Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

KTÜT.ÍT WAC5YARORS7Je 1971. február 14. «. mr*á CSALÁD — OTTHON London 1971. Tavaszi divat. (MTI Külföldi Képszolgálat) Likőr, bő NARANCSLIKÖR 3 dl 96 fokos szeszt 3 dl nyers tejjel, 20 dkg reszelt narancshéjjal és egy dl víz­zel felfőzzük. Közben 25 dkg porcukorból és egy pohár vízből sűrű szirupot főzünk. Amikor kissé kihűlt, a folya­dékot kétliteres üvegbe rak­juk, lekötjük és 8 napon ke­resztül meieg helyen tartjuk, úgy, hogy naponta felrázzuk kissé. A likőr mintegy 6 hét múltán átlátszóan tiszta lesz. Ekkor már fogyaszthatjuk. MEGGYLELKE A meggylelke alapanyaga és készítési módja ugyanaz mint a narancslikőré, csupán a narancshéj helyett ezúttal 25 dkg kimagozott cigány­meggyel, vagy ennek megfe­lelő mennyiségű meggybefőt­tel készítjük. Jó, ha télen viz helyett, a szirupot a meggy befőt levéből készít­jük. Nyáron egy-két dkg nieggymagot is rakhatunk hozzá, ettől érdekes, keser­nyés ízt kap. TOJÄSLIKÖR A tojáslikőrt is azonos •lapanyaggal készíthetjük, de narancs helyett ezúttal sűrű vaniliakrémet készítünk és ezt töltjük a szesz és a szi­rup mellé. Vaniliakrém készítése: 3 dl tejet forralunk, mielőtt tel­jesen felforrósodna két tojás­ból, két tetőzött evőkanál porcukorból, egy vaniliapor- ból és két csapott kanál liszt­ből kikevert sima masszát — óvatosan adagolva, nehogy összefusson — adunk hozzá és folytonos keverés mellett besűrűsítjük. ÖSZIBARACKBÓLÉ A bóléstálat jéggel körül­rakva, mély tálba helyezzük. Utána tegyünk a tálba 4—5 db nem túl érett, de nem is kemény hámozott őszibarac­kot, amit villával megszúr- káltunk, öntsünk rá 3 evőka­nál porcukrot és egy liter­nyi finom fehér bort. Hagy­juk a boros őszibarackot két, két és fél órán keresztül áll­ni utána tegyünk a tálba 20 szem tisztított mandulát és öntsük fel fél deci konyakkal, fél deci maraszkinóval, majd egy üveg pezsgővel, vagy habzóborral. Hagyjuk ismét • jégben állni és a tálalásnál minden bóléspohárba egy fél, vagy egész őszibarack és né­hány szem mandula kerül. !é, koktél Télen őszibarackbefőttből készíthetjük. Jégszekrényben is lehűthetjük. WHITE LADY-KOKTÉL A koktél egyharmad része citromlé, egyharmad része tripplesec és egyharmad ré­sze gin. A háromféle italt keverőpohárban alaposan összerázzuk és koktélpohár­ban szolgáljuk fel, aminek a karimáját előzőleg kristálycu­korban mártottuk meg. Min­den pohár ital tetejére vé­kony szelet citromot helye­zünk. PUNCS Fél liter vízből és 40 dkg cukorból szirupot főzünk, belecsavarjuk egy nagyobb narancs és egy citrom levét Belereszeljük egy fél citrom héját is. Utána néhány ká­véskanál rumot adunk hoz­zá, aszerint, hogy erősebben, vagy kevésbé erősen szeret­jük. A rummal együtt fel­főzzük és forrón poharakba öntjük. Rakjunk töltés előtt a poharakba egy-egy kávés­kanalat, nehogy elpattanja­nak. A poharak aljára egy- egy szelet narancs kerül. Jó, ha kevés tea-eszenciát is ön­tünk bele. Török Júlia Gyöngydíszítések Az idén is nagy divat a gyöngy a ruhán, de sokan ide­genkednek ettől az aprólékos, sok türelmet igénylő munká­tól és rendszerint egy-két eredménytélen próbálkozás után lemondanak róla. Pedig a gyöngyvarrás nagyon egy­szerű, ha — mint általában minden kézimunkához — kö­rültekintően látunk hozzá, vagyis előre megtervezzük, mit is szeretnénk. A mintát először vékony papírra rajzoljuk le, ezt il­lesszük az anyagra, vagy a kész ruhára és a főbb ponto­kat, vonalakat, elütő cérnával jelöljük át. Amikor a min­tát fércelő öltésekkel átjelöl­tük, a papírt letépjük. A gyöngyöket persze ne szemenként, hanem lehetőleg minél nagyobb egységekbe fűzve varrjuk oda. Az egye­nes, hullámos, cakkos vona­lak egyetlen hosszú gyöngy­Gyógyszeit — csak orvostól! Bölcs és igaz mondás: „So­ha se lehet tudni, hogy a fel­dobott kő hol áll meg.” Még inkább érvényes ez a mondás a hólabdára. A hegyek lakói tudják csak igazán, hogy egy- egy ártatlanul eldobott hó­labda a hegytetőről lefelé gu­rulva, mint dagadhat laviná­vá, amely fákat, házakat ké­pes elsodorni. De legalább annyira érvényes ez a mon­dás a gyógyszerre, egy-egy indokolatlanul, meggondolat­lanul bevett tablettára is, amelynek laikusok által elő­re nem látható súlyos követ­kezményei lehetnek. Az orvos feladata esküje alapján az, hogy képessége szerint minden betegen se­gítsen. Aki a szorongatott, betegségtől félő embert fe­leslegesen rémítgeti, nem ér­demli meg az orvos nevet. Az alábbi, nemrégiben megtör­tént eset elmondásával ne­kem sem ez a célom. Hiszen ugyanúgy, ahogy a szülő nem rémítgetésből, félelemkeltés­ből óvja gyermekét a tüzes kályha érintésétől, az orvos is azért int meggondolásra, hogy felesleges bajtól, okta­lan kellemetlenségtől óvja embertársát, vagy betegét. íme a történet: egy vidéki fiatalember egyik napról a másikra tele lett rikító csa­lánkiütéssel. Szomszédja, aki orvosi rendelésre, többször is sikerrel használt ez ellen mellékvesekéreg-hormont tar­talmazó tablettát, azzal, adott neki néhány darabot a gyógyszerből, hogy ettől biz­tosan neki is rövid idő alatt elmúlnak a kiütései. A jó szándékú szomszéd ajándéka valóban hatásos volt. Néhány nap múlva azonban a fiatal­ember újra tele lett kiüté­sekkel. Erre már két napig szedte a tablettákat: A kiüté­sek ugyan újra elmúlottak, de helyette hasi fájdalmaik támadtak, a beteg' elsápadt, s az orvos a tünetek alapján vérző gyomorfekélyt állapí­tott meg. A beteget kórházba szállították, ahol a vérzés is­mételt vérátömlesztés ellené­re sem állott el. Nem maradt más hátra, mint a műtét. Eb­ből könnyedén, gyorsan épült fel a beteg, de néhány nap múlva járványos májgyulla­dást kapott, ami viszont két­séget kizáróan a vérátömlesz­téssel függött össze. A máj­gyulladás évekig tartó csök­kent munkaképességet oko­zott. íme tehát az eldobott kő, vagy hólabda egy aprócs­ka, ártatlannak hitt tabletta, amely végül is súlyos követ­kezmények lavináját zúdítot­ta útjára. Az elmondottak alapján tehát mindig félnünk kell a gyógyszerek szedésétől? Szó sincs róla! Orvos utasítására bátran szedhetjük a gyógy­szereket olyan adagban és sorrendben, ahogy az előírás szól. Az orvos ugyanis a vizsgálatok alapján pontosan tudja, hová céloz a gyógy­szerrel. Tudja azt is, ha a gyógyszernek mellékhatásai, nem kívánatos veszélyei van­nak, amelyeket a betegség le­küzdése érdekében sok eset­ben vállalni kell. A szerve­zetbe juttatott gyógyszert szükség esetén nemcsak leál­lítja, hanem ellentétes hatású gyógyszerrel közömbösíteni is tudja. A fenti esetben, ha orvos rendeli az említett gyógyszert, pontosan tudja, hogy az miért, milyen űton- módon szünteti meg a csalán­kiütéses hólyagokat, de tudja azt is, hogy fekélybetegnél vérzés veszélyt okoz és eleve tartózkodik a rendelésétől, il­letve más hatásos gyógyszert rendel a betegnek. Félreértés ne essék! Az el­len senkinek sincs kifogása, ha korunk civilizált embere láz, vagy például ismert ere­detű hasi görcs esetén egy- egy Kalmopirint, Amidazo- fent, vagy más ismert hatá­sú, többször szedett tablettát vesz be, amíg orvost keres fel. Ha ilyen tabletták van­nak a háznál, az egyáltalán nem elítélendő, sőt hozzátar­tozik a modem ember háztar­tásához. Az azonban már megengedhetetlen könnvel- tnűség — legyen az fiatal, vagy idős ember —■ ha vala­ki ismeretlen betegség esetén ismeretlen gyógyszereket szed be, akár jóbarát, vagy csak jó ismerős tanácsára is. A szenvedőt, a segítségre várót, különösen ha ideges pana­szokról van szó, még valaho­gyan csak meg lehet érteni. De orvosi képzettség nélkül gyógyszert ajánlani megbo­csáthatatlan bűn. Nem egyéb ez, mint közönséges kuruas- lás, még akkor is, ha a leg­modernebbül csomagolt gyógyszerről van szó. Amikor a meggondolatlan, orvosi utasítás nélkül sze­dett gyógyszerek veszélyére hívjuk fel a figyelmet, nem mulaszthatjuk e! modem gyógyszerkinosünk dicsére­tét sem. Az elmúlt fél évszá­zadban ugyanis, szánté nap mint nap olyan csodálatos hatású, s viszonylag veszély­telen gyógyszerek birtokába jutottunk, amelyekről orvos elődeink csak álmodtak. Ezekkel a gyógyszerekkel ma szinte órák alatt olyan beteg­ségeket lehet leküzdeni, ame­lyek néhány évtizeddel ez­előtt menthetetlenül halálhoz vezettek. De ahogy a fegy­ver csak hozzáértő ember kezébe való, ugyanúgy a gyógyszer is csak hozzáértő orvos kezében veszélytelen. Dr. Szende! Adám füzérből kialakíthatók, az egyéb díszítő motívumokat küiän-külön kell elkészíteni. A mellékelt rajzon néhány egyszerű fogást mutatunk be és ezek segítségével sok szép variáció elkészítéséhez szeretnénk ötletet adni. ▲ gyöngyfűzéshez még annyit, hogy jó erős, de vé­kony selyemszálat, kicsi vé­kony tűt használjunk és ahol a minta szerint többször át kell húznunk a fonalat, na­gyobb gyöngyszemeket ter­vezzünk be. Fekete Dona A horgászat „tudománya" A vadászat és a halászat már az ősember „főfoglalko­zása” volt: így szerezte meg legfontosabb táplálékát. Azó­ta az élélemszerzés miatt űzött vadászat csak helyen­ként maradt meg, a halászat pedig nagyrészt a tengerek gépesített kitermelő módsze­révé vált. A vadászat ná­lunk is — mint a világ nagy részén —, sporttá fejlődött a horgászattal együtt. A két sportág fejlődésében azonban jelentős különbség volt, a horgászat rovására. Ez érthe­tő, mert a vadat sakkal könnyebb zsákmányul ejteni, hiszen a vadász megfigyelhe­ti táplálékszerző útjait, meg­állapíthatja tartózkodási he­lyeit, és ebben a vonulása közben hátrahagyott vadnyo­mok is segítik. Hallhatja csörtetését, sőt hangját is. A horgásznak nehézebb a dol­ga: a halak nem hagynak nyomokat, nem táplálkoznak olyan rendszeresen, mint a vadak, mozgásuk zajtalan, hangjuk nincs, és eltakarja őket előlünk a víz. A hor­gásznák tehát több tapaszta­latra, természetismeretre van szüksége a hal helyéinek a megállapításához. De maga a halfogás is ne­héz. Néha zajtalanul kell megközelíteni a vízpartot, máskor 30—40 méternyire kell dobni horgunkat, mert a mélyben keressük őket. Ami­kor azonban végre horogra kaphattuk a zsákmányt, még nincs vége a horgászatnak. Most következik a legizgal­masabb művelet, a „fárasz- tás”. A kap^ 'lis halak erő­sek, ravaszak, nem könnyen adják meg magukat. A gyen­ge zsinórt könnyen elszakít­ják, a kicsiny horog kiakad­hat a szájukból: minden ügyességünkre szükség van, hogy végül -kiemelhessük a vízből. A zsinórt hol utána engedve, hol behúzva, állan­dóan feszesen tartva kény­szerítjük a halat védekezésre mindaddig, amíg annyira ki­fárad, hogy magatehetetlemül kiemelhetjük a vízből Egy- egy fáraszíás igen nehéz do­log, . különösen, ha akadályok (nádas, hínár, tuskó, bedőlt fa) vannak a közelben. De ez adja a horgászatban a szóra­kozás mellett az egészséges izgalmat. A horgászat eredményessé­gét nagyon befolyásolja a megfelelő horgászfelszerelés. Ma már ezek a modem gyár­tási lehetőségek kihasználá­sával készülnek. A 2—3 méter hosszú horgászbot több össze­rakható darabból áll, ke­mény, rugalmas, hajlékony, úgyszólván törhetetlen. Fogó­jára van erősítve a kb. 100 méter hosszú zsinór felcsa­varására szolgáló zsinórdob. A zsinórt ezután több, a bot­ra erősített zsinórvezető gyű­rűn fűzik át. Persze ma már a zsinór sem zsinór, hanem műanyagból készült húr, amely erősebb a régi. selyem­ből font zsinórnál. Csak a korszerű horgászkészségtől remélhetjük, hogy sikerrel ki­fáraszthatjuk és hazavihetjük a halóriásokat. Néhány halfaj (pcwiyt, har­csa) a fenéken tartózkodik, ezert a zsinórra a horog kö­zelébe ólomsúlyt erősítünk, mely horgunkat lehúzza a fenékre. Ha viszont a víz fel­színe közelében kalózkodó ragadozókra pályázunk, rend­szerint parafából készült úszót használunk. A csalétek is átalakult az idők folyamán. A ragadozók­ra ma már nem élő kis ha­lakkal horgászunk, hanem, különféle műcsalikbal. A mű­csalik — horgásznyelven vil­lantok — csillogóra festett fémlemezből készülnek, és hal. kanál, estleg propeller alakúak. Ha a vízben húzzuk őket, pergő, vagy billegő mozgást végeznek, közben villogtatják csillogó felületü­ket: ezzel ingerük kapásra a hálákat. Különösen ősszel, vagy tavasszal eredményes ez a módszer. Ha eltaláljuk a vonuló apró halaikat kísérő ragadozó csapatot, 25—30 da rabot is zsákmányolhatunk ily módon belőlük. A téü idő­szakot a tavaszi felkészülésre használják fél a horgászok. A rendben tartott felszerelés ugyanis hű segítőtárs és meg­érdemli a véle való foglalko­zást Érdemes-e kötni, horgolni ? Gyakori téma ez otthon, társaságban, fodrásznál. A kötők és nem kötők tábora között szerintem azért nem lehet a vitát eldönteni, mert valamiben mindenkinek iga­za van. De talán vizsgáljuk meg kissé, hogy kinek, mi­ben? A férfiaknak egy nagy szá­zaléka egyszerűen nem bírja elviselni a kötögető nők tár­saságát. Miért? Csak! Igaza van annak a nőinek, aki in­kább — különösen ha készen is megvásárolhatja mindazt amit szeretne — a békességét választja. Hasztalan id<jpo~ csékolás továbbá azok kezé­ben a kötő-, vagy horgolótű, akiknek úgymond, a „keze se áll rá” a kézimunkára, és nem sok értelme van, hogy elkezdjenek egy újabb dara­bot azok, akik semmit sem szoktak befejezni. Sorolhat­nánk még tovább a kivétele­ket, de talán érdekesebb, ha arról csevegünk egy kicsit, hogy kinek éri meg ezzel tölteni az idejét, miért, s végül mit és miből érdemes kötni, horgolni? Akinek a kézimunkázás könnyű, szórakoztató, vagy annak, akinek nehezen megy ugyan, legalábbis eleinte, de aztán annál nagyobb örömet jelent az eredmény, föltétle­nül megéri. Hogy miért érdemes kötni horgolni? Hát, amellett a nem is elhanyagolható szempont mellett, hogy a magunk ké­szítette pulóver, kabát, szok­nya, stb. igazán egyedi da­rab, ha szépen sikerült, min­denki megcsodálja, tagadha­tatlanul olcsóbb, mint a gyári hobnL De mielőtt hozzáfogunk, tudjuk-e, hogy mit miből ér­demes elkészíteni? Vastag szálú Acryl fonal­ból például igen gyorsan köthetünk egy rövid ujju hlúzt, de amikor felvesszük, kiderül, hogy nyáron na­gyon meleg, télen nem öltöz­tet megfelelően, s elfogyott 25—30 dkg fonalunk. Ugyan­ebből a fonalból, ha 5 deká­val többet veszünk, gyönyö­rű téü kardigánt, vagy sípu­lóvert állíthatunk elő, s így már külön öröm az a tulaj­donsága, hogy meleg, mint a katlan. Éppen emiatt kosz­tümre, kabátra, sapkára, sál­ra is megfelelő anyag. Úgy­szintén a Pagoda elnevezésű fonal vastag változata és a még melegebb (gyapjúval ke­vert műszál) Lan-AoryL Ne feledjük el azt sem, hogy általában a kötéshez keve­sebb, a horgoláshoz több anyag szükséges. Minél vas­tagabb a fonál, annál na­gyobb ez az eltérés a kötés javára, ,és természetesen a mintás kötéshez valamivel több anyag keU, mint a si­mához. Ha mégis könnyű, min­dennapi viselésre alkalmas, vagy ünnepi, esetleg nyárias blúzt, pulóvert, vagy ruhát szeretnénk, válogathatunk a különböző elnevezésű vékony, vagy középvékany fonalak­ban, és vehetjük ezek dupla szálát is. Ilyenek a Róma, Osaka, Gésa, Pagoda, Acryl, stb. A vékonyabb fonálból in­kább horgoljunk. Nagyon szapora, 10—15 dkg-ból el­készíthetünk egy szép, csipk« hatású, könnyű blúzt.

Next

/
Thumbnails
Contents