Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
4 »Mal (CETET MAGYARORSZAO 1971. Jamilr If, Tudomány O TECHNIKA • Tudomány TECHNIKA @ Tudomány & TECHNIKA @ Tudomány Eljegesedett parabolaantennák az Alpokban. „ Úsznak“-e a kontinensek ? Eljegesedések a trópusi Afrikában — Sivatagok Skaudináviábaa Működésben a lézersugár Sokat szidjuk a jeget, amikor síkossá teszi az útfélül tét, elveri a termést, torlaszokat emel a folyókon, vagy ha jéghegyként „orvtámadást” m éz a tengeri hajók ellen. Nem árt azonban arra is gondolni, hogy a jégképződés legalább annyira hasznos is, mint amennyi gondot okoz. Nem csupán aura a Jótéteményre” gondolunk, amit a téli sportok kedvelőinek jelent a jég, vagy arra a tetemes haszonra, amelyhez a jégvermekben elraktározott „ingyen hideg” juttatja a téli begyűjtőket Ezeknél soakal jelentősebb előnyöket is köszönhetünk a jég- n k. A folyók és tavak élővilága például valószínűleg kipusztulásra lenne ítélve, ha a „jóékony” felszíni jégtakaró nem őrizné meg cseppfolyós állapotban a mélyebben fekvő vízrétegeket Energia — jégből Mivel a jég jó hőszigetelő, mínusz 30—40 Celsius-fokos környezeti hőmérséklet mellett sem száll 2—3 Celsius- fok alá a jégréteg alatti víz hőmérséklete. E tetemes hőfokkülönbségben a fizikusok jelentős energiaforrást látnak. es azt javasolják, hogy Észak-Szibéria, Észak-Kana- da, Alaszka. Grönland, Iz- land és az Antarktisz erre alkalmas helyein létesítsenek ún. jégerőműveket A víz akkor fogható munkavégzésre. amikor cseppfolyósból gőz halmazállapotba megy át (amin az a gőzgépnél is tapasztalható). Vannak anyagok (pl a bután, freon, stb.), amelyek olyan alacsony hőfokon váltanak halmazállapotot, hogy már 2—3 Celsius-fokos vízhőmérséklettel mód nyílik az újbóli csepp- folyósításra Ennak felhasználásával áramot termelő haalmas turbinákat lehet működtetni — jóformán ingyen. Kiszámították, hogy ísv minden köbméter vízből annyi energiát lehet nyerni, mintha ugyanaz a vízmeny- nviség 1200 méter magasság, bői zuhanna alá. Ebből adódóan egy jégerőmű nyolcszor gazdaságosabb az azonos ‘eljesítményű vízi erőműnél! S mindez a vízfelüleet borító jégrétegnek köszönhető Jéghegyből ivóvíz A jéghegyek a sarkvidéki jégmezők levált darabjai, amelyeket a tengeri áramlatok magukkal sodornak. Az úszó tengeri jégnek csak egy- fcilenced részben kellene kiállnia a vízből, mivel a tengeri jég fajsúlva 1.028. míg a tengervízé 0,92. Valójában a jég egyhatoda-egv- he'ede látható a vízfelszín fölött, ami a jégtömbben levő levegőzárvány oknak tulajdonítható, Ha tehát a jéghegy látható magassága 60 méter, a víz alatti része 300—360 méter! A jéghegyek még ma is sók zavart okoznak a hajó- forgalomban. annak ellenére, hogy rádiólokátorokkal már ki lehet mutatni közeli jelenlétüket. Állandó megfigyelés alatt kell tartani mozgásukat, a velük történő végleges „leszámolást” azonban máig sem sikerült megoldani. Kísérletezték már bon-M-tósukkal, tüzérségi lövedékkel való .felaprításukkal”, felolvasztásuk meg- meggyorsításával. stb. — eradménvtelenül. Egy francia tudós javaslata alapján mcs+ azt kísérlik meg. hogy repülőgépre különleges, a jégtestbe befúródó, id őzévé felrobbantható torpedókat juttassanak minden egyes veszélyes jéghegybe. Nem kevésbé érdekes az • javaslat, amely azt ajánlja, hogy a hatalmas jéghegyeket, amelyek csaknem teljesen sómentes vízből állnak, vontatóhajók közelítsék meg, „fogják pórázra” és szállítsák olyan part menti vidékekre, ahol gondot okoz az ivóvízellátás, az édesvíz biztosítása. Alkalmas módon elhatárolva a jéghegyet a tengervíztől, olvadáskor így viszonylag tiszta ivóvizet lehelne nyerni, nagy mennyiségben, A természetes folyamat — az ún kifagyás — „A csend világa“ laboratóriumban Amint a világűrbe való „kirándulásokhoz” egész sor sajátos alakú, különleges kivitelű szerkezetet: mesterséges holdat, űrrakétát hoztak létre, ugyanúgy a mélytengeri kutatójárművek megszerkesztése is nagy tudományos felkészültséget, sokféle ötletet kívánt meg. Mindkét esetben elsődleges probléma a tudományos kutatásokban részt vevő emberek — az asztronauták és hidronauták — megfelelő felkészítése és Védelme Az asztronautáknak — többek között — a gyorsulásból eredő nagy megterheléshez és a súlytalanság állapotához kell még itt a földön valamelyest hozzászokniuk. A hidronautákat ugyancsak fel kell készíteni a kritikus órák és napok elviselésére, a járműben létrehozott mikroklímához való alkalmazkodáshoz. a csend és magány okozta hatások leküzdéséhez. Ez utóbbiakhoz nyújt segítséget a képen látható amerikai gyártmányú mélytengeri szimulátor. révén sőtalancdott tengervíz tehát nagy hasznára lehetne az emberiségnek. Közlekedés — „a jég hátán44 A második vil ágh óborában Leningrad hős védőd sókat köszönhettek a jégnek, amikor a Ladoga-tó vakag jégpáncélján utánpótlási vonalat létesíthettek. Finnország tavakkal sűrűn borított vidékein az országúinak szerves részei azok az átkelő- hajók (kompok), amelyek a hidakat pótolják (ki győzne annyi hidat építeni!). Az év hat hónapjában nincs szükség a viza járművekre: a gépjárművek a tavak vastag jégtakaróján folytatják útjukat egyik partról a másikra. A modem technika nem mindig örül a jégnek. Az elektromos légvezetékek, telefondrótok gyakran leszakadnak a rájuk rakódott „jéghurkák” súlya alatt. Az antennákat parabolaemyőket beborító jégréteg is sok gondol okoz a szakembereknek. Ugyanakkor mások a _ víz megfagyasztásának szabályozod, irányított menetével hatalmas sziklákat repeszte- nek szét vízbetöréseiket akadályoznak meg az alag- útépítésnél, vagy éppen élelmiszereket mentenek meg a romlástól. így alakult lü idők folyamán az „ezerarcú” jég sokfajta haszna és kárté.ele. melynek belsejében még a laboratórium falai között ugyanolyan körülmények várnak a hidronautákra, mint majd később a roppant mélységek világában. A szimuláNapjainkban szemünk előtt teszi meg az ember vakmerő lépteit a kozmikus térségek meghódítása felé. Ami tegnap még álom volt, ma valósággá válik, az ember megveti lábát a Holdon, s bölcsen puhatolózva egyre tovább hatol az idegen, ismeretlen csillagok rejtélyei felé, amelyekkel eddig hiába próbált megbarátkozni elméje, mert tudásvágya erőtlenül torpant meg Földünk gázburkának határain. Sokkal kevésbé látványos, de az ember és a tudomány- számára semmivel sem kevésbé jelentős az a tevékenység, amelyet a kutatók hadserege végez mindenütt a Földön öreg bolygónk részletes, teljes megismerése érdekében. E tevékenység eredményei, a tudományos gondolkozás rostáján átszűrt földtörténeti adatok, új és új kincsekkel gyarapítják az emberiség egyetemes ismerettárát, s általuk egyre tószle- tesebben ismerjük meg azt a végtelenül hosszú történelm5 eseménysorozatot, amelynek során kőzetősszletek születtek és alakultak elválaszthatatlanul összefonódva az élet keletkezésének és felvirágzásának titkával. Az a kép, amelyet ma a kontinensnek körvonalaival kapcsolatban tankönyvek és térképek lapjairól olyan jól ismerünk, lényegében csak egy sok millió éves történelmi fejlődés során kialakult pillanatnyi állapotot tükröz. E fejlődés folyamán sok olyan korszak volt, amikor a mai szárazulatok zöldellő foltjait hosszú időre döntötték a tenger hullámai, s a búzakalászos, pipa esős mezők a kék tenger mélyére süllyedtek, hogy halak és kagylók birodalmává válj áriák. Sok millió évvel ezelőtt Grönland most vastag jégtakaróval borított partjain buja trópusi erdők nőtték, kenyérfa és csodálatos virágú magnólia tenyészett ott, ahol ma eszkimó s fóka tengeti ínséges életét. A fagyos Szibéria térségein pedig egy félsivatagi éghajlat bizonyítékaként vastag sórétegek halmozódtak fel kicsapódás útján a tenger vizéből. Vajon a földtani törvényszerűségek másként nyilvánultak-e meg azokban az időkben, mint napjainkban? Ezzel kapcsolatban a kutatók már rég megállapították, hogy azokban a régmúlt földtani időkben bolygónk nagy éghajlati övezetei másként helyezkedtek el, mint napjainkban. A geológiai óko- (paleozoikum) végén (körülbetort egyébként pontosan ugyanúgy rendezték be, mint a „valódi” merülésre szolgáló batiszkáfot. A „tréninget” folytató hidronauták egyfolytában több napot is eltölthetlül 250 millió évvel ezelőtt) Dél-Amerikát és; a trópusi Afrikát hatalmas eljegesedés borította, míg Skandinávia egyes vidékein sivatagi szárazság uralkodott. És érdekes, hogy ezzel egyidejűleg pl. Bánát területén fanagyságú páfrányok alkotta dzsungel tenyészett, olyan növényzet, amely napjainkban csak a forró égöv őserdeiben találja meg létfeltételeit. A korall telepek pedig, melyek napjainkban csak egyenlítői és trópusi sekély tengerekben élnek és fejlődnek, akkor kedvező életkörülményeket találtak a mai Románia területének nagy részét borító tengerekben: ottani jelenlétük még 10—15 millió évvel ezelőtt is — kimutatható. Mindezeknek a tényeknek az alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy fejlődésük során a szárazulatok talán vízszintesen elmozdultak eredeti helyükről, más szóval: hosszú évmilliók során jégtáblák módjára elúsztak képlékeny alapzatukon. Ezt a kontinensnek, elmea- dulásával kapcsolatos merész föltevést századunk elején először a német Wegener mondta ki. Elmélete nagyon hamar népszerűvé vált, sok követőre talált, s ezek utólag sokat módosítottak, javították a szerző eredeti elképzelésein, hogy összhangba hozzák azt a közben fölfedezett újabb földtörténeti tényekkel. Wegener Alfred egyszerű és logikus föltevésének lényege a következő volt: A szárazulatok, melyeket ma mint különálló kontinenseket ismerünk, eredetileg egyetlen, óriási méretű, ösz- sze függő kon tinenstömböt alkottak, a Pangeát, ezt azonban körülbelül 280 millió évvel ezelőtt nagy mélységű törések darabolták fel, s a törések mentén az elkülönült blokkok fokozatosan eltávolodtak egymástól. Az első nagy repedés az előzőleg egységes Dél-Amerika és Afrika között jelent meg, hogy azután Amerika tömbje fokozatosan nyugatra ússzon él, s helyén az Atlanti-óceán medencéje alakuljon ki. Közben újabb nagy törések is történtek, s ezek lehetővé tették, hogy több más ’-onti- nensblokk (Ausztrália, Antarktisz, Arábia, India, Észak-Amerika) is eltávolodjék Afrika mellől, eredeti helyéről. Föltevése igazolására Wegener aprólékos és hosszan tartó kutatómunkát végzett, s célja érdekében a természettudományok legkülönbönek a szimulátorban miközben szervezetük minden reakcióját állandóan figyelik a műszerfal mellett szolgálatot teljesítő szakemberek. zőbb területeiről keresett bizonyítékokat. Például: már első vizsgálatra szembetűnik Dél-Amerika keleti partvonalának és Afrika nyugati partjának hasonlósága, pontos egybeilleszthetősége. A továbbiakban őslénytani, rétegtan i kőzettani, a paleo- mágnességgel kapcsolatos és más területekről vett bizonyítékok tömegét gyűjtötték ösz- sze — Wegener és követői —, s egyre több szempontból támasztották alá a wegen'rí eszmék helyességét. Kutatásaik alapján föité- telezhetővé vált, hogy egyes nagy kiterjedésű szárazulatok nyugatra siklása még napjainkban is folytatódik. Például — több kutató véleménye szerint — Grönland napjainkban is minimálisan évi 36 méterrel mozdul el nyugat felé! Igaz, hogy ezt * feltevést még nem igazoltak megfelelően, pontos mérési adatokkal, s az említett számszerű elmozdulási érték már eleve túlzottnak tűnik (Wegener, ott pusztult el Grönland kietlen jégpajzsán 1930- ban, miközben expedíciójával a sziget nyugat felé tartásának számszerű adatait és bizonyítékait kereste). Tovább sorolhatnánk aa úszáselmélet helyességét igazoló érveket, de igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk meg, hogy a Wegen er- elméletet alátámasztó doki*- mentációs rendszer logikai építményében még ma is sok helyen rések tátonganak, » emiatt a kontinensek vándorlásának elméletét még ma is sok kutató tagadja. Ezeknek a tudósoknak az elmélettel szemben felhozott ellenvetései legalább olyan meggyőzőek, mint az úszáselmélet híveinek állításai Napjaink mélyfúrásai, as újabb geofizikai és paleontológiái adatok, és — első hallásra bármennyire ellentmondásosnak tűnik — a Holdról szerzett újabb ém újabb ismeretek talán hamarosan el fogják oszlatni azt a bizonytalanságot, amely napjainkban e kérdés körül még fennáll. Érdekes megemlíteni, hogy a lézersugárral működő retroreflek- tor, amelyet az Apollo—ÍJ legénysége hagyott a Holdon, többek között arra is szolgai, hogy újabb információ-; kát továbbítson a Földre a kontinensek esetleges elmozdulásairól. A világ legmagasabb épülete Az Amerikai Egyesölt Államok építészetében a felhőkarcoló-mánia ismét kezd tért hódítani. Chicagóban most kezdték el a világ legmagasabb felhőkarcolójának építését A 435 méter magas épület 1974-re készül el és 60 méterrel haladja majd túl a jelenlegi rekordot tartó Empire State Building (New York) magasságát. A most épülő chicagói épület, a „Sears Tower” nevet viseli, 109 emeletes lesz, a 103. emeleten — pontosan 400 méter magasságban — panoráma-kilátót rendeznek be. Az épületet összesen 102 lift szolgálja majd ki. A 109, emelet lakásai összesen 409 200 négyzetméter felületet jelentenek; ez a szám szintén rekordot jelent. A „Sears Tower”-ben elkészülése után összesen 16 500 ember fog lakni. A hatalmas felhőkarcoló kb. 100 millió dollárba fog kerülni.
