Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

ttm M5ni3r S. t Nemcsak bérfeszültség A TUZSÉRI ERDÉRT-TE- LEPEN sok művezető dolgo­zik, kiváló szakemberek, technikusok, s mérnök ás akad, közöttük, A keresetük 1800—2200 torint között van. Általában 60—70 ember tar­tozik egy művezetőhöz. A dolgozni akaró és tudó férfi­ak közül nem ritkaság, ha a művezetői kereset duplá­ját viszi haza valaki. Kép­zettség, szakmai tudás nél­kül. Ez a helyzet nem túl ró­zsás, inkább úgy néz ki, mintha egy hatalmas kéz a feje tetejére állított volna mindent. Hát büntetés az, ha valakiből a termelés köz­vetlen irányítója lesz? Bün­tetés, ha felelősséget vállal évi húszmilliós termelésért — művezetőnként körülbelül ennyi jut Tuzséron, — és a munkatársaiért? Nyilvánvalóan nem így van, s csupán arról van szó, hogy egy rendkívüli helyzet alakult ki a körzetben. Ra- kodómunkást nehéz kapni, különösen Záhony környé­kén, fizikai dolgozót sántán nem könnyen, — nagy a ke­reslet, a kínálat meg egyre kisebb. A művezetők nagy része pedig egy életre elje­gyezte magát a faiparral, — s nincs is sok választási le­hetősége a kornyéken. A tuzséri helyzet azonban nem kivétel. Nemrég jelent meg egy hirdetés, amelyben nyíregyházi feereskedetaá vállalat keresett rakodómun­kásokat Kereset 2800-tól 4 ezerig! Sok fontos beosztású dolgozó, — akiken az évi .munka, és eredmény múlik, — nem kap annyit a válla­sainál. Egy szabolcsi váüalat- nál felmérték: a segédmun­kások keresete meghaladja • srakmunkáso&ét az eszter­gályos -kevesebbet kap, mint az anyagmozgató. Általában igen J6 évet zártak a szabolcsi tanácsi vállalatok 1970-ben, Több, korábban zökkenőkkel dol­gozó cég lett stabil pénz­ügyileg, mások a gyártmá­nyaikkal vagy a partnereik­kel léptek előre. Voltak ter­mészetesen olyanok is, ame­lyeknél — főként az új sza­bályozók miatt — sok nehéz­séget okozott a tavalyi év. A leglényegesebb az, hogy a tanácsi vállalatok 1969-hez képest másfélszeresére nö­velték nyereségüket, a ez húszmillió forint pluszt }e- > lent; Hozzá kell azonban ten­ni azt is, hogy általában még mindig nem elég nagy a vál­lalatok nyereségtömege, a további fejlődés lehetőségei­nek megteremtése érdekében ezt a következő években is erőteljesen fokozni lehet. A vállalatok összes terme­lése csaknem 100 millióval növekedett 1969-hez viszo­nyítva,^ meghaladta a fél- milliárdot: 570,2 millió. Ez . 19,3 százalékos növekedést jelent, ami rendkívül gyors, tiszteletre méltó ütem. A termelés növelésében ta­valy elől járt a Gépjármű­technikai Vállalat, ahol csak­nem megkét szerezték 1969- hez viszonyítva az árbevé­telt, Ez nyilván összefügg az új profiljukkal, a szovjet te­herautók 0-szervizének ellá­tásával, s a végrehajtott be­ruházásokkal is. A VAGÉP több mint 13, a Szatmárvidéki Faipari Vál­lalat csaknem 10, a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat 11„ a Nyíregyházi Cipőgyár 13 mil­lióval növelte tavaly termelé­sét, s a kis Nagykáliói Ve­És itt — hogy a tuzséri példánál maradjunk — a művezetőkről is bebizonyoso­dott: a munkájukkal vállalt felelősségük nincs megfizet­ve. Más szóval: tapasztalható egyfajta bérfeszültség, bár ennyivel nem lehet éMmtézni. S hogy miért éppen a mű­vezetőkről van itt szó, azt a termelésben elfoglalt külö­nös, különleges helyük indo­kolja. A SZABOLCSI IPAR EGYIK IGEN FONTOS KÉR­DÉSE a termelés közvetlen irányítóinak tevékenysége. Rajtuk nagyon sok múlik, hogy miként dolgoznak, ho­gyan hajtják végre a vállalat céljait, mennyire ügyelnek a munkaidő kihasználására, az anyaggal és szerszámmal va­ló ellátásra, — egyáltalán, hogyan szervezik meg hatás­körükben a munkál Jó példa erre a HATÉ nyíregyházi gyáregységének esete. Nemrég átszervezték a termelés irányításál új, meg­felelő embereket irányítottak ezekre a közvetlen parancsno­ki posztokra, — és az ered­mény nem maradt él: tavaly már a vállalat égjük legjobb gyáregységeként beszéltek róluk. Ehhez hasonló példa má­sutt is van, de olyan is, hogy a munkásból lett technikus- művezető kérte: helyezzék vissza a gépe mellé. Jobbam érzi ott magát, kevesebb a gondja, nem kell az erate rekfcel törődni, — és ráadásul többet is keres. Ez igein fur­csa, de srinte nincs olyan vállalat, ahol ne fordult vol­na elő hasonló eset az el­múlt években. -' .."sím. ■ •‘fuzsároíi más a'hery- aet, onnan elment két mér­nök művezető, mert keresetü­ket nem tartották ahányban gyesipari Vállalat is másfél­szeresét érte el 1969-es mun­kájának. Két helyen csökkent a ter­melés . 1970-ben: a Patyolat­nál és a Textilruházati Vál­lalatnál. Különösen az előző­nél számottevő a csökkenés, hiszen az 1969-es termelés­nek csak a 82,8 százalékát érték el. Háromnegyedére csökkent tavaly a szabolcsi tanácsi ipar exporttevékenysége. Ez fő­ként azzal: függ össze, hogy a két cipőgyárunk korábbi exportértékesítésének most a felét sem érte el. Ez egy országos jelenség következ­ménye volt: fel kellett szá­molni a belföldi piacon a fe­szültséget. A Kisvárdai Bútoripari Vállalat viszont nagyszerű ütemben növelte exportel­adásait, s a tavalyi 3,6 mil­liós külkereskedelmi értéke­sítés a korábbi megnyolcszo- rozását jelenti. Jó eredmé­nyeket ért el e téren a Ti­szalöki Vegyesipari Vállalat is, amely a korábbi, igen jelentős exportját növelte 36 százalékkal, s most a tanácsi iparvállalatok 66 milliós ex­portjának több mint. a felét ez a cég adja. Mivel a-termelés sokat, a munkáslétszám pedig alig — mindössze 4 százalékot — nőtt, javult a termelékenység is a szabolcsi tanácsi ipar­ban. Egy-egy munkás tavaly 20 ezer forinttal több érte­ket állított elő, mint egy év­vel korábban: átlagosan 160 405 forint értékű új tér-, méket. Hasonló arányban nőtt az egy órára jutó terme­lési érték is, és elérte a 80 forintot. állónak felelősségükkel és képzettségükkel. Számításu­kat lehet, hogy másutt sem találták meg, bár a szabolcsi faipar dinamikusan fejlődik, sok ma már a választási le­hetőség a munkahelyekben. De hogy milyen fontos épp a faipar szakemberekkel való jó ellátása, azt ml sem mutat­ja jobban mint az, hogy Sza­bolcsban az ipari termelés harmadát a fások adják. Nagy súlya van tehát ennek a megyében, s különös gon­dot kell rá fordítani. MOST SZINTE A LEGNE HEZEBB KÉRDÉS ELŐTT ALL ez a szakma: mérnök kell, sok mérnök és techni­kus. Szinte minden területre. Van olyan vállalat, amelyik hónapok óta főmérnök nél­kül dolgozik. Máshová is ke­vesen jönnek, mart faipari mérnököt éppen az ország túlsó végében képeznek. Ha lakást kémek a letelepedés­hez, azt ritkán kapnak. És akkor itt van a kereset, amin viszonylag a legegyszerűbb volna segíteni, s még ezzel is gondok vannak. Mert jóllehet, főmérnök is hiányzik megyénk faipará­ból, azért a fejlettségnek már a jelenlegi színvonalán is szükség volna a termelés köz­vetlen irányításában is na­gyon képzett emberekre. Olyan gépeket állítanak be manapság a szabolcsi faipar­ba, olyan gépsorokat, ame­lyek egész Európa legfejlet­tebb berendezései, rendkívül sokat tudó gépek, akár szov­jet, akár finn, svéd, norvég, csehszlovák vagy dán gyárt­mányúak is, hogy leg­gyakrabban már a beszerelé­sükhöz, az egyszerű fizikai munkához is magas szakkép­zettség kell. EX A FOLYAMAT — hogy a rakodómunkás kétszer amy- nyit keres, mint a munkáját irányító vesető, — valószínű­leg nem tart sokáig. Egyre jobban gépes tik az anyag- mozgatást, áramlanak me­gyénkbe is aDutra, Volvo, Em­por vagy Lancer feliratú gé­pek, amelyek mind több em­ber fizikai erejét pótolják. De ez nem minden: már most gondolná kell a terme­lés fejlesztésének következő lépéseire is, a mind több szakember beállítására. Hogy mire van mindehhez szük­ség? Megfelelő szándékra, a lehetőségek — lakás elsősor­ban — megteremtésére, s az olyan fizetések, keresetek ki­alakítására, amelyek arány­ban állnak á végzett munká­val, a vállalt felelősséggel és a társadalmi megbecsüléssel Kun István Egyetértek azzal, hogy ■ férfiaknak segíteniük kell a háztartásban. Sajnos, a há­zias férfi mindig humoros fi­gura. Gyökeres, forradalmi változás csak akkor lesz ezen a téren, ha a képzőművészet és az irodalom népszerűvé te­szi a házi munkát végző férfiú alakját. Most mi a helyzet? A szobrászok lovon Slő, íjazó, diszkoszt vető, széttér- pesztett lábbal a semmibe meredő, fegyvert hordozó férfiakat mintáznak meg. Mi­lyen szép fenne pedig egy meztelen férfi, márványból vagy bronzból, amint éppen tányért törtilget! A tanárnő így magyarázna a köréje se­reglő diáklányoknak: — Jól nézzétek meg ezt a szobrot! Figyeljétek meg. mi- lyen elszántan, büszkén tö- riilget.. Mintha csak azt mondaná a hitvesének: „Nem addig, asszony, ez az én dol­gom!” Látszik az arcán, hogy Százmillióval növekedett a tanácsi ipar termelése A leghatékonyabb beruházás Egy t$z9 ahol minden negyedik tag szakember A cun nem teljesen pon­tos, de néhány hét múlva az lesz. Ugyanis a tunyog- matolcsi Uj Élet Termelőszö­vetkezetben jelenleg a tagok 19 százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal, de rövid időn belül vizsgát tesz a most tanuló 34 zöld- ségkertész is. Ezzel a tagság egynegyede vallliatja ma­gát valamilyen szakmában képesített szakembernek. Ebben a szövetkezetből ide­jében rájöttek, hogy a leg­jobban kamatozó befektetés a tanulás, a szakemberkép­zés. Sok szövetkezetben ott vannak a drága gépek, a megfelelő védekezőszerék, jó minőségű állat és a kívána­tos jövedelmet nem érik el, mert nincs elegendő szak­ember. Nagyon fontos, hogy az irányításban agronómu- sok, mérnökök, állatorvosok legyenek, de csak félmeg­oldás, ha hiányzik a szakér­telemmel rendelkezők sere­ge, akik végrehajtják a kor­szerű elgondolásokat. 15 százalék plusz A tunyogmatolcsá Uj Élet­ben nemcsak megszereztetek az emberekkel a szükséges szakmát, hanem gondoskod­nak a tervszerű hasznosítás­ról is. Első dolguk a díjazás rendezése. Minden szakmun­kásvizsgát tett és a szakmá­jában dolgozó termelőszö­vetkezeti tag 15 százalékkal több alapbért kap, mint a nem szakmunkás. Tizennyolc gyümölcster- mesztési szakmunkása van a, termelőszövetkezetnek. Ök egy szocialista brigádot al­kotnak, de ugyanakkor egy szakkört is létesítettek, ahol továbbképezik magukat. A szakkör részére kétholdas gyakorlókertet biztosít a szövetkezet. Ezen a területen a csemete-nevelési 51 az ol­tásig, szemzésig, a korona- alakítástól a permetezési kí­sérletekig mindennel foglal­koznak a kör tagjai. Töb­bek között az országban fel­lelhető minden gyümölcsfaj­tát összegyűjtenek. Ennek olyan haszna is van, hogy a tunyogmatolcsi talaj- és klímaviszonyok között „ver­senyeztetik” az egyes fajtá­kat, és a legjobbat telepí­tésre ajánlják. A kör tag­jai előadásokat hallgatnak neves szakemberektől. A kí­sérleti kertből nyert bevé­tel 50 százaléka a munkadf- juk — e terület műveléséért — a másik 50 százalékot pedig takarékbetétben he­lyezik el és ebből szakmai tapasztalatcserékre utaznak, az ország más tájaira. Kísérletező növénytermesztők Némcasfe a ®rQm08cs8cer- tészeti szakmunkásoknak van ilyen továbbképző köre, ha­nem a növénytermesztőknek is. ök elsősorban burgonyá­val, napraforgóval kísérletez­nek. A kísérleti parcellákat mindig a nagyüzemi táblák végéből kapjak. Ez azt cé­lozza, hogy azonos talajon kell bizonyítaniuk ültetési, ápolási és védekezési kísér­leteik előnyét Eddig jó pél­dával szolgáltak. 1968-ban burgonyából 126 mázsás hol­damként átlagot értek el — a nagy táblákon is. Minden bizonnyal a zöld­ségtermesztők is követik majd a gyümölcs- és nö­vénytermesztők példáját Hi­szen a szövetkezet egyik leg­jelentősebb ágazata éppen az öntözéses kertészet. Eddig 70 hold volt a területük, de a legutóbbi kertészeti érte­kezleten 120 asszony jelent meg és kérték a vezetőséget: növeljék a konyhakertészet területét. Most vizsgálják a terveket, hogy honnan sza­kítsanak el a könyhakertészet növelésére. Ez szükséges: ön­tözővizük, munkaerő és érté­kesítési lehetőség van, te­hát támogatni kell az asz- szonyok javaslatát. A szak­tudás ebben az egyetlen pél­dában is megmutatkozik — nem húzódoznak az újtól, sőt ösztönzik a vezetőséget a gyorsabb haladásra. Az Űj Életben most építik — saját építőbrigáddal — a szakosított szarvasmarha­teüepeL Ez csak 1973-ba« lép be a termelésbe, do már a tejkezelők megvannak, állatorvos és technikus is dolgozik már a szövetkezet­ben. Két év alatt pedig kiké­pezik a még hiányzó állat­tenyésztőket. Szorgalmazzák a tanulást El lehet mondani: jól gon­dolkoznak, amikor szorgal­mazzák a tanulást. A múlt évi nagy árvíz útón mind­össze 16 mázsa napraforgót csépeltek, a többi termésük mind a víz martaléka lett, mégis az állattenyésztésből, a tartalékalapjukból, a zöldségtermő terület újraül- tecésével elérték, hogy a tervezett jövedelem 80 szá­zalékát kifizették és nem let­tek mérleghiányosak. Az elő­ző évekhez képest ugyan csök­kent a jövedelem, az 1 tagra jutó átlag most csak 10 500 fo­rint volt, de mégsem hagy­ta cserben senki a szövetke­zetek sőt jönnének vissza, akik korábban elmentek. Itt nehéz újabb tagakat fogad­ni. mert csupán 2,9 hold jtií egy tagra. Ilyen kevés főd­ből csak további intézi tással, az emberek tudásának fej­lesztésével tudnak még töb­bet kihozni. Csikós Baktat ÜJ TAKARMANYSILŐ. A Nyíregyház! AGROKZR Vállalat raktárudvarán új cikk, a 13 köbméter űrtartalmát takarmányszárító tartály példányai sorakoznak. Hanunat Jásstt ielvétei* Mikes György: Második műszak ez a férfi akkor sem adná ki a kezéből a konyharuhát, ha rátörne az ellen... ügye, szép? Mi jellemzi ezt a szob­rot, lányok? Három szóban foglalhatjuk össze: erő, szép­ség, háziasság! Ha igy lenne, sokkal na­gyobb kedvvel dolgoznának a férfiak a háztartásban, A festők is sokat tehetné­nek az ügy érdekében. Meg­festhetnék. például a mosó­géppel mosó apát. a főzőcs­kéid férjet babos kötényké­ben, babos főkötőben, vagy a parkettát kefélő aggot. rőt alkonyati fényben. Akkor igen, akkor büszkén végez­nénk házi munkát. De se szo­bor, se festmény? Az íróknak is részt keü venniük ebben a népszerűsítő munkában. írjanak regénye­ket olyan férfiakról, akik nem ijednek meg egy pala­csintasütéstől, altik szőrén ülik meg a partvist, akik az utolsó csepp szidolukig fé­nyesítik a kilincset. íme, egy példamutató regényrészlet: JGéza híres volt a dunsz- tosairól. Ha az asszonyok vé­letlenül bekukkantottak m éléskamrájába, szemük elho­mályosodott a gyönyörűség­től, és azt suttogták: — Ah, milyett osmeh fésffl Senki sem tudott olyas, ele­gánsa* ablakot moeni, mine 6, Halált megvető bátorság­gal állt « nyitott ablakban, és fütyörészett. Midőn végigment es ut­cán, tömött cekkerrel a kezé­ben, sorra kinyíltak az abla­kok és szőke, barna, fekete leányfejek bámultak utána...” Ha ilyen regényeket imának rólunk, akkor igen, akkor minden férfi belevetné ma­gát a házi munkába. Akkor érdemes lenne. De így? Most esők kacagás, gúny az osz­tályrészünk is legjobban a nők kacagnak, gúnyolódnak rajtunk. Ki érti ezt? Minket lelkesítem beli. Szép esómk pMsmattaMssal, htd»ttfct«yitoA. mMeőtiwt»- műk mm karai dallal ás okkor mi Hmjfűl hajrá! haj­rá!.«, Um elmegyünk haza!- eäk bum •mih msst'

Next

/
Thumbnails
Contents