Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-21 / 68. szám
!971 márrltt« SI. F"n>tit mrArTVAnríTjerMC 8 oMsS A menyei párlértekezlelen elhangzottad nyomán Miért készülnek sokáig létesítményeink ? Megbecsülni a;ó munkást Javaslótok a kollektív szerződéshez a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál Az országéhoz hasonlóan a szabolcsi gazdasági életnek is a beruházási piac a nehéz ügye, s várhatóan még néhány évig az is marad. A beruházások piacán állandó feszültség van — állapította meg a beszámoló a megyei pártértekezleten, s ezenkívül a hozzászólók is többször foglalkoztak vele: valamit tenni kellene. hogy ne legyen vontatott, késedelmes terveink megvalósulása. E témában hívott kerekasztal-be- szélgetésre munkatársunk szakembereket Részt vett: Bogdányi Ferenc, a Beruházási Bank megyei igazgatója, Jeszenszki István, az ÉPSZER igazgatója, dr. Kiss Lajos, a MEZÖBER igaz" gatója, Scholtz Béla, a NYIRTERV főmérnöke, So- tnorjai Béla, a SZAÉV műszaki igazgatóhelyettese és Zilahi József, a megyei tanács vb tervosztályának főmérnöke. Az előkészítés — lassú Az. hogy Nyíregyházán szálloda épül. már 1960-ban eldőlt s most _ 11 év után •— végre megnyílik. Ellenpélda a mátészalkai, ahol 1968- ban döntöttek és már vendégeket fogad. A megyei kórház ezerágyas bővítését tervezik, de 1980 körül fejezik be az építését amikorra már a most megtervezett műszerezettség erkölcsileg elavul. korszerűtlenné válik. A példákat lehetne sorolni, de nem érdemes. A szakemberek véleménye szerint az előkészítő apparátus munkája körülményes és bürokratikus. Ott jó a partneri kapcsolat ahol anyagi érdekeltség is fűzi az építtetőt a mielőbbi befejezéshez. Ez az állami beruházásokra aligha mondható el. (Jeszenszki: A tervosztály dolgozói csak arra vigyáznak, nehogy fegyelmit kapjanak a késedelem miatt. Hamarabb elkészül két szint egy házból, mint a hozzá szükséges kétoldalas határozat.) A vállalati döntéseknél az a baj, hogy nehezen tisztázzák. mit akarnak, s hogy honnan lesz rá pénz. (Bogdányi: Nem megalapozott minden elhatározás, inkább kívánságokat és óhajokat tükröznek. Aztán kisül, hogy óhajokra nincs pénz.) A tsz-ek képesek gyorsan eldönteni, mit célszerű fejleszteniük. De akkor valóságos kálváriájuk kezdődik! Beruházási programot kell készíteni, tervezési, építési időt eldönteni anélkül, hogy valaki ezekre vállalkozott volna. A cél, hogy a programot a bank elfogadja. (Kiss: A programok készítése során mindenkinek az az érdeke, hogy bizonygassuk: milyen olcsó és milyen sok nyereséget hoz. Ezren felüli program tapasztalata nyomán azért mondhatom: ezek még soha nem valósultak meg idejében.') Most a tsz-eknél javul valamit a helyzet, mert a legújabb rendelkezések szerint egy évvel előbb kell megtermelni a beruházáshoz szükséges saját erőt. Lesz idő az előkészítésre, főként akkor. ha ezt az építeni kívánók tudatosan kihasználják és a lehető legalaposabban előkészítik elképzeléseiket. Az állami és vállalati beruházásoknál egyelőre nem vágható változás az előkészítés megjavításában Ehhez úi rendelkezésekre, egy- s-mrűbh és világosabb beruházási rendszerre volna szükség. A tervezés —- túl részletes a fiókba teszi a terveket. A beruházók nem szeretik a típusterveket, s ha mégis elfogadják, akkor valamit változtatni akarnak rajta, és ezzel elveszik 'annak minden értékét gazdaságosságát. Jellemző: A megyében elkészült 15—20 irodaház annyiféle, ahány az építtető. Emiatt a tervek túl részletesek. amelyeket fejlettebb országokban már nem használnak. A tervezők ezért nem felelősek, mert a jelenlegi előírások késztetik őket e túlzott részletességre, emellett sokszor a vállalatoknál hiányoznak a megfelelő szakemberek. akik értenék a változatosabb terveket is. Sok az „aláterveztetés”, amikor olcsón kihozzák, aztán a megvalósításnál kiderül, hogy ez kevés. Ennek az az oka, hogy az új technológiák drágábbak. (Scholtz: Az építtetők kézzel-lábbal hadakoznak a hagyományosért. Ez építéspolitikai szempontból káros.) Hogy a tervek milyenek? Sok mindennel nem foglalkoznak. Például az időtényezővel, hogy mennyi idő alatt készül el és mennyi ideig képes kielégíteni az igényeket. A NYIRTERV például saját magának tervezett egy irodaházat amely már akkor szűk volt amikor beköltöztek. A kivitelezés — kisipari A legtöbb vád a kivitelezőket az építőipart éri beruházásaink megvalósulásának lassúsága miatt Ez annyiban igaz. hogy valóban kevés az építőipar kapacitása és tavaly 234 milliós beruházás maradt el — ahol' terv és pénz együtt volt —kapacitáshiány miatt De igaztalan is a vád. mert 1969 óta több támogatást kapott a szabolcsi építőipar, mint azelőtt együttvéve. És ez most már csak lökést adhat hirtelen semmit meg nem oldhat. Alapvetően elképzelhetetlen belátható időn belül a kivi Mezői kapacitás és a beruházási igények egyensúlyba hozása az építés iparosítása nélkül. A szerelő- jelleg. az összerakható szerkezeteikből készíthető létesítmények masukkal hozzák azt a magas színtű üzemi szervezést is, amit a tégla ma még akkor is kizár, ha bármilyen hálóryrovraxnoklkal igyekeznek alkalmazkodni vállalataink hozzá. (Somorlal: Ez viszont ráolvasással nem merni, árkövetkezményekkel is jár. amit tudomásul kell venni. Pénz kell, pénz az érütéshez is. s annak iparosításához is.) A másik nagy kérdői a* alvállalkozók szerepe. Nem ió az, hogy egy kisebb hűtőtárolót 11 vállalat épít, mert mindegyik csak a saját vállalati érdekei szerint cselekszik. Emellett már most sürget a megye építőipari szerkezetének vizsgálata. Az ötéves terv végére lesz két nagyvállalatunk, a mezőgazdasági építés is valamelyest biztosítható, de nem biztos, hogy közepes nagyságú — 50—100 milliós kapacitású — ér**ő szervezetek is lesznek, amelyek pedig iskolák, gyógyszertárak, egészségházak és más kisebb létesítmények építésére hivatottak. (Zilahi: Fejleszteni kellene a három város ktsz-eit, mert saját erőből ezek nem képesek ilyen kapacitás elérésére.) Lehet segíteni a gondokon Az említetteken kívül jócskán feszült még néhány megoldásában a beruházások ügye. Bizonyos, hogy a mai követeimén veknek már nehezen felel meg például az állandóan javított finanszírozási rendszer, a tervezés, vagy a lebonyolítás. A kerékasztal résztvevőinek egyöntetű véleménye, hogy ma az előkészítés okozza a legtöbb bosszúságot, ezt kellene gyorsabbá, határozottábbá. simábbá tenni. A beruházás különböző fázisai — az előkészítés, tervezés, építés — összefolynak, s legtöbbször az előkészítés hibái miatt és épp ez halasztódik addig, amikor már a másik kettőt is végzik. Nem biztos, hogy a jelenlegi szervező jó. Külön vállalatok foglalkoznak a tervezéssel lebonyolítással és építéssel Ez oda vezet hogy a létesítmény ügye másodlagossá válik, csak dobálják egymásnál' a határidők labdáját s mindenki akkor örül, ha minél későbbre vállalhatja feladatát Híz vezet beruházás,! rendszerünk elbürokratizálódásához. Ennek az az oka, hogy vállalataink építési anyag- és ha- táridővisaonyok között nem jutottak el még a koncentrációban oda, hogy specializálódhassanak. Az az ellentmondás, hogy a specializáció viszont nagyjából lezajlott. A mai fejlettségi színvonalon ez túl nagy luxus, helyes volna tervező, lebonyolító és építő cégeket szervezni. ahol képesék elvégezni a feladatokat amelyekkel ma még ide-oda dobálóznak Ehhez is szakembereik kellenek. Megyénkben 55 mérnök dolgozik az építőipar irányító és végrehajtó szövetnél Ennyi egy jobb vállalatnál is van hazámkbmi' Utolsók vagyunk a megyék között az egy építő szakkáderre jutó munkások számában még az utolsó előttinél is t°- le akkora ez a szám, mint nálunk. Segíteni kell téhát sok helyen, hogy a beruházási piac feszültségei megszűnjenek Van, amin csak országos méretekben lehetséges, de olyan Is akad, amin helyben lehet. Amin pedig itt lehet segíteni, azt mások nem oldják meg. Kun István Czw ieber és társa 1904-ben alapította a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatot. Most készül az első öt évre szóló kollektív szerződés, a gyár alkotmánya, ön mit javasol? — kérdeztük a törzsgárda két tagjától, két nőtől és két fiataltól. E Jakab József desztillatőr. Szakmunkás. Huszonkét éve a gyár dolgozója. „Maradjon a törzsgárdának járó jutalomszabadság, de legyen vonzása annak, ha valaki ehhez a törzshöz tartozik. Legyen magasabb a bére. Ez jusson jobban kifejezésre a kollektív szerződésben is. Ezzel lehet csökkenteni a vándorlást is. Mert most akad olyan új dolgozó, hogy magasabb a bére, mint egy régi munkásnak. Pethő Károly karbantartó csoportvezető. 1950 óta dolgozik itt. Jelenleg a 8—15 éve itt dolgozók plusz 10 százalékkal ‘több nyereséget kapnak. A 15—22 év közöttiek plusz 22 százalékot, a még régebbi törzsgárdatagok plusz 30- at. Talán itt is lehetne differenciálni. S akkor még jobban éreznék a megbecsülést.” Válaszol Csirmaz Ferenc üb-titkár és Fülöp János igazgató: „Igazuk van a törzsgárda tagjainak. Revízió alá kerül az eddig eltöltött idő. Most már még több harminc éve itt dolgozónk van, s az öt esztendeje itt tevékenykedő, becsületes munkásokat is jobban el kell ismerni anyagiakban is. Úgy véljük — ha a kollektíva is' egyetért majd velünk — ennek szerepelnie kell a kollektív szerződésben. Ezt az elvet a nyereségrészesedésnél is érvényesíteni kell, s aki 15 éve dolgozik itt, az többet kapjon, mint aki csak öt esztendeje.” E Kenderes Józsefné, laboráns. „Egyik javaslatom: ha például egy anya gyereke beteg, orvoshoz kell vinni, azt az egyórai távollétet számítsák be a munkájába. Vonatkozzon ez azokra a terhes mamákra is, akik vizsgálatra mennek. Ne fogják le a fizetéséből. Másik javaslatom: ha egyedülálló családos anya lakást épít, az üzem a kölcsön összegét ezek esetében állapítsa meg magasabban.” Keresztesig Zsoltné, vegyészmérnök, műszaki fejlesztési előadó. „Mint műszaki értelmiségi elégedett vagyok. De mint családos anya, már van javaslatom. Kevés a szabadság a gyerekes anyáknak. A törzsgárda tagjai kapnak 3 nap pótszabadságot Az anyák esetében is gondolni kellene erre. A másik: a tanács átvette az óvodát Kevés gondot fordít rá. Üzemi dolgozóknak is HAZAFELÉ Az Úrvezető igen gondosan és teljesen megérett elhatározással készítette elő szökését a frontról 1944. novemberében. Előző nap vételezett, ezüstösen csillogó géppisztolyát, szolgálati revolverét és egy láda kézigránátot vitt magával. No meg természetesen az iratokat. Előző éjszaka annyi német nyelvű nyílt parancsot bélyegzett le a századiroda vasúti kocsijában, ahol különben a fekhelye is volt, hogy 1947. nyaráig minden napra biztosítva volt az Az ostoba képű tábori csendőrök és karszalagos nyilasok örültek a német nyelvű katonai igazolásnak. Különös hetek voltak ezek. Félt is, de olyan zsibbadtan, mint amikor télen lejtőn megcsúszik az autó és a benne ülők tudják, hogy nagy baj lehet, de mégsem képesek teljes mértékben felfogni a veszélyt Érezte, hogy megcsúszhat nekirepülhet a fának, de csak megszökött zászlósnál. Ez is taktika volt, hogy a szomszédok lássák, jön- megy, tehát dolga van. 1945. január 10-én éppen Pestről gyalogolt haza Kispestre. Átvágott a Wekerle- telepen, az egyik kerti kapuból öregasszony szólt figyelmeztetően: — Kedves fiam, he menjen tovább, orosz katonák vannak több gyereke van ott. Talán az üzem anyagiakban jobban támogathatná. Jó lenne, ha a kollektív szerződésben erre is kitérnének.” Fülöp János igazgató: „Az anyák, a dolgozó nők panaszait, javaslatait érdemes megvizsgálni, fontoló a venni. A kollektív szerződés kitérhet arra, hogy esetenként jutalomszabadságot kapjanak az anyák. Ennek azonban a feltételeit ki kell dolgozni és megfogalmazni. Lakásépítési kölcsönt eddig is biztosítottunk, akinek szüksége volt rá. Tavaly e célra kamatmentesen 300 ezer forintot adtunk. Ez év-, ben 400 ezerrel számolunk. Egyetlen gond: a megyei tanács által a gyár környéke fejlesztésre van kijelölve. Ehhez nincs biztosítva a házhelyjuttatás. Egyes területeket már beltelekké kellett volna nyilvánítania a tanácsnak. Ez késik, s emiatt húzódik 10 családi ház építése is, amelyhez a vállalat adott kölcsönt.” Csirmaz Ferenc üb-titkár: „Ha családfenntartó dolgozó nő kér lakásépítési kölcsönt, kap. Az elkövetkező öt évben ezt növeljük. A program szerint az öt évben a lakásépítésre adott kölcsön összege meghaladja számításaink szerint a másfél millió forintot. 1 3 I Sári Lászióné fiatal laboránsnő. „Anya és háziasszony vagyok. Javaslom, hogy a gyártelep dolgozóinak a jobb áruellátásával is foglalkozzanak. Szó volt ABC-árunaz építéséről. Mi lesz belőle? Könnyebb lenne az itt dolgozó munkások élete, ellátása, nyugodtabbá válna a munka. A másik, hogy a kollektív szerződésben gondoskodjanak a jobb munkaruhaellátásról.” Waxmann János művezetőhelyettes a vazelinüzemben és KISZ-titkár. „A fiatal munkások oktató-nevelő munkáját segítő, fáradtságos munkát jobban honorálják. Ez az idősebb szakik megbecsülését jelentené. Jusson ez kifejezésre a kollektív szerződésben is.” Fülöp János: „Igaza van Sári Lászlónénak. Javítani kell az ellátást a gyártelepen. Ennek érdekében a De- mecseri ÁFÉSZ-szel közösen kis ABC-t építünk. Innen biztosítjuk majd a munkaruhákat is. Jó, ha erre a kollektív szerződésben is kitérünk. A fiatalok képzése a legkiválóbb szakembereink feladata. Becsületesen el is látják. Ezek anyagi megbecsülését is figyelembe kell venni a kollektív szerződésben. Csirmaz Ferenc: „Munkáslétszámunk 36Q. Megalakult a kollektív szerződést szerkesztő bizottság, melynek a vezetője Lakatos István, a munkaügyi osztály vezetője. Most kezdődnek a beszélgetések. Minden dolgozót megkérdezünk, s minden elfogadható, hasznos javaslat bekerül a kollektív szerződésbe. Farkas Kálmán IFJÚMUNKÁS. Nyircs András esztergályos nagy pontossággal vágja a menetet a készülő gépegységekhez a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat üzemében. Bammel József felvét«*» Miklós nevét a háza bejáratáról Az őrvezetö meghökkent és tanácstalan mozdulatot tett. — Jöjjön be, fiam!— szólt az öregasszony, valami ru" hafélét adunk amíg hazaér. Csak a katonaköpenyét és a zubbonyt vette le. Kapott helyébe egy rossz, lötyögő ló- denkabátot, zeig kertésznadrágot. A csizmája a lábán és a derékszíján szolgálati pisztolya rajta felejtódött. Kis oldalkerülővel indult Kérdezte az őrvezetőtől, hogy volt-e katona. Azt mondta, hogy nem. Az őrmester mutatta az őrvezetőnek, hogy gombolja ki a lódenkabátot. Azután benyúlt, hogy megtapogassa, nincs-e nála fegyver. Az őrvezető úgy érezte, hogy hozzáért a revolvertáskájához. De nem ezt kérdezte, hanem, hogy hova megy. Mondta, hogy az édesanyjához. Az őrmester épen maradt kék szemével mélyen belenézett az őrvezető szemébe. Aztán mo- solytalanul intett, hogy menA tervezésben is szorító kapacitáshiány van. A „nincs” még jobban hiányzik ha sokszor fölösleges dolgokat rendelnek meg náluk így van ez, ha egy vállalat megtervezteti a kívánságait, aztán — pénz hiányában — igazolása. Otthon is állandóan egyenruhában járt — soha ilyen gondosan nem fényezte csizmáját — és a géppisztoly csőre töltve a vállán, valamint a kitűnő papírok legtöbbször átsegítették a nehézségeken. azt is érezte, hogy a fegyver, ez a fegyver a vállán, ez már tisztességes ügyet fog szolgálni. Egyik éjszaka otthon aludt, másnap bent Pesten a Pozsonyi úton egy századától ugyana városban! Nézze, ott is örök állnak! — mutatott a főútra, amelyet azon a napon még Horthy Miklós útnak neveztek, bár egy mélyből jött és messzire tekintő öregember kalapáccsal leverte Horthy tovább hazafelé. Az egyik utcában nagyon fiatal szóke őrmester állította meg. Az őrmester fiatalabb volt az őrvezetőnél, még 20 éves sem lehetett Jobb szemét fehér kötés takarta. jen, csak menjen haza. Az őrvezető hazament él attól a naptól kezdve eldobta a megalázó régit és hozzákezdhetett egy másfajta élete kialakításához. O. K.
