Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
I. otcfaí *"r — va^Ipnapt MET.TPW’tw l7"?? fdBniSr tl. Sigér Imre: Szánkókarnevál A termelőszövetkezetben a tagság ideges, mert valahogy szárnyra kapott a hír, hogy a vezetőség nem akarja a tervezett munkaegységet kifizetni, mert- építkezni akar. Meg az is lábra kapott, hogy a vezetőségen belül is huzavona van az építkezés körül. Az elnök és a tagság egyik része három modern szalagrendszerű takarmány- és trá- gyaszállító berendezéssel ellátott tehénistállót szeretne építtetni. Indoka — a falu jövője, a tagság későbbi biztosabb boldogulása. A főkönyvelő kapcáskodik, az elnök és hívei ellen szítja a hangulatot. Indoka fondorlatos: „Nem tartunk mi még ott. Gazdaságilag nincs itt még szükség ilyen modem technikára. Van nekünk elég munkáskezünk, meg ki ért azokhoz a bonyolult fejőgépekhez? Minek az? Ki akarják venni az emberek zsebéből a pénzt Hiú az elnök. Túl akar játszani a gazdagabb tsz-eken is. Istálló-emlékművet akar állítani magának”... A zárszámadás idejének a közeledtével a hangulat egyre hevesebb. Veszekszenek a szomszédok, a komák, meg a komaasszonyok. Az egyik utca az „építünk”, a másik „nem építünk” jelszót tűzte a zászlajára. Az iskola felső osztályának tanulói is két csapatba: az „építünk” és ..nem építünk”- be verődtek. A nyolcadikos lányok egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy építeni kell, ez a jövő. Ők találják ki, hogy a tsz-köz- gyűlést megelőző vasárnap délutánján szánkókamevált rendeznek a faluban az ..építünk" tábor híveinek felvonulásával A kiabálandó jelszavakat kórusba többször el is próbálták. Az ellentábor hógolyó^ápor szervezésébe kezdett. A szülők látszólag igyekeztek tudomást sem venni az egész „gyerekmozgalomról”, de az mégis egyre jobban lázba hozta az egész falut. A tsz-major lóistállójában esténként az éjjeliőr nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ne nyerjen meg valakit az „építünk” tábor számára. Az unokájával meg azt üzente, hogy a tsz tíz fo- gatos szánt küld a karnevál lebonyolításához. Az iskolások ettől még jobban tűzbe jöttek. Az elnököt a közgyűlést megelőző héten napokon keresztül nem látták a major udvarán. Készült a közgyűlésre. A beszámolóját állította össze, és ki sem bújt az irodájából. Azt mondjál?, még a telefont sem vette fel. Mindent az elnökhelyettes intézett. A megyei lap is tudomást szerzett a szervezkedésről. Ügyes riportere merész helyszíni tudósításával még feszítettebbé tette a két tábor közt feszülő húrokat De a láz korbácsolásának a legfőbb mozgatói mégis az is-t kolások voltak. ök vitték, hozták a hírt a két tábor között. Szombat este, két nappal a közgyűlés előtt, mire az éjjeliőr megérkezett hogy átvegye birodalmát, egy fia lélek sem volt az istállóban. Gondosan végigjárta a lovakat, örömmel nyugtázta, hogy mindenütt a szokott rend uralkodik. Akkor tágultak csak nagyon a szemei, amikor a szerszámokhoz érkezett. Közülük, nem egyen sallangok is díszlettek. Kézbe is vette mindet úgy mustrál- gatta. „Na, nesze neked ellentábor, ezt megkaptad” ,— gondolta jóleső érzéssel. Pihenni a maga készítette gerendába erősített dikóra dőlt le, de álom sehogy sem jött a szemére. Fiatalkorán gondolkodott. Akkor ilyen gerendába erősített dikón lakott mint szolgalegény, újévenként váltva a gazdákat. Ilyen tetállógerendára erősített díkó volt az otthona az egvík nagygazdánál, akkor is, mikor megnősült. Az volt a nászágya is, ide vitte ifjú feleségét. Felesége az első gyerekét is ott szülte az istállóban, a dikón. A lovak valahol összerúgtak, azok zavarták meg gondolkodásában. Leszállt, hogy a straifát megigazítsa. Míg a lovak közti strajfát igazította, ismét házasságának első nehéz ével jutottak eszébe, melyeket a nótát dudorászva, szánté újra élt: ...Ellik a túli, Kölykedzik a puli, Babádzik a Juli, Most vagy bajba Gyuri... Felmászott a priccsre, és mire letette a fejét,, hogy pihenjen egy keveset, gondolatai a holnapi szánkókame- válra terelődtek. Ezek izgatták, és újból nem tudott elaludni. Reggelre kelvén ellátta a lovakat Delet harangozták a faluban mire az első fogatosok, Som Janiék félig iinneplősen megérkeztek. — Na öreg, nem lopta el az ellenség a lovainkat? — kérdezték jókedvűen. — Letörtem volna a derekukat, ha ide merészkednek, — volt a válasz. Ilyen hangnemben beszélgettek, míg meg nem érkezett mind a tíz fogatos. A szánkókra üléseket szalmazsákokat, pokrócokat raktak. Egy órakor kezdtek fogni. Az éjjeliőr mint egy régi bandagazda úgy járkált lótól lóig, szánkótól szánkóig. Mindenütt talált valami igazíta- nivalót. hol a szerszámon, hol a szánon. Az indulásra is az öreg adta meg a jelt Mire a lófogatú szánok megérkeztek a falu központjába, akkorra már ott tolongott a. fél falu apraja-nagyja. Az idősebbek csoportokba állva beszélgettek, a fiatalok énekeltek, az iskolások meg szaladgáltak, hógolyóztak, szánkóztak. Egy csoportban ott beszélgettek a falu vezetői, a tanácselnök, titkár, iskolaigazgató, orvos, patikus, még a tiszteletes úr is. Péter Ernő, a oedagógusszakszervezet főtitkára adta át Nyíregyházán február ’1 - én a pedagógusok megyei küldöttközgyűlésén a lő éves múlttal rendelkező szabolcsi pedagóguskórusnak a Kodály Zoltán-emlékérem kitüntetést. A megyei művelőA -tsz-elnök gyerekektől körülvéve az egyik szánkóval érkezett meg. A teret gyerekzsivaj ülte meg egészen addig, míg az úttörőzenekar rá nem zendí- tett; Ez volt a jel. Ezt követően az iskolások kórusban kiabálták: Istállót a teheneknek, / Szaimárfült az ellenségnek! Elektromos tehénfarmtól Dagad zsebed a forinttól! Aki már ma ránk szavaz, A közgyűlés szava az! Közben az első lovas szán elindult, s a menet több mint egy kilométerre nyúlt el. Az otthonmaradták kisajtókból, kerítés mögül nézték a felvonulást Az ellentáborhoz tartozók házai előtt a gyerekek kórusa bekiabálta jelszavát az udvarra. Bizony a hógolyócsata egy- egy hogolyócskára apadt. Az ellentábor mintha elnéptelenedett volna. Legfeljebb egy- egy kardosabb menyecske kiabált oda a fogatosoknak: — Munkaegységbe szán- kóztatjátok a kölyökhadat? Csak nem attól féltek tán, hogy rühesek lesztek? A szánkókon fürtökben lógtak a gyerekek. Kiabáltak, énekeltek. A kéziszánkók raja volt utánuk kötve a nagyoknak. A gyerekek arcát t boldogság töltötte el. Nem volt itt már csak „építünk” tábor. Esteledett mire visszaért az utolsó lófogatú szán is a tanácsházához, és ekkorra egy új hír is lábra kapott A tanácselnök meg a tsz-elnök közösen súgták meg az úttö- rőtitkámak. ö meg aztán pajtásainak. A hír pedig az volt, hogy nemcsak istállókat építenek, hanem tornatermet is. A szétszéledő gyerekeket ez még jobban felvillanyozta. A végső következtetést a tanácsházán rendezett esti kártyaparti közben a főkönyvelő vonta le: — A közgyűlést holnap meg kell tartani, de a szavazás már megtörtént dési központ énekkara a szabolcsi zenekultúra fejle'-- téséért, a megyei és az országos dalos találkozókon, rendezvényeken való sikeres szereplésekért kapta a magas zenei kitüntetést, melyet Tarczai Zoltán, az együttes karnagya vett át Kodály Zoltán-emlékéremmel tüntették ki a szabolcsi pedagógus-énekkart A tévékamerák mögött „Istenkém, mit csináljak, fellazítottak...” kissé egyszerűsítve a dolgot, így is meg lehetne fogalmazni Ke- rényi Mária védekezését, akit a közelmúltban ítélt el a bíróság kémkedés miatt nyolc esztendőre. A televízió filmet készített, amelyben Vér- tessy Sándor riporter tesz fel kérdéseket, s ezek között a válaszok között találkozunk a „fellazítási” mo.ívummal. Nos. fellazítás valóban létezik, de természetesen mindig partner kell hozzá, akit gyenge szálak kötnek az országhoz, a nemzethez, szocialista rendünkhöz... Ezért hat olyan hazugul, ha valaki menteni véli magát a fellazítással, ahelyett, hogy sajátos egyéni motívumait is feltárná. Kerényi Mária, munkakörénél fogva igen jelentős államtitkokat szolgáltatott ki. De ha az ő védekezését nem is mindig érezzük őszintének, a film egésze jól bizonyíthatja a nézők számára, hogy fellazítás valóban létezik, ellenséges közeg valóban létezik és hogy minden információt hasznosítani tud az ellenség. A riportfilmet alighanem nagy érdeklődés kíséri majd. Kund Abigél ügyében még mindig nem ült el a vita hullámai. A kérdés ugyanis, hogy egy mai középiskolásnak kell-e ismernie Arany János: Tetemrehívását, vagy sem, azt az örök témát feszegeti: valójában mi tartozik a korszerű műveltség fogalmába? Nyilvánvaló, hogy bizonyos tények, adatok ismerete nélkül nincs korszerű műveltség, de ugyanilyen bizonyosnak látszik, hogy a dialektikus gondolkodás, az összefüggések felismerése nélkül, a következtetések levonására való tehetség nélkül még kevésbé képzelhető el. Éppen *' korszerű művelt-" ség, a gondolkodni tudás szempontjából jó iskola a Kicsoda-micsoda. Nem véletlenül lett pillanatok alatt olyan népszerű, hogy az általános iskola első osztályában is „kicsoda-micsodáznak” a gyerekek, $ a budapesti hu-' mór megszülte a „rákérdezhetek” — vicceket is. A népszerűség titka lehet, hogy sok vetélkedővel ellentétben, itt nemcsak, s talán nem is elsősorban a széles körű adatismeret a fontos, hanem a logikai ügyesség, a gondolkodás ötletessége, a kombinatív készség. Régi Igazság, hogy a televízió képernyőjén alig van izgalmasabb látvány, mint a gondolkodó ember! Még az is a népszerűséget bizonyítja, hogy a tévékabarétól kezdve a Ludas Matyiig állandóan visszatérő téma Bódis Szyivia, az ő soha nem működő órájával... • A vetélkedőkből azonban úgy látszik, soha nem elég. Már az utolsó előkészületek folynak a tévé szórakoztató osztályán, s március első felében kezdődik az új verseny: Telitalálat címmel. A műsor vezetője VRray Tamás lesz. A játék elyebltenT a gyerekek körében népszerű „torpedócsata” televíziós változata. Mint közismert, a torpedót úgy játszák, hogy kockás füzetbe mégha ározott nagyságú két négyszöget rajzolnak, az egyikben az egyik versenyző felrajzolja a maga .diajóit”: kettő három és négy kockából, a másik versenyző is a magáét, egy-egy kockát pedig üresen hagynak, s ezután kezdődik a csata. A függőleges és vízszintes koordináta megadásával leshet lőni egy-egy kockát, s ha ott éppen hajó van, a játékosnak jeleznie kell, hogy „talált”. Az nyer, aki hamarább ki tudja lőni az ellenfél valamennyi hajóját. Nos, ezt játsszák majd a képernyőn is, azzal a különbséggel, hogy a függőleges és vízszintes koordinátákat csak egy-egy kérdés helyes megválaszolása után lehet megkapni. A kérdéseket a történelem, a földrajz, az irodalom, a zene és a sport területéről válogatják össze. Játékosok: az elmúlt évek vetélkedőinek legjobb versenyzőt A televízió Magyarországon is megteremtette a riporter- sztárokat. (Mellesleg szólva: riporterügyben is indul újabb vetélkedő, a riporter kerestetik 1971-es változata.! Talán mondani'"sem kell, hogy az ilyen riportersztárok köz- ismertsége, népszerűsége vetekszik a labdarúgók és a színészek ismeretségével is. Vannak, akik ezt rossz néven veszik, valószínűleg azonban nincs igazuk. A kérdés mindig az: vajon ezek a Hó hull A vad szél arcomba vágja Kifehéredik a táj némasága Fagyba fordulnak a megriadt fák gyökerük énekét sírva hallgatják népszerű riporterek mir» használják fel népszerűségüket? Vitray Tamás például nagyon rokonszenves vállalkor zásba kezd most, amit valószínűleg éppen népszerűsége segít majd túl a várha ó buktatókon. Jó estét, Magyar- ország címmel ugyanis olyan, televíziós körkapcsolásos közvetítést vezet majd, amely egyetlen estén hírt ad — Budapesten kívül — kisvárosok, nagyvárosok, falvak utcáiról, lakásaiból is. A téma csak ennyi: mi újság van, mi történt aznap a kérdéses helyen. Első hallásra nehéz elképzelni, mi sül ki belőle, de talán éppen itt segít majd sokat a riporter egyénisége. népszerűsége. • Nagyon hasonló típusú műsorral jelentkezik Balogh Mária, akit a legkomolyabb szociális üzemi gondok bemutatása közben ismert meg a közönség. Műsorának enne; Mi újság?... — Ezt a kérdést azonban egyetlen munkáscsalád lakásában teszi fel, havi rendszerességgel. Minden hónapban ugyanannál a családnál, akiket várhatóan ugyanúgy megismer majd a közönség, mint a rádió népszerű Szabó családját. Ez azonban valóságos család lesz és a kérdés, hogy mi újság, a leghétköznapibb üzemi, iskolai, piaci és egyéb valódi gondokra vonatkozik majd. Ha elég őszinték a kérdések és a válaszok, egy ilyen műsortípus nagyon érdekesen követheti nyomon a magyar munkásosztály életkörülményeinek alakulását Nem irigyelhetjük, persze, a kiválasztott családot, mert feltehetően elég sok bonyodalmat okoz majd számukra, hogy magánéletük bizonyos problémáit az ország legszélesebb nyilvánossága előtt tárgyalják meg havonta, de ha akad család, amelyik vállalkozik erre a feladatra, akkor sokat köszönhetnek nekik a tévénézők. Érdeklődéssel várjuk, kire esik a választás? Bernáth Lászlé Madarak árnya süpped a hóba tárt szárnyuk mintha ravatal volna Csontosul a világ csak a halk magvak ünnepük csöndben a diadalmat! Tamás Menyhért: TÉL Fehér Klára: HihefeHen szerencse Az egész ház irigyelte Pet- rónét Hogy valakinek ekkora szerencséje legyen! Az elegáns, hosszú légiposta-boríték kézről kézre járt, a levelet már mindenki kívülről tudta. „Drága Máriám... nekünk itt igen jól megy a sorunk. Sohasem fogom elfelejteni, hogy amikor influenzába feküdtem, te mosdattad, iskolába vitted a gyerekeket... Nem fogom elfelejteni a sok szíves szót, barátságot. Boldog lennék, ha meghívásunkat elfogadnád. Otthonunkban vendégszoba vár, külön fürdőszobával, tévével. Addis maradsz, ameddig jólesik. Igenlő válaszodra repülőjegyet boldogan küldök Szeretettel ölelünk: Erzsiké, Sándor és a gyerekek.” Hát hitte ezt valaki? Hiszen egy ilyen repülőjegy ezer dollár. Még testvér a testvérnek is ritkán küld ilyet És a magányos, mogorva Petróné körül egyszerre átmelegedett a világ. A szomszédok beszaladgáltak hozzá, ki egy szeletke frissen sütött kaláccsal, kJ egy tányér pörkölttel kedveskedett neki. És hallgatták és meséltették és ámuldoztak. És Petróné most már maga is emlékezett rá, hogy milyen jó barátságban volt KerekesnévéL A legkisebb gyereknek ő volt a keresztanyja és amikor Kerekesék tíz évvel ezelőtt kivándoroltak, az asszony zokogva mondta neki: „Semmiért, senkiért nem fáj a szívem Máriám, egyedül érted. De hiszen csak forduljon jóra a sorunk, te leszel az első, akit kihozatunk!” A házban lakó nyugalmazott jogtanácsos Javaslatára Petróné az egész repülőúton egy papírlapot tartott a kezében: „I don’t speak English. I want to Sydney.” Akárki akármit kérdezett, Petróné felmutatta ezt a lapot. Hogy mi áll rajta azt nem értette, de mindenesetre csoda történt Hordárok elvették tőle a bőröndöt, jegyeket kartonlapokat nyomtak a kezébe és vették el tőle. A stewardess enni adott: sültet, süteményt, ananászkrémet És kávét teát narancslét töltött a poharába, és kispárnát tett a feje alá és éjszaka pokróccal betakarta, és lesegítették a repülőgép lépcsőjén és Irányították... Az öreg Bérczy doktornak valami nagyon szép ajándékot viszek majd haza — gondolta Petróné meghatottam. És a többieknek is. a házbelieknek mind, akik oly lelkesen kísérték ltí a repülőtérre, akik bőröndöt adtak kölcsön, akik útravalót sütöttek.. Kerekesné tíz év alatt tízet' fiatalodott, öszes haja szőke lett, kabátja divatosabb, szoknyája kurtább, szempillája hosszabb. Viharosan ösz- szecsókolta Petrónét, az autóhoz tessékelte. „Erzsikém, én nem is tudom, hogy köszönjem meg” — rebegte Petróné élfulladva. Nem is tudom, mivel érdemiem meg ezt.” „Azzal, hogy jól érzed magad nálunk és vissza se mész”! — mondta Mária. „Énnekem se barátnőm, se testvérem, én úgy vágyódtam utánad, hogy azt el se mondhatom,” Petróné szédült. A kétnapos repülés, az otthoni lucskos, szürke november után a csendes-óceáni ragyogó kékség, az eddig csak moziban látott vidék: pálmafák, felhőkarcolók, irtózatos forgalom, színes, különös virágok, az üzletekből ömlő árucsodák, az érthetetlen feliratok! És Kerekesné, aki odahaza fűzőkészítő kisiparos volt, itt úgy vezette az autót, olyan elegánsan ült a volánnál, olyan nagyvilágian csevegett éa olyan barátságos volt, hogy Petróné csak hallgatott, hápogott, szédült a gyönyörűségtől. Az autó rohant, rohant éa rohant. Útközben egyszer megálltak egy vendéglőnél „Nem vagyok éhes” — sza- bódott Petróné. De Erzsik« rendelt. És már hoztak is két gyönyörű sült csirkét, salátákkal, narancsszeletekkel, ananásszal körítve. Utána egy áruháznál álltak meg. „Itt most nyár van” — mondta Kerekesné. „Nesm járhatsz ezekben a nehéz göncökben. Tessék. Vegyük meg ezt._ meg ezt... meg ezt.” Petróné nem a lilásat vette volna, hanem inkább a narancsszínűt, a ruha szabása sem egészen olyan volt, mint amilyen neki tetszett, de magyarázatra nem maradt idő Csak gyűlt a holmi az autóban. És Kerekesné beszélt és beszélt, hogy majd nézheti a tévét, és el fognak menni moziba, és levizitelnék a szomszédoknál, és kirándulnak... És Petrónét olyan hála fogta el, hogy Kerekesné nyakába borult
