Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

I oMa! KELET MAGYARORSZÁG — VASÁRNAP? MELLÉKLET WW. feteul? ». Borsányi Verái v A SZENT UNOKA 10 éves a Novosztyi Gyurival nagymama miatt vesztünk össze. Sehogy sem akarta, hogy elmenjek hoz­za. Hogy úgyis olyan ritkán szabadulok el otthonról, és ilyenkor is a nagyihoz me­gyek ! De én nem tágítottam. A legjobb barátnőmhez nem megyek olyan szívesen, mint nagyihoz. De Gyuri ezt nem érti. Nagyika háza elé erve, meg­fogta a karom, hogy nem en­ged. Szerettem volna ahhoz a jól fésült fejéhez vágni vala­mit. Őrülten fájt a karom, annyira szorította. Ez az őrült azt hiszi, nem kell elszámol­nom a testemmel otthon. Az hiányzik, hogy anyám kék foltokat lásson rajtam! — vend tuaomoSúi — üvöl­tötte —, ha ide most bemész, soha többé nem látsz! — Úgyis csak kecsegtetsz! — ordítottam vissza és ki­tépjem magam a szorzása oól. Nagyika rendkívül örült nekem, rögtön a fánkot rakta elém. Mindig fánkot sut, rög­eszméje, hogy szeretem. Kis­sé ütött-kopott már a drága lélek, de isteni fej. Vele min­denről el tudok beszélgetni, egyáltalán nem nagymama­típus. Egy színfolt. Egyetlen szenvedélye van csupán, a spórolás. Kuporgat, mint a többi öregasszony, de ezzel nem a gondtalan öregségét akarja biztosítani. Naponta félretesz egy-két forintot a kredencbe — egy gyöngyház­tányérba. A hónap végére van negyven forintja, magához veszi és titokzatos utakra in­dul. Sokáig nekem sem val­lotta be, de egyszer úgy dön­tött, nem bírja magában tar­tani titkát. Bevallotta, ilyen­kor beül egy taxiba és viteti magát Az útirányt mindig a szezontól teszi függővé. Ta­vasszal az Allatkertbe megy, nyáron a Várba, vagy a Mar­gitszigetre. Télen csak rövid utakra kocsikázik, mert fá­zik, és beül valahová fogyasz­tani. Mert nagyika csak fo­gyaszt. Nem eszik és nem iszik, hanem fogászt És ka­cag. Szégyenlősen ugyan, de kacag. Csak nekem mond el mindent — bizalmasan. Én csak általános hülyeségekről tudok vele eldumcsizni, pedig szívesen beavatnám az én kis életembe, de nagylka szemé­ben én úgynevezett szent uno­ka vagyok. Valahogy soha sincs lelkem kiábrándítani. De most tomboltam magam­ban. úgy éreztem, ott a lakás­ban rögtön megfulladok. Rá­vettem nagyikát, meniünk el S“*áini. hiszen kitűnő idő van vétek bent maradni. Rendkí­vül öriilt az öridnek «ő* biz­tosított. hallandó leküzdeni tériszonvát- menjünk át kis­hajóval Pestre. A ház előtt körülnéztem: Gvuri. ez az őrült tényleg be­váltja szavát, hogv soha töb­bé nem látom. Titkon re­ménykedtem, hátha feltűnik valamelyik kapualjból. De nem. Volt szíve itt hagyni! A nyomorult! A kishajó éppen indulásra kész, amikor odaérünk. Na­gyika ijedten keres kapaszko­dás! lehetőséget, amikor is va­laki udvariasan karon fogja és fel viszi a bárkára. Gyuri! Honnan került ez ide! —- Ö, köszönöm, fiatalem­ber! Köszönöm, hogy ilyen udvarias. Szintén átjön a túloldalra? — kérdi nagyika, aki nem elégszik meg ezzel a kis segítséggel. Most egesz úton hálálkodni fog, mert minden jó cselekedettől meg­hatódik. — Engem is rávett az uno­kám — folytatja nagyika — gyere, áthajózunk Pestre és kiülünk a teraszra haboská­vézni... Bocsánatkérően rám néz; szó sem volt holmi, habos ká­véról. Gyorsan átgondolom anyagi helyzetemet. Na! Gyuri a helyzet magaslatán. Vigyorog, dumál, gesztikulál, de csak a nagymamának, mintha én ott sem lennék. Bele kellene ájulnom a vízbe aztán ugorhatna utánam! — Nagyon ritka ma már az úrifiú ebben a huligán vi­lágban — mondja nagyika és bizalmasan csimpaszkodik Gyuriba. Az úrifiú most előveszd legszélesebb mosolyát — ilyenkor ötvenkét foga van —, hogy nyugtázza a vallo­mást. — Csak nem a kedves uno­kája? — mutat rám Gyuri. Nagyika büszkén kihúzza magát és megsimogatja a fejem. — A néni nagyon fiatal ah­hoz, hogy ilyen nagy unokája legyen. — A dédunokája vagyok — mondom vicsorítva. — Kozmetikázom magam. Titokban persze. De az uno­kám, az megért, ö mondja meg, milyen krémeket ve­gyek. — Nem kell mindent kife­csegni egy idegennek — mon­dom jó hangosan. Nagyika kacarászik. — Nagyon zárkózott kis­lány. Tudja, még nincsenek udvarlói. Roppant komoly és jó munkaerő... Ez a mániája. Az ő mércé­je, ha valaki jó munkaerő. — ...és tudná, milyen há­zias! Remekül főz meg süt Nálunk ez családi vonás. — Sajnos, ritka az a mai lány, aki ilyen fiatalon már ügyes háziasszony. Tetszik tudni, járok egy kislánnyal annyi idős lehet, mint a néni unokája, de az egy rettenet Édesanyám betegsége idején főzött rám. 1 kilót leíogvtam Ehetetlen ételeket tett elém. Meg kell ölnöm. — És tessék elképzelni — fecseg tovább Gyuri — a jó modor is hiányzik ezekből a csitrikből. Azzal a kislánnyal egy jobb helyre nem tudok elmenni. Egy vipera. Nem olyan csendes, mint a néni unokája! Hangoskodik, kö­tekedik. A múltkor is köpkö­dött az utcán, mert dühös volt rám. — Ott kell hagyni az Ilyent! — Nagyika teljesen átéli a történetet. — Sohasem lesz jó feleség belőle! — Mindegyik ilyen, tessék elhinni. Az egyik tizenkilenc... — Az unokámat kicsi ko­rától kezdve nagyon szigorú­an nevelte a lányom. Olyas­mi, hogy ellenkezés, soha nem fordult elő. Nagyon őszinte gyerek. Neki az anyja a barátnője! Végre átérünk Pestre. A kiszállásnál óvatosan Gyuri bokájába rúgok. Aztán jön a terasz. — Veletek tarthatok én is? — kérdem flegmán. A kávé jó, a hab friss, Gyu­rit gyűlölöm. Lassan nagyi­kát is. Tüntetőén elbújok a napszemüvegem mögé, ki­csit el is fordulok tőlük, napo­zok. Ök ketten zavartalan be­szélgetnek. — Szólj már valamit te is, na! — nógat nagyika. — Ne ülj itt csak úgy. Nem illik. — Haza kéne menni! — Látja, nem tud feloldód­ni. A kis vadóc. — Nagyika rosszallóan csóválja a fejét. A számlát is természetesen Gyurink egyenlíti ki. Nem fi­zeti; ahogy csinálja, az egyenlítés. Nagyikát teljesen levette a lábáról. — Bem rakpart 25 — mond­ja búcsúzóul — nyugodtan keressen fel, ha van ideje. Talán az unokámmal is talál­kozik — néz jelentőségtelje­sen Gyurira. Lassan sétálunk a Duna-par- ton hazafelé. Nagyika megái! hosszan abba az irányba ,,néz amerre Gyurii• litte eltűnni. — Ha neked- -egyszer Íjegjíi ilyen akadna! A VILÁG az elmúlt több mint fél évszázad folyamán kíváncsian figyelte és figye-j li. mi történik a Szovjet­unióban, hogyan alakul a szovjet emberek élete. Az elmúlt években — a közle­kedés és a hírközlés felgyor­sulásával. a hírek és infor­mációk gyorsabb áramlásá­val — megnövekedtek az in­formációs igények is. A bur- zsoá sajtó tudatos hamisítá­sait is tekintetbe véve, rend­kívül fontossá vált, hogy a világ népei az igazat tud­ják meg a szovjet valóság­ról. Az újságolvasó ember elég gyakran találkozik a napi­ét hetilapok hasábjain olyan írásokkal, fotóriportokkal, amely alatt szerényen jelzi a forrást három betű: APN, (Novosztyi Sajtóügynökség). A TASZSZ. a Szovjetunió hi­vatalos távirati ügynöksége, a Novosztyi: nem hivatalos, társadalmi sajtóügynökség. Tanácsában képviseltetik ma­sukat a különféle szerveze­teik. A tanacs tagjai a leg­kiválóbb szovjet tudósok, művészek, sportolók, sőt még űrhajóst is találhatunk kö­zöttük. A hírügynökség te­vékenységének fő célja, hogy valódi képet adjon a szov­jet életről. A MOSZKVAI PUSKIN TÉREN, a Rosszija mozi mo­dem épülettömbje mögött négyemeletes klasszicista épület emelkedik. Korábban a Szovjet Állami Rádió és Televízió Bizottság székhaza volt, most a Novosztyi Saj­tóügynökség központja. Eb­ből a viszonylag nem nagv épületből irányítják ennek a világszerte ismert sajtóügy­nökségnek a munkáját. Az APN-nek csak a Szov­jetunióban megközelítőleg kétezer alkalmazottja van. Több mint 100 országba kül­dik anyagaikat, 70 nagy saj­tóügynökséggel van kapcso­latuk, olyanokkal, mint UPI, az AE, a Reuter és a Ma­gyar Távirati Iroda. Több mint 00 országban van APN képviselet hazunkban is van irodájuk. .Szerte a világon képeslapokat, újságokat ad­nak ki, bulletineket terjesz­tenek. Közéi 4000 újsággal állnak kapcsolatban a világ minden., t^ján,, a ■ küldenek számokra évente , körülbelül félszázezer cikket. Évenként nem kevesebb, mint száz­ezer fatoriporttémat dolgoz­nak fel. ■ , ; AZ APN JÓL KÉPZETT TUDÓSÍTÓI, riporterei és oublicistái a legfontosabb kérdésekben megszólaltat­ják a szovjet állam, a köz­élet vezető egyéniségeit, elemzik a Szovjetunió belpo­litikáját, magyarázzák a szovjet kormány külpolitiká­ját. A magyar olvasóközön­ség központi nap dánjaink, a képes hetilapok, folyóiratok, a vidéki napilapok hasábjain is egyre gyakrabban találkozik az APN szignójával, az APN kommentátorainak, publicis­táinak nevével. így a ma­gyar szerzők publikációin túl még több ismeretanyagot kaphatnak a szovjetország életéből. Hírt kaphatunk he lyi kezdeményezésekről, ered­ményekről, s a legkülönfé­lébb problémákról. Különö­sen fontos ez napjainkban, amikor a Szovietunió né­pei a szovjet társadalom nagy eseményére, a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusára készü­lődnek. A NOVOSZTYI SAJTÓ- ÜGYNÖKSÉG MA ÜNNEP­LI fennállásának 10. évfor­dulóját. Az első évtized rendkívül eredményes volt Az APN nevét mindenütt nérték a világon, nép­szerűek lettek kiadványai, s az általuk készített cikkek sok ezer lapban jelennek meg rendszeresen. Híven teljesí­tik azt a hivatásukat, hogy valódi képet adjanak a vi­lág népeinek a Szovjetunió életéről és fejlődéséről. Én­hez a nagyszerű, felelősség- teljes munkához kívánunk szovjet kollégáinknak továb­bi sikereket. (boros) Bőkért Bo zsgyesztvenszkljs PROLÓGUS Barátaim, , eljövendő századok hős . kxkóU Irigyellek titeket Moszkva jöeő fényeinek alkotól Irigylem s tengert, a hüssé váltó alkonyaid, a sztyeppéi ösvényt, melyen majd ti hagytok nyomot Irigylem ■ A'apot, mely arcotok égeti ...... ‘ ............. ‘hóméra, titkos bánattal gondolok úrhajostak galaktikákba vívd útjára. De veletek mi is ott leszünk; Halljátok? Bennetek kelünk életre háromezer egyben; nem lehettek nélkülünk. Egyszerűen rátok köszönünk: „Jó napot F1 — mondjuk á századoknak. Ti pedig, mint elődeitek, —. lelkesek és zsengék. Am mi hiszünk utódaink kezetekben, dkaréstokbatt. hiszünk halhatatlanságtokban, és hiszünk forradalmatokbaní Fordította: Sígér Intra (Megjelent a Komszoinols«- kaja Pravda 1971. január 17-i számában.) Balogh Balázs; LESNEK A kimondott fájdalom már nem is tud annyira fájni. Mellemen kősótömegek, tán egy sóhaj feloldaná; Csapongni vágyó álmaimat poshadt vízbe hínárok húzzák. Amivel elvághatnám fényes zsebkésem — a hit —t kicsorbult. Köszörű kéne. Szívem naponta megtermi i jövőt, de mindent eltapos a Másnap. Ami ma kell, holnapután mire már nekem? Röpüljetek szárnyas remények meghalni. Lesnek az orvvadászok. == Gerencsér Miklós: Fogat a padláson Egyszerre három traktor dohogott a kocsma előtt Az öreg Lipták Hugó hegyeseket káromkodott, hogy szekerével nem állhat a megszokott helyre. Ráadásul a lovak már messziről cibálták a kantárt a benzinfüst miatt. Hugó bá­csi, mint rendesen, most is szent utálattal becsmérelte már a puszta pillantáséval is a traktorokat, ezeket az is­ten átkait erdő-mező csend­jének elűzőit, dalos madarak háborgatott emberfülek sike- títőit, utak rangálóit fullasz- tó porfelhők okozóit lovak halálba üldözőit... Minden egyéb ocsmány tulajdonsá­gukkal megbékélt volna, ^ de ezt az utolsót, a lovak eltűné­sét soha, soha el nem felejt­heti Mivel pedig immár az egész faluban csupán egy pár ló maradt Sári meg Pintyő, nincs az a táltos, amely drá­gább lehetne, mint az ő kedves jószágai! Ám a három bordó Bjélo- rusz traktor mit sem törődött az öreg Lipták Hugó füstöl­gésével elég volt nekik ja maguk oöfögése. amelytől sű­rű kék pára lengte körül a kocsmát. Szodoma és Gomo- ra! — gondolta Hugó bácsi, a mellét nyomó motorgázzal küszködve. — Még a finom levegőt is elpusztítják ezek a benzinharamiák! És a szövet­kezet elnökének egy szava sincs ehhez! Eltűri a trakto­rosok kocsmázását, ahelyett, hogy munkára parancsolná őket! Traktoros létükre itt részegeskednek, holott a szu­perfoszfátot kellene hordani­uk az állomásról! Mit csinál a rendőrség?... Mit csinál a bíróság?... Csoda-e, ha az érsekhegyi szent remete már látja a világ végét?!... Mint a baj vívásra készülő kereszteslovag a sisakrosté­lyát, ő báránybőr kucsmáját húzta szemére, mielőtt át­lépte a kocsmaküszöböt... — Adjon az isten jő napot! — köszönt indulatosan, majd szétnézett a mestergerendák alatti homályban. — Jó napot, Hugó bácsi — bólintott Vida Laci, a kopasz kocsmáros. Néhány ismerős lézengett a söntéspultnál, ezek azonban nem érdekelték Hugó bácsit Annál buffogóbba® sandított V a kályha félé, ahol a három traktoroslegény . élvezte a vasmenyasszony melegét — Az unokáim lehetnének, és a köszönésemet sem fo­gadják! De tegyük fel, hogy nem is vagyok falubeli. Csak egy idegen vándor, akit be­űz ide a szomjúsága. Szépen, jámborul köszön. Hát, ké­rem, illik-e fogadni a köszö­nését? Igenis illik! Ha van jó érzés az emberekben. Már akiben. Mert egyesekben egy szikrányi sincs! És még azt merik állítani magukról, hogy értenek a kemizálás- hoz? Hát ahhoz talán érte­nek, de ami az illendőséget illeti! Arról nem is beszélve, hogy a traktoraik telebüdösí- tik a fél világot... A kopasz kocsmáros igém aprólékosan ismerte már az öreg Lipták természetét így hát jámbor képpel kérdezte: — Mivel szolgálhatok, ked­ves, jó Hugó bácsi? — Az attól függ, Laci fiam, hogy a traktorosok mit isz­nak. Mert amit ők isznak, az nekem teljességgel elfogad­hatatlan, hála istennek. Vida Laci némi kínnal nyújtogatta a nyakát. — Mit isznak?... Mindegyik inast. — Hát hányféle borod van? — Nem bort isznak, Hugó bácsi. A Gerő Gyusizi almus- kát iszik, a Somos Vili kö­kényszörpök a Takács Feri meg meggyvért — Meggyvért?! Meg kö­kényszörpöt?! —- hápogott Hugó bácsi az elképedés és a hahota határán. Végül a hahota diadalmaskodott, va­lósággal táncolt a fején * kucsma, tátott szájjal kaca­gott és kopár Ínyén úgy me- redezett néhány odvas fog, mint az útszéli kerékvető kö­vek. — Meggy vért! Almus- kót! Hát ide figyelj. Lad fiam. Nekem három decit tisztán, abból a mádi fur­mintból. Aztán még egyszer három decit Mert a bor em­bernek való, a cukros víz meg a kislányoknak. Édes Laci fiam, pántlikát nem árulsz véletlenül? Varsnék a hajuk­ba szép nagy masninak valót, úgyis farsang van, hadd le­gyenek csinoskák a szombati bálon! — Pántlikám az nincs — ingatta kopasz fejét komo­lyan Vida Laci. — De van pálinkám. Cseresznyepálin­kám, szilvapálinkám, törköly- pálinkám. Barackom is van. A három traktoros szép sarjában indult ki a kocsmá­ból. Gerő Gyuszi, a nehéz, cóklaképű legény szelíden megállt Hugó bácsinál. — Közlöm magával, hogy meg vagyunk sértve. Ezért a sértésért tíz liter borral tar­tozik hármunknak. A fölény és a gúny jegyé­ben görbítette le száját Lip­ták Hugó. — Most, azonnal kívánod, édes keresztleányom? — Nem süngŐ6. Jó lesz az a szombati bálon is. Éppen akkor! É« már ment is Gerő Gyu­szi. Nyomában a másik ket­tővel. Lipták Hugó aaép lassacs­kán megiszogatta a kétszer három ded mádi furmintot, s közben mindenkinek meg­fájd í tóttá a fejét árakadcttlar HeoaegéSévéL Még a&Éaor » beszélt, amikor lengő léptek­kel szekeréhez poroszkált, Becéző, már-már szerelme* szavakkal közeledett a lovai­hoz. Szóözöne akkor válto­zott öldöklő jégesővé, ami kor észrevette, hogy az abrakon tarisznyák eltűntek. De há­borgása nem volt valódi ha­rag. A tarisznyák elarzásáta traktoroslegények halvány kis bosszuoskájának minősí­tette, azért a súlyos fricská­ért, amit őtffle kaptak. Ö ma­radt felül! Ez a hit még álmát is meg- aaépítette. Szép virágos ré­ten legeltette a lovait, hol Sári, hol Pintyő nyerített rá a kutyahűség tagadhatatlan arckifejezésévéL Csend éa fénylő nyár volt Csak a ha- ranigsaó úszott feléje, valar- honnan a messzeségből. Meg valami moraj lásfióle. A harangszó elhalt, ellenben a morajlá* nőttem nőtt, ügy- annyira, hogy ágyúdörgéshee kezdett hasonlítani. Lipták Hugó aggódva leste az álom­béli mezőn legelésző lovait és kénytelen volt elvenni szomjas arcáról a cserépkor- sót, amiben pedig nem is kút- vés, hanem mádi furmint hű?» voslöti. Vég® sMbora dördülő» SZÓFIA. Jelenet a „Szerelem legendája” című balettből. Középen Kalina Bogoeva. (MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents