Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-16 / 63. szám

Wfi mlrrtns tt. TTBLET-WASTAROHSZÁ® I. «Ms* A Megyei Állategészségügyi Állomás új telepén korszerűen felszerelt laboratórium­ban a szakorvosok és laboránsok az idén mintegy 40 ezer különféle megfigyeléseket és vizsgálatokat hajtanak végre. Képünk: Velnődi Sándorné laboráns és dr. Sója Gyula állat­orvos mikroszkóp segítségével méjmétej megfigyeléseket végeznek. Elek Emi! íelvéíelt SEGÍTSÉGRE szorulnak ISG-gondok Mátészalkán Ma tíz éve — 1961 március X6-án — termelőszövetkezeti nagyaktívát tartottak Nyír­egyházán, ahol a régi és az újonnan alakult termelőszö­vetkezeteket másfél ezer kül­dött képviselte. Mintegy záró tanácskozása volt ez a nagy­gyűlés annak a történelmi je­lentőségű eseménynek, ami az ezt megelőző hónapokban me­gyénk mezőgazdaságában vég­bement. Ahogy a szónokok megfogalmazták: lényegében ekkor fejeződött be megyénk­ben a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése. A tanácsi irá­nyítás alatt lévő mezőgazda- sági terület 92.1 százaléka szö­vetkezetbe tömörült Parasztságunk második fel- szabadulása volt ez. Elekor szabadultak meg véglegesen azoktól a gátló tényezőktől, amelyek visszatartották őket a kulturált, szabad paraszti élet kialakulásától. Ettől az időtől nemcsak tulajdonosai, hanem igazi gazdái, a kor színvonalát egyre inkább meg­közelítő jól gazdálkodó birto­kosai lettek a szövetkezetek­ben a földnek. A párt felhí­vása nyomán a szövetkezetek ügye társadalmi üggyé vált. A munkásosztály nem kímél­ve erejét, már az első évek­ben a gépek ezreit, a műtrá­gya és növényvédő szerek száz­ezer tonnáit juttatta a fiatal szövetkezetek gazdasági meg­erősítésére. A párt agrárpoli­tikáját jól értő mezőgazdasá­gi szakemberek százai mentek állami vállalatoktól, intézmé­nyektől a szövetkezetekbe. Ezen a nagygyűlésen olyan •lapvető útmutatások hang- •ottak el, amelyek mintegy ve- eérfonalat adtak a további munkához. Sok szó esett már Itt az anyagi érdekeltség he­lyes megvalósításáról. A nők munkája és vezetésbe való bevonása nélkül nem lehet szilárd szövetkezetei teremte­ni — volt az egyik jelszava • tanácskozásnak. Egyes he­lyeken sajnos még ma is csak « munkájukra számítanak a nőknek, kevésbé vonják be a vezetésbe őket. A szövetkeze­ti gazdaság és a háztáji kö­zös egységet képezzen — fo­galmazták meg a nagyaktí­ván. Hosszan sorolhatnánk a párt •grárpolitikájából fakadó megfogalmazásokat, útmuta­tásokat. Ehelyett néhány sort arról, mi valósult meg, mi történt azóta. A kezdeti ne­r Az elmúlt hét közepén a közúti igazgatóság és a köz­úti építő vállalat vezetői a Szovjetunió Kárpátontúli te­rületén jártak hogy ott a társvállalatok képviselőivel tárgyalásokat folytassanak az utak építéséhez alkalmas kő­anyag szállításának meghosz- szabbításáról, és ezek közúti, illetve vasúti szállításának megszervezéséről. Mint isme- • retes, az elmúlt esztendőben az árvízkatasztrófát követő helyreállítás támogatására a Szovjetunió a többi között fel­ajánlotta, Kárpátontúli terüle­té kőbányáiból nagy mennyi­ségű zúzott követ bocsát mél- tánvos áron rendelkezésre a Már egy negyedórája állt soi oan, kezében ötezer forint­tá1 Bugaci a bankban. Autó- íyereménybetétkönyvet akart váltani. Még mindig voltak előtte vagy hatan. Tü­relmes és nyugodt emb£r hí­rében állott, és erre- a tulaj­donságára most nem cáfolt rá Várt, miközben gondolko­dott. mit is fog csinálni ha nyer, mit kell mellékesen ösz- szehozni ahhoz, hogy esélyét a duplára növelendő, még egy könyvet váltson a közeljövő­ben De Bugaci hirtelen kizök­kent a gondolatmenetből. Halk, finom, amolyan női li­begőst hallott a háta mögött. hézségekből kilábolva, néhány év küzdelme után a szövetke­zetek többsége megszilárdult és valójában nagyüzemi gaz­dasággá vált. A még ma is gyengék, a nem megfelelő ter­mészeti, közgazdasági adottsá­gok miatt gyengék, nem pedig azért, mert a szövetkezeti gaz­dálkodás nem vált be. A si­kerekben első számú szerepük a szövetkezeti tagoknak van, akik értelmüket és szivüket is a közösbe vitték. Jól hasznosí­tották a szövetkezésben rejlő erőt és az állam által nyújtott támogatást. Különösen meggyorsult a fejlődés az MSZMP IX. kong­resszusa után, a harmadik öt­éves terv idején. A kongresz- szus határozata nyomán vég­rehajtott agrárpolitikai intéz­kedések, mint például az ön­álló vállalati gazdálkodás alapjainak fokozatos megte­remtése, a hitelek rendezése, az új tsz- és földtörvény meg­valósítása jelentősen hozzájá­rultak a megerősödéshez. A második ötéves terv átlagához viszonyítva a 15—18 százalé­kos termésnövelést a termelő- szövetkezetek 29 százalékra teljesítette. Ezt a korábbinál kisebb termőterületen valósí­tottuk meg és annak ellenére, hogy 1970-ben a megyénket pusztító súlyos árvíz igen nagy kiesést okozott a mező- gazdasági termelésben. A ke­nyérgabona vetésterület 13 ezer holdas csökkenése mel­lett a termés 19 százalékkal volt nagyobb az intenzív ga­bonafélék termesztése nyo­mán. Megyénk szövetkezetei is hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban saját termésből megoldódott a kenyérgabona­ellátás. Szabolcs-Szatmár adj* az ország dohány- és almater­mésének több, mint a felét, a burgonya több mint egyhar- madát és a napraforgó 16 szá­zalékát. A konzervgyár idete- lepülésével jelentősen megnö- vekedett a zöldség termőterü­letünk.'Az utóbbi öt évben fej­lődött a. közös gazdaságokban az állatállomány, a számos­állatlétszám most 10 százalék­kal magasabb. Az előző ötéves tervhez viszonyítva tejből 14,7, tojásból 34, gyapjúból 29, vá­gómarhából 30, vágósertésből 21 és vágóbaromfiból 33 szá­zalékkal termeltek többet megyénk gazdaságai. A gazdasági mechanizmus tönkrement úthálózat építé­séhez. Ezzel az anyaggal tud­ták rövid időn belül járható­vá tenni az utakat. Miután megyénk úthálóza­tának jelentős fejlesztéséin kerül sor a következő évek­ben, a közúti építő vállalat­nak már 1971-ben Is nagy vo­lumenű, közel 220 millió fo­rint értékű útépítési munkát kell elvégeznie. Ehhez azon­ban sok százezer tonna útépí­tő anyagra, mindenekelőtt zú­zott kőre lesz szükség, amit a hazai kőbányák nem tudnak fedezni. Ezért kérték a ta­valy megkezdett kőszállítás meghosszabbítását. Az elmúlt héten meg is történt a meg­Kissé megfordult. Nem csaló­dott. Egy hölgy állott mögöt­te. Csinos nő, fiatal nő. A hölgy türelmetlenül nézeget­te az óráját. Látszólag na­gyon sietős volt a dolga. — Milyen lassan megy ez a sor előre! Bugaci ezt a szöveget felhí­vásnak érezte. Megfordult és kedvesen visszacsevegett: — Jó munkához idő kell. Érdemes várni! Tudja, ha az ember nyer, akkor minden oké. — Oké, oké. Annak, aki ráér. De én nagyon sietnék. Tudja, hogy ki van számolva egy nő ideje? Nem úgy, mint reformja nyomán fellendült a kiegészítő .tevékenység. 1970- ben több, mint 4600-an dol­goztak már ezen a területen a szövetkezetekben. Az elért ár­bevétel meghaladja az 560 millió forintot. E jelentős fej­lődés ellenére mégsem lehe­tünk elégedettek, hiszen fog­lalkoztatási gondokkal küzd megyénk. A dohány, a gyü­mölcs és a burgonyatermesz­tés kampányszerűen igényli a tömeges munkaerőt, ezt sok­kal jobban ki lehetne egyenlí­teni kiegészítő üzemógak lé­tesítésével. Ezen a területen nagy lehetőség van a társulá­sokban — nemcsak szövetke­zetekkel, hanem állami válla­latokkal is. A következő években ki­emelten kell foglalkozni a szö­vetkezetekben a burgonya, az alma és a dohány termeszté­sével, valamint az állatte­nyésztéssel. A növénytermesz­tés szerkezetében lényeges változásra nincs szükség. A belterjesébb gazdálkodást kell fokozni a magasabb hozamok elérése érdekében. Több mű­trágyával és szakszerű nö­vényvédelemmel lehet bizton­ságosabbá tenni a növényter­melést. Megyénkben jelentős — majdnem fele — azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek kedvezőtlen adottsá- gúak. Ezért az árutermelésre serkentő dotációs rendszer ke­retében nagy segítségre szo­rulnak továbbra is. A háztáji gazdaságok áruértékesítése a harmadik ötéves terv idején 20 százalékkal nőtt. Ennek el­lenére az állattenyésztésben rejlő lehetőségek nincsenek kihasználva, különösen a szarvasmarha- és a sertéstar­tásban léphetnénk előre. Tíz esztendőt még dióhéj­ban is nehéz összefoglalni. Summázva elmondhatjuk: re­ményeink valóra váltak, a szövetkezetbe tömörült pa­rasztság jól élt a lehetőséggel. Könnyebb lett munkája, több a jövedelme. A szárnyaló ten- niakarásnak és a korszerű technikának nem szabnak töb­bé gátat a néhány holdat öve­ző mezsgyék. Üj ötéves ter­vünk, a X. kongresszus út­mutatásai még gazdagabb jö­vőt rajzolnak a parasztság elé. Ez így is lesz, ha a szö­vetkezeti tagok az eddigi szor­galommal és szívvel végzik munkájukat. Cs. B. állapodás: 150 ezer kőbméte követ a Kárpátontúlról ka punk folyamatosan 1971-ben megyei utak építéséhez. Komoly feladatot jelent a óriási mennyiségű kőanya,, helyszínre szállítása is. Rész­ben vasúton, részben — mint­egy 75 ezer tonna kő — köz­úton jut el % szovjet kőbá­nyákból megyénkbe. Ezekben a napokban a MÁV az illeté­kes szovjet vasúti szervekkel, a közúti építő vállalat a me­gyei AKÖV-vel tárgyal a szál­lítási együttműködés megkö­téséről. Ezt követően — a szá­mítások szerint még e hónap végén — megkezdődhet a szál­lítás a határon át. a férfiaknak. Egy rohanás minden. Bugaci megértette. Valóban, neki volt Ideje, és á kis hölgy nagyon is izgatott volt. Ran­devú? Vagy gyerek a bölcső­dében? Mindegy — döntötte el magában a lelki tusát. — Nézze, nem sok, de aján­lok valamit. Cseréljünk he­lyet. Talán ez a néhány perc is segít valamit. A nő megköszönte, helyet cseréltek, aztán lassan nyo­multak előre. A banktisztvi­selő alaposan és szépen dol­gozott. Elvette a nőtől az öt­ezret, és kiállította a betét­könyvet. A száma a soron kö­vetkező v*olt. és 24-re végző­dött A hölgy a hivatalos ak­tus után még egyszer rámo- solygott Bugacira, azután ke­cses mozdulattal, kicsit ringó Súlyos gondokkal küzd az Ipari Szerelvény és Gépgyár 2-es számú mátészalkai gyár­egysége. Nyereséget sem tud­nak fizelni a munkásoknak. Állnak a gépek, emberek. Nincs anyag, így nincs munka sem. Nem kezdődött meg a MIA-motorok gyártása, pedig a múlt évi adósságból eddig 50 darabot kellett volna már gyártani, öt nap óta áll a távfűtésekhez szükséges kon- denzedényék gyártása. És még a kilátások sem rózsásak. Nem érkeztek meg a szerelés­hez szükséges alkatrészek. Nem tudják a munkásokat folyamatosan munkával, ■ anyaggal ellátni. A béreket fizetik, de nincs mögöttük a tervezett termelési érték. El­engedni meg nem akarják őket, máshol foglalkoztatják inkább, hogy maradjanak. Ve­szélyben van az 1971-es 55 milliós terv teljesítése. Szép kezdet, i a folytatás? A vezetőkkel együtt pró­báljuk kibogozni a hibák gyö­kereit. Kívül ez az üzem mo­dernnek tűnik. Négy fő ter­méket gyártanak: MIA-moto- rokat, motoralkatrészeket, a kondenzedényeket és az ipari szerelvényekhez, víz, gőz, vegyipari berendezésekhez szükséges csapokat. Vala­mennyi keresett cikk. Export­ra is gyártanak. Lehet az eredménytelensé­gért hibáztatni az itteni veze­tést, bírálni az üzemszerve­zési hiányosságokat, de kizá­rólag csak őket okolni — nem lehet. A termelés zavartalan­ságának a feltétele a terv, a program, s a jó anyagellátás. És ez nincs meg. 'Ezt a törzs­gyárnak kellett volna és kel­lene biztosítani. Ahhoz vi­szont. hogy megértsük e komplex problémát, kissé vissza kell nyúlnunk az ipar- telepítéshez. 1967-ben kezd­ték. A szálkái állami gazda­ságtól vették át a soros Die­sel-motorok főjavítását Ko­operációban gyártottak aztán lendkerekeket, forgattyús ten­gelyeket. adagoló szivattyú­kat stb. így vette át őket az ISG. Ezt követően 80—100 csípővel kiviharzott. Bugaci sóhajtva nézett utána, de nem sok idő volt az elmélkedésre. Beadta a pénzt, őt is leadmi­nisztrálták, aztán a kezébe adták a könyvet, melynek száma 25-re végződött. A kis eseményt a nő is, a férfi is hamar elfeledte. Hi­szen az udvariasság, ha ritka dolog is, azért mégse olyan élmény, ami hosszan tároló­dik az agysejtekben. Hónapok múltak el. Bugaci már izga­tottan várta a húzást. El is jött a nagy nap. Kora reggel sietett az újságért. Hivatalá­ban nekiesett a gépkocsi-nye- reménybetétkönyvek nyerő­számait böngészni. És egyszer hangosan felkiáltott. — Kihúzták! Kihúzták bizony, de azt a könyvet, amelynek a száma munkást küldtek Pestre meg­tanulni a motorgyártás. fogá­sait, a szakmát Segítettek ez­zel a törzsgyár munkaerő­gondján is. Szépen indult minden. Pe­dig küzködtek a műszakiak, a munkások. Felújításukat üze­men belül „bütykölgették.” Kevés is volt a gép, s műsza­ki állapotuk igen gyenge. Uj gépekre volt szükség. Ehe­lyett 22 olyan gépet telepítet­tek le a fővárosi törzsgyár­ból, amelyek már elavultak voltak. Évente ezekkel a gé­pekkel 1200 különböző motort kellett volna gyártani, de csali 400—500-at tudtak velük elérni. És ez így ment évről évre. Tavalyról ezért húzódott át 50 motor gyártása is. A törzs­gyár nem biztosította máté­szalkai gyáregységének a hengerfejeket idejében. Ez szervezetlenséget okozott. A magas munkabérrel dolgozó motorszerelőket fizetni kel­lett, más munkát végeztek. Később, amikor megérkezett az anyag, alkatrész, az esz­tergályosokat, marósokat kel­lett átcsoportosítani. És az ő munkájuk állt. Ennek gazda­sági kihatásai voltak. Nehezí­ti a gondot az is, hogy a motoralkatrész gyártásához szükséges szerszámok, készü­lékek részben elavultak, el­használódtak. Ez kihatott és kihat a kész motorok minősé­gére is. Miért következett be ez így? Elsősorban azért, mert úgy gondolták a törzs­gyáriak — s ebben akkor iga­zuk volt — nem érdemes pénzt fordítani a felszerszá- mozásra, hiszen — mint mondták — 1971-ben már nem lesz motorgyártás. Pedig pénz is vo't rő~. És van, kell a motor, igény­li az ipar. Ez évi tervükben 860 különböző MIA—D motor gyártása szerepel, amelyeket a betonkeverők várnak. Saj­nos nincs középtávú terv, nem tudnak programozni sem. mert -akadályozza az anyaghiány. Most januároan például 5 millió forint érté­kű termék gyártását kellett 24-re végződik. Azt a köny­vet, amit a kis hölgy kapott. Akinek ő adta át a helyét! Aki helyette nyerte most a Wartburgot! Sírni szeretett volna. Kollégái részvéttel hallgatták, hogyan is esett a dolog három hónappal azelőtt. A peches férfi azóta is láza­san keresi a nőt. Minden asz- szony és lány szemébe mé­lyen belenéz, minden nőt fixál, hogy is ringatja csípe­jét. És közben, ha sorban áll, zord és kietlen. Senkit nem enged előre. Ismerik is már mindenütt, és nagyon harag­szanak rá. Egy biztos, neki se adja át helyét többé sen­ki. Élő példája ő annak, horv sokan csak addig kedvesek másokkal, amíg az nem kerül semmibe. B. k volna programozni, de he­lyette csak 3,6 millióról ké­szült el, mert anyaghiánnyal küzdenek. (A törzsgyár még ehhez sem tudta biztosítani a szükséges anyagot, így csak 2,8 millió forint értéket ter­meltek.) A törzsgyár vezetőinek lát­niuk kell, milyen feladatok megoldása szükséges Máté­szalkán ahhoz, hogy ez a gyáregység termelékenyen dolgozzon. Itt van például az üzem, melynek a területe 4400 négyzetméter. Ebből a produktív, termelő terület csak 2260 négyzetméter. Nem is csoda, hiszen az üzemen belül a folyosón van a mun­kások ebédlője, a szociális helyiségek stb. Ez a .termelő- területből vesz el. Pedig meg­lehetett volna már oldani, s megfelelő szociális létesítmé­nyeket építeni a munkások­nak. Mi volt az akadálya? Volt pénz rá, építési kapa­citás is, de a törzsgyáriak azt mondták, majd ők megtervez­tetik. Ez elmaradt. Pénz most is van, csak építési kapacitás nincs. Talán legjobban bizonyítja a nemtörődömséget az ipar- telepítéssel kapcsolatban az, hogy 1968 júniusában elké­szült az új, modern, szép, 220« négyzetméteres üzemcsarnok. Erre 10 milliót fordítottak, melyből 4 milliót a megyei tanács biztosított. Ez az ISG és a megyei tanács szerződé­se alapján készült azzal a céllal, hogy 1971 december végére 165 fővel növelik itt a munkáslétszámot, A modern létesítményt használják rak­tárnak, tmk-műhelynek. Be kellene gépesíteni, s itt a gyáregységvezető véleménye szerint legalább 200—300 em­ber dolgozhatna. Hiányoznak belőle a gépek, berendezések A pártbizottság javaslata Egy miniszteri értekezlet határozata kimondja: „A vál­lalat mátészalkai 2-es számú gyáregységének további fej­lesztése és az 1-es számú gyáregység Mátészalkára tör­ténő folyamatos letelepítése szükséges.” Szól ez arról is, hogy az intézkédési terv egy hónapon belül készüljön eL Ez el is készült. Végrehajtá­sa eléggé vontatott. Eddig csak a csapgyártás letelepíté­se történt meg. Ennek a gyár­tása viszont eléggé gazdaság­talan. De felvetődik a kérdés: milyen gyártmányokat és mi­kor kívánják Mátészalkára telepíteni? Mert erre alapo­san fel kell készülni. Tervet kidolgozni, munkaerőről gon­doskodni, stb. Nem kis gondokkal jár az ipartelepítés, de úgy érezzük, ezeket közös akarattal csök­kenteni lehet. Ezért is java­solta a mátészalkai városi pártbizottság a törzsgyár ille­tékes vezetőinek: közösen vizsgálják meg a mátészalkai gyáregység gondjait, és sür­gősen intézkedjenek a bajok megszüntetése érdekében. Farkas Kümaa Djabb szovjet segítség megyénk úthálózatának építéséhez A sorszám.. Tíz esztendő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents