Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
1. otta! KETET MAGYARGRSZÄ« trn feSrofc I Tudomány • TECHNIKA • Tudomány 0 TECHNIKA @ Tudomány 0 TECHNIKA # Tudomány Szovjet tudomány — 1971 A Vela-X eltünteti a nyomokat 1967-ben a tudósok az űr ■kaotikus rádiózajában váratlanul valamilyen egyenletes, szabályos időszakokban ismétlődő jeleket észleltek. Az angol rádiócsillagászok e jelenség felfedezése után egész komolyan azt hitték, hogy a jelek egy Földön kívüli civilizáció képviselőitől származnak.. Sőt, mi több, e civilizáció képviselőit „kis zöld emberkéknek” nevezték eL Csakhamar azonban több rendszeres jelzésforrást fedeztek fel és kitűnt, hogy a jelzések az úgynevezett pul- eároktól származnak. A rádióimpulzusok ismétlődési időszaka igen rövid — a másodperc egy százada és néhány másodperc között ingadozik. Csillagtömeg Ma úgy vélik, hogy a pulzár egy rendkívül tömör neutroncsillag. Egy ilyen csillagnak a tömege csak valamivel kisebb, mint a Nap tömege, átmérője viszont csupán mintegy tíz kilométer. De anyagának sűrűsége fantasztikusan nagy — több millió tonna egy köbcentiméterben. Egy ilyen óriási tömegű test jelentéktelenül kicsiny méretei mellett is sebesen foroghat tengelye körül és forgásának ideje igen pontos lehet. Ha egy aránylag keskeny rádiósugár kilövel- lődik a csillag valamelyik részéből, akkor egy fordulat alatt egyszer a Földre is eljuthat, amint a forgó világítótorony fénysugara is látható a hajóról, a forgási időszakával egyenlő időnként. Es ha ez így van, akkor a pulzárok felfedezése egyszersmind azoknak a neutroncsillagoknak a felfedezését is jelenti, amelyeket több mint harminc évvel ezelőtt elméletileg megjósolt Lev Landau szovjet akadémikus. Ö a csillagok fejlődéséről alkotott elképzelésekből indult ki, de e csillagok létezését nem lehetett bebizonyítani, mert nem sikerült őket megfigyelni. Jóllehet a neutron- csillagok kicsiny méreteiknél fogva forróbbak is lehetnek, mint a Nap, mégse lehet látni őket még a legerősebb teleszkóppal sem. Annál is inkább, mert nincs rá mód, hogy a neutroncsillagot megkülönböztessék a gyenge fényű közönséges csillag ól. Most, a pulzárok felfedezése után, természetesen más a helyzet. Ha a rádiócsillagászati módszerek segítségével meghatározták a pulzár helyét az égbolton, akkor feléje lehet fordítani elég erős teleszkópot és pontosan ebben az irányban keresni a csillagot, s megállapítani, nem pulzál-e a látható fény ugyanolyan időszakonként, mint amilyen időszak alatt puizál a csillagról érkező ró diósugór. Ha ez az időszak egybeesik, akkor az adott pulzárt azonosíthatjuk a látható csillaggal. És amikor végre sikerült felfedezni az első optikai pulzárt, ez a tudomány nagy diadala volt. Az első ilyen optikai pul zár a Rákformájú Ködfolt közepén elhelyezkedő parányi kis csillag volt. Ez a kis csillag egy felrobbant szupernóvának a maradványa, amelyet a kínai csillagászok 1054 ben észleltek. Ez annál is inkább érdekes, mert az elmélet szerint a neutron csillagok nem mások, mint a felrobbant szupernóva központi részeinek maradványai Hamarosan felfedeztek még egy másik pulzárt, a Vela—X rádióforrásban, amely szintén egy szupernóva robbanásának maradványa. És éppen ez okozott olyan meglepetést a csillagászok számára, ami inkább krimibe illő, mint egy olyan komoly tudományba, mint a csillagászat. Ötmillió éves „csecsemő“ Az eddig ismert negyven pulzár mindegyikének periódusa fokozottan növekszik, vagyis az illető neutroncsillag forgása lelassul. Ezt a lassulást azonban a szokásos órákkal nem lehet mérni. 24 óra alatt u. i. a forgás ideje mindössze a másodperc egy milliárdnyi hányadával növekszik, és ahhoz, hogy egy másodperccel növekedjen, csaknem tízmillió évre van szükség. Ilyen és ehhez hasonló számítások szerint tehát a pulzárok átlagos korát kb. ötmillió évre becsülik. Az égitestek életkorában ez nem is olyan sok, majdnem a csecsemőkornak felel meg. A naprendszerünk például kb. ötmilliárd éves, és maga a Nap szintén „fiatal” csillagnak számít. A neutroncsillag forgásának lassulását nyilván az okozza hogy egy olyan közeg hat rá gát- lólag, amely a csillaggal, ennek hatalmas mágneses mezője révén van összekötve. A Vela—X pulzárt két tudós csoport figyelte. Az egyik a Kaliforniai Technológiai Intézetben (USA), a másik a Sidneyi (Ausztrália) Rádiófizikai Laboratóriumban. Különböző, egymástól független okokból, mind a két csoport egy ideig beszüntette a megfigyelést. Az ausztráliai —múltév február 20-tól március 13 -ig, az amerikai pedig — február 24-től március 3-ig. És a pulzár, mintha csak arra várt volna, hogy beszüntessék „megfigyelését”, pont abban az időszakban változtatta meg periódusát. Méghozzá nem a növekedés irányában, mint az szokott történni, hanem a csökkenés irányában, mégpedig a másodpercnek több mint száz- milliárd hányadával. Mintha valami egy erős lökést adott volna neki, és azért kezdett gyorsabban forogni. De hogy ez a gyorsulás néhány nap, vagy másodperc alatt ment végbe, azt senki se tudja. Hiszen a körülmények véletlen összejátszása folytán ebben az időben senki se figyelte a pulzárt. Azt se tudni, hogy ugyanez megtörténhet-e más pulzárral is, hogy törvényszerűek-e ezek a görbék a neutroncsillagoknál, avagy ez teljesen a véletlen műve. A Vela—X teljesen eltüntette maga után a nyomokat. A tudósok természetesen azonnal előálltak „nyomozó” verziójukkal, sőt nem is eggyel! Hangoztatták, hogy ezt a gyorsulást az átmérő 1—2 centiméteres csökkenése válthatta ki. Lehetséges, hogy a neutroncsillagok ösz- szehúzódása, amely meghatározta hatalmas tömörségüket, nem állandó, hanem ugrásszerű. Először nagyok ezek az ugrások, majd fokozatosan csökkennek, kisebbednek, és valószínűleg ugyanilyen ugrás történt a Vela—X esetében is. A természet új rejtelmei Érdekes gondolatokat vetett fel ezzel a kérdéssel kapcsolatban Joszif Sklovsz- kij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. Ha a Rákformájú Ködfoltban elhelyezkedő pulzár forgása lassulásának jelenlegi ütemét vesz- szük alapul, akkor elképzelhető, hogy a forgás kezdeti időszaka — a másodpercnek kb. egyezred hányada — 2400 évvel ezelőtt lehetett. Viszont biztosan tudjuk, hogy a Rákformájú Ködfolt és a benne elhelyezkedő neutroncsillag — a pulzár, 1054-ben keletkezett, vagyis mindössze 900 évvel ezelőtt. Tehát a lassulás egyenlőtlen lett volna? Ha feltételezzük, hogy a Vela—X pulzár kezdetben gyorsabban lassult, mint most, akkor kora nem 900 év lesz, mint a Ráké, hanem kb. 10 000 év. De a pulzár- nak korban azonosnak kell lennie szülő ködfoltjával, márpedig az a ködfolt. amelyben a Vela—X van, legalább 50—100 ezer éves. Sklovszkij véleménye szerint ezt az ellentmondást úgy hidalhatjuk át, ha feltételezzük, hogy a neutron- csillag a Vela—X-ben (s lehet, hogy sok más pulzár is, fejlődése során) többször tett ugrásokat, és ezek meg gyorsították forgását. Nincs kizárva, hogy egy pulzárnak több ezer ugrása is volt, vagyis majdnem minden évben egy. Ezért, ha kellő figyelemmel kísérjük a pulzárt a Vela—X-ben, akkor többé nem téveszti meg a csillagászokat. Jelenleg azonban még nincs elegendő alapunk e magyarázat elfogadásához. Csak a további megf.gyeié sek nyújthatnak fonalat a természet új rejtélyének megfejtéséhez. Mojszej Korec— Zalman Ponyizovszk'j VÉDEKEZÉS A PUSZTITŐ SUGARAK ELLEN. A •adioaktív izotópok sugárzás.- nagyon veszélyes az emberi szervezetre Ezért az atomiparban és a kutatólaboratóriumokban szigorú biztonsági előírások szerint csak különleges védőöltözékben dolgozhatnak a kutatók, a reaktorszerelők és az atomsalak eltávolítói. Munka előtt gondosan el- enőrzik az öltözékük védőképességét, a feladatok befejéz- :ével pedig megmérik a szennyezett ruha radioaktivitását. A védekezés technikája .— érthető módon — egyetlen iparágban sem olyan fejlett, az előírások sehol sem olyan szigorúak, mint az atomiparban. Képünkön: Felkészülés a munkára. Galvanizált műanyagok A műanyagoknak a fémekhez viszonyított alacsony fajsúlya konstrukciós szempontból csábító lehetőségeket kínál; különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években már szilárdsági jellemzőivel is megközelíti a fémeket. A konstrukciós lehetőségek kihasználásának az utóbbi időkig az volt az egyik gátja, hogy a műanyagokat nem tudták megfelelő galvanizált bevonattal ellátni. Erre — a fémektől eltérően — nem korrózióvédelmi szempontból van szükség, hanem azért, mivel a háztartási eszközök, burkolatok, gépjármű-karosz- szériák stb. tetszetős és hagyományos külsejéhez hozzá tartoznak a gazdagon krómozott, vagy nikkelezett díszítőelemek. A műanyagból készült tárgyak fémmel való bevonására van ugyan egy régebbi eljárás, a vákuumgőzölés, de az így felvitt fémbevonat nem tartós, elég könnyen ledör- zsölődik. A galvamikus bevonatkészítés első kísérleteinél a felületet először mechanikai úton felérdesítették, hogy a fémrétegnek megfelelő tapadási felületet biztosítsanak. De a tapadás még így sem volt kielégítő, nem is beszélve a kapott felület egyenetlenségeiről. Tudvalevő ugyanis, hogy a galvanizált fémréteg felületi minősége mindig az alap simaságától függ. Az Egyesült Államok kutatóinak sikerült megtalálniuk a megfelelő eljárást a mechanikai felérdesítés elkerülésére, s ennek alapján a műanyag galvanizálásának alkalmas technológiáját is kidolgozhatták. Lényege az, hogy a műanyag tárgyat először meleg oxidációs páccal kezelik, majd kloridoldatba mártják. Egy újabb ezüstnit- rátos fürdő után a tárgy már a redukáló rézfürdőbe kerül, ahol a nikkelezés és krómozás alapját képező rézbevcxnat rakódik a felületére. A viselkedés é'ettana A bioáramok valódi szerepére vonatkozó feltételezések az agy bioáramának felfedezése óta nagyot változott. A kezdeti kutatások alapján megállapították, hogy az agy elektromos aktivitása alvás idején, ébren, vagy az agy megbetegedése esetén, különböző. A tudósok azt a következtetést vonták le, hogy a bioáramok képezik azt a jelet, kódot, amellyel az idegsejtek rögzítik a külvilág eseményeit Ezt az elméletet hamarosan egy másik, jóval pesszimistább hipotézis váltotta fel, amely szerint a bioáramok egyszerűen semmit sem jelentő zajjelek. Szovjet tudósok kísérletei azonban igazolták az agy elektromos aktivitása és a viselkedés közötti szoros kapcsolatot. A kísérleteket nyulakon végezték, elektródákat helyezve el agyuk különböző részeiben. A kísérleti nyulak továbbra is nyugodt, normális életmódot folytattak, míg a kutatóknak 1 lehetőségük nyílt az állatok agyi elektromos aktivitásának zavartalan vizsgálatára, — az állatok mozgása, ismeretlen tereppel való ismerkedése és táplálék keresése közben is. Három elektromos akit!vitás! típust határoztak meg ily módon, ameljek szigorúan három különböző típusú viselkedésnek feleltek meg. Nyugalmi állapotban az állatok agyának elektromos aktivitása például 4—5 rezgés volt másodpercenként. Később azonban egyszerű fej fordulatok hatására a rezgésszám 6— 8-ra, míg táplálékkeresés közben ez a szám 8—11-re nőtt. Ezután a kísérleti nyúlaknak egy fenamin nevű serkentő- szert adtak be, mire azok aktív mozgásba kezdtek és a rezgések száma 8—10-re nőtt. A depressziót kiváltó ami.no- zin beadása után viszont ez a szám másodpercenként 4—5 rezgésre csökkent. így tehát nem maradt kétség afelől, hogy szoros kapcsolat áll fenn az agy elektromos aktivitásának jellege és a viselkedés között. Akkor viszont jogos a kérdés: milyen hatást gyakorol a viselkedésre az agyvelő központi része, valamint az azt az agy előrésze felől határoló limbikus rendszer, amely a tudósok szerint a viselkedés „érzelmi kíséretéért” felelős? A fenti kérdésre választ keresve elektródákat helyeztek el az agy megfelelő részeiben, majd a kísérleti nyulakat új ketrecben helyezték el. Az ismeretlen környezetben azok éberen, veszélyt szimatolva körbeszagolták a ketrecet mialatt a limbikus rendszer elektromos aktivitása megnőtt. Kis idő után az állatok megismerkedve új környezetükkel, hozzászoktak az új kö- -'ülményekhez — az aktivitás -sokként Alvás közben a rezgések üteme lassult. Ezután kiszélesítették a kísérleti programot: egy feltételes jel segítségével, feltételes reflexeket alakítottak ki az állatoknál. Ekkor — „tanulás” közben bizonyult az agy elektromos aktivitása a legmagasabbnak, — jóval meghaladta még az állatok védekezése közben mért értékét is. A kutatók feltételezése szerint ez az aktivitási szint a központi idegrendszerbe jutó különféle jelek széles kölcsönhatásának elengedhetetlen feltétele. Ily módon tehát neurofiziológial igazolást nyert a különféle viselkedési típusok realizálásához szükséges optimális funkcionális állapot. Korábban azt tartották, hogy az agy elektromos aktivitása a limbikus rendszer egyik részéből, az emlékezés funkcióját ellátó területről tovaterjedő erős elektromos tér következménye. A moszkvai biológusok eredményei bizo- nyítiák, hogy léteznek olyan rendszerek az agyban, ame- ’yek dinamikus egyensúlya '.atározza meg a viselkedést. Az agy elektromos aktivitásának vizsgálata értékes segítséget nyújthat különféle emberi idegbetegségek diag- nosztálásánál is. Íj módszerek, találmányok dómokkal nz olaj ellen Komoly probléma lett a kikötők vizének és a part menti vizeknek olajtermékekkel szennyezettsége. Megoldására a legkülönbözőbb módszerekkel próbálkoznak, egészen a speciális ..szemeteshajókig”. amelyek a vízfelületről összegyűjtik az olajat. Érdekes módszert dolgoztak ki az angol olaj konszern, a Shell vegyészei: a szennyeződés elleni harc céljaira homok alkalmazását javasolták. A módszer lényege roppant egyszerű: a vegyszerekkel előzetesen megdolgozott tengeri homokot hajóról szétszórják a szennyezett körzetben, az olajcseppek hozzátapadnak a homokszemcsékhez, és velük együtt a fenékre merülnek. A holland partok mentén végzett kísérletek a módszer jő hatásfokát bizonyították. Sikerült eltávolítani a víz felszínén szétömlött nyersolaj #5 százalékát Súlytalan tűzoltó Hogyan lehet eloltani as űrhajóban keletkező esetleges tüzet? Miként lehetne elérni, hogy az erre szolgáló tűzoltó berendezés ne növelje az űrhajó súlyát? ■ kérdés foglalkoztatta az amerikai űrkutatási szervezetet megbízták a „National cash register” nevű céget az űrhajótűz elfojtására szolgáló módszer kidolgozásával. A cégnek az a vélemény* hogy a folyékony tűzoltó anyagot arányi kapszulákba kell elhelyezni, ezek egyúttal porszerű anyagot is tartalmaznának. Mindezt az űrhajók építéséhez használt műanyagba kell belekeverni. Egy esetleges tűz alkalmával a megnövekvő hőmérséklet kiszabadítja ezt az anyagot, ami eloltja a tüzet Föld alatti felderítő Az angol „Electrolocation" elnevezésű cég olyan -papszert szerkesztett, amelynek segítségével fel lehet kutatni a föld alatt található tárgyakat A kísérletek kimutatták, hogy a készülék pontosan megállapítja egy 70 centiméter mélyen elhelyezkedő 3—fl centiméter átmérőjű, és egy négy és fél méter mélyen található maximálisan 60 centiméter átmérőjű cső helyét. A műszer működési elve a kisfrekvenciás ingadozáson alapul. Fémből és nem fémből való tárgyakat egyaránt felkutat Mézzel kezelt csigolyák Uj sebészeti eljárást dolgoztak ki a beteg, vagy megsérült csigolyák gyógyítására, egy tbiliszi intézet munkatársai. A sebészek nemrégiben olyan csigolyákat használtak fel műtéti átültetéshez, amelyeket előzetesen mézben konzerváltak. A méhek által összegyűjtött nektároldatban a csont hónapokon keresztül megőrizte fiziológiai tulajdonságait, és az átültetett izövet gyorsan gyógyult. Az állatkísérletek alkalmával az orvosok egy majom ágyék- rigolyáját ültették át. Az állat a sikeres műtét után éppen elvan vidáman ficánkolt, és ugrándozott, mint betegsége előtt
