Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Vasárnapi melléklet Észrevenni az embert A humoristák, szatíraírók örök témája, kit hogyan .üvegei a karrierista, miként tanulmányozza felettesei szokásait, ha úgy tetszik gyengéit. Ennél sokkal kisebb a publicitása a „lefelé” való észrevételnek. Miről s van szó? Amikor két régi ismerős találkozik, gyakran hallani efféle beszélgetést: „Köszönöm, megvagyok. Tudod, .e elül, se hátul. Ha az ember kilép a sorból, akkor irigykednek rá, ha meg hátul van, rúgdossák. Ott a .egjobb, ahol legtöbben vannak, középen. Itt a kutya ern veszi észre az embert.” Az első hallásra úgy tűntet. mintha az illető ezzel az állapottal teljesen egyet- rtene, sőt, talán tetszik is neki. hogy őrá a kutya sem .gyei. Pedig nem így van. Már maga az ilyen meg jegyes valami óhajt takar, valami hiányérzetet árul el. ermészetesen ebben az esetben az „észrevételt” nem szájad kézfogásra, vagy visszaköszönésre szűkíteni. Az ■szrevételt talán ki lehetne fejezni az értékelés, vagy i megbecsülés szóval is. Egy üzemben, munkahelyen milyen módok vannak xí, emberek észrevételére? Két dolgot szoktunk emlegetni, az anyagit és az erkölcsit. A megérdemelt munkával ellensúlyozott vastagabb boríték hatásosságát kevesen vitatják. Szóban az erkölcsi elismerés ellen sem hangzanak el vélemények, de erről már inkább megfeledkeznek, illetve leszűkítik a kitüntetésekre, oklevelek osztására. A jó munkát ezzel is el kell ismerni, de ez önmagában nem elég, hiszen ritkán van és kevés embert érint. Az emberek ennél sokkal gyakrabban várják, hogy észrevegyék őket. És nemcsak dicséretre várnak — ha megérdemlik, ezt Is elvárják —, de gondjaikban, esetleg még botlásaikban is szívesen veszik az észrevételt, különösen ha az segítő szándékú. igen, igen, mondhatják erre sokan, de csupán egy zerfős gyárban is az igazgató már az emberek nevét em tanulhatja meg, nemhogy ismerje őket, véleményt .adjon mondani munkájukról és így tovább. Ez így van. ügyetlen józan gondolkodású munkás, vagy adminiszl ratív dolgozó sem várja azt, hogy reggelenként a kapuban álljon az igazgató és kezet fogjon vele, vagy napközben sorba parolázzon a munkapadoknál. Az igazgatótól azt várhatják: ismerje jól a közvetlen munkatársait, tudjon a lényegesebb problémákról, tartsa nyilván a jobb, gyengébb üzemrészeket, brigádokat és a kiemelkedő nagyobb eredményeket. Mindemellett szívesen veszik1 a dolgozók, ha látják az első számú vezetőt lenn a munkapadok ■■ között, ahol személyesen is meggyőződik a munkaszervezésről, az anyagellátásról, nem utolsósorban a munkakörülményekről. A baleset- és egészségvédelmi felszerelések, berendezések nemcsak papíron, de legtöbb üzemben a valóságban is megvannak. Ezek használata, működőképessége azonban már sokkal több kívánnivalót hagy maga után. Ilyen igazgatói „szemle” jó és szükséges, de hatását a megtett intézkedésekben és nem a látogatással nyugtázzák a dolgozók. Az igazgatótól tehát az átfogó ügyek ismeretét és intézkedéseket várnak a dolgozók, nem pedig tegező- dést, vagy pingpong partnerséget a kultúrteremben. Különben nem baj, ha az igazgató úgy tudja beosztani munkáját, hogy még erre is jusson ideje. A fizikai munkásokat, beosztott adminisztratív dolgozókat „észrevenni” az osztály-, műhely-, csoport- és brigád vezetőknek illik és keli Jó dolog, ha a brigádvezető a százalékon, a munkadarabok számán és minőségén túl ismeri minden beosztottja erényeit, esetleges fogyatékosságait, szakmai képességét, szorgalmát. Ezen a szinten már az sem baj, ha tudja a vezető, kinek beteg a felesége, vagy kinek nem vették fel a gyerekét az egyetemre, nem is beszélve olyan dolgokról, mint a lakásprobléma. Egy-két jó szóval a teljesítményt, a minőséget, azon melegében a műhelyben Ismerje el a közvetlen vezető. A negyedévi, vagy még hosszabb távú értékeléseken a névsorszerű felolvasás nem pótolhatja az azonnali elismerést. Ha a dolgozóknak egyéni gondjaik vannak és ő nem tud segíteni, — akár a munkával kapcsolatos, akár magántermészetű — azt jelezze az illetékeseknek és tartsa számon hogy választ adhassan a beosztottjának. Van tehát az üzemekben, munkahelyeken egy bizonyos hierarchia, amiben mindenkinek megvan a maga helye, felelőssége. Ez természetesen nem Jelentheti azt, hogy az igazgató szobájába ne Juthasson be a munkás, az egyszerű beosztott dolgozó. Azonban a problémákat ismerni, abbéin segítséget nyújtani elsősorban a közvetlen vezető kötelessége. A munkahelyeken működő társadalmi szervek (párt, szakszervezet, stb) sajátos módon foglalkoznak a dolgozók ügyeitek nevelésével. Az ő feladatuk e cikk keretében nem elemezhető, ök is segítenek és van felelősségük, de az itt felvetett „észrevétel” a munkahelyi vezetőknek szól. Hosszan lehetne sorolni az üzemi demokrácia szélesítéséből adódó feladatokat. Itt azonban csak arra szorítkozhatunk, hogy egy-egy munkahelyen a felépítési tagozódásban az igazgató fő felelősségén túl vannak beosztott vezetői egyeni felelősségek is. A tervet emberek teljesítik és aki ezt szem elől téveszti, az már beosztott vezetőnek sem megfelelő. A műhelyvezetőnek, a brigádvezetőnek nem az üzemrészt, az ott lévő gépeket, hanem az embereket kell vezetni, ha úgy tetszik működésbe hozni. A munkapad mellett álló, érző ember gondja, öröme megfelelő időben találjon észrevételre és ennek alapján lássa, érezze a beosztott dolgozó, hogy munkáját értékelik, számon tartják. Természetesen ez csak ott valósulhat meg igazán, ahol a bri- 'ádvezetőt és annak feletteseit is észreveszik. A magolván tehát minden vezetőnek van mit észrevennie. Csikós Balázs A nyírpazonyi Zöld Mező Termelőszövetkezetben 1 éve indították a mflanyagrészleget. Ma már nemcsak játékokat készítenek, hanem a Miskolci Házgyár megrendelésére műanyag távtartókat is készítenek több 10 ezres nagyságrendben. A melléküzem ág a szövetkezetnek 1,6 millió forint tiszta jövedelmet hozott. Képünkön: Opsítos Júlia és Juhász Miklósné a műanyag játékokat csomagoláshoz készítik elő- Elek Emil felvétele. Vasárnapi elbeszélés Páll Gézá t A repesz Az öreg ember kereken 55 évig hordta a testében a re- peszdarabot Első világháborús emlék volt. Sokszor már nem is érezte, legfeljebb időváltozáskor a hasogató fájdalom jelezte a testben lakó fémdarab okvetetlenkedését Soha nem fogadta be a test mégis megbékélt az élettelen anyag és az éló emberi test És olykor a repesz — mint egy időjós — jelezte is a jelenlétét. Ilyenkor az öreg ember világháborús élményei jobban felparázslottak. Kevesen figyeltek már oda, a fia, a menye, az unokái kívülről tudták, hogyan is volt azon a napon, a Doberdónál. Eleinte csak mosolyogtak, később már erős homlokráncolással honorálták az öreg ember emlékezéseit Az öreg ember eleinte sértődötten félrevonult Később beletörődött, mondta- mondta, akkor is, ha gúnyos fintor, bántó kacagás tett pontot a szavai után. Olykor el-elhallgatott, megszakította a mondókéJát. A jelenlévők furcsán pislogtak rá, de az öreg ember nem látott, nem hallott. Magának mondta tovább az igaz történetet, belül játszódott le ki tudja hányadszor a háborús tragédia, aminek nyomát, • repeszdarabot több mint fél évszázadon át megőrizte a testében. Még az is felködlött emlékezetében, vajon milyen emberek hozták fel a föld álól az ércet, amiből a gránát készült. Talán azok sem voltak alábbvalók, mint ő. Nem is tehettek róla, hogy nem mozdonykerék, ekevas, vagy miegyéb lett az acélból, hanem gránát... Elvégre az anyag tehetetlen, az ember ad hozzá lelket és küldi el útjára.« Mi jutott az öreg embernek a világháborúból a repeszen kívül? Egy magyarhold föl- decske a nyirkos dűlőn. Meg egy vitézi cím, amit soha életében nem írta a neve elé. Minek is? Azzal sem lett volna nagyobb ember a faluban, ahol az uraság birtoka terpeszkedett, s az ispánok Gergely napján, nem nagyon méltányolták as ilyen háborúban szerzett rangot, címet. Így aztán csak a vasdarab volt az övé igazában a háborúból, olyannyira, hogy már szinte hiányzott volna, ha nincs. Mit is mondott az operáló katonaorvos tizenhatban? Nem érdemes összeszabdaltatni magát, elél maga azzal a kis vas- szilánkkal akár 100 évig is. Az öreg ember komolyan vette az intelmet. Meg kinek is lett volna ideje, pénze kórházra... A demokráciában, meg a tsz-szervezés után amikor a fél' falu megoperáltatta a sok éves sérvet, más nyavalyákat. Az öreg ember nem sokat törődött a repesz- darabbal, jobban összeszorította a mellét a két fehér ló, amit más kapott meg gondozásra, hiába szeretett volna legalább azzal vigasztalódni. Utána pedig kemény évek következtek. Az öreg embert ugyan néhányszor a fiai, a menyei unszolni kezdték, hogy vétesse ki már azt a szilánkot, de nem lehetett tudni, mi volt az erősebb, a félsz, »agy a nem kívánt „vendéghez” való oktalan ragaszkodás. Különben is jól megvoltak eddig, mármint ő és a rer^sz Talán együtt is mennek a/.on a bizonyos utolsó úton is, ha nem is olyan rég az egyik unokája, a 18 éves szerelő gyerek azt nem találta mondani az öreg embernek: „Nagyapa, maga csak kitalálta ezt a mesét Nincs is magában repesz... ” Az öreg ember egy napon szótlanul összepakolta a kis batyuját, — törülközőkendőt, szappant, a fiától kapott, de vadonatúj pizsamát — és beutazott a járási székhelyre. A kórházban az orvosok furcsán néztek rá, amikor előadta, hogy a repesz miatt jött, meg. akarja operáltatni magát. „5l> évig megvoltak együtt, bacsj Mitől lett ilyen sürgős” — kérdezte az egyik orvos. Az öreg ember úgy tett. mintha nem hallaná a kérdést. Kis idő múlva csendese megszólalt és azt kérte a ..főorvos uraktól”, hogy ne do j- ják majd el azt a fránya vas darabot, mert arra neki nagy szüksége van.
