Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

oldal KELET-MAGYARORSZAc? 1971. Iprills IS. Korunk mezőgazdasága II doiiányiermesziés iSvedelBiezSségések lehetőséieS í. A dohány fontos szerepet tolt be a mezőgazdaságban. Nagy kiterjedésű homokterü- leíeink hasznos növénye. A hazai dohányfogyasztás és az export fokozatos növekedésé­vel számol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium és dohányipar egyaránt. A dohánytermelés a IV. öt­éves terv időszakában is a 30 000—35 000 kh. területen várható. A . dohánytermesztés fej­lesztése, a termésátlagok nö­velése. a termelési költségek megtakarítása egyaránt érde­ke a termelő gazdaságnak és a népgazdaságnak. A jó táp-, anyag-ellátottságnak és mű­velés kedvező összhangjának igen nagy jelentősége van a termésátlag növelése és a mmőség javítása szempontjá­ból E feladatok megoldásá­ban eredményesen, sikeresen és gazdaságosan alkalmazha­tók a nagy adagú műtrá- gyák. gyomirtószerek és a gépek. statisztikai felmérések azt igazolják, hogy sok do­hánytermelő gazdaságban (állami és szövetkezeti) nem alkalmazzák még azt a mű- tragyamennyiséget és kom­binációt sem amit a do­hánytermelési szerződés irányelvként megjelöl. A do­hány vegyszeres gyomirtása bár megoldott, mégsem ter­jed elég gyorsan az üzemek­ben Érthetetlenül idegenked­nek a dohány gépi művelé­sétől is. Még a magasan gé­pesített gazdaságokban is legfeljebb a gépi, ültetést al­kalmazzák. A dohánytermelés jövedel­mezőségének növelése pedig a/ említett tényezők oksze­rű alkalmazása nélkül elkép­zelhetetlen. A dohány trágyázásának is a szervestrágyázás az alap­ja. mert ez e^yik feltétele a jó talajszerkezet kialakításá­nak a kedvező vízgazdálko­dásnak és a műtrágyák érvé­nyesülését is elősegíti. Mivel a tápanyag-utánpótlást leg­nagyobbrészt műtrágyákkal oldják meg, az istállótrágya kát. holdankénti adagja 100 KOMBINÁLT GÉP VEGYSZEREK EGY MENETBEN VALÓ BEDOLGOZÁSÁHOZ. —110 q körül. Szabolcsi do­hány trágyázására a Nyír­ségben, jobb termőképességű homok-, vályogos homokta­lajon irányszámként kát. holdanként a következő mű­trágyaadagok jöhetnek szá­mításba: I feslrpryafermeszíés néhány agrotechnikai problémája A dohány szántóföldi te- nyészideje viszonylag rövid. Ez alatt a rövid idő alatt könnyen felvehető, tápanya­gokban gazdag, gyommentes, porhanyó és jól elmunkált talajt igényel. A dohány ta­laj-előkészítésére a talajok változatossága, eltérő szerke­zete, időjárás, csapadék kü­lönbsége miatt nem lehet ál­talános receptet adni. Mivel a talajművelés je­lentős költségeket tesz ki, kerülni kell a felesleges ta­lajművelést. Nem csak azért, mert növeli az önköltséget, hanem azért is, mert ez ked­vezőtlen a talaj életére. Kedvező talajállapot az alapvető talajművelési eljá­rásokkal — forgatás, lazítás és parhanyítás, keverés, tö­mörítés — a műveletek he­lyes sorrendjében, összhang­jával valósítható meg. A fu­tóhomok kivételével az is­tállótrágya őszi mélyszántás­sal való bedolgozása az alap­vető talajmunka. A szántás mélysége mély rétegű talajo­kon 20—32 cm, csekély ter­mőrétegű talajokon 18—22 cm legyen. A mélyítő szán­tást kerülni kell, mert a do­hány általában nem szereti a nyers talajt. Tavasszal az őszi szántást gondosan el kell munkálni. Szeges simító, fo­gas borona, tárcsás borona, a tavaszi munkák eszközei. Igen sokfelé még ma is al­kalmazzák a tavaszi többszö­ri szántást, az ún. ültető szán­tást. Ez igen káros és költ­séges művelet, amit végképp nem szabad megengedni. A többszöri szántás teljesen ki­szárítja a talajt és eső hiá­nyában később jobban meg­sínyli a dohánynövényke a vízhiányt. Ültetés előtt he­lyes fellazítani a talajt, mert így csökkenthető legjobban a párolgási veszteség. <Dr. Nemeskéry Tibor mg. tsz-elnök Beszterec A növényvédő szerek és ez ember A növényvédelemben hasz­nált gyom- és rovarirtó vegyszerek nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek. Hatalmas kiterjedésű termő- terüle J :et védenek, járvá­nyokat számolnak fel és szo­rítanak vissza. Az utóbbi időben azonban egyre több szó hangzik el a növényvé­dő szerek káros hatásáról az emberre és környezetére. Er­ről a témáról beszélgettünk dr. Dési Illéssel, az Országos Közegészségügyi Intézet osz­tályvezető főorvosával, aki többek között a növényvédő szerek mérgező hatásával, ezeknek az emberi szervezet­ben való kimutatásával, ál­talában a növényvédelem közegészségtani kérdéseivel foglalkozik. A beszélgetést a „DDT ügy”-el kezdtük, erről be­szélnek ma legtöbbet ha­zánkban és a világon. 1970- ben a hazai hatóságok a vi­lágon az elsők 'között betil­tották e szer használatát a növényvédő'emben. (A KÖ T AL-állomások rovarir­tás:'; még használják.) A DDT különböző utakon be­juthat mind a vele dolgozók, mind azok­nak a zsírszöveteibe, akik a vele védett termésl elfogyasztották. Elbomlás ideje hosszú. így idővel fel halmzédik a szerveze'ben Mivei stállók féregmeniesí- tésére is használták, bejutott a tehéntejbe is. de ki lehe­tett mutatni nyomait a nö­vényekben, a halakban, a házi és vadon élő állatokbin egyaránt. Be kellett tehát tiltani. Ez az érem egyik ol­dala. Megfigyelhető azonban, hogy a DDÍ-ről a jelenkor kissé hálátlanul nyilatkozik. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy ez a nagy hatá­sú idegméreg a második vi­lágháborúban és az azután következő években különö­sen Európában, de a Távol- Keleten is emberek millióit védte mer/ a pusztító járvá­nyoktól. A szövetségesek jó időben felismerték ennek a vegyszernek a jelentőségét és sikeresen használták féregte- lenítésre a hadműveleti te­rületeken, hátországban, fo­golytáborokban egyaránt. A , háború után nemcsak Euró­pában, de más kontinense­ken is megszüntették, vagy visszaszorították segítségével a maláriát. A DDT tehát ki­szolgálta az emberiséget az elmúlt 25 esztendő folyamán. — Milyen újabb növény­védő vegyszerekkel foglalko­zik az Országos Közegészség­ügyi Intézet? — Három csoportba lehet sorolni a növényvédő szere­ket, amelyeket a hazai véde­kezésnél használnak. Az első csoportba a klórozott szén- hidrogén alapanyagú szerek artoznak, mint például a DDT, a Lindán stb. A máso- iik csoportba a szerves fosz­fát alapanyagú vegyszerek tartoznak, ilyenek: a Mala­tion, Paration, Nuvan stb. A larmadik kategóriába a kar- bamid típusú vegyületek so­rolhatók. ilyen a Sevin és a Baygon. Ezeket most kezelik használni a hazai védeke­zésben. Miben nyilvánul meg mér­gező hatásuk az emberre és hogyan lehet diagnosztáin! ezt? — Az első csoport idegmér­gei általában nagyobb memy- nyiségben mérgező hatású­ak. A DDT érintésre is fel­szívódik, tehát kontakt mé­reg, de gyomron át is hat az emberre. A Lindán vi­szonylag gyorsabban bomlik el a szervezetben, de ez is elég mérgező hatású. így va­lószínű, a 70-es évek közepé­ig be fogják tiltani hazánk­ban. Az idegmérgek által akozott mérgezés tünetei resz- ketésben, remegésben, gyen- geségérzésben. eszméletvesz­tésben mutatkoznak. A szerves foszfát alap­anyagú szerek között külön­böző toxikus hatású készít­ményekkel találkozunk. Amíg az első csoportot a lassúbb mérgező folyamat jellemezte, addig e csoport szerei aku- tabban. erősebben hatnak, de gyorsabban leboml anale és a szervezetben mm halmozód­nak fel. A lakosságra tehát kisebb veszélyt, a vele dolgo­zók számára viszont naevobt veszélyt jelentenek. A mérge zés tünetei: izomremegés nválelfolvás. evengeség. fej­fájás, szédülés. Az ilyen vegyszerrel mérgezettet tér mészetes°n azonnal kórházba kell száRfiani. —* Mindkét vegvszftresooört mérgezési tüneteit igen pon­tosan W leh“t mn+ntnl az idesrends-'ívri vizsgálatokkal. mpfnŐt-*a+»s:tt'Utkel, eíekt- 'll A VPT &At.­vizs^lata ig-PTi rp£i*í?fvt te hí^o­san kimutat. A di­agnosztizálása tehát ma már nem jelent komoly felada­tot. — A jövő nagy ígéretét a növényvédelemben valószínű­leg a karbamid típusú ve­gyülitek jelentik. Mérgező hatásuk lényegesen kisebb, mint az előző két csoportba tartozó szereké, bár ezek is enzimműködést bénítanak. A Se vinnék, a Baygonnak és társainak nagy jövője van, de alkalmazásuknál vigyázni kell arra. hogy például a méheket elpusztítja ez a szer. Ez viszont a biológiai egyensúly megbontásához vezethet ha nem kellő kö­rültekintéssel végzik a véde­kezést. Hazánkban a lakosság és a vegyszeres védekezésnél dol­gozók egészségének védelme fontos közegészségügyi prob­léma. Többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik az Or­szágos Közegészségügyi Inté­zet. az OrvosTudománvi Egve- Tpm Kórélettani Intézete, az Országos MTtnksegészszCTíigvi Tp+Z-7-f (p}o!y?qr, nÖváTIV­véd elemben do’gozók mun­1 - pprcA <,A <rí i oírj két-d ösoiVpl-édŐmbákkal. óvó rendszeHá­* nT-l-—li r,, f, 7 rO",Trlpi. m,gzőz-Hido.o->ánvi In*éz^ (n ’mlonT-inzo éieimif»k vogv- azenéi'kcd sz^rnb^n! tűrési ha- tácainek a viffcctálntával) D''S! Til**s debtor a vege szeres n Öv 'nvvM'ű ront köz ■'gészspgtpni sz.^rnrnntkö1 n ÍZ, tnVze-f-.-M.Snv, Wz tatoaTi ff*»1 í rp'^cf. kai szí,vonalú vMek-rgós foeia _ n 'r’-ntős — számú mkrs-kn két. <E. I.) Megyénk egyik jelentős speciális növénye a burgo­nya. Fontosságát jelzi, hogy még mindig mintegy 50 ezer holdon termesztjük évente ezt a fontos növényt. Az or­szág burgonya vetésterületé­ből Szabolcs megyében 1970- ben 21,3 százalékon termel­tek. A hagyományok ellené­re is sok kívánnivaló van a terméshozamok növelésében. E cél érdekében tanácskoztak a közelmúltban Nyíregyhá­zán a burgonyatermesztő gazdaságok szakemberei. A bevezető előadást dr. P. Sza­bó Gyula, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tartotta. Előadásából kivonatosan kö­zöljük a fontosabb agrotech­nikai javaslatokat. A második ötéves terv ide­jén a burgonya termésátlaga 41,3 mázsd volt. 1966 és 70 között 61,6 mázsás átlagot értek el megyénkben. A nö­vekedés 149,2 Százalék volt. A területcsökkenés miatt azonban a terrrtésmennyiség alakulása alig változott, 101,3 százalék. A negyedik ötéves terv idején az évenkénti 50 ezer katasztrális hóid vetés- területet tartanunk kell, úgy hogy a termésátlagok^ emel­kedjenek. A megyében a burgonyatermesztés mintegy 90 százalékban homokorX, 10 százalékban lápi területen valósul meg. Mindkét terü­leten szűk a termeszthe tő növények köre. Ebből adódób­an az üzemek jelentős részé-- ben nem lenne lehetőség a burgonyát más növényekkel helyettesíteni. Az itt ter­meszthető növények közül viszonylag a burgonya a leg­eredményesebb. A homokte­rületeknek külön adottsága, hogy viszonylag kisebb a gé- pimunka-szükséglet és könnyebben érhető el megfe­lelő minőség. Közismert, hogy szélsősé­ges éghajlati viszonyaink kö­zött a burgonyafajták le­romlása nagyfokú, ezért ná­lunk a termesztett fajtáknak és az egészséges vetőgumó használatának különösen nagy a jelentősége. A lerom­lás jelei ez ideig a közter­mesztésben mind a hazai, mind a külföldről behozott fajtáknál egyaránt jelent­keztek. Megyénk termelő­üzemei a piaci kereslet ha­tására a gülbaba és a kis- várdai rózsa fajták termesz­tését karolták fel. A vetés- területnek több, mint nyolc­van százalékán e fajtákat termesztik. A termesztő gaz­daságok egy része még az 1970-es kedvezőtlen esztendő­ben is 85 mázsán felüli ter­mésátlagot takarított be ezekből a fajtákból. Keresni kell a köztermesztés számá­ra olyan fajtákat, melyek a betegségekkel szemben ellen­állóbbak, nagyobb termésho­zamra képesek. Amíg ilyen fajtáink nincsenek fejlesztési célkitűzéseinket a jelenlegi fajtákkal is megoldhatónak tartjuk. A negyedik ötéves terv időszakában országosan is a gül és a kisvárdai rózsa fajtákból mintegy 60 százalé­kot, a sárga fajtákból 40 szá­zalékot igényelnek. A gülbaba és a kisvárdai rózsa fajtákat termesztő gazdaságokban kívánatos kétévenként felújítani a ve- tőgumót. A minőségi vetőgu­mók használatát, jelentősé­gét a termelőüzemek több­sége már felismerte. EnneK ellenére még jelentős terüle­ten végeznek több évig tartó utántermesztést. Jelenleg nincs megoldva sem a háztá­ji, sem a tagszövetkezetek és az egyéni gazdaságok burgo­nyaterületének rendszeres vetőgumó-felújítása. A gül­baba és rózsafajták a rend­szeres vetőgumó-felújítás mellett biztonságosan csak elöhajtatással termelhető. Az előhajtatás korábbi ül­tetést tesz lehetővé és a nö­vény fejlődése viszonylag kedvezőbb, csapadékos idő­szakban történik, s mindez a vírusos leromlás és a fitoftóra ellen is hatásos agrotechni­kai védekezést nyújt. A szakszerűen előhájtatott burgonya legalább 10 száza­lékos termóst'ibblettel fizet ezért a befektetésért. A termést kialakító ténye­zők közül a tápanyag utánpót­lás egyike a legfontosabbak­nak. Az 1965. év előtti ala­csony terméshozamok döntő okát is abban lehet megtalál-^ ni a megye területén, hogy nem volt biztosítva a burgo­nyatermesztéshez szükséges műtrágyamennyiség, ugyan­akkor háttérbe szorult az is­tálló- és zöldtrágyázás is. A műtrágya-felhasználásban mindössze az utóbbi években van számottevő javulás. Az üzemek többségében jelenleg problémák vannak az alap- műtrágyázá* esetenkénti el­maradása és a nem megfe­lelő műtrágya hatóanyag­arányok alkalmazása terén. Különösen a nitrogén- és ká­liumműtrágya rendkívül alacsony aránya gátolja a magasabb hozamok elérését. A magas termést elérő ter­melőszövetkezetek példái igazolják, hogy megyénkben katasztrális holdanként mintegy 150—200 kilogramm hatóanyag tartalmú műtrá­gyamennyiséget kell fel­használni a burgonya alá. A kísérleti és gyakorlati eredmények egyaránt azt iga­zolják, hogy öntözéssel a burgonya valamennyi szántó­földi növényünk közül a leg­nagyobb termési értéket produkálja, öntözéses viszo­nyok között 20—100 szá­zalékkal több termést képes adni a száraz művelésű terü­letek terméshozamához ké­pest Megyénk özemet • burgo­nya öntözéses termesztésé­ben még csak a kezdeti lépé­seidet tették meg. 1969 évben a megye burgonya-vetéste­rületiének alig 5 százalékán történt öntözéses termesztés. Tudjuk- azt, hogy az öntözé­ses burgonya kiterjesztésé­nek objektív akadályai is vannak a megye területén, ugyanis a hc'.gyományos bur­gonyatermesz tő homokos te­rületeken vasn legkevesebb lehetőség az ön tözésre, mégis úgy látjuk, hogy üzemeink­nek az eddiginél többet kell tenni ezen a terüle ten. A vetőburgonya' ültetés« akkor elégíti ki az a gr°tech­nikai kívánalmakat, .ha aa időjárási viszonyoktól függő­en minél korábban, de leg­később április végéig befeje­ződik. A tápanyag-ellátotts; ág színvonalától függően a ka- ■ tasztrális holdankénti nö­vényszámot 24 000—27 000 kö­rül kell meghatározni. A burgonyabogár ellen ál­talában jól védekeznek az üzemekben. A kártétel az elmúlt években nem volt lé­nyeges, a termésátlagok csök­kenését leginkább befolyá­solta 1970-ben a fitoftóra gyors és nagymértékű elter­jedése. A múlt évben a csa­padékos időjárás következté­ben a jól fejlődő burgonya még virágzás előtt teljesen elborította a területet. A vé­dekezést ezért a szokásos holdankénti 150—250 liter helyett 400—600 literrel kel­lett volna végrehajtani, hogy a permetlé az alsó leveleket is beborítsa. Ezt az üzemi irányító szakemberek általá­ban nem vették figyelembe. A legtöbb helyen megelé­gedtek két-háromszori per­metezéssel, holott minimáli­san öt-hat permetezésre lett volna szükség. Az is megfi- • gyelhető volt, hogy a korábbi vetésekben és a vegyszere­sen gyomirtott táblákon ki- „ sebb volt a fertőzés. Az 1970-es fitoftórakároknak — az objektív okokon kívül — elsősorban üzemi okai vol­tak. A fitoftóra elleni védeke­zéshez gombaölő szerek nagy választékban beszerezhetők. A választék Dithane M 8-as porozószerrel is bővült. Gyomirtó szerek közül az Are- zin, Gramoxone, Bátorán, Burgonya G megvásárolható és már eddig is több fogyott, mint az elmúlt évben. A védekezések végrehajtá­sánál a figyelésre alapozott okszerűség, illetőleg a pre- vencia alkalmazása döntő. A terméshozamokat befo­lyásoló tényezők közül csak néhányat említettünk első­sorban azokat, aim’ Többre f—‘11 lépnünk, hogy i negye­dik ötéves tervbe - Tőírt cél­kitűzéseket elérti: ;k. (Cs. B.) Pétisó (20,5 %-os) 50— 80 kg Szuperfoszfát _ (18.0 %-os) 200—250 kg Kénsavas kálium (50,0 %-os) 300—350 kg Virginia (Hevesi) fajtánál a javasolható adag a következő: Pétisó (20,5 %-os) 40— 60 kg Szuperfoszfát (18,0 %-os) 200—300 kg Kénsavas kálium (50,0 %-os) 350—450 kg Burley fajtánál öntözés mellett az alábbi adagok javasolhatók: Pétisó (20,5 %-os) 100—200 kg Szuperfoszfát (18,0 %-os) 200—300 kg Kénsavas kálium (50,0 %-os) 300—400 kg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents