Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

I «TM 1TF* iw WACVARAtie'THfl iSn feSruür it Kii S fskérdés a szai»Ta§M:irlia>íeiByé§7Íés fejlesztése A IV. ötéves terv mező­gazdasági feladatai közül kiemelt szerepet kap a kö­vetkező esztendőkben az ál­lattenyésztés fejlesztése, ezen belül is a szarvasmarha-te­nyésztés. Közvetett és köz­vetlen haszna olyan jelentő­ségű a szarvasmarhának, amit más állatfajta meg sem kö­zelít. A teljesség nélkül, csu­pán felsorolásszerűen: A húsa és a tej, tejtermék el­sőrendű népélelmezési cik­kek, a bőre fontos ipari nyersanyag. A rét, legelő hozama, a helyben termelhe­tő tömegtakarmányok el­sősorban a szarvasmarha­tenyésztésben értékesülnek legjobban. A szántóföldi ter­melésre való visszahatása is legjelentősebb, hiszen a leg­nagyobb tömegű istállótrá­gyát ez az állatfaj szolgáltat­ja. Mindezek a lehetőségek jól találkoznak a IV. ötéves terv életszínvonal-növelési célkitűzéseivel, amikor is a húspiacon is el akarjuk érni a kereslet—kínálat egyen­súlyát. E jelentős témakörrel kerestük fel dr. Szkita Jó­zsefet, az állattenyésztési fel­ügyelőség igazgatóját, hogy ismertesse a szarvasmarha­tenyésztési program főbb vo­násait. Szakszerű elhelyezés A IV. ötéves tervben a szarvasmarha-állományt ' úgy kell 5 százalékkal növelni, hogy az egyre fokozódó hús­igényeket közben kielégítsük. A tehénállományt Például 10 százalékkal növeljük a te­nyésztés jobb megalapozása miatt. A nagyüzemekben az összlétszámot 23 százalékkal, a tehenek arányát pedig 36 százalékkal növeljük. Ez többek között megyénkben nzt jelenti, hogy évente 1200— 1300 darabbal gyarapítjuk a termelőszövetkezetek tehén- állományát. A célkitűzések megvalósí­tásának azonban több felté­tele van. Első helyre kíván­kozik a szakszerű elhelyezés. Közismert, hogy hiába van jó állomány, takarmány, szakember, ha a követelmé­nyeknek nem megfelelőek az istállók, a takarmány-előké­szítő és egyéb járulékos épü­letek Ezt a meg ve verése idejében felismerte és már az elmúlt években megkezd ük a szakosított telepek építé­sét. Huszonhat korszerű te­lepet létesítenek a termelő- szövetkezetek. Ebből hat da­rab az idén, 17 pedig jövőre készül el. A termelőszövet­kezetek és az építővállala­tok kövessenek el mindent hogy ezek az építkezések 1 napot se késsenek. Csak mást ne említsünk, az érintett 26 szövetkezetben jelenleg 2400 liter tehenenként az éves tej­hozam, a szakosított telepe­inken pádig már 1973-ban 3250 litert kell produkálni. Ennek első feltétele az épü­letek idejében való jó elké­szítése. A drága épületekbe csak jó minőségű állományt sza­bad, bekötni. A követeimé nyéknek az itt tenyésztett keresztezett fajták jelentős hányada nem felel meg. Ezért a felügyelőség szervezi az ország más tájairól a jó minőségű üszők ide szárítását továbbá a mesterséges meg­termékenyítés célszerű irá­nyításával is segítik ezt a ja­vító munkát. Kiemelten foglalkozik a felügyelőség az árvíz sújtot­ta területek állattenyésztésé­nek fellendítésével. A minő­ségi csere összeírást 29 köz­ségben már be is fejezték. Az itt lévő 21 termelőszövetke­zet 555 darab, a háztáji gaz­daságok pedig 1024 darab jó fajtájú vemhes üszőt igényel­tek. Az Állatforgalmi Vál­lalat is indít egy hizlalási akciót, amivel elősegíti az árvíz sújtotta terület szarvas­marha állományának nö­velését. A szervezési, szaktanácsa­dási segítségen túl jelentős állami támogatást is élvez­nek azok a tenyésztők, akik fejlesztik állományukat. Pél­dául a termelőszövetkezet minden saját ellésű borjú után 2000 forintot kap. Elő- hasú üszőnél 4500 forintot, ha a tehenek átlaglétszáma növekszik, akkor darabon­kén 5 ezer forintot kapnak. A háztáji gazdaságok, szak­szövetkezeti tagok és egyéb kistenyésztők, ha vemhes üszőt állítanak tenyésztésbe és 4 évi tartást vállalnak. 8 ezer forint állami támogatást kapnak. Rét*, legelőjavítás Az ország más tájairól ide hozandó üszők igényesebbek, mint az eddig itt tenyésztett fajták. Ez az intenzív fajta külterjes tartási mód esetén nagyon megbünteti a gazdá­ját. Jobb takarmányt, szak­szerűbb gondozást kíván. Me­gyénkben — különösen a szatmár-beregi tájon — leg­nagyobb tartalékunk a rét és legelőben van. Máris in­tézkedés történt, hogy az ár­vizes területen kipusztult 3000 hold legelőt jobb minő­ségben újratelepítsék, 500 hold elzsombékosodott terü­letet pedig feljavítsanak. E munkákra is jelentős állami támogatást kapnak a szövet­kezetek. Minden gazdaságban keres­ni kell — a rét-, legelőjaví- táson túl — melyik az a tö­megtakarmány, amiből a leg­több tápanyagot tudják meg­termelni a szarvasmarhák részére. Nehéz feladat, de jó lenne elérni, hogy az abrak­takarmányt is helyben ter­meljék meg a szövetkezetek. Az intenzív állattenyésztő gazdaságokban érdemes meg­vizsgálni a vetésszerkezetet és ha szükséges, a takarmány­termelés javára módosítani. Természetesen első feladat az egységnyi területről többet lehozni és ennek kihaszná­lása után növelni a termőfe­lületet. Kevés a szakember A hagyományos istállókban az apáról fiúra maradó mód­szerekkel is el lehetett boldo­gulni, de a mechanizált épü­letekben, a takarmánykeverő gépek, a fejőgépek világában már az egyszerű tapasztalat kevés. Szükség van felső-, közép- és szakmunkás szintű tenyésztőikre. Sajnos a tapasztalatok nem a legjobbak. A most épülő szakosított telepeknek 3 he­lyen van mérnök vezetője. Tizenegy szövetkezetben szin­te szóba sem jött, hogy ki fogja majd irányítani ezt a drága komplexumot. Pedig két év gyorsan eltelik. A fel­ső- és középkáder-ellátás 25 százalékos jelenleg. A szak­munkás-ellátottság még en­nél is rosszabb, mindössze 15 százalékos. Még valamit le­het pótolni, de nagyon sürgő­sen cselekedni kell, mert milliók foroghatnak kockán a hozzá nem értés miatt. Nem­csak a szakosított telepeken van szükség szakemberekre, hiszen megyei szinten is több mint 400 literrel kell növelni az egy tehénre jutó évi tej­hozamot a IV. ötéves terv idején. Cs. B METSZIK A GYÜ­MÖLCSFÁKAT. A kedvező időjárást kihasználva me­gyénk termelőszövetkezetei­ben állami gazdaságaiban megkezdték az almafák metszését A máriapócsi Zöld Mező Terme!őszövet- kezetuen ezt a munkát 83 ’ hold almáskertben végzik a metszőbr i gá dók. Elek Emil felvétele A könyvhónap könyvei Február minden esztendő­ben a mezőgazdasági köny­vek hónapja. Olyan már ez a hagyomány, akár a számve­tés: az eddig elért eredmé­nyek számbavétele, s felké­szülés a jövőre, hogy a szak­tudás segítségével még na­gyobb termést takarítsunk be. Ezt segítik elő ugyanis a mezőgazdasági szakkönyvek. Bizonyára nagy érdek­lődésre tarthat számot Sárközy Péter Szem­től szembe Amerika mezőgazdaságával című köny­ve, amely egy küldöttség ta- nulmányútjáról ad vázlatos képet. Horn-Dohy új könyve pedig a világ szarvasmarha­fajtáinak értékesítéséről és nemesítéséről szól. A könyv egyedülálló fotóanyagot is közöl. Az uborkatermesztésről Ba­lázs és Fliusz könyve, a gom- bagyűitésről Galambos Kál­mán kiskátéja ad hasznos tanácsokat a termelőknek. Molnár László a jövedelmező háztáji állattartásról írt könyvében a korszerű fajták tartásáról ad tájékoztatást. Külön említést érdemel a Magyar mezőgazdaság képek­ben című kiadvány, amelyet Horváth Sándor szerkesz­tett. Nemzetközi vonatkozásban is úttörő vállalkozású a I Te- zőgazdasági Kiadónak a víz­gazdálkodási lexikon megje­lentetése. Eddig ilyen mun­ka sehol a világon nem je­lent meg. Felsorolásképpen még néhány érdekes könyv- napi újdonság: Salamon— Hanson amerikai szerzők könyve a mezőgazdasági ku­tatás elméleti és gyakorlati problémáiról, Jeszenszky: Gyümölcsfák metszése és Tomay: Gábonaipari kézi­könyv BURGONYA — MAGRÖL. A Nyíregyház Agrotech­nikai Kutató Intézet üvegházaiban évente másfél millió burgomyamagot vetnek el, hogy biztosítsák a fajtafenntartó és az új fajtákat is hozó nemesítés folytonosságát. Az örö­kösen gumóról szaporított burgonya ugyanis idővel „össze­szokik a földdel”, megbarátkozik a fertőző vírusokkal, ál­landóan érzékenyebbé válik a burgonyabetegségek iránt Ezért szükséges örökösen friss, ellenálló törzsek kánevedése, mert a jó keresztezések csak ilyen, magiról nevelt „szűz" burgonyatövekkel valósíthatók meg. A burgonya magva körülbelül olyan apa*ó, mint a mákszem. A kutatóintézetben felhasználtak között vannak dél-amerikai, úgynevezett „vad”-fajták is, valamint a ha­sonlókból, a baráti országokból kapott keresztezett fajták magvai. Az említett másfél millióból mindössze körülbelül száz-százhúszezer éli túl azokat a mesterséges, ember által végzett fertőzéseket, amelyeknek kiteszik a felnövekvő pa­lántákat A többi elpusztul, vagy megsemmisítik. Képün­kön: Molnár Jánoshé és Jászai Éva szakmunkások burgonya­magot vetnek az előkészített kis fatálcák talajába. Hammel József fei». Ä vírusok rejtelmei i. A nagy farkaskutya és a zsebben is „szabadon moz­gó” pincsi ugyanazon állat­fajhoz tartozik. Ebben és még sok más esetben is a mére­teknek nincs különösebb íe- lentőségük. A méret igen iontos Más a helyzet a vírusokkal — számos emberi, állati és növénvbetegség okozóival. A vírusok csak elektronmik­roszkóp alatt láthatók, mivel ez a műszer 5—10—100—200 ezerszeresen is képes nagyí­tani. Itt már igen nagy je­lentősége van a méreteknek — a vírusok nagysága alap­ján például eldönthető: él­nek-e vagy már elpusztultak. Minden sejt rendelkevk megfelelő sejtfallal. vagy sejthártyával, amely védi sejt belső részeit és szabályozza az életképes sejt. illetve környezete kö­zötti anyagcserét. A seitfal legkiS' bb vastagsága a milli­méter tízmilliomod részére tehető — azaz nem létezhet kisebb átmérőjű élő szerve­zet, mint 20 millimikron. Ezenkívül még a legkisebb élő szervezet létezéséhez is legalább száz enzimreakció szükséges Ha minden -«vés reakció katalizálásához ele­gendő lenne egy enzimmole­kula lelenléte. az egész rend­szer befogadására legalább 40 millimikron átmérőjű re.it- térfogat lenne szükséges. \ biofizikusok szerint a sejt normális működéséhez 'eff- alább 50 -nillimikronnyi iér- fogat szükséges. Ebben a ha­táresetben alig fér el a sejt­ben 150 aminósav és nuk­\ leotid makromolekula — márpedig ezek az anyagok, feltétlenül nélkülözhetetlenek az anyagcsere és a szaporo­dás biztosításához. Pedig a D. Ivanovszkij ál­tal felfedezett dohánymozaik- vírus legnagyobb átmérője 15 millimikron volt, a száj- és körömfájás vírusának leg­nagyobb mérete viszont 10 millimikron, azaz kétszer ki­sebb, mint egy élő sejt el­képzelhető legkisebb átmérő­je. Hogyan küzdhető le az el­lentmondás. ha a vírusokat élő szervezeteknek tartjuk. „Űlo molekula" Bármely mikrobának, még a legparánvibb, csupán egyet­len sejtből állónak is ren­delkeznie kell sejtfallal, azon belül kocsonyás citoplazmá- val és annak összetevőivel. — magképző anyaggal, sőt egy elkülönült sejtmaggal is. Bár egy iiyen sejt térfogata ki­csiny, tartalmazza a sejtben végbemenő igen bonyolult fi­zikai. kémiai és biológiai életfolyamatokhoz szükséges molekulákat. A szermentumok és a katalizátorok szigo"i összehangolásában, szinkron­ban működnek, rendkívül gyorsan és szigorúan koordi­nált formában előidézve a szükséges kémiai reakciókat. A vírusok azonban csak ^gy molekulábó állnak. A W. Stenlv 19G3-as Nobel díjas tudós és munkatársai ''1+al írt, „A vírusok és az élet természete” című könyv így kezdődik: „A vírus — a bi­ológia egyik legnagyobb t!t- ka. Élő vagy élettelen — ez a vitatott kérdés, szemmel láthatóan valahol a molekula és az élő szervezet között foglal helyet.” De mit jelent hogy „valahol a molekula és az élő szervezet között?” Sten'y egy másik könyvében a vírusokat élő molekuláknak nevezi. Elvben tehát minden élő­lény sejtes felépítésű. De a vírusoknál semmi hasonlót nem észleltek. Sok vírus mé­rete az élettevékenység foly­tatására minimálisan szüksé­ges térfogat alatt vaii. Min­den élő szervezet okvetlenül tartalmaz kétféle nukleinsa- vat, amelyek a jelenlévő fe­hérjével együtt nukleoprotei- deket képeznek. Nem így a vírusoknál. A gyermekbénu­lást okozó vírus és a do­hánymozaik például csak ri- toplazmatikus nukleoproteid- ből állnak, a grippe vagy himlő vírusa pedig mag- nukleoproteidből. Sőt még azt is megállapították, hogy a fertőzést maga a nukleinspv váltja ki. Ebben az esetben nem beszélhetünk élő vírus­molekuláról. mivel például a grippe vírusánál a nukiein- sav súlya mindössze az égisz vírusrészecske súlyának 1 százaléka. Sok tudós mégsem akarja megfosztani ezeket a titokzatos, szupermi kroszkó- pikus és hatásukat tekintve mégis olvan fontos vírusokat az „élő” elnevezéstől. M. Gr,Iliin, a biológiai tudományok doktora Korunk mezőgazdasága

Next

/
Thumbnails
Contents