Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Hm. jsfcfiiar A KELET-MAGYARÖRSZAG t mé Szerkesztőségi kerekasztal: ,J0 Ujj módon tervezni, Tíz család tűzhelye Látogatóban a falusi harmadik műszak ürügyén gazdálkodni önállóság, tervezés. piac, vállalatfejlesztés és az 1971- es várható eredmények sze­repeltek azon a kerekasztal- beszélgetésen, amelyre a szer­kesztőségben került sor. A vita résztvevői: Buji Ferenc, az UNIVERSIL igazgatója. Kónya Sándor, a Nyirbogdá- nyi . Kőolajipari Vállalat igazgatóhelyettese, Markovics Gyula, a VAGÉP igazgatója és Farkas Kálmán újságíró. PAKK AS KÁLMÁN: í Három esztendeje érvénye­sül a gazdaságirányítás új rendszere, örvendetes, hogy az eltelt idő alatt kezd meg­honosodni az önállóság a ve­zetésben. Milyen tényezők határolják be? BUJI FERENC: Egy példát említenék. A tervutasításos gazdaságirá- ^nyitás időszakában, 19ö8-ig egyes termékeink termelését — a kerámiát, a beton- és vasbeton elemek gyártását — az állam dotálta. Csak ezért nem volt veszteséges a vállalatunk, de valójában gazdaságtalan volt a terme­lés. Miután módunk nyílt át­csoportosításra. jövedelme- sróbb ágazatok, az üvegtech­nikai üzem fejlesztésére, az oxigéngyártásra, s az építő­ipari műanyagok termelésé­re. gazdaságossá vált a vál­lalat így már az első évben kl árbevételből származó nyereségünk 3 millió volt KÓNYA SÁNDOR; A Nyirbogdányí Kőolaj­ipari Vállalatnál az utóbbi 3 esztendőben csökkent a kő­olaj feldolgozásának rneny- nyisége. Ennek ellenére 1969- ben csaknem 19 millióval, 1970-ben pedig több mint 26 és fél millióval volt nagyobb b nyereség. Hogyan értük el az eredményt? Úgy, hogy a saját köriilinényeinknek megfelelő gyártmány- és gyártásfejlesztést valósítot­tunk meg. Olyan termékek termelésére tértünk át. ame­lyekkel importcikkeket szo­rítottunk ki, s ezeket olcsób­ban állítjuk elő. Ilyenek a pa- raffintermékek, amelyeknek ma már sorozatát gyárt­juk. Ezek egy mam- mutgyárnak gazdaságtala­nok lennének, de nálunk gazdaságos is, nyereséges is. Gyorsan tudunk reagálni a piac követelményeire, s változtatni, ha szükséges. MARKOVICS GYULA: különbséget. A VAGÉP-nek a vállalati árbevételi terve 1960 és 68 között 9 millióról 70 millióra növekedett Az utóbbi két évben viszont 40 millióról 90 millióra. Mert nemcsak a kor­látok szűntek meg, nemcsak az önállóság növekedett, ha­nem a felelősség is nagyobb lett. Reálisabbá vált a ter­vezés, van elképzelés a fej­Nálurík megtörtént, hogy 1968 előtt minden esztendő­ben ugyanolyan mennyiségű kohászati alapanyagot kap­tunk annak ellenére. hogy lehetőségünk nyílt volna kor­szerűbb termékek gyártásá­ra. De ezt a keretgazdálko­dás megakadályozta. Miután erről áttértünk, az önálló ter­vezésre, gazdálkodásra (ame­lyek persze egy sor gondot is okoztak), a 300 tonna ko­hászati alapanyaggal szem­ben tavaly már 5 ezer ton­na alapanyagot dolgoztunk fel, s korszerű, a piacon ke­resett termékeket gyártot­tunk. KÓNYA SÁNDOR; Oda keli. figyelni nagyon minden mutató alakulására. Ezért terveztünk úgy erre az évre, hogy továbbra is a speciális paraffinokat gyárt­juk. Igényli a piac. Kutatá­si célokra félmilliót fordí­tunk, szerződésünk van ku­tatásra a MÁFKI-val (Ma­gyar Ásványolaj- és, Földgáz­ipari Kutató Intézet) és a NAKI-vai (Nagynyomású Kutató Intézet). A fővárosi Lardol i n -gv ártól pedig át­vesszük egyes termékek gyártását. Ezekre alapozzuk a piacot, s távolabbi ter- vímkben is számításba vesz- szük. Erre az évre így ter­vezhettünk több mint 32 milliós nyereséget. MARKOVICS GYULA: Egyetlen összehasonlítással szeretném érzékeltetni a két­féle vezetési mód közötti lesztésre, jobban számolunk a piac értakíteletedvel. Ezeknek az eredménye, hogy vállalatunk a IV. öt­éi’-« tervben évente 20—25 százalékos fejlesztéssel szá­mol. Ez évben mintegy 10 mil­liós beruházást valósítunk meg. Uj gépeket, berendezé­seket szerelünk feL Fejlődik tehát a termelőerőknek a technikai bázisa, javulnak a termelés feltételei, korsze­rűbb termékeket gyártha­tunk. Két új termékkel — a hid­raulikus bálaprésékkei és egy építőipari, igen keresett őrlőgéppel — jelentkezünk a piacon. Ezek műszaki új­donságok, s kizárólag a VA­GÉP gyártja. Piaca biztosí­tott. sőt tárgyalások vannak exportálásáról is. Ezeket a gépeket korábban valutáért szerezte be a népgazdaság. S e termékekkel megalapozzuk, hogy már ez év második fe­lében újabb gyártmányokat fejlesszünk ki, BUJI FERENC: Aa UNIVERSILHna a program a három termelő egység: az üvegtechnikai, a kerámia- és az oxigénüzeni továbbfejlesztése. Saját ala­punkból 1 millió 800 ezer fo­rintot fordítunk ezekre. Bő­vítjük piaci kapcsolatainkat Nyugaton és a Közél-Kele- ten, ahová laboratóriumi és orvosegészségügyi terméke­ket szállítunk, s az oxigén termelését 500 ezerről I mil­lió köbméterre növeljük. Ez évi nyereségtervünk 7 és fél millió forint. FARKAS KÁLMÁN: Szükségtelen summázni a tanulságokat. A tények be­szélnek. s igazolják az önálló gazdaságirányítás előnyeit. Egyet azonban meg kell ál­lapítani: nem ten? nélküli gazdaságirányításról van szó, hanem arról, hogy az új ve­zetési mód körülményei kö­zött a terv és a páac viszo­nyai összehangoitabbaik. Ta­lálkozik benne a központi és a vállalati elképzelés, s az érdekek azonossága. Gazdasági jegyzet A legnehezebb dolguk a nőknek van. Nem úttörő megállapítás ez, hiszen egy­re többen dolgoznak és nagy részük emellett még feleség és ariya is. így a munkahelyi gondok mellett egy család, egy háztartás terheit is a nyakukban tartják. A fela­datokat nehéz összehangol­ni, bár van, ahol kiválóan sikerül. Legutóbb tíz családot lá­togattunk meg három köz­ségben. Nyírbogdányban, Székelyein és Berkeszem. Háztartási gépi a nagymama A tíz háziasszony közül ötén termelőszövetkezetben, hárman ÁFÉSZ-irodában és ketten a Nyíregyházi Gumi­gyárban dolgoznak. Ebből következne, hogy a két bejá­ró munkásnő álljon „otthoni műszak” dolgában a leg­rosszabbul. De nem és ez egy harmadiknak, a nagymamá­nak köszönhető, összességé­ben a tíz család közül hat­ban a legkifizetődőbb „ház­tartási gépnek'’ a nagyma­mát tartják. Először is azért, mert az idősebb kor ellené­re még mindig . bírják. Reg­gel óik szállnak le az ágyról elsőnek, begyújtanak a konyhába, elkészítik a reg­gelit. Megfőznek ebédre — a tíz családból négyen ott­hon ebédelnek —, kitakarít­ják a lakást, elrendezik a gyerekeket és gondozzák a gazdasági udvar apró állata­it Érdekes módon a hat nagymamás családiban csak négynek van. gáztűzhelye, háromnak porszívója. Vi­szont valamennyiben van ■mosógép. Az érdekesség itt nem a számokban van. Ha­nem a nagymamákban. Ök nem kívánják: a gépesítést Az egyikben a nagymama a mosógép mellett például még évekig kézzel mosott. Egyszerűen csak azért, mert „az a biztos, amit 5 csi­nál.’. A négy nagymamát nélkü­löző család közül kettőben panaszkodnak a hiányáról. Egyiknél elsősorban a rossz otthoni időbeosztás, a má­siknál a férj és a feleség át­lagosnál nagyobb munkahe­lyi élfoglaltsága miatt. Megosztani a terheket Jól jár a A tavalyinál többet, 4 mil­lió 300 ezer naposbaromfit, eb­ből 3 millió 600 ezer Hampshi­re csirkét, valamint félmil­lió kacsát és 200 ezer lábát ad el a háztáji gazdaságoknak 1971-ben a Baromfikeltető és Értékesítő Vállalat. Az érté­kesítést új módon, a körzeti ÁFÉSZ-ek, illetve felvásárlóik kikapcsolásával saját bizomá­nyosaik útján végzik az idén. Ezzel merövidül a kényes élő áru útja a keltetőből a kistesnyésztőkig. Az értékesítő hálózatot már jórészt a múlt év végén kialakították a ter­melőszövetkezetek segítségé­vel. Csupán néhány község­ben — ahol nem volt tsz-tag Vállalkozó érre a munkára — újították meg a szerződést a fogyasztási szövetkezetekkel. Mindeddig nagyon sok pa­nasszal jutottak naposbarom­fihoz a kistenyésztők, akik­nek részvétele a lakosság hús- és tojásellátásában nagyon is számottevő. Nem csupán az volt a baj. hogy kevés a na­poscsibe. az elosztás is ha­gyott kívánnivalót: eseten­ként szervezetlen és kapkodó volt. A saját, közvetlen érté­kesítéstől ezeknek a pana­szoknak a csökkenését várja a baromfikeltető vállalat. A szövetkezeti felvásárló, aki­nek a naposbaromfi-árusítá- son kívül sok más feladata is van. érthetően nem végezhet­te egész emberiten* ezt a mun­kát, anyag’! ag sem volt ér­dekelt, mert a szövetkezet ál­tal kia'ak’tott árrésből csak kismértékben részesült. A közös gazdaságok ajánlotta tsz-tag bizományos megkapja • kiskereskedelmi árrés tel­tenyésztő Jes összegét Érdeke lesz, hogy akkor is igyekezzem gaz­dát találni a naposcsibéknek, amikor kisebb a kereslet A keltető által előre és pontosan meghatározott na­pokon csak ezt a munkát végzi. Már ez is kizárja a bizonytalanságot, a felesleges ácsorgást, sorbaállást. Állan­dó, közvetlen kapcsolatban áll mind a keltetővel, mind a te­nyésztőkkel. Áttekintheti és jelzi a felvevőpiac, a háztá­jik mindenkori igényeinek alakulását. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezeknek az igényeknek eleget is tudnak tenni. Márciusban, áprilisban legalábbis nem. Talán jövő­re, ha sikerül felépíteni az idén a tervbe vett újabb kél- tetőállomást Nyíregyházán. Addig szervezettebb elosztás­sal igyekeznek megoldani az igényeket jobban megközelítő naposbaromfi-ellátást. Az új értékesítési rendszer eredménye máris látható. Ja­nuárban közel 300 ezer na­poscsibét vásároltak a háztáji gazdaságok a baromfikeltető­től, amire még nem volt pél­da a megyében. S, a másik oldal, ami szin­tén jó ebben a dologban: az ÁFÉSZ-ek — megyei lehető­ségek híján — más megyék keltetőállomásaitól és gazda­ságaitól hoznak majd be na­posbaromfit a kistenyésztők részére. Ezzel is nő a kínálat, bővül a választék Az egész­séges piaci versengés serken­ti a kereskedelmet s ennek mindenkor hasznát látja a vásárló, ez esetben a kiste­nyésztő is. (k. e.) Sok évvel ezelőtt ' New Yorkban laktam és volt egy koldusom. Kedves, szőke, jól öltözött fiatalember volt ez a koldus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időnként megkopogtatta fehér botjával az aszfaltot és ezt mondta elnyújtott, könyörgő hangon: — Kér-nék szé-pen sze­gény sze-ren-csét-len világta- lan-nak ese-de-zem. ad-ia- nak né-hány kö-nyörü-le-tes cen-tet... Az amerikai ember nem is siet, hanem rohan az ut­cán, ezer dolga van, rá 'em hederített a szőke koldusra, hiába szimulálta remekül a vakokat én tudtam, hogy olyan szeme van, mint a só­lyomnak. De az üzlet nagyon rofz- szul ment. Csak totyogó öregasszonyok és magukat vonszoló aggastyánok hall­gatták végig a hosszú —öve­gét és adtak neki néhány centet. A másik két családban zökfeenőmentesen mennek a dolgok, smát elsősorban az otthoni munkamegosztásnak köszönhetnek. És csak má­sodik tényezőként szerepel a teljes háztartási gépesítés. Különösen az egyik család­ban érzékelhető ez, ahol a férj technikus a termelőszö­vetkezet gépműhelyében, a féleség adminisztrátor se ÁFÉSZ-néL Két gyerekük Megsajnáltam. Hiába volt álvak. éh nagyobb testi hi­bának láttam azt, hogy kol­dul, mint azt, ha igazán vak lett volna. A koldust egy ki­csit a magaménak tekintet­tem, mert pont a ház előtt dolgozott, amelyben laktam, és mindennap váltottunk né­hány szót. Egyre jobban megszerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sorsát és télen-nyáron. esőben, hóban, fagyban csak állt és mondta ezt a hosszú, rossz szöveget. Egy napon, amikor hosszá ideig figyeltem és láttam, hogy suhannak el előtte az emberek reszvétlenül, oda se figyelve könyörgésére, így szóltam hozzá. — Most már tudom, mi a baj veled — kezdtem. A koldus unottan legyin­tett. — Én is tudom. Már ezer­szer hallottam, hogy egészsé­ges, ép fiatalember. miért Királyhegyi Pál: Bűvös szavak van. a fiú 9 éves, a kislány 7. A feleség feladata a reg­geli- és a vacsorakészítés (ebéd üzemi), valamint a he­ti mosás. A férjé a bevásár­lás és a heti takarítás. A két gyereké a npggelenkénti elpakolás. Érthetően időza­varra, szabadidőhiányra nem emlékeznek. Abban viszont valameny- nyiük véleménye egyezik, hogy ha a feleség feladata csupán a harmadik (lehet akár a második is) műszak, legyen a legnagyobb fokú gépesítés is, nem. vagy csak nagyon nehezen bírja. Ezzel nem azt mondták, hogy mindenüvé kell egv nagyma­ma. de azt, igen is. hogy minden családban kell az olyan férj, aki az otthoni ter­het is megosztja, A gépesítésről viszont a tíz családnak tíz ,, véleménye van. Amiben megegyeznek a vélemények: nagyon kellene az univerzális és főleg olcsó háztartási, gép. Itt elsősor­ban a konyhai gépekre gon­dolnak, amelyek rtia még nem nagyon „univerzálisak” és egyáltalán nem olcsók. És kellene a szolgáltatás. Minél több. minél sokrétűbb. Csak egy kérésük van. Ne úgy dolgozzanak, mint a mar meglévők. Példának mondták a Patyolatot Ki mos fehérebbre ? Minden faluban. így e há­romban is, idegenkedve fo­gadták a kihelyezett Patyo­lat-fiókot. Tartottak tőle. hogy aziért otthon „csak fe­hérebbre mossák a fehér in­get”, de azért kipróbálták. És rájöttek, hogy otthon valóban fehérebbre sikerül a fehér ing. Meg aztán úgy is vasalni kell, ha vissza­kapják a Patyolattól. bár ott állítólag kivasalják. Az utoisó adu ellene: a nyújtott minőséggel szemben nagyon, drága. Más háztartással kapcsola­tos szolgáltatás nem került szóba. Egyszerűen azért, mert nincs több. Van vi­szont kereskedelem. A tíz családból egyetlen háziasz- szony sem akadt, aki ne is­merte volna a félkész ételek jelentőségét. De hasz­nálni csak három család merte. Hat azért nem él ve­le, mert van nagymama és az úgyis főz. Egy azért — visszatérő kifogás —, mert „ki tudja, hogy benne van-e az a négy tojás, amit ráírtak a fedélére” Akik élnek ezzel a lehető­séggel, azok is panaszkod­nak. Elsősorban a választék­ra — különösen Széke! yen és Berkeszen —, másrészt arra, hogy nem is Ismerik az élelmiszeripar kínálatát. Az egyik háziasszonyinak példá­ul fogalma sem volt arról, hogy előre elkészítve lehet gombócot is kapni. Egyszerű és valóban olcsó, vásárlás helyett maga készíti. Amit kémek, az a na­gyobb propaganda és rugal­masabb kereskedelem. Még a községekben is. Horváth S. János A megyei úttörőház szakkörében motorszerelők dolgoss- nafc szorgalmasan. Munkájukat Márton János tanár irá­nyítja. Ferkó Mária felv. nem megy dolgozni. Ez Is munka, ha nem tudnád, még­pedig erős fizikum kell 'hoz- zás és vasszorgalom. Nekem ehhez van kedvem. Elvégre adok is valamit a pénzükért, nem? — Ugyan mit? — Mint a pap. Lelki vi­gaszt. Azért az öt centért a legrondább fráter is úgy /r- zi, hogy ő egy földre szállt angyal Megkönnyebbül Tör­leszti az adósságát az emberi­séggel szemben, amit seho­gyan sem lehet törleszteni, de ő azt hiszi, hogy most már nem baj, ha rabolt is. ha tönkretett is valakit. mert adott a koldusnak, tehát szí­ve van. — Érdekes szempont. De én nem arra gondoltam, hogy . erkölcsi prédikációt tartsak neked, csak közölni akarom veled, hogy rossz a szöveged. Hosszú és unalmas. — Tudom. Adjál jobbat. — Adok is. Mától kezdve ezt fogod mondani: „IT’S SPRING. I’M DLIND!” (Ta­vasz van és vak vagyok.) Angolul sokkal gyorsabban lehet kimondani ezt a szö­veget, mint magyarul, alig tart egy másodpercig. A kol­dusnak nagyon tetszett az új szerep és már mondta is tár­gyilagos hangon, ahogy ki­oktattam: ITSPRINGIMD­LIND. És az emberek, akik addig rá se hederítve elha­ladtak előtte, hirtelen meg­torpantak, eszükbe jutott, mi­lyen szép látvány a tavasz és milyen borzalmas lehet nem látni belőle semmit, hátráltak egy-két lépést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélküL. hogy a zsebé­be nyúlt volna. Én a másik oldalról fi­gyeltem az eseményeket és örömmel láttam, hogy a szö­vegemnek nagy sikere van, a koldus egyre nyugodtabban, egyre szárazabban, tehát egy­re jobban „hozta” a szöveget és Ömlőitek az öt- és tíz- centesek a kalapjába. Nagyon büszke voltam a sikeremre és amikor láttam, hogy másnap, harmadnap is egyre jobban gyűlnek a pén­zek, büszkén odamentem hozzá: — Rosszkedvűnek látszok Az is vagyok, — Miért? Nem vált be aS űl szöveg? — Dehogyisnem, Sokkal többet keresek, mint azelőtt — Nahát Akkor, mi a baj? — Hogy mit mondok télen?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents