Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

19*i fohruí' 1?. f»m MáOVARORéTáO * *Ma# A me»>ye. párlrr’e* ezlefen eÜianjfzol’a’í nyomában Előre jutás melléküzemágakkal A fehérgyarmati járás gyenge tsz-einek lehetőségei SOK ÉV MUNKÁJA SZÜK­SÉGES ahhoz, hogy a lénye­ges különbségeket meg tud­juk szüntetni a jó és a gyen­ge adottságú termelőszövet­kezetek között. Ez azonban nem jelentheti azt. hogy le­mondanánk a nem megfelelő természeti és közgazdasági adottságú közös gazdaságok termékeiről, az itt élő embe­rek életszínvonalának eme­léséről. Különben a párt, a kormány nem fordítana olyan nagy gondot a gyenge tsz-ek állami támogatására. Egyetlen járás helyzetét vizsgálva is jelentős a ter­melőszövetkezetek száma. A fehérgyarmati járásban a 39 közös gazdaság közül 26 esik e kategóriába s nem keve­sebb mint 50 ezer hold az a termőterület, amelyen gaz­dálkodnak. Ezek a gazdaságok több mint 6200 tagot szám­lálnak, s e családoknak itt kell megélniök. Hogy egyál­talán bővített újratermelés­re képesek legyenek, csupán 1969-ben több mint 25 millió forint állami támogatásban részesültek. Ha ezt a támoga­tást nem kapták volna, az 1969-ben elért 116 milliós bruttó jövedelemmel szemben csak 91 milliót értek volna «1. így viszont biztosítva volt az itt élő dolgozó tagok jövedelme is, s a gazdálko­dással kapcsolatos évközi ki­adások fedezése. Széles Lajos, a fehérgyar­ena ti járás küldötte, a megyei pártértekezleten többek kö­zött arról szólt, hogy a gyen­ge adottságú tsz-ek a jövő­ben is állami támogatásra szorulnak. Az átlagosnál gyengébbek a talajadottsá­gaik, természeti -közgazdasági feltételeik. Távolabb vannak a piactól, rosszabbak az út­viszonyaik, kedvezőtleneb­bek a szakember- és a beru­házási eszközellátottságuk. AZ ÁRVlZ ÉS AZ UTA- HA KIALAKULT HELYZET e tsz-eket még súlyosabban érintette. A talajszerkezettől kezdve a gazdasági épületekig mindenben sok milliós kárt szenvedtek. így nem lehet számítani arra, hogy akárcsak a közeli jövőben is ezek a gazdaságok önerejükből sta­bilizálódni fognak. Hogyan lehetséges, hogy élőbbre jussanak? Természe­tes, hogy első az alaptevé­kenység, a tsz jellegéből kö­vetkező gazdálkodási színvo­nal állandó emelése. Ezt segíthetik elő a mel­léküzemági tevékenységek, ezek ésszerű, az adottsága­iknak megfelelő fejlesztése. Milyen melléküzemágak fejlesztése felel meg e kör­zetben működő és gyenge adottságú tsz-eknek? Az épí­tőbrigádok fejlesztése, az er­dőtelepítés és a vele járó fa- feldolgozás sütőüzemek lé- tesHése, a szolgáltatás fejlesz­tése, s nem utolsósorban a zöldség-gyümölcs feldolgozá­sában kialakítandó kooperá­ció. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a tsz-ek kevés anyagi-szellemi erővel ren­delkeznek, s ha előbbre akar­nak jutni a melléküzemágak kifejlesztésében, feltétlen koncentrálni kell erőforrásai­kat. Az egyesülés mellett tár­sulásokkal, kooperációkkal kell megalapozni az életké­pességet a melléküzemágak működéséhez. Egy másik lé­nyeges kérdés, hogy ezek a szövetkezetek éppen az árvíz utáni pótló beruházások miatt a szabad fejlesztési alapjukat 5—6 évre lekötötték. Éppen ezért elsősorban olyan mel­léküzemágak létesítése az ésszerű, amelyek nem igé­nyelnek nagyobb beruházást, nem nagyon eszközigénye­sek, s gyorsan megtérülő eredményt biztosítanak. Elsőként kell szólni az épí­tőbrigádok megnövekedett je­lentőségéről. Különösen az árvíz utáni újjáépítés bizo­nyította, sok lehetőség kínál­kozik a már működő 12 ilyen brigád további erősítésére. EZEK A GYENGE ADOTT­SÁGÚ tsz-ekben működnek, s közülük fcöbb'"már eddig is jelentős építkezést valósított meg. Közülük néhány jelentős építőipari géppel, berende­zéssel rendelkezik. Egy éve működik a Tisza becs—Milota —Tiszakóród Folyaimkavics Kitermelő és Értékesítő Tár­sulás is. Igaz, hogy még csak 120 ezer forint pénzeszközük van, de kezdetinek nem rossz. És okos kooperációval ez a társulás épületelem-gyártásra is ad lehetőséget Érdemes kihasználni. Különösen jelen­tős ezeknek a melléküzem­ágaknak a fejlesztése, hiszen ismeretes, hogy építőipari kapacitással nem állunk vala­mi jóL Érdemes e tsz-efcnefc az er­dőtelepítéssel, • vele párhu­zamosan a fafeldolgozással foglalkozni. Nem igényéi nagy beruházást, jövedelme­ző és gazdaságos is Egész évben munkát és pénzjöve­delmet biztosít. Erre is van már jó példa Szatmárcsekén és Milotán. ahol a világhírű diófából és nyárból furnér- lemezeket készítenek. A bú­torgyárak másfél millió négy­zetméternyi ilyen fumérle- mez gyártására akartak szer; ződést kötni. Érdemes ezzel a szövetkezeteknek alaposab­ban foglalkozni. Alapvető gond még ma is ennek a körzetnek a jó ke­nyérellátása. Különösen Ga- csály és Rozsály körzetében Jó példát mutatott ennek megoldására a panyolai Szik­ra Tsz, amely kenyérsütő üzemet épített Ehhez a tsz fejlesztési hozzájárulást igé­nyelt és kapott a megyei ta­nácstól. Van bizonyos kezde­ményezés a szolgáltatás fej­lesztésére is éppen a gyenge adottságú tsz-ek részéről. Ro- zsályban épít a tsz olyan szolgáltatóházat, amely a háztartási gépek javításától az autószervizig sok minden­nel foglalkozik s fontos igé­nyeket kielégít. A szolgáltatóház építésének a helyét kijelölték, s már 15.. ezer forint értékű anyagot a helyszínre szállítottak. VAN ELKÉPZELÉS AR­RA, hogy Fehérgyarmaton a gyenge és a közepes adottsá­gú tsz-ek összefogásával egy 2500 vagonos zöldség-gyü­mölcs szárító-feldolgozó épül­ne. Ehhez azonban a tsz-ek jelenlegi anyagi' helyzete nem biztosítja a fedezetet. De az említett melléküzemágak fej­lesztése, erősítése — ha tá­mogatást is kapnak — indo­kolt. Erre természetesen szükség van ahhoz, hogy nagyobb törekvés legyen a termelőszövetkezetek vezetői részéről a kooperálásra, az erők koncentrálására, mert csak akkor érhetnek el ered­ményi így a kifejlődő és megerősödő melléküzem- ágakból származó jövedel­mek egy részét az alaptevé­kenységre is fordíthatják. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek a mel­léküzemágak csak akkor működhetnek eredményesen, ha megfelelő lesz a szakem­ber-ellátottságuk. Csaknem mindegyiknél mérnökökre, technikusokra és szakmunká­sokra van szükség, hogy maj­dan azt a célt szolgálják, amiért alakították őket Farkas Kálmán JÁTÉK Pali fiamba az Ördög bájt este. Már akkor látszott, hogy valami nincs rendben, amikor lelkeit a Tévé-híradótól és ke­zében a vizipisztollyal ezt mondta: — Papa, lőjjünk kettőt * levegőbe. — Minek? «— kérdeztem gyanítva, hogy itt valami tör­ténni fog. — Raboljunk el mi is vala­kit, mint a dél-amerikaiak. Megállt bennem a lélegzet, hogy milyen hatása van a képernyő hírszolgálatának. Legszívesebben kiporoltam volna azt a szattyán irháját, de nem tettem, uralkodtam magamon, mert tudom, hogy a világ valamennyi kincse közül a legtöbb türelemmel az ember állítható elő és kü­lönben is — mintha ezt már mondtam volna —, igaz híve vagyok a modem pedagógiá­nak. Tehát nem ellenkeztem. — Van-e valamilyen ter­ved? — Van. Raboljuk el Kom­húber bácsit. — Miért éppen Komhúber bácsit? — Mert 6 ráér. A Kovács azt mondta az óvodában, hagy Komhúber bácsi idő- milliomos, meg azt is. hogy munkahelyén S az ÖtődHc kerék. — Akkor fiacskám —szól­tam közbe. — látom, nem érted a dolgot. Dél-Ameri- kában olyan embereket ra­bolnak el, akik fontos sze­repet töltenek be és adnak értük cserébe valamit. — Az más — jegyezte meg Pali lemondóan, mert na­gyon szerette volna az emlí­tett urat elrabolni — akkor jó lesz az óvodából a dadu*. — Vedd elő fiacskám a jobbik eszedet. Minden óvo­da szegény, játékra, mese­könyvre is alig futja, nem ír ég váltságdíjra. — Akkor jó lesz a házmes­ter bácsi. — A házmester bácsi? No, őérte aztán igazán senki fém ád semmit. Sőt, inkább az a gyanúm, hogy az Ingattunk - zelö Vállalat igazgatója fi­zetne is a dél-amerikaiak­nak, ha megszabadítanák t6­— Akkor raboljuk ti az igazgató bácsit. — Nem jó, fiam. Ha öt el­rabolnánk, ítéletnapig sem csi­nálnák meg a felvonót és so­hasem üvegeznék be a lép­csőház ablakait. Következés­képpen jövőre is az utcát fútenénk. Ha viszont a he­lyén hagyjuk, valamikor csak ráfanyalodik, hogy megcsi­náltassa. Igaz? — Igaz. De raboljunk el valakit, papai Az egész me­gyében nincs olyan ember, akit érdemes lenne elrabol­ni? — Miért ne lenne? De gondolkozz csak, fiam. És ha elrabolnánk Komhúber bá­csit, vagy a dadát, vagy a házmestert, vagy valakit, ho­vá zárnád, míg megérkezik a váltságdíj? — Hm — felelte. — hát a spejzba. Éreztem, hogy most követ- ifesrifc ti a modem pedagógia Fehérgyarmat tntá *b n építették meg a TITÁSZ szakemberei az új 120^20 kl’owattos transzíormát* hsztóáTomást. . Emii (elvétel* .• ..Air ülnek, hn munkát kapnak... “? rapasztaJcxíolí a nyíregyházi UNIVERSIL-nél — Még csak nem is a szor­galmon, kizárólag a kéz­ügyességen múlik, ki meny­nyit keres az üvegtechnikai üzemben, — így summázta véleményét az UNIVERSIL Szilikátipari Vállalat igazga­tója. Az első fél órában még ha­sonlóan vélekedett az üzem három nődolgozója is: Krop- kó Jánosné meós, Tóth Jó- zsefné a pártszervezet nőfe­lelőse és Farkas Zoltánná művezető. Mindhárman üveg­műves szakmunkások, Tóth- né ma is munkapad mellett dolgozik. (Nem is rosszul, ahogy ez később kiderült 11 forint az órabére a szabad szombatos pótlékkal, s eny- nyit nem könnyein osztogat­nak itt nőd szakmunkások­nak.) Ösztönözni kell! De ahogy mind több mun­kással beszélgettünk, be kel­lett látnunk, kell még a jó keresetihez egy bizonyos plusz is, ami összefügg a szakma ismeretével. Perger Gézáné üvegműves 1965-ben családostul költö­zött a Dunántúlról Nyíregy­házára azért, hogy itt a szak­májában dolgozhasson. 10,80 az órabére a fuvodában, s úgy érzi, megtalálta a számí­tását. Szomszédja Szurovcsák Zsuzsanna ugyancsak hat éve dolgozik az üvegtechmiká- bam. Most 8,20-ért. Egy ide­je azonos munkát végeznék. Ha egyforma a teljesítmé­pttlanata. — Szóval a lekvárok, meg a befőttek közé? Nagy csend. — Van egy javaslatom — szítottam a tüzet. — * Ha mindenáron el akarsz ma rabolni valamit, ne tarisr- nyázzuk el az időt Anyád úgysincs itthon, raboljunk el egy üveg őszibarackot. — Jó — mondta felcsillanó szemmel, t azonnal az ajtóra szegezte a vízipisztolyt. — Siessünk! Igaza van: az étel szagáért csak pénzcsörgéssel fizetnek. Szájában már alighanem ösz- szefutott a nyál, nyelve he­gyén ott érezte a rabolt ayü- mölcs édes izét. Minek folytassam? Egye­sült erőinkkel bekerítettük, majd megtámadtuk a svej- zot. Az ellenség megadta ma­gát, az őszibarackot foglyul ejtettük és megettük. Most azon töröm a fejem, mit szólok majd, ha az anyja észreveszi az üres üveget, amelynek tartalmára sokkal jobban vigyáz, mint a válla­lat Kornhúberre, az igazgató a házmesterre, vagy az óvo­da a dadára. Ssdta latrán nyűk, havi bérük között 4— 500 forint a különbség. Ez a munkásnő betanított segéd­munkás. így van rendjén, a szakmunkást meg kell be­csülni. Kevés van az üveg- technikai üzemben is. A munkáslétszám 30 százaléka szakképzett csupán. Érthető, hogy hozzájuk, s a néhány kiemelkedő képességű szak­munkásokhoz féltőn ragasz­kodnak. Mégis, van az üzemben egy olyan szemlélet — a vezetők és a dolgozók körében egy­aránt — hogy nem érdemes megszerezni a szakmunkás- bizonyítványt, mert ezit a munkát meg lehet tanulni (pontosabban: be lehet gya­korolni) és el lehet végezni anélkül is. Kropkóné azt mondja: — Kellő üzemi gyakorlat­tal, általános iskolai végzett­séggel lehet szakmunkás­vizsgát tenni. Akik nagyon törekedtek erre, már letették. A többiek? Vagy nincs meg még a szükséges gyakorlati idejük, vagy... nem szorítják, ösztönzik őket. Mert nem na­gyon érdemes— Kevésből több... Lehet, hogy pillanatnyilag így is van. De a- fejlődés ez­zel nem áll meg. Előre lépni, lépést tartani sokoldalúan képzett, a szakmát alaposan ismerő munkásokkal köny- nyebb. Az ügyes betanított mun­kásból lehet szakmunkás, a jó szakmunkásból lehet még jobb, ha tudatosam — hogy ne mondjuk: tervszerűen — törődnek szakmai képzésük­kel. Talán meggondolandó le­het-e, érdemes-e kizárólag egyéni elhatározásra, kitar­tásra bízni? Vállalaton belül lehetne módot keríteni a vizsgákra felkészítéshez, a szakmai továbbképzéshez. Hálás, jó „anyag” van a kezükben. Az üzem munká­sainak fele érettségizett. (A szakmunkásoknak pedig a 80 százaléka.) És sok a fiatal. Most azt mondja Kolosics József üzemvezető-helyettes, hogy „egyszerűen nincs időnk szakmailag foglalkozni a munkásokkal. Nincs megálla­podott termékünk, sokfélét gyártunk, gyakran kell átáll­ni. örülünk, hogy ha ezzel boldogulunk...” Pedig már csak azért sem kellene má­sodrangú kérdésként kezelni a munkások — s itt elsősor­ban a nőkre kell gondolnunk — alapos szakmai felkészíté­sét, mert az üvegtechnika jö­vője a nőkre épül. Az üzem 280 dolgozója kö­zül csak hatvan a férfi. E kevésből a legtöbb szakmun­kás. A legjobbak már így ke­rültek ide. Szembetűnő, hogy általában magasabb az óra­bérük a nőkénél. Kolosi cs József szerint ez indokolt, s a különbség nem túlzott. — A jól fizetett férfi szak­munkásaink mindent tudnak, bármilyen munkát rájuk bíz­hatunk. Ha azt akarjuk, hogy itt maradjanak, meg kell fi­zetnünk őket — mondja. Koklács Ferenc üvegműves egyike azoknak a szakmun­kásoknak, akiket 5—6 évvel ezelőtt ide hívtak, hogy az üvegtechnikai üzemben meg tudják kezdeni a kísérleti munkát. Elismert, megbecsült ember, 14,40-es órabére is ezt tükrözi. Ezt mondja: Eleve magasabban... — A férfiakat eleve na­gyobb órabérrel veszik fel, ez igaz A munkára jelentke­zők elsőként azt kérdezik: mit fizetnek? A nők nem na­gyon alkudoznak, örülnek, ha munkát kapnak, és jó helyen, A fuvodában a nagy me­legben kigyöngyöziik a hom­loka a munkapadoknál ülő fehér köpenyes munkásnők­nek, akik a sistergő gázlán­gok fölött ügyes kézzel haj­lítják, formázzák üvegcsövek­ből az orvosi laboratóriumi eszközöket Koklács Ferena elismeri: jó néhány nő többre is képes. A nevek közt em­líti Tóth Józsefnéét is. Tóthné a többség érdeké­ben szólt s mondandójának az volt a lényege, hogy az új dolgozók hamarabb eljut­nak ahhoz az órabérhez, ami­hez a régiek csak hosszú évek során. Több lehetőséget kellene kapniuk a régieknek képességeik kibontakoztatá­sára. Farkas Zoltánné is betaní­tott munkásként kezdte. Há­rom év után tett szakmun­kásvizsgát, ezután nevezték ki művezetőnek. Három mű­vezető között egy nő, s egye­dül néki van 2100 forint fi­zetése. A két férfié több száz forinttal több. Pedig az 6 műszakjában sem kevesebb a létszám, s a felelőssége sem kisebb. Aktuális téma Ezeket azért kell elmonda­ni, mert általában nem ke­resnek rosszul az üvegtechni­kai üzem munkásai. A múlt évi átlagbérük 1530 forint volt. Az általánoson belül azonban úgy tűnik, adódnak ■még indokolatlan aránytalan­ságok. Ezekben a napokban * gyár gazdasági, párt- és szak- szervezeti vezetői foglalkoz­nak a párthatározat szellemé­ben a nődolgozók bérproblé­máival, az egyenlő munkáért egyenlő bért élv érvényre juttatása érdekében. Nehéz feladat, nagy körül­tekintést igénylő munka vár rájuk. Kádár Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents