Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

4 oldal KELET MAOY9RORSTÄ*! 197» Mírtiifr f*. Eliié^ziüt a nagy teljesítményű kuíoricamomoló A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépgyártó Vállalat köz­ponti telep protoműhelyébe nem lehet úgy bemenni, hogy valami újat ne találna ott az ember. Ez év elejével például négy új gép prototí­pusát készítették el. Az új gépekre már most nagy szüksége lenne a mezőgazda­ságnak és minden bizonnyal, ha megkezdődik a sorozat- gyártásuk. kelendő munka­eszközök lesznek A kukoricamorzsolás gyor­sítására és megkönnyítésére gondoltak a szerkesztők, amikor megalkották az MT—120 jelű nagyteljesítmé­nyű gépi kukoricamorzsolót. valamint a K—M 200 jelű hálózati árammal működő kis morzsolót, amelyet eevébként háztáji morzsoló- nak is neveznek. A kukori- camorzsolók előnye, hogy nem csupán a kukoricamor­zsolás idényjellegű munka­végzésére alkalmasak, hanem más szemes termények sze­lektálására is. így ha a mor- zsolást a gépekkel elvégzik, akkor a magraktárakban egész évben hasznosíthatják a szelektálási munkánál. A gyümölcsöskertekben idő­ről időre nagy mennyiségű gyümölcs hull le a fákról szélverés, vagy más okok miatt. Ezeknek a gyümöl­csöknek nagy része elvész. s főleg azért, mert nem kifi­zetődő cefrézésre vagy ipari felhasználásra kézi erővel összeszedni. A hullott gyü­mölcs felszedésére megoldás lesz a gyümölcsfelszedő, a melvnek pro 161M&a elkészült A gytimölcsfelsz*"- dő négy fő részből áll, egy ke-*; traktor után kapcsol­ható műanyag tüskéshenger­ből. szállító csigalevélből, ka­nalas felhordóból, valamint a felszedett gyümölcsöt tároló tartályból. A gyümölcsfelsze­dő gyorsan végzi a munká­ját. s egy ember, a traktor- vezető, egy nap alatt szinte egész kertrészekről szedheti össze a fákról lehullott gyü­mölcsöt. A negyedik új gép kárto­ló, amely főleg a kárpitos­iparban hasznosítható majd jól. A kártoló különféle nö­vényi és más anyagok zúzá­sához, rostosífásához készült. A könn} ^szerkezetek térhódítást; KÖNYVSZEMLE Három mű a mezőgazdaságról A hosszúhegy! 6800 hízó kibocsátására alkalmas könnyűszerkezetes sertéstelep. (Tervezte: AGROTERV). Minél gyorsabban, a kor­szerűség követelményeinek megfelelően kell mezőgazda- sági épületek egész sorát megépíteni A párt és a kor­mány által előírt élelmezési programok, mint pl. a húsel­látás javítását is nagymér­tékben befolyásolja, a mező- gazdasági épületek gyors üzembe állítása. A mezőgazdasági nagyüze­mekben széles körben ter­jednek a : különféle megoldá­sú arllattartasi épületek. 1968 —69-ben mintegy 450—500 ezer négyzetméter alapterüle­tű épület készült el. A köny- nyűszerkezetes építési mód alkalmazása terén — amint az AGROTERV vezetői közölték — igyekeztek minél többéit tenni. A hazai alkalmazás mellett már az 1966. évi kijevi kiállításon bemutatták az AGROTERV tervezésű komplett csibenevelö épületet, amely díjat nyert és a Szov­jetunió meg is vásárolta. Az elmúlt években a ter­vező vállalat tervei alapján jelentős állattartási telepek épültek az országban. Töb­bek között a pincehelyi Vö­rösmarty Mg. Tsz, a Hosszú­hegyi ÁG serlésíelepei, a haj­dúnánási Lenin Mg. Tsz ba­romfi-. a kislángi Béke Mg. Tsz juhtelepe. A most fo­lyamatban lévő tervezési munkák közül legfontosabb a Lajta-hansági ÁG sertéstele­pének a rekonstrukciója, amely évi 20 ezer hízott sertés kibocsátására lesz al-' kalmas. Érdekes az a megállapítás, hogy pl., amíg egy 108 férő­helyes tehénistálló összsúlya hagyományos kivitelezéssel 1200 tonna, addig a könnyű- szerkezetes módszer alkalma­zásával csupán 400 tonna. A tervező vállalat műsza­ki fejlesztésével kapcsolat­ban elmondták, hogy az el­múlt 3 évben jelentős előre­lépés volt az úgynevezett „ta­karéküreges acélváz” kifej­lesztése és alkalmazása. En­nél a váznál sikerült a hen­gerelt „I” gerendák teherbí­ró képességét mintegy 160 százalékkal emelni és bizto­sítani az acélanyag hulla­dékmentes felhasználását. Legújabban a vállalat fő­mérnöke, Jármai Pál szolgá­lati szabadalma alapján vál­tozó keresztmetszetű taka- réküreges tartó készül, amely tovább csökkenti az 1 négy­zetméterre eső acélfelhaszná­lást. A megoldás jelentőségé­re mutat, hogy a vállalat újdonságvizsgálatai szerint ilyen szerkezettel sehol sem találkoztak. Sz. T. Három olyan művet he­gyezett a közelmúltban meg­jelentek közül asztalára a recenzens, amelyek meg­könnyítik múlt és jelen ösz- szevetését, a mezőgazdaság régi és mai arcának felvá­zolását. A Mezőgazdasági Ki­adó és a Kossuth Ki­adó együttesen adott közre egy album alakú kötetet, amelynek címe — A magyar mezőgazdaság képekben 1945—1910 — egyben a vál­lalt feladatot is tudtul ad­ja. A magvas bevezető ta­nulmányszerzője dr. Fazekas Béla —. rengeteg ábrával, grafikonnal hűen rögzíti azt az utat, amelyet a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar megtett, s amely: föl­felé vezetett! A termés- és termékmennyiség gyors nö­vekedése, a termelt, tenyész­tett fajok összehasonlíthatat­lanul jobb minősége — így a Bezosztája búzáé, a mar- tonvásári egyszeres hibrid kukoricáé, a gödöllői hibrid tojóé, stb. — a gépesítés nagyfokú térhódítása biz­tos mérföldkőként mulatják, honnét és hová jutott a me­zőgazdaság. s merre irányít­ja jövőbeni útját. A képek ebben az esetben nem il­lusztrációk. önálló mondani­valót hordanak magukban, s nagy többségük be is tölti e szerepet. A magyar szöveg angol, orosz és német fordí­tását is magába foglaló kö­tetet Horváth Sándor és Il­lés Tibor állította össze. Hasonló feladatot vállalt a Kossuth Könyvkiadó má­sik újdonsága is, a dr. Ma- das András szerkesztette Az élelmiszer-gazdaság fejlődése című kötet. A termelést és feldolgozást átfogó új foga­lom, az élelmiszer-gazdaság három évtizede, de főként legutóbbi tíz esztendeje ke­rül reflektorfénybe a kötetet író szerzői munkaközösség segítségével. A mű azokra a tanulmányokra támaszkodik, amelyeket különböző munka- csoportok végeztek az élel­miszer-gazdaság távlati tervé­nek kimunkálásához. Az elemzések rendkívüli ala­possággal veszik sorra az elelmiszer-gazdaság mikro- ökonómiái kapcsolatait — azaz szerves együttműködését a népgazdaság más területei­vel —, a termelőerőik és ter­melési viszonyok fejlődését, az élelmiszer-gazdaság hely­zetét és távlatait. Sokat vitatott kérdés fel- dogozására vállalkozott a Kossuth harmadik újdonsá­gának szerzője, dr. Kulcsár Viktor. A Gazdasági életünk kiskönyvtára sorozatban megjelent munkája — A sze­mélyi jövedelmek differen­ciáltsága a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben — eloszlatja azokat a legendá­kat. amelyek a legutóbbi időkben a parasztság anya­gi helyzetét övezték. A sze­mélyi jövedelmek differen­ciáltsága nemcsak az ipar­ban, hanem a mezőgazdaság­ban is cél és törekvés, ter­mészetesen akikor, ha a kü­lönbségeket termelési ered­mények hozzák létre. A szer­ző tárgyilagos képet fest a gyorsan s a nehezen haladó közös gazdaságokról, adottsá­gaikról, termelési feltételeik­ről, s mindezek következmé­nyeként a személyi jövedel­mekről. <M> A korszerű fóliás termesztés A fóliaalagutak és -ágyak igen olcsó termesztőberende­zések, mégis arra kell töre­kednünk, hogy egy-egy idény­ben minél több növényt haj­tassunk alattuk, mert így a költségek jobban elosztanak. A legegyszerűbb fóliás ter­mesztőberendezés a fóliaalag- út és hajtatóágy. Előbbi kis légterű, ezért alatta sincs sok­kal magasabb hőmérséklet, mint a szabadban, mégis, amikor korai szabadföldi ter­mesztés idején növényeink­nek csak néhány Celsius-fo- k'os hőtöbbletre van szüksé­gük, jó szolgálatot tesz. Éjjel 1—2 Celsius-fokos fagytól véd. nappal — különösen, ha a nap is süt — 10—15 Cel- sius-fokkal is magasabb hő­mérsékletet biztosít a kinti­nél. A fóliaalagutakat akkor hasznosítjuk jól, ha a korai szabadföldi termesztésre szánt növények fölé állítjuk fel. Eb­ben az esetben az egyébként szokásosnál 5—6 nappal ko­rábban ültethetünk. A folya­matos védelem hatására az érés kezdete 8—10 nappal megelőzi a szabadföldi növé­nyeket. A piaci árak szem­pontjából lényeges lehet ez az aránylag kis koraiság is. A fóliaalagút termés-élesen csak az ültetést követő 3—4 hétig legyen egy bizonyos nö­vényen. ezután a takarás már felesleges. A különböző hő- igényű növényeket sorba ál­lítva, egy tavaszon 3 növény érésének kezdetét hozhatjuk előbbre fólialaguttal. Már­cius közepén saláta, karalá­bé, karfiol, retek kerülhet alá. E növényekről az április kö­zepén ültetett paradicsomra visszük át az alagutakat, majd utolsóként a májusi fagyok elmúltával kiültetett paprikát védhetjük fóliaborítással. Hasonlóan hasznosíthatjuk a nagyobb légterű fóliaágya­kat is, azzal a különbséggel, hogy néha a kétszakaszos, vándoroltatás nélküli haszno­sítás is előfordul bennük. Háromszakaszos, vándorol- tatásos hasznosítás esetén a fóliaágyak alá március 1—10 között ültethetjük a hideg­tűrő növényeket. A második szakasz növénye a paradi­csom legyen, az ültetés ideje április 1—10. között esedékes; ekkorra az első szakasz növé­nyeiről már lekerülhet a fó­lia. A parádésomról akkor vehetjük le, ha már elmúlt a májusi fagyveszély, tehát 10— 20-a között. Május közepére az első sza­kaszos növénveket leszüretel­tük, így helyükre ültethető a paprika, amelv még tlvenkor nagyon meehálélia a takarást, hiszen hőmérséHnti optimu- mu 25 Celsius-fok. A háromszakaszos, vándo- roltat.ásos hasznosítás ered­ményezi a legnagyobb bevé­telt: egyetlen hátránya, hogy az ágyak kétszeres áthelye­zése némi munkatöbblete! okoz, s ezt a munkát rövic idő alatt kell elvégezni. Házi­kerti körülmények között, a család bevonásával e munka­csúcs könnyen leküzdhető. Ez a magyarázata, hogy a kis légterű fólialétesítmények az utóbbi években elsősorban kiskertekben terjednek. A vándoroltatás nélküli hasznosítás lényege, hogy ilyenkor a második szakasz növényét az első leszedése után, körülbelül április 20— 25 körül ültethetjük el, ekkor természetesen már a paprika és az uborka is ültethető. A módszer előnye, hogy elma­rad a vándoroltatás és az egyik kultúra palántaköltsé­ge, hátránya viszont, hogy a fóliaágyak kis légterét ha­mar kitöltik a második sza­kasz növényei, s emiatt szel­lőztetés céljából nem elég csak az ágy két végének a kinyitása, hanem az egész palástot naponta kell leszed­ni. A fűtetlen fóliás létesítmé­nyek hasznosításának alapve­tő szabálya: nagyon fejlett palántákat, időben ültessünk ki. A fóliaágyakkal elérhető 10—15 napos koraiság telje­sen elvész. ha későn és fejlet­len palántákat ültetünk. (Megjelent a Kertészet és Szőlészet című lapban Zatyrcó Ferenctől.) A vírusok rejtelmei II. A vírusfoutatők, akSk a kü­lönféle vírusos növény beteg­ségeket tanulmányozták, azt tapasztalták, hogy a leveleik mozaikszert elszíneződését okozó vírus, valamint a vi­rágok, bokrok rendellenes ki­növéséit okozó társa is körül­belül azonos méretűek. A nap szenzációja — mikroplazmaszerű szervezetek AZ utóbbiak egyik tipikus képviselője a „Siolbur”, amely a fenti remdeXLenessé- geken kívül a paradácsomfé- lóknél még élesen szöglete^ egyenetlenül bordázott alakú és faháncsra emlékeztető ízű termést okoz. Kiderítették, hogy ezt a betegséget egy rendkívül eleven, 3—4 milli­méter hosszú tücsökfaj ter­jeszti a beteg bokrokról a még egészségesekre. Ez a betegség, amelyet ma már próbálnak megfékezni, néha elvitte a paradicsom-termés 70—90 százalékát. Szovjet, csehszlovák, jugoszláv, bol­gár, í-omán és más nemzeti­ségű víruskutatók fokozato­san kiderítették ezen egzoti­kus vírusos növénybetegség természetét 1966-ig a szak­emberek egy percág sem ké­telkedtek az előbb leírt „sár­gaság” nevű növénybetegség vírusos természetében. Ekkor szellemes kísérletek útján rá­jöttek, hogy a betegség oko­zói — mikroplazmaszerű 50—800 millimikran közötti méretű mikroorganizmusok. A kutatók állítása szerint a „volt” vírusok, — a valóság­ban apró mikrobák — csak a beteg növónylevelek szöve­tében mutathatók ki elektron­mikroszkóppal. Ugyanazokat a mikrobákat sikerült kimu­tatni a betegséget hordozó tücskök szöveteiben is. Eze­ket a kerek, vagy ovális ala­kú testecskéket .gnikroplaz- maszerű”-eknek kezdték ne­vezni, hogy megkülönböztes­sék a valódi mikroplazmák- tol, amelyek az emberi és állatbetegségeket okozzák, és táptalajon is tenyészthetők, A „sárgaság” , okozóit azonban eddig még senkinek sem si­került táptalajon ki tenyész­teni. Nem végeztek még raj­tuk kémiai amalízást sem. Ha valóban a mikrobákhoz tar­toznak, két nukleinsaivat kéH tartalmazniuk, nem pedig egyet, mint a vírusok. Ha ez a feltevés beigazolódik, új tehetőségek nyílnak a fent említett kártékony betegségek leküzdésére és a valódi víru­sok természetének kideríté­sére. \ Tr írus. vagy baktérium? Az emberi és állatbetegsé­geket okozó mikroplazmák méreteiket és formájukat te­kintve rendkívül változato­sak. A baromfi légutait, a disznók csontozatát és a ju­hok tőgyét megtámadó, az embernél és a szarvasmarhá­nál pedig sajátos, tüdőgyul­ladásszerű betegséget okozó apró élő sejtek mérete átmé­rőben eléri az egy mikront, azaz majdnem akkorák, mint a baktériumok. G. Kagan és I. Rakovszkaja szovjet tudó­sok egyik 1968-ban publikált munkájukban ezt írják: „A mikroplazmák egyedülálló sa­játossága, hogy meglepően hasonlítanák a baktériumok­ra és a vírusokra”. Speciális lassított filmfelvételek és elektronmikroszkópos vizsgá­lat segítségévéi megfigyelték a 0,1—0,2 mikron átmérőjű, golyószerű, alapvető tulajdon­ságaikat tekintve a vírusoktól nem különböző mikroplazmák fejlődésének kezdeti szaka­szát. Kagan és Rakovszkaja egyelőre csak egy nukleinsav jelenlétét tudta kimutatná a fejlődésük kezdeti szakaszán lévő mikroplazmákban — márpedig ez a vírusokra jel­lemző. így tehát a mikroplaz- ma&aerű növényi kártevők! felfedezése azt hozta, hogy egy rejtélyből lett leettő. Az első fecske „A tudomány tragédiája, hogy egy apró kis tény képe* megölni a gyönyörű hipoté­zist” — szokták rosszmáj úan mondogatná. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának mikrobiológiai intézetébe« ugyanis szánté« végeznek étóktrarmúknosekápos kutatás sóikat, fertőzött növényekből készített rendkívül vékony metszeteken. A metszeteit szöveteiben néha nagy tö­megben lehetett látni mikno- plazmasaerü képződménye­ket. Meg voltunk elégedve ® „sima” eredménnyé!, egésze« addig, amíg egyik munkatárs­nőnk meg nem jelent egy csomag negatívval, amelye­ken teljesen egészséges para­dicsom és dohány szöveteiből készült igen vékony metsze­tek felvételei voltak. Az egészséges növények sejtjei­ben szántén talált mikroplaz­maszerű képződményeket. Akaratlanul, is felmerül a gondolat: az nem lehetséges* hogy a mikroplazmaszerű testeoskék valójában a sejt közönséges alkotórésziéi, ame­lyek a „sárgaság” típusú ví­rusos megbetegedéseknél jó­val nagyobb mennyiségben és erősen elváltozva jelennék meg? Természetesen ez csak egy nagyon bátor feltétele­zés, amit még ezerszer kell ellenőrizni. Ez még csak az első fecske, amiről még nem ismeretes, hová repül M. Goldin, a biológiai tudományok doktora

Next

/
Thumbnails
Contents