette őket, hogy hozzálássanak olyan melléküzemágak létesítéséhez is, amelyek — ár- és belvíz, egyéb természeti csapások — nehéz gazdasági esztendő esetén csökkenthetik a veszteségeket, munkát biztosítanák és jövedelmet a tagságnak. S bizony nem volt könnyű esztendő 1970. Kedvezőtlenek a talaj adottságaik, dombok, homokos föld, s hiába szorgoskodtak, a talaj- és belvíz sok kárt okozott Növénytermesztésből 675 ezer forint volt a veszteség. Csaknem félmillió az állattenyésztésből. Nem volt takarmány, drága pénzen vásárolták. Az állati féVagy — teszem azt —megyek a Nagymező utcában, mellém szegődik egy kétes egzisztencia, és megszólít: „Volna egy ajánlatom az ön részére!” „Éspedig?” — kérdezem feszült kíváncsisággal. „Kövessen!” Bevisz egy ódon ház hátsó udvarába, körülnéz, hogy egyedül vagyunk-e, majd egy kis csomagot vesz elő az aktatáskájából. „Öt csomag toalettpapír!” — mondja halkan. — „Adjon ide gyorsan egy húszast!” „Hahahahaha!” — kacagok gúnyosan, visszaemlékezve a fürdőkádüzér esetére, és faképnél hagyom a gazembert. És a másnap reggeli lapokban már olvasom is a rendőri hírt: „Toalettpapír-hamisító bűnszövetkezetet tettek ártalmatlanná. A rendőrség nyomában van az orgazdáknak.” Mily nyugodt lelkiismerettel fogom szürcsölgetni a reggeli kávémat, mily pompás dolog lesz tudnom, hogy nincsen a világnak az a kincse, mellyel engemet az igaz útról el lehetne tántorítani* rőhelyek elavultak, felújításuk sokba kerülne. Ráfizetéses volt a sertéstenyésztés. Ezt megszüntették. Jövedelmező volt viszont a juhtenyésztés, melyből 147 ezer forint volt a bevétel, s a húsbaromfí-nevelés. Ez 110 ezer forint eredménnyel járt Ezek csökkentették a veszteségeket. Most arra gondolnak, hogy az állattenyésztésen belül e két jövedelmező ágat fejlesztik. Az eddigi 320 anyajuh helyett most 1000 lesz. Eddig évente csak egyszeri elletés volt, most kétszer lesz. Húsbaromfiból az idén is 14 ezer darabot nevelnek és értékesítenek. Díszfa öt holdon S bár sok volt a vesztesége a múlt esztendőben a isz- nek, ennek ellenérte mégis eredményes esztendőt zártak. Év közben kifizettek — garantált munkadíjazás alapján — 4 millió 320 ezer forintot. Év végén a zárszámadáskor ennek a 20 százalékát, 1 millió 331 ezer forintot. Ha már van parképítő részlegük, adódott, hogy legyen díszfatermesztés is. A kettő együtt még biztosabb. Ezt alapozták meg tavaly 5 holdon, melyen 25—30 féle díszfát, cserjét nevelnek, s a parképítők felhasználják rendelés szerint. Cask díszfatermesztésből a múlt esztendőben 367 ezer forint tiszta jövedelme volt a közösségnek. Működik egy villamossági üzemrészük is. Itt önindító dinamókat javítanak. Tavaly több mint ötezret, s olyan partnereik vannak, mint a Ganz-MÁVAG, s a megye sok termelőszövetkezete. Különösen a kisvárdai járásból. Ez a részleg 159 ezer fonni tiszta jövedelemmel járul! hozzá az eredményes zárszámadáshoz. Nemrégiben újabb, merész vállalkozásba kezdtek. Mii kereshet egy szabolcsi tsz a szovjet Zsiguli személygépkocsik gyártásában? — Ez év januárjában felvettük a kapcsolatot a Budapesti FinommechaníKaJ Mérőműszerek Gyárával — újságolja az elnök. Mi készítjük a Zsigulik műszerfalában. a kilométerszámláld egyes alkatrészeit, s a műszerfalat megvilágító égőknek a műanyag foglalatait is itt szerelik össze. Ebben aa üzemrészben a tsz-tagob gyermekei, fiatalok dolgoznak, nem mennek el a faluból. Kezdetben 25-en dolgoztak, de 40 főre szeretnénk emelni a létszámot. ...és a fő tevékenység ? Ezekhez a munkaművelet tekhez rendelkezésükre állnak a szükséges berendezés sek, gépek. Ebben az évben ez a tevékenység 700 ezer forint tiszta jövedelmet biztosít a tsz-nek. Természetes^ hogy nem feledkeznek meg a fő munkáról, s a melléküzemágak termelését úgy biztosítják, hogy a munkaerői ne vonják el a növénytermesztésből és az állattenyésztésből. Nem kívánják tói vább fejleszteni a mellék«- üzemágakat. A jelenlegit stabilizálják úgy, hogy erősöd-: jenek, s a belőlük szármázd jövedelem egy részét a gazdálkodás fejlesztésére fordítják. Farkas Kálmán KOMMENTÁR Szakemberképzés saját erőből Régen mondogatjuk: mezőgazdasági nagyüzemein* szakember-ellátása csak akkor rendeződik megnyugtatóan, ha maguk á termelőszövetkezetek megértik, hogy az 6 érdekük a megfelelő számú felső-, középfokú szakember jelenléte, és nem utolsósorban a mezőgazdasági szakmunkások kiképzései Az állam nem volt szűkkeblű eddig sem az erre tor-: ditott anyagi erővel. Csakhogy az irányító szervek azt ta-í pasztalták, hogy az ilyen, felső unszolásra létrejött szakemberlétszám önmagában nem oldja meg a kérdést. Ha nem becsülik őket, ha nem érzik, hogy a téeszek akaratából képezték ki őket, később munkába lépésük után elmarad az a megbecsülés, ami munkájukhoz okvetlenül szükséges. Most fordult a szél. A mátészalkai járásban nyolc növényvédő tanfolyamot rendeztek télen, falvak köré központosítva a környék tanulóit. Jármiban 30, Vaján 40, Mátészalkái* 40, Csengerben 30, Öpályiban 32, Vállajon 33 új növényvédő betanított munkás tett eddig sikeres vizsgát és még a közeli napokban készül vizsgáira az Ököritófülpösön tanult 30 és a Nyírkátán szorgoskodó 30 fő. Tehát 250 új szakember, alsó, de nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen munkakörben. Még örvendetesebb, hogy az új típusú szakosított állattenyésztő telepek kezelőszemélyzetének régen kért utánpótlására is megtörtént az első kezdeményezés — felnőttoktatásban! Porcsalmán és Szamosszegen az első 72 főnyi raj vizsgázik e napokban az első évfolyam elvégzése után. Jövő ilyenkor megkapják a szakmunkás-bizonyítványt. A hatalmas költségekkel épülő szakosított telepek első szakmunkásainak kiképzését nem lehetett a most kialakuló helyi megértésre bízni. Ez utóbbi tanfolyamok teljes költségeit az állam fedezte. Viszont — és ez a legújabb szín, amilyenről még new számoltunk be ezeken a hasábokon — Kocsordon, Csengerben, Ököritófülpösön és Tyúkodon négy traktoros tanfolyam mot szerveztek, teljes egészében a termelőszövetkezetek költségén! Meggyorsult az élet a Szamosközön. Örvendetesen felfutott a gépek száma és a korszerűeké különösen. Ezenkívül azt az évi huszonnyolcmillió f orint árvizes házrészletet meg is kell keresni valahonnan. Uj, korszerű termelési formák gyorsan népszerűvé válnak ott, ahol forintot kell előteremteni. Állattenyésztésben, növényvédelemben, zöldségtermesztésben, kemizálásban különösen fogékonnyá vált a mindig is szorgalmas szatmári nép. Áttér intenzívebb termelési foi^ mákra Csakhogy ehhez, ennek a megvalósításához, az új és korszerűbb technológiák, a részben már elfogadott távlati tervek végrehajtásához új szakemberek, elsősorban szakmunkások egész özöne kelL
