Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-27 / 49. szám
I. ofM Km rr magvabobstíg SfH. fefewsÄF Jdf. Szülők fóruma: Megszerettetni a lakóhelyet „Hogyan tudjam megszerettetni gyermekemmel az utcát, a várost, a környezetet, amikor lépten-nyomon szemétkupacba, felásott járdába, tátongó gödrökbe bot- tik az ember. Még jócskán megtoldotta a lakóhely nem éppen vonzó tulajdonságait a panaszkodó szülő, aiki meg volt győződve róla, nehéz manapság elültetni a szülőföld, a lakóhely — a város, a falu — iránti ragaszkodás csíráit. Mi marad hát a lakóhely megkedveTtefcésén fáradozó szülőnek érv, hangulati, érzelmi — vagy éppen a gondolatokban — meggyökeresedő kép, hogy a gyermek sajátjának érezze a várost, a községet, ahol él. Ne vágyódjék el más nagyobb, szebb, a kirándulások során .gén vonzónak látszó városokba, falvakba. Anélkül, hogy „nagy” érveket sorakoztatnánk fel megemlítünk néhányat azokból a nevelési mozzanatokból, amelyek kedvező vagy éppen kedvezőtlen érzéseket, kötődési vagy taszítást válthatnak ki a fiatalokban lakóhelyük, szülőhelyük iránt. Mindenesein, nem azt kívánjuk bizonygatni, hogy a szülők takarják el a gyermekek szemét, ha rozoga házakat, tűzfalakat, vagy éppen gidres-gödrös járdákat látnak. Beszélni kell és lehet ezekről a bosszúságokat okozó szeplókről, az életkori sajátosságok szerint egy kicsit az okokat is neg lehet magyarázni a gyermekeknek. Nem agyon- nagyarázással, komolykodással, hanem a szemléletes- léggel, kiegészítve az iskolai környezetismeret! órák is- neretanyagát élményekkel. Egy kis plusszal, amit a izülő nyújthat a lakóhely múltjáról, jelenéről, vágj ppen a jövőről is. Természetesen — ha csak és kizáró- ag — a lakóhelyünk rossz vonásait, a felnőtteket sokszor joggal bosszantó hibákat ostorozzuk a gyermekei alőtt — és velük együtt — eltolódhat a kép, a város i község bosszúság és gúny tárgyává válhat S ez nerr enne jó a gyermekek egészséges közérzete, lakóhely — i szőkébb haza iránti — érzelmi és patrióta vonásod cialakítása szempontjából Minden felnőttnek igénye, hogy kötődjék lakóhelyé íez, és olyannak fogadja el, amilyen, igyekezzék meg érteni gondjait, örömeit, s tegyen is valamit, hog szebbé, kellemesebbé váljék. Ahol a szülők nem csupár cülső kritikusai a lakóhely fejlődésének, — vagy el maradottságának — ott a gyermekek is több figyelme fordítanak egy-egy új épület, létesítmény iránt. Tud nak örülni minden apró változásnak, ami kulturáltab bá teszi a várost, a községet, ahol élnek. Szándékosan nem az iskolai honismereti élmé nyékről szólunk most, amelyek a maguk módján jc megalapozói lehetnek a lakóhely megszerettetésének. A gyűjtőmunkában — a játékos vetélkedőkben — rész vevő gyermekek személyes élményekkel kerülnek közelebb lakóhelyükhöz. Külön is érdemes megemlíten az emberi tényezőket, hisz — a város, a község — nerr csupán természeti és anyagi környezetével — hanen az ott lakó emberek iránt érzett tisztelettel, ismeretté is összefügg. Az alkotó munkában, a munkásmozgalomban, a társadalmi munkák'-'első vonalában dolgozó fáradhatatlan emberek megismertetése a gyermekekkel erős szálakat jelent, segít kialakítani a patriotizmust 3gy-egy tévéadásban, országos versengéseken élvonalban küzdő szabolcsi sikereit magáénak vallja a szőkébb lakóhely éppúgy, mint a járás, a megye. Ezek is kötőanyagai a szőkébb haza megszerettetésének. Olykor két véglet nehezíti ezt az aprólékos — oly- vor alkalomszerű, máskor tudatos — nevelést, a szülőiéi/ és lakóhely rpegkedveltetését. Az egyik végletről nár szóltunk; ez a cinizmus, az a fajta szemlélet, hogy nás városban, vagy községben minden jobb, szebb, culturaltjab’o. A másik ennek az ellenkezője; azt tartja, togy nálunk mindenről „legekben” kell beszélni, lebecsüli az ország más tájait, az ott élő emberek alkotó nunkáját, sőt viselkedését is. Sokszor hallunk olyasélét, hogy Szabolcsban „mások” az emberek, mint egy- gy távolabbi, főként dunántúli megyékben. Közvetie- íebbek, barátságosabbak, vendégszeretőbbek és így to- ább. Ez valóban sok igazságot is tartalmaz, de vám >enne túlzás is, hisz az ország már községeiben és vó- osaiban is vannak barátságos, közvetlen, segítő szán- lékú emberek, — százezrei, milliói, — s nálunk is lkadnak e tulajdonságok híján lévő emberek. Az első lépcsőfoknak szokták nevezni a haza szerété téré való nevelésben a szőkébb környezet a szülőhely, a lakóhely megkedvel tetősét, amely szerepei az iskolai nevelési programokban, de minden családban a szülők mélyíthetik el a legjobban. Persze, ha ők is őszintén szeretik lakóhelyüket, egészséges türelmetlenségük a gyorsabb fejlődésnek szól, az őszinte ragaszkodás a tenni akarásban nyilvánul meg. PáH Géza A KUKORICASZEM Azt mesélik, hogy a majom kukorica szemet rejtett el a bundájában. Mialatt a faágak között ugrált, a kukoricaszem hirtelen leesett. Egy öreg fatönkre esett és eltűnt. A majom így szólt a fatönkhöz: „ha nem adod visz- sza nekem a kukoricaszemet, akkor elhozom a tüzet és meggyújtlak.” A fatönk nem szólt semmit. Ekkor a majom a tűz házába ment és ezt mondta: „Menj oda és égesd el a fatönköt, amely elvette az én kukoricámat!” A tűz azonban nem akarta Biegtenni. Ekkor így szólt a majom „Majd megkérem a vizet hogy oltson el." A víz azonban nem akarta megtenni Ekkor igy szólt a majom a vízhez: „Majd megkérem az ökröt, hogy igyon meg téged ” Az ökör azonban nem ikarta megtenni Ekkor így :zólt a majom az ökörhöz: .Maja megkérem a kutyát, logy üldözzön téged.” A kutya azonban nem akarta megtenni Ekkor így szólt a majom a kutyához: „Majd megkérem a jaguárt, hogy fogjon meg téged.“ GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Iub>leumi uttörSbá’yázat (8.) Harry Kaufmann: A ház Vízszintes: 1. Műnyelv szavainak és azok magyar megfelelőinek tárháza. 11 Kukucskált. 12. Gonosz lény a hitvilágban. 13. Régi római aprópénz. 14. Csigafajta 16. IVTY 17. Félig képzel’ 19. Római 1015. 21. Menyasszony. 22. Szülőm. 24. Kóros. 26. Vártán áll. 27. Híres. 28. GRNYX. 29. Korszerűtlen szék. 30. Anyóka. 31. Kétjegyű msh. 32. A nagy dunai árvíz idején az úttörők jelszava volt (folyt, a vízsz. 54, függ. 36). 35. Kettőzve, szüléink egyike. 37. Csaknem ilyen! 38. Tanít (első négyzetben két betű). 39. Nagy magyar költő. 41. Erődítmény. 43. Igekötő. 44. Tejtermék (—’). 46. Szlovák, régiesen. 48. Orosz Róbert. 49. Tanonca. 51. Bevagdalt. 53. Erősen szándékozik. 54. ,A vízsz. 32. folytatása. Függőleges: 1. Eltisztogat. 2. Tagadószó. 3. Vissza: elme. 4. Péterke. 5. Eta. 6. Részvénytársaság. 7 Méretben gyarapodik. 8. Orosz 3. 0. öreg fának van. 10. Összevissza töröm! 13. Névelővel, ellenséges érzület (—’). 15. Egészen különleges, szélsőséges 18 Mosdóeszköz (+’). 19. Versenyt... (első lesz). 20. Vásárolni. 23. Fordított tagadószó. 25. ölőszerszám (utolsó négyzetben két betű). 31. Tovatűnt. 32. Tartós nézet. 33. Üzem. 34. LIA. 36. A vízsz. 54 folytatása. 40. YRAA. 42. IÖDN. 45, Felforgatott sor. 46. Vissza: pusztít. 50. Asztalos Ferenc. 51. Európai nép. 52. Háziállat (—’). Megfejtendő: Vízszintes 32 (folyt, a víszintes 54, függőleges 36). Előző megfejtés: ~ TIZENKETTES PÁNCÉLVONAT — ZÄNKA — AJÁNDÉK A HAZÁNAK — Könyvjutalmat nyertek: Márton Margit Nyíregyháza. Lőrincz István Nyíregyháza, Szalma Bertalan Napkor, Szilvási Zsófia Hajdúnánás. Kalmár Mária Ilk és Madar Erika Ven csellő. A három gombóc Valamikor a régi időben egy házaspárnak annyi gyereke volt, hogy estédként meg kellett számolniuk, mind megvannak-e. Bizony nehéz volt a sok gyereket jóllakatni, mindig enni kérték. Egy szép tavaszi napon az édesanyjuk gombócot főzött. A konyhájában álló legnagyobb fazekat telerakta, alig fórt a sok gombóc az óriás edénybe, és amikor a víz felforrt, kifutott, és három gombóc kiugrott a kéményen. Az első gombóc olyasig sebesen repült a levegőben, mint egy ágyúgolyó. A második az erdőbe szállt, egy üres vadgalambfészak be puffant, és ottmaradt. A harmadik gombóc sokáig gurult az erdő mohos földjén, és végül Í egy fatörzsnél megállt. Miféle különös dolog ez? — kérdezték az erdei állatok. Nem tudták, mit kezdjenek A jaguár azonban nem akarta megtenni.. Ekkor így szólt a majom a jaguárhoz: „Majd megkérem az embert, hogy öljön meg téged.” Az ember azonban vállalkozott és már nyúlt is a puskája után. Ekkor megijedt a jaguár és szaladt a kutya után, és a kutya megijedt és szaladt az ökör után és az ökör megijedt és meg akarta inni a vizet és a víz megijedt és el akarta oltani a tüzet és a tűz megijedt és el akarta égetni a fatönköt és a fatönk is megijedt és — elengedte a kukoricaszemet. Indián népmeséből feldolgozta: György Renée vele. Egyszerűen megegyük? — tűnődtek. Amikor a vadgalamb hazarepült, nagyon csodálkozott, hogy idegen tárgyat talált a fészekében, de miután nőstény galamb volt, ráült, hogy kiköltse. Sokáig ült a gombócon, és már majdnem elvesztette a türelmét, amikor egy- szercsak nagy tartsa madár szállt ki belőle, és hangos számycsattogással elrepült. A galamb fejcsóválva nézett utána. Az első gombóc azalatt megkerülte az egész világot, míg végül egy királyi kastély ablakához csapódott. A király ijedtében leesett a trónjáról, és a királyné elájult. A palotaőr azt hitte, kitört a háború, és felvonultatta a katonaságot. Az egész város felbolydult, a polgárok az egyenruhájukat kezdték rendbe hozni... Ezalatt a kis királylány már régen a kertben játszott a gombóccal. Amikor a játékot megunta, a fűbe ült, és kezdte a gombóclabdát széjjelszedni. Bontogatta, bontogatta, míg végül a közepében egy szem szilvát talált. A szilvát megette, a magját pedig elültette a királvi kertben, aztán egészen megfeledkezett róla. Elmúlt a nyár, a tél. és tavasszal a szilvamagból hét nap alatt fa nőtt ki, amelyen szilvássombóc termett. Éretlenül savanyú volt — le amikor megérett, olyan édes volt mint a méz. Aki evett belőle, Ilyen csali meséket tudott mondani, én is áttol hallottam észt a mesét, akt megkóstolta. Ha nem hiszitek, járjatok utána. Idegen ötletből írta: Bús Ilona Tamás és Jutka sétálni i • antek édesapj ával. Egy nagy telihez értek. Néni volt ott más, mint ho mofe ás föld, — Nemsokára itt fogunk lakni — jelentette ki apa. — Hisz nincs is ház! — nevetett Tamás. — Várj egy évig — vala szólta apa. Akkor majd meglátod. Egy hét múlva a két gyerek megint elsétált a telekhez. Most egy nagv gép állt ott és állandóan zörgött. Óriási szája volt. azzal bele- Itarapott a földbe, és nagy lyukat vájt bele. — Ki vagy te? — kérdezte Jutka. — Kotrógép vagyok — zörgette láncait a gép. — Hatalmas lyukat fúrok a földbe, hogy szép új lakaitok legyen. — Hahaha... — kacagottá kislány. — Hisz nem lakhatunk egy földbe vájt lyukban! — Várd meg a végét! — dörmögte a kotrógép. — Akkor majd meglátod. Amikor a gyerekek újra ellátogattak a telekre, a kotrógép már nem volt ott. Helyette emberok szorgoskodtam: kőművesek téglafalat raktak. ~ A bácsik mit csinálnak itt? — kérdezte a kisfiú. , Pincét építünk a házatok ^la — vá’aszolta az egyik kőműves. — Hát pincébe lakjunk? csodálkozott a kislány. Ott nagvon sötét van Várd meg a végét — mondta titokzatosan a kőműves. — Akkor majd meglátod. Egv szép napon maeas torony jelent meg az építkezésen. Síneken 'tonin’t. mint egv vonat és olyan magas volt. hogy a teteje szinte a felhőket súrolta. Hosszú karjáról drótteötél-' lOgott - alá, amit • le és fel lehetett húzni. ■ .....> • — Ki vagy te? kiáltottak fel a gyerekek a magasba. — Kúszó-forgó daru vagyok — válaszolta a gép. — A házatokat segítem énftmi. Leengedte kötelét a földre. ahol ráerősítettek egy nagy falat: ablak is volt rajta. A daru felhúzta a falat és odahelvezte a testvérei, a többi fal mellé, amelyek már a magasban állták. Majd egy-kettőit megint lenn termett, és gyorsan újabb óriási falat emelt feL — Jóéé — csodálkoztak a gyerekek — ez aztán szaporán megy Még gyorsabbra, mint amikor mi építökövak- oöl ' rink össze házat. — Bizony! — helyeseit a kúszó forgó daru. Nem? á- ra beköltözhettek az új lakásba. — De hisz még teteje sincs! — Beesik az eső. Hogy lakhatnánk itt? — tiltakozott Jutka. — Várd meg a végét — mond'a a daru —, akkor maid meglátod. Kívülről a ház már csak- n'Tn elkészült. De belül még im-sen tátongott. Nem-okára teherautók álltak meg előtte. Fürdőkádakat. mosdókat. tűzhelyeket hoztak, és bevitték a házba, hogy lépvén miben mosdani n a mamák msp tudiák főzni a finom falatokat. Anitán kívül-belül befestették a hámt. Vidám, tarka köntöst öltött A gyerekek gyönyörködve nézték a szép színeket. — Valón narnwi nehé* egy ilven nasv házat befesteni * — Vérd“?+ék — Meg* kén tomilm — mondta a nagv fn«ték°star- tálv. — Amit jól aka’i'r.k; csinálni, azt bizony eló°'7ör alnnosan meg kell tárnom. ^készült a ház->am- I-.' ‘.---— -inkocsi *=•(— hozta Ti»*|ka giamőa Td'g B. szf’toik ho’mi iá+ M’ndent behordjak a házba. — Látjátok, gyerekek —* mosolygott apa. milyen hamar elkészült az új lakásunk? — . És sokkal szebb, mint a régi volt! — kiáltották a kicsik. — Igen — feüelte az apa és hozzátette: — Most még egy szép játszóteret alakítunk ki a ház mögött, de annak az építésében nektek is segí+enetek kell! — Jaj, de jó lesz! Segítünk — kiáltották egyszerre a gyere’.-ok. — Ha megnövök, majd házakat építek — jelentette ki Tamás — És majd én rajzol o«n mer. müven házat építsél — ígérte Jutka. Szirmai Marianne fordítása Udud István: Disznóölés Lábdobogás és tompa beszéd. Itt fülelem még benn a neszét. Még bebújok az ágyba kicsit: szánom az árvát, hogyha visít Csönd. No, szegénynek vége lehet — Ej, ki az ágyból már te gyerek! Húzd fel a csizma csirád szaporán! — szól be vidáman édesapám. Fekszik a disznó már a havon. Rajta a száraz szalmahalom. Pattan a szikra, lobban a láng, s elharapódzik. Hű, de falánk! Hó, halihó, most én tüzelek! Kell a világosság, a meleg- lásson a böllér bácsi, dobok rá, ha kihunyna, s újra lobog. Kell is a csóva, szőr ha marad sonka tövében, farka alatt meg ha pirítjuk újra hasán: majd odavisszük villa vasán. Nézem a pernyét. Szállva zizeg. Hogyha a böllér kéri, vizet öntök. A csilló gyöngy lepereg... Hogyha kitöltőm, újra merek. Herseg az éles kés a piros bőrön. Apám így szól: — No, rataja kis koca ez, lesz háj, szalonna. Kell-e füle? No, kapd be, koma! ■— Szó, ami szó, szép kis darabok! Uccu, a teknőért szaladok. Ebbe a háj jön, majd a belek. — Tedd le, fiacskám, mért cipeled? így megy egész nap. Tennivaló bőven akad meg — ennivaló: készül a kolbász, hurka, a sajt, sózza a böllér már a karajt Eljön az este, víg lakoma. Átjön a szomszéd és a koma Míg falatoznak, én nyafogok, nem bírók enni egy falatot
