Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

WTÍ. íeSpofr S’ frw .*t mact awodwi* i. «8M Élni a szakszervezeti tagságtó! kapott útravalóval Ellenőriz: a lakosság 11 patrióták szava Nyírbátorban Már külföldön is híres mú­zeum. országos érdeklődést ébresztő zenei napok, régi és újonnan telepített üzemek, városias nyüzsgés a történel­mi múltat és a modern je­lent ötvöző településközpont­ban: ez Nyírbátor, a január elseje óta immár „nagyköz­ség”, ahol a lélekszámhoz viszonyítva talán a legtöbb patrióta található, megyénk­ben. Okkal és joggal büsz­kék szűkebb hazájukra a bá- toriak, akik persze nemcsak dicsekedni szeretnek azzal, ami már van, hanem közre­működnek annak eldöntésé­ben is, hogy mi legyen és nem húzódoznak, ha a végre­hajtásra kerül a sor. Magya­rán szólva: itt a községet érintő kis és nagy ügyek nem a párnázott ajtók mö­gött dőlnek el, hanem a szé­les közvélemény előtt, s r ■. „úgy legyen” rögzítésében je­lentős súlya van a patrióták, az egyszerű választópolgárok szavának. Erről hallottam egy múlt esztendei esetet. Ebéd vagy járda? „Amikor már úgy véltük, hogy tervünk maga a töké­letesség. a hatvantagú tanács elé terjesztettük jóváhagyás­ra. Mint derült égből vil­lámcsapás, úgy ért bennün­ket egy látszólag lényegtelen felvetés, aminek a rendezé­se mondhatni felborította az elképzelésünket. Kovács Gyu­la tanácstag a választói, meg a szülők nevében tette szó­vá az óvodás gyermekek élel­mezésének hiányait, s legin­kább azt, hogy a KÖJÁL le­záratta az egészségtelen és veszélyeket magában rejtő konyhát. Háromszáz gyer­mek maradt így egyik napról a másikra ellátás nélkül, akiknek a szülei üzemekbe, hivatalokba jártak dolgozni.” Dönteni kellett, méghozzá sürgősen, amihez nem is olyan kevés pénzre volt szükség. De honnan? A ta­nács vezetői a testülethez fordultak: mi maradjon ké­sőbbre, mit tudnak nélkü­lözni. Érvek és ellenérvek pergőtüzében jutottak el a megoldásig, — például letet­tek a járdaépítésről, ami mé­giscsak hátrább való, mint az ebéd az óvodában — pén­zeket „csoportosítottak át”, s így hozzáláthattak a konyha szükséges felújításához. Ilyen és ehhez hasonló ese­teket sűrűn feljegyez a nyír­bátori közigazgatási krónika. Amikor például megszületett a vízműépítés gondolata, a tanácstagok szinte sorozatban folytatták a párbeszédet a lakossággal. Mert akadtak el­lenzők is, mint minden olyan esetben, ha a választópolgár­nak is zsebbe kell nyúlnia. Nem volt hiábavaló a meg­győzés, mert ahogy a tervet kiterítették a közvélemény BEFEJEZÉSHEZ KÖZE­LEDNEK megyénk vállalatai­nál, intézményeinél a szakszervezeti vezetőség­választó taggyűlések, kül­döttgyűlések. Hivatalosan február 15-ig kell 'megvá­lasztani a testületeket és tisztségviselőket, de már csak néhány üzem küldött- gyűlése vár a közeli napok­ra, A 13 ezer szakszervezeti tisztségviselőből február el­ső napjáig már több, mint 12 500 tisztségviselőt megvá­lasztottak Az SZMT által készített első összegezésekben kieme­lik: az előkészítés és a vá­lasztások során megélénkült az alapszervezetek: politikai munkája. Igényesek voltak a w»1’-"»rvezeti bizottságok a beszámolók készítésénél és a dolgozók tájékoztatásában is. A választásokhoz jelentős segítséget adtak a pártszer­vezetek. Az előkészítés során több he!ven vitára adott alkalmat: vajon fizikai munkásakat válasszanak-e be a szakszer­vezeti bizottságokba. A kér­dés az volt: vajon el lehet-e szakítani a munkásokat a géntől, tudnak-e kellő időt szánni a társadalmi munká­ra. esetenként munkaidőben is. Elsősorban a mezőgazda- sági. az élelm'szerinari, hely­ipari dpi gőzök, valamin t az építők szakszervezeténél fog­lalkoztak ezzel részletesen. A választások frappáns vá­laszt adtak: nemcsak lehet, hanem kell is fizikai dolgo­zókat beválasztani, mert te- vasla+föVkal. meglátásaikkal alanvetően járulnak hozzá a szakszervezet cél iainak ér- vénvesítéséhez. A társadalmi munka yécvé«ánek. a válasz­tott megbízatás gyakorlásá­nak lehetőségét pedig a szak­szervezeti és a gazdasági ve­zetők biztosítani tudiák. JÖ TAPASZTALAT VOLT, hogy a nagyobb szakszerve­zeti bizottságok írásos be­számolót készítettek, ame­lyet a választás plőtt 10—15 nappal eljuttattak a küldöt­teknek. így átgondoltabb, alaposabb hozzászólások vol­tak, megfelelő vita alakul­hatott ki. A beszámolók több­ségében megfelelő helyet kaptak a X. pártkongresszus határozatából adódó felada­tok. A hozzászólók rendkívül sokféle témát érintettek. A legtöbb helyen szóba került az üzemi demokrácia gya­korlatban történő megvalósí­tása. A felszólalók általában szót emeltek a javaslatokra való reagálás ellenőrzése miatt. Nem érdemes ugyan­is ott javaslatot tenni, ahol arra nem válaszolnak — függetlenül attól, hogy hasz­nosították a megjegyzést, vagy nem. A vártnál többet foglalkoztak a felszólalók a gazdasági vezetőktől kapott információkkal. A lényege ezeknek: ne csak év eleién és fél évkor nagy tanácsko­zásokon halljanak a munká­sok a tervekről és a megva­lósításról. A szakszervezet aktívahálózatától számon ké­rik: folyamatosan tájékoztas­sák a szakszervezeti tagokat az aktuális termelési té­mákról. s esetleges lemara­dás esetén ne akkor kérje­nek segítséget. amikor az már emberfeletti munkát igényel. Nagy helyet kapott az üzemek többségében a törzs- gárda jobb megbecsülése iránti igény. Figyelemremél­tó tapasztala’ .ként értékelik a VAGÉP kezdeményezését: az 5 évnél régebbi dolgozók ha­vonta, a fizetési borítékban kapják a pluszpénzt, a „hű­ségjutalmat”. TÖBB SZAKSZERVEZET­NÉL FELVETETTÉK: jobb minőségű munka- és védő­ruhákra volna szükség. Ilyen hozzászólás volt a mátészal­kai ISG-nél, a Nyírbátori ÁFÉSZ-néJ, a vasútnál pe­dig azt tették szóvá, hogy az 1970-ben esedékes ruhákat sem mindenütt kapták meg. Néhány helyen összehasonlí­tották a szak-, betanított és segédmunkások közötti bérarányokat Több meglepő példával szolgáltak: a szak­munkások nem mindig ke­resnek jelentősen többet a betanított, esetenként a se­gédmunkásoknál. Gyakori az | aránytalanság. A munkafegyelem meg­szilárdításáról, a munkaidő kihasználásáról, általában az ezzel kar>csolatos ellenőrzés­ről sok szó esett a választá­sokon. Konkrét, jó javaslato­kat tettek a dolgozók pél­dául a Nyírbogdányi- Kőolaj­ipari Vállalatnál, a Záhonyi MÁV-forgalomnál. Bő helyet kapott a hozzá­szólásokban a szakszervezeti, mozgalmi munka. Felvetet­ték, hogy a bizalmiakat, de a reszortotokat és az aktí­vákat bátrabban kell meg­bízni konkrét feladatokkal, s számon kérni azok végrehaj­tását. Egyes helyeken kifo­gásolták, hogy nem minden esetben él jogával a szak- szervezeti tanács, vagy bi­zottság. inkább csak beszél­nek a jog érvényesítésének lehetőségéről. A VÁLLALATI SZINTŰ TANÁCSKOZÁSOKON ál­talában jelen voltak a válla­latok gazdasági vezetői, de se­gítettek az előkészítő munká­ban is. Felszólalásaikban el­ismeréssel szóltak a szak- szervezeti bizottságok mun­kájáról. igénylik az szb-k véleményét Különösen a «minőség, a termelékenység javításában, a munkafegye­lem további szilárdításában kértek segítséget. A szakszervezeti élet a megyében már a választáso­kat megelőzően fellendült a sok hozzászóló, a jó tapasz­talatok hosszú időre _ nagy segítséget adhat az üzemi, vállalati szakszervezeti mun­kához. Marik Sándor előtt, előálltak a sértődöttek, azoknak az utcáknak a szó­szólói, amelyek kimaradtak a vízhálózatból. Kerül, amibe kerül, vállaljuk — mondták és meg is született a határo­zat a hálózatbővítésről. Ma már a település valamennyi jelentősebb utcájában — mintegy 40 kilométer hosz- szan — kanyarog a vízveze­ték, a szerelők nem győzik bekötni a lakásokat, s beren­dezni a fürdőszobákat. Rózsa ka dombot) Persze, korántsem ilyen milliós ügyekben' kérik — mi több követelik — a lako­sok a beleszólás jogát, ha­nem a kisebb gondok apasz- tása is szívügyük. Az a le­vél, amit tavaly Vadon1 néni küldött a Rózsa Ferenc utcá­ból a községi tanács vb-elnö- kónek címére, csak egy a sokfajta • véleménynyilvání­tásból. Azért méltatlankodott az idős asszony, mert a sok szép építés, fejlesztés mellett elhanyagoltak a parkok, sivá­rak az utcák, ami miatt csak szégyenkezik a nyírbátori ember, ha a zenei napokon betódulnak az idegenek a községbe. Válasz helyett azonnal intézkedtek, ahol le­hetett — mint a Kossuth ut­cán is — virágosítottak, zöld sávot alakítottak ki. Más. A bátori Központi Szőlő a köz­ség egyik legszebb része, he­lyileg ezt már régebben a „rózsadomb” névvel illetik. Innen is jöttéit a lakók, a választók: segítsenek nekik, hogy ne csak a nevében, ha­nem valóságosan is rózsa­domb lehessen a környék. A tanács vásárolt is mindjárt félezer rózsatövet, a lakók el­ültették, vázat formáltak lu­gasnak, s most már, ha me­legszik az idő, pompázik majd a sok virág a dombte­tőn. Mondják a tanácsnál: — Korábban, amíg mindent a járásnál, a megyénél döntöt­tek el. mi meg legfeljebb csak bólogattunk, el lehetett aludni egy-egy tanácsülésen. Most pedig, hogy sok kérdés­ben .magunk dönthetünk, szinte kikívánkozik a szó az emberekből, vigyáznak min­den forintra, nehogy felesle­gesen költsük eL Terv — nagyító alatt Ezek után természetes, hogy a fogadóórák sem for­málisak, jóllehet, Nyírbátor­ban a lakossággal történő kapcsolattartásnak más útjait is keresik. Itt van például most a település negyedik 5 éves terve. Az elképzelést először a népfrontelnökség elé tárták, ezt követően a vállalatok, intézmények ve­zetői nyilvánítottak véle­ményt, majd a tanács állan­Beke Sándorék Vásárosna- ményban szoba-kan yhás kis házban laknak tizenegyen. Jobban mondva nyolcam, mert két gyerek, a tizenkét éves Mihály és a tízéves Zoltán állami gondozásban van, a férj pedig csak a hét­végeken van odahaza. A szobában szerény beren­dezés, rengeteg ágy, a házi­asszony kedvesen fogad. Csak én vagyok zavarban. Hogyan kezdjek hozzá faggatni egy embert, egy anyát, mivégre ez a sok gyerek, s ha már van, hogyan élnek? — Nem luxusban és nem is jól Napról napra. A legna­gyobb baj, hogy én nem tu­dok dolgozni. Az egészségem miatt. Meg aztán van itthon éppen elég munka a gyere­kek után is. Hiszen közülük még egyik sem keres. A leg­idősebb Sándor, ipari tanuló. Akkor majd már másképp lesz, ha ő is hoz haza pénzt A sok gyerek csak a fele­ség családjában volt tradició. Ö maga is kilencedmagával volt gyérek odahaza. De a szülei is, mind a ketten, so­Ök tizenegyen kan voltak. A férjnek viszont rajta kívül csak két testvére van. És ők? Akarták a gyere­keket? — Ki tudja! Jöttek. És amikor már megvannak, ak­kor mind egyformán szereti az ember. Hiszen mindegyik gyerek és mind az enyém. Mihály és Zoltán? — Nem mostohák. Csak hát nekünk is és nekik is jobb, ha állami gondozásba van­nak. Minden vasárnap meg­látogatom őket, minden szün­időben itthon vannak. Velük nagy az örömöm. Jól tanul­nak és megértenek bennün­ket. Nem haragszanak ránk. Pénz! Beke Sándorék is abból élnek — Van, összejön. Nem tu­dunk belőle hűtőgépet venni, de a kenyérrevaló mindig megvan. Ott az uram fizeté­se. nem keres rosszul, az aiapja 2400 forint, erre jön még a családi pótlék meg a mellékes. Kijön az havonta öt-ötezer ötszázra is. Beke Sándor hetente jár haza, Kazincbarcikán dolgo­zik,, a munkásszálláson lakik, minden fillért félretesz. — Tavaly megkérdezte a párttitkárunk, hogy van-e odahaza televíziónk. Ugyan, hogy lett volna. Hát összead­ta a gyár Én nagyon akar­tam mondani, hogy inkább adják ide a pénzt. De most már nem bánom. Az a gyere­kek kedvence. Az utazás, az ingázás fá­rasztó, az is pénzbe kerül, tudja ezt maga is. Munka meg itthon is lenne. — Lenne. De nehéz már ilyenkor a változtatás. Szere­tek ott dolgozni és engem is1 szeretnek. Megbecsülnek. Most már csak kihúzom a nyugdíjig. A fiam. a legidő­sebb az már más lesz. Laka­tosságot tanul, otthon akar elhelyezkedni. Én is bizta­tom, bár volt egy olyan ter­vem, hogy magam mellé ho­zom. De ne próbáljon annyit az a gyerek, mint én. Az a gyerek jól tanul, jö­vőre végezni fog, jövőre már saját keresete lesz. — Én mindig csodáltam anyámékat. Sokan vagyunk, sok kell és mégis megkap­tunk mindent. Nem emlék­szem, hogy valamikor is éheztem volna. Az ennivaló az más. A ke­nyér kikerül, a hús otthon nő, sok a csirke, disznó is hízik minden évben egy. — Ez az én munkám. Ha már itthon vagyok, eltartom azt a pár csirkét, kihízlalam a tavaszkor vett malacot, így legalább én is hozzájáru­lok valamivel a megélhetés­hez. Az utcában jó, ha két gye­rek van családonként. A fia­talabbaknak egy vagy még annyi se. — Megmosolyognak, ami­kor megyünk valahová. Igaz is. mintha egy egész nász­nép lennénk. De én nem szé­gyellem. Nekem egyformán kedves valamennyi. Dicsőségre kilenc gyereket szülni vagy értelemre. Beke Sándomé azt mondja, ezen még sohasem gondolkozott. Horváth S. János dó bizottságai csiszolnak rai- ta. Csak mindezek után „ve­szik bonckés alá” a tanácsta­gok 10—15-ös csoportokban, hogy megismerése után tájé­koztathassák közvetlen vá­lasztóikat a tervről, kérjék a véleményüket, javaslataikat. Február végén aztán maid összeül a teljes községi *a- nács, hogy végérvényesen döntsön a település fejlesz­tésének sorsáról. Várhatóan sokan elmond­ják majd véleményüket, hi­szen az 1975-ig terjedő idő­szakban több próbálkozás közvetlenül is érinti a lako­sokat. Igv például a szenny- csátorna építésének folytatá­sa. Ezt egyelőre csak a tár­sult vállalatok finanszírozzák — 1972-re kész a gerincveze­ték, — de később a mellék­utcákra is sor kerülhet. Az­tán a regi vágy: a termálkút. Az idén már meglesz a me­leg viz, de nagyon jó volna ugyancsalt ebben az évben, társadalmi munkával fürdő- medencét is kialakítani! Nyilván sokan hiányolják majd, hogy a mostani terv nem jelöl meg bölcsődét, óvodát, pedig holnap már — éppen az iparosítás miatt — e téren is nehezülnek a gon­dok. — Eddig is minden döntés­nél kikértük a lakosság vé­leményét, így teszünk a jö­vőben is — mondják a ta­nácsiak. — így ha valamire nem telik, azért nem a ve­zetőkre panaszkodnak a lako­sok. Ez a széles körű vitá­ban kialakult egyetértés a legfőbb biztosíték a ránk vá­ró még nagyobb munkák si­keres elvégzésére. Öt éve még a tízezret sem érte el Nyírbátor lakóinak száma, ma pedig a lélek- szám meghaladja a 11 ezret. Innen nem vágynak el, nem mennek el, jól érzik magu­kat az emberek, amihez elég sok köze van az egyre de­mokratikusabb közigazgatá­si gyakorlatnak is. Angyal Sándor IEGYZET; A térítés miatt* Nem vitatéma, tapasztala­tok bizonyítják: a falusi is­kolák mellett működő nap­közi otthonok sokat segíte­nek abban, hogy a gyengéb­bek jobbakká váljanak, a iók kiválóakká. E kézelfog- ható haszon és eredmény el­lenére van egy nyugtalanító jelenség: sole napköziből fogy a tanuló. Sok családban az édes­anya tavasztól nyárig, ami­kor a mezőgazdaságban a csúcsok vannak, elmegy dol­gozni és keres is szépen. Szeptemberben, októberben azonban már nem tevékeny­kedik a tsz-ben, akad ott­hon is tennivaló bőven. De hát a szabály az szabály, a kereseti1 igazolást mell ékelni kell. amiből kiderül mond­juk az, hogy az utóbbi 4 hónapban keresett 8 ezret. És ez mái' beszámít a napközi­díj megállapításába. Felmerül a lehetőség —és ezt diktálja a józan ész is, — hogy a díjak megállapí­tásánál a mezőgazdaságban időszakosan dolgozó anyák esetében ezt a keresett ösz- szeget ne három—hat hónap­ra osszák el, hanem az egész évre. Hiszen így reális. Vég­tére is nem igazságos, hogy valaki, aki az évből 3—4 hónapot dolgozik, egész tan­évben áldozata legyen ennek,. Az iskolai napközi hasz­nos vívmány. Sajnos, a csali mechanikusan alkalmazható rendelkezés éppen azokat sújtja, akiknek gyermekei leginkább rászorulnak * rendszeres felügyeletre, ta­nításra, korrepetálásra. A szülőktől a jelzés már el­jutott a megyei tanácshoz. Bízunk abban, hogy az ő fi­gyelmeztetésük segít abban, hogy a rendeletet okosan módosítsák. Borget Lajos Javulnak a munkakörülmények Tégla és cserép félezer lakáshoz l Usabercelröl Lassan enged a ragadós agyag a tiszaberceli téglagyár udvarán. Nem könnyű a köz­lekedés a nemrég még nyers tégla kazallal takart, esőtől védett területen sem. Pedig már csak néhány kazal tart­ja magát. Egyre nagyobb tempóban „lakmározik” be­lőlük a telhetetlen gyoanrú égetőkemence. A. nyáron gyártott nyersből már csak február első dekádja végéig tart a készlet, s aztán kialszik a tűzfolyam az ógetőkemen- cében. Megkezdődhet a kar­bantartás, az új feladatokra való felkészülés. Az elmúlt év nem hozta a tervezett eredményt. Az ár­víz miatt sokat szünetelt a nyersgyártás. csökkent az égetés tempója is. Egymillió­val kevesebb tégla készült, mint amennyit terveztek. Pe­dig — amikor már dolgozni lehetett — majdnem félmilliót törlesztettek. Nem volt szünet még vasárnap sem. Á tizen­három vasárnap végzett túl­munka eredménye; húsz la­káshoz elegendő tégla. Meg­tették amit még lehetett. Az idei, részletes feladato­kat még nem kapták meg. De tudják: többet várnak tőlük, hiszen — ha nem is a várt mértékben — javultak ehhez a feltételek is. Kaptak egy új NDK-gyártmányű vákuum­prést, földmunkagépet az agyagbányába, és egy új épületet, ahol az irodákon s egyebeken kívül a szociális létesítmények is helyet kap­ták. Nem kell már tarisz- nyázni. száraz kosztat enni. Az ebédlőben a helyi terme­lőszövetkezet bisztrójában készült ebédet tálalnak a munkásoknak. Úgy tervezik, hogy az idén — kis egységükre átszámítva — tízmillió téglát készítenek, háromféle méretben. Cserép­ből egymillióval számolnak. Ez a tégla- és cserépmennyi­ség félezer kislakás, egy va­lóságos kis falu felépítéséhez: elegendő. Ami pluszt adnak még; az az ehhez szükséges kupáscse- rép, s ami új, eddig még nem gyártott, az a falburkoló tég­la. A tavaly végzett kísérle­tek azt igazolják, hogy a ti­szaberceli agyag erre a célra kiválóan alkalmas, hiszen minősége messze vidéken egyedülálló. Készlet is van j>elóle; az eddigi kutatófúrá­sok szerint negyven évre ele­gendő agyagot rejt még a fa­lu határa. A tavaszi rajtra már meg­kezdték az előkészületeket. Legnagyobb gondjuk a sínhá- lózat fejlesztése, mivel az agyagbánya is elég távol van már a gyártól. Sok utánjá­rással vásároltak is ötven méter kiselejtezett, ócska vasúti sínt a MÁV-töl. Legnagyobb problémájuk! azonban, hogy az időjárás még mindig nagyon beleszól a gyártás menetébe. Hiába kapták a korszerű földmun­kagépet az agyag kitermelé­séhez. Ha hosszan tartó esőt kapnak, le kell állni a terme­léssel, mert sínnel együtt el­süllyed a nehéz gép. Most azzal kísérleteznek, hogy a gép előtt a talajt fóliával ta­karják, hogy szárazon tart­sák. Ha ez sikerül, jelentősen, előre tudnak jutni az idei feladatok megvalósításába»,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents