Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

tf. 9ÍJ*i 1f*r.FT MAr»TAROP<!7AO 1971. február f (Folytatás az 1. oldalról) szerzett népszerűséget: ma­gas összeköttetései révén bu­sásan jövedelmező vállalko­zásokba fektette be az exklu­zív nyilatkozataiért kapott tiszteletdíjakat, s vagyonát ma már 1—3 millió dollárra becsülik. A, parancsnok két társa, a 40 éves Edgar Mitchell és a éves Stewart Roosa még újonc, ez az első űrrepülé­sük Az Apollo—14 három űr­hajósának hétfőn a kora reggeli órákban sikerült összekapcsolni a parancsnoki kabint a hold­komppal és folytatni a repü­lést a Hold felé. Az a ko­moly nehézség azonban, ame­lyet le kellett győzniük, kér­désessé teszi, vajon leszáll- hatnak-e a Holdra. A NASA egyik alkalmazottja a hous­toni ellenőrző központban ' ;- jelentette hogy Alan She­pard parancsnok és két oiló­ra tarsa. Stewart Roosa és Edgar Mitchell még nem dön­tött véglegesen a leszállásról. A döntés meghozatala előtt pontosan meg kell vizsgál­niuk a kapcsolási mechaniz­must amelv az előbbiek so­rán csődöt mondott. Ennek a felülvizsgálatnak közén- európai idő szerint hétfő délig meg kell történnie. Ezt követően határoz majd a houstoni irányítási központ, hogy a tervek szerint folvtat- ni lehet-e a Holdra repülést. A Holdra szállás során össze­sen két lekapcsolási és egy összekapcsolási manővert kell végrehajtani. Miután sikerült az össze­kapcsolás, az Apollo—14 is­mét normálisan folytatta ú*- ját. A földi ellenőrzés "datai szerint az űrhajósok pontosan az előre kiszámított pályán haladnak és hétfőn végre­hajtják a tervezett pályamó­dosítást. A sikerült összekap­csolást követően a harmadik rakétafokozatot a kiszámított pozícióba helyezték, ahol is­mét begyújtották, hogy egy más úton repüljön a Holdra. Becsapódása a Hold felszíné­re fontos adatokat szolgál­tathat a holdszeizmológiai kutatás számára. Vajon az indulás negyven­perces késése, a holdkomp és a parancsnoki kabin nehézkes összekapcsolása amely a ter­vezett egy óra helyett majd­nem három óra hosszat tar­tott, milyen mértékben érinti az Apollo—14 missziójának időrendjét? Erre a kérdésre — mint az AFP írja — a houstoni ellenőrző központ szakemberei még nem tudnak pontos választ adni. A houstoni űrközpont az elé a választás elé kerül, hogy megkockáztassa-e az űrhajósok biztonságát a Holdról majd felemelkedő holdkomp és az anyaürhajó újbóli összekapcsolásánál, vagy inkább lefújja a Holdra szállást, az egész vá- ialkozás célját. Hétfőn éifél előtt az Anollo—14 túljut azon a pon­ton. ahonnan motnrja'nak begyújtásával még köz­vetlenül pályamódosítás nél­kül — visszafordulhatna a Föld felé. A houstoni központ hétfő délután a dokkolási mecha­nizmus további vi/ssniatára adott utasítást. A CBS tudó­sítója szerint az Apollo—14 hozzávetőlegesen 400 millió dollárba kerülő útjának ki­menetelétől olyan nagy mér­tékben függ az egész Apollo- program sorsa hogy i el «“ni eg inkább hajlanak a kockáza­tok. mint egy újabb sikerte­lenség vállalására. amelv betefőzné az Apollo—13 csak­nem katasztrófával végződött kudarcát. A tudósító szerint az is nyilvánvaló, hogy She­pard parancsnok közismert becsvágva ugyancsak a Hold­ra szállás megkockáztatását. sugalmazza. 16.45 órakor az Apollo—14 154 343 kilométerre volt a Földfői és óránkénti sebes­sége 4967 kilométer. Két hete tart ' 'AohlUfól az angol postásszfrájk A vasárnapi tárgyalások kudarca után továbbra sincs semmi jele annak, hogy az angol postások a közeljövő­ben újra felvennék a mun­kát. Londonban biztosra ve­szik hogy a sztrájk még legalább egy, de inkább két hétig eltart. Az automata te­lex- és telefonösszeköttetés egyelőre zavartalanul műkö­dik, a kézi kapcsolású inter- ui-bán telefonszolgálat vi­szont hosszú késedelmeket szenved, miután a kezelők nagy része csatlakozott a sztrájkhoz (a telefonoskisasz- szonyok egy része közölte. hogy egyszerűen képtelen sztrájkolni, mert semmilyen megtakarított pénze sincs). A lakosság immár 13 napja nem kapott és nem küldhe­tett levelet, táviratot, csoma­got. Az utcai levélszekrények nyílása változatlanul le van ragasztva. Hétfőn az angliai Ford autógyárak dolgozóinak újabb ezrei csatlakoztak a halewoodi és a degenhami Ford-üzemek sztrájkjához. — A dolgozók, mint sértőt, visz- szautasították az amerikai érdekeltségű társaság heti két font összegű béremelési aján­latát. Riad nyilatkozata február 5-ről Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn ki­jelentette, hogy Egyiptom nem tulajdonit különleges jelentőséget a február 5-i dá­tumnak. „A nyugat azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy február 5. történelmi elentőségű nap. Az igazság viszont az, hogy csupán a háborúnak egy újabb nap­járól van szó”. Magyarázat­képpen a külügyminiszter hozzáfűzte, hogy az EAK vé­leménye szerint a háború gyakorlatilag 1967. június 5. óta szakadatlanul folyik. Az egyiptomi álláspont legfon­tosabb mozzanata az, hogy nem fogadja el az izraeli megszállás tartósítását. Riad hangoztatta, hogy nem érthet egyet bizonyos ame­rikai hivatalos személyisé­gekkel, akik a közel-keleti béketárgyal ások progresszió­járól beszélnek. Kairói megfigyelők Riad meaje'<I'«7'-"iből azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy Egyiptom nem tekinti ugyan valamiféle határvonalnak a harci es"'1'*km ínyek szem­pontjából a február 5-i ha­táridőt. tehát ennek lejártá­val nem feltétlenül kezdi ■íjra a harci cselekményeket. Másrészt viszont a további­akban a tűzszünetet sem te­kinti kötelezőnek magára nézve. Tsrner-rfes egyébként, hogy F 'K remzetvédelmi ta­nú .íc ke'S'tem reegel ül ösz- sze. hogy megvitassa a leg- uf *'bi politikai fejleménye­ket és a katonai helyzetet Cr" örtökön alig néhány órá­val a tűzszünet lejárta előtt, Anvar Szadat elnök a nem­zetgyűlés rendkívüli ülés­szakán mond beszédet. II munkavédelmi kutatásokról tár1 yait a SZOT elnöksége Tcsvcszí ünnep Kínákén Kína megenyhült légkör­ben, kényelmesebben és vi­dámabban töltötte az 1971. évi tavaszünnepet, mint egy esz­tendővel korábban. Idén alig egy-két "ikk ítélte el azokat a falura küldött városi fiata­lokat akik haza kívántak utazni az ünnepekre. Nem volt hangsúlyozott felhívás arra. hogy az ünnepet for­radalmi szellemben, önkéntes munkával töltsék a dolgozók, a védelmi készültség erősí­tésére. a termelés növelésére, s a túlzott evés-ivás, dinom- dánom elleni figyelmezteté­seket is megritkították. Egy esztendővel ezelőtt a tavaszünnep pontosan annak a kampánynak közepére esett, amelynek célja az or­szág védelmi készültségének fokozása volt. Országszerte óvóhelyeket ástak, a városok utcáit földhegyek borították. Ez a munka ugyan azóta is folyik, • de egészében az épít­kezés, intenzitása csökkent, sőt hosszú évek óta először a város déli részében na­gyobb szabású lakásépítke­zés is megfigyelhető. A poli­tikai hangulat is enyhültebb. hiszen egy évvel ezelőtt a fő jelszó az volt, hogy fel kell készülni az „imperializmus és a szociál-imperializmus” ré­széről fenyegető atomháború1 ra, ma viszont az, hogy bár a háború veszélye továbbra is fennáll, s továbbra is éberségre van szükség, a fő tendencia a világon a forra­dalom. Az ünnepet nagysza­bású tisztasági kampány előzte meg, Kína-szerte. A hagyományos petárdák, ame­lyek a múltban a gonosz szellemek elűzését szolgálták, ma gyerekjátékká lénvegül- tek át. A piros pattantyúk robaja napokig betöltötte a várost. Ezen a háromnapos ünne­pen, amelyet sok helyen, kü­lönösen falun, ötnaposra bő­vítették a szombattal és a vasárnappal, hagyományo­san felkeresik egymást a családok egymástól távol elő tagjai. Az evés-ivás, ajándékozás sem maradt el. Ajándékot kaptak a gyerekek, s a fel­nőttek ás. Pekingben a mi karácsonyi bevásárlásaink­ra emlékeztetett az áruházak, élelmiszerboltok forgalma. Az emberek Pekingben sorban álltak, hogy bevás' oljanak friss halból, húsból amelyet olyan mennyiségben íozta’ a városba, hogy csak a járdán tudták tárolni, halomba rak va az oldalasokat. Kekkonen a pápánál Urho Kekkonen finn ál­lamelnök mielőtt elutazott Rómából, hétfőn délelőtt ta­lálkozott VI. Pál pápával. A kihallgatás egy óra hosszat tartott. Főként az európai biztonságról és enyhülésről esett szó. A pápa hangsúlyozta Kek­konennek, hogy milyen na«' érdeklődéssel viseltetik i Szentszék az európai bizton ságra irányuló finn kezde­ményezés iránt. Kekkonen el­nök hétfőn befejezte hivata­los olaszországi látogatását és elutazott Rómából. A SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézet eredményeit vizsgálva a SZOT elnöksége hétfői ülé­sén megállapította, hogy az elmúlt öt évben a munkavé­delem 46 problémáját oldot­ták meg a kutatok. Uj mód­szereik 70 százalékát a gya­korlatban is bevezették, illet­ve elterjesztésük folyamat - ban van. Újfajta fúró és kő- zetrepesztő berendezéseikkel a kőbányásza than csökkentet­ték a szilikózisveszé’y.. a kohászat és a vegyipar részé­re hatásos porleválasztó be­rendezéseket dolgoztak ki. Különböző iparágak számára olajálló hi'j'anv. illetve por ellen védő munkaruhákat, légfüggönyös hegesztőpaj- 7,so*, a tetőfedők részére kü­lönleges védőcipőt készítettek. Az intézet ötszáz tanulmány­ban dolgozta fel a zajok csök­kentésének módszereit és azokat az érdekelt vállalatok rendelkezésére bocsátotta Kutatási eredményeik nagy részét szabadalmaztatták, s a tanulmányok iránt külföldön is igen nagy az érdeklődés. Olasz, indiai, finn cégek ér­deklődnek például az újfajta porleválasztó berendezések iránt. A következő években még hatékonyabb eszközöket akar­nak feltárni a foglalkozási betegségeik megelőzésére, gon­doskodnak újfajta biztonsági berendezésekről, s a többi között olyan módszereket s kidolgoznak, amelyekkel az eddiginél sokkal pontosabban meg lehet határozni a levegő gáztartalmát, így biztosabban mer előzhetők a mérgezés k, robbanások Behatóan vizs­gálták a mezőgazdaság keml- "ílrsával járó úi feladatokat. Az előrehaladás gyorsításá­ra az intézet kiépíti, illetve bővíti együttműködését a többi KGST-ország társirrtéz- ményíval. A levegő szen’'"?- ződésének csökkentésében és az egyéni védőeszközök kid >1- gozésájjar szovjs - lengve’ és csehszlovák szakemberekkel működnek egvütt. Szint? va­lamennyi KOST-ivstú? társ­intézményével konzollá’ o-'í az ergonómia legújabb e-s 1- roényeinok alkalmazási'. !. A párhuzamot kutatások el­kerülése érdekében együtt­működési szerződéseket ki­rálynők kötni külföldi intéz­ményekkel dökumantá" \'x cseréjéről, szabadalmok. n- formációk kölcsönös átadásá­ról. A SZOT elnöksége A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézet jelentését elfogadta. Ugyancsak elfogadta a smtk-* szervezetek és a SZOT 1971 évi Költségvetéséről szóló elő­terjesztést A po’gári kollégium munkájáról tárgyait a Legbelsőbb Bíróság te!jes üfése A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága hétfőn teljes ülést tartott, amely megvitatta a polgári kollé­gium kétévi működéséről ié- szített beszámolót. A teljes ülésen megjelent dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter és dr. Szénást Géza legfőbb ügyész is. Dr. Szakács Ödön, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke meg­nyitó beszédében áttekintést adott a Legfelsőbb Bírósáp? kollégiumának az elmúlt idő­szakban — a IX. kongresszus határozatainak szellemében — végzett munkájáról, s ar­ról a fejlődésről, amely a Legfelsőbb Bíróság elvi irányí­tó tevékenységének módsze­rei és hatékonysága tekinte­tében végbement. — A X. kongresszus hatá­rozatában megjelölt célok megvalósulásának elősegíté­se a Legfelsőbb Bíróságnak is elsőrendű kötelessége — mutatott rá. Ezután a teljes ülés beha­tóan megvitatta a polgári kol­légium beszámolóját, amely részletesen elemezte a külön­böző jogágak területén vég­zett ítélkezést és elvi irányí­tó munkát, annak eredmé­nyeit és társadalmi hatását. Felszólalt dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter is. Kiemelte a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak az új gazdasági mechanizmus beve­zetése óta eltelt időszakban betöltött kiemelkedő jelentő­ségét. Az új jogszabályok al­kalmazása komoly feladatok elé állította a Legfelsőbb ’ í- róság polgári kollégiumát. Megelégedéssel állapította meg, hogy a polgári kollé­gium feladatainak megfele­lően eleget tett. Hatékonyan közreműködött a mechanikus jogalkalmazás felszámolásá­ban és a szocialista jogtudat fejlesztésében. Dr. Szénási Géza legfőbb ügyész felszólalásában elis­merőleg nyilatkozott a polgá­ri kollégium munkájáról, nagyra értékelte a szocialis­ta humanizmust, amely a személyiségi vonatkozású ügyekben a polgári kollé­gium jogalkalmazó és elvi irányító munkáját jellemezte. A teljes ülés dr. Szakács Ödön zárszavával ért véget. Szamos Rudolf: 13. A szemközti sarok­telken épült házban, a ká­bítószer ügyosztály nyomo­zóinak szerencséjére, egy vá­rosi tisztviselő lakott, aki megengedte, hogy a villa fö­lé emelkedő szecessziós sa­roktorony cirádái ezúttal elő­ször hasznos célt szolgálja­nak. A rendőrség igyekezett feltűnés nélkül egy teleob- jektivvel felszerelt fényké­pezőgépet elhelyezni a szűk toronyban. Sikerült, s mire Fleurot az Interpol milánói rezidensének irodájába ért, az asztalon nemcsak a Bonta villában az elmúlt húszon négy órában megfordult sze mélyek fényképe hevert ha nem a párizsi központ azo nosítási válaszai is. „Paol> Greco és Giacomo Scirrat? mindketten kábíószercsem- pészés miatt az Egyesült Ál­lamokban többször elitélve. 1950-ben kiutasítva. Antonio Amporeale a New York-i ki­kötőnegyedben ténykedő gengszterrakott tagja. Több­ször gyanúsítva kábítószer- csempészés miatt, de bizo­nyítékok hiányában minden esetben szabadlábra helyez­ve. Kiutasítva 1948 ban.” Fleurot gondosan nézeget- te-vizsgálgatta a fényképeket és bár a villában megfordul­tak közül csak hárman sze­repeltek az Interpol bűnügyi nyilvántartójában, meg volt győződve arról, hogy a többi négy fénykép gazdája sem ártatlan madárka. A szomszéd asztalnál ücsör­gő Jannot sem tudott többet az ismeretlenekről. Erről be szélgettek. mert hisz a milá­nói rendőrséggel sem kerül- ek még összeütközésbe és így személyazpmoss'a'ikat . egyelőre homály fedte. Míg erről beszélgettek, megcsör­rent a telefon. Jannot emel­te füléhez a hallgatót. Né­hány másodpercig némán bá­mult maga elé„ majd izgatot­tan felkiáltott: — Ne mondd! Várj! Azonnal intézkedem! és letette a kagylót. — Most fordult Fleurot-hoz — el le­hetne kapni a bandát. Az ügyeletes szerint a Bonta villa kapuján most először fordult be egy KZ 181700 Milánó rendszámú Lancia tí­pusú fekete autó... Tetten ér­hetnénk őket. , — Nyugalom — hútötte le kollégája buzgalmát Fleurot, miközben szivarjával bab­rált melynek vége sehogyan sem akart szipkája nyílásá­ba férni. — De főnök! ...Talán so­sem tér vissza ez az alkalom. A Bonta villa a milánói fiúk szerint is amolyan kábító­szerraktár lehet... — Mi nem a raktárt. ha­nem az egész szervezetet akarjuk, Kérdeztesse meg, kié a kocsi és intézkedjen, hogy hárman váltásban kö­vessék. — Igenis, — válaszolta nem túlságosan meggyőződ­ve Jannot. Öt perccel később a nyil­vántartó jelentkezett. „A KZ 181700 Milánó rendszámú gépkocsi Vicenzo Fiorenza, Milánó, Piazza Vittero Em­manuele 5. szám alatti lakos tulajdona. — Ehhez mit szól, Jannot? Egyre érdekesebb, ugye? Küldjön néhány embert eh­hez a Fiorenzahoz... És lehe­tőleg személyesen ügyeljen arra, nehogy szelet fogjon a madárka. A Lancia-t pedig úgy kövessék, hogy megtud­juk, ki a következő lánc­szem. Fleurot ösztönösen megér- zett valamit. Az alaposabb elemzésre ideje még nem volt, de amikor a Bonta ne­vet hallotta, palermói vizs­gálódásai törtek fel tudata mélyéről .. „Vajon a vezér itt tanyázik-e, vagy Paler- móban, vagy valahol má­sutt?” — töprengett a fel­ügyelő. — Elindult — szólalt meg a fali hangszóró. Freurot kérte az URH-s kocsikat. Az összeköttetés tökéletes volt. A Strada Libertade-n már meg is történt az első váltás. A Lancia Milánó óvárosa fe­lé tartott. A felügyelő mel­lett ülő detektív felszisszent: — Itt baj lesz. Fleurot felkapta fejét: — Hogyan mondta, kolléga úr? — Mondom: baj lesz. A nyomkövető kocsi helyzetje­lentéséből arra következte­tek, hogy a Lancia az óváros forgalmába igyekszik és ott olyan nagy a tumultus, hogy a felfedezés veszélye nélkül szinte lehetetlen feltűnés nél­kül egy autót követni. — Megkérhetném? — mondta Fleurot. — Adassa le a kocsi körözését az összes határátkelőnek és vala­mennyi olasz rendőrőrsnek .. — Kérem... — és szinte abban a pillanatban, amikor a Scala közeléből a kettes számú nyomkövető kocsi je­lentette, hogy a csúcsforga­lomban szem elől vesztette a Lanciát, már az 1000 kilomé­ter hosszú félsziget minden városába, minden önálló rendőri Örsére megérkezett a milánói kapitányság köröző rádiógramja. Néhány perccel később a Victor Emmanuel tér egyik cukrászdájából jelentkezett a Vincenzo Fiorenza lakására kiküldött két nyomozó. Azt jelentették, hogy Fiorenza hónapok óta külföldön tar­tózkodik és állítólag Ham­burgban vendégmunkás. Flenjot, az információ vé­tele után azonnal megkeres­te az Interpol központját és a beszélgetésbe kapcsolódó szá­mitógép már jegyezte is a* adatokat. Másfél órával ké- » sőbb a nyugatnémet beván­dorlási hivatal jelentette Pá­rizsnak, hogy Vincenzo Fio­renza Hamburgban, az egyik tengerészmulatóban pincér. Jelenleg is munkahelyén tar­tózkodik... — Ez egyre szebb. igaz Jannot? — kérdezte Fleurot — mit szól hozzá? — Átejtés. A fickó itt hagy­ta a kocsiját, a banda többi tagja meg nyugodtan grasz- szál vele. — Magam is azt hiszem... Ezek mindenre gondol1 ak. Csoda ravasz fickók . Ezek után az sem lepne meg, ha a Lanciáról dél felől kapnánk valami hírt. ...Az esti géppel megérke­zett Párizsból az Interpol fő­felügyelője, Marc is. Jannot és Fleurot részletes beszámo­lója hallatán elégedetten dör­zsölte kezét. — Jól van, fiúk, — dör- rnögte. — Egy lépéssel máris közelebb jutottunk Nápoly- hoz... Na, nézzük, mit tudnak az olasz kollégák. Megláto­gatjuk őket, hátha megkínál­nak egy jó forró olasz feke­tekávéval. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents