Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
1*7! február II, KPT PT MAGYARORSZáO — VASÁRNAPI MELLÉKLET • oldat Filmexport összesítés készült a televízióban az elmúlt év filmexportjáról Tavaly 88 tévéprodukciót juttattunk el a szocialista országokba. A legtöbb filmet a Szovjetunióval cseréltük. A szovjet nézők előtt bemutatott 23 alkotás között olyan — itthon is sikeres — filmeket találunk, mint Szemes Piroska játékfilmje. a „Mondd a neved", vagy a Pécsi Balett közreműködésével forgatott „Egyszer volt" című alkotás A csehszlovák partner által átvett művek között szerepel az Ember tragédiája filmváltozata. amelvet a szlovák televízió mutatott be nagy sikerrel Az NDK-val cserélt 13 tévéfilm között van a teljes Bors-sorozat, valamint számos mesefilm. Csaknem mindegyik szocialista ország átvette forgalmazásra Róbert László Ültessetek mániákét” című vietnami útibeszá- jnolóját. Ugyancsak a legkeresettebb produkciók közé tartozik a Mazsola-sorozat is, amelyet a Borshoz hasonlóan több baráti ország televíziója műsorára tűzött. MUNKASFEJ: Soltész Albert rajza. Koroda Miklós a szamosháti tájról és készülő regényéről Nem mindennapi élményben van része annak, aki körüljár a budai Vár ódon utcáin, ahol megcsapja az embert az elviharzott évszázadok történelmi levegője. Az Úri utca torkolatánál megállók Hadik András lovas szobra előtt és tájékozódom. A szépem restaurált műemlék jellegű házak és boltíves kapuk sorát figyelve keresem Koroda Miklós író otthonát A tájékoztató tábla szerint a ház a törökök kiűzése után, a XVT1I. század elejém épült ám .az udvari szárnyába középkori torony maradványa van llefoglalva.” Az első emeleti „gang”-ról csigalépcső vezet Korodáék .lakótornyába”. Még szerencse, hogy eligazít az író tájékoztatója; az ajtóra függesztett papírlapon ez olvasható: „Húzd meg a görbe vándorbotot háromszor, s akkor szobám ablaka alatt megszólal a szigligeti kisha- rang!” Koroda itt a szigligeti íród alkotóház régi kastélyépületére és ldsharangjá- ra célzott Koroda Miklós első két műve életrajzi regény; Reviczky Gyuláról (A világ csak hangulat, 1939) és Batsányi Jánosról (Megvilágosodott már, 1942, 1963). Utánuk tíz könyve jelent CS»MMMM»'i~^rnmiMSWniii»»s|iiiifiM»T««Si»«|ii n ír riw meg, kettő kivételével regény vagy kisregény. Elsősorban történeti témák foglalkoztatják; erre vall regényírói útja. Erre inspirálja alkotói szemlélete és bizonyára budai környezetének hangulata is. A jelent is a múlt átvilágításával ragadja meg. Jelenleg két regényén dolgozik; az egyik a „középkori torony*1' hajdani lakóiról szól, a másik a szatmári tájból és életközösségből meríti témáját. Történelmi érdeklődését igazolja — legutóbb. január végén — a rádióban elhangzott életrajzi játéka Petőfi grófjáról. Teleki Sándorról. Megyénkről így vall az író: — Húsz esztendeje járom Szabolcs-Szatmár vidékeit, főként a „legnyírebb Nyíren”; Nyírbátor és Nagykálló táján barangoltam, s a szomszédos Szamosháton. Számos Útirajzban, tárcában, novellában adtaim hírt tapasztalataimról, ám regényt eddig csupán a Szamoshát egymással farkasszemef néző. iker falujáról; Tunvogmatolcsról írtam. (A Holt-Számos két partja, 1962) A paraszti életforma szocialista átalakulásának sorsfordító, történelmi időszakát ’ igyekeztem megörökíteni. Az a meggyőződés vezetett, hogy a parasztság társadalml-gazdasá gi és kulturális fölemelkedése csak a szövetkezeti nagyüzem segítségével lehetséges. Koroda szamosháti falure- gényében a közelmúlt történelme lüktet. Nehéz, bonyolult átmeneti időszakot, konfliktusokat, tipikus figurákat ábrázol derűs, lírai hangvétellel. Stílusa élénk és színes. Feloldva az epika hagyományos formáit, regényét az írói „személyesség” és műfaji kötetlenség hatja át, ami általában az újabb magyar szépprózát jellemzi. Az új könyvéről ezeket mondja: — A készülő, derűsnek szánt kisregényem az Ecse- di-láp felszántott részén játszódik le. A szatmári falu belső átformálódását vizsgálva, ezúttal a régi és az új között oly soká ingadozó középpé ra-szt körül bonyolódik a cselekmény, mely bővelkedik humoros fordulatokban. Az utóbbi években mintha idegenkednének prózaíróink a paraszti tájékozódásé témáktól. Pedig szívesen olvasnánk a megújult falu életét sokrétűen felvillantó elbeszélő műveket. Ezért nagy érdeklődéssel várjuk Koroda Miklós újabb regényét. Marton László HOZZÁSZÓLÁS Főiskola vidéken, vagy vidéki íőiskola? A „Kelet-Magyarországban” február 7-én arról jelem meg cikk, milyen a tanárképző íőiskola kisugárzó hatása. Az írás nagyon fontos témát vetett fel, amely . önma gában tekintve is megérdemelne egy kis eszmecserét de olyan gondolatsort is elindít, mely a főiskola helyzetén túl elvezet megyénk és városunk egész kulturális, oktatásügyi és tudományos helyzetének áttekintéséhez teendőinknek, lehetőségeinknek a mérlegeléséig. De maradjunk egyelőre a főiskola helyzeténél. Amikor Csokonai Somogynak jövendölt oskolát, a mi Bessenyeink tudós társaságot álmodott az országnak, a nemzetnek. Kettejük álma-vágya ötvözötten valósult meg szűkebb hazánkban a főiskola létesülésével: olyan oktatási intézmény létesült, melynek oktató és nevelő, valamint tudományos munka végzése a feladata, sőt e hármas funkciót teljes egységben kell betöltenie. De — és ez az egyik kiegészítő megjegyzésem a cikkhez — nemcsak városi és nem is csak megyei ranghoz, szinthez igazodva. Az intézmény helyzetiek, funkciójának helyes megítélésénél abból kell kiindulnunk, hogy a főiskola nem városi, nem megyei intézmény, hanem az ország egyik, ide telepített felsőfokú oktatási intézménye, melynek funkciója ellátásánál az iskolai tanárképzés általános, össznemzeti követelményeihez, igényeihez és színvonalához kell igazodnia. Ezt hangsúlyozni szükséges akkor is, ha főiskolánknak is — mint a többi, vidéki városban működő egyetemnek ás főiskolának — vannak olyan feladatai és lehetőségei, melyek szűkebb környezetéhez való természetes kapcsolódásából, egymásra utaltságukból vetődnek fel. Szükséges ezt leszögezni azért mert az utóbbi feladatok, kötelességek is nagyon fontosak, de ha a főiskola a maga belső életében az igényeket nem az országos követelményekhez méri és igazítja, önmaga válik önmaga mércéjévé, az már törvényszerűen felidézheti a provincializálódás súlyos veszélyeit! Mi is valójában a provincializmus? Nekem nagyon tetszik a provincializmusnak az a megközelítése, melyet Gaál Gábor, a Korunk egykori híres főszerkesztője alkalmazott erre a jelenségre A provinciális középszerű? Kétségtelen, hogy a középszerűség szerves része és fontos jellemzője a vidékiességnek. de nem azonos azzal. „A vidékiesség a szellem, a lélek, és a szív és a modor és az ízlés és a műveltség es eze. ina., i.yesmi aüapota’ — írja Gaál Gábor. A provinciális megnyilvánulása nem feltétlenül direkt és harsány. A vidékiesség néha csas egy sajáto san megkötött nyakkendő, vagy más, szinte ellenőriz- heteden, mellékes dolog, gesztus. mozdulat. De mindig kiderül, s leleplezi a hozzá tartozó vidéki ember egész valóját, természetét, észjárását, ízlését és ideológiáját. A vidékies emberben torz a tükrözése a jónak, az igaznak és szépnek, a helyesnek és a helytelennek, s ennek következtében torzak és helytelenek a vidékies ember állásfoglalásai és viselkedése. S mindez azért lehetséges, mert a provinciális ember saját magán keresztül ítél, mert saját személye a norma, mert ezáltal torz relációba állította önmagát! A vidéki esség veszélye tehát mindig és mindenütt jelen van, mindig és mindenütt küzdeni kell ellene, s a küzdés egyetlen hatásos módja az, ha helyes relációba állítjuk önmagunkat, ha arányérzékünk nem torzul el, ha a mindenséggel mérjük magunkat! * Főiskolánk kisugárzó hatását, lehetőségét és valóságosan elvárható igényeinket ezzel kapcsolatban a főiskolához illően kell megszabnunk. Úgy. ahogy az a leggyümölcsözőbb a városnak és a megyének, de egyúttal úgy. hogy az ne akadályozza az intézményt alapfunkciójának országos szinten igényelt ellátásában. ITgy is fogalmazhatnánk, hogy a 'fő-' iskolának abban van a legfontosabb és elsődleges, bár mdirektnek tűnő kisugárzó hatása, ha 1000 nappali hallgatójának és több száz levelezőjének képzését kielégítően oldja meg. Vannak még fogyatékosságai oktató és nevelő munkánknak is. Még nem tekinthető megnyugtatónak az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése sem. Egyes tanszékeink műszerezettsége még nem teljesen kielégítő, bár igen örvendetesen fejlődő. Nagy nehézséget jelent a társadalomtudományi tanszékek ok+ató munkájában a könyvek, folyóiratok hiánya. Bár a könyvtárfejlesztésben is maximális támogatást kapunk. s lehetőleg minden gyarapítási lehetőséget ki is használunk, megfelelő méretű könyvtárunk még nincs. De nincs ilyen könyvtára a városnak, a megyének sem. Vannak és lehetnek ir jo« gos igényeink az oktató és nevelő munka sz mély: teltételeivel kapcsolatban Itt is vigj cZ.iunK Kell arra, nehogy önmagunk legyünk a mértek! Feltételezi, .6. hery oktatóink zöme meglel-.ó elismerést élvez a városon és a megyén belül szakmai körökben, az iskoládban, de ez még nem minden! A főiskolai oktatóknak az a kötelességük. nem is könnyű feladatuk, hogy szaktudományuk országos vérkeringésébe megfelelő színvonalon bele tudianak kapcsolódni. Ehhez a mostaninál kiterjed tebb és eredményesebb kutató és magas színvonalú publikációs tevékenységet kell kifejteni. A TIT keretében végzett ismeretterjesztő tevékenység — anélkül, hogy azt lebecsülnénk — nem lehet mérce és nem lehet egyedüli cél! Ezzel összefüggésben kell és lehet utalnunk arra is, hogy főiskolánkon, megyénkben. egyszóval a helyi, arra alkalmas és érdemes erőkn-le együttesen, ismételten foglalkozniuk kellene a part tudománypolitikai irányelveiből adódó lehetősegek és kötelességek meghatározásával. Ele itt a teendők lényege nem adminisztratív jellegű! A jó atmoszféra megteremtése a lényeg, a megfelelő munkakedv felkeltése. az igények egyértelmű megfogalmazása, n aztán a teljesítmény megfelelő erkölcsi és anyagi el- ism°T,ése. megbecsülése. Ilyen típusú városban, mint Nyíregyháza, meglehetősen újszerű jelenség volt ennyi főiskolai hallgató megjelenése, különösen úgy, hogy e- hallgatóság.. elszomorítóért -hagy többsége nő. Sajnos, egyelőre ezeknek a fiataloknak sem a főiskola, sent a város nem tudja biztosítani a kulturált szórakozás lehetőségét. Emellett, vagy éppen ezzel összefüggésben sok a pletyka, s a megfontolatlanul elmarasztaló ítélet hallgatóinkról. Az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása időszakában, az ifjúsági törvény előestéjén érdemes gondolkodni a város illetékeseinek és a főiskolai vezetőknek, a főiskolai hallgatóknak a város társadalmi életébe való egészséges beilleszkedésén. Ez az igényesebb szórakozásra éppen úgy vonatkozik, mint a hallgatók kulturális, sport- és népművelő munkába történő bekapcsolására. Ezek a főiskolások teljes jogú állampolgárok. felnőttek, de még tanulnak, fiatalok, tanári pályára készülnek. Élet- feltételeiket, a város és megye társadalmába való beilleszkedésüket, megítélésüket ehhez kell szabni rengette meg lovastul, rétestül, mindenestül, hogy horkanó riadalommal tért eszméletre a valóságos éjszakában. A robajló zajok is valóságosak voltak, feje fölött recsegett, dongott a meaunye- aet. Igazi halálfélelemmel menekült ki Lipták Hugó a házból, mezítláb. durrantós gatyában. De mivel mégiscsak férfiembernek tartotta magát —- végtére Doberdo fennsíkján, d^iyózúporban tnriott* meg a legénybúcsút — vas- villát ragadott, és megrohamozta a padláslétrát. A padlás terébe pillantva aztán kis híján hanyatt perdült a létrafokról. Sári és Pintyő felváltva dobbantott patáival és szemmel láthatóan semmi szokatlant nem találtak abban, hogy a padláson töltsék az éjszakát, szekér elé fogva, tökéletes hozzáértéssel fölszerszámozva. Elégedett világnézetüket abból az abrakos tarisznyából merítették, amely zabbal telten a pofájukon függött. Nem kellet* ahhoz az Interpool mester-nyomozójának lennie Lipták Hugónak, hogy éles elméjét azonnal nyomrr vezessék a megkerült ábra kos tarisznyák. Ott helyben, a létra középső fokán homorúra nyújtózkodva akkorát vanyított rettenetes haragjában, hogy még azok is borzongva vetettek keresztet, akik egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, ha abban a pillanatban eléri őket, vasvilláját tövig mártja a három traktorosba! De az elfajult harag egyúttal tétovává teszi az embert. Lipták Hugó. bár fürgén szaladt le a létráin az snyaföld színére, az udvaron iüe-ooa kupuosott, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett, mintha láthatatlan fantomokkal viaskodott volna. Végre kiszabadult a szellemek köréből, sebtében nadrágba és ködmönbe bújt, majd lélekszakadva elviharzott a szövetkezeti elnökhöz. — Faggyas elvtárs! Nem hallja, Faggyas elvtárs! Csúffá tettek a traktorosai! Sári. meg Pintyő a padlásom abrakéinak! Megölöm őket!... Az ébredés bambaséga után valódi rémület lett úrrá a szövetkezet elnökén; az öreg Lioták Hugón kitört az elmebai! Mit kezdjen vele?. Tgyál tálán szabad -e a köze- ’ébe mennie. hiszen körve- tzélves is lehet... Mi lesz nőst7 Éi idején körülményes elérni a mentőket. az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban, idegosztály csak a megyénél van._ Mi lesz reggelig? Xdire Faggyas elvtárs mindezt végiggondolta, Hugó bácsi már a falu másik végén, a tanácselnök' ablakát verte: — Hé, Bellák Jósika! Csúffá tettek a traktorosok! Sári, meg Pintyő a padlásom ab- rakolnak! Megölöm őket!.„ Az ébredés bambasága után valódi rémület lett úrrá a községi tanács elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj... Nem sokkal később ugyanezt kérdezte a Hugó bácsi szolgálati háza köré tóduló csődület: Mit kezdjenek a padláson befogott lovakkal? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit, Pintyők meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, ki szömyülködve nevetett, az idősebbek boszorkányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő a faluban, valószínűleg előtte se, pedig itt már számos furcsa dolog történt, például az. hogy az egyik pap valódi asszonnyá változott férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig erő szakálla! No de élő lova kát szem fény veszten i a pad lásra, szekérrel, abrakos tarisznyával! Hatósági közeg is került a körzeti rendőrimegbízott személyében, és az ő közreműködésével a falu elöljáród a helyszínre hozták a három traktorost. — Hát akkor gyorsan, lehozná a lovakat! — rendelkezett a szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul céklafejét a nehéz Gerő Gyuszi. Az öreg ott molesztál bennünket, ahol csak ér. Elmond mindenféle berregő haramiáknak, meg benzinbetyároknak. Hozza le Hugó bácsi, ő ért a lovakhoz. — A törvénnyel ne kötőz- ködjeték — szólt nyomaték- kai a rendőr tizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. Csak megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter borral tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter mádi furmintot, lehozzuk épségben a lovakat. Félig-meddig eddig is fogni kellett az öreg Lipták Hugót, nehogy a testi épség kátéra elkövetett bűnténybe essék, most azonban öten kapaszkodtak belé, tartották 'énénél. gúnyájánál fogva. — Soha, Soha! Inkább ott lusztiJiianak el a drága lovaim inkább öngyilkos leszek, de sohaL. Faggyas elnök jelentőségteli ábrázaittal próbálta megtörni a céklaképű Gerő Gyuszi konokságáit — Hallod, pe gyerek? — Hallom. De akkor se. — És ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — És ha én fizetném meg azt a tíz liter mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gerő Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. Következésképp munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falunépe kora reggeli áimélkodása közben Hugó bácsi tűzfalának támasztották a gépszín hatalmas, megvasalt kapuszár- nyáit, s ezen, mint valami lejtős hídon, levezették az udvarra Sárit és Pintyőt. Ezután darabokban lehordták a szekeret, megint összerakták, a lovakat eléje fogták, a zabos tarisznyákat a lovak füle mögé akasztották. Amikor elkészültek, a céklaképű Gerő Gyuszi csak ennyit mondott a néma hüledezósbe feledkezett gyülekezethez fordulva: — Kész a kocsi indulhatunk a farsangi bálba! ¥ Ez a főiskola az ország egyik főiskolája a négy közül. A mienk is. Mind a főiskolának. mind a városnak és a megyének kölcsönösen az az érdeke, hogy ez az intézmény valóban, minden vonatkozásban főiskola legyen, hármas funkciójának magas szinten felelhessen meg. Ezzel segít legtöbbet medvénkén, városunkon is. Belső igényeiben, eredményeiben felsőoktatási Intézménnyé érlelődve nő meg majd a tőle joggal elvárható kisugárzó hatása is. De — ismételjük — a városnak. a megyének is helyesen kell megfogalmaznia a tanárképzővel kapcsolatos várakozást Lehetőleg olyan igényekkel kell fellépni vele szemben, amelyek nem zavariák. nem gátoliák alapfunkcióinak ellátásában. Ellenkező esetben a környezeti maga húzza vissza fejlődésében. elaprózza energiáit aa intézmény elveszti arány érmékét. el fői ejt törekedni a mindig kötelező ígérve—<g- ”e s n°m tanári-ónző fő!-ko- ig le=z vicéken hanem vidéki főiskola. Hársfalvi PéteS
