Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
KTÜT.ÍT WAC5YARORS7Je 1971. február 14. «. mr*á CSALÁD — OTTHON London 1971. Tavaszi divat. (MTI Külföldi Képszolgálat) Likőr, bő NARANCSLIKÖR 3 dl 96 fokos szeszt 3 dl nyers tejjel, 20 dkg reszelt narancshéjjal és egy dl vízzel felfőzzük. Közben 25 dkg porcukorból és egy pohár vízből sűrű szirupot főzünk. Amikor kissé kihűlt, a folyadékot kétliteres üvegbe rakjuk, lekötjük és 8 napon keresztül meieg helyen tartjuk, úgy, hogy naponta felrázzuk kissé. A likőr mintegy 6 hét múltán átlátszóan tiszta lesz. Ekkor már fogyaszthatjuk. MEGGYLELKE A meggylelke alapanyaga és készítési módja ugyanaz mint a narancslikőré, csupán a narancshéj helyett ezúttal 25 dkg kimagozott cigánymeggyel, vagy ennek megfelelő mennyiségű meggybefőttel készítjük. Jó, ha télen viz helyett, a szirupot a meggy befőt levéből készítjük. Nyáron egy-két dkg nieggymagot is rakhatunk hozzá, ettől érdekes, kesernyés ízt kap. TOJÄSLIKÖR A tojáslikőrt is azonos •lapanyaggal készíthetjük, de narancs helyett ezúttal sűrű vaniliakrémet készítünk és ezt töltjük a szesz és a szirup mellé. Vaniliakrém készítése: 3 dl tejet forralunk, mielőtt teljesen felforrósodna két tojásból, két tetőzött evőkanál porcukorból, egy vaniliapor- ból és két csapott kanál lisztből kikevert sima masszát — óvatosan adagolva, nehogy összefusson — adunk hozzá és folytonos keverés mellett besűrűsítjük. ÖSZIBARACKBÓLÉ A bóléstálat jéggel körülrakva, mély tálba helyezzük. Utána tegyünk a tálba 4—5 db nem túl érett, de nem is kemény hámozott őszibarackot, amit villával megszúr- káltunk, öntsünk rá 3 evőkanál porcukrot és egy liternyi finom fehér bort. Hagyjuk a boros őszibarackot két, két és fél órán keresztül állni utána tegyünk a tálba 20 szem tisztított mandulát és öntsük fel fél deci konyakkal, fél deci maraszkinóval, majd egy üveg pezsgővel, vagy habzóborral. Hagyjuk ismét • jégben állni és a tálalásnál minden bóléspohárba egy fél, vagy egész őszibarack és néhány szem mandula kerül. !é, koktél Télen őszibarackbefőttből készíthetjük. Jégszekrényben is lehűthetjük. WHITE LADY-KOKTÉL A koktél egyharmad része citromlé, egyharmad része tripplesec és egyharmad része gin. A háromféle italt keverőpohárban alaposan összerázzuk és koktélpohárban szolgáljuk fel, aminek a karimáját előzőleg kristálycukorban mártottuk meg. Minden pohár ital tetejére vékony szelet citromot helyezünk. PUNCS Fél liter vízből és 40 dkg cukorból szirupot főzünk, belecsavarjuk egy nagyobb narancs és egy citrom levét Belereszeljük egy fél citrom héját is. Utána néhány kávéskanál rumot adunk hozzá, aszerint, hogy erősebben, vagy kevésbé erősen szeretjük. A rummal együtt felfőzzük és forrón poharakba öntjük. Rakjunk töltés előtt a poharakba egy-egy kávéskanalat, nehogy elpattanjanak. A poharak aljára egy- egy szelet narancs kerül. Jó, ha kevés tea-eszenciát is öntünk bele. Török Júlia Gyöngydíszítések Az idén is nagy divat a gyöngy a ruhán, de sokan idegenkednek ettől az aprólékos, sok türelmet igénylő munkától és rendszerint egy-két eredménytélen próbálkozás után lemondanak róla. Pedig a gyöngyvarrás nagyon egyszerű, ha — mint általában minden kézimunkához — körültekintően látunk hozzá, vagyis előre megtervezzük, mit is szeretnénk. A mintát először vékony papírra rajzoljuk le, ezt illesszük az anyagra, vagy a kész ruhára és a főbb pontokat, vonalakat, elütő cérnával jelöljük át. Amikor a mintát fércelő öltésekkel átjelöltük, a papírt letépjük. A gyöngyöket persze ne szemenként, hanem lehetőleg minél nagyobb egységekbe fűzve varrjuk oda. Az egyenes, hullámos, cakkos vonalak egyetlen hosszú gyöngyGyógyszeit — csak orvostól! Bölcs és igaz mondás: „Soha se lehet tudni, hogy a feldobott kő hol áll meg.” Még inkább érvényes ez a mondás a hólabdára. A hegyek lakói tudják csak igazán, hogy egy- egy ártatlanul eldobott hólabda a hegytetőről lefelé gurulva, mint dagadhat lavinává, amely fákat, házakat képes elsodorni. De legalább annyira érvényes ez a mondás a gyógyszerre, egy-egy indokolatlanul, meggondolatlanul bevett tablettára is, amelynek laikusok által előre nem látható súlyos következményei lehetnek. Az orvos feladata esküje alapján az, hogy képessége szerint minden betegen segítsen. Aki a szorongatott, betegségtől félő embert feleslegesen rémítgeti, nem érdemli meg az orvos nevet. Az alábbi, nemrégiben megtörtént eset elmondásával nekem sem ez a célom. Hiszen ugyanúgy, ahogy a szülő nem rémítgetésből, félelemkeltésből óvja gyermekét a tüzes kályha érintésétől, az orvos is azért int meggondolásra, hogy felesleges bajtól, oktalan kellemetlenségtől óvja embertársát, vagy betegét. íme a történet: egy vidéki fiatalember egyik napról a másikra tele lett rikító csalánkiütéssel. Szomszédja, aki orvosi rendelésre, többször is sikerrel használt ez ellen mellékvesekéreg-hormont tartalmazó tablettát, azzal, adott neki néhány darabot a gyógyszerből, hogy ettől biztosan neki is rövid idő alatt elmúlnak a kiütései. A jó szándékú szomszéd ajándéka valóban hatásos volt. Néhány nap múlva azonban a fiatalember újra tele lett kiütésekkel. Erre már két napig szedte a tablettákat: A kiütések ugyan újra elmúlottak, de helyette hasi fájdalmaik támadtak, a beteg' elsápadt, s az orvos a tünetek alapján vérző gyomorfekélyt állapított meg. A beteget kórházba szállították, ahol a vérzés ismételt vérátömlesztés ellenére sem állott el. Nem maradt más hátra, mint a műtét. Ebből könnyedén, gyorsan épült fel a beteg, de néhány nap múlva járványos májgyulladást kapott, ami viszont kétséget kizáróan a vérátömlesztéssel függött össze. A májgyulladás évekig tartó csökkent munkaképességet okozott. íme tehát az eldobott kő, vagy hólabda egy aprócska, ártatlannak hitt tabletta, amely végül is súlyos következmények lavináját zúdította útjára. Az elmondottak alapján tehát mindig félnünk kell a gyógyszerek szedésétől? Szó sincs róla! Orvos utasítására bátran szedhetjük a gyógyszereket olyan adagban és sorrendben, ahogy az előírás szól. Az orvos ugyanis a vizsgálatok alapján pontosan tudja, hová céloz a gyógyszerrel. Tudja azt is, ha a gyógyszernek mellékhatásai, nem kívánatos veszélyei vannak, amelyeket a betegség leküzdése érdekében sok esetben vállalni kell. A szervezetbe juttatott gyógyszert szükség esetén nemcsak leállítja, hanem ellentétes hatású gyógyszerrel közömbösíteni is tudja. A fenti esetben, ha orvos rendeli az említett gyógyszert, pontosan tudja, hogy az miért, milyen űton- módon szünteti meg a csalánkiütéses hólyagokat, de tudja azt is, hogy fekélybetegnél vérzés veszélyt okoz és eleve tartózkodik a rendelésétől, illetve más hatásos gyógyszert rendel a betegnek. Félreértés ne essék! Az ellen senkinek sincs kifogása, ha korunk civilizált embere láz, vagy például ismert eredetű hasi görcs esetén egy- egy Kalmopirint, Amidazo- fent, vagy más ismert hatású, többször szedett tablettát vesz be, amíg orvost keres fel. Ha ilyen tabletták vannak a háznál, az egyáltalán nem elítélendő, sőt hozzátartozik a modem ember háztartásához. Az azonban már megengedhetetlen könnvel- tnűség — legyen az fiatal, vagy idős ember —■ ha valaki ismeretlen betegség esetén ismeretlen gyógyszereket szed be, akár jóbarát, vagy csak jó ismerős tanácsára is. A szenvedőt, a segítségre várót, különösen ha ideges panaszokról van szó, még valahogyan csak meg lehet érteni. De orvosi képzettség nélkül gyógyszert ajánlani megbocsáthatatlan bűn. Nem egyéb ez, mint közönséges kuruas- lás, még akkor is, ha a legmodernebbül csomagolt gyógyszerről van szó. Amikor a meggondolatlan, orvosi utasítás nélkül szedett gyógyszerek veszélyére hívjuk fel a figyelmet, nem mulaszthatjuk e! modem gyógyszerkinosünk dicséretét sem. Az elmúlt fél évszázadban ugyanis, szánté nap mint nap olyan csodálatos hatású, s viszonylag veszélytelen gyógyszerek birtokába jutottunk, amelyekről orvos elődeink csak álmodtak. Ezekkel a gyógyszerekkel ma szinte órák alatt olyan betegségeket lehet leküzdeni, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt menthetetlenül halálhoz vezettek. De ahogy a fegyver csak hozzáértő ember kezébe való, ugyanúgy a gyógyszer is csak hozzáértő orvos kezében veszélytelen. Dr. Szende! Adám füzérből kialakíthatók, az egyéb díszítő motívumokat küiän-külön kell elkészíteni. A mellékelt rajzon néhány egyszerű fogást mutatunk be és ezek segítségével sok szép variáció elkészítéséhez szeretnénk ötletet adni. ▲ gyöngyfűzéshez még annyit, hogy jó erős, de vékony selyemszálat, kicsi vékony tűt használjunk és ahol a minta szerint többször át kell húznunk a fonalat, nagyobb gyöngyszemeket tervezzünk be. Fekete Dona A horgászat „tudománya" A vadászat és a halászat már az ősember „főfoglalkozása” volt: így szerezte meg legfontosabb táplálékát. Azóta az élélemszerzés miatt űzött vadászat csak helyenként maradt meg, a halászat pedig nagyrészt a tengerek gépesített kitermelő módszerévé vált. A vadászat nálunk is — mint a világ nagy részén —, sporttá fejlődött a horgászattal együtt. A két sportág fejlődésében azonban jelentős különbség volt, a horgászat rovására. Ez érthető, mert a vadat sakkal könnyebb zsákmányul ejteni, hiszen a vadász megfigyelheti táplálékszerző útjait, megállapíthatja tartózkodási helyeit, és ebben a vonulása közben hátrahagyott vadnyomok is segítik. Hallhatja csörtetését, sőt hangját is. A horgásznak nehézebb a dolga: a halak nem hagynak nyomokat, nem táplálkoznak olyan rendszeresen, mint a vadak, mozgásuk zajtalan, hangjuk nincs, és eltakarja őket előlünk a víz. A horgásznák tehát több tapasztalatra, természetismeretre van szüksége a hal helyéinek a megállapításához. De maga a halfogás is nehéz. Néha zajtalanul kell megközelíteni a vízpartot, máskor 30—40 méternyire kell dobni horgunkat, mert a mélyben keressük őket. Amikor azonban végre horogra kaphattuk a zsákmányt, még nincs vége a horgászatnak. Most következik a legizgalmasabb művelet, a „fárasz- tás”. A kap^ 'lis halak erősek, ravaszak, nem könnyen adják meg magukat. A gyenge zsinórt könnyen elszakítják, a kicsiny horog kiakadhat a szájukból: minden ügyességünkre szükség van, hogy végül -kiemelhessük a vízből. A zsinórt hol utána engedve, hol behúzva, állandóan feszesen tartva kényszerítjük a halat védekezésre mindaddig, amíg annyira kifárad, hogy magatehetetlemül kiemelhetjük a vízből Egy- egy fáraszíás igen nehéz dolog, . különösen, ha akadályok (nádas, hínár, tuskó, bedőlt fa) vannak a közelben. De ez adja a horgászatban a szórakozás mellett az egészséges izgalmat. A horgászat eredményességét nagyon befolyásolja a megfelelő horgászfelszerelés. Ma már ezek a modem gyártási lehetőségek kihasználásával készülnek. A 2—3 méter hosszú horgászbot több összerakható darabból áll, kemény, rugalmas, hajlékony, úgyszólván törhetetlen. Fogójára van erősítve a kb. 100 méter hosszú zsinór felcsavarására szolgáló zsinórdob. A zsinórt ezután több, a botra erősített zsinórvezető gyűrűn fűzik át. Persze ma már a zsinór sem zsinór, hanem műanyagból készült húr, amely erősebb a régi. selyemből font zsinórnál. Csak a korszerű horgászkészségtől remélhetjük, hogy sikerrel kifáraszthatjuk és hazavihetjük a halóriásokat. Néhány halfaj (pcwiyt, harcsa) a fenéken tartózkodik, ezert a zsinórra a horog közelébe ólomsúlyt erősítünk, mely horgunkat lehúzza a fenékre. Ha viszont a víz felszíne közelében kalózkodó ragadozókra pályázunk, rendszerint parafából készült úszót használunk. A csalétek is átalakult az idők folyamán. A ragadozókra ma már nem élő kis halakkal horgászunk, hanem, különféle műcsalikbal. A műcsalik — horgásznyelven villantok — csillogóra festett fémlemezből készülnek, és hal. kanál, estleg propeller alakúak. Ha a vízben húzzuk őket, pergő, vagy billegő mozgást végeznek, közben villogtatják csillogó felületüket: ezzel ingerük kapásra a hálákat. Különösen ősszel, vagy tavasszal eredményes ez a módszer. Ha eltaláljuk a vonuló apró halaikat kísérő ragadozó csapatot, 25—30 da rabot is zsákmányolhatunk ily módon belőlük. A téü időszakot a tavaszi felkészülésre használják fél a horgászok. A rendben tartott felszerelés ugyanis hű segítőtárs és megérdemli a véle való foglalkozást Érdemes-e kötni, horgolni ? Gyakori téma ez otthon, társaságban, fodrásznál. A kötők és nem kötők tábora között szerintem azért nem lehet a vitát eldönteni, mert valamiben mindenkinek igaza van. De talán vizsgáljuk meg kissé, hogy kinek, miben? A férfiaknak egy nagy százaléka egyszerűen nem bírja elviselni a kötögető nők társaságát. Miért? Csak! Igaza van annak a nőinek, aki inkább — különösen ha készen is megvásárolhatja mindazt amit szeretne — a békességét választja. Hasztalan id<jpo~ csékolás továbbá azok kezében a kötő-, vagy horgolótű, akiknek úgymond, a „keze se áll rá” a kézimunkára, és nem sok értelme van, hogy elkezdjenek egy újabb darabot azok, akik semmit sem szoktak befejezni. Sorolhatnánk még tovább a kivételeket, de talán érdekesebb, ha arról csevegünk egy kicsit, hogy kinek éri meg ezzel tölteni az idejét, miért, s végül mit és miből érdemes kötni, horgolni? Akinek a kézimunkázás könnyű, szórakoztató, vagy annak, akinek nehezen megy ugyan, legalábbis eleinte, de aztán annál nagyobb örömet jelent az eredmény, föltétlenül megéri. Hogy miért érdemes kötni horgolni? Hát, amellett a nem is elhanyagolható szempont mellett, hogy a magunk készítette pulóver, kabát, szoknya, stb. igazán egyedi darab, ha szépen sikerült, mindenki megcsodálja, tagadhatatlanul olcsóbb, mint a gyári hobnL De mielőtt hozzáfogunk, tudjuk-e, hogy mit miből érdemes elkészíteni? Vastag szálú Acryl fonalból például igen gyorsan köthetünk egy rövid ujju hlúzt, de amikor felvesszük, kiderül, hogy nyáron nagyon meleg, télen nem öltöztet megfelelően, s elfogyott 25—30 dkg fonalunk. Ugyanebből a fonalból, ha 5 dekával többet veszünk, gyönyörű téü kardigánt, vagy sípulóvert állíthatunk elő, s így már külön öröm az a tulajdonsága, hogy meleg, mint a katlan. Éppen emiatt kosztümre, kabátra, sapkára, sálra is megfelelő anyag. Úgyszintén a Pagoda elnevezésű fonal vastag változata és a még melegebb (gyapjúval kevert műszál) Lan-AoryL Ne feledjük el azt sem, hogy általában a kötéshez kevesebb, a horgoláshoz több anyag szükséges. Minél vastagabb a fonál, annál nagyobb ez az eltérés a kötés javára, ,és természetesen a mintás kötéshez valamivel több anyag keU, mint a simához. Ha mégis könnyű, mindennapi viselésre alkalmas, vagy ünnepi, esetleg nyárias blúzt, pulóvert, vagy ruhát szeretnénk, válogathatunk a különböző elnevezésű vékony, vagy középvékany fonalakban, és vehetjük ezek dupla szálát is. Ilyenek a Róma, Osaka, Gésa, Pagoda, Acryl, stb. A vékonyabb fonálból inkább horgoljunk. Nagyon szapora, 10—15 dkg-ból elkészíthetünk egy szép, csipk« hatású, könnyű blúzt.
