Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-09 / 57. szám

• oldal lOSLET MAßT ARO« Í971. márdug 9 Mozgalmas politikai élet a két Németországban Brandt heve)» kirohanása Strauss ellen Ezen a héten három szinten fe folynak tárgyalások a né­met, illetve a nyugat-berlini problémákról. Hétfőn Berlin­ben 8. találkozójára ült ösz- sze Kohl NDK- és Bahr NSZK-áliamtitkár. Kedden a négy nagyhatalom nagyköve­te 16. értekezletét tartja, pén­teken pedig az N jK kormá­nyának és a nyugat-berlini szenátusnak a küldöttei foly­tatnak eszmecserét. Nagy feltűnést keltett egy CDU-politikus állásfoglalása a „keleti politika” keretében aláírt szerződések ügyében. Zemlin Bundestag-képviselő kijelentette: a moszkvai és a varsói szerződés hozzájárulás lenne az európai feszültség enyhítéséhez. A szerződések ratifikálása jó feltételeket te­remtene a keleti szomszédok­kal való kibéküléshez — fűzte hozzá. Zemlin ezzel nyilváno­san a CDU hivatalos állás­pontjától eltérő véleményt hangoztatott. A szélsőjobboldali terror- Rzervezetek viszont fokozzák tevékenységüket Willy Brandt hétfőn este beszédet mondott a szociál­demokrata párt által rende­zett müncheni nagygyűlésen. A kancellár eddigi legélesebb támadását Intézte Franz-Josef ßt ráüss ellem. Szenvedélyek felszításával és a politikai ellenfél gyalázá- BÓval nem lehet az országnak használni, — mondotta. — Strauss úrnak előnyére szol­gálna a szerénységnek és az önkritikának legalább a mi­nimuma. Ki mindenkit nem prédikált már ki? Az írókat, az ifjúságot, a szakszervezeti vezetőket és természetesen mindig újból a szociáldemok­ratákat. A rádió- és tv-állo- másókat, nemrégiben „vörös birodalmi tv-kameráknak” nevezte. Szégyen, gyalázat, hogy valaki a tv-állo- mások munkatársait a „Har­madik Birodalom” eszközei­nek használatával vádolja, — hangoztatta Brandt, hozzáté­ve: ha a CSU elnöke azt hi­szi, nyilvános tanácsokat kell adnia nekünk a szélsőségek­től való elhatárolódásra, erre ezt válaszolom neki: először is, ha ez a probléma felvető­dik, magunk megbirkózunk vele. Másodszor, gondoskod­jék arról, hogy az „Aktion Widerstand” elnevezésű szél­sőjobboldali terrorszervezet ne hivatkozhassék arra, amit ő mondott és hetilapja kö­zölt. Strauss bizalmatlanságot igyekszik kelteni és ezzel kárt okoz az NSZK érdekeinek. A CSU elnöke azért is le­hetne szerényebb — mondot­ta végül Brandt — mert gyá­szos jóslatai nem váltak be. 1970-re külkereskedelmünk katasztrófáját, a pénzügyek összeomlását és nagy gazdasá­gi váltságot jósolt A tények mindig meghazudtolták. Csak 6 maga nem hajlandó ezt bevallani — mondotta a kancellár. ★ Az ADN hírügynökség je­lenti: „Dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtit­kára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának állam­titkára 1971. március 8-án a két küldöttség tagjainak rész­vételével találkozott. Az NDK minisztertanácsának épületé­ben megtartott találkozó 10 órakor kezdődött és 15,30 óra­kor ért véget Mint közölték, az NDK és az NSZK küldöttségének kö­vetkező találkozóját 1971. március 17-én Bonnban tart­ják. A külföldiek .elhagyják Kelet-Pakisztáni Az angol külügyminiszté­rium közölte, a daccai brit főnkonzulhelyettest utasítot­ták. szólítsa fel mindazokat az angol állampolgárokat, akik­nek jelenléte Kelet-Pakisz- tánban nem feltétlenül szük­séges, hogy a polgárháború veszélyére való tekintettel hagyják el az országot. A kelet-pakisztáni hatósá­gok hivatalos közleménye szerint az elmúlt héten a za­vargások során 172 személy vesztette életét, 358-an pedig megsebesültek. Hétfőn megkezdték a Kelet- Páktsztánban élő nyugatné­met állampolgárok hazaszállí­tását. Bérelt repülőgépen a nyugatnémet kolóniának kö­rülbelül esvnegvedét indítot­ták útnak Kölnbe. Az ENSZ titkársága azt ta­nácsolta a Kelet-Pakisztán- ban dolgozó ENSZ-alkaima- zottak hozzátartozóinak, hogy szintén hagyják el az orszá­got. Csou En-!aj látogatása a VDK-ban Kína támogatja Vietnam harcát Mint a VNA jelentette, a /ietnami Dolgozók Pártja iíözponti Bizottságának és a VDK kormányának meghívá­sára Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének vezetésével hétta­gú kínai párt- és kormány- küldöttség tett látogatást a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban. A VDK hírügynöksége hét­főn ismertette Pham Van Dongnak, a VDK miniszterel­nökének a kihal küldöttség érkezésekor mondott üdvözlő beszédét. Pham Van Dong hangoztat­ta, hogy a látogatásnak nagy jelentősége van abban az idő­pontban, amikor az amerikai imperialisták új katonai ka­landokba bocsátkoznak, rend­kívül súlyos módon kiszélesí­tik a háborút Dél-Laoszban és a demilitarizált övezet kö­zelében, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kapujá ban. Csou En-laj válaszában kö­szönetét mondott a fogadta­tásért, majd hangoztatta, hogy a hős vietnami nép nagy el­lenállási háborút folytat az amerikai agresszió ellen. A forradalmi szellemmel eltöl­tött népet harci és győzelmi tudat tölti eL A kínai miniszterelnök ez­után kiemelte a két nép ér­dekazonosságát az imperializ­mus és a kolonializmus elleni harcban, hangoztatva, hogy a kínai nép támogatja Vietnam népét az amerikai agresszió ellen. Indiai választások Befejezéséhez közelednek az indiai parlament népi kama­rájának választásai. A márci­us 1-én kezdődött választási hadjáratban 518 képviselőd mandátumból 467 hely sorsa már eldőlt Kedden és szerdán szavaz­nak Keralában és Nyugat— Bemigáliában, ahol heves küz­delem várható a haladó erők és a jobboldali reakciós pár­tok képviselőd között Március 11-én a központi választási bizottság közzéteszi az országos választások vég­leges eredményét Válság Törökországban Eredménytelenül kutat «X elrabolt amerikaiak után 30 ezer török katona, rendőr és csendőr, bár az utakon min­den gyanús járművet ellen­őriznek, s a kutatásban még felderítő repülőgépek is részt vesznek. A hétfői an­karai lapok felteszik a kér­dést: mi történt a négy ame­rikaival, ugyanis a szabadon bocsátásukkal kapcsolatosan megszabott újabb határidő is lejárt A MiUiyet című istanbuM lap értesülése szerint a tö­rök hadsereg vezérkari fő­nöke szerdára Ankarába rendkívüli tanácakírósra hívta össze a fegyveres erők összes főbb parancsnokait A MiUiyet szerint a tanácsko­zásom „megvitatják az or­szágban kialakult helyzetet a legutóbbi egyetemi konf­liktusok fényében, s megvizs­gálnák egyes, a fen álló re­zsimmel kapcsolatos kérdése­ket is”. Ismét Inönü, az ellenzéki köztársasági néppárt agg ve­zetője vasárnapi beszédé­ben a hatalmon lévő igaz­ságpárti kormányra célozva kijelentette, hogy nem olyan rettenetes dolog lemondani, ha a körülmények úgy kí­vánják. Inönü egyébként erőtel je- asn esiítélte az amerikaiak elrablóit és óva intett min­denkit attól, „vérrel szeny- nyezze be a kezét”. 40. F t írót nyomban felfedez­te Marcot. aki szemhunyorí- tassai figyelmeztette, marad­jon a köze ében. Luciano, Maria láttán, fel­kelt és tétova mozdulattal előre lépett. Bará'ságosan nyújtott kezet a lánynak, míg Bertit csak fejbiccentés- se. köszöntötte. — Sikerült? — kérdezte Máriától, miután he yet mu­tatott neki maga mellett a kerek márványlappal borí­tott asztalnál. — Sajnos, csak részben — válaszolta Maria és az ölé­ben levő táskára mutatott. — Maga hatökör — szi­szegte Berti felé Luciano. — Főnök, nem tehetek ró­la . A palermói vonal totál bedöglött. — Majd bedögleszte’.ek én. — Lucy — csicseregte bé­kítőén a lány — Albérlő va ló”an nem ehet semmiről. És bal kezével megsimogatta Luciano kezefejét. Alberto? — húzta fel sz ifikét Luciano. — Ki AZ! — Éa — nyögte Berti és gyöngyöző homlokát íör®- gette. — Úgy? Szóval a szállí­tást megszervezni nem tud­tad, bezzeg a kisaszony fe­jét megpróbáltad elcsayarni. Na várj csak! Azonnal indu­lunk . — és Luciano meg­mozdult, hogy feltápászkod- jon. — Lucy, drága, kis félre­értés van — szólalt meg a .ány — az én fejemet senki sem csavarta el és dr. Berti még sosem udvarolt nekem.- Ezt igazán elhiheti. Én még sosem hazudtam. — Majd tisztázzuk a yach- ton — és Luciano az asztal­lapra tenyereit, mint aki nem akarja abbahagyni a megkezdett mozdulatot. — Olyan szomjas vagyok... csak egy Colát igyunk — mondta a lány és megár­totta Luciano mozdulatát. — Rendben — és Luciano magához intette a nyurga Charleyt. — Hozz három co­lét. konyakkal .. — Főnök — kezdte gyön­gyöző homlokkal újra Berti. — Marzella családját kiir tották. Bonifacio hu Iáját magam is láttam az Éden be­járata előtt, a járdán. Toto halott A Barbera család m utolsókat rúgja. Liggiót el­kapták. Én az utolsó pilla­natban. ma reggel, megkísé­reltem Hamburg felé terelni as árut és Milánóból Hőmá­ba rendeltem Amporealet Arról nem tehetek, hogy a Hong Kong-i gép késett és emiatt Maria már nem tu­dott a hotelba menni... — Hagyja abba — intett bágyadtan Luciano — majd a hajón megvitatjuk a hely­zetet... Charley hozta az italt: — Főnök — és jelentőségte.je- sen hunyorított a bárpult felé. — Te is hagyd abba a hü­lyeségeidet... És várj a he­lyeden. Maria Bertire pillantot. A férfi széles homlokán egy­másba folytak az izzadság gyöngyei s közben köze.ebb húzódott Lucianóhoz. Köhin- tett. Belloni ekkor fojtottan megszólalt: — Az az alak — és a hall felőli iivegfaira pillantott . —• ott, az a hosz- szú, mintha már láttam vol­na, — mondta izgatottan. Luciano a lány tekintetét követte és »íerev mozdulat­tal félig hátat fordított Ber- tinek, aki ebben a pillanat­ban gyors, remegő mozdulat­tal fehér labdacsot ejtett Lu ciano poharába. A cola egy zizzenésre felpezsdül Lu­ciano visszafordult. Máriá­nak mondta: — Talán csak képzelődik, drágám... Min­denesetre igyunk én távoz­zunk minél előbb. Charley majd rendezi a számlát. Maria megfeszített figye­lemmel ujjaiba összpontosí­tott most minden erőt, ne­hogy reszkető kezéből íd- löttyenjen az ital. Elsőnek Bertí állt fel, elnézést kért és sietősen lépkedett a toalett felé. Keze már a kilincsen volt, amikor visszapillantott az asztalhoz. A rémület gör­csös szorongásba rántotta torkát. Luciano magasba len­dülő, majd nyomban szívé­hez visszahu.ló kezét látta. A székről leforduló test zu­hanásának zaját azonban el­nyelte a kivágódó csapóajtó, melyen át két férfi rohant a bárba, egyenesen Luciano felé. Székek robaja roppant, asztalok csíkordultak s vagy nyo.c—tíz alak ugrott fel és vetette magát Maria Bello- nira. A zűrzavarban a bár­pult mellett ülő Charleyt ke­reste tekintete, de a nyur­gát már nem találta ott. Ek­kor váratlan ötlettől vezérel­ve a női mosdó körfüggönye mögé lépett „A rendőrség” ~ dobolt agyában. Máriát letartóztatták, de a mázlis sátán, Luciano, végre haiOtt. Vitramónak igaza volt. Neki köszönheti szerencséjét. Má­riának ajánlotta a menekü 'ésnek ezt az útját és most 5t hajszolta végig az életösz- tön a női mosdó fülkesorá nak folyosóján, a hátsó kijá­ratig. Már as autóparkoló helyen Mi van most tulajdonkép­pen az olajfák alatt? Béke biztosan nem. Fegyverszünet sem, hiszen vasárnap este. nagyar idő szerint lejárt. A fegyverek azonban nem szó­laltak meg, bár a frontvonal, a Szuezi-csatorna mentén mindkét oldalon maximális riadókészültségbe helyezték a csapatokat és biztosak lehe­tünk abban is, hogy mind az arab fővárosokban, mind Tel Avivban minden lehetőségre felkészültek. Hogyan lehetne megfogal­mazni ezt a mostani, vasár­nap estétől létező állapotot? Ebben a jogásznyelv siet a se­gítségünkre, különösen a nem­zetközi jog. Tudjuk azt, hogy például egy ország többféle módon ismerhet el egy mási­kat. A teljes értékű, de jure, vagyis jogilag is maradékta­lan elismerésnél alacsonyabb- rendűnek számít az úgyneve­zett de facto elismerés, ami mintegy regisztrálása valami létezőnek, semmi több. Nos, ezzel a két kifejezéssel már kezdhetünk valamit: a Közel- Keleten az eddigi de jure tűz­szünetet felváltotta egy de facto tűzszünet. Ismerjük a közel-keleti konfliktus történetét. Tudjuk, milyen törékeny volt még a jogilag megalapozott fegyver­nyugvás is és sajnos nem le­het vitás, hogy ez a mostani még sokkal törékenyebb. Ki a felelős ezért? Egyér­telműen Washington, amely rendre elzárkózott a többi há­rom nagyhatalom közös kez­deményezéseitől. Gondoljuk csak végig: a tüzszünet ere­deti alapja az amerikai kül­ügyminiszter által beterjesz­tett úgynevezett: Rogers-terv. Ennek az a lényege, hogy ha a fegyverek elhallgatnának, jobban működhetne a diplo­mácia gépezete és több lehe­tőség volna valami végleges, vagy legalábbis tartósabb rendezésre. Pontosan ilyen alapon fo­gadta el Kairó a Rogers-ter- vet és a mintegy vele járó tűzszünetet. Kizárólag és egyedül azért, hogy lehetővé tegye a Jarring-misszió sike­rét. Egyiptom, amelynek nagy területein idegen megszállók állomásoznak, nem tehetett többet — nem fogadhatott el egy meghatározatlan tűzszü­netet. hiszen ezzel közvetve belenyugodott volna a meg­szállás állandósításába. Tel Avivon lett volna a lé­pés sora, de Meir kabinetje egyszerűen nem lépett, a bir­tokon belül lévők életveszé­lyes passzivitásával. Akkor miért mondtuk, hogy mind­ezért az USA felelős? Mert Washington nem győzte hang­súlyozni, hogy „nem akar nyo­mást gyakorolni” Izraelre, ar­ra az országra, amelynek po­litikáját éppen az amerikai katonai és politikai védőpajz* teszi lehetővé. A történelem sok példát ismer arra — gon­doljunk csak a nyugati maga­tartásra a spanyol polgárhá- bórú idején — amikor a „be nem avatkozás” felér a ség- durvább beavatkozással. OSLÓ Hétfőn Oslóban megkez­dődtek a. tárgyalások az új norvég kormány megalakí­tásáról. A tárgyalások Kjéll Bandevikmék, az előző kor­mány közoktatás- és vallás­ügyi miniszterének vezeté­sével folynak, ő kapott ugyanis megbízást a kor­mányalakításra. BONN A nyugatnémet háborús veteránok szövetségének meghívására március 1 és 8 között az NSZK-ban tartóz­kodott a szovjet háborús ve­teránok bizottságának kül­döttség». A delegáció tagjai Bonnban. Hannoverben, Hambu >^tban és Düsseldorf­ban jártak A küldöttséget járt s megpillantotta Lucia­no kocsiját, amikor a repülő­téri épület ajtaján, kezükben revolverrel, néhány férfi ro­hant ki. „A parkírozó hely felé menekült!” hallotta va­laki hangját. Elérte a feke­te Mercedest s még futás közben előkotorta zsebéből az indító- és ajtózár kulcsot A kocsiajtó azonban nyitva volt. Már az Aversa felé ka­nyarodó betonúton szágul­dott amikor mély sóhajtás­sal nyugtázta, mennyire bölcs is volt Lucianónak az a rendelkezése, hogy a cég vezető embereinek gépkocsi­jaira bármi.yen gyártmányú­ak is azok, egyforma zárakat kell felszerelni. A távolban megpillantotta a római autó­pálya fényeit. Ekkor ötlött eszébe a rendszámtábla. Megnyomott egy gombot és a Mercedes elején, hátú ján csendes surrogással fordultak át tengelyük körül a táblák. A nápolyi rendszám helyett római jelzés került az autó­ra. Úgy döntött, hogy nem a casertai feljárónál hajt rá az autópályára, hanem majd csak jóval Aversa után. Ez­után jutott eszébe Maria. A sorsot átkozta, mely csák fé­lig volt hozzájuk kegyes. Máriát elkapták a hekusok. De ugyan mit tudnak reá bi- zonyítani? A lánynak volt annyi esze. hogy az utolsó pillanatban a heroint tártál mazó táskát Luciano alá dobta. S ha nem sikerült, kábítószer-csempészésért a fogadta Bonn főpolgármeste­re és más politikai vesaetü személyiségek, BUDAPEST A Magyar K oretíkedelmá Kamara elnökének meghívás­sára hétfőn Budapestre ér­kezett Rudolf Boss hard, a Svájci Gyáriparosok Orszá­gos Szövetségének elnöke Kallós Ödön, a kamara elnö­ke hétfőn délelőtt fogadta vendégét aki ezután látoga­tást tett Fekete Jánosnál, a Magyar Nemzeti Bank elnök­helyettesénél. ★ Dr. Horgos Gyula kohó- ét gépipari miniszter hétfőn ha­zaérkezett Romániából, legszigorúbb oiasz törvény szék sem adhat két évnél többet. Szorongó feszültséga lassan felengedett. A mene­külés útjára ért és ő meg­várja Máriát a börtönből. — Térjél le jobbra és n« nézz hátra — szóla.t meg ekkor a háta mögött egy re; kedt hang és Berti tarkóját revolver hideg csöve csiklan­dozta. — Charley — Ismerte M a hangról Luciano testőréi — ne bomolj! — Kuss! ...most fordul! balra... Bertl kétségbeesetten rá»*» tóttá balra a kormányt. A fékek csikorogtak és az autó derékszögben, siva kodva fa- roló. hátsó kerekeikkel változ­tatott irányt — Ez a régi ten­gerparti szerpentin — nyög­te. Egyszer évekkel ezelőtt járt már erre. De akkor nap­pal volt és világos. — Gyorsabban — paran­csolta Charley s a revo.ver csövével néhányszor meg­bökte Berti tarkóiát. Berti a visszapillantó tükörből látta az imént elhagyott főúton ro­hanó fényeket. A rendőrségi autók szirénáinak vijjogá­sa már utolérte. — Gázt, te disznó — szó­szegte Charley. A Mércédé# megugrott. A gödrös és me­redeken emelkedő, hajtűka­nyarokban tekergő úton száz ki.ométeres sebességgel haj­szolta Berti az autót. (Folytait*) KOMMENTÁR O Mi van az olajfák alatt? Szamos Rudolf: Um vzityelc

Next

/
Thumbnails
Contents