Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-21 / 68. szám
ft. «ha* |fpr e*r MAnVARnRfi7ío _ VASÄRNAPT MET t «nnr.HT 1071. március 91. Balia László: Tágasabb horizont Talán a nemrég megjelent ukrán Arany Jáno6-kötete hozta számára a legnagyobb sikert. A lapok — a Népszabadságtól az Élet és Irodalomtól a kijevi lapokig és a kárpátukrajnai területi sajtóig — színig napokon belül reagáltak a könyvre, a kritikák felső fokban írtak a fordításról; bár nem mondták ki, mégis érzékeltették, hogy énnél hűbben, pontosabban aligha lehet a nagy magyar epikus költőt tolmácsolni. Rezignáltam egy kis szkeptikus mosollyal fogadja az elismeréseket. Ha a negyedik X után jönnek, már nem dőlünk be nekik olyan könnyen. Már m«ji tálunk rajta: ió, ma így mondják... És az utókor? De a mérleg serpenyőjébe vetjük azt a sok küzdést, kínlódást, idegfeszültséget is, ami a lelkes hangú cikkeket megelőzte. Vajop aranyban van-é a kettő legalább valamelyest? Megérte? Mi fontosabb: az egészség. vagy az irodalmi dicsőség, az elismerés? □ Jurij Skrobinec. a „Pralitteris hungaripis” emlékérem tulajdonosa ma sara végzi a legideálisabb körülmények között fordítói munkáját. A kárpátukrajnai ukrán nyelvű területi lap. a Zakarpatszka Pravpg művelődési rovatát vezeti; felelős. nehéz, nagy körültekintést és emberi hölpsyaséáet kívánó monka: egv égés? terület kulturális éleiének árverésen kell állandóan rajta tartania a kezét, müveket értékelni- leien ségek et elemezni. S közben csak a könyv alakban megjelent fordításainak száma a tucathoz közeledik- és a magyar irodalom olyan kabitális művei szerepelnek közöttük, mint Petőfi „Az apostol”-a. Arany János balladái és a „Toldi”-ja, a .Légy jó mindhalálig”. a ..Puszták népe”. vagy két évtizedes munkásságának a napokban magiéi ént összefoglalása: az „Uhorszka arfa” (Magyar hárfái. a magyar költészet ukrán antológiája Évente két-három hónapot betegszabadságon tölt. Idegek.. Ha visszatér a szerkesztőségbe, kínzó fejfájása még további hetekig csak épp annyit enged neki. hogy hivatali teendőit el- lása És ujana külön le keli győznie masát, szervezetének ellenkezését, hogy újra zsongani hagyja fejében a masvar verssorokat és valahol. egy másik agyrékeszben megkeresse ugyanazt a zsongás! ukránul. Egv pillanatig sem gondolkozott azonban rajta, hoev esetleg abbahagyja. A fordítást vaffv az úiságírást. Más életformát nem tud már elkénzelni a maga számára És ha a feléje áradó elismerés hadatán egv pillanatig elgondokozik raita: „érdemes vglí-e” — epz csak amn'van elvont. tárgytalan tűnődés Persze, hogv érdemes volt Csak meg kellett ewszer valakinek bontania a körömit Csak le krlW+ raknia végre a hidat. A bét irod-’om közt. amelvekrol ■ ta’án nv>« ae tudná mondani. melvib áll hozzá közelebb. Azt hiszem nem is a sok munkát érezte meg az egéc^cácfn hanem azt. hogy az áttörök hiva+á=át vállalta És ez mindig nehé□ •Jellegzetes nnna.—Hídencei sors Ötödikes gimnazista korában már m-emoriter- kén* fúita a nemrég olv magos színvonalon tolmácsolt ,.To1di”-t. de Sovcsenko ..Ko.hzos”-a csak tot7-ben mán ncrvotemi hadmtó ko- rákno került a keltve. T<T ónpöii’Wni-nn Vjcvt*+V> annexióia után Huszt (Sskro- binec szülőhelye) és Budapest testvérváros lett — már a szónak akkori, nacionalista értelmében. így született az elhatározás, hogy a huszti gyerekek egy nagyobb csoportját vjszik tanulni a magyar fővárosba Annak, hogy a magyarul egy mukkot sem tudó Skrobinec is közéjük került, eléggé átlátszó célja lehetett: elmagyarosítpni a kitűnő előmenetelő, tehetséges íegénykét. fjem a terv szerzőinek akaratán — az ifjú Skrobinec népe iránti hűségén. az Eötvös József Gimnázium tanárainak emberségén múlott. hogv egészen máskép lett. Nem meghason- lott sehe--' sem tartozó, keserű ember vált belőle, hanem a két nép barátságának ápolója. És mennyivel többet ér ő így nemcsak népének. a magyarságnak is! Irodalmunk ukrajnai népszerűsítésének feladatát szinte valami megszállott konok sággal végzi. Hónapokig. éveikig képes egv kéziraton dolgozni anglkijl. hogy tudná, ml lesz a sorsa, megjelenik-e egyáltalán. A ki- adóliivátáH tervek végesek, a tájékozatlanságból fg^ddo közöny néha elkeserítő- Qvakran tárgyalni sem <lR9r- tak egv-eav mű kiadási 1®- hetőségéről. Ö nekjövrirkő- zött. megcsinálta Múld ha kész munkát kínál, akkor talán. lay se vilit könnyű. Nggy sikerű Arany János- kpuyyenek kéziratát már mástól évtizeddal ezelőtt benyújtotta a kijevi kiadónak. Csak fanyalogva tárgyaltak vale ő tovább küldött a könyv kiadásáért, és néni is nagyon csodálkozott. Hozzászokott már. Az eisp életlen visszautasítás sokkal nagyobb sehet ütött rajta. Egy kis kötetre valót fordított még ungvári egyetemi hallgató korában Petőfitől, elsősorban kedves gimnáziumi verseit. Az Ungváron székelő Kárpáti Kiadónál kopogtatott vele — valamikor 1949-ben. A fordításokat túlságosán jónak találták, ezért (gyanakvó idők!) plagium után kezdtek kutatni. Vajon nem Pervomajszkijtól valók? Es amikor végigcsinálta a hosszas, megalázó bizonyítási eljárást, azzal küldték el, hogy a könyv sokba kerülne, és hát ugye. verses- kötetet eladni A húszéves lélek nagyon sebezhető. El se vitte a füzetet. Később kereste a füzetet — mar nem volt meg. Első Petőfi-tolmácsplásai örökre elvesztek. 'Csak egy nem, a „Nemzeti dal” — ezt a 48-as forradalom századik évfordulóján közölte a Zakarpatszka Pravda. Ez volt Skrobinec első megjelent fordítása. Valamikor azokban. az években találkoztam vele én is. Felkeresett munkahelyemen, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében, egy kék füzetet hozott. Lefordította néhány versemet. Nem jelentek meg ezek sem. Az egyetemista fordító és a kezdő újságíró-szerző együttes erőfeszítései sem voltak hozzá elegendők. —A végén mégis kárpátukrajnai magyar írók munkái térítettek el attól az elhatározásomtól, hogy abbahagytam a fordítást — emlékezik vissza Skrobinec. Kétnyelvű irodalmi almanach jelent meg a Kárpáti Kiadónál a felszabadulás 10. évfordulójára. A kárpamk- rajnai magyar írók is szerepeltek benne — első ízben kollektiven. Kellett a fordító, és most már a kiadó kereste Skrobinecet, a fiatal huszti pedagógust. Ekkor kezdett lassan oldódni lelkében a régi keserűség, ekkor újította meg régi elhatározását, hogy a két. egymás kultúráját alig ismerő szomszédnép barátságának munkálására teszi az #etét Két év múlva a Zakarpatszka Pravdánál segedmunka- társi állást ajánlottak fej, és ezt >s azért fogadta el, mert úgy gondolta, mint újságíró, többet tehet életcéljának Yglctya váltásáért. Pedig is- ipét a bizonytalanba jött, újabb áldozatot vállalt. Az újságírói ranglétra legalsó fqkán kellett kezdenie, teljesen ismeretlenül. A szobájának berendezése is alig volt — kezdő pedagógusi fizetéséből (és mit ért akkor a pénz?) még egy-két darabot szereztek. De a fiatal újságíró a dermesztőén hideg szobában sokszor hajnalokig virrasztóit — s amikor hozzáfogott „Az apostol” fordításához, és a mű legelőjén a hős otthonának leírását tolmácsul la, nem is volt olyan nehéz elképzelnie Szilveszter lakását... □ Persze, viszontagságos útján nemcsak értetlen kiadóhivatali igazgatókkal, tájékozatlan lektorokkal találkozott. Gyakrabban emlegeti azokat, akik önzetlen buzgalommal segítették terveinek, küldetésének megvalósításában: Mikola Terescsenkót, a néhai kiváló ukrán költőt, Hrihorij Kocsur ismert műfordítót és a hihetetlenül sok nyelvet tudó Mikola Lukast, „Az ember tfagédiája” ukrán tolmácsolóját. Érdemes nevüket megjegyeznünk. Skrobinecen kívül ők is sokat tették azért, hogy a magyar művek minél nagyobb számban kerüljenek az ukrán olvasó asztalára. Az pedig most már nyilvánvaló, hogy Jurij Skrobi- necnek a magyar irodalom ukrajnai népszerűsítése élethivatása. Ha fordít más nyelvekből is, elsősorban azokat az írókat tolmácsolja, akiknek van valami közük a magyar irodalomhoz (ezért fordította Cti'bor Stitnicky,. . a Petőfi szloéak megszólal latojának verseit). Skrobinec igaz interna- cio I ista lelkűiét: a magyar nép, a magyar irodalom iránti vonzódása nemcsak hogy megfér benne az ukrán nemzethez való szenvedélyes ragaszkodással, az ukrán nyelv mélységes szeretetével — a kettő erősíti egymást Egyébként mind a két nyelv tökéletes tudásáért megküzdött, megdolgozott. A magyarért természetesen. hiszen annak idején Pesten még egy pohár vizet sem tudott kérni (ma már nyelvünkön is versel, és nem is akárhogy), de ukránul is sok hatást magába olvasztó, ingatag filológiai alapokon álló kárpátaljai táj- szoíással beszélt. Ma az ukrán nyelv igazi művészének tartják. Azt mondja: ebben is segítségére volt a fordítás:a magyar kifejezések, képek megfelelőit keresve. egyre beljebb és beljebb hatolt az ukrán nyelv szépségeibe, rejtelmeibe. • □ Úgy érzi, eredeti müvet is többet kellene írnia. Sok minden megérlelődött, kiki- vánkozik belőle. És a tudományos munka... A magyar —ukrán kapcsolatok területén végzett értékes kutatásai közismertek, csak egyszer alaposan neki kellene ülni, és kész volna a kandidátusi disszertációja. De lesz-e minderre idő? Mert lassan a készülő József Attila-kötetet is tető aiá szeretné hozni, meg Illyés Gyulától is rég fordítani akar egy könyvre- valót. Igen nagy költő — vallja —, meg kell szólalnia ukránul. Tanácsköztársaság — n tanácsválasztás A TANACSKÖZTARSASAG kikiáltásának 52. évfordulóján választásokra készülünk. Népünk jelöiőgyűlések ezrein jelöli ki jövendő képviselőit a tanácsokba és az országgyűlésbe. A Magyar Tanácsköztársaság rövid 133 napja alatt szinte fel sem lehet mérni mi mindent alkptott. Mindig van valami, amit ki lehet emelni, felmutatni a sok közül. A Tanácsköztársaságra emlékezve, felidézzük most, milyen volt annak választási rendszere. Az 1919. március 21-el kezdődő időszakot egészen az intervenció megindulásáig a Tanács-Magyarország békés korszakának nevezzük. A magyar proletárallam vezetői a diktatúrának ezt a békés korszakát igyekeztek mielőbb' legális, demokratikus alapokra helyezni. Ezért tűzték ki április első felére a tanácsok megválasztását. A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya értelmében választók és választhatók voltak nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18. életévüket betöltötték és a társadalom szempontjából hasznos munkából éltek. A választójog nem vplt általános, így a kizsákmányolok, a kereskedők és papok nem kaptak választójogot. A körülményekre tekintettel g Ta~ . nácsköztársaság átmenetileg csak a dolgozóknak adott választójogot. Magyarországon ezt megelőzően soha nem nyugodott választás ilyen széles alapokért. Most nyílott alkalom először arra, hogy a nincstelen proletárok, földmunkások, szegényebb kisgazdák, iparosok és más kisemberek részt vegyenek a választásokon. Első alkalommal szavazhattak a nők és a 18. életévüket betöltött fiatalok is. A korábbi nyilvánosan, élő szóval történt szavazás helyett most volt először ti tiros a szavazás. A választópolgár áthúzta azoknak a nevét, akikre nem akart szavazni és más neyeket írhatott helyükre, megválasztottnak pedig azokat tekintették, akik a legtöbb szavazatot kapták. 1919-BEN MAGVAKOK bZÁGON mintegy 9 millió volt a lakosság lélekszáma. választójoga hozzávetőleg ezek felének volt. összehasonlításként nem érdektelen megemlíteni, hogy az 1910-es választásokon mindössze 700 ezer embernek volt szavazati joga, azoknak, rucik bizonyos vagyonnal rendelkeztek. A Tanácsköztársaság a korábbi állapotokkal szemben biztos' tóttá a területén elő nemzetiségek választási jógát, mivel a magyar nyelv ismeretét nem tekintette a választójog feltételének. A falusi tanácsokban 100, a budapesti kerületi tanácsokban 500 választó küldött egy tanácstagot. Minden 25 ezernél nagyobb lélekszámú község automatikusan városnak minősült Egyébként a tanácstagok közül a falvakban három-öt tagú, városban tíz-húsz tagú intéző bizottságot, illetve ahogy akkor mondták, direktóriumot választották. A budapesti kerületi tanácsok saját soraikból választották az 500 tagú fővárosi tanácsot, illetve 30 tagú intéző bizottságot. A járási tanácsokba ezer lakosonként választottak egy tanácstagot A munkásosztály vezető szerepé illetve fokozott képviseletét úgy érvényesítették, hogy egy-egy város a szomszédos járások tanácsaiba is választhatott munkás tagokat. Ugyanennek az elvnek alapján a városok a megyei tanácsokba külön is választottak munkás küldötteket Érthető ez az intézkedés, hiszen a munkásság tulajdonképpen túlnyomó többségében városokban élt, és dolgozott. Az akkori viszonyok között vezető szerepének és képviseletének érvényesítését ilyen módon biztosították. A Tanácsok Országos Gyűlését más néven a Tanácskongresszus tagjait a megyei és városi tanácsok választottak. A- választásnak ez a közvetett rendszere erősítette a tanácsok demokratizmusát, tette lehetővé, hogy a alacsonyabb színtű tanács beszámoltathassa. illetve visszahívhassa a felsőbb tanácsba delegált képviselőjét. A tanácstagok mandátuma egyébként hat hónapra szólt. A Tanácsköztársaság választási rendszere biztosította a tanácsrendszer centralizmusát. A helyi tanácsok kötelesek voltak a felsőbb tanácsok rendelet eit végrehajtani. A KORABELI TUDÓSÍTÁSOK tanúsága szerint a választás az egész országban lelkes hangulatban folyt Se. Nőm volt ez véletlen, hiszen a választók nagy része először élhetett szavazati jogával. Itt nem kortesek vásárolták meg a voksot pár liter borért. vagy egy jó vacsoráért A választók öntudatosan, jó hangulatban mentek a szavazóhelyiségekbe, hogy megválasszák képviselőiket. Bár nincsenek pontos adataink, de hozzávetőlegesen a négy és fél millió szavazásra jogosult mintegy 50 százaléka járult az urnákhoz. A fővárosban a felnőtt lakosság kétharmada, a vidéki városokban az országos átlagnál valamivel több., A falusi lakosság húsz százaléka szavazott. Falun a távohnaradottak túlnyomó többsége nő. akik ekkor meg idegenkedtek attól. hogy a férfiakkal egyenlő jogúaik legyenek. A megválasztottak az ipari városokban túlnyomórészt munkások, a falvakban pedig földmunkások es szegényparasz- tok voltak. Helyet kaptak mellettük az értelmiségiek, a munkássággal együttérző alkalmazottak és munkásokat nem foglalkoztató iparosok is. A fővárosi tanács, az „ötszázak Tanácsa”, április lián alakult meg. Első ülését április 15-én tartotta, amelyen Kun Béla mondott beszédet, méltatva azt a tényt, hogy az uralkodó osztállyá szerveződött budapesti proletariátus átvette a fővárosban a hatalmat. A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSE, illetve a Tanácskongresszus június 14- én kezdett hozzá az akkori, elég bonyolult viszonyok között feüelösLségteljes munkájához. Ezzel kiépült a Magyar Tanácsköztársaság államszervezete. Az első a magyar nép történetében, amikor a nép alakította ki saját hatalmi rendszerét, választott vezetői kezébe adva a kormányzást. A szocializmus útjára lépett Magyar Népköztársaság sok mindent megőrzött és sok mindent továbbfejlesztett a Tanácsköztársaság választási rendszeréből. A mai évfordulón büszkén emlékezünk a dicső elődökre, akik bár történelmileg rendkívül rövid idő alatt maradandót alkotva sok minden egyéb mellett lefektették a munkás- hatalom választási rendszerének rs államszervezetének alar' Urban Ernő: ÉVFORDULÓ Bazspsjó palacsintát süt. Gumicsizmában, bő szövet- szoknyában és magas nyakú, alul harangosra tágult kötött ujjasban áll az alacsony csikótüzhely mellett. Arcán enyhe pír. Szárnyas, koromfekete szemöldöke össze-ösz- sze fut, ahogy a kész palacsintákat tányérba fordítja. Azt már tisztáztuk, hogy muszájból zavarom déli egykor. Odakünn araszos hó, a szél is feltámadt, egyre vadabból orgonái, még tüstént elindulva is azzal tréfálhat meg, hogy a szőlők alján máris színig befújta a mély utat, és hát — a delet is rég elharangozták, nem gondolhattam, hogy faluhelyen is divat a kései ebéd. — A kislány miatt — mondja Bazsóné. — Most várom haza A nyolcadik általánost végzi. — És a férje? — ö munkában, a lágymányosi építkezésen. A fiammal együtt. Mind a ketten villanyszerelők. Még utóbb elakadnak a busszal, ha es « bolond szél még jobban nekivadul. Erre csak bólintok. Az égett zsír szaga émelyít. Lábam alatt, a kony- lia döngölt földjén hóolvadás pocsétája. Finánclábas a cigarettám is. Perzselt szőrfüstje köhögésre ingerel. Az ősi, divatjamúlt sémát veszem hát elő. hogy a megrekedt beszélgetést előbbre lendítsem: — Ejnye, kérdezze már meg, miért zavarom? Bazsóné még tudja az illemet. Mosolyog, a csípőjét is megringatja kissé, és a vállán át veti oda: — Majd megmondja a . kartárs. Meg is mondom: — Maga negyvenöt januárjában, egy épp ilyen z: ían- kós napon megmentette egy szovjet tiszt életét. Egy félhalott. súlyosan sebesült ember életét. így volt? Bazsóné csak félszemmel pillant rám. Figyelmének java a sülő palacsintán van, Földobja, megfordítja és * serpenyőt ismét a lángra helyezve kérdezi: — Ki beszélt magának erről? — Egy szovjet tábornok. Moszkvában. Ismeri, föl is kereste magát. Pár nappal azután, hogy a páncélosai visszafoglalták a falut. Nem hiszi? — Nehezen... Hogyne, jártak min álunk tisztek, aztán tábornok is lehetett éppenséggel, egyikük, de.. enge- met akkor még nem hívtak Bazsónénak. — Tudom. A lánynevét jegyezte meg a tábornok. A többi az én bűnöm. Úgy jöttem ide, hogy előbb a tanácsházán cuhatolództam. A tornácon dobaj, hely- ben-tánc, topogás, majd nagyot zörren a megvetemedett ajtó, és a konyhába a ház nyúlánk, hólepett iskolás lánya viharzik be. — Hű, micsodaT pocsék egy idő! — süvölti. — Tisztára jegesmedve lettem, anyai Meglát, meg is torpan, de nem jön zavarba, csak a
